Prágai Magyar Hirlap, 1936. április (15. évfolyam, 77-100 / 3926-3949. szám)

1936-04-12 / 86. (3935.) szám

számunk a Képes Héttel és Rá^ámenftlettel 52 oldaB - Ara 2 - KI

Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké, • fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI.

A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja

Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, IL emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. ••

SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRHHA.

HUSVÉT TANULSÁGA ERŐSÍTSE NEC

ÖSSZEFOGÁSUNKAT Irta: Esterházy János

HuSvét ünnepe — tavasz ébredése! A kereszténység egyik legszebb és legnagyobb ünnepének a természet megújhodásával való egybeesése mennyi mély és nemes gondolat kiváltására alkalmas. Az emberi lélek mily szdvesen vonja ki magát ilyenkor a Hétköznapok gondjaiból, szürkeségéből1 és

lenkezöjét érték el annak, mire rendelve voltak. A szankciók kérdésében sem tud kifejlődni egységes álláspont, de mégsem akad senki, aki elég bátor volna őszintén kijelenteni, hogy ez az intézmény nem vált be és sohasem fogja a békét szolgálni.

A mi belső viszonyainkra vonatkozóan a kormányéinak ur tett húsvéti pihenője előtt programatikus jellegű kijelentéseket. Gondosan elolvastam ezeket és nem találtam bennük választ arra a sok kérdésre, amelyeket a parlamenti tárgyalásokon és sajtónkban állandóan felvetünk, A miniszterelnök szinte feltétlen bizalmat kíván a kormány egyes törekvései, javaslatai és tettei iránt és elhalványulását óhajtja a kormánypártokat az oppoziciótól elkülönítő demarkációs vonalnak. Ezt bizonyára nem úgy értelmezi a kormányelnök ur, hogy most már bármiképpen is megcsorbuljon a parlament bírálati joga és korlátozódjék a vita a kormány javaslatai fölött, mert ez a felfogás a parlaElső husvéí a magyar egység jegyében..,

JAROSSANDORI

Máimban valószínűleg megtarthatjuk az egyesült párt alakuló kongresszusát

Reményteljesen halad előre a két párt egyesítését előkészítő munka ■ Rövid időn belül tisztázzák az összes tárgyi és személyi kérdéseket ■ Ellenfeleink is konstruktív tettei látnak az egyesülésben Csak a marxisták félnek

sok bántó eseményéből, hogy az Úristenhez vezető utón vigye előbbre gondolatait, terveit, törekvéseit, amelyekkel embertársai javát akarja szolgálni. Ezt az irányt kívánom követni akkor, amikor betűbe öntöm a mai helyzettel foglalkozó gondolataimat.

Számos — mondhatnám nyílt kérdéssel állunk szemben, ha a nemzetközi életnek és itteni viszonyainak vizsgálatába merülünk. Megnyugtató választ ezekre a kérdésekre csak a keresztény meggyőződéstől és az egészséges nemzeti öntudattól áthatott lélek tud adni és ezt a választ mi, itteni magyarok, akik egyaránt ragaszkodunk keresztény hitünkhöz és magyar nemzeti felfogásunkhoz, mint a múltban, úgy most is bármikor nyíltan megadjuk.

A nemzetközi életben a való helyzet fölismerését megnehezíti az a már szinte ijesztő szóáradat, amely a diplomaták összejöveteleiről indul ki. A demokratizált diplomácia, amelynek az lett volna hivatása, hogy eredményesebben szolgálja a békét, mint a titkos diplomácia, sajnos, nem bizonyult alkalmasabbnak. Az angolok, akik a józanságnak mindenkor megtestesítői, már tudatára ébredtek annak, mily keveset használ a nagy céloknak, sőt mennyire káros e célokra a diplomatáknak a nyilvánosság előtt hömpölygő szóáradata. Egyes lapjaik nyíltan fejezik ki azt a kívánságot, hogy most, legalább a húsvéti időben már ne nyilatkozzanak és ne beszéljenek a nyilvánosság előtt a diplomaták, mert hiszen abból nem származik semmi jó; a nyílt kérdéseket ilymódon nem lehet megoldani.

Csak egy-kettőt, a legfontosabbakat emelem ki a megoldatlan nyílt kérdések tömegéből'. A békét ma .—- mint minden állam felelősségteljes állásban levő kormányféríia kijelenti — mindenki akarja. Háborúra, legalább is a hivatalos nyilatkozatok szerint, senki még a legtávolabbról sem gondol. Mégis, mikor fölmerül egy nagyobb béketerv, erre mindjárt ellenbéketervvel válaszolnak és a nagyhatalmak diplomatái készek a késhegyig menő harcra, ha arról van szó, hogy ezt a békét kollektív utón a kollektív biztonság megerősítésével és kiterjesztésével, vagy kétoldali szerződésekkel alkossák-e meg. És akad, aki a maga felfogásának megerősítésére kész akár elmenni a szakításig is. A békének komoly akarása ez az eljárás?

Említhetném még a lefegyverzéssel vagy a szankciókkal folytatott játékot. A népszövetség, amelynek az örök béke instrumentumává kellett volna lennie, megalakulásától kezdve szemet huny tagjainak versenyfegyverkezése fölött. A leszerelési konferenciák csődjét csak diplomatikusan megfogalmazott hivatalos jelentésekkel tudják leplezni és arra a kérdésre, hogy mindez hová fog vezetni, senki sem válaszol, mert nem mer válaszolni. Különben be kellene ismernie, hogy a népszövetség s a legkülönbözőbb nemzetközi konferenciák éppen az elKomáromcsehi, április 10. (Kiküldött munkatársunktól.) Most ünnepeljük az első husvétot, amely már teljes egységben találja a csehszlovákiai magyar kisebbséget. Úgy véltük tehát, hogy ez ünnepi alkalomból lapunk első helyén az első szó az egyesült párt összeolvasztásának előkészítésével megbízott két ifjú vezért: Esterházy Jánost és Jaross Andort illeti meg s az első téma, amit lapunkban szóvá teszünk, az egyesült párt kérdése kell, hogy legyen. E célból fölkerestük otthonában Jaross Andor nemzetgyűlési képviselőt, akit Esterházyval együtt a szervező bizottság megbízott az egyesülési tervek előkészítésével, hogy tájékoztassa a magyar közvéleményt az egységpárttal kapcsolatos kérdések állásáról. Jaross készséggel válaszolt kérdéseinkre s a következő fölvilágositásokat adta.

A beketfai példa

■— Mi, akik az eszmét fölvetettük, — kezdte nyilatkozatát Jaross képviselő -— tökéletesen tisztában voltunk vele már a tavalyi választások óta, hogy az idő megérlelte a magyarság pártjai egységesítésének gondolatát. A politikai célkitűzés azonossága, a kisebbségi érdekvédelem gyakorlatilag eddig is egységes frontja, tömegeink egyakaratu lelkisége olyan tényezők voltak, melyek éveken át munkálták minden különös tervszerűség nélkül is ezt az erőegyesítést. Itt most elárulhatom, hogy tavaly júliusban, amikor Beketfán ünnepélyt rendeztünk abból az alkalomból, hogy a községben kizárólag a közös magyar lista kapott csak szavazatot, Bartal Iván dunaszerdahelyi körzeti elnökünk ünnepi beszédében a két párt egyesítését a mai formában az ünnepi gyűlés határozataként kívánta elfogadtatni. Ezt a határozatot akkor nem hozhattuk nyilvánosságra, mert nem voltunk tájékozva az országos keresztényszocialista párt híveinek felfogásáról és nem kívántunk egy hosszú választási harc után a nyári politikai holtidényben nagy tervek megvalósításához nyúlni.

A beketfai eszme azonban nem szunnyadt.

csak pihentettük addig, mig a belpolitikai viszonyok részünkre időt és alkalmat szolgáltattak arra, hogy ezt a nagy politikai átcsoportosítást zavartalanul elvégezhessük. Most alkalmasnak, sőt szükségesnek láttuk, hogy az igen sok magyarban régen szuny- nyadó gondolatnak testet adjunk és örömmel állapítom meg, hogy ez a lelkiség nemcsak az egyitk párt híveiben, hanem a másikéban is maradéktalanul megvolt s megvan. A magyar nép vezetőd és tömegei a legnagyobb lelkesedéssel és odaadással fogadták az egyesülésről szóló határozatot, úgy hogy túlzás nélkül merem mondani, hogy az egységes lelkiséget, mely végeredményben alapja az egységes politikai cselekvésnek, már eddig is minden különleges propaganda nélkül megteremtettük.

Az alakuló kongresszus elkészítése

— Az egységesítés munkája folyamatban! van, a szervező bizottság rövid időn belül] tökéletesen tisztázni fogja az összes tárgyi és személyi kérdéseket, úgy hogy valószínűnek látszik, miszerint májusban megtarthatjuk az egyesült párt nagy alakuló kongresszusát. A politikai légkört, melyben ma az egyesülést végrehajtjuk, erre az akcióra abszolút alkalmasnak tartom, mert a magyar s a velünk sorsközösséget érző többi szlovenszkói és kárpátaljai nemzetek tömegeiben, valamint vezetőiben kialakult ennek a tervnek minden vonalon könnyen indokolható szükségszerűsége és a belpolitikában sem számíthatunk ol'yan meglepő fordulatra, mely a mi belső munkánkat megzavarhatná.

—■ A köztársaság politikai pártjai —• mint a megnyilatkozásokból látom — nem egyformán ítélik meg akciónkat. Jellemző, hogy a nemzeti alapon álló pártok, legyenek azok csehek, szlovákok vagy németek, általában komoly és többé-kevésbbé tárgyilagos hangon írnak és beszélnek rólunk. Elismerik lépésünk politikai helyességét, kétségtelennek tartják, hogy fellépésünk erőben és tekintélyben csak nyerni fog az egyesüléssel. Általában akciónkat konstruktív tettnek minősítik.

Miért félnek a marxisták?

— Ezzel szemben a marxista alapon álló pártok közvéleménye már veri a dobot, hogy itt totalitásról van szó, osztályuralomról és bizonyos régi idők visszakérőd- zéséről.

— Hogy olyan értelmű totalitásról, melytől a marxisták hátán annyiszor végigszalad a hideg, nincs szó, azt nem is érdemes megcáfolni, ezt megtette egy csehszlovák néppárti lap a múlt napokban anélkül-hogy erre a szerepre felkértük volna, vagy tetre a segítségre nekünk szükségünk lett volna.

Hogy osztályuralomról nincs és nem lehet szó, azt igazolja a két egyesülő párt eddigi programja és rétegeződése a magyar társadalmon belül, mely éppen ellenkezőleg az osztálytalan társadalom bevallott céljával az egymás sorsával szembeni felelősséget érző embereket kívánja egyesíteni.

—• Hogy régi idők visszasirása nem célunk, azt is elhiheti nekünk minden józan, elfogulatlan gondolkozó agy, mi előre nézünk és nem hátra, de hogy közben nem feledkezünk meg azon erkölcsi értékekről, melyeket a magyar nemzet tagjaiban történelmi évszázadok termeltek ki, éppen ez tesz bennünket magyarokká és ez jellemzi azon testvéreink felfogását is, kik velünk sorsközösségben élték át ezeket a történelmi viharokat anélkül, hogy bennünket meggyülölni megtanultak volna.

— A marxista pártok érzik, hogy a keresztény világnézet vértje és a nemzeti öntudat páncéíinge hozzáférhetetlenné feszi híveinket.

sőt alkalmas lesz arra, hogy még itt-ott álló bástyáikat, melyeket az embereket elválasztó gyűlölet, irigység és anyagi kapzsiság fundamentumára építettek, szívós és következetes munkával lerombolja.