Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)
1936-04-12 / 86. (3935.) szám
32 rare<M-MAfiifaftHngig& Márta elindul... Irta: Palotai Boris Jó tanácsok a huskonzerválásh Húsfélék hosszú időre való eltartásának tö'bbféle eljárását követheti a jólfelszerelt éléskamráról gondosikodó háziasszony. A régi, jólismert konzerválás! módok mellett hasznos szolgálatot tesznek az utolsó évtizedek konyhatechnikái vívmányai; a mind tökéletesebb formában piacra kerülő gőzölő, csirát- lanitó készülékek. Ezekben — egyéb cikkek mellett — sülteket,. mártásos fogásokat is eredményesen elrakhatunk. Az ételeket Ugyanúgy készítjük el, mint rendes fogyasztásnál szoktuk, majd tökéletesen légmentesen záródó patentzáras üvegekbe rakva., 1 órán át kigőzöljük. Biztosabb az eredmény, ha a gőzölést 24 óra múlva megismételjük. Ennél primitivebb, ám jól bevált konzerválás! mód a zsírba fagyasztás, amely miná- lunk leginkább tepertő és kolbászfélék elte- vésénél szokásos. Az előbbi eljárással szemben tagadhatatlanul megvan az az előnye, hogy semmiféle költséges felszerelést nem igényel. Német háztartásokban ilymódon különféle egyéb húsokat is tökéletes eredmény- nyel konzerválnak. A húst jól megsütik, majd olvasztott zsírba süllyesztik, megfagyasztják s végül sötét, hideg és tökéletesen száraz helyen elraktározzák. Az ekképen eltett húsfélét a megalvadt zsírréteg légmentesen elszigeteli s ezzel hosszú időre megóvja a bomlástól. Használatkor a zsírt felolvasztjuk, a húst kiemeljük és friss zsiradék hozzáadásával feldolgozzuk. A legismertebb húskonzervélási módnál, a füstölésnél, hasznos szolgálatot tesz az állati vérből és konyhasóból kevert pép, amelybe késhegynyi szalicilsavat is teszünk. Ha a füstölt kolbászt, sonkát, nyelvet evvel bekenjük, úgy nyár közepéig is tökéletesen elállnak, anélkül, hogy penészedéstől kellene tartanunk. Ugyancsak ekképen kezeljük a hibás helyeket abban az esetben, ha valamely okból penészedésnek indult füstölt készítményeket akarunk megjavítani. Mint ősrégi, eredeti eljárást eimiMtjük meg végül azt a némely vidéken — főleg messze eső tanyákon — dívó konzerválási módot, amelyet husaszalásnak nevezhetünk. Sertés, marha, birka busából legelőbbis kifejtik a csontokat, amelyek idővel avassá tennék a készítményt. Azután a húsból sovány, lapos szeleteket vágnak, ezeket erősen besózzák és pár napig — naponta többször forgatva — állni hagyják. Ekkor a képződött léből kiemelik a hússzeleteket, erős fonalra felfűzik és 2—3 napon át szellős helyen szikkasztják. Ezután a husfüzérek szárítókemencébe kerülnek, amelyet olyan hőfokúra fütenek, mint a gyümölcsaszalásnál szokás. Az aszalás úgy történik, hogy a célra szolgáló vastepsire faágasokat helyeznek s ezekre aggatják fel a hússzeleteket, oly módon, hogy a tepsi vasához ne érjenek. Ha a hús ekkép>en néhányszor kemencébe került, teljesen megaszaló- dik, anélkül, hogy megpirult volna. Használatkor a husaszalványt bő vízben addig kell főzni, mig jól megdagad, s csak azután kerül sor zsírral, fűszerekkel való szokott elkészítéséire. GYORS SEGÉLY! Égő petróleumot, spirituszt kölnivizet ne próbáljunk vízzel oltani. Dobjunk rá nedves ruhát. — Ha a ruházat lángot fogott, a menekülőre „Állj!“-t kiáltani, földre lökni, hen- geriteni, hogy a tüzet elnyomjuk. Sietve dobjunk rá kabátot, szőnyeget és burkoljuk be. Ezután sok vízzel tetőtől-talpig öntsük le. — Ha nagyobb baj történt, azonnal orvosért, mentőért küldeni. Ezalatt ollóval vágjuk le megfelelő helyen a ruhát. Huzni, szakítani semmit 6em szabad. Odaragadt ruhadarabokat helyén kell hagyni. Hólyagokat ne szakítsunk fel! Ne adjunk borogatásokat! Ne engedjünk okoskodó embereket a sérülthöz nyúlni! Vazelint, esetleg olajat, vagy zsirt bőségesen rákenve tiszta zsebkendőre, szabad a sebekre borítani Ha a sérült nagy szomjúságról panaszkodik, adjunk forró teát. — Gázmérgezésnél, mielőtt a lakásba nyitunk, vegyünk mély lélegzetet, tartsunk nedves ruhát az orrunk elé. Ablakot, ajtót felrántani (jobb kivülrő! beverni az ablakot), gázcsapot elzárni! A mérgezettet azonnal vigyük kr a levegőre, hivassunk mentőt, addig pedig élesztgessük az ájultat. Mesterséges légzés: beteget hányát fektetni, háta alá párnává gyömöszölt kabátokat rakni, hogy homoritson, karokat előbb mellhez szorítani, azután hátrahuzni. Ezt olyan ütemben végezzük, amely megfelel a normális légzésnek. * SZŐRMEFRTSSITÉS. Fehér szőrme egészen újjá változik, ha forró korpával átnyomkodjuk többször is, a végén pedig kiporoljuk. * KÁVÉFOLTOT só8vizzel lehet jól kitisztítani a ruhából. JLéter vízre 6 deka só kell Elegáns kis (küvéház volt a Pailiaoe, tompa rózsaszínű falaikkal! és kristálycsilLánrokikal, amelyek valami finom családiasságot tehettek magukból. Vidiéíki kúriák 6zalónjára emlékeztetett, olyan meghitt volt és zümmögő, a1 lg fordult meg itt idegen, csupa ismerős régi arc, valós almi ttenül nagy család, akiknek tagjai barátságos fejbiccentéssej üdvözlik egymást. Ide járt Márta is. rögtön a bejárat melllett volt a helye, jobbra a második asztal. Tulajdonképpen megerőltetésébe került, hogy ide járt. a lányok a szemközti diáfckávéházban bújtak meg, ahol a kapucioer egy koronával olcsóbb, s ruhatárért sem kell fizetni. De ő úgy vágyódott erre a tompa és mégis fénylő helyiségre, úgy kellett neki valami, ami fényhez, aromáihoz hasonlít és mégsem kelti az ünnepélyesség hainrs páthosszát. Mindig és mindenütt kereste ezt a... ezt a teljességet. Talán a sántasága okozta, hogy állandó hiányérzetei voltaik, amelyek csökönyösen kisértették. S bár megszokta ezt a testi fogyatékosságát, úgyszólván észre sem vette, de mélyen bent az idegek rejtelmes hálózatában sajogva élt a sejtés, hogy valahol meg- rövidiitették s ő mo6t egy életen keresztül keresi ezt a kiegyenlitödiést. Meghatározhatatlan szomjúság gyötörte, néha napokig keringett az uccán látszólag oél nélkül... Ilyenkor a szokottnál is jobban bicegett, az volt az érzése, hogy rettenetesen kell sietni, miért ma végre rábukkan arra, amit keres, amit elvesztett, nem tudja, hol és mikor, de nincs meg. nincs meg! Meghajszolva, ingerülten került az ágyba, a lányok, akikkel egy szobában lakott, azt mondták: hagyni kel, megint bolond napja van! Most itt ült a szokott helyén, napilapok, magazinok, sportújságok és divatlapok gúlái mögött, egyik sem érdekelte túlságosan, de kínzó alapossággal betüzgette őket, mintha innen is megoldást várna... Nem tudta volna megmondani, mikor kezdődött benne ez a furcsa keresés, ez a belső lázasság, nem is érezte pontosan, hogy megváltozott valami, hiszen ment minden a maga utján, elég pontosan végezte a dolgát. Az Iparművészetin tanult e ha néha el is sétálta az órákat, elég filcpámát, applikációé térítőt, posztó-elefántot fog ő még fabrikálni, mindenre jut idő! A divatlapot lassan teengedbe, mert két púiba barna szemet érzett magán, mintha két bársony folt tapadt volna rá. Odafonditotta a fejét, nyugodtan visszanézett. A kávéház túlsó szögletében ült a férfi, a legmesszebb ponton 6 mégis milyen közeiről érzi a melegét. Azelőtt sohasem látta itt, tegnap bukkant fel először s bár semmi szokatlan vagy meglepő nem volt a vonásaiban, mégis kutatva, kérdőn kapta rá a fejét, mintha tőle várna feleletet valamire. Egyszer épp így rebbent egy arcra, ilyen lelkendező örömmel, a magalkeliletés csinált póza nélkül, — szinte kinyújtotta felé a kezét, any- nyira érezte, hogy hozzátartozik s itt már nincs tétovázásnak helye. Igen. a villamosban történt, emlékszik jód... Akkor került fel ide Prágába, kicsit riadtan nézte az elfutó ucoákat, hazákat, nem tudta merre kanyarodnak és hová viszik öt. S egyszerre csak minit egy fix pont merült fel az az arc, mint egy part, ahol kiköthet. A szorongás lazulni kezdett benne, érezte, hogy bármi történik is, vele tart ez az idegen ismerős, aki szüntelen a szemében tartja és szinte átöleli pupilláival. Észre sem vette, hogy már a végállomásnál jártak, útközben mindenki leszáll ingó zott, már csak fcetten ültek a nagy- sárga villamosban. Olyan érzés volt eiz, mintha nászutom lenne, csupa gyöngédség és illat szállt fölé az agyonszemeteilt kocsiból s az összegyűrt villamosjegyek pirosán és zölden virítottak a lába alatt mint a virágok... Zökkenve megálltaik, a kalauz figyelmeztetöteg rájuk csilingelt s ő jókedvűen sürgelődött kifelé ... A fiú sietve utána, ő szinte helyet csinált neki miaga mellette. Óh, jól látja még a mozdulatot, a levegőbe kapott, mintha a palaszürke ködöt el akarná hiessegetni. Párját féltő gondoskodás volt már benne, szelíd becézgetés ... De a fiú hirtelen megtorpant, a cipője hangosan C6usszaint az aszfalton, mintha valamitől megriadt volna. Az ő idegei is átvették e hőkölő gesztust, bámultán állva maradt 6 szemei ijedt tanácstalansággal fogózkodtak a fiú szemébe. Mi történt, mi az? Márta ujjai szamárfüleket gyürögetnek az újságok sarkába, idegesen keringenek a vizespohár körül, gyorsan egy kortyot... Oh semmi, már semmi... Már messze van az egész, úgy gondol vissza rá, mint egy furcsa élményre, kissé fájdalmas kalandra, de nem kell a mellre szívni, nem szabad... Persze, hogy a fiú meghökkent, hisz csak ülve látta eddig, bokáig puha prémbe burkolva s ahogy egyszerre felállt és sietni kezdett csipőficamos kacsfca járásával, mellen lökte a felfedezés s szemében rémület borzolódott: sánta? sánta?! s ennyire? Még állt egy darabig, mintha viaskodna önmagával: ezt mégse lehet fiam, menj utána, mintha miseim történt volna, na egy-kettő! — De aztán megfordult oly hirtelenséggel, mintha le akarná rázni magáról az egész buta ügyet és felszabadult ritmikus to-pogással sietett ellenkező irányba. , í Hátradőlt a plüssd Iván yon, mintha fájna idebent valami, mégis több sóit ez, minit ikailand, egy kicsit Mfootonták, öeszeráizitiák... *— Szi- varos, öt egyiptomit!... S nézzük csak, mit fognak viselni tavasszal... Rövid szoknya? hm. Zörögve eltolta magától a divatlapot s újra az ismeretlenre nézett... Az még mindig őt figyelte, a tekintetében nem volt semmi kihívó, nősténygusztáló, oly egyszerűen nézett rá, mint ahogyan az asszonyát vigyázza valaki A pincérek tálcákkal megrakva, egyensúlyozó karral himbálóztak el meillette, egyhangú zümmögés töltötte meg a kávéházat, langyos illatok szálltaik a levegőben, kávé illat, édes cukorszag s a széken heverő kesztyűk reális benzinszagát hasztalanul ostromolta a nők hajának sampon- illata, valami furcsa, felemás szagzavar jött ki az egészből. Legalább Márta igy érezte.., Érzékeny cimpákikal sziipáfcolt jobbra-balra, óh igein, a brutális egészség mindenütt győz! Valami megmagyarázhatatlan logikával a benzin- párát érezte egészségnek s a körülötte csetlő- botiló, el-eliakadozó illatok hiába akarnak ve e tartani, mindig az dominál, az marad felüli... Egymásután törte ketté a gyufaszálakat, a nyugtalanság nőni kezdett benne, a nyaka körül szorítást érzett s szemealja sötét lett, mintha befüstöltéik volinia... Ha iigy üthetnék egyhelyben órákig, hetekig. Ha nem kéne most szétszakítani mindent azzal, hogy felszedelőz- ködöm és kibioegek innen. Szinte látta az idegen férfi kinos-csodálkozó szemét, ahogy az ajtóig kiséri s enyhe vállrándítással visszamenti! az újságjába^.. Vagy részvét csillanna a tekintetében ... Szegény kis nyomorék, legyen egy jó napod, nézd milyen Tiemesszivü vágyóik, hogy főzlek tovább, na Isten veled! Márta ajka megránduld újabb cigarettát vett a szájába, de elfelejtette meggyujtani, csak rágta, harapta a keserű dohányszálakat... Ha olyan egyszerűen lenne sánta legalább, mint mások... De a csípője is elferdült s a járása szánailmasan vergődő ... Ah, nem igaz, feleslegesen kínozza magát s eltúlozza az egészet. Hiszen Dénes is sokáig udvarolt neki s hogy szerette az a fiú! Csak rajta múlott, hogy vége szakadt ennek a barátságnak Ha otthon maradt volna, ma a Dénes felesége s együtt gazdálkodnának valahol a környéken... Homályosan felbukkant előtte a kisvárosi báli este, amikor Dénes olvadozó gallérral hejehujásan csárdáso- zott reggelig, s ő az ablakukból bámult be az Arany-Szarvas kivilágított termébe, ahol párok keringtek vad értelmetlenséggel, a zenét persze nem lehetett hallani, s a megnémult éjszakában úgy hatott ez a groteszk forgolódás, mintha ők lennének a csámpások, nyomorékok s ő itt fenn, ahogy kihajol az ablakon feszes nyugodt törzsével, kartávolságnyira az égtől, — a megbonthatatlan harmónia, a szilaj egészség! Mégis attól az éjszakától vágyódott el otthonról, valahogy úgy érezte, meg kell mutatni magát kint is, idegenbe kell menni, hogy végre megtudja, milyen, mit ér... A kávéház lassan ürülni kezdett, a vendégek csapatostól álltak a ruhatár előtt, kabátjukra várva. Haza kéne menni, gondolta Márta, a panzióban ilyenkor vacsoráznak s még tanulni is akar ma e6te... De nem mozdult, ösztönösen a székhez tapadt, s húzta, nyújtotta a csendes boldogság perceit... Most még kíván, még szeret, még övének érez, ni, hogy néz rám... De mi lesz, ha felállók? Lehunyta a szemét, mintha erőt gyűjtene, aztán könnyesen és mintegy búcsúzon adta vissza az idegen férfi tekintetét. Mintha szemükkel kezet fogtak volna, olyan volt ez. Takaritéasszonyok jöttek kis alumínium’ lapáttal és óvatosan leseperték az asztalokat, a hamutartókat kiürítették, a cigarettacsutkák egy- halomban feküdtek a lapáton, mint valami tömegsírban. Vájjon melyiket szívta ő? Ventillátorok kezdtek búgni, szellőzött, frissült, készülődött a kis kávéház éjszakára, éjszaka biztosan más publikum jár ide ...- s ha itt maradna? ... Nem, nem lehet. A vacsora... a lányok... művészettörténet ... Kapukulcs ... Habár keresztül- kasul mentek fején az akadályok, ellenkezés mindinkább lanyhult, persze hogy marad, mért ne maradna? Az idegen ekkor fészkelődni kezdett, gyűrűsujjával halkan megkopogtatta a poharat, a fizetőpincér máris felé tartott, kabátszárnya alatt megcsörrent a kis bőrtáska, amiben az aprópénzt tartotta. — Én is fizetek, — mondta mechanikusan Márta, s egyszerre belésajgott. Most elmegy ... s lehet, hogy nem is látom többé. — Egy kávé minden nélkül, — sóhajtotta a főur felé, s úgy érezte, most gyorsan történni kell valaminek. Az idegen mintha várt volna. — Sütemény nem volt? — Egy kifli... persze egy kifli, bocsánat... A férfi ott a túlsó ponton alig észrevehetően intett. Márta megrezzent, kicsit felemelkedett indulásra készen, de mintha valami belső törvénynek engedelmeskedne, visszazökkent újra... A pincér füstmarta, ravasz szemével eltogta a mozdulat hullámait, apásan fölé hajolt és a fülébe súgta: — Az az ur ott, volt tüzérfőhadnagy. Mülába van szegénynek... Valahol a déli fronton hagyta a lábát... Márta arcán két piros folt gyűlt ki, a szeme 1936 áprffls 12, vtewárnap. umammmmmmmmmmmmmmmmmm nedvesen fénylett, s különös uj vonás fészkelte magát a szája szögletébe, nem lehetett tudni, sir-e vagy nevet... Most felállt, s szinte eltúlzott bicegéssel ment kifelé, hanyagul, mint aki már senkitől 6em tart, hisz saját lába van neki, két megbízható, izmos láb, tele lüktető véredényekkel, rostokkal, inakkal! Fölény és magabiztonság volt a tartásában, s talán egy csipetnyi kacérság is, ahogy féloldalra hajtott fejjel bkn centett az ismeretlen felé. Az mellette termett, ai lába mereven kopogott a földön, s ahogy szoros san egymás mellett lépkedtek az uccán, a két különböző ritmus egybefolyt, a kopogó éles nesz, s a bukdácsoló ügyetlen c&us6zanás... A két kisiklott hang szomjasan kitöltötte egymást, s Márta nyugtalansága elszállt ebben a nagy teljességben, boldog, erős harmóniában. Tamás Lajos: Tavaszi eső Délben még halkan esőzött. Csöppek gurultak s mintha csupa Aranytallér verődött volna össze, Tisztán és finoman csengett a hangja Az elvonuló esőnek. Ó, tavaszi esők édes szaga! Ó, ocsúdó erő, párázó kékség! Beléd olvadok én is, Mint az első hajtás a fekete dombon, Ki kandi fejét az ázott rögökből Éppencsak kidugta s már arról álmodik, Hogy ő lesz a törzs, a korona, A méheknek ízes lakomán terülő asztal S a féktelen szelekkel birkózó óriás Dagadó teste. A hites térj joga A féléves menyecske maga is elcsudálkozott, amikor az ura alaposan eltángálta. Azt sem lehetett mondani, hogy az ok, amelyért a menyecske kikapott, valami különleges lett volna. Falun mindig találnak okot a verésre-verekedésre s az okot ezúttal is előráncigálta a férj. Nem is lett volna ebből nagyobb baj, — egy verést még kibír az ember, — csakhogy egyhetire az említett családi viadalnak újból feleselni kezdett a menyecske az arával, azt találván mondani, hogy ő is akkora háztelket, földet s annyi pénzt hozott a házhoz, mint a ház ura, sőt ő még többet, a tiszta fehérségét is, míg az ember ezt nem mondhatja magáról, mert nagyon is nyilvánosan udvarolt legénykorában a Sóki Péter feleségének. Hát ezt megint csak nem lehetett fül mellett hagyni. A ház ura nem tenyérrel vert, hanem a lapátot hajította az asszony után s úgy kergette meg az asszonyt, fényes délelőtt, a kút körül. Adtak is, kaptak is sebeket. Sírva futott a szomszédasszonyokhoz a féléves menyecske, de a szomszédasszonyok sem azt mondták, ami ilyenkor illik, hogy tudniillik béküljön meg, térjen vissza, nem jelent a verekedés egyebet annál, minthogy a gazda érdeklődik a feleség iránt — hanem azt javallották, hogy végét kell szakítani az ilyen áldatlan házaséletnek. — Válj el, — sugdosták a fülébe, — szabad leszel, tartásdijat is kapsz s úgy válogathatsz a legényben, mint a kenyérben. Soha ilyen alkalmad nem lesz hozzá. Addig-addig mondogatták, mig a menyecske egyet nem gondolt s ki nem ment másnap a vasútállomáshoz. Ott jegyet váltott; aztán egyenesen be az ügyvédhez, akit ajánlottak már neki szakértő asszonyok. Úgy állított be az ügyvédhez, mégtépve, karmolva, véraláfutásokkal. Hadd keltsen nagyobb sajnálkozást. örült az ügyvéd a jó ügynek: még orvoshoz is elvitette, látleletet vétetni, hogy a bírák sajnálkozása annál nagyobb legyen. Különösen örült az ügyvéd annak, amikor meghallotta, hogy zsíros két család gyermeke házasodott össze, egyik sem adja ötven holdon alul s nagy osztályokat lehet itt csinálni. — Menjen csak nyugodtan haza, drágám, — mondta az ügyvéd végül, — úgy el lesznek maguk választva, mint a viz meg a tűz. Nincs itt semmi baj. Ha azonban mégis történne maguk között valami szerencsétlenség, csak jöjjön be és jelentse. Majd elbánunk az emberével! El is ment a menyecske, nagy remények között. így telik el két nap, három nap. Negyedik nap ismét beállit a fiatalasszony. Illedelmesen áll meg az ajtóban s várfa a megszólítást. Felfigyel az ügyvéd: — No, mi az, történt megint valami? — Igen, — jelenti a menyecske. — Halljuk! — hegyezi ceruzája feketéjét az ügyvéd. — Hát csak az, hogy tessék visszavonni az egészet — Visszavonni? — hüledezik az ügyvéd, — éppen most már? — Igen. Mert mi, kérem.** — Na, mi történt? Kibékültünk. Mert mégis csak az uram, nem igaz? És, ha jólesik, hát verjen kedve azé- rint... Hadd teljék öröme bennem... ' ítwi J %
