Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-05 / 54. (3903.) szám
4 ^K^GAI-MAG-^ARHlRLaP 1936 március 5, csütörtök* Ot hónap múlva dönthet Darkó Magda, feleségül megy-e Sárga Ferenchez Sárga nem fogadta el a felajánlott békét Az önkormányzatok szanálása és a gazdabank terve a gaz- daságí miniszterek értekezletén Prága, március 4. A gazdasági miniszterek értekezlete tegnap a müzsiradó kérdésével foglalkozott, majd az önkormányzati testületek pénzügyi gazdálkodásának segítéséről szóló, tavaly hozott törvény végrehajtásának kérdését vitatta meg. A pénzügyi kormányzat — a Lidové Noviny szerint — nem vonakodik az említett törvény végrehajtásához szükséges eszközök rendelkezésre bocsátásától, de azt hangoztatja, hogy a szükséglet jelentősen kisebb ma, hogy a kamatlábat kormányrendelettel leszállították, mint tavaly áprilisban, a törvény elfogadásakor volt. Ezért a pénzügyminisztérium ragaszkodik ama kívánságához, hogy a kamatláb leszállításával megtakarított összegeket a segélyösszegből vonják le. A gazdakiegyezések kérdését valamennyi politikai párt támogatja, emellett azonban a baloldali pártok még mindig elutasító álláspontot foglalnak el a földművelésügyi minisztériumnak a földműves pénzintézet létesítésére irányuló követelésével szemben. Hatévi fegyházra Ítélték a kassai cipészmester részeg gyilkosait Kassa, március 4. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az esküdtbiróság tegnap gyilkossági bűnügyet tárgyalt. Chincrackv Lajos munkás és Grofcsák Sándor kassai sofőr voltak a vádlottak, akiket az ügyészség szándékos emberöléssel vádolt. A két ember múlt óv szeptember 14-én részegen beállított a Fő-u-oca 40. szám alatt lévő Molnár László-féle vendéglőbe, hangoskodtak, majd a számlát nem akarták kifizetni. Emiatt a vendéglős rendőrért ment, közben a két részeg ember összeveszett a vendéglőenével. Az asszony eloltotta a villanyt is, csak hogy könnyebben el- távolithassa az izgága embereket, de azok nem akartak távozni. Ekkor Girtli József, a helyiségben tartózkodó ciipészmester, erélyesen távozásra szólította fel őket. A két berúgott ember nekftámadt a cipésznek, véresre verték, majd fejét az udvar kőkockáihoz vagdosták és késeikkel is összeszurkálták a szerencsétlent. Mire a mentők megérkeztek, a cipészmester kiszenvedett A tárgyaláson a vádlottak azzal védekeztek, hogy teljesen részegek voltak és sejtelmük sincs arról, hogy mit cselekedtek. Cimbalko rendőrorvos tanúként vallotta, hogy a vádlottak tényleg sokat ittak, de nem voltak beszámíthatatlan állapotban. Dr. Slabej orvoeszakértő szakvéleménye szerint az áldozat halálát az ütések következtében előállott agyvérzés okozta. Kovács cipészmester, aki végignézte az egész verekedést, terhelőén vallott, ugyanúgy a többi kihallgatott tanú is. Az esküdtek verdiktje után a bíróság este tíz órakor hirdette ki ítéletét, amely szerint a vádlottakat halált okozó testi sértés büntette miatt hat-hat évi fegyházbüntetésre Ítélik. A védő és a vádlottak eemmiségi panasszal éltek. A vádat dr. Puta állam ügyész képviselte, a védelmet dr. Kemenszky és dr. Burger ügyvédek látták eh Kifosztották Lehár Ferenc bécsi lakását Becs, március 4. Tegnap délután agyafúrt módon betörtek Lehár Ferenc lakásába és a nagy zeneszerző legértékesebb relikviáit ellopták. A betörést minden jel szerint egy fiatal házaspár követte el, akik Lehár lakásával szemben egy panzióban béreltek lakást, onnan figyelték a zeneszerző lakását és a sikerült betörés után sietve kiköltöztek a panzióból. Lehár Ferencnek néhány év óta Nussdorfban van villája, de a zeneszerző a belvárosban, a VI. kerületben lévő Theobaldgasse 16. számú házban is kényelmesen berendezett, nagy lakást tart fönn. Tegnap délután a ház két lakója észrevette, hogy a lakásba vezető ajtó tárva-nyitva van. Az előhívott házmester hamarosan megállapította, hogy betörés történt. Értesítették a rendőrséget és Lehár Ferencet. A zeneszerző feleségével együtt azonnal hazasietett. A betörők feltörték az ajtón lévő biztonsági zárat és átvágták a belső láncot is. A lakásba behatolva, feltörték a vitrint, amelyben a legértékesebb tárgyakat sejtették. A különböző ékszereken kívül Lehár művészi pályájának legértékesebb emlékei voltak a szekrényben, amelyeket a betörők válogatás nélkül magukkal vittek. Többek között elloptak két arany vezénylőpálcát, amelyeket Lehár jubileumai alkalmából kapott, ezenkívül számos arany dohánytárcát. De elvitték a betörők a számukra értéktelennek látszó emléklapokat és ajánlásokat is, amelyeket Lehár nagynevű tisztelőitől kapott. A betörőket bizonyára megzavarták, mert a lakás egyéb részeit érintetlenül hagyták és az ajtót tárva hagyva menekültek el. Az okozott kár meghaladja a 20.000 sillinget. A rendőrségnek sikerült pontos ujjlenyomatokat találni és ezeket most összehasonlítják azokkal az ujjlenyomatokkal, amelyeket a két gyanús panzióbeli vendég szobájában találtak. Azt remélik, hogy a tettesekéig hamarosan sikerül y ' zrekeritc.ji. Budapest, március 4 (Budapesti szeffkesatőségüink telefonjelentése.) A ma reggeli budapesti sajtó jelentése szerint az utóbbi hetek társadalmi szenzációjaként kezelt Sáiga-Darkó ügyiben érdekes fordulat történt. Az árvaszék ugyanis már kétizlben megidézte Darkó Magdát, de mindkét esetben orvosi bizonyítvány érkezett a leány helyett. Dx. Nagy árvaszéki ülnök, az ügy előadója erre határozatot hozott, amelyet írásban kedden délután kézbesítettek ki a két fél ügyvédjeinek. A határozatban az árvaszék a szülőknek az eddigi hozott határozatok ellen beadott fellebbezését visszautasította. A szülők ugyanis azt kérték, hogy az árvaszék ne szálljon ki a szanatóriumba és ne hallgassa ki a leányt, hanem várja meg, amíg a kezelő orvos alkalmasnak találja az időpontot a leány kihallgatására. Az árvaszék ezzel szemben most arra az álláspontra helyezkedett, hogy a székesfővárosi tiszti főorvost megkeresi, hogy az állapítsa meg, hogy a leány milyen betegségben szenved, illetve milyen betegség ellen gyógykezelik és hogy azonnali kihallgatása egészségi állapotának veszélyeztetéee nélkül foganatositható-e. Tegnap délután a tiszti főorvos az árvaszéki ülnökkel együtt kiszállott a szanatóriumba és a tiszti főorvos vizsgálata alapján az árvaszéki ülnök azonnal ki is hallgatta a leányt. Dr. Nagy árvaszéki ülnök megkérdezte a leányt, hogy akar-e Sárga Ferenchez feleségül menni. További kérdése az volt, hogy megvan-e elégedve mostani elhelyezésével, gyógykezeltetésével és kiván-e ügyvédjével beszélni. A leány válaszát jegyzőkönyvbe foglalták és a legközelebbi árvaszéki tárgyaláson, fogják közölni az ügyvédekkel. Köziben azonban az ügyvédek is azon fáradozVékonydomgáju, pápaszemes kis öreg ur volt Kalocsai, enyhe szívbajával két nap óta egy olcsó kis osztrák szanatórium csöndes lakója. Közelebb járt már a hetvenhez, mint a hatvanhoz, de ebből a nagy útból eddig nem sok öröme volt. Az orvosi vizsgálat sejttette vele, hogy az ut hátralevő részén sem terem számára virág. Az élet nem kényeztette d. Gyönge, halk és félénk volt gyerekkorában is már, óvatos és ügyetlen, talán azért óvatos, mert ügyetlen, azért ügyetlen, mert óvatos. Megérkezésének második napján, déltájban odalépett a szanatórium portásához és megkérdezte tőle, hány órakor indul a legközelebbi vonat Becsbe. Mialatt a portás a fülke falára akasztott menetrendet tanulmányozta, egy nagy darab kövér ember, aki kalappal fején, vörös gyapjusállal a nyakán, télikabátban türelmetlenül topogott a fülke előtt, megkopogtatta az üvegablakot: — Halló! Maga is Bécsbe megy? Kalocsai bólintott. A kövér ember bedugta fejét az ablakon: — Vonaton egy óra. Az autó húsz perc alatt megteszi az utat. Hozassunk takszát, szívesen fizetem kétharmadát, önre egyharmad esik. A portás még mindig a menetrendet tanulmányozta. Kalocsai kapott az ajánlaton. Igaz, valamivel drágább, de mégis csak szívesebben ül másodmagával a kényelmes taksziban, mint a döcögő vicinális füstös fülkéjében mindenféle lármás vidékiek között. Másodszor is bólintott: — Rendben van, kérem. Otthagyta a portást, aki még mindig nem találta meg a menetrendben azt, amit keresett és most már inkább csak ennen lelkiismeretének megnyugtatása végett nézegette a városok mellé nyomtatott reménytelen logaritmusokat. A kövér ember ezalatt harsányan rendelkezett: — Takszit! És hozzák le a poggyászomat! A kövér ember nem ébresztett rokonérzést Kalocsaiban. Hangos, erőszakos, tolakodó, kicsinyes. Kalocsai sohasem vetemedett volna arra, hogy valaki idegent eféle takszi-üzlettel megkínáljon. Ha a kövér úgyis takszit bérel, miért nem ajánlja föl, hogy ingyen beviszi Bécsbe? Kalocsainak az volt az érzése, hogy a kövér keres rajta. Már-már megbánta, hogy az ajánlatot elfogadta... igaz, húsz percig ül csak mellette a taksziban, semmi sem kényszeríti arra, hogy ezalatt az idő alatt szóba álljon is vele.... de ez az önként vállalt szomszédság, a közös sors, a közös cél mégis csak kötelezi valami átmeneti együttérzésre. A takszi előállott. Mialatt a sofőr fölhajitotta a kövér ember két utazó-táskáját, a régimódi jármű tetejére, a kövér ember megkérdezte: — Cukor? — Szív! — Én cukor! Ezután a rövid első bemutatkozás után következett a második. Mind a ketten elmorogták a nevüket, amiből a másik természetesen egy kukkot sem értett. Erre a rövid útra elég ennyi is. A kövér ember nagy kínnal bemászott a kasnak, hogy az ügyet lehetőleg békésen és a felek megelégedésére minél hamarabb elintézzék. A tárgyalások a legjobb utón haladnak és tegnap este dr. Váz&ooyi János irodájában hír szerint már meg is történt a megállapodás. Ajz egyezség állítólag a következő pontokat tartalmazza: 1. Sárga Ferenc ellen mindenféle pert ée eljárást a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni. 2. A „Tiborok szövetségéinek meghurcolt tagjai elégtételt kapnak. 3. Darkó Magdát azonnal Kolozsvárra viszik és ott nagybátyja leányánál helyezik el. A leány ott marad társadalmi életet élve egészen augusztus 16-ig. 4. Dr. Sárga Ferenc ez alatt az idő alatt hozzá semmiféle közeledést neon keres, közte és Darkó Magda között havonként csak egy levélváltást engedélyeznek. 5. Darkó Magda augusztus 15-én visszajön Budapestre és az árvaszék előtt nyilatkozik arról, akar-e Sárga Ferenc felesége lenni. Ha igen, akkor a leány családja is köteles a házassághoz beleegyezését adni. Az egyik délutáni lap közli dr. Sárga Ferenc nyilatkozatál az ügyről. Sárga kijelentette, hogy a fölajánlott békefeltéjeleket nem fogadhatja el, mert azok részben lealázóak reá nézve, résziben pedig azok teljesítése nem tőle függ. ő nem egyezhet bele semmi körülmények között abba, hogy Darkó Magdát Kolozsvárra szállá teák, ezt Magdától kell megkérdezni. A békés megoldás első lépése csak az lehet, hogy megengedik neki, hogy Magdával beszélhessen éa e közös megbeszélés alapján dönthetnek azután a továbbiak felől. kény ajtón, nagyot fújt és hátradőlt az ülésen, amelynek kétharmadirészéhez testi terjedelme és főbérlői minősége révén duplán joga volt, azután intett Kalocsainak: — Tessék. Hol tegyem le? — Az operánál. A kövér felrántotta az balaküveget és kiszólt a sofőrnek: — Opera. Aztán Északi pályaudvar. Elindultak Becs felé. Mintha ebben előre megállapodtak volna, egy-két percig egyikük se szólalt meg. Kinéztek a kocsi ablakán, a kövér jobbra, Kalocsai balra, A szürke eget nézte, a csöpögő esőt, a csatakos országutat, amelyen az autó nagy döcögve ugrándozott tova, a piros- födeles házakat és a bús gyárkéményeket a kései őszi nap vigasztalanságában. Bécsre gondolt, ahol valami kis üzlet várta ... nem áltatta magát, úgy sem lesz belőle semmi, ahogy egész életében semmiből sem lett semmi. A kövér ember elővette a pénztárcáját, leveleket és Írásokat halászott ki belőle, egyiket a másik után gondosan összetépte és a papirdarabkákait kiszórta az ablakon. Az utolsónál habozott egy kicsit, aztán Kalocsai felé fordult és az orra alá tartatta. Boldogan, büszkén mondta: — Az utolsó lelet. Kalocsai megnézte: cukor nincs... aceton nincs ... Udvariasan bólintott: — Szép! Egy pillanatig arra gondolt, hogy neki is illene elővennie elektro-kardiogxamját, ezt a furcsa térképet, amely egy halálrarémült turista szeszélyes ugrándozásainak az útját mutatja hegyen- völgyön, árkon-bokron keresztül, magasságok és mélységek, megállások éa uj nekilendülések között... azután mégsem mozdult meg. Minek? A kövér ember amúgy sem értené meg. ö maga sem érti. De mégis meg akarta hálálni valamivel a kövér ember bizalmasságát. Azt kérdezte: — Hol él ön? — Brünnben. Gyáram van. Gombgyáram. Megint hallgattak Kalocsai szórakozottan és egy kicsit irigyen nézte a kövért: gyára van és nincs cukra ... alkalmasint gazdag ... mindenesetre több pénze van, mint nekem ... Puffadt, széles arca volt a kövérnek, mereven nézett maga elé Kalocsai eltűnődött: — Hány éves ez az ember? Van olyan öreg, mint én, noha jóval fiatalabbnak látszik. Kétségtelenül mindig jobb dolga volt, mint nekem, nem kopott el oly gyorsan, nem kapott annyi pofont, mint én ... Amikor tűnődésében eljutott ehhez a ponthoz, nagyon megdöbbent. Mi juttatta eszébe a pofont, azt a sok pofont, amelyet nemcsak képletesen, hanem a valóságban is megkapott? Kudarcai, csalódásai, elvetélt reményei miért ezzel a szerencsétlen megszövegezéssel támadtak agyában életre? Miért- nem mondta úgy: nem küszködött annyit, mint én; nem állták annyiszor útját, mint nekem, nem gázolták el annyiszor, mint engem? Mi ráncigálta elő lelkének legmélyebb rétegei alól a régen eltemetett pofonok emlékét? Kalocsainak megitüzesedett az arca, mintha még egyszer megkapta .volna most Antiszemita zavargások a varsói egyetemen Varsó, március 4 A varsói egyetemien szerdán ujalbb antiszemita zavargásokra került a sor, amelynek folyamán tizennyolc zsidó diákot elvertek. A nyugtalanság miatt az egyetemet bizonytalan időre bezárták. A zavargás déliben kezdődött. A nemzetiségi diákok tiltakoztak a zsidó diákoknak az, egyetemre való bocsátása ellen. Árvíz Eperjes közelében Eperjes, március 4. (Saját tudósitónktól.) Az elmük napokban beállott olvadás és esőzések következtében az összes sárosi folyók megáradtak. Igen magas a Tapoly meg a Tarca vízállása. A Szekcső Eperjes mellett kilépett a medréből és elöntötte a mezősége- ket. Sóvár mellett egészen a Korona faraktárig emelkedett a viz. ezeket a régi pofonokat, elháríthat atianul, végzetesen, valamennyit egyszerre. Gimnazista korában, Pesten, a Knézics-uc- cában lakott özvegy édesanyjával egy sötét kis ház első emeletén. Egy délben, amikor az iskolából hazajött, a kapualjban megállította őt egy fiú: — Te vagy a Kalocsai? — Én vagyak. — Vedd le a kalapodat. Kalocsai gyanútlanul levette. Az idegen fiú jobbról is, balról is pofonütötte, aztán nyugodtan azt mondta: — Mehetsz! Kalocsai ment. Kábult volt, nem tudta, mi történt vele. Sohasem látta az idegen fiút, nem tudta, miért kapta a pofont, éppen kapta csak. Se lélekjelenléte, se bátorsága nem volt arra, hogy visszaüsse a Eut. Az nagyobb is, erősebb is volt nálánál, de egyúttal gyávább is, mert orvul ütött rajta. Kalocsai nagyon szégyelte magát, de édesanyjának nem panaszkodott. Az idegen Eu másnap délben már a ház előtt várta. Kalocsai meglassította lépését, óvatosan közeledett a ház felé, azon gondolkozott, nem volna-e okosabb, ha elszaladna. De röstelte gyávaságát és különben is... hátha az a Eu ma nem bántja? Semmi sem vall arra, hogy azért áll a ház előtt, mert megint fel akarja pofozni. Mi értelme volna? Ki rendezi be az életét arra, hogy minden délben ugyanazt a Eut pofozza meg... ok nélkül? Szétterpesztett lábbal, hátratett kézzel állt a Eu, messziről rávigyorgott már. Amikor el akart surranni mellette, rászólt: — No mi lesz? Kalocsai zavarodottan megállt. Az idegien Eu szdgoruan rászólt: — Nem tudod, mi a tennivalód? Harmadnapra ez a kis figyelmeztetés is fölösleges volt már. Kalocsai némán, engedelmesen levette kalapját, megkapta a két pofont, azután hazament Mivel az első alkalommal nem védekezett, nem tiltakozott, később sem tette. Soha egy szót nem váltottak egymással, öt hónapig mindennap meg kapa a maga két pofonját, akkor az idegen fiú szülei elköltöztek a házból, azóta se látta. Most itt ül mellette az autóban, békésen együtt mennek Becs felé, amott mutatkoznak is már a külváros első, hatalmas munkásházai. Kalocsainak elszorult a szive: ahogy a pofonok eszébe jutottak, nyomban fölismerte a gazdag, öreg hrünni gyárosban azt a kegyetlen kölyköt, aki gyerekkorát és egész életét elmérgezte. Talán az ismeretlen szomszédból, kezéből, hangjából, erőszakosságából, bizalmaskodásából áradt ki valami, ami rögtön odakapcsolta az ötvenöt évvel azelőtt elcsattant gyerekkori pofonokat. Kalocsai nem elemezte a dolgot, egyszerűen tudomásul vette: ez volt az, ez az. Minden bajomnak, elnyomottságomnak, gyávaságomnak, millió kudarcomnak ez az oka, ez az ember, ez oltotta belém azt a hitet, hogy engem bátran megpofozhat, aki akar, arra születtem, hogy pofozzanak. Ha én most megölném ezt az embert és azt vallanám, hogy elkésett, de jogos önvédelemből tettem... Ki hinné el? Ha azt vallanám, hogy megbsszultara magamat a gyerekkori pofonokért... Ki hinné el? De vallanom se kellene. Két öreg ur, reggel nem is ismerték még egymást, békésen beülnek egy taksziba és mire Bésbe érnek, az egyik halott ... a másik józan és épeszű... mi oka volt arra, hogy megölje? Vagy lelövöm, kezébe nyomom a revolvert, ebben a lármában a durranást sem hallja senki, kiszállok az operánál, a sofőr csak az északi pályaudvaron veszi észre, hogy öngyilkost vitt... Engem még csak nem is gyanúsítanak! Kalocsai nagyot lélekzett, de nyomban alkudozni kezdett magával: — Vagy fölpofozom. Ez a legkevesebb. Amikor kiszállok, udvariasan köszönök neki, - fölpofozom és azt mondom a sofőrnek: Hajts! És akkor ... A sofőr nagyot rántott a féken. Az autó megállt. A kövér ur megszólalt: — Opera! Megérkeztek. Kalocsai átadta a kövérnek a taksa egyhanmadrészét. — Köszönöm! — mondta a kövér és megemelte a kalapját. Kalocsai csak bólintott. Nem vette le fejéről a kalapot. Félt, hogy a másik is ráismer cs megint pófonütL r KALOCSAI irta t Hettai Jenő
