Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-17 / 89. (3938.) szám
•qnrprs qeuspifaíÁii^ Ajjaj spp[03am V 4 TucjfEqaiS^A jza jaqaj uEÁSoq ‘s^pj^q b zy 'BinBiip Ijaq noÁui?St?A 3 b qBuiBuoAJaqa} zs$q BJsppipuj zy ’qauazzaq -*3Agq juuazsrapzs uiqn Áuopzora e qozB XSoq ‘qjqouoSBA b Biu|osodBqazssg paq ÁSn qauojazaAÁuopzora y 'api qa^aíiaÁSij ipf jpqax •BrpioSom jojBpBjgj b *z» iqs ‘zb iBiíuuozxq uapajn ’SBjnsBA qqofSai b qajajnzoq zsaj iq ‘Sara qnfqq jsora ‘o^ ^jojeuoA e jza iub}i||B0zsso eípnj jbX6buí sj>| >jiX|ayy •M-bjb BjnÁS tqqoq b uas -aiazsaraja'j ‘qnzssa'; "gye ajazs mzsu zb 93 qnzs9&Aaqzaq ?b[bz9 osja-j b :qnfiuqiiqnra sí £aj\r qaq3{Sara 9iSam Joipag •ra^uisa ue9 -saqai Sa-ra qrasaXp ÁSoq ‘BfpuSoj jess?paq qaq iquapuTm uasaíazsarajax ’BSiipzoin au Sara íBqozB ÁSoq ‘X"n ap ‘luuaj p[B iqqoí b Au 9 A}e}i qBUBnnBj q&i&ÁS qqtóopjoq jjoa raau B;pzB '95 ;qoÁ.oBA qajais Sara ua ‘nXuu ‘nuíny n^oqns nBSopjoq sp zoqnXuB qreq -oiBpo ‘jBZfq zsaSe zb B^zBrajBqoj ‘iqqXS-y zb qojSmg •'jajanapio^ b Tqpomp? qBSD XSoq ‘aazáa aqaA jararaojQ qpaaqaiöj — se qodaqBpo raqqi b qnpfBjaiaq XSoq ‘}0}nj uasaqas X^o qp'BfBZSBZBq 99 ipuqBj bajis BJBSBZ0q^Bp09D XSbU íjajpSiq IIBApn ZB ‘biu -zráreXSBraSara ippjad imqmíjzs XSa bujoa qapaq iqau Joqij\r 'SBppAO qnso o XSoq ‘ászáig nasaAaasaq uoXSbu qo ‘Eiuitóo^qe qqnXS ^aija^qajinpj b pupiq iq XSoq boS -^9bsjp; b qnzzapaaqSara ajjg •■aqjzsaaaq ‘npCaqai qiqpzs ^oqBJBqjos b qp99a^qaj sp jBjnXS Cn XSa qnnXS&A jsoj^ qBjqzsBjnXS ipqqpq ‘quSoj nspj B qnra ‘agyara sípra -ÁSe qunssajqaj zeqpipzs pqzsu zb iezgg uiejnAr) Bqpioqsi zb joqira aq qenezs b qpzs -zspÁupq XJboq ‘a}ZpuJoara ‘sir UBqpÁupq qBj i°A 'q&xiíJinapnira ^a^ap^nq isnuiou I9qjp; -qBi íJBApn zb sa ígfaj b B};BSoraisSara qaa -Sa^aq napnira ug^zB ‘jBiraoXS « B^o;noap o aoqira BCgqnXirB q;aq líra XSoq ‘qjazaqgf -raaBzssiA '['Bq qqoXSBU jjoa 9] raajq 'Bqop -noS ‘záaj nXunoq za ‘^azSaigpaj BiniBg •}aqaSa;aq b Sara psbSo^i ;sora ‘pp — q|pz3 XSi UBqzy •opnuBg SoXjosora XSoq ‘íjozs q'Pl ÁSn ‘sí adjgj b ;í9[Saj^ qi^ujso más — 16* — 11 ‘aqngq pjaj •qan^ajazs qaqanuaXS b J]W ‘jdzgin sapg qos b qipazg •qBazoSiop sg ‘ipqjpjdBq V qBnn^zsiq sí qgqsoaqgnx V •Z8BAB? dgzs b jpra upfia jmm ‘qBUBzzoSiop ubsbiu[bSjozs ‘BÍ^ipznq jaqajaqnia zy ‘epijsoBd spq b ipzs uadgzg ’ZSVAVX •BsaqoTf ‘eaAa 01 ‘|asz9f iXngnupzsga •qaujaSigzsaq i9Jzsbabí y ‘qauSajasoiso ‘qBujBSiojBa *J9Ui|B zb Sara q?X3a an XSoq ‘qpfííjzBnd jaiügj BXimsa y •J^ra BíqBiSara sí jpqzsgj y *J9pBm sjq XSa naqqm};jaq y •aqSapjq s9quBraxz b jnxpí ‘aqXngSazs jsora SaJapxp raafq qnao anoaq jppBiu sxq y *iqpioz ;njSara jpra opja zy •BX19S ‘aqsaaj b pigjBZssxyY ‘BJfn uba m *zsbab; b m 'HOMZSVAVX •paiag ‘Bquon Jpuio^ •;BqBJBSoq b ^xíIoíSaj^ qoXupj b sp ‘qpqxzsnXu y IBqospfo; sojxd b qqsaj •BJpqosuxau ^pAsnq b jq •jpSnsdBn b qof aqaXsaq ‘9dBigx « qoXSBqqi •jpm bjjb Sgsqnzs nasoui^q ^qapzs b raazsaqa sj ug •juxq uozara «iapioz y qaqaraiaXS b qBuzopEzsjpp •juiSam zsbab; dgzs b qj •qunq?A qraB ‘qofSap\[ ‘ZSVAVX TX[B}rnqionon ‘jbpbajx BzaSaq •spSBDBq uba ‘sg^aAau ub^\ ‘spra zsaj ‘fEq raau ‘qauinpxq Bq ÍSifgzs XSa putra Sojoj ‘Sojoj ‘qxspra ÁSa Sojoj qqBjOApx i9fBq XSa jpaXnnsia qoray ‘ J9IJBq i9HBq iqBfipqBig *B;jpA B UBA IBUJEXUBq V ‘É^pq zia b sí qiiagqaj •qBUiBuxso J9fBq i9qjjdBd ‘qBuji? raau Sara SxqEjBd y 'PBjBzs ‘pBjBzs SajasqaxujaXq íqB)Bd b Snz ‘zxa b qoj‘3aj\[ ?AS^s ‘63A9 8 ‘9izspq jojbt *ai9|8DioranXS uapuira qTjg ajgraojo qaqaxujaXS y •a9pBraBXi9S b ladapg *j?Xu Saiaxu b uba q| BJÍq I9f »P 9 ‘zsbabí b »I ’ ‘9S11 b H9^Jní ^ZV ‘pBqB| XSqj UBqpraoXu y ‘dBU b ;ns uaqqaSajaw qgj b uix qijA Bjfq ‘dpi zsbabj B BAOqy *9q B jpui PBA[0 WBSSBT ‘9dBi9^ B qxzoqog •9q B unq I9q?ll?>lBZS ‘9dBi9í uof up;n zsg upXu Sajara 9f b qxzoqog ‘jpra inSapxq un ppx zy •19HMVZSA3 A03N V •pajag ‘saA? oi ‘Bquon jpuioj\[ •qaupuSara bjXSbu púira qgsoBq spj B Sxray ‘jaqo x^aS^azaA uanq SíBqos sg •BfjBSoAiq jaqo BjpqjBiBj pf y ‘B;z8ii}S XSa uba qf *qrqau }BSiEdBq pfBj\[ qaqo qaSuaiara s EfdBq pjB BXujBzg ‘qauuor raau xq Siiub ‘bíjba qo 9XuBqnXx •qjia; opj qos zxq ÉqqB ‘qBufnqxq Sqy ‘qxzjg I9f jBqnSBra uaqziA b qBS3tq sig •Bqpxq púira za ap ‘Sodiso ‘;aqu rffAJH ‘BJspra !9qjBd qiXSa poqdój inuEiB}SnXjq •ai sg iqí ^BSipqjBf uajpafi 9XuBqnXx •aqziA b iBqnSBUi qqaAajaq qESDBq sjq y •qanjg zoqqojp XSbu iqaqara jn zb ajjazsXSg ‘jaqo qaSjazaA sí bjjb ‘sí ajjg •qauSoX;o; q*BS3Bq siq oSodpq BUB^g qazaA ^aqaqisa raau ap 9noq A3a uop •SPIXOM V •pXuSzog ‘saAp ox ‘jajzsg qapaiM qaqajajazs qos Sara Bfpiy jozsqos uoXSbu qsopq soupp ipqiq zbSi ‘isaaizs b^zsjx ígqua^si 9,f B raaJpqSa^ *111 •Sara raaqaqjarasi XSj jg^augqo; Bqisg Xqqog ^araojg íÍSbu b ;zg ragugzsgq qBuisaBq soupp *11 •raBipoiujp st raau ug igjuigjg BJoqqg ‘tDB;dBq jaAÁ'ugq dpzs aa upfdBUJBSBA jaAsnH *1 'PfVHHIdVd •KVXdVM X3AANQ>I d3ZS A93 ívsym MOdtf ADU N SI )8 — *6* — — 490 — PANNA KIRÁLYSÁGA Irta: PÁL JUDIT. HOKA- 495 — MEGFEJTÉSEK Panna igen jó gyerek volt. Még nem járt iskolába, de már sokat összeolvasott. A gyerekeket nem nagyon szerette, a felnőttek pedig sok szomorúságot okoztak neki. Ha vendégek voltak szüleinél, ott hallgatózott köztük mindig s ilyenkor rendsze- % rint észrevette, hogy a nagyok egészen másként bántak egymással, mint vele. Mit lehetne tenni? Miért nem veszik őt olyan komolyan, mint a felnőtteket? Némelyik néni még selypit is, ha vele beszél, mintha ő pólyásgyerek lenne! Ezt bizony alig lehet elviselni. Óh, ha már felnőtt lehetne! A mesékben annyi hős van, ő meg csak leány, ami bizony még nagyobb baj! Az óvodában azt mondta Marika: „Ha este nem veted le a cipődet, akkor odavisznek a tündérek, ahova akarói" Panna este, mikor lefektette anyukája, megvárta., mig anya kimegy a szobából, aztán kiugrott az ágyból és fölhúzta a cipőjét. Aztán várt, nem tudta, hogy meddig. Egyszer csak egy hatalmas felhő állt meg előtte és kérte, hogy szálljon rá. Aztán elindult vele a felhő, Anna nagyon nagynak érezte magát és ez jólesett neki. Sokáig utazott a felhőn, végre észrevett a földön egy kis országot, a felhő ide leereszkedett. Egy nagy tábláról olvasta le Panna, hogy Utyripitty meseországába ért. Itt éltek a törpék, Hófehérke volt a királynőjük. Nagy üdvrivalgással fogadták Pannát. Köréje sereglettek a törpék, odajött hozzá Hófehérke is, aki bizony már nagyon megöregedett. Panna elmondta minden panaszát. Hófehérke csak mosolygott és ez Pannának nem tetszett, mert anyukás volt a mosolygása. — Jól van, Panna, — mondta Hófehérke — én megértelek. Látod, megöregedtem már, nem bírom a kormányzás terheit, légy te a királynő. Csak azt kérem, légy türelmes és igazságos. Ezzel Hófehérke eltűnt. A törpe nép elkisérte Panuát a királyi palotába. Menet közben észrevette Panna, hogy az emberkék mindenfelé dolgoznak, az "asszonyok főznek, a gyerekek pedig könyvek fölé hajolva tanulnak. A palotában már vártak rá. Amikor meglátták, egetverő éljenzésben törtek ki: Éljen Panna, Utyripitty nagy és bölcs uralkodója! Pannát ez annyira elragadta, hogy d is 'elkezdett kiabálni: Él,jeni Éljen! (Ez mennydörgésnek hangzott, mert a törpék közt ő óriás volt.) A miniszterek illő komolysággal fogadták Pannát. Ő nagyon meghatódott, de — mint otthon is a néniket — elfeledte üdvözölni a minisztereket. Aztán elkezdett parancsolgatni össze-visöza, mindent, ami az eszébe jutott, szaladgáltatta a nagyszakállu törpéket, gonoszkodott velük, ahogy a felnőttek sohasem ővele. Végre odalépett hozzá a leghosszabb sza- kállu, legkopaszabb törpe. — Panna királynő, — szólt hozzá — messziről jöttél, nem ismered törvényeinket. Engedd elmondanom, hogy miből áll az uralkodás. Neked példát kell mutatnod, meg kell tanulnod a kötelességeket. Lé^y igazságos és szelíd, hogy te is megtaníthass minket mindazokra a nagyszerű dolgokra, a sok szépre és jóra, amiket otthon tanultál. Szeress minket, hogy mi is szerethessünk téged. Lásd el a népet élelemmel és ruhával, iskolaszerekkel és okos tan terv vei a gyerekeket. Keresd fel a betegeket és árvákat, ne érezzük, hogy idegen vagy. És ami a legfontosabb, kelj korán és feküdj későn, hogy mindenről te tudj először és te tedd le kezedből a munkát utoljára. Panna sértődötten, szomorúan hallgatta ezeket. Ez meseország? Ennyi a feladata egy királynőnek? Hiszen ő még iskolába sem járt, ezt persze nem fogja elárulni. Inkább megtesz mindent, lesz, ahogy lesz. De eszébe jütott, mit mondanak a hősök a mesekönyvben s erre megjött a bátorsága. — Szerencséd, hogy királynőnek szólítottál, — kiáltotta. — Mióta parancsol a nép a királynőnek? A vén törpe meglepetten elhallgatott. Nem értette Pannát, hiszen ő nem parancsolt, ő tanácsokat adott. Aztán így szólt: — Jól van, Panna királynő, három évet adunk neked, hogy beletanulj az uralkodásba. Kár, hogy Hófehérke nem maradt melletted, hogy oktasson. Most hát feküdj le szépen, holnap korán reggel eljövök, hogy kövessem utasításaidat. Másnap korán kelt Panna. Egy nagy íróasztalt látott a szobájában. Odaszaladt, azt hitte, hogy tele van meseországi mesekönyvekkel. De nagy csalódására a, könyvek számokkal voltak tele. A számok azt. mutatták, hogy mennyi élelem, ruha és cipő van az országban és neki most ki kell számítania, hogy egy-egy lakosra miből mennyi jut. Sirdogálni kezdett és semmit BOLTBAN. — Kérem, kaphatnék egy olyan rádiót, amit villany helyett petróleumlámpára lehet kapcsolni? SZAKÁLLNÖVESZTŐ OK. Két takarékosságáról ismert skót testvér együtt lakott. Az egyik kivándorolt Amerikába s amikor tiz év után visszatért, meglepetve látta, hogy fivérének derékig érő szakálla van. — Miért növesztettél szakállt, testvér? — kérdi. — Nem tehettem mást — feleié a másik, — hiszen elvitted a beretvánkat. NAGYSZERŰ VILÁG. — Igaz, hogy a világ másik végén tótágast járnak az emberek? — Olyasformán. — De hiszen ez nagyszerű lehet . . . — Miért? — Mert akkor nem kell nadrágtartót viselniük. KIS LEVELEK ___________. Ke nessey Csaba és Ildikó. Mindkét képeteket megkaptam. Nagyon köszönöm kedvességeteket. Képeiteket megmutattam János bácsinak s eltettem emlékbe. — Kassai kis magyar. Megfejtésedre nem Írtad rá nevedet, ezért ne csodálkozzál, ha nem szerepelsz a megfejtők között. Máskor ird alá a levelezőlapot. — Miskei István, Labanc Andor, Fischer Kató, Moravszky Károly, Czibula János, Bordán Katóka. Fölvettelek a megfejtők táborába. írjátok meg pontos címeteket s azt, hogy hányadik osztályba. jártok. — Több kis magyarnak. Rajzaitokat mindig tintával vagy tussal készítsétek s az ábrákat egyforma nagyra rajzoljátok. — Demeter Vilma, Baranyay Edit, Földes Évi, Szabó Gyula, Farkas Imre. Ha elolvastátok husvételőtti számunkat, észrevehettétek, hogy János bácsi jóvoltából ti is részesültetek a Révai-biadó világszép könyveiből. Címetek azonban nincs meg, hiába kértem . már többször. Most remélem azonnal közlitek pontos címeteket, hogy a. szép ajándékkönyveket minél előbb elküldhessem nektek. A 61. szám rejtvényeinek helyes megfejtése : Keresztrejtvény: Tengeri, méz, ra, ék, epe, Olt, ló, el, irt, március, türelem, nm, gép, ez, iskolás apó, éle, arc, ir, ti. — Má- gory Juci rejtvénye. Likőr. — Janics Alajos rejtvénye: Aki nem dolgozik, ne is egyék. — Szivák Dezső rejtvébye: Görög, ökör, rög, őr, g. — Koltay Magda rejtvénye: A hurka, Amália, Eduárd, Berlin. — Keresztesy Paula rejtvénye: Elefánt. — Rakusz Márta rejtvénye: vas, seb, bér, réz, zúz, zab, bor. — Bozsenyik Lajos rejtvénye: Ne keress ott, ahol nincs. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Altstádter Magda; Bordán Katóka, Böszörményi József, Bozsenyik Lajos, Bujanovics Márta, Batta István, Baka Mancika; Csery Ilus, Czibula János, Gsiffáry József; Farkas Janki, Farkas Marcsi; Gáthy Évike, Gyürky József; Hámorszky Erzsébet, Hámorszky Olga; Janda Lóránd, Jankovich Imre, Janko- vich Médi; Kern Mici, Kemény Zoltán, Krakovits Erzsi, Kajtár Kálmán, Kucs Rózsi, Kucs Gyula, Kenessey Ildikó. Kenessey Csaba, Kövesi Lenke, Koltay Magda, Kövér Rózsiba, Karsay Tibor, Kazár Lili; Lóska Manyika, Linner Ilona, Lükő Emma, Legeza. Tivadar, ifj. Lator István, Lator László, Lencz László, ifj. Letocha István; Molnár Jolán, Mészáros Lencsi. Mikus László, Molnár Ilonka, Minarovits Sasa, Miskei István, Moravszky Károly, Morvay Etelka; ifj. Nikisekor Árpád, Nagy-Csomor István; Pethő írónké, Polányi Gyurka, Polányi Imre, Pénzes Joákim, Pénzes Danika, Pálka Magda, Pongrácz Évi; Rozlosnik Bözsi. Ruzsiczky Mária, Ru- zsiczky Évike, Rakusz Márta, Risziier Jenő, Riszner Karcsi; Soós Katalin, Supala Ancsi, Sperling Évi; Szabó Klára, Szecsey Klári; Tímár Ida/ Tóth Ilona, Timá,r József; Weineziller Ludmilla, Yácz Nóra; Zirkelbach Dóra, Zirkelbach Tibor. —0— Sorshúzás utján az első dijat Supala Ancsi, Móra , Hol volt, hol nem volt" cimti könyvét, a második dijat Moravszky Károly, Komáromi „Pataki diákok" cimíl könyvét nyerte.