Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)

1936-03-12 / 60. (3909.) szám

1936 március 12, csütörtök.

^mgai-Macíar-hirlap

3

l/t&n Uvz Uábócu,

A londoni tanácsülés előtt

Hitler kiegészítette javaslatait: Ausztriával és Csehszlovákiával is

szerződést köt

Rbbentrop az angol fővárosba utazik? ■ Tovább tart az ellentét Anglia és Franciaország között A Führer újabb nyilatkozata

»Németország legutolsó ajánlaton

London, március 11. A Genfből Londonba helyezett tanácsülés előkészületei megkezdődtek, Avenol a népszövetség főtitkára a következő táviratot intézte a tanács tagjaihoz: „A népszövetségi tanács

angol képviselője azt kérte, hogy a tanács rendkívüli ülésszakát március 14-én Londonban tartsák meg. Ha szerdán délután 15 óráig senki sem tiltakozik az áthelyezés ellen, akkor a tanács elnöke a napirend 2, pontja alapján elfogadja az angol javaslatot."

Mivel valamennyi tanácstag elfogadta a javaslatot, a tanácsülés szombaton Londonban lesz. A külsőségek elintézése után Avenol valószínűleg Németországot is meghívja, hogy vegyen részt a tanácstárgyalásokon és ismertesse álláspontját. Nem lehetetlen, hogy Hitler Ribbentropot Londonba kü'di.

Szerdán aránylag csöndes nap volt az

KÉjJ**— fogpasztára gondol, mely eltávolítja

^ a csúnya foglerakodást

európai fővárosokban. A locamói hatalmak tanácskozásaikat csütörtökön folytatják a brit külügyminisztériumnak ugyanabban a termében, ahol az eredeti locarnói szerződést aláírták. A tanács ülését szombaton a Szent Jakab palotában tartja meg.

iard Price beszélgetése a kancellárral

München, március 11. Hitler interjúit adott Ward Price angol újságírónak. Az újságíró első kérdése a következő volt: „Ausztria is bennfoglaltatik azok között az államok között, amelyeknek ön támadást kizáró szerződést ajánlott? Cséhszlovákiát a Németország keleti határán fekvő államok közé sorolják?"

Hitler a következőképpen válaszolt:

— Általánosságban állítottam föl javaslatomat a keleti és a nyugati határok mentén fekvő államokkal való támadást kizáró szerződések megkötésére. Kivétel nélkül valamennyi államot értettem, tehát Csehszlovákiát és Ausztriát is.

A második kérdés: „Hajlandó Németország azonnal visszatérni a népszövetségbe, hogy a német javaslatokat a népszövetség tárgyalhassa és Németország közben elfoglalhassa helyét a népszövetségi tanácsiban? Vagy nemzetközi konferenciára bízza a javaslatok lé- tárgyalását ?“

— Németország nevében kifejeztem azt a hajlandóságunkat, hogy azonnal visszatérünk a népszövetségbe, természetesen annak reményében, hogy a közeljövőben megoldják a gyarmati egyenrangúság problémáját és a népszövetségi alkotmányt elválasztják az úgynevezett békeszerződéstől. Véleményem sze„A nagyhatalmak kirekesztése lehetetlenné tenné a dunai gazdasági terv megvalésitását*1

Schuschnigg és Hodia tárgyalásainak magyar visszhangja

rint a német kormány által javasolt megnemtámadási szerződések a leghelyesebben közvetlen tárgyalásokkal valósíthatók meg. Ez azt jelenti, hogy egyrészt a német, másrészt a francia, belga és esetleg a holland határ biztosítására irányuló tárgyalásokat ezek az államok a jótálló hatalmak, azaz Anglia és Olaszország bevonásával közvetlenül beszélhetik meg. Helyes volna, ha a szóbanforgó hatalmak mindenekelőtt a jótálló hatalmakkal lépnének érintkezésbe. A többi megnemtámadási szerződést a lengyel—német megnemtámadási szerződéshez hasonlóan a legközvetlenebb tárgyalásokkal kellene megkötni. Németország egyébként örülne, ba egy harmadik hatalom, igy például Anglia a pártatlan közvetítő szerepében lépne föl és gyakorlatilag megkönnyítené a szerződések megkötését.

Harmadik kérdés: „Neim valószínű, hogy az április végi francia választások előtt a francia kormány hajlandó a német javaslatokról tárgyalni. Németország két-hároim hónap múlva is fenntartja javaslatát és nem kezdeményez semmi olyat, ami még bonyolultabbá teszi a helyzetet?"

mondja, megnyugodva az európai polgár, miközben leteszi kedvenc lapjait, melyek ma valahogy fásultabbm és kevesebb lendülettel imák a „várható bonyodalmakról“, mint hajdanában. Nincs elán bennük. Vállat vonnak. Nem érdekli őket az esemény. Volt jobb, mondják s valódi újságírói cinizmussal gondolnak arra, hogy nem szenzáció többé, ami minduntalan megismétlődik, az első pillanatban észbontóan nagy eseménynek látszik s azután lelohad, mint a szúnyog csípés. A közelmúltban többször feketébb felhők tornyosultak az égen. Akkor, amikor Hitler jött s mindenki biztosra vette, hogy négy hét alatt kész a preventivhdboru. Az emberek szive idegesen dobogott, a hatóságok elővigyázatossági intézkedéseket foganatosítottak, mindent elárasztott a szigor és szinte már hadiállapotban éltünk 1933 végének és

1934 elejének Izgalmas, riadt, bizonytalan napjaiban. A második háborús roham 1935 márciusában támadta meg a világot, a német fegyverkezés bejelentése után. Szintén nagyon komoly idő volt, a háborús pszihózis leért az utolsó faluig s csendesen élesitgettük már kardjainkat. He a legveszedelmesebb idő

1935 őszén érkezett el, az olasz-abesszin háború kitörésekor, amikor az angol és az olasz háborús előkészületek fölértek már egy rész- letmozgósitással. Voltak napok, amikor tényleg hajszálon függött a háború kitörése és mi lélegzetvisszafojtva figyeltük az eseményeket. Ez a komor idő is elmúlt. Ismét becsaptak. Nem lett semmi. — Érthető, hogy három—négy roham után nem vesszük többé komolyan a legújabb háborús riadalmat, amelynek okai korántsem oly meggyőzőek, mint az eddigi okok voltak. A pánik elmaradt. A legsötétebben látó pesszimisták sem mondották, hogy háború lesz. A közelmúlt megtanított, hogy nem kell beugrani. A városok, az emberek, az újságok nyugodtak maradtak s valahogy az az érzésünk, hogy a meg edzett lélek e hidegvére a bizalom és a remény visszatérését jelenti, mert ha az emberiség nem hisz többé a háborúban, vállat von és megy a dolga után, mintha mi sem történt volna, — akkor tényleg nem lesz háború.

A német javaslótól

visszautasítani dőreség volna. Minden józan európai ember az angol állásponthoz csatlakozik s ugyanakkor, amikor megállapítja, hogy a németek helytelenül jártak el a tarthatatlanná vált szerződések egyoldalú felbontásával, igyekszik menteni a menthetőt és uj alapokra helyezni a békét. Ha a birodalom tényleg huszonötéves szerződést köt valamennyi szomszédjával, visszatér Genfbe és erejét ezentúl a gyarmatok megszerzésére és Oroszországhoz hasonlóan a belső jólét föüenditésére fordítja, akkor nincs baj s a béke jobban biztosított, mint eddig volt. Igen ám, vélik a franciák, de ki áll jót, hogy a birodalom egy szép napon nem szegi meg az újra önként kötött szerződést, mint most tette? A francia aggodalom az első pillanatban jogosnak látszik. De nagy különbség van az olyan szerződés között, amelynek megszegése könnyű és nem jár közvetlen veszedelemmel, s az olyan szerződés között, amelynek megszegése mozgásba hozná a világgépezetet s Németország ellen mozgósítaná a hadseregeket. A német javaslat lényege, hogy Hitler most jelentette be először hajlandóságát résztvenni a béke kollektív biztonsága megszervezésének munkájában, amitől eddig mindig vonakodott, azaz hajlandó aláírni egy olyan szerződést, amely feljogosítja a világot, hogy egyesült erővel lecsapjon a birodalomra, ha megszegi adott szavát. Ez igy nagyon meggondolandó dolog. Anglia, Olaszország tényleg nagyon gondolkozik s Ausztria és Csehszlovákia, ugyanezt fogja tenni.

Budapest, március 11. (Budapesti szerkesztő- 1 ségünk telefonjelentése.) A félhivatalos Buda- I pesti Hírlap foglalkozik Hodza Milán bécsi j| tárgyalásaival. A lap megállapítja, hogy a két 1 államíérfiu országaik kereskedelmi kapcsola- I tainak rendezése érdekében folytat beható ta- I nácskozásolkat egymással. Ami pedig a duna- völgyi gazdasági terveket illeti, tulajdonképpen senkinek sem lehet kifogása az ellen, ha a Duna-medencében egymás mellett élő népek keresik a lehetőségét annak, hogy szorosabb gazdasági kapcsolatot létesítsenek egymással. A gazdasági együttműködésre irányuló törekvéseket Magyarország is érdeklődéssel és megértéssel figyeli.

Hiba lenne azonban számításba nem venni azokat a nehézségeket, amelyek a dunai népek gazdasági együttműködésének terve elé tornyosulnak. Ezek a nehézségek minduntalan időtlenek, ha két dunamenti állam készül szorosabb gazdasági kötelékbe lépni egymással, még szembe- ötlőbbek azonban, ha mind az öt állam együttműködéséről van szó.

Lehetetlen csak az öt állam együttműködésére korlátozni a dunamedeneej gazdasági tervet és kizárni a tanácskozásokból az érdekelt nagyhatalmakat.

A lap véleménye szerint az ilyen kezdeményezés csak akkor járhat komoly eredménnyel, ha az összes érdekelt hatalmak bevonásával fektetik le a gazdasági együttműködés alapjait.

Hodia visszaérkezett Prágába

Prága, március 11. Hodia Milán csehszlovák miniszterelnök szerdán reggel bécsi látogatásé- 1 ról visszaérkezett Prágába* A Masaryk-pályaudvaron az osztrák követ és a miniszterelnökség számos magasrangu hivatalnoka fogadta. A pályaudvarról Hodza egyenesen hivatalába ment. A délelőtt folyamán audiencián jelent meg Benes köztársasági elnöknél, majd folytatta konferenciáit a koalíciós pártok kiküldötteivel.

A bécsi tárgyalásokról informálja Schusc nigg a magyar kormányt

Budapest, március 11. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Fokozott érdeklődés előzi meg Schuschnigg kancellár budapesti látogatását, valamint a római hármas találkozót. Schuschnigg kancellár pénteken érkezik meg a magyar fővárosba Berger-Waldenegg külügyminiszter és az osztrák kormány számos szakértőjének kíséretében. A 8 Órai Újság beavatott körökből szerzett értesülése szerint az osztrák államférfiak budapesti tanácskozása során

elsősorban Hodza csehszlovák miniszterelnök bécsi tárgyalásaival kapcsolatban előállott helyzetet fogják megbeszélni.

A tanácskozások során szóbakerülnek még az összes, a Duna-medencét érintő kérdések, igy Németország lépése is.

Schuschnigg pénteken utazik

Bécs, március 11. Dr. Schuschnigg kancellár pénteken utazik Budapestre, ahol két napig marad. Berger-Waldenegg külügyminiszter elkíséri Schuschniggot budapesti útjára.

— A német kormány a meglévő helyzetet semmiképpen nem változtatja meg. Helyreállítottuk a birodalom szuverenitását és a rajnai ősi birodalmi területet a nemzet védelme alá helyeztük. Éppen ezért nincs okunk rá, hogy bármilyen határidőt állítsunk föl. Csak egyet szeretnék itt kifejezésre juttatni Abban az esetben, ha legújabb javaslatainkat, úgy mint az előbbieket, megint mellőzik és visszautasítják, a német birodalmi kormány soha többé nem fog javaslatokkal előhozakodni, mert nem akar tolakodni.

Negyedik kérdés: „Miután helyreállította Németország szuverenitását a birodalom egész területén, hajlandó-e önként olyan alacsony létszámra csökkenteni a rajnavidéki csapatokat, hogy azok a francia-ellenes offenzív cselekedetre alkalmatlanokká váljanak?

— A német haderők offenzív célokra való fölhasználásáról már azért sem lehet szó, mert Németország nem követel semmit Franciaországtól és nem is akar követelni, sőt önmaga javasolta a támadást kizáró szerződések megkötését. Ezenkívül katonai szempontból a csapatok fölhalmozása lehetetlen és észszerűden volna. Egyébként azt hiszem, hogy Angliában sem tudja mindenki, hogy az eddigi német katonamentes sávnak körülbelül annyi lakosa van, mint Csehszlovákiának vagy Jugoszláviának,

Ötödik kérdés: „Elárulja-e a világnak, hogy miért választotta e különleges utat céljai elérésére? Ha a Kancellár Ur előbb megteszi javaslatait és fölállítja követelését, akkor a világ bizonyára beleegyezett volna a Rajnavidék német megszállásába. Van-e akciója gyorsaságának valami különleges oka?"

— Ha javaslataimat előbb a világ elé terjesztem és fölállítom követeléseimet, akkor esedeg megkapom a világ hozzájárulását, de tapasztalataim alapján azt hiszem, hogy ez aligha történhetett volna meg és soha nem kerültünk volna annyira, hogy tárgyalhassunk. Hiszen javaslataimat a múltban is sorra visszautasították.

Hitler a következő szavakkal fejezte be nyilatkozatát:

— Sarraut ur kijelentette, hogy nem tűrheti eb hogy Strassbourg erődje német ágyuk lőtá-