Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-08 / 57. (3906.) szám
Mai számunk^ a Képes ^ttel "~ ^ ^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ,. , évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, SzlöVeUSzkÓi 6S rUSZUlSzkÓi magVCirSÚg félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . - , fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. poLltlK.CH TlCLpiiCLpjCL Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2,- Ki. Szerkesztőség: Prága 11., Panská ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-11. f» * sürgönycím hírlap, prahh. Hitler fölmondta a Locarno-egyezményt Német csapatok bevonultak a semleges Rajna-vidékre Faloszlatták a birodalmi gyűlést és március 29-re ui választásokat írtak ki Németország hajtandó visszatérni a népszövetségbe Berlin, március 7. Hitler kancellár ma hivatalosan tudomására hozta & nagyhatalmak diplomáciai képviselőinek, hogy Németország hajlandó a teljes egyenjogúság elve alapján visszatérni a népszövetségbe. Az egyenjogúság Németország számára a rajnai semlegesített zóna katonai megszállását jelenti Ma déli tizenkét órakor a Raj- navidék katonai megszállása szimbolikusan megtörténik, amennyiben a német birodalmi hadsereg néhány zászlóalja megszállja a semlegesített Rajna-vonalat. London, március 7. A Reuter-iroda jelentése szerint ma a kora reggeli órákban német csapatok vonultak be a semlegesített Rajna-vonalra. Németország felbontotta a l'ocarnói egyezményt. A Reuter-iroda a jelentéshez azt a megjegyzést fűzi, hogy így mentesítette magát Németország a versaillesi békeszerződésben vállalt kötelezettség alól, még mielőtt Hitl'er egy szót szólt volna. Róma, március 7, Mussolini ma délelőtt fogadta Hassel német nagykövetet, aki az olasz kormányfőnek átnyújtotta azt a jegyzéket, amelyet a többi nagyhatalmak is kézhezkaptak. A német jegyzékben a birodalmi kormány értesíti a nagyhatalmakat a locarnói egyezmény fölbontásáról s egyben készségét nyilvánítja, hogy a locarnói hatalmakkal uj szerződésről kezd tárgyalásokat és megfelelő biztosítékok ellenében hajlandó visszatérni a népszövetségbe. Berlin, március 7. Ma déli tizenkét órakor a Kroll-operában összeült a birodalmi gyűlés. Hitler uralomrajutása óta ez volt a Reichstag hetedik ülése, A napirenden szokás szerint egyetlen pont szerepelt: Hitler beszámolója a politikai helyzetről. Szokás szerint az összes néniét rádióküldő állomások közvetítették a birodalmi gyűlés lefolyását. Külföldi rádiók küldőállomásai közül egy svéd társaság vett részt a leadásban. Hitler beszédének elhangzása után nyomban különböző német leadóállomások francia és angol nyel[lág ellen küzdjön, de szerencsétlenségé? e ebben a küzdelemben alul. maradt, A világháború kitörésében azonban Németország éppen annyira bűnös vagy ártatlan, mint Európában akárme- melyik más nép. A versaillesi békeszerződés uj harcok sárkánymagja volt. Nyomában a politikai feszültség nagyobb lett, mint volt valaha. Ebhez nagymértékben hozzájárult egyébként a bolseviki forradalom is, amely Oroszország és a többi államok között tartós ellentéteket támasztott. A háború istene nem szerelt le, sőt felíegyverkezettebben és páncélosabban robog át a földön, mint valaha. Hogy a világ ide jutott, ezért nem a németek felelősek. — Nem mi ránk várt a feladat, — mondotta Hitler, — hogy a borzalmas összeomlás és a világ megaláztatása után eszméket adjunk. Ez a föld hatalmas kormányzóinak feladata lett volna. Németország azonban tizenöl éven keresztül a kormányzottak és nem a kormányzók közé tartozott. Hitler szerint abban, hogy a világ ilyen súlyos válságon ment keresztül, az elsőrendű felelősség a versaillesi békeszerződést terheli, amelyet mesterpéldának lehet tekinteni a történelemben arra vonatkozólag, hogy hogyan nem szabad háborúkat befejezni. Ennek a szerződésnek szelleme erősen ránehezedett a népszövetségre és akcióképességét megbénította. Ennek a szerződésnek köszönhető, hogy Európa népei két csoportra bomlottak: a győzők és legyőzőitek csoportjára. Néphatárokat nem az értelem és hagyomány alapján vonták meg, hanem a bosszúvágy I és megtorlás szellemében. A legrosszabb azonban, ami ebből a szerződésből származott az emberiségre, az volt, hogy a gyűlölet szellemeve) telitette a népeket. Ennek a gyűlölködő szellemi mentalitásnak tulajdonítja Hitler, hogy manapság akadnak külföldi sajtóorgánumok, amelyek megelégedéssel, sőt örömmel regisztrálják, hogy a német nép súlyos anyagi gondokkal küzd. — Mindaddig, amíg felelőtlen újságírókról van szó — állapítja meg Hitler —, szóra sem érdemes ez a jelenség. Érthetetlen azonban, hogy államférfiak is akadnak, akik egy nép ínségének és nyomorának képzelt vagy tényleges jeleit örömteljes momentumnak tekintik az általános helyzet megítélésénél. ven ismertették a birodalmi kancellár beszédének tartalmát. Pontban tizenkét órakor érkezett meg Hitler Göring kíséretében a birodalmi gyűlés ideiglenes palotájába és azonnal az ülésterembe siet-1 tek. Göring gyászbeszéddel nyitotta meg azl ülést, megemlékezett a birodalmi gyűlés két elhunyt tagjáról, aki a hatodik és hetedik ülés között haltak meg. Ebből az alkalomból mint a nemzeti szocialista eszme halottját páréntálta el Gustloff svájci nemzeti szocialista vezért, aki — mint ismeretes — néhány héttel ezelőtt egy merényletnek esett áldozatul. Göring szavainak elhangzása után Hitler kancellár sietett a szónoki emelvényre. Vádbeszéd a versaillesi békeszerződés fölött Hitler beszédét azzal kezdte, hogy 1918-ban I pontjának varázserejében, mint a német. Németegyetlen nép sem hitt annyira Wilson tizennégy | országnak jutott a dicsőség, hogy egy egész viPrága, március 7. A locarnói egyezmény s ezzel természetesen a locarnói politika teljes bukását előre lehetett látni s Németország nyílt .szakítása Stresemann és Briand nagy müvével már csak kegyelemdöfés volt. Annyi bizonyos, hogy 1925 októberében valóban az volt nemcsak a francia, de a német kormány szándéka is, hogy a két nemzet között békés légkört teremtsenek és lerakják egy általános európai béke- mű alapkövét. E mü alapozása közben azonban Franciaország nem feledkezhetett meg biztonsági szempontjairól s az igazság az, hogy Briand elgondolása szép volt és rokonszenves a franciák szemében, de azért nem oszlatott el minden hátsó gondolatot. A locarnói egyezmény életrehivását különösen Anglia szorgalmazta. Anglia akkor még nagy európai s különösen nyugati blokk kialakítására gondolt, amelynek éle Oroszország ellen irányult volna. Locarno következménye volt az is, hogy Németország bevonult a népszövetségbe s ezzel automatikusan felmerült a német fegyverkezés kérdése is. Locarno megkötésénél jelen volt a háború utáni Európa, az úgynevezett briandi korszak néhány nagy személyisége: Németország képviseletében Luther kancellár és Stresemann, Franciaország képviseletében Briand, Anglia képviseletében Sir Austin Chamberlain, Olaszország képviseletében pedig Mussolini vettek részt a tárgyaláson. Az egyezmény közvetlenül Franciaországot, Németországot és Belgiumot érintette, Olaszország és Anglia úgynevezett garantáló hatalmakként szerepeltek az okmányon, amely a versaillesi status quo biztosításának egyik alapokmánya lett. A briandi elgondolás az volt, hogy a „nyugati Locarno” mintájára úgynevezett „keleti Locarnót” létesítsenek, amelynek ugyancsak a versaillesi status quo biztosítása. illetőleg megerősítése lett volna a célja. A kísérlet azonban részben Lengyelország, részben Németország ellentállásán megbukott. Lengyelországnak gyakorlati, Németországnak elvi ellenvetései voltak. Ami a locarnói program megvalósulását illeti, nyugaton valóban hozott is eredményeket. Egy évvel Locarno után Thoiryban Stresemann és Briand megállapodott a megszállva tartott Rajnavidék kiürítésében. Ugyancsak itt határozták el a saarvidéki népszavazást is. Tökéletesen uj helyzetet támasztott azonban Európában a néniét nemzeti szocializmus uralomrajutása, amely jelentős átcsoportosításokat vont maga után s lényegesen megváltoztatta a két legerősebb polgári nagyhatalom viszonyát a szovjethez. Locarno bukását siettette még az olasz—abesszin konfliktus is, Franciaország ugyanis nem bízott többé Olaszország garanciájában. ezenkívül a másik garáns, Anglia helyzete is kritikussá vált a kontinensen. Franciaországnak uj biztosíték után kellett nézni —• s kézenfekvőnek látszott a hatalmas orosz birodalommal felújítani a régi barátságot, amelynek alappillérei még az entent cordiale korából meg voltak. Ugyanekkor természetesnek látszott, hogy Németország is elfordul Locarnótól és siet végleg kiszabadulni azokból a diplomáciai kötelékekből, amelyek a múlthoz láncolják. A német kérdés Hitler beszéde további folyamán rámutatott arra, hogy miért tartotta szükségesnek il}?en részletesen taglalni a lélektani problémákat. Meg győződése szerint ugyanis a nemzetek között soha nem lehet tényleges megbékéléshez és békés együttműködéshez eljutni anélkül, hogy bizonyos szellemi beáüitottságokaí minden oldalról teljesen át ne értékeljenek. Még mindig vannak politikusok, akik csak akkor érzik bizton Összeült a hetedik nemzeti szocialista birodalmi gyűlés
