Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-19 / 66. (3915.) szám
1936 március 19, csütörtök. i>I5a:gai-A\\o^.míhi rlak 3 A fyfoöty dráma két nagy alakja közül a másik is eltávozott. S ezzel talán véget is ért egy hosszú és elszánt küzdelem, amelyben a monarchia és republikánizmus eszméje mögött két túlfűtött, robbanó temperamentum, két haragvó istenség mérkőzött egymással. Mindig nagy tétekben, mindig végkimerülésig és mindig engesztelhetetlenül. Kondilisz után most Venizelosz távozott olyan halkan és olyan letargikuson, ahogyan soha egy pillanatig nem tudtak élni. Forradalmak és háborúk jelezték ennek a két nagy egyéniségnek életpályáját — s ha végeredményben Kondilisz volt az, aki győztesen maradt a csatatéren s aki győztesen érte meg személyes bukását, mig körülötte a görög nép a királyság eszméjének gyújtott örömtüzeket s a hazatérő királynak hozsannázóit, mégis Venizelosz volt az, aki mélyebben, tradiciósabban és történelmibben volt görög. Kondilisz a mai Görögország két alkotóeleméből inkább jelentette mindazt, ami az országnak balkáni sorsával összefügg, Venizeloszé volt'azonban a görög lélek. Venizelosz nevét nemcsak Görögország történetéből nem lehet kitörölni, hanem a háboruutáni Európáéból sem. S nemcsak azért, mert sokáig volt egyik legjellegzetesebb alakja a háboruutáni történelmi színtérnek, hanem elsősorban azért, mert tragédiája s vele együtt a görög nemzet tragédiája sok mindenre rávezeti az utókor fiát, amit majd egyszer meg kell értenie korunk történelméből s amit valószinüleg nem fognak történelemkönyvekben tanítani. Venizelosz érte el hazája javára a legnagyobb sikereket a békekonferenciákon, — de ezek a sikerek szerencsétlenség, viszály és pusztulás forrásaivá váltak. A szerencsétlen szmimai vállalkozás ezer és ezer kisázsiai görög pusztulásához vezetett, nem is beszélve arról, hogy görög katonáknak kellett elvérezniük a forradalmi vörös hadsereggel vívott odesszai ütközetben is, mert Venizelosznak szüksége volt rá, hogy gesztust mutasson a versaiüesi tárgyaivá asztalnál Clemenceau felé. Nagyvonalú és köit- sé~3s politikát folytatott Venizelosz s ha ennek a politikának voltak is szép eredményei, a görög nép talán békésebben és nyugodtab- ban élt volna nélkülük. ÍCfU másik halottról is essék néhány kurta szó. Nem csinált történelmet, hazája nem „egyéni bűnökért“ üldözte él, hanem általános földindulás-égszakadás után sodorta él a vihar napsütéses partra, ahol az élet élvezői sütkéreznek s ahol jó helyet tudott kiverekedni magának. A háboruutáni világnak azért éppenannyira jelképes alakja volt, mint a görög államférfiu. Csak éppen a nagy szereposztásban más szerepkör jutott neki. Mdi- vani hercegről van szó, a szép Szergejről, aki követte bátyját, gyors tempóban azon az utón, amin majdnem mindig együtt loholtak, hol egymás sarkában, hol egyvonalban, de mindig erős kézzel markolva a szerencse gyeplőszárát. A két Mdivani herceg életregényében nagyon benne van a háboruutáni korszak emberének élete. Különösen a férfié, aki ha mindjárt olyan fényes külsőségek között s annyira megközelíthetetlen magasságban, de mégiscsak olyan szerepet kapott, amilyet valamikor a Pompadourok és Dubarryk töltöttek be, sőt tálán még inkább a kisebb és nagyobb Nanák, akiknek betegségtől kikezdett, leomló élete fölött egy világ készülő összeomlásának vihara süvölt végig. Ez lenne valóiban a „legtöbb", amit egy mai férfi az élet- tői kapni tud és kapni akar? Trapt pénzügyminiszter lemondása után Hedia: A kormány kitart as eddigi pénzügyi politika mellett A koal ciót meglepetémerüen érteapénzügymlirszter váratlan távozása Sok lelölt van a pén ügym niszteri székre Trapl már február vége úta sürgette lemondásának tudomásuivéle.ét A lemondás okai Prága, .március 18. A hivatalos sajtóiroda a késő esti órákban kézbesítette ki a szerkesztőségeknek dr. Trapl pénzügyminiszter lemondása elfogadásának hirét, úgy, hogy azt a két, három kiadásban megjelenő éjszakai lapok is csak utolsó kiadásaikban közölhették. — Dt. Trapl pénzügyminiszter ugyanis már ismételten benyújtotta lemondását s igy az nem volt újdonság, ellenben uj volt az, hogy a lemondást ez alkalommal a köztársasági elnök tudomásul vette, egyben dr. Franké iskolaügyi minisztert, a pénzügyminiszter állandó helyettesét bizta meg a pénzügyminisztérium ügyeinek ideiglenes vezetésével. E megbízatás ideiglenes és a pénzügyminiszteri szék betöltésének a legközelebb meg kell történnie. Hodza miniszterelnök nyilatkozata Prága, március 18. A Venkov csütörtöki száma nyilatkozatot közöl Hodza miniszter- elnöktől. A nyilatkozatban a kormányelnök sajnálatát fejezi ki Trapl miniszter lemondása fölött. El kell ismernünk, mondja, hogy öt esztendei fáradhatatlan munka után a pénzügy- miniszternek, alti egyébként legutóbb betegségen ment keresztül, joga van fáradtnak érezni magát és üdülést kivánni. Üdülést mondok, mert a kormányoknak és miniszterelnököknek bizonyára a jövőben is számolmok kell egy olyan áUamférfiuval, aki a világválság idejében megállta helyét. Magától értetődő, hogy a kormány továbbra is kitart a költségvetési egyensúly és a stabilizált valuta politikája mellett. Ugyanazt az irányt fogja követni Trapl utódja is. Trapl és a koalíció Dr. Trapl Károly, a postatakarékpénztár kormányzója 1901 április 18-a óta vezette a pénzügyminisztériumot, vagyis egy hónap híján teljes öt éven át. A koalíciós pártokkal a volt pénzügyminiszternek ismételten voltak erős harcai, melyek következtében már régebben is lemondott, de a lemondást sikerült [mindig visszavonatni. A múlt tavaszi választás előtt a parlament megalkotta az önkormányzatok szanálásáról szóló törvényt, melynek értelmében a községeknek már 1936. januárjában jelentős segélyben kellett volna részesülniük. E törvényt a mai napig nem hajtották végre. Dr. Trapl akadályozta a segélyek kiutalását, azzal, hogy előbb a kamatlábat kell leszállítani s hogy az államsegélyeket annyival kell csökkenteni, amennyivel enyhül a községek kamatterhe. Ám a kamatláb leszállítása után is egyre késett a községek szanálása, sőt az máig sem történt meg. Ez volt az első súlyosabb összekülön- bözés oka dr. Trapl pénzügyminiszter s a koalíció között. A közelmúlt hónapok történetéihez tartozik azután az egyenes adókról szóló törvény novellája, amelyet a jelenben a költségvetési bizottság alválasztmánya tárgyal. Részletesen ■megemlékeztünk az albizottság első üléséről, amelyen dr. Trapl miniszter is rasztvett. Az albizottság egy tagja annak idején a következőket mondotta munkatársunknak: — Dr. Trapl miniszter adójavaslatát az összes párt képviselője kivétel nélkül támadja. A jelenlevő bürokraták a vállukat vono- gatják, a miniszter zavartan tekint maga elé, hogy koalíciós képviselők ráolvassák, hogy az uj javaslattal 200 millió újabb terhet akar róni a vállalatokra. A miniszter azzal védekezik, hogy a koalíciós pártok egyre többet igényelnek az állampénztártól. Helyesebb volna az igényeket korlátozni. Az az általános vélemény, hogy az adónovellával bukik, vagy győz dr. Trapl. A meglepetés Figyelemreméltó, hogy a dr. Traplhoz közeláliló Lidové Noviny is nagy meglepő lésnek mondja, hogy a lemondást elfogadták anélkül, hogy a koalíció az utód kérdésében megegyezett volna. E lap szerint nemcsak személyről, hanem arról is szó van, hogy az eddig folytatott pénzügyi politika irányvonala mellett tartsanak-e kii, vagy uj utakat keressenek. A Boheimia úgy tudja, hogy a pénzügyminiszter utódjának kérdését a szlovák néppárt kormánybalépésével egyidejűleg március 23-a táján intézik él. A Lidové Noviny utal a koalíciós pártok követeléseivel támasztott nehézségekre. így lapunkban is megemlékeztük már arról, hogy dr. Hodza miniszterelnök távoliélében Srá- •mek mlniiszterelnökhelyeltes a cseh katolikus fogyasztási szövetkezeteket 50 millió korona államsegélyben akarta részesíteni. E tervét a szocialisták is támogatták azzal a föltétellel, hogy ők is kapnak államsegélyt. Dr. Trapl e terveket a leghatározottabban ellenzte. S ez volt a harmadik nagy ellentéte a koalícióval. Mi lesz az utód? A hivatalos jelentés is szükségesnek tartja hangsúlyozni, hogy dr. Franké iskolaügyi miniszter csak egészen rövid átmeneti időre kapott megbízást a pénzügyminisztérium vezetésére. Az utódijelöltek között igen sok nevet emlegetnek. Hivatalnokot, politikusokat. Szakminiszterként emlegetik dr. Kalfus osztályfőnököt, a pénzügyminisztérium elnöki osztályának vezetőjét, aki állítólag uj adónovellát hozna tárcájában. Nem-törvényhozó pénzügyminiszterjelöltek között emlegetik a morvaországi agrárvezért, Stoupal Viktort, aki azonban most külföldön gyógykezelteti magát. A politikus miniszterjelöltek között a nemzeti szocialista párt részéről dr. Klapka képviselő, a szociáldemokraták részéről dr. Ma- cek, vagy Remes képviselő jönne számításba. Az agrárpárt dr. Brdlík jelölése mellett van. Legújabban komolyan emlegetik a szlovák néppárti dr. Pruzinsky képviselőt is a pénz- iigyminiszterjeiöltek között. Egyes német lapok azt Írják, hogy a koalíció megegyezett abban, hogy pénzügyminiszterMeghalt Venizelosz, Görögország legnagyobb államférfin Egy különös balkáni pályafutás - A krétai ügyvéd útja „Nagy-ticrögország" kiépítése felé Páris, március 18. Szerdán reggel 8 óra 501 perckor a francia fővárosban meghalt Venizelos, I a 72 éves, híres görög államférfin. Eleutherios Venizelos kétségtelenül a mai Görögország legismertebb államférfia volt. Mint kis ügyvéd kezdte pályafutását az akkor török uralom alatt álló Kréta szigetén, 1887-ben részt vett a törökök elleni fölkelésben és ettől az időtő! kezdve vezető szerepet játszott a göröggé vált szigeten. 1910-ben a 46 éves politikus Athénbe költözött, képviselőjelöltként lépett föl és a rákövetkező évben már miniszterelnök volt. Első nagy sikere a Balkán-szövetség megteremtése volt. Ismeretes, hogy ez a szövetség 1912- ben és 1913-ban a bolgárokkal, a szerbekkel és a montenegróiakkal együtt legyőzte a törököket és Görögország területét lényegesen megnagyobbította. A világháború A világháború kitörésekor azt javasolta Konstantin görög királynak, hogy a nyugati hatalmak oldalán avatkozzék a háborúba és vegye el a törököktől Kisázsiát. A király elutasította a fantasztikus tervet és amikor megtudta, hogy Venizelos a háta mögött az antanttal tárgyal, 1915 márciusában elbocsátotta a miniszterelnököt. Csakhamar kitűnt, hogy Görögország Venizelos és a nagy liberális párt nélkül nem élhet meg és 1915 augusztusában a király kénytelen volt újra Venizelosra bízni a kormány megalakítását. A miniszterelnök a király tudomása nélkül szerződést kötött az antanttal. Amikor Konstantin ezt megtudta, 1915 októberében másodszor is elkergette Venizelost. 1916 tavaszán a nyughatatlan görög államférfiu az antant által megszállott Szalonikibe ment és ellenkormányt alakított, amely az év őszén Bulgáriának és Németországnak hadat üzent. 1917 májusában Venizelos a francia lovasság élén bevonult Athénbe, Konstantin királyt lemondásra kényszeritette és a király legfiatalabb fiát, Sándort koronáztatta meg. Természetesen újra Venizelos lett a miniszterelnök és első tette az volt, hogy hadat üzent a központi hatalmaknak. A háború ismét megnövesztette Görögország területét, de Venizelosnak ez az eredmény sem volt elég. A bukás felé 1919 májusában a görög csapatok megszállották a kisázsiai Szmirnát, de a megszállást követő háborúban a .váratlanul megerősödött törökök elűzték a görög hadsereget területükről. Venizelos a háború végét már nem várta meg hivatalában. 1920 novemberében meghalt Sándor király, Konstantin visszatért és Venizelos lemondott. 1923-ig Franciaországban élt számkivetésben, majd a köztársaságiak és a monarchisták döntő küzdelmei között váratlanul megjelent Athénben és megalakította negyedik kormányát. 1924 márciusában Papanasztaziu, a köztársaságiak vezére megbuktatta Venizelost, aki ismét önkéntes száműzetésbe vonult vissza, majd Kréta szigetén élt. 1928 júniusában ismét miniszterelnökként látjuk Athénben s ekkor nagy külpolitikai aktivitást fejtett ki. 1928 szeptemberében barátságos szerződést kötött Olaszországgal, végigjárta Európa fővárosait s mindenütt barátokat keresett. 1930-ban Törökországgal is szerződést kötött. 1930 októberében már hetedszer állt a görög kormány élén és ismét nagy utazásokat tett az európai fővárosokban. A pénzügyi bajok 1932 májusában megbuktatták, de csakhamar ismét élre került és ismét lemondott. A rákövetkező évben újra elvállalta a miniszterelnöki tárcát. Junius 7-én merényletet követtek el ellene és felesége ellen, de sértetlen maradt. 1935 március 1-én néhány magasabbrangu tiszt államcsínyt követett el, mert meg akarta akadályozni a monarchisták hatalomrakerülését. Venizelos a köztársasági tisztek pártjára szegődött, de a kormány leverte a zendülést és Venizelos kénytelen volt külföldre menekülni. In contumatiam 1935 május 5-én halálra ítélték Athénben, de amikor György király hatalorora- került, kegyelmet kapott és azóta pártja ismét aktivitásba lépett. A halál Párisban érte, ahpl még mindig számkivetésben élt.
