Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-07 / 56. (3905.) szám

1936 március 7, szombat. T>RXGAI -,/VVAGV AR- HIRLAP 5 Kedves adáUiuatal ne haragudjék, hogy levelet intézek önhöz. Jogom van hozzá, hiszen legújabban fizeté­semnek csaknem kusz százalékéit vonják le különféle adóra és más szociális teherre, azért ennyit, mert -— mint értesültem — utólag kell krizisadókat és miegymást fizetni, olyan adó­kat, amelyek akkor még nem léteztek, ami­kor mit sem sejtve fogyasztottam az elmúlt években enyémnek véU fizetésemet. Csaknem egy ember létminimuma, ha hozzászámítjuk még a külön tiz százalékot, amit a vállalat fizet értem, több, mint főiskolát végzett fiatal doktorok kapnak az államtól, aszpiránsi mi­nőségben, úgy érzem tehát, teljes joggal nyi- latkozhatom, elvégre körülbelül egy kishiva- talnok fizetését viselem az államháztartás­ban. Pedig, ugyebár, az sem sok, amit én ka­pok, tizenkétévi munka után, egy idegen vá­rosban, az intellektuális élet óriási rezsikiadá­saival? Hozzávetőlegesen a zsebpénzem a le­vont összeg, hiánya bizonyos fokig a szabad mozgást akadályozza. Azt is megírhatom, hogy világ életemben pontos fizető voltam, nem a saját szorgalmamból, hanem mert kiadóhivatalom kérlelhetetlenül az utolsó fü­lérig tevonta minden elsején az állami terhe­ket s igy bizony én, a hajdan bohémnak szá­mitó újságíró, az állam legrendesebb adófize­tőinek sorába kerültem, aki még csak azokat az előnyöket és „leírásokat“ sem élvezi, amit a nemfizetők szoktak kapni különös társadal­mi rendünkben. — De nem panaszkodom, is­merem kötelességemet s tudom, hogy az ál* lám fönntartására kell a pénz. Ne is féljen at­tól, kedves adóhivatal, hogy talán a befizetett pénz visszafizetését kívánom vagy javasolom, felbuzdulva a legújabb svéd példán, ahol visszafizették nemrégiben a tulbőven folyó adó egy részét. Szó sincs róla. — Ámbár, most jut eszembe, én is büszkéljcedhetem az­zal, hogy az adóhivataltól pénzt kaptam vissza, csak éppen a visszafizetés oka volt kissé pilíáns. Elmondom. A minap két szigo­rú ver jelent meg lakásomon, az egyik az ajtó közé tette lábát, nehogy az orra előtt becsap­hassam az ajtót, motozni kezdett, a zsebei­met, a szekrényemet, a könyveimet, a levél­csomagjaimat s végül elvitt ezer korona kész­pénzt, ami nem is volt az enyém. Adóhátralék fejében. Hiába mondtam, hogy a kiadóm ren­desen fizeti az adót s nála vannak a nyugták, errevonatkozó leveleket mutattam s a végre­hajtás csak félreértés lehet, erőlködésemre gúnyos mosoly volt a válasz. A pénzt elvit­ték. Délutánig persze, némi lótás-futás után, kitűnt, hogy az összeget régen kifizettem, — s igy kaptam vissza pénzt az adóhivataltól. De nem erről akarok beszélni. Kérni szeret­nék valamit. Ne méltóztassék engem nap-nap után annyi írással bombázni. Minduntalan jön valaki, valami cédulát hoz, átvételét meg kell erősítenem, néha ötször is keres az illető, amig megtalál. Kiszámítottam, a küldöncök évi ötven munkaórát, körülbelül egy teljes hetet fogyasztanak rám e cédulák miatt. Nem számítva az én munkámat, mert minden cé­dulán beidéznek, vagy kiidéznek, el kell mennem, tárgyalni kell s hosszú utak, vára­kozások után el kell darálnom, amit már száz­ötvenszer mondtam: „kérem szépen, adó­ügyeimet a kiadóhivatal intézi, ők fizetnek, ők tárgyalnák, tessék velük érintkezésbe lépni.t( Tudomásul veszik, felírják, aláírom. — Két nap múlva délelőttökön át ismét ke­resni kezdenek s ha megtalálnak, cédulát kézbesítenek, újra mennem kell, várni, elda­rálni a mondókát, felírni, aláírni. Közben a változatosság kedvéért végrehajtanák már megfizetett összegekért. Muszáj kérem eny- nyire bonyolultan intézni az ügyet? Kell eny- nyl cédula, lótás-futás, irkálás? Tényleg fog­lalkoztatni kell a papír- és tintagyárat, az írnokokat, a kih/>rdókat, a könyveket, a tolla­kat, az egész nagy apparátust, hogy mozog­jon. a hivatali élet gépezete? így azután per­sze, hogy húsz százalékra van szükség a pén­zemből. Nem lehelne meg a célnak például, A csaííóköznyárasát szegényház lakóinak szerelmi drámája a pozsonyi esküdtszék előtt Egy gyilkos, aki mindenkit szeret, még az esküdteket is ■ Harminc évvel fiatalabb asszonyt vett feleségül az áldozat Vitello-Margarint kell kérned! Ezt anyád bizonyára a lelkedre is kötötte. És jegyezd meg: ala­pos oka van rá, hogy éppen a Vitellohoz ragaszkodik I Hiszen tudja, hogy Vitello minden idő­ben friss- és állandóan jó minő­ségben kapható. DELIKATESSE Pozsony, március 6. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentóse.) A pozsonyi kerületi biróság es­küdtszéke ma Hoffmann táblaibiró elnökletével a férjgyilkossággal vádolt özv. Nagy Andrásnó és tettestársa, Balázs Menyhért csallóköznyáraedi munkás bűnügyét tárgyalta. Az asszony 32 éves, a férfi 38 esztendős és az a vád ellenük, hogy tavaly április 24-én elő­zetes megbeszélés alapján baltával agyon­ütötték Nagy András 67 éves volt szíjgyártót, aki a falu szegényházába lakott feleségével és Balázs Menyhérttel. A vádirat szerint a fiatalasszony unta már öre­gedő férjét és a sokkal fiatalabb Balázzsal kez­dett viszonyt. Minthogy az öreg útjukban volt, ezért határozták el, hogy elteszik láb alól. Előző­leg Tallóson jártak és ott beszélték meg a gyil­kosság részleteit. Abban állapodtak meg, hogy es­te lefekvés után az asszony valamilyen ürüggyel veszekedést kezd férjével s akkor majd ketfcen rátámadnak. így is volt, amikor már javában veszekedtek, az asszony egy hatal­mas baltával kétszer ráütött férje fejére, majd Balázs befejezte a gyilkosságot és még négy ütést mért a szerencsétlen öregember koponyá­jára, úgyhogy az megrepedt és azonnali halált okozott. A gyilkosságnak szemtanúja volt Májer Vince 66 esztendős tehénpásztor, aki az ügynek korona­tanú ja* Háromhónapi honok némaság után .. • Az üggyel már tavaly foglalkozott a pozsonyi esküdtszék, de akkoriban a másodrendű vádlott, Balázs Menyhért némának tetette magát és ha­rapófogóval sem lehetett belőle egy szót sem ki­venni. A bíróság akkor a vádlott megfigyelését rendelte el. Balázs három hónapig volt orvosi megfigyelés alatt és ez idő alatt sem szólt egyetlen szót sem. A harmadik hónapban hirtelen megszűnt a néma­sága és megszólalt. Az orvosok megállapították, hogy C6ak szimulál. A mai tárgyalás iránt nagy érdeklődés mutat­kozott, a terem zsúfolásig megtelt hallgató kö­zönséggel. A vádhatóságot cLr. Kostka állam­ügyész képviseli, a vádlott asszonyt dr. Urbánek, Balázs Menyhértet pedig dr. Paulini-Tóth ügyvéd védi. A vizsgálat során mindkét vádlott beismerő vallomást tett. Ma az aszony megváltoztatta taktikáját és min­dent tagadott, illetve vádlottársára igyekezett rákenni. Az esküdtszék megalakulása után megkezdik özv. Nagy Andrásné kihallgatását. Ez időre a másodrendű vádlottat ki akarják vezetni a teremből, ő azonban nem hagyja magát s va­lósággal viaskodni kezd a tercmőrrel. Rövid viaskodás után azonban mégis sikerült őt kivezetni. Az asszony elmondja, hogy 1026-ban ment férj­hez Nagy Andráshoz, aki akkor már ötvennyolc esztendős volt. Egy évig a szülői házban Talló­son laktak, majd 1927-ben Csallókömyárasdra költöztek, ahol a szegényházban kaptak lakást. Négy gyermekük volt. 1934-ben ismerkedett meg Balázs Menyhérttel, akit férje hozott a házba. Amikor az asszony a gyilkosság részleteire tér át, erősen kezd gesztikulálni és esküdözni, hogy régi vallomása nem igaz, csak az a valóság, amit ma mond. Tagad a gyilkos asszony — Itt süllyedjek el, ha nem igaz — mond­ja ■—-, én egy ujjal sem nyúltam a férjem­hez, sőt amikor Balázs baltával szegény férjemre támadt, ki akartam csavarni kézé­Jágernilorfból el akarták rabolni Heeger szociáldemokrata képviselőt ■ Hét letartóztatás ■ Jagemdorf, március 6. A városban hét embert e tartóztattak, akiket azzal gyanúsítanak, hogy el akarták rabolni Heeger Rudolf szociálde­mokrata képviselőt és jutalom ellenében ki akarták szolgáltatni egy idegen hatalomnak. \ letartóztatott hét embert a troppaui kerületi j úróság fogházába szállították. Heeger Prágába érkezett, hogy jelentést te­gyen az esetről. A hatóságok egy Kunze nevű jágerndorfi lakos följelentése folytán szereztek tudomást az emberrablási tervről. A vizsgálat még nincs befejezve. Az eddigi nyomozás ered­ményeiről a helyi hatóságok jelentést tettek a belügyminisztériumnak. Közel negyedmillió korona értékű éhszert loptak el pénteken délben a pozsonyi Böhel-cég üzletéből Pozsony, március 6. (Pozsonyi szer­kesztőségünk teleifonjelöntése.) Pénteken a déli órákban f elegy és félhárom óra között Pozsony szivében, a belvárosban vakmerő betörés történt. Eddig ismeretlen betörök be­hatoltak Pozsony legismertebb ékszerész — és óráscégének, Bőbei Albertnok Nyerges- ucca 8. szám alatt levő üzletébe. Pozsony egyik legforgalmasabb uccájában történt a betörés, ahol a déli érákban ezren és ezren sétálnak, s a betörőknek mégis sikerült vak­merő tettüket véghezvinni. Álkulccsal nyitot­ták ki a redőny zárját, majd a redőnyt föl­húzták, az ü'zilet hatalmas üvegajtaját pedig papirossal beragasztották, majd betörték és igy jutottak be az üzletbe. A redőnyt maguk után ismét lehúzták. Az üzletben a legértéke­sebb tárgyakat vitték el, s az eddigi megálla- pitás szerint mintegy 150—200.000 korona ha most itt egyszer s mindenkorra ünnepé­lyesen kijelentem, hogy adóügyeimet a leg­pontosabban és a legkötelességtudóbban a kiadóm intézi, mindent levon és elszámol, soha nem volt hátralékban, soha nem késett értékű árut zsákmányoltak. Nagyon sok aranyórát, karkötőórát és rengeteg nagy- értékű brilliánsékszert vittek magukkal. A betörők garázdálkodását Maly üzletvezető fedezte fed, amikor délután félixárom órakor fel­nyitotta az üzletet. A betörőknek természetesen már hült helyük volt. Azonnal értesítette a rendőrséget, ahonnét Kolényi rendőrtisztviselő több detektiwel kiszállt a helyszínre. A betö­rők semmi bűnjelet nem hagytak hátra, csupán az üvegajtó betört ablakszilánkjain maradt né­hány papirfoszlány. A rendőrségnek az a föl­tevése, hogy a vakmerő betörést bécsi nemzet­közi betörők követték el, valószínűleg bosszúból Böbelék ellen, akik nemrégiben a rendőrség ke­zére juttatták Zeiser és Bakonyi ismert nem­zetközi betörőket. Ezek még ma is fogva van­nak. A rendőrség széleskörű nyomozást indított és rádió utján közölte a lopott ékszerek leírását. Szükség van az állandó cédulaostromra, kül­döncjárásra, futkosásra? Bocsássa meg, ked­ves adóhivatal, nem értem, hogy miért. — A kapott cédulákat pedig majd beköttetem és a vaskos kötetnek a következő címet adom: bői a szerszámot. Az elnök elébe terjeszti a vizsgálat során tett vallomását, amikor beismerte, hogy az első két ütést ő mérte baltával férje fe-* jére. — Büntessen meg az Úristen, — mondja erre az asszony —, ha ez igaz. Én, kérem, inkább védtem a férjemet. A továbbiak során váltig tagadja, hogy fér­jét bántotta volna. Ezután bevezetik a másodrendű vádlot­! tat, Balázs Menyhértet, aki eleinte ismét némának akarja tettetni magát, de miután az elnök lelkére beszél, megváltoztatja tak­tikáját és beszélni kezd. — Bűnösnek érzem magam, — mondja — mert egyszer ráütöttem Nagy András fejé­re. A gyilkosságot azonban az asszony kö­vette el. De különben is Nagy András a vi­lág legrosszabb embere volt. Állandóan ve­szekedett az asszonnyal, a gyerekeket is üt­legelte, sőt elette előlük az ételt. Az elnök azután megkérdi tőle, hogy volt-e viszonya az asszonnyal és szerette-e őt. — Nekem, kérem, nem volt viszonyom vele. Szerettem, az igaz, de hiszen én min­denkit szeretek. Itt az esküdt urakat is sze­retem. Izgalmas szembesítés A két vádlottat ezután szembesítik egymással. A szembesítés izgalmas körülmények között felyik le, mindketten egymást vádolják a tett elkövetésé­vel, egyben . mindketten tagadnak. A szembesítés tehát nem vezetett eredményre. Újabb izgalmat okoz a koronatanú, Májer tehén- pásztor kihallgatása. Elmondja, hogy a tűzhely melleit feküdt és jól látta, hogy az asszony ütött először kétszer férje fejére a baltával, majd letette a baltát a szoba szögletébe, ahonnét Balázs felkap­ta s újabb négy ütést mért a szerencsétlen ember­re. A holttestet azuán az asszony megmosta, ruháit is kimosta, őt pedig megfenyegették, hogy .senki­nek se merjen szólni a dologról, egyben lakást Ígértek neki jövendőbeli házukban. A koronatanút szembesítik az elsőrendű vádlot­tal. Májer egyenesen szemébe mondja az asz- szonynak: — Igenis, te vagy a gyilkos. Ugyanezt módja a másodrendű vádlottnak «<■'­él, tessék hozzáfordulni, nála vannak a szük­séges dokumentumok is. Ez igy nem elég? „A pontos adófizető ellen viselt cédulahad- járat**, mébe is. Délután félkettőkor a tárgyalást fél'beezakitot- .táfc és folytatását fóLnégyre halasztották.

Next

/
Oldalképek
Tartalom