Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-05 / 54. (3903.) szám

4 ^K^GAI-MAG-^ARHlRLaP 1936 március 5, csütörtök* Ot hónap múlva dönthet Darkó Magda, feleségül megy-e Sárga Ferenchez Sárga nem fogadta el a felajánlott békét Az önkormányzatok szanálása és a gazdabank terve a gaz- daságí miniszterek értekezletén Prága, március 4. A gazdasági miniszte­rek értekezlete tegnap a müzsiradó kérdé­sével foglalkozott, majd az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásának segí­téséről szóló, tavaly hozott törvény végre­hajtásának kérdését vitatta meg. A pénz­ügyi kormányzat — a Lidové Noviny sze­rint — nem vonakodik az említett törvény végrehajtásához szükséges eszközök rendel­kezésre bocsátásától, de azt hangoztatja, hogy a szükséglet jelentősen kisebb ma, hogy a kamatlábat kormányrendelettel le­szállították, mint tavaly áprilisban, a tör­vény elfogadásakor volt. Ezért a pénzügymi­nisztérium ragaszkodik ama kívánságához, hogy a kamatláb leszállításával megtakarí­tott összegeket a segélyösszegből vonják le. A gazdakiegyezések kérdését valamennyi politikai párt támogatja, emellett azonban a baloldali pártok még mindig elutasító ál­láspontot foglalnak el a földművelésügyi minisztériumnak a földműves pénzintézet lé­tesítésére irányuló követelésével szemben. Hatévi fegyházra Ítélték a kassai cipészmester részeg gyilkosait Kassa, március 4. (Kassai szerkesztőségünk te­lefonjelentése.) Az esküdtbiróság tegnap gyilkos­sági bűnügyet tárgyalt. Chincrackv Lajos mun­kás és Grofcsák Sándor kassai sofőr voltak a vádlottak, akiket az ügyészség szándékos ember­öléssel vádolt. A két ember múlt óv szeptember 14-én részegen beállított a Fő-u-oca 40. szám alatt lévő Molnár László-féle vendéglőbe, hangoskod­tak, majd a számlát nem akarták kifizetni. Emiatt a vendéglős rendőrért ment, közben a két részeg ember összeveszett a vendéglőenével. Az asszony eloltotta a villanyt is, csak hogy könnyebben el- távolithassa az izgága embereket, de azok nem akartak távozni. Ekkor Girtli József, a helyiség­ben tartózkodó ciipészmester, erélyesen távozásra szólította fel őket. A két berúgott ember nekftámadt a cipésznek, véresre verték, majd fejét az udvar kőkockái­hoz vagdosták és késeikkel is összeszurkálták a szerencsétlent. Mire a mentők megérkeztek, a cipészmester kiszenvedett A tárgyaláson a vádlottak azzal védekeztek, hogy teljesen részegek voltak és sejtelmük sincs arról, hogy mit cselekedtek. Cimbalko rendőrorvos ta­núként vallotta, hogy a vádlottak tényleg sokat ittak, de nem voltak beszámíthatatlan állapot­ban. Dr. Slabej orvoeszakértő szakvéleménye sze­rint az áldozat halálát az ütések következtében előállott agyvérzés okozta. Kovács cipészmester, aki végignézte az egész verekedést, terhelőén val­lott, ugyanúgy a többi kihallgatott tanú is. Az esküdtek verdiktje után a bíróság este tíz órakor hirdette ki ítéletét, amely szerint a vádlottakat halált okozó testi sértés büntette miatt hat-hat évi fegyházbüntetésre Ítélik. A védő és a vádlottak eemmiségi panasszal él­tek. A vádat dr. Puta állam ügyész képviselte, a védelmet dr. Kemenszky és dr. Burger ügyvé­dek látták eh Kifosztották Lehár Ferenc bécsi lakását Becs, március 4. Tegnap délután agyafúrt módon betörtek Lehár Ferenc lakásába és a nagy zeneszerző legértékesebb relikviáit ellop­ták. A betörést minden jel szerint egy fiatal há­zaspár követte el, akik Lehár lakásával szem­ben egy panzióban béreltek lakást, onnan figyel­ték a zeneszerző lakását és a sikerült betörés után sietve kiköltöztek a panzióból. Lehár Ferencnek néhány év óta Nussdorfban van villája, de a zeneszerző a belvárosban, a VI. kerületben lévő Theobaldgasse 16. számú ház­ban is kényelmesen berendezett, nagy lakást tart fönn. Tegnap délután a ház két lakója ész­revette, hogy a lakásba vezető ajtó tárva-nyitva van. Az előhívott házmester hamarosan megál­lapította, hogy betörés történt. Értesítették a rendőrséget és Lehár Ferencet. A zeneszerző feleségével együtt azonnal hazasietett. A betörők feltörték az ajtón lévő biztonsági zárat és átvágták a belső láncot is. A lakásba behatolva, feltörték a vitrint, amelyben a leg­értékesebb tárgyakat sejtették. A különböző ékszereken kívül Lehár művészi pályájának legértékesebb emlékei voltak a szekrényben, amelyeket a betörők válogatás nélkül magukkal vittek. Többek között ellop­tak két arany vezénylőpálcát, amelyeket Le­hár jubileumai alkalmából kapott, ezenkívül számos arany dohánytárcát. De elvit­ték a betörők a számukra értéktelennek látszó emléklapokat és ajánlásokat is, amelyeket Lehár nagynevű tisztelőitől kapott. A betörőket bizo­nyára megzavarták, mert a lakás egyéb részeit érintetlenül hagyták és az ajtót tárva hagyva menekültek el. Az okozott kár meghaladja a 20.000 sillinget. A rendőrségnek sikerült pontos ujjlenyomato­kat találni és ezeket most összehasonlítják azok­kal az ujjlenyomatokkal, amelyeket a két gya­nús panzióbeli vendég szobájában találtak. Azt remélik, hogy a tettesekéig hamarosan sikerül y ' zrekeritc.ji. Budapest, március 4 (Budapesti szeffkesatősé­güink telefonjelentése.) A ma reggeli budapesti saj­tó jelentése szerint az utóbbi hetek társadalmi szenzációjaként kezelt Sáiga-Darkó ügyiben érde­kes fordulat történt. Az árvaszék ugyanis már kétizlben megidézte Darkó Magdát, de mindkét esetben orvosi bizonyít­vány érkezett a leány helyett. Dx. Nagy árvaszéki ülnök, az ügy előadója erre határozatot hozott, ame­lyet írásban kedden délután kézbesítettek ki a két fél ügyvédjeinek. A határozatban az árvaszék a szülőknek az eddigi hozott határozatok ellen be­adott fellebbezését visszautasította. A szülők ugyanis azt kérték, hogy az árvaszék ne szálljon ki a szanatóriumba és ne hallgassa ki a leányt, ha­nem várja meg, amíg a kezelő orvos alkalmasnak találja az időpontot a leány kihallgatására. Az ár­vaszék ezzel szemben most arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy a székesfővárosi tiszti főorvost megkeresi, hogy az állapítsa meg, hogy a leány mi­lyen betegségben szenved, illetve milyen beteg­ség ellen gyógykezelik és hogy azonnali kihallga­tása egészségi állapotának veszélyeztetéee nélkül foganatositható-e. Tegnap délután a tiszti főorvos az árvaszéki ül­nökkel együtt kiszállott a szanatóriumba és a tiszti főorvos vizsgálata alapján az árvaszéki ül­nök azonnal ki is hallgatta a leányt. Dr. Nagy árvaszéki ülnök megkérdezte a leányt, hogy akar-e Sárga Ferenchez feleségül menni. További kérdése az volt, hogy megvan-e elégedve mostani elhelyezésével, gyógykezeltetésével és kiván-e ügyvédjével beszélni. A leány válaszát jegyzőkönyvbe foglalták és a leg­közelebbi árvaszéki tárgyaláson, fogják közölni az ügyvédekkel. Köziben azonban az ügyvédek is azon fáradoz­Vékonydomgáju, pápaszemes kis öreg ur volt Kalocsai, enyhe szívbajával két nap óta egy olcsó kis osztrák szanatórium csöndes lakója. Közelebb járt már a hetvenhez, mint a hatvan­hoz, de ebből a nagy útból eddig nem sok örö­me volt. Az orvosi vizsgálat sejttette vele, hogy az ut hátralevő részén sem terem számára vi­rág. Az élet nem kényeztette d. Gyönge, halk és félénk volt gyerekkorában is már, óvatos és ügyetlen, talán azért óvatos, mert ügyetlen, azért ügyetlen, mert óvatos. Megérkezésének második napján, déltájban odalépett a szanatórium portásához és meg­kérdezte tőle, hány órakor indul a legközelebbi vonat Becsbe. Mialatt a portás a fülke falára akasztott menetrendet tanulmányozta, egy nagy darab kövér ember, aki kalappal fején, vörös gyapjusállal a nyakán, télikabátban türelmetle­nül topogott a fülke előtt, megkopogtatta az üvegablakot: — Halló! Maga is Bécsbe megy? Kalocsai bólintott. A kövér ember bedugta fejét az ablakon: — Vonaton egy óra. Az autó húsz perc alatt megteszi az utat. Hozassunk takszát, szí­vesen fizetem kétharmadát, önre egyharmad esik. A portás még mindig a menetrendet tanul­mányozta. Kalocsai kapott az ajánlaton. Igaz, valamivel drágább, de mégis csak szívesebben ül másodmagával a kényelmes taksziban, mint a döcögő vicinális füstös fülkéjében mindenféle lármás vidékiek között. Másodszor is bólintott: — Rendben van, kérem. Otthagyta a portást, aki még mindig nem ta­lálta meg a menetrendben azt, amit keresett és most már inkább csak ennen lelkiismeretének megnyugtatása végett nézegette a városok mel­lé nyomtatott reménytelen logaritmusokat. A kövér ember ezalatt harsányan rendelkezett: — Takszit! És hozzák le a poggyászomat! A kövér ember nem ébresztett rokonérzést Kalocsaiban. Hangos, erőszakos, tolakodó, ki­csinyes. Kalocsai sohasem vetemedett volna ar­ra, hogy valaki idegent eféle takszi-üzlettel megkínáljon. Ha a kövér úgyis takszit bérel, miért nem ajánlja föl, hogy ingyen beviszi Bécs­be? Kalocsainak az volt az érzése, hogy a kö­vér keres rajta. Már-már megbánta, hogy az ajánlatot elfogadta... igaz, húsz percig ül csak mellette a taksziban, semmi sem kényszeríti ar­ra, hogy ezalatt az idő alatt szóba álljon is ve­le.... de ez az önként vállalt szomszédság, a közös sors, a közös cél mégis csak kötelezi va­lami átmeneti együttérzésre. A takszi előállott. Mialatt a sofőr fölhajitotta a kövér ember két utazó-táskáját, a régimódi jármű tetejére, a kövér ember megkérdezte: — Cukor? — Szív! — Én cukor! Ezután a rövid első bemutatkozás után kö­vetkezett a második. Mind a ketten elmorogták a nevüket, amiből a másik természetesen egy kukkot sem értett. Erre a rövid útra elég ennyi is. A kövér ember nagy kínnal bemászott a kas­nak, hogy az ügyet lehetőleg békésen és a felek megelégedésére minél hamarabb elintézzék. A tárgyalások a leg­jobb utón haladnak és tegnap este dr. Váz&ooyi János irodájában hír szerint már meg is történt a megállapodás. Ajz egyezség állítólag a következő pontokat tar­talmazza: 1. Sárga Ferenc ellen mindenféle pert ée eljá­rást a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni. 2. A „Tiborok szövetségéinek meghurcolt tag­jai elégtételt kapnak. 3. Darkó Magdát azonnal Kolozsvárra viszik és ott nagybátyja leányánál helyezik el. A leány ott marad társadalmi életet élve egészen augusztus 16-ig. 4. Dr. Sárga Ferenc ez alatt az idő alatt hozzá semmiféle közeledést neon keres, közte és Darkó Magda között havonként csak egy levélváltást en­gedélyeznek. 5. Darkó Magda augusztus 15-én visszajön Buda­pestre és az árvaszék előtt nyilatkozik arról, akar-e Sárga Ferenc felesége lenni. Ha igen, akkor a leány családja is köteles a házassághoz beleegyezését adni. Az egyik délutáni lap közli dr. Sárga Ferenc nyi­latkozatál az ügyről. Sárga kijelentette, hogy a fölajánlott békefeltéjeleket nem fogadhatja el, mert azok részben lealázóak reá nézve, résziben pe­dig azok teljesítése nem tőle függ. ő nem egyez­het bele semmi körülmények között abba, hogy Darkó Magdát Kolozsvárra szállá teák, ezt Magdától kell megkérdezni. A békés megoldás első lépése csak az lehet, hogy megengedik neki, hogy Magdá­val beszélhessen éa e közös megbeszélés alapján dönthetnek azután a továbbiak felől. kény ajtón, nagyot fújt és hátradőlt az ülésen, amelynek kétharmadirészéhez testi terjedelme és főbérlői minősége révén duplán joga volt, az­után intett Kalocsainak: — Tessék. Hol tegyem le? — Az operánál. A kövér felrántotta az balaküveget és kiszólt a sofőrnek: — Opera. Aztán Északi pályaudvar. Elindultak Becs felé. Mintha ebben előre megállapodtak volna, egy-két percig egyikük se szólalt meg. Kinéztek a kocsi ablakán, a kö­vér jobbra, Kalocsai balra, A szürke eget nézte, a csöpögő esőt, a csatakos országutat, amelyen az autó nagy döcögve ugrándozott tova, a piros- födeles házakat és a bús gyárkéményeket a ké­sei őszi nap vigasztalanságában. Bécsre gon­dolt, ahol valami kis üzlet várta ... nem áltatta magát, úgy sem lesz belőle semmi, ahogy egész életében semmiből sem lett semmi. A kövér ember elővette a pénztárcáját, leveleket és Írá­sokat halászott ki belőle, egyiket a másik után gondosan összetépte és a papirdarabkákait ki­szórta az ablakon. Az utolsónál habozott egy kicsit, aztán Kalocsai felé fordult és az orra alá tartatta. Boldogan, büszkén mondta: — Az utolsó lelet. Kalocsai megnézte: cukor nincs... aceton nincs ... Udvariasan bólintott: — Szép! Egy pillanatig arra gondolt, hogy neki is ille­ne elővennie elektro-kardiogxamját, ezt a furcsa térképet, amely egy halálrarémült turista szeszé­lyes ugrándozásainak az útját mutatja hegyen- völgyön, árkon-bokron keresztül, magasságok és mélységek, megállások éa uj nekilendülések között... azután mégsem mozdult meg. Minek? A kövér ember amúgy sem értené meg. ö ma­ga sem érti. De mégis meg akarta hálálni vala­mivel a kövér ember bizalmasságát. Azt kér­dezte: — Hol él ön? — Brünnben. Gyáram van. Gombgyáram. Megint hallgattak Kalocsai szórakozottan és egy kicsit irigyen nézte a kövért: gyára van és nincs cukra ... alkalmasint gazdag ... min­denesetre több pénze van, mint nekem ... Puffadt, széles arca volt a kövérnek, mereven nézett maga elé Kalocsai eltűnődött: — Hány éves ez az ember? Van olyan öreg, mint én, noha jóval fiatalabbnak látszik. Két­ségtelenül mindig jobb dolga volt, mint nekem, nem kopott el oly gyorsan, nem kapott annyi pofont, mint én ... Amikor tűnődésében eljutott ehhez a pont­hoz, nagyon megdöbbent. Mi juttatta eszébe a pofont, azt a sok pofont, amelyet nemcsak képletesen, hanem a valóságban is megkapott? Kudarcai, csalódásai, elvetélt reményei miért ezzel a szerencsétlen megszövegezéssel támad­tak agyában életre? Miért- nem mondta úgy: nem küszködött annyit, mint én; nem állták annyiszor útját, mint nekem, nem gázolták el annyiszor, mint engem? Mi ráncigálta elő lelké­nek legmélyebb rétegei alól a régen eltemetett pofonok emlékét? Kalocsainak megitüzesedett az arca, mintha még egyszer megkapta .volna most Antiszemita zavargások a varsói egyetemen Varsó, március 4 A varsói egyetemien szer­dán ujalbb antiszemita zavargásokra került a sor, amelynek folyamán tizennyolc zsidó diá­kot elvertek. A nyugtalanság miatt az egye­temet bizonytalan időre bezárták. A zavargás déliben kezdődött. A nemzetiségi diákok tilta­koztak a zsidó diákoknak az, egyetemre való bocsátása ellen. Árvíz Eperjes közelében Eperjes, március 4. (Saját tudósitónktól.) Az elmük napokban beállott olvadás és eső­zések következtében az összes sárosi folyók megáradtak. Igen magas a Tapoly meg a Tarca vízállása. A Szekcső Eperjes mellett kilépett a medréből és elöntötte a mezősége- ket. Sóvár mellett egészen a Korona farak­tárig emelkedett a viz. ezeket a régi pofonokat, elháríthat atianul, vég­zetesen, valamennyit egyszerre. Gimnazista korában, Pesten, a Knézics-uc- cában lakott özvegy édesanyjával egy sötét kis ház első emeletén. Egy délben, amikor az isko­lából hazajött, a kapualjban megállította őt egy fiú: — Te vagy a Kalocsai? — Én vagyak. — Vedd le a kalapodat. Kalocsai gyanútlanul levette. Az idegen fiú jobbról is, balról is pofonütötte, aztán nyugod­tan azt mondta: — Mehetsz! Kalocsai ment. Kábult volt, nem tudta, mi történt vele. Sohasem látta az idegen fiút, nem tudta, miért kapta a pofont, éppen kapta csak. Se lélekjelenléte, se bátorsága nem volt arra, hogy visszaüsse a Eut. Az nagyobb is, erősebb is volt nálánál, de egyúttal gyávább is, mert or­vul ütött rajta. Kalocsai nagyon szégyelte ma­gát, de édesanyjának nem panaszkodott. Az idegen Eu másnap délben már a ház előtt várta. Kalocsai meglassította lépését, óvatosan közeledett a ház felé, azon gondolkozott, nem volna-e okosabb, ha elszaladna. De röstelte gyávaságát és különben is... hátha az a Eu ma nem bántja? Semmi sem vall arra, hogy azért áll a ház előtt, mert megint fel akarja pofozni. Mi értelme volna? Ki rendezi be az életét arra, hogy minden délben ugyanazt a Eut pofozza meg... ok nélkül? Szétterpesztett lábbal, hát­ratett kézzel állt a Eu, messziről rávigyorgott már. Amikor el akart surranni mellette, rászólt: — No mi lesz? Kalocsai zavarodottan megállt. Az idegien Eu szdgoruan rászólt: — Nem tudod, mi a tennivalód? Harmadnapra ez a kis figyelmeztetés is fö­lösleges volt már. Kalocsai némán, engedelme­sen levette kalapját, megkapta a két pofont, az­után hazament Mivel az első alkalommal nem védekezett, nem tiltakozott, később sem tette. Soha egy szót nem váltottak egymással, öt hó­napig mindennap meg kapa a maga két pofon­ját, akkor az idegen fiú szülei elköltöztek a ház­ból, azóta se látta. Most itt ül mellette az autóban, békésen együtt mennek Becs felé, amott mutatkoznak is már a külváros első, hatalmas munkásházai. Kalocsainak elszorult a szive: ahogy a pofo­nok eszébe jutottak, nyomban fölismerte a gaz­dag, öreg hrünni gyárosban azt a kegyetlen kölyköt, aki gyerekkorát és egész életét elmér­gezte. Talán az ismeretlen szomszédból, kezé­ből, hangjából, erőszakosságából, bizalmasko­dásából áradt ki valami, ami rögtön odakapcsol­ta az ötvenöt évvel azelőtt elcsattant gyerek­kori pofonokat. Kalocsai nem elemezte a dol­got, egyszerűen tudomásul vette: ez volt az, ez az. Minden bajomnak, elnyomottságomnak, gyávaságomnak, millió kudarcomnak ez az oka, ez az ember, ez oltotta belém azt a hitet, hogy engem bátran megpofozhat, aki akar, arra szü­lettem, hogy pofozzanak. Ha én most megölném ezt az embert és azt vallanám, hogy elkésett, de jogos önvédelemből tettem... Ki hinné el? Ha azt vallanám, hogy megbsszultara magamat a gyerekkori pofonokért... Ki hinné el? De val­lanom se kellene. Két öreg ur, reggel nem is is­merték még egymást, békésen beülnek egy taksziba és mire Bésbe érnek, az egyik ha­lott ... a másik józan és épeszű... mi oka volt arra, hogy megölje? Vagy lelövöm, kezébe nyomom a revolvert, ebben a lármában a dur­ranást sem hallja senki, kiszállok az operánál, a sofőr csak az északi pályaudvaron veszi ész­re, hogy öngyilkost vitt... Engem még csak nem is gyanúsítanak! Kalocsai nagyot lélekzett, de nyomban alku­dozni kezdett magával: — Vagy fölpofozom. Ez a legkevesebb. Ami­kor kiszállok, udvariasan köszönök neki, - fölpo­fozom és azt mondom a sofőrnek: Hajts! És ak­kor ... A sofőr nagyot rántott a féken. Az autó megállt. A kövér ur megszólalt: — Opera! Megérkeztek. Kalocsai átadta a kövérnek a taksa egyhanmadrészét. — Köszönöm! — mondta a kövér és meg­emelte a kalapját. Kalocsai csak bólintott. Nem vette le fejéről a kalapot. Félt, hogy a másik is ráismer cs me­gint pófonütL r KALOCSAI irta t Hettai Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom