Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-24 / 70. (3919.) szám
7 T j. _____________ Elő fizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt. • A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. ■gyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prá g a 1U Panská u l i c e 12, IL emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 3 0 3 1 1. • • SŰROÖNYCIM HÍRLAP, PRAHA. A római tanácskozások eredménye: Uj egyezmény jött létre Olaszország, Magyarország és Ausztria között A két év előtti paktumot kiegészítő ui jegyzőkönyv két gazdasági és egy politikai részbői áll Két főprobtéma: Ausztria függetlenségének b ztosi* tása és a magyar buzafö.ösleg elhelyezése Első lépés a vámunió felé? Róma, március 23. Vasárnap este kilenc órakor Mussolini a Palazzo Venezia nagytermében ebédet adott a Rómában tartózkodó magyar és osztrák államférfiak tiszteletére. Az ebéden a magyar és osztrák vendégeken kivül hatvanöt meghívott előkelőség vett részt. Az ebéd folyamán Mussolini pohárköszöntőt mondott, amelyben nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a római paktum három állama a két évvel ezelőtt kötött megállapodással Európa újjáépítésének reális útjára lépett. Most, úgymond, ünnepélyesen kinyilatkoztatják, hogy ehhez a politikához továbbra is hívek maradnak és az eddigi kapcsolatokat még szorosabbá fűzik. Az a jegyzőkönyv, — folytatta Mussolini —' amelyet a három miniszterelnök Telles egyetértés Estebéd után ünnepi fogadtatás volt, amelyen az olasz főváros közéletének minden számottevő egjwhusége résztvett. Az olasz-osztrák-magyar hivatalős tanácskozások ezzel véget is értek. Hétfőn aláírták a jegyzőkönyvet, amely kiegészítő része a két évvel ezelőtt megkötött római paktumnak. Eddig kiszivárgott hírek szerint ebben a pót jegyzőkönyvben a szerződő országok kormányai megállapítják, hogy a római paktumban kötött megállahétfon alá fog írni, ennek a szoros barátságnak és érdekközösségnek súlyos és hatásos dokumentuma lesz. A vendégminiszterek nevében Gömbös Gyula magyar miniszterelnök válaszolt Mussolini pohárköszöntőjére. A magyar miniszterelnök rámutatott arra, hogy a római megállapodások az elmúlt két esztendő legnehezebb pillanataiban is megállották hdyüket. Ez a paktum — mondotta Gömbös —> amely a béke és az igazság szellemében kívánja ezentúl szabályozni a három nép együttműködését, fontos tényezőjévé vált az európai politikának. Mély és bensőséges kapcsolatokról van szó, amelyeket nemcsak az érzelmek, hanem a jövő politikájának gyakorlati szempontjai is megalapoznak. podások beváltak és mind a három kor- rnány kijelenti, hogy a jövőben is ezen a vonalon folytatja politikáját. Ebben a tekintetben teljes megállapodást értek el, de teljes megállapodás jött létre a gazdasági kérdéseket illetőleg is. Gazdasági tekintetben a három állam eddigi gazdasági kapcsolatait szerves formában még szorosabbra fogja fűzni. Diplomáciai körökben elterjedt birek szerint az uj római pót jegyzőkönyv Ausztria Berzeviczy Albert (sp) Prága, március 23. Amióta Horatius megírta Maecenáshoz szóló ódáját, nyilvánvaló dolog, hogy a kultúra felépítésében két erő csaknem párhuzamosan dolgozik: a művészek alkotó lángesze és azoknak a tevékenysége, akik a szeretet éltető tüzével megszervezik és körülbástyázzák a lángész nyersterményeit. Mint a rádiónál: van egy leadóállomás, ahonnan a hang elindul s van a felvevő, a kis rádiógép ezer és ezer szobában, amelyben testet ölt az éterben némán hullámzó szó, hogy elérje a célt, amit szolgál. Mit ér a nagy leadó sugárzása, ha nincs, aki az űrben lebegő hangpotenciákat fölveszi? A kultúra is csak a kettős viszony tökéle- ítességében bontakozik ki, ha van lángész, aki teremt s van ezer és ezer egyed, aki felvesz és akiben az alkotás termékenyít. A felvevés megszervezése, az alkotás árujának elosztása és kiosztása csaknem ugyanolyan fontos tevékenység, mint az előbbi. A zseni aranyalmáit — hogy Goethe egyik szép mondását alkalmazzuk ■— a mecénások, a kulturszervezők ezüsttálcákra helyezik s úgy tálalják a világnak. Berzeviczy Albert élete a kultúra megszervezésének szolgálatában állt. Nem az a fontos nála, amit irt, — ámbár sok könyve maradandó értéket jelent a magyar történet és esszéirásban, —- hanem a munka, amit a magyar szellemiség szervezőhelyeinek legfontosabbjain kifejtett. A fiatalok nem szerették. Nem értették az öregurat, aki csodálatos csökönyösséggel tartott ki posztján, sőt posztjain és nyolcvan esztendő terhével a vállán cselekvőén beleszólt mindenbe, ahol a kultúra reprezentálásáról szó volt. Talán az öreguras attitűd nem jelentette mindig a legszerencsésebb megoldást és sokszor elfásulást okozott, de azok a helyek, ahol Berzeviczy Albert élete vége felé szerepet jászott, nem is arra valók, hogy a szellem élénk tülekedésének és forradalmainak színhelyei legyenek. Valahogy az érzésünk az, hogy az Akadémia fogalma — nemcsak Magyarországon, hanem másutt is —• szoros kapcsolatban áll a kiforrott és kiegyensúlyozott öregség fogalmával A kor és a korban a kultúra halad s természetes örök törvény, hogy a fiatalság lázongni fog az öregség ellen. Nekünk csak az humoros, sőt néha visszataszító, ha álöreg fiatalok kerülnek olyan helyekre, amelyek öreg urakat illetik meg, ha erőteljes fiatalember ül le például a villamos bor- párnáira, ahol hölgyeknek és aggastyánoknak van helye, ha fiatalember helyezkedik el finnyáskodva és a törődöttség pózában az öblös bőrkarosszékben és ott marad a temperált szobában, ahelyett, hogy kint teljesítené kötelességét a csípős, tavaszi levegőben —- nekünk valahogy éppen az volna nevetséges, ha fiatalemberek ágálnának az Akadémiák elöregedett világában s — ismétlem — álöreg hangon végeznék, ami az öregek kötelessége. Mert az Akadémia nem lendítő gépezet, hanem: fék. Értsük meg jól: a tulgyors tempót, a. száguldást akadályozó és gátló szerkezet. A fiatalok, akik friss, vadonatúj motor-lelkűkkel és dinamó-értelmükkel száguldani akarnak, haragszanak a fékre, amelynek utálatos csikorgása minduntalan belevijjog Hzabad iramukba és lassít, — de elképzelhető egy jó, tökéletes, biztos és korszerű gépjármű fék nélkül? Nekilódulhat a világnak egy féktelen csupasz motor? Minden kell. Ha egy társadalom kulturgépezete tökéletes akar lenni, ezer szelep legyen rajta, ezer szerkezet, fék is, akár kettő-három. Szükség van rá, mert a nyers iram gyakran —■ egy veszedelmes fordulónál — az árokba vezethet. Mi csak azt kifogásolnók, ha a kulturtársadalomban csak akadémiák, csak fékek volnának. A fiatal szenvedélyek lendítő motorjai nélkül tapodtat sem juthat előre a szellemiség, a fék ebben az esetben tényleg elégtelen volna, mert egyedül mindössze akkor szerepelhet, ha a gép — lejtőre kerül. Ha a kultúra lefelé megy, ha nem a nagy lelki motorok ereje viszi előre, hanem a bomlás utján csúszik s iramát külső erők határozzák meg. Isten óvjon az ilyen lehetőségtől. Berzeviczy Albert nagy kultúrájával, sziklaszilárd erkölcsi normáival és kiforrott öregségével odaillett az Akadémiába, mert a fék-feladatot a gondos, és mérsékletes öregur jól elláthatta. Nem mindig jelentette azt a* fogalmat, amit a mai ifjúság megszokott Benne látni. Fiatalkorában ugyanolyan lendületet képviselt, mint bármily más tehetséges fiatalember s újat is hozott az akkori Magyarországba. A lite- rary-gentleman egyik első típusa volt magyar földön, az olasz kultúra előharcosa, aki kezdettől fogva életcélját látta a ma- gasabbrendü szellemiség megszervezésében és szabályozásában. Franciaországban és Angliában századok óta polgárjogot nyert a „kulturhivatalosság** fogalma, az a nem mindig hálás és rokonszenves szerep, amely az állam és a kultúra összeegyeztetéséből és összhangbahozásából áll. Pedig erre is szükség van. Szűrőre, tisztítóra. Nagy és komoly hivatást teljesíthet ez a munka is. Az akadémia fék, igaz, —- de nem kell éppen,, hogy . minden esetben vákuum-fék legyen ... Most, amikor a Magyar Tudományos Akadémia hosszú időn át volt elnöke meghalt, Berzeviczy Albert alakját el kell választani attól a fogalomkörtől, amit az akadémiáról és az akadémizmu&ról alkottunk önmagunkban. Ha Berzeviczy Albertre gondolunk, elsősorban a szívós magyar ur alakja bontakozik elénk, a régi magyar nemes típusa, aki főkötelességének tartotta a nemzeti kultúra ápolását és megszervezését, úgy, ahogy a magyar nemesi társadalom függetlenségéneik újabb természetes meg* erősödését jelenti, bár formális biztosítékról a pótjegyzőkönyvben említés nem történik. Mussolini és a magyar újságírók A vasárnap esti fogadás alkalmával Mussolini hosszasan elbeszélgetett a fogadáson megjelent magyar és osztrák újságírókkal. Mussolini jókedvűen fordult az újságírókhoz és ezt mondotta: — A tárgyalásokat befejeztük, minden készen van. Az eredménnyel meg lesznek elégedve. Majd a magyar újságírókhoz fordult, akiknek ezeket mondotta: — A magyarok iránti barátság mélyep benne él az olasz nép szivében. Egyre erősebbek lesznek a kapcsolatok a két nép között és egyre jobban meg fogják érteni egymást. Három részből áll az ui egyezmény Az újságírók úgy tudják, hogy a mostani római tárgyalások folyamán létrejött egyezmény három részre oszlik. Ebből kettő a gazdasági együttműködésre vonatkozik, a harmadik pedig a politikai együttműködés kiépítésének irányvonaa múlt század legelején, a magyar kultur- fellendülés csodálatos korában tette. Az akkori kultúrát egy fiatal irodalomtörténészünk a „nemesi irodalom korának** nevezte s ennek a korszaknak egyik késő s talán végső utódja volt Berzeviczy Albert. Nála összeforrt a nemzet és a kultúra fogalma, az államiság és a műveltség, a politika és az irodalom, félt attól, ami az elért eredménynek árt s konzerválni akarta a régit. Az idő elhaladt felette, de szívós és kemény alakja beletartozik a magyar kultúráiét egyetemébe, kiegészíti és teljessé teszi képét. S mi szlovenszkói magyarok kétszeres szomorúsággal állunk a kidőlt öreg tölgy mellett: idevaló volt közénk. Berzeviczy Albert Sárosba tartozott, szerette szülőföldjét s amikor csak tehette, vissza-visszajárt még most is, utolsó éveiben. Holttestét visszahozzák Sárosba és a berzevicei családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. Mi magunk közé fogadjuk visszatérő hamvait s emlékét kegyelettel fogjuk őrizni, mert a sárosi Berzeviczy Albert a legjobb, a legszivósabb és a legálha- tatosabb magyarok értékes és példaképül szolgáló típusai közé tartozott.
