Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-22 / 69. (3918.) szám

8 TO^M-Ma&^AR-HTRTíSP­SzUiegmetek az első „pöcögfefő világbajnokság11 margójára Prága, március 21. A cim egyetlen szavá­ból származható nézeteltérések elkerülése végett sietek kijelenteni, hegy nem szándék- szem szakszerű sportcikket Írni. Eszem ágá­ban sincs. Egyrész azért, mert magamnak se sok közöm van a sporthoz, másrészt pedig azért, mert amit Prágában „X. jubiláris aszta­li tenisz világbajnokság" címen rendeztek, annak éppenséggel nincs semmi köze hozzá. Szegény jó öreg Lukianos, aki 2000 évvel ezelőtt odyan pregnánsan határozta meg a sport fogalmát, ha egy félórára föltámadt vol­na, garantálóim, hogy öt perc leforgása alatt guitaütésben hal meg az idegtépő és észbontó pöcögtetés láttán, amit sportnak, asztali tenisz sportnak mernek nevezni Szögezzük le végérvényesen, hogy az, ami most Prágá­ban lefolyt, minden egyéb, csak éppen sport nem. És ez az, amiért Írni, ha ngy tetszik, nekrológot kell Írni róla. A „FIS44 árnyékában Régi igazság, hogy rendezni tudni kell: Jártasság, tapintatosság és rutin kell hozzá. Neun akarok visszatérni a szomorú emlékű „FIS" versenyek rendezéseinek árnyolda­laira, melyektől annakidején hangos volt a bel- és külföldi sajtó, de valahogy önként adódik az összehasonlítás. Mert most is, mint akkor, az egész vonalon csődöt mondott a rendezés. A nyolc napig tartó világbajnokság beszédes bizonyítéka annak, hogy hogyan nem lehet és nem szabad sportvállailkozást rendezni. Az asztali teniszvilágbajnokság — ismerjük be — eleitől végig bővelkedett a sportszerűtlenségekben, izgalmakban és bot­rányokban. Nem akarom időrendben fölsorol­ni a sajnálatos eseményeket, mert arra négy oldal is kevés lenne. Csupán egyikre-másikra férek ki Puha az asztal Mindjárt a világbajnokság kezdetén sok kifogás hangzott el amiatt, hogy puha és fé­nyes az asztal, magas a háló és nem eléggé ruganyos a Labda. A magyar csapat tagjaitól hallottuk először. Nem vettük egyébnek, mint a trónfosztás előtt álló csapat átlátszó, naiv kifogásának. Némi megnyugtatással vesszük tudomásul, hogy tényleg igy volt. A legilleté- kesebb helyről hangzott el a prágai rendező­ségre marasztaló Ítélet. Igazolásul kell el­könyvelnünk, hogy a nemzetközi szövetség e tekintetben máris határozatot hozott, ami ugyan ma már mit sem enyhít a legyőzőitek fajdalmán, de legalább reményt ad ahhoz, hogy a jövendőben ilyesmi nem fordulhat elő. Téved a bíró, ha l a narancseső A csehszlovák Váiía és az angol Profitt mérkőzésén méltán azt hitte az ember, hogy izgalmas bikaviadalon vesz részt. Úgy tom­bolt magánkívül a közönség. Tény, hogy a bíró tévedett, mégpedig Vána kárára. A Lu­cerna dísztermén erre olyan fülsiketítő vihar száguldott végig, amelynél különbet a leg­rosszabb akarattal is csak akkor lehet elkép­zelni, amikor a torreádor tőrével ledöfi a fel­bőszült bikát. Mindezek tetejébe a közönség •— ettől a kis szépséghibától eltekintve — olyan szokatlan formában adott kifejezést nemtetszésének, amely egyedül áll a maga nemében. Az angol játékos felé, aki történe­tesen semmiről sem tehetett, narancsok röp­ködtek. Ezen mit sem szépíthet az a tény, hogy a rendezőség a sajtó utján igyekezett a közönséget nyugodt, sportszerű viselkedésre bírni. Ajándékozott győzelmek Nem titok — és erről szegény Vána sem tehet — hogy amikor honfitársa elleni küz­delmében az elkerülhetetlen bukás szélén állott, a csehszlovák asztali teniszszövetség egyik magasrangu funkcionárusa a győzelem­re álló Zdársky füléibe valami bűbájosat su­sogott, aminek az lett az eredménye, hogy Zdársky eltávozott, s Vána megnyerte a mér­kőzést. így kívánta ezt a szövetség kódexé­ben előirt sportszerüségi paragrafus. Igaz, hogy nem sokat segített Vánán a. dolog, s a sportszerűnek a legjobb akarattal sem nevez­hető eljárás csak arra volt jó, hogy soha el nem halványuló színekkel tarkítsa a rende­zés szinpompás árnyoldalait. És ezen a kis narancshéjon végleg elbukott az annyira kí­vánatos „fair play" elve. De csak egyelőre. Mert a korrekt angolok és amerikaik a sajná­latos eset miatt nyombau kijelentették, hogy ha a sorsolás szeszélye folytán Váüával kerül­nek össze, nem játszanak vele s ha mégis muszáj, úgy nem fognak kezet vele. Nos, ezt a kis gyenge nyaklevest a rendezőség meg­takaríthatta volna magának és Vállárnak is. S ha már itt tartunk, szabadjon tisztelettel megkérdeznünk, hogy mióta számit sporttel­jesítménynek a „lefektetés" mellett a sorshú­zás? Mert, hogy a francia Haguenauer és a pöcögtetés atyamestere, a román Marin kö­zött a sorshúzás döntött, ezt, azt hiszem, nem káván ja senki letagadni. Ez is idei zsenge, de félek, hogy ez nem exportképes cikk. Pöcögtetés a végkimerülésig Sokáig vita tárgyát képezte, hogy komoly sport-e a;z asztalitenisz, vagy szórakoztató ká­véházi játék. Mindkét nézetnek akadtak szó­szólói. Nos, a legutóbbi tapasztalatok alapján megádiapithatjuk, hogy egyik sem. Ezt lehet leszűrni a prágai viliágba jnokságok történejéből. A magam részéről még akikor sem tartanám sportnak, ha a „fair play" elvének százszázalé­kos érvényesítésével és az asztalitenisz arány­lag rövid élete alatt kikristái yosdtott játékfor­mában és 6tilosban, bonyoldtanaik is de a mérkő­zéseket. De ilyen formában, amint az most történt, a legjobb szándékkal sem mondható sportnak, sőt kávéházi játéknak sem. A világ aeztailiteniszezöi a magyar játékosok tanítása alapján elsajátítottak egy olyan kilasz- ezist, amelynek birtokában, normális körülmé­nyek és rendes számítás mellett, fiigyelemibe véve a közönség kívánatos sportszerű viselke­dését, győznie kell a tudásnak. És itt jött a ro­mán csapat, a maga sportszerűtlen idegkimer'tő metódusával, a végkimerülésdg folytatott pö- cögbetéssel. S ezen fölboruit minden számítás. Az elmés újítás a román asztali teniszezők, — nevezzük őket most már nyugodtan pöcögte­tőikmek, — dicsősége. S az újítás bevált Elta­nulták a magasabb klasszist játszó nemzetek játékosai is, s ma már nem kétséges, hogy ez győzött. Például szolgáljon itt csupán a lengyel Ehrlich és a román Plánefh között lefolyt mér­kőzés, aimákor az első labda kerek két óráig szállt a levegőben, míg a hálóba jutott. Tessék kiszámítani, hogy ha a bajnokság minden egyes számát hasonló stílusban bonyolították volna le, a, fináléra kiváncsi néző egész nyugodtan vi- lágkörtilli útra indulhatott volna s még mindig korán étkezett volna haza. Ennek a módszer­nek köszönhető, hogy a mérkőzések elhúzód­tak a hajnali órákig, amikor a játékosok már úgy lézengtek a „küzdőtéren", mint a kótya- go® legyeik. így aztán elképzelhető, hogy mi­lyen lehetett egy ilyen játékosnak másnap a tel­jesítőképessége. Ezen a ponton súlyosan esik latba az is, hogy a játékosok között igen sok feirdületlen leány és fiú is van, s alig képzelhe­tő el, hogy a végelgyengülésig folytatott pöcög­tetés bármelyiknek is testi vagy 'lelki előnyére szolgáit volna. Nos hát, kérdem, hol itt a sport és hol volt az észszerű rendezés? Nem a sportgondolat profanizáJása ez? Ilyen körülmények közt történt meg aztán, hogy a rendőrség végre megunta a dolgot s reggel három órakor aludni küldte a pöcögtető világbajnokokat, az elalélt közönséggel együtt. S megszületett a ping-porag csodabogár, a be nem fejezett világbajnokság. A csehszlovák és magyar vegyospáros reggel nyolctól hajnali há­romig nem fejeződött be. Hogy mikor fejezik be, azt még nem tudom, de nem is érdekel. Egy biztos, hogy Prágában aligha. Még a csodával határos, hogy a mentőket nem kellett igénybe venni. De biztos, hogy ha az asztalitenisz ezen a nívón fejlődik tovább, úgy a legközelebbi vi­lágbajnokságon a legnagyobb világváros mentő- osztaga sem lesz elegendő a végkámerülésben és idegösezeroppanásban szenvedő játékosok és közönség elszállítására. Ez még mind édeskevés ahhoz, hogy még mi mindent lelhetne fölsorolni. Világbajnokság és a magas politika Eddig hajlandók voltunk elhinni, hogy a po­litikának nincs köze a sporthoz, bár tapaszta­Vaííásgyaíázás miatt fogházra Ítélték Virasztó „táltost", a békési „pogányok" vezérét Gyula, március 21. Nagyon elharapóztak Bé­kés és Bihar vármegyében a különféle vallásos szekták, amelyek elvonultságban élik a maguk furcsa és titokzatos életét. Itt találjuk az ördögűzők, reszketősök, szotnba- tisták szektáját, nem is szólva az általánosan ismert baptisták, nazarénueok, adventisták gyülekezetéről. De kü­lönösen érdekes és figyelemreméltó mindezeken túl az Orosházán élő „Turáni egyistenhivö" pogány magyarok szek­tája. Van főpapjuk, vannak táltosaik, ezek vezetése alatt járulnak a fehér ló áldozásához. Orosházi táltosuk, Virasztó Mihály, jó ismerőse már a büntetőbíróságoknak is, legutóbb a buda­pesti büntetőtörvényszék élőt állott vádlottként felekezetek és társadalmi osztályok elleni izga­tás miatt. Együtt működik a turáni egyietenbivőkkel az orosházi egyetemi és főiskolai hallgatók, érettsé­gizettek és diplomások „Túrán" bajtársi egyesü­lete, mely most feltűnően durva becsületsértéssel súlyosbított, sajtó utján elkövetett rágalmazás és valótlan hírnek szándékos közzétételével tör­tént károkozás vétsége miatt feljelentést adott be az orosházi római katoli­kus lelkipásztor, Molnár János apátplébános ellen. Molnár apátplébános, az Orosházán megjelenő Katolikus Tudósító című lap felelős szerkesztője lapjában kemény bírálatot mondott a Túrán baj­társi egyesület felett azért, hogy a Turáni egy- istenbivők társaságával közösségbe került és tá­borozásain vendégül látta a pogány szekta ve­zetőit éa tagjait. Egy ilyen táborozáson Virasztó Mihály egy- istenhlvfi táltos támadást Intézett a zsidók, a mágnások, a volt uralkodóház, a klérus és a katolikus vallás ellen. latoink némileg ellőne szólítok ennek az elvnek. No de az, amit most tapasztalhattunk, alapos cáfolatul szolgál. Annikor a közönségnek nem szimpatikus nemzetiségű játékos mérkőzött, a szimpatikus játékos 'bravúros ütése, va>gy óva­tos védekezése olyan frenetikus ovációt váltott ki, hogy az ember füle 'két napig csengett bele. Hasonló orkán tombolt a neim szimpatikus jár tékos gikszierei esetén, ami a szerencsétlen já* téikos idegeit végleg „remdbehozto". Ami biztos, az biztos Nem utolsó soriban érdemel említést az eetm, hogy a prágai Smidová mérkőzései férje bírás­kodása alatt folytak le. A világért sem akarjuk hinni, hogy a férjuram pántoskodott volna. De mégis, valljuk be őszintén, egy kicsit valahogy furcsa színe van a dolognak. S ha Smidová nem is nyerte meg. a világbajnokságot, ez a körül­mény pikáns mellékizk ad a bajnokságok során elért eredményeinek. Kabaré, vagy mérkőzés Távol áll tőlünk az a szándék, hogy a bájos Aarors világbajnokságát elhomályosítani igye- kezzüfc. Megnyerte, 'kétség nem fér hozzá. S még hogyan. Minden mérkőzése valóságos ka­barémutatványnak számított. Külön élmény volt az egyébként szimpat'kus amerikai gönlöfc debütálása. Óriási fény- és szinhatással dolgoz­tak. Minden egyes mérkőzésre más és más szinti dresszben állottak ki. Színekben és teljesít­ményben is méltóképpen képviselték a gazdag Újvilágot. Nos és nem lehetett megállni neve­tés nélkül, amikor a kis Aorons egy-egy jó üté­se után balleaána-mozdu.latokat lejtve, szerelme­sen magához ölelte hűséges ütőjét s bizony meg is csókolta. A közönség mulatott e ő csak csi­nálta tovább s megverte a világbajnok Kettne- rovát, no meg a döntőben a német Krebsbaohot. ( Játszva verte. Ez volt a formája. Íme, a görl- tipus itt is győz s az irigységtől eszi a méreg a többieket. A tapintatlan végrehajtó Tudom, csodálkozni m élt áztatnak, hogy mi köze a világba.jnoksághoz a törvény kőszívű emberének, a végrehajtónak. Pedig igy van. Legalább is ezt suttogták a rossz nyelvek, ami­kor Kettnerová fejéről lehullt a korona. Azt mondják, azért vesztette el világbajnoknői cí­mét, mert előzőleg a végrehajtó zsebmotozást hajtott nála végre e elvette karóráját. A baj­noknő azért volt ideges s ezért vesztette el Aaronssizal szemben a játszmát és ezzel a világ- bajnokságot. Lehet, hogy igy van, lehet, hogy nem. Ha igen, akkor sem lehet változtatni raj­ta. A végrehajtónak, ugylátszik, nincs érzéke a sporthoz. Mert ha igen, neki is tudnia illett vol­na, hogy Kettnerová világbajnoknő volt és sze­retne lenni s ráért volna lefoglalná a — dicső­séget. Sokan -azt hisszük, hogy a mindenesetre kínos foglalás elmaradára esetén is ott állna, ahol most, a világbajnoki trón zsámolyánál. Csalk a Legszínesebb virágokat gyűjtöttem csokorba s kegyelettel helyezem az asztali­tenisz ravatalára, vagy ha úgy tetszik, a torz- szülött pöcögtetés bölcsőjére. Mert az asztali­tenisz, néhány reménysugár fölcsillanása elle­nére is meghalt. De legalább is elalélt. A jövő évi bécsi világbajnokságok lesznek hivatva el­dönteni, hogy föltámad-e a sport és könyörte­lenül elsöpri-e a torz pöcögtetést. Prága aligha lát egyhamar asztalitenisz-világbajnokságot. Ad­dig mindenesetre lesz ideje a rendezőségnek és a közönségnek is gondolkodni a történtek fölött s a legközelebbi prágai asztalitenisz-világbaj- noifcágokrói megírhatjuk, hogy úgy sportszem- pontbói, mint a közönség viselkedése szempont­jából is kimagasló hibátlan teljesítményt hozott. POLYÁNSZKY ZOLTÁN. Ezt helytelenítette Molnár apátplébános kritikája. A bajtársi egyesület belyreigazitási pert indított az apátplébános ellen, majd megindította a rá­galmazás! pert is. melyet most tárgyalt a gyulai törvényszék. A főtárgyaláson a vádlott apátplé­bános kijelentette, hogy a sérelmezett cikket ő irta, de bűnösnek nem érzi magát, mert közér­dekből irta a cikket, melyre nézve kérte a való­ság bizonyítását, amit a törvényszék rövid ta­nácskozás után el is rendelt. A bizonyítási eljárás során ismertették Vi­rasztó táltos izgatásait, melyekért a törvényszék már jogerősen háromhónapi fogházra ítélte és felolvasták a Túrán bajtársi egyesület Hétvezér törzsének táborozási jegyzőkönyveit, amelyek­ből kiderült, hogy a turáni egyistenhivők tál­tosa izgatott a bajtársak között Ezt igazolták a kihallgatott tanuk is. Amikor a perbeszédekre került a 6or, a bajtársak ügy­védje szenvedélyes hangú támadást intézett a vád­lott pap ellen. Ungvári János törvényszéki tanácselnök félbe is szakította és rendreutasitotta az ügyvédet, aki végül is a vádlott plébános szigorú megbün­tetését kérte. Alig tízperces tanácskozás után kihirdette az elnök a törvényszék ítéletét, mely bűncselekmény hiányában felmentette az apát­plébánost a vád alól, miután állításának va­lóságát bebizonyította és a tényékhez fűzött bí­rálata jogos volt. Virasztó Mihály, a 6okat szereplő táltos, másnap valiásgyalázás miatt állt vádlottként az orosházi járásbíróság előtt. Az volt ellene a vád, hogy a nyilaskeresztes párthelyiségben szidta Jézus Krisztust. A bíróság Virasztó táltost vallásgyalázásért egyhavi fogházra Ítélte. Az ügyészi megbízott súlyosbításért, Virasztó felmentésért fellebbezett az Ítélet, ellen. Edvárd királyném mond te a repülésről London, március 21. Környezetének és az angol népinek mindéin aggodalma és félelme ellenére Vili. Edvárd király az őt jellemző nyugodt határozottsággal kinyilvánította, hogy egyáltalán nem szándékozik lemondani a re­pülésről. Mikor atyja halálának napján Sandringhamr ből Londoniba repült, a titkos tanácsosok aggodalmasan csóválták fejüket és végül is kijelentették, hogy most már, miután a trónra lépett, semimiesetre sem kockáztathatja az életét. A fairek szerint Edvárd akkor meg­ígérte, hogy lehetőleg tartózkodni fog a repü­léstől. De azért megtartotta mind a két repü­lőgépét és most megtudták a Buekingham- palotálban, hogy uj repülőtér építését rendelte el Windsorban, a királyi kastély közeiéiben, hogy ne legyen ráutalva a hestoni repülőtér­ié, ahonnan eddig útra szokott kelni. Az uj repülőtéren nagyobb gépek is fel- és leszállhatnak, mint amilyeneket a király vei- szf herceg korában használt. Környezetéiben hangsúlyozzák, hogy csak sürgős esetekben vagy hosszú utakra sfflándó- kozák igényjbevenni a repülőgépeket. 1936 március 22, vasárnap*

Next

/
Oldalképek
Tartalom