Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-07 / 56. (3905.) szám
1936 március 7, szombat. T>RXGAI -,/VVAGV AR- HIRLAP 5 Kedves adáUiuatal ne haragudjék, hogy levelet intézek önhöz. Jogom van hozzá, hiszen legújabban fizetésemnek csaknem kusz százalékéit vonják le különféle adóra és más szociális teherre, azért ennyit, mert -— mint értesültem — utólag kell krizisadókat és miegymást fizetni, olyan adókat, amelyek akkor még nem léteztek, amikor mit sem sejtve fogyasztottam az elmúlt években enyémnek véU fizetésemet. Csaknem egy ember létminimuma, ha hozzászámítjuk még a külön tiz százalékot, amit a vállalat fizet értem, több, mint főiskolát végzett fiatal doktorok kapnak az államtól, aszpiránsi minőségben, úgy érzem tehát, teljes joggal nyi- latkozhatom, elvégre körülbelül egy kishiva- talnok fizetését viselem az államháztartásban. Pedig, ugyebár, az sem sok, amit én kapok, tizenkétévi munka után, egy idegen városban, az intellektuális élet óriási rezsikiadásaival? Hozzávetőlegesen a zsebpénzem a levont összeg, hiánya bizonyos fokig a szabad mozgást akadályozza. Azt is megírhatom, hogy világ életemben pontos fizető voltam, nem a saját szorgalmamból, hanem mert kiadóhivatalom kérlelhetetlenül az utolsó fülérig tevonta minden elsején az állami terheket s igy bizony én, a hajdan bohémnak számitó újságíró, az állam legrendesebb adófizetőinek sorába kerültem, aki még csak azokat az előnyöket és „leírásokat“ sem élvezi, amit a nemfizetők szoktak kapni különös társadalmi rendünkben. — De nem panaszkodom, ismerem kötelességemet s tudom, hogy az ál* lám fönntartására kell a pénz. Ne is féljen attól, kedves adóhivatal, hogy talán a befizetett pénz visszafizetését kívánom vagy javasolom, felbuzdulva a legújabb svéd példán, ahol visszafizették nemrégiben a tulbőven folyó adó egy részét. Szó sincs róla. — Ámbár, most jut eszembe, én is büszkéljcedhetem azzal, hogy az adóhivataltól pénzt kaptam vissza, csak éppen a visszafizetés oka volt kissé pilíáns. Elmondom. A minap két szigorú ver jelent meg lakásomon, az egyik az ajtó közé tette lábát, nehogy az orra előtt becsaphassam az ajtót, motozni kezdett, a zsebeimet, a szekrényemet, a könyveimet, a levélcsomagjaimat s végül elvitt ezer korona készpénzt, ami nem is volt az enyém. Adóhátralék fejében. Hiába mondtam, hogy a kiadóm rendesen fizeti az adót s nála vannak a nyugták, errevonatkozó leveleket mutattam s a végrehajtás csak félreértés lehet, erőlködésemre gúnyos mosoly volt a válasz. A pénzt elvitték. Délutánig persze, némi lótás-futás után, kitűnt, hogy az összeget régen kifizettem, — s igy kaptam vissza pénzt az adóhivataltól. De nem erről akarok beszélni. Kérni szeretnék valamit. Ne méltóztassék engem nap-nap után annyi írással bombázni. Minduntalan jön valaki, valami cédulát hoz, átvételét meg kell erősítenem, néha ötször is keres az illető, amig megtalál. Kiszámítottam, a küldöncök évi ötven munkaórát, körülbelül egy teljes hetet fogyasztanak rám e cédulák miatt. Nem számítva az én munkámat, mert minden cédulán beidéznek, vagy kiidéznek, el kell mennem, tárgyalni kell s hosszú utak, várakozások után el kell darálnom, amit már százötvenszer mondtam: „kérem szépen, adóügyeimet a kiadóhivatal intézi, ők fizetnek, ők tárgyalnák, tessék velük érintkezésbe lépni.t( Tudomásul veszik, felírják, aláírom. — Két nap múlva délelőttökön át ismét keresni kezdenek s ha megtalálnak, cédulát kézbesítenek, újra mennem kell, várni, eldarálni a mondókát, felírni, aláírni. Közben a változatosság kedvéért végrehajtanák már megfizetett összegekért. Muszáj kérem eny- nyire bonyolultan intézni az ügyet? Kell eny- nyl cédula, lótás-futás, irkálás? Tényleg foglalkoztatni kell a papír- és tintagyárat, az írnokokat, a kih/>rdókat, a könyveket, a tollakat, az egész nagy apparátust, hogy mozogjon. a hivatali élet gépezete? így azután persze, hogy húsz százalékra van szükség a pénzemből. Nem lehelne meg a célnak például, A csaííóköznyárasát szegényház lakóinak szerelmi drámája a pozsonyi esküdtszék előtt Egy gyilkos, aki mindenkit szeret, még az esküdteket is ■ Harminc évvel fiatalabb asszonyt vett feleségül az áldozat Vitello-Margarint kell kérned! Ezt anyád bizonyára a lelkedre is kötötte. És jegyezd meg: alapos oka van rá, hogy éppen a Vitellohoz ragaszkodik I Hiszen tudja, hogy Vitello minden időben friss- és állandóan jó minőségben kapható. DELIKATESSE Pozsony, március 6. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentóse.) A pozsonyi kerületi biróság esküdtszéke ma Hoffmann táblaibiró elnökletével a férjgyilkossággal vádolt özv. Nagy Andrásnó és tettestársa, Balázs Menyhért csallóköznyáraedi munkás bűnügyét tárgyalta. Az asszony 32 éves, a férfi 38 esztendős és az a vád ellenük, hogy tavaly április 24-én előzetes megbeszélés alapján baltával agyonütötték Nagy András 67 éves volt szíjgyártót, aki a falu szegényházába lakott feleségével és Balázs Menyhérttel. A vádirat szerint a fiatalasszony unta már öregedő férjét és a sokkal fiatalabb Balázzsal kezdett viszonyt. Minthogy az öreg útjukban volt, ezért határozták el, hogy elteszik láb alól. Előzőleg Tallóson jártak és ott beszélték meg a gyilkosság részleteit. Abban állapodtak meg, hogy este lefekvés után az asszony valamilyen ürüggyel veszekedést kezd férjével s akkor majd ketfcen rátámadnak. így is volt, amikor már javában veszekedtek, az asszony egy hatalmas baltával kétszer ráütött férje fejére, majd Balázs befejezte a gyilkosságot és még négy ütést mért a szerencsétlen öregember koponyájára, úgyhogy az megrepedt és azonnali halált okozott. A gyilkosságnak szemtanúja volt Májer Vince 66 esztendős tehénpásztor, aki az ügynek koronatanú ja* Háromhónapi honok némaság után .. • Az üggyel már tavaly foglalkozott a pozsonyi esküdtszék, de akkoriban a másodrendű vádlott, Balázs Menyhért némának tetette magát és harapófogóval sem lehetett belőle egy szót sem kivenni. A bíróság akkor a vádlott megfigyelését rendelte el. Balázs három hónapig volt orvosi megfigyelés alatt és ez idő alatt sem szólt egyetlen szót sem. A harmadik hónapban hirtelen megszűnt a némasága és megszólalt. Az orvosok megállapították, hogy C6ak szimulál. A mai tárgyalás iránt nagy érdeklődés mutatkozott, a terem zsúfolásig megtelt hallgató közönséggel. A vádhatóságot cLr. Kostka államügyész képviseli, a vádlott asszonyt dr. Urbánek, Balázs Menyhértet pedig dr. Paulini-Tóth ügyvéd védi. A vizsgálat során mindkét vádlott beismerő vallomást tett. Ma az aszony megváltoztatta taktikáját és mindent tagadott, illetve vádlottársára igyekezett rákenni. Az esküdtszék megalakulása után megkezdik özv. Nagy Andrásné kihallgatását. Ez időre a másodrendű vádlottat ki akarják vezetni a teremből, ő azonban nem hagyja magát s valósággal viaskodni kezd a tercmőrrel. Rövid viaskodás után azonban mégis sikerült őt kivezetni. Az asszony elmondja, hogy 1026-ban ment férjhez Nagy Andráshoz, aki akkor már ötvennyolc esztendős volt. Egy évig a szülői házban Tallóson laktak, majd 1927-ben Csallókömyárasdra költöztek, ahol a szegényházban kaptak lakást. Négy gyermekük volt. 1934-ben ismerkedett meg Balázs Menyhérttel, akit férje hozott a házba. Amikor az asszony a gyilkosság részleteire tér át, erősen kezd gesztikulálni és esküdözni, hogy régi vallomása nem igaz, csak az a valóság, amit ma mond. Tagad a gyilkos asszony — Itt süllyedjek el, ha nem igaz — mondja ■—-, én egy ujjal sem nyúltam a férjemhez, sőt amikor Balázs baltával szegény férjemre támadt, ki akartam csavarni kézéJágernilorfból el akarták rabolni Heeger szociáldemokrata képviselőt ■ Hét letartóztatás ■ Jagemdorf, március 6. A városban hét embert e tartóztattak, akiket azzal gyanúsítanak, hogy el akarták rabolni Heeger Rudolf szociáldemokrata képviselőt és jutalom ellenében ki akarták szolgáltatni egy idegen hatalomnak. \ letartóztatott hét embert a troppaui kerületi j úróság fogházába szállították. Heeger Prágába érkezett, hogy jelentést tegyen az esetről. A hatóságok egy Kunze nevű jágerndorfi lakos följelentése folytán szereztek tudomást az emberrablási tervről. A vizsgálat még nincs befejezve. Az eddigi nyomozás eredményeiről a helyi hatóságok jelentést tettek a belügyminisztériumnak. Közel negyedmillió korona értékű éhszert loptak el pénteken délben a pozsonyi Böhel-cég üzletéből Pozsony, március 6. (Pozsonyi szerkesztőségünk teleifonjelöntése.) Pénteken a déli órákban f elegy és félhárom óra között Pozsony szivében, a belvárosban vakmerő betörés történt. Eddig ismeretlen betörök behatoltak Pozsony legismertebb ékszerész — és óráscégének, Bőbei Albertnok Nyerges- ucca 8. szám alatt levő üzletébe. Pozsony egyik legforgalmasabb uccájában történt a betörés, ahol a déli érákban ezren és ezren sétálnak, s a betörőknek mégis sikerült vakmerő tettüket véghezvinni. Álkulccsal nyitották ki a redőny zárját, majd a redőnyt fölhúzták, az ü'zilet hatalmas üvegajtaját pedig papirossal beragasztották, majd betörték és igy jutottak be az üzletbe. A redőnyt maguk után ismét lehúzták. Az üzletben a legértékesebb tárgyakat vitték el, s az eddigi megálla- pitás szerint mintegy 150—200.000 korona ha most itt egyszer s mindenkorra ünnepélyesen kijelentem, hogy adóügyeimet a legpontosabban és a legkötelességtudóbban a kiadóm intézi, mindent levon és elszámol, soha nem volt hátralékban, soha nem késett értékű árut zsákmányoltak. Nagyon sok aranyórát, karkötőórát és rengeteg nagy- értékű brilliánsékszert vittek magukkal. A betörők garázdálkodását Maly üzletvezető fedezte fed, amikor délután félixárom órakor felnyitotta az üzletet. A betörőknek természetesen már hült helyük volt. Azonnal értesítette a rendőrséget, ahonnét Kolényi rendőrtisztviselő több detektiwel kiszállt a helyszínre. A betörők semmi bűnjelet nem hagytak hátra, csupán az üvegajtó betört ablakszilánkjain maradt néhány papirfoszlány. A rendőrségnek az a föltevése, hogy a vakmerő betörést bécsi nemzetközi betörők követték el, valószínűleg bosszúból Böbelék ellen, akik nemrégiben a rendőrség kezére juttatták Zeiser és Bakonyi ismert nemzetközi betörőket. Ezek még ma is fogva vannak. A rendőrség széleskörű nyomozást indított és rádió utján közölte a lopott ékszerek leírását. Szükség van az állandó cédulaostromra, küldöncjárásra, futkosásra? Bocsássa meg, kedves adóhivatal, nem értem, hogy miért. — A kapott cédulákat pedig majd beköttetem és a vaskos kötetnek a következő címet adom: bői a szerszámot. Az elnök elébe terjeszti a vizsgálat során tett vallomását, amikor beismerte, hogy az első két ütést ő mérte baltával férje fe-* jére. — Büntessen meg az Úristen, — mondja erre az asszony —, ha ez igaz. Én, kérem, inkább védtem a férjemet. A továbbiak során váltig tagadja, hogy férjét bántotta volna. Ezután bevezetik a másodrendű vádlot! tat, Balázs Menyhértet, aki eleinte ismét némának akarja tettetni magát, de miután az elnök lelkére beszél, megváltoztatja taktikáját és beszélni kezd. — Bűnösnek érzem magam, — mondja — mert egyszer ráütöttem Nagy András fejére. A gyilkosságot azonban az asszony követte el. De különben is Nagy András a világ legrosszabb embere volt. Állandóan veszekedett az asszonnyal, a gyerekeket is ütlegelte, sőt elette előlük az ételt. Az elnök azután megkérdi tőle, hogy volt-e viszonya az asszonnyal és szerette-e őt. — Nekem, kérem, nem volt viszonyom vele. Szerettem, az igaz, de hiszen én mindenkit szeretek. Itt az esküdt urakat is szeretem. Izgalmas szembesítés A két vádlottat ezután szembesítik egymással. A szembesítés izgalmas körülmények között felyik le, mindketten egymást vádolják a tett elkövetésével, egyben . mindketten tagadnak. A szembesítés tehát nem vezetett eredményre. Újabb izgalmat okoz a koronatanú, Májer tehén- pásztor kihallgatása. Elmondja, hogy a tűzhely melleit feküdt és jól látta, hogy az asszony ütött először kétszer férje fejére a baltával, majd letette a baltát a szoba szögletébe, ahonnét Balázs felkapta s újabb négy ütést mért a szerencsétlen emberre. A holttestet azuán az asszony megmosta, ruháit is kimosta, őt pedig megfenyegették, hogy .senkinek se merjen szólni a dologról, egyben lakást Ígértek neki jövendőbeli házukban. A koronatanút szembesítik az elsőrendű vádlottal. Májer egyenesen szemébe mondja az asz- szonynak: — Igenis, te vagy a gyilkos. Ugyanezt módja a másodrendű vádlottnak «<■'él, tessék hozzáfordulni, nála vannak a szükséges dokumentumok is. Ez igy nem elég? „A pontos adófizető ellen viselt cédulahad- járat**, mébe is. Délután félkettőkor a tárgyalást fél'beezakitot- .táfc és folytatását fóLnégyre halasztották.
