Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-08 / 57. (3906.) szám
ASSZONYOK LAPJA Széljegyzetek a párisi divatrevükről — Vasárnapi divatlevél — II. Jeanne Lanvin fényes külsőségek között megrendezett tavaszi bemutatóját előkelő, nemzetközi közönség nézte végig. A nagy érdeklődés sokban indokolt, mert Madame Lanvin nemcsak ötletes Vitásairól, de eredeti modelljeiről is nevezetes. Az idei tavaszi kollekciójában például a francia reneszánsz ötleteket dolgozza fel oly miódon, hogy modelljei a jellegzetes díszítés mellett sem keltik a tuldiszi tett ség látszatát. Francia reneszánsz ötletek felhasználására a nemrégiben bemutatott „Margót" című Edouard Bőmrdet-darab inspirálta Lan- vint. A darab cselekménye a Valois-Medici udvarban játszódik le. Címszerepét alakító Yvenne Printamps korhű toalettjeit Madame Lanvin divatháza készítette. Margót tányér- alakú, hullámos szélű reneszánsz gallérjait, érdekesen drapirozott ujjait, ruháinak sűrű zsinórhifnzését, magas manzsettáit Lanvin a tavaszi modelljeire is ötletesen alkalmazta. Oly ötletesen, hogy úgy hírlik, a francia reneszánsz érdekes díszítései a nyári divatban általánosan vezető szerepet fognak játszani és az akkor divatos meleg biborpiros, violáit és királykék árnyalatok mint divat- szinek fognak a kollekciókban szerepelni. Lanvin trottőr modelljei között a kosztümök vezetnek. Többnyire az angol tweedet dolgozta fel és csak elvétve látni kosiztüm- imodelljei között freskóból vagy a nehéz szövet benyomását keltő, selyemmel kevert „Tessylco" nevezetű kosztünnselyemből készült darabokat. Az általános kosztnmdivat- ihoz hasonlóan a Lanvim-kosztömök is mintás és sima kombinációban készülnek. Lanvin az élénk alapon, nagy pepitamintás tweed kosztümkabát és egyszínű szoknya összeállítást részesíti előnyben. Kidolgozásban a sima, kétsoros angol fazónt favorizálja. Még ezeknél a sima, sportszerű kosztümjeinél is észrevenni azt a reneszánsz hatást, amely valamennyi Lanvin-módelit jellemzi. A kosztümökhöz a gombok színével harmonizáló, bőrkarikákból osszeállitolt, hosszú láncokat készít, amelyeket a fazon alatt erősít meg. A bőrláncok végén az „Acessoires de be a úté" minden szépitőszerével felszerelt kis táskák vannak: ezeket az oldalzsebekbe téve viselik. Ennek az újításnak állítólag az az előnye, hogy a bőrláncokra erősített és zsebben hordott kis táskákból gyorsabban lehet a szépség időnkénti átrestaurálásához szükséges pude- resdobozt vagy rúzs rudacskát elővenni, mint a kézitáskából... kel" egészít ki. Az ellentét kedvéért a sötét estélyi ruhákhoz, egészem grell szinü belépőket ad, a világosakhoz pedig komolyabb, sötét árnyalatuakab Jodeíle utóbbi években legelsők köré emelkedett kollekcióját a feltűnő szinösszeállitások jellemzik. Érdekes volt egy sötét narancssárga angóra- ruhája, melyet tengerészkék, háromnegyedes kabáttal egészített ki Egyik Riviéra-kompléjá- nái a ruha fehér kasmírból készült, széles buza- kék öv díszítette, a rövid kabátja viszont fehér- pettyes piros nyakkendőselyemből volt. A Jo- delle-féle színösszeállítások sajátsága, hogy csak így leírásban hatnak merésznek, a valóságban eredetiek és főleg — fiatalosak! A divatház kosztümjeit széles reverek és nagy, rásteppelt zsebek díszítik. A többiekhez hasonlóan Jodelle is a kétféle anyagiból összeállított kosztümváltozatokat készíti azzal a különbséggel, hogy az általánosan feldolgozott pepita vagy kockás tweedek helyett a diagonálcsikosa- kat részesiti előnyben. A .kosztümszoknyák nála is sötétebbek. mint a kabátok és —- nagyon szükek. A szövetruháit feltűnő egyszerűség és érdekes szabású ujjak jellemzik. A legtöbb délelőtti ruháját egyedül sürü átgombolással és széles, eton-i diákgallérral díszíti. A gombokkal azonban annál bőkezűbben bánik. Láttam olyan Jodelle-modelleket, amelyeket nemcsak elől az egész ruha hosszában, de hátul is, sőt válltól kezdve végig a ruhaujjakon is átgombolás díszítette. Nagyon szép volt egy sárga-barna pepita angolruhája, amelynél a ruha elejfén, hátán és az ujjakon megismétlődő átgombolásnál a gombok korálpirosak, a gomblyukak pedig barna bőrrel szegettek voltak. Praktikusak Jodelle ujjatlan, nagymintás im- primé-kazakjai. Ezek az egyszínű tavaszi ruhák változatosabbátételére szolgálnak. A mintás ,,felsőrészek" általában nagy szerepet visznek Jodelle kollekciójában: sok olyan estélyi ruhája van, amelynél a sötét szinü, taftruhát a ruhához hasonló hosszúságú, mintás tüll'ből vagy vékony gázból készült felsőruha egészíti ki. Róbert Piguet modelljei közül kitűnnek az egészen szűk vonalvezetésű, felpuffozott ujjas tavaszi ruhák, amelyek —- a többiekétől eltérően — főleg fekete vagy sötétkék szinü, vékony kreppszövetből készülnek és lakk selyemszegélyezés, sürü sujtá- sozás vagy régi nyakbodorhoz hasonló, sűrűn titadwad lotihái, mkd (atáijáeét. Nagyon szép volt Lanvin kosztümijed között egy eper szinü, pepita tweed kabátból és fekete szoknyából álló modell, melyet magas, galléros fehér pikkébluz, fekete tollas, eper- szinü filckalap, ugyanilyen árnyalatú, feketével kombinált cipők és kesztyűk, majd fekete bőrkarikákból összeállított láncok egészítettek ki, Lanvin a tavaszi ruháit rövid, alig derékon alulig érő és elől nyitott, bő kabátkákkal kiegészítve késziti. Diszként a beráncolt vagy plisszéirozott ujjakat, az elütőszinü a láb él e- lést és a sürü sujtáshimzést alkalmazza. A sujtáshimizés a Lanvin-kollekcióban általában nagy szerepet játszik. A ruhákat angolos egyszerűséggel és sima vonalvezetéssel dolgozza. Régies jelleg csak az ujjak szabásánál tapasztalható: előszeretettel alkalmazza a legtöbb nő számára előnyös, vállbán ráncolt vagy beplisszirózott ujjváltozatokat. Az utóbbiak, a plisszé esése folytán különösen mutatósak. Lanvin az angolos, délelőtti vagy sportruháinál mély berakásokkal, a délutáni modellje inéi pedig plisszébedolgozásokkal adja meg az aránylag kényelmes járáshoz szükséges bőséget. Sujtásozás mellett előszeretettel alkalmazza mint díszt a fénytelen, apró gyöngyhiinizést. Némely későtavaszi délutáni kompléjánál úgy a rövid kabát kihajtóját, miül elszórtan a ruhát, sürü gyöngyhimzés díszíti. E célra a fehér, a fekete, a sötétkék és a kénsárga por- cellán gyöngyöket használja. Az estélyi ruháinál a sötét árnyalatú, szint- játszó tátiból, merev moáréból és sötét lakk- selyemből készült stilruhák vezetnek, melyeket hosszú csipke vagy gáz-sifón „köpenyekIrta: Zetetahy Sebestyén Becs, március eleje. Nőket pedig állítólag arról lehet megismerni, hogyan reagálnak, ha estélyi ruhájukat vörösborral öntik le. Ami a madarakat illeti, lehet, hogy igazat mond a közimondás. A vörösborpróba feltétlenül eredményes, de egyben költséges mulatság és jó idegek kellenek hozzá. (Egyszer szemtanúja voltam egy igazán bátor férfi ilyesfajta kísérletének ...) Embert barátairól? Kétes és feltétlenül nagy óvatosságot igénylő módszernek tartom. Az ellenségeket, különösen az ellenségek véleményét például sokkal mérvadóbbnak tartom: a gyűlölet jóval éleslátóbb, tárgyilagosaibb szokott lenni a szeretetnél. — Hanem attól, hogy valakinek jellemére irodalmi, zsurnalisztikái termékeiből következtessenek, attól mindenkit óva intek. Cikkből cikkíróra, vagy fordítva, cikkíróról oikkre következtetni, ez majdnem annyira hazard dolog, mint elvárni, vagy legalább is feltételezni, hogy szelíd kék szemek mögött ábrándos, engedékeny lelkűiét rejtőzik. Néha rejtőzik, néha nem. Néha csak „periodikusan" például a hetedik szentség felvételéig. íme egy konkrét példa, melyet akár „egy cikkirónő vallomásaidnak is címezhetnénk. (Félreértések kikerülése végett: egy bizonyos cikkirónőről van szó és Isten ments, dehogy is rólam. Az első személy használata csupán poetica licentia.) „Nini, miből lesz a cserebogár!" — bümÍ mögtek tavaly ismerőseim, akik egy-egy cikkemre bukkantak. Már a jóindulatú ismerősök, akik sem azt nem találgatták, hogy ki Írja a cikkeimet, sem azt, hogy mennyibe kerül a közöltetésük. Ezek a jóindulatú kedves emberek csupán meg voltak lepve, mert valóban szelíd, szőke, kékszeraü, kerekarcu külsőm mögött ki gyaníthatott volna iróniát, szarkazmust. Mind rég „kedves, naiv (értsd buta) kislány" cirnen könyveltek el és úgy találták, hogy egy év külföldi intézet: „egy kis francia, egy kis német, egy kis angol, egy kis zongora" pont nekem való. Amikor meghallották, hogy a grenoblei egyetemen letettem az „Alliance Supérieure“-t (még pedig fényes eredménnyel), azt mondták: — „Szegény kicsike, mit magollhaiott". — (A gimnáziumban ugyanis tudvalevőleg azért nem ismételtem egy osztályt sem, mert a papám tanár.) Komolyan csak Londonnál lepődtek meg: „Mi a fenét (bocsánat idézek) keres a Marika Londoniban és még hozzá az egyetem fonetikai szakkurzusain? Ahelyett, hogy itthon teniszeznék, manikűrözné a körmét, olvasná a „Színházi Élet“-et, segítene a mamájának a háztartásban és hozzálátna a férjfogászathoz!" Római tartózkodásom és a cikkek után azután végképp levették rólam a kezüket, illetve megállapították, hogy a külső csalóka, hogy a legszendébb szőke leány képmutató és efféle koraiméntárok hangzottak el: „De mit is várhat mást az ember egy ilyen külföldön flangérozó modern lánytól, mint- jhogy egy román milliomost próbál behálózni j^aiWifüiii'iiwniT iirnwMiiiN'Mniii M behúzott fehér oongandi nyakbodor a díszük. A többi ruháit is egészen magas, az arcot keret- szerűen körülfogó gallérral disziti. Feltűnőek a spanyol bolerós kosztümjei. A bokrokkal kiegészítve dolgozta az egyszerűbb, úgynevezett ,.vidéki modelljeit" és a hosszuszoknyás strand- ruháit is. Nagyon szépek a külön, puffos ujjakhoz hasonlóan behúzott vállrésszel készített pe- lerinjei, melyek érdekes szabású szoknyákkal és e tavasszal annyira divatos színes melényekkel komplésit. A divatmellékletünk bal szélső ábrája visel ilyen húzott vállrészes, pelerines kompiét. Anyaga csomós, barna beszövéses, sárga szövet. A pelerin elől négyszögletes kivágásu és ezen keresztül látni engedi az aprómintás barna nyaksállat. Érdekes a mély passzérészes szoknyaszabása. A mellénye pirosszinü kosztüm selyemből szabott. Egyszerű és praktikus a második Jodelle- kosztüm, amely borsózöld szövetből készült. Az oldalzsébes, rövid és bő kabátját rozsdabarna gombok és hasonló szinü bársonykihajtó díszítik. A harmadik kosztüm szintén Piguet- től van. Fekete, nehéz ottomán az anyaga. A kabátot elhimzett steppelések és gömbölyített kihajtók díszítik. A magasgalléros blúza fehér organdinból készült, a nógygombos mellénye pedig aprómintás fekete-fehér szelyemből. Feketeszalagos, spanyol formájú, vastag szövésű fehér szaümakalap egészíti ki a nemmindennapos, igen elegáns kosztümöt. A negyedik ábra eperszinü délelőtti kompiét mutat, amelynél a palettó kissé négyszögletes kivágásu. A különben sima, félhosszu ujjas ruhát fényes, fekete üveggombok és érdekes, középen bevágott, rásteppelt zsebek díszítik. A következő kosztüm Lanvintól származik és angolos vonalvezetése mellett vállbán bő, bevarrott ujjakkal készül. Tengerészkék freskó az anyaga és a kék-pirospettyes organdi blúz magasan megkötött gallérja élénkítik. Az utolsó modellünk újra egy nagyon ötletes, pelerines kompiét mutat. A több részből összeállított, hosszú pelerinnek és a zsebbel egybeszabott szoknyának terakotta szinü szövet az anyaga és aprómintás, fűzőid szinü kasmírból van a blúza. RADVÁNYI MAGDA. ■ és szegény jó bolond apja pénzét csak költi, csak költi ...“ Ez az érdekes kis hir még londoni tartózkodásom alatt kelt szárnyra szép szülő városkámban. Az érdekelt fél, mármint az újdonsült démon, már mint jó magam, kicsit elkezdett „nyomozoli“. A nyomozás eredményeképp álljon itt a Mari (már nem Marika) démoni hálójában vergődő román milliomosnak érdekes története. Annakidején Mamáéknak hazairt levelemben egyszer ez állt: „Tegnap pár ismerőssel érdekes felolvasáson voltam. Utána egy igazán szimpatikus román diákkollega — egy váratlan, bőkezű apai csekk érkezésének megünneplésére — az egész kis társaságot meginvitálta cukrászdába." A levelet, mint rendesen, Mama felolvasta Nagymamának. A nagymamái fantáziának pedig úgy tűnt fel, hogy a román feltétlen éredekel, mert „igazán szimpatikus" jelzőkkel nem szoktam dobálódziii. (Arra, hogy az illető szimpatikus voltát a két indiáner némileg emelte, ezt jó Nagyanyám nem vette tekintetbe, dacára, hogy az indiánerek iránti előszeretetemet mindig olyan kellemetlen jellembeli fogyatkozásnak tekintette, mely sokszor a nagyanyai pénztárca megfogyatkozását vonta maga után.1) No és aztán elmondta ezt a kis epizódot kebelbarátnőjének, persze titokban. A kebeltoaráluő, lévén roppant diszkrét hölgy, eskü alatt adta tovább az egészet. És még csak nem is tett hozzá semmit. Sőt elsikkasztotta a többi kollegát, kolleganőt és édes kettesben hagyott a csinos, immár „dúsgazdag, milliomos (óh azok a csekkek!) román ifjúval". És még van, aki azt állítja, hogy a szürke kisvárosi élet kiöli az emberekből a fantáziát ... Eddig olyan ismerősökről volt szó, akik is-
