Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-05 / 54. (3903.) szám
-Ma: Képes melléklet ^ _ 16 oldal ára Ké 1.20 ^jjj^ JBP 1 XV. évf. 54. (3903) szám • Csütörtök * 1936 március 5 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 KCV külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ■gyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— KI. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 1L emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 30311. • • SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRflHR. Mussolini megjelent Középeurópában (®p) Prága, március 4. A római konferencia nem ellenkonferencia, amely talán más törekvések ellensúlyozására létesült, ilyenekről nincsen szó, a március 18-ra összehívott olasz—osztrák- magyar értekezlet csupán azt dokumentálja, hogy vannak még hatalmak Középeurópá- ban, amelyeket mellőzni nem lehet. A kisan- ítant negyvennyolcmillió lakosa mellett számottevő tényező a római blokk államainak Ötvennyolcmillió lakosa is és Sohuschnigg osztrák kancellár készséges prágai látogatásából korai volt olyan következtetéseket levonni, hogy Ausztria szakit Mussolinival. Helyesen állapította és állapítja meg minduntalan Hodza miniszterelnök, hogy a dunai probléma kizárólag a kisantant és a római blokk érdekeinek mellérendelésével oldható meg. Furcsának csupán azt találjuk, hogy a miniszterelnök é megállapítás elleniére, élőre, a római hatalmak vélemény£- aék megkérdezése nélkül úgy vette, mintha A dunai megegyezés már csengő valóság yolna s a kisantantnak csak akarni kell s a í$mai hatalmak természetesen alkalmazkodnak elképzeléséhez. A kisantant egyes tagjai sem alkalmazkodnak fenntartás nélkül s az osztrák kapkodást nem szabadott volna jtul értékelni. Csodálatos összefüggések vannak a világon. Például, hogy Badoglio egymásután megverte az északi abesszin front négy abesszin hadseregét, nem maradhatott hatás nélkül a Duna völgyében sem. Amikor Ausztria prágai extraturájába kezdett, úgy látszott, hogy az olaszok ügye nem áll jól, mert a harctereken képtelenek eredményt elérni, az olajzárlat pedig egyre veszedelmesebben közeledik. Sohuschnigg tehát gon terhes arccal sietett protektorokat keresni, mert az olasz támaszt nem érezte már elég biztosnak. Időközben a*négus hadserege megsemmisült, az olasz étvágyat a győzelmek lecsillapították Abesszíniában, Genf a váratlan olasz előtörés következtében kesztyűs kézzel bánik Rómával, Itália presztízse ismét megerősödött — s kitűnt, hogy Olaszország ugyanolyan erős tényező Középeurópában, mint két évvel ezelőtt volt. Sőt! A német—olasz tárgyalások azt jelentik, hogy a birodalom közeledik az olasz felfogáshoz s könnyen újabb hatvan- nyolcmillió ember áll majd a római paktum mellé, ami különösen Ausztria helyzetét teszi kellemessé, ha Róma és Berlin megegyezik a mai status quoban. A március 18-ra tervezett római konferencia igazolása annak, hogy Olaszország iközépeurópai helyzete változatlanul erős és továbbra is Róma diktálja az iramot a Duna völgyében. Siralmas felismerés azok számára, akik a zavarosban halászva akartál kihasználni Olaszország gyengeségét s nélküle megkötni a saját képükre és hasonlatosságukra szabott középeurópai egyezményt. S különösen siralmas azért, meri az abesszin háború előtt Olaszország mái hajlandónak mutatkozott közeledni a kisan- lanthoz a középeurópai kérdésben s úgy látszott, mintha egyrészt a német fegyverkezés miatt, másrészt az Abesszíniában kapott szabad kéz fejében elfogadná a duna blokk párisi eredetű tervét. A kisantan szankciós állásfoglalása, továbbá az, hog> legutóbb bizonyos fokig Olaszország háti Megállítják a győztes olasz csapatokat? Megérkezett a fegyverszünetet követelő genfi távirat Rómába és Addis Abebába Az alap: a mai stalus-quo «■ A négus elfogadja Genf feltételeit Róma hallgat Genf folytatja az olajzárlat előkészítését ■■■ Addis A b eb a, március 4. Szerdán Addis Abebába érkezett a népszövetség főtitkárának távirata, amelyben Avenol értesíti as abesszin kormányt a tizenhármas bizottság hétfői genfi döntéséről. A távirat fölszólítja Abesszíniát, hogy tekintettel a népszövetség március 13-i ülésére, szüntesse be a hadműveleteket Olaszország ellen. Ugyanakkor közli, hogy a népszövetség ugyanilyen fölszóli- tást intézett Olaszországihoz is. A tizenhármak bizottság as ellenségeskedések beszüntetését március 10-re várja, hogy fegyverszünetet köthessen. A hadviselő felek csapatai azokban az állásokban maradnának, amelyeket máig elfoglaltak. mögött óhajtották egyenesen Ausztria át- szipkázásával gyorsan-gyorsan tető alá hozni a megegyezés ,,befejezett tényét", megváltoztatta az olasz hangulatot, felháborította az olasz közvéleményt s a megbántott ország ma szivósabban tart ki kicsiny, de hű szövetségesei mellett, mint annakidején. Újra kell építeni a kisantanthoz vezető hidat s kérdés, vájjon Schuschnigg elég erősnek bizonyul-e erre. S ha a hid meg is épül, bizonyára nagy ára lesz, nagyobb, mint egy évvel ezelőtt lett volna, hiszen Róma nem szorul többé senki jóindulatára az abesszin ügyben, mert amit ott elért, a saját erejéből érte el. A dunai megegyezés meglesz. De csak akkor, ha a római konferencia is akarja s ha az olasz szövetségesek kívánságait teljesítik. S kérdés, vájjon a kisantantnak kell-e az ilyen egyenrangú alapelveken felépült Középeurópa, mert jól tudjuk, hogy célja eddig nem az egyenrangúak kiegyensúlyozott szövetsége volt, hanem az, hogy a kívülálló dunai kishatalmak — ,,a kisantanthoz csatlakozzanak". Nem ez volt egy emlékezetes párisi interjú tenorja, amikor már bejelentette, hogy Ausztria egy hónapon belül megteszi a nagyjelentőségű lépést? A dunai különtura váratlan utazásai ezzel a bejelentéssel kezdődtek. S mivel végződtek? Avenol táviratát azonnal továbbították a császárhoz, aki utasításait közvetlenül a párisi abesszin követnek adja meg. Abesszínia aligha tagadja meg a tizenhármas bizottság kívánságát és hajlandó az ellenségeskedést azonnal beszüntetni. Pihen a népszövetség Genf, március 4. Paul Boncom* állam- miniszter ma reggel elhagyta Géniét és Párásba utazott. Flandin ugyancsak elhagyta a népszövetség városát, de kétnapos családi látogatást tesz a francia vidéken, mielőtt visszautazna Párisba. Azzal a bús megállapítással, hogy Olaszország nélkül semmit se lehet csinálni. Olaszország pedig megkezdte a cselekvést: Mussolini kitartásra biztató üzenetet küldött Bécsbe, tegnap a római minisztertanácson leadta szigorú kritikáját az eddigi dunai munkáról és március 18-ra összehívta a római paktum külügyminisztereinek tanácsát. Ha kiépül az egységes Középeurópa, akkor ebből a konferenciából épül ki, semmi másból. Nem lehetetlen természetesen, hogy a kisantant tényleg olyan gazdasági javaslatokat tud tenni, amelyeket a római paktum hatalmai elfogadhatnak s ebben az esetben tényleg közeledés történhet a prágai és a római felfogás között. De kettő ma már világos: Ausztriát nem sikerült a kisantanthoz szippantani és a vezetői rang Olaszországot illeti meg Középeurópában. A többi a tárgyalások és a gazdasági szakértők dolga. Az európai, főleg a középeurópai közvéleményt csupán a genfi és az abesz- sziniai események aggaszthatják, mert ha a népszövetség erőszakkal meg akarja állítani az olaszok abessziniai előtörését és a fegyverszünetért kárpótlást nem ad, Olaszország annyira megcsökönyösödik, hogy ismét kútba esik minden középeui^ópai tárgyalás és ellentárgyalás s Róma más. harciasab'b ra veszi, hogy az abesszin kérdési sikerül ha* marosan megoldani és az olasz kormány elfogadja a népszövetség föltételeit. Az angol delegáció szkeptikusabban Ítéli meg a tizenhármas bizottság kísérletének lehetőségeit és éppen ezért kitart amellett, hogy a technikai albizottságok folytassák az olajzárlat előkészítésének munkáját, hogy szükség esetén a szankciók, kiterjesztése azonnal megtörténhessék. A fegyverszünet nehézségei Addis Abeba, március 4. Az abesszin császár néhány nappal ezelőtt Dessiebő! az északi frontra utazott. Félhivatalos jelentés szerbit a négus valószínűleg hajlandó elfogadni a népszövetség javaslatát a paktum szellemében történő kiegyezési tárgyalásokat illetően. Mindazonáltal az illetékesek azt hangsúlyozzák, hogy a fegyverszünet keresztülvitele rendkívül nagy nehézségekbe ütközik, mert a guerilla-háborut folytató abesszin harcosokat nehéz az elhatározásról értesíteni és az elkeseredett katonák különben sem tartanák be a rendeletet, úgyhogy az olaszok jogcímet kapnának a hadműveletek folytatására. Ezenkívül az abesszinok abban serr bíznak, hogy az olaszok visszahívják abesszin területről katonáikat, már pedig amíg az olaszok abesszin területen állnak, a négus nem hajlandó békülni. problémák igézetébe kerül. Viszont a megfigyelőknek éppen az üt szöget a fejébe, hogy Mussolini teljes erővel és oly kényelmes terebélyességgel éppen most jelenik meg újra Középeurópában s diplomáciai aktivitását a régi nyugalmas tekintéllyel ismét itt fejti ki. Ha nem tudná biztosan és nem volnának erre vonatkozó garanciái, hogy az abesszin ügyet az olasz felfogás szerint, vagy az olaszoktól előre jóváhagyott kompromisszummal intézik el Genfben, szóval, ha nem volna szándékában az abesszin eredetű világfeszültséget valamilyen pontosan megbeszélt formában likvidálni, aligha vetné magát ennyire a dunai problémákra s nem vállalna Középeurópában ennyire döntő, nehéz és teljes tekintélyt kívánó szerepet, ' mert erejét, éberségét és hangulatát más vidékekre kellene összpontosítania. Sokan úgy vélik, hogy a duce uj felbukkanása a Duna partjain az abesszin konfliktus vé> gét jelenti. Meglátjuk, igy lesz-e, vagy Mussolini elég erősnek érzi magát az erit- reai győzelmek után a két fronton való diplomáciai harcra és kényszerűségből megjelenik a Dunánál is, ahol pozícióját veszély fenyegeti. Az utóbbi esetben a tervezett római értekezlet csak tüntető jelentőségű lehetne, semmi más. Francia optimizmus, angol pesszimizmus olaszellenes kőolajzárlat bevezetése módjainak megállapítását, 8. az Olaszországból érkező áruk szállításának kérdését. A tizen- nyolcas bizottság két albizottságot küldött ki, az egyiket a petróleumkérdés, a másikat a többi kérdés tanulmányozására. Mindkét albizottság feladata, hogy munkáját március 10-ig befejezze. A kétnapos genfi tárgyalások érezhető politikai enyhülést hoztak a világpolitikába. A külügyminiszterek máris elutaztak a népszövetség városából. A francia delegáció biztosG e n f, március 4. A tizennyolctagu szankciós bizottság szerdán délelőtt Vaseoncellos követ elnöklése alatt megkezdte a napirenden szereplő pontok tárgyalását, miután a tanács tizenhármas bizottsága elvégezte a politikai munkát. A tizenhármas bizottság március 10-én ül újból össze, hogy foglalkozzék az olasz és az abesszin kormánytól érkezett válasszal. Addig a tizennyolcas bizottság a következő kérdéseket tisztázza: 1. Flandin francia külügyminiszter javaslatát a zárlattal sújtott áruk eredetének megállapitására, 2. az
