Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-22 / 69. (3918.) szám
8 TO^M-Ma&^AR-HTRTíSPSzUiegmetek az első „pöcögfefő világbajnokság11 margójára Prága, március 21. A cim egyetlen szavából származható nézeteltérések elkerülése végett sietek kijelenteni, hegy nem szándék- szem szakszerű sportcikket Írni. Eszem ágában sincs. Egyrész azért, mert magamnak se sok közöm van a sporthoz, másrészt pedig azért, mert amit Prágában „X. jubiláris asztali tenisz világbajnokság" címen rendeztek, annak éppenséggel nincs semmi köze hozzá. Szegény jó öreg Lukianos, aki 2000 évvel ezelőtt odyan pregnánsan határozta meg a sport fogalmát, ha egy félórára föltámadt volna, garantálóim, hogy öt perc leforgása alatt guitaütésben hal meg az idegtépő és észbontó pöcögtetés láttán, amit sportnak, asztali tenisz sportnak mernek nevezni Szögezzük le végérvényesen, hogy az, ami most Prágában lefolyt, minden egyéb, csak éppen sport nem. És ez az, amiért Írni, ha ngy tetszik, nekrológot kell Írni róla. A „FIS44 árnyékában Régi igazság, hogy rendezni tudni kell: Jártasság, tapintatosság és rutin kell hozzá. Neun akarok visszatérni a szomorú emlékű „FIS" versenyek rendezéseinek árnyoldalaira, melyektől annakidején hangos volt a bel- és külföldi sajtó, de valahogy önként adódik az összehasonlítás. Mert most is, mint akkor, az egész vonalon csődöt mondott a rendezés. A nyolc napig tartó világbajnokság beszédes bizonyítéka annak, hogy hogyan nem lehet és nem szabad sportvállailkozást rendezni. Az asztali teniszvilágbajnokság — ismerjük be — eleitől végig bővelkedett a sportszerűtlenségekben, izgalmakban és botrányokban. Nem akarom időrendben fölsorolni a sajnálatos eseményeket, mert arra négy oldal is kevés lenne. Csupán egyikre-másikra férek ki Puha az asztal Mindjárt a világbajnokság kezdetén sok kifogás hangzott el amiatt, hogy puha és fényes az asztal, magas a háló és nem eléggé ruganyos a Labda. A magyar csapat tagjaitól hallottuk először. Nem vettük egyébnek, mint a trónfosztás előtt álló csapat átlátszó, naiv kifogásának. Némi megnyugtatással vesszük tudomásul, hogy tényleg igy volt. A legilleté- kesebb helyről hangzott el a prágai rendezőségre marasztaló Ítélet. Igazolásul kell elkönyvelnünk, hogy a nemzetközi szövetség e tekintetben máris határozatot hozott, ami ugyan ma már mit sem enyhít a legyőzőitek fajdalmán, de legalább reményt ad ahhoz, hogy a jövendőben ilyesmi nem fordulhat elő. Téved a bíró, ha l a narancseső A csehszlovák Váiía és az angol Profitt mérkőzésén méltán azt hitte az ember, hogy izgalmas bikaviadalon vesz részt. Úgy tombolt magánkívül a közönség. Tény, hogy a bíró tévedett, mégpedig Vána kárára. A Lucerna dísztermén erre olyan fülsiketítő vihar száguldott végig, amelynél különbet a legrosszabb akarattal is csak akkor lehet elképzelni, amikor a torreádor tőrével ledöfi a felbőszült bikát. Mindezek tetejébe a közönség •— ettől a kis szépséghibától eltekintve — olyan szokatlan formában adott kifejezést nemtetszésének, amely egyedül áll a maga nemében. Az angol játékos felé, aki történetesen semmiről sem tehetett, narancsok röpködtek. Ezen mit sem szépíthet az a tény, hogy a rendezőség a sajtó utján igyekezett a közönséget nyugodt, sportszerű viselkedésre bírni. Ajándékozott győzelmek Nem titok — és erről szegény Vána sem tehet — hogy amikor honfitársa elleni küzdelmében az elkerülhetetlen bukás szélén állott, a csehszlovák asztali teniszszövetség egyik magasrangu funkcionárusa a győzelemre álló Zdársky füléibe valami bűbájosat susogott, aminek az lett az eredménye, hogy Zdársky eltávozott, s Vána megnyerte a mérkőzést. így kívánta ezt a szövetség kódexében előirt sportszerüségi paragrafus. Igaz, hogy nem sokat segített Vánán a. dolog, s a sportszerűnek a legjobb akarattal sem nevezhető eljárás csak arra volt jó, hogy soha el nem halványuló színekkel tarkítsa a rendezés szinpompás árnyoldalait. És ezen a kis narancshéjon végleg elbukott az annyira kívánatos „fair play" elve. De csak egyelőre. Mert a korrekt angolok és amerikaik a sajnálatos eset miatt nyombau kijelentették, hogy ha a sorsolás szeszélye folytán Váüával kerülnek össze, nem játszanak vele s ha mégis muszáj, úgy nem fognak kezet vele. Nos, ezt a kis gyenge nyaklevest a rendezőség megtakaríthatta volna magának és Vállárnak is. S ha már itt tartunk, szabadjon tisztelettel megkérdeznünk, hogy mióta számit sportteljesítménynek a „lefektetés" mellett a sorshúzás? Mert, hogy a francia Haguenauer és a pöcögtetés atyamestere, a román Marin között a sorshúzás döntött, ezt, azt hiszem, nem káván ja senki letagadni. Ez is idei zsenge, de félek, hogy ez nem exportképes cikk. Pöcögtetés a végkimerülésig Sokáig vita tárgyát képezte, hogy komoly sport-e a;z asztalitenisz, vagy szórakoztató kávéházi játék. Mindkét nézetnek akadtak szószólói. Nos, a legutóbbi tapasztalatok alapján megádiapithatjuk, hogy egyik sem. Ezt lehet leszűrni a prágai viliágba jnokságok történejéből. A magam részéről még akikor sem tartanám sportnak, ha a „fair play" elvének százszázalékos érvényesítésével és az asztalitenisz aránylag rövid élete alatt kikristái yosdtott játékformában és 6tilosban, bonyoldtanaik is de a mérkőzéseket. De ilyen formában, amint az most történt, a legjobb szándékkal sem mondható sportnak, sőt kávéházi játéknak sem. A világ aeztailiteniszezöi a magyar játékosok tanítása alapján elsajátítottak egy olyan kilasz- ezist, amelynek birtokában, normális körülmények és rendes számítás mellett, fiigyelemibe véve a közönség kívánatos sportszerű viselkedését, győznie kell a tudásnak. És itt jött a román csapat, a maga sportszerűtlen idegkimer'tő metódusával, a végkimerülésdg folytatott pö- cögbetéssel. S ezen fölboruit minden számítás. Az elmés újítás a román asztali teniszezők, — nevezzük őket most már nyugodtan pöcögtetőikmek, — dicsősége. S az újítás bevált Eltanulták a magasabb klasszist játszó nemzetek játékosai is, s ma már nem kétséges, hogy ez győzött. Például szolgáljon itt csupán a lengyel Ehrlich és a román Plánefh között lefolyt mérkőzés, aimákor az első labda kerek két óráig szállt a levegőben, míg a hálóba jutott. Tessék kiszámítani, hogy ha a bajnokság minden egyes számát hasonló stílusban bonyolították volna le, a, fináléra kiváncsi néző egész nyugodtan vi- lágkörtilli útra indulhatott volna s még mindig korán étkezett volna haza. Ennek a módszernek köszönhető, hogy a mérkőzések elhúzódtak a hajnali órákig, amikor a játékosok már úgy lézengtek a „küzdőtéren", mint a kótya- go® legyeik. így aztán elképzelhető, hogy milyen lehetett egy ilyen játékosnak másnap a teljesítőképessége. Ezen a ponton súlyosan esik latba az is, hogy a játékosok között igen sok feirdületlen leány és fiú is van, s alig képzelhető el, hogy a végelgyengülésig folytatott pöcögtetés bármelyiknek is testi vagy 'lelki előnyére szolgáit volna. Nos hát, kérdem, hol itt a sport és hol volt az észszerű rendezés? Nem a sportgondolat profanizáJása ez? Ilyen körülmények közt történt meg aztán, hogy a rendőrség végre megunta a dolgot s reggel három órakor aludni küldte a pöcögtető világbajnokokat, az elalélt közönséggel együtt. S megszületett a ping-porag csodabogár, a be nem fejezett világbajnokság. A csehszlovák és magyar vegyospáros reggel nyolctól hajnali háromig nem fejeződött be. Hogy mikor fejezik be, azt még nem tudom, de nem is érdekel. Egy biztos, hogy Prágában aligha. Még a csodával határos, hogy a mentőket nem kellett igénybe venni. De biztos, hogy ha az asztalitenisz ezen a nívón fejlődik tovább, úgy a legközelebbi világbajnokságon a legnagyobb világváros mentő- osztaga sem lesz elegendő a végkámerülésben és idegösezeroppanásban szenvedő játékosok és közönség elszállítására. Ez még mind édeskevés ahhoz, hogy még mi mindent lelhetne fölsorolni. Világbajnokság és a magas politika Eddig hajlandók voltunk elhinni, hogy a politikának nincs köze a sporthoz, bár tapasztaVaííásgyaíázás miatt fogházra Ítélték Virasztó „táltost", a békési „pogányok" vezérét Gyula, március 21. Nagyon elharapóztak Békés és Bihar vármegyében a különféle vallásos szekták, amelyek elvonultságban élik a maguk furcsa és titokzatos életét. Itt találjuk az ördögűzők, reszketősök, szotnba- tisták szektáját, nem is szólva az általánosan ismert baptisták, nazarénueok, adventisták gyülekezetéről. De különösen érdekes és figyelemreméltó mindezeken túl az Orosházán élő „Turáni egyistenhivö" pogány magyarok szektája. Van főpapjuk, vannak táltosaik, ezek vezetése alatt járulnak a fehér ló áldozásához. Orosházi táltosuk, Virasztó Mihály, jó ismerőse már a büntetőbíróságoknak is, legutóbb a budapesti büntetőtörvényszék élőt állott vádlottként felekezetek és társadalmi osztályok elleni izgatás miatt. Együtt működik a turáni egyietenbivőkkel az orosházi egyetemi és főiskolai hallgatók, érettségizettek és diplomások „Túrán" bajtársi egyesülete, mely most feltűnően durva becsületsértéssel súlyosbított, sajtó utján elkövetett rágalmazás és valótlan hírnek szándékos közzétételével történt károkozás vétsége miatt feljelentést adott be az orosházi római katolikus lelkipásztor, Molnár János apátplébános ellen. Molnár apátplébános, az Orosházán megjelenő Katolikus Tudósító című lap felelős szerkesztője lapjában kemény bírálatot mondott a Túrán bajtársi egyesület felett azért, hogy a Turáni egy- istenbivők társaságával közösségbe került és táborozásain vendégül látta a pogány szekta vezetőit éa tagjait. Egy ilyen táborozáson Virasztó Mihály egy- istenhlvfi táltos támadást Intézett a zsidók, a mágnások, a volt uralkodóház, a klérus és a katolikus vallás ellen. latoink némileg ellőne szólítok ennek az elvnek. No de az, amit most tapasztalhattunk, alapos cáfolatul szolgál. Annikor a közönségnek nem szimpatikus nemzetiségű játékos mérkőzött, a szimpatikus játékos 'bravúros ütése, va>gy óvatos védekezése olyan frenetikus ovációt váltott ki, hogy az ember füle 'két napig csengett bele. Hasonló orkán tombolt a neim szimpatikus jár tékos gikszierei esetén, ami a szerencsétlen já* téikos idegeit végleg „remdbehozto". Ami biztos, az biztos Nem utolsó soriban érdemel említést az eetm, hogy a prágai Smidová mérkőzései férje bíráskodása alatt folytak le. A világért sem akarjuk hinni, hogy a férjuram pántoskodott volna. De mégis, valljuk be őszintén, egy kicsit valahogy furcsa színe van a dolognak. S ha Smidová nem is nyerte meg. a világbajnokságot, ez a körülmény pikáns mellékizk ad a bajnokságok során elért eredményeinek. Kabaré, vagy mérkőzés Távol áll tőlünk az a szándék, hogy a bájos Aarors világbajnokságát elhomályosítani igye- kezzüfc. Megnyerte, 'kétség nem fér hozzá. S még hogyan. Minden mérkőzése valóságos kabarémutatványnak számított. Külön élmény volt az egyébként szimpat'kus amerikai gönlöfc debütálása. Óriási fény- és szinhatással dolgoztak. Minden egyes mérkőzésre más és más szinti dresszben állottak ki. Színekben és teljesítményben is méltóképpen képviselték a gazdag Újvilágot. Nos és nem lehetett megállni nevetés nélkül, amikor a kis Aorons egy-egy jó ütése után balleaána-mozdu.latokat lejtve, szerelmesen magához ölelte hűséges ütőjét s bizony meg is csókolta. A közönség mulatott e ő csak csinálta tovább s megverte a világbajnok Kettne- rovát, no meg a döntőben a német Krebsbaohot. ( Játszva verte. Ez volt a formája. Íme, a görl- tipus itt is győz s az irigységtől eszi a méreg a többieket. A tapintatlan végrehajtó Tudom, csodálkozni m élt áztatnak, hogy mi köze a világba.jnoksághoz a törvény kőszívű emberének, a végrehajtónak. Pedig igy van. Legalább is ezt suttogták a rossz nyelvek, amikor Kettnerová fejéről lehullt a korona. Azt mondják, azért vesztette el világbajnoknői címét, mert előzőleg a végrehajtó zsebmotozást hajtott nála végre e elvette karóráját. A bajnoknő azért volt ideges s ezért vesztette el Aaronssizal szemben a játszmát és ezzel a világ- bajnokságot. Lehet, hogy igy van, lehet, hogy nem. Ha igen, akkor sem lehet változtatni rajta. A végrehajtónak, ugylátszik, nincs érzéke a sporthoz. Mert ha igen, neki is tudnia illett volna, hogy Kettnerová világbajnoknő volt és szeretne lenni s ráért volna lefoglalná a — dicsőséget. Sokan -azt hisszük, hogy a mindenesetre kínos foglalás elmaradára esetén is ott állna, ahol most, a világbajnoki trón zsámolyánál. Csalk a Legszínesebb virágokat gyűjtöttem csokorba s kegyelettel helyezem az asztalitenisz ravatalára, vagy ha úgy tetszik, a torz- szülött pöcögtetés bölcsőjére. Mert az asztalitenisz, néhány reménysugár fölcsillanása ellenére is meghalt. De legalább is elalélt. A jövő évi bécsi világbajnokságok lesznek hivatva eldönteni, hogy föltámad-e a sport és könyörtelenül elsöpri-e a torz pöcögtetést. Prága aligha lát egyhamar asztalitenisz-világbajnokságot. Addig mindenesetre lesz ideje a rendezőségnek és a közönségnek is gondolkodni a történtek fölött s a legközelebbi prágai asztalitenisz-világbaj- noifcágokrói megírhatjuk, hogy úgy sportszem- pontbói, mint a közönség viselkedése szempontjából is kimagasló hibátlan teljesítményt hozott. POLYÁNSZKY ZOLTÁN. Ezt helytelenítette Molnár apátplébános kritikája. A bajtársi egyesület belyreigazitási pert indított az apátplébános ellen, majd megindította a rágalmazás! pert is. melyet most tárgyalt a gyulai törvényszék. A főtárgyaláson a vádlott apátplébános kijelentette, hogy a sérelmezett cikket ő irta, de bűnösnek nem érzi magát, mert közérdekből irta a cikket, melyre nézve kérte a valóság bizonyítását, amit a törvényszék rövid tanácskozás után el is rendelt. A bizonyítási eljárás során ismertették Virasztó táltos izgatásait, melyekért a törvényszék már jogerősen háromhónapi fogházra ítélte és felolvasták a Túrán bajtársi egyesület Hétvezér törzsének táborozási jegyzőkönyveit, amelyekből kiderült, hogy a turáni egyistenhivők táltosa izgatott a bajtársak között Ezt igazolták a kihallgatott tanuk is. Amikor a perbeszédekre került a 6or, a bajtársak ügyvédje szenvedélyes hangú támadást intézett a vádlott pap ellen. Ungvári János törvényszéki tanácselnök félbe is szakította és rendreutasitotta az ügyvédet, aki végül is a vádlott plébános szigorú megbüntetését kérte. Alig tízperces tanácskozás után kihirdette az elnök a törvényszék ítéletét, mely bűncselekmény hiányában felmentette az apátplébánost a vád alól, miután állításának valóságát bebizonyította és a tényékhez fűzött bírálata jogos volt. Virasztó Mihály, a 6okat szereplő táltos, másnap valiásgyalázás miatt állt vádlottként az orosházi járásbíróság előtt. Az volt ellene a vád, hogy a nyilaskeresztes párthelyiségben szidta Jézus Krisztust. A bíróság Virasztó táltost vallásgyalázásért egyhavi fogházra Ítélte. Az ügyészi megbízott súlyosbításért, Virasztó felmentésért fellebbezett az Ítélet, ellen. Edvárd királyném mond te a repülésről London, március 21. Környezetének és az angol népinek mindéin aggodalma és félelme ellenére Vili. Edvárd király az őt jellemző nyugodt határozottsággal kinyilvánította, hogy egyáltalán nem szándékozik lemondani a repülésről. Mikor atyja halálának napján Sandringhamr ből Londoniba repült, a titkos tanácsosok aggodalmasan csóválták fejüket és végül is kijelentették, hogy most már, miután a trónra lépett, semimiesetre sem kockáztathatja az életét. A fairek szerint Edvárd akkor megígérte, hogy lehetőleg tartózkodni fog a repüléstől. De azért megtartotta mind a két repülőgépét és most megtudták a Buekingham- palotálban, hogy uj repülőtér építését rendelte el Windsorban, a királyi kastély közeiéiben, hogy ne legyen ráutalva a hestoni repülőtérié, ahonnan eddig útra szokott kelni. Az uj repülőtéren nagyobb gépek is fel- és leszállhatnak, mint amilyeneket a király vei- szf herceg korában használt. Környezetéiben hangsúlyozzák, hogy csak sürgős esetekben vagy hosszú utakra sfflándó- kozák igényjbevenni a repülőgépeket. 1936 március 22, vasárnap*
