Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-12 / 60. (3909.) szám
MaMiépe^melléklet 14 oldal. Ara Ké 1.20 "Hk J^r J XV. évf. 50 (3909) szám » Csütörtök • 1936 március 12 Előfizetési árs évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. Egyes szám ára 1.20 Stt, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napitapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet. • • TELEFON: 303-1 1. •• SÜRGÖNYÖM: HIRLFVP, PRflHfl. Egység! (fg) Prág, a, március 11. A csehszlovákiai magyarság történelmének Írója 1936 március 10-éről minden bizonnyal úgy fog megemlékezni, mint arról a sorsdöntő fordulópontról, amellyel uj korszak kezdődött a kisebbségi magyarság politikai életében. Azt fogja mondani, hogy 1936 március 10-e előtt a magyarság zöme két pártban szervezkedve küzdött életjogaiért és életlehetőségeiért. A két párt úgyszólván mindig párhuzamos utón haladt ugyan egymás mellett s a közélet vezető fórumain egységes táborként hallatta kérő, követelő vagy kritizáló szavát, mégis az erőkifejtés egysége sohasem volt tökéletes 8 az egymás közti, kiküszöbölhetetlen versengés fölösleges erőfecsérléssel is járt. 1936 március 10-e után a két párt egy hatalmas, mindenkit és mindent átfogó, kö- fcös politikai szervezetté forrt össze s az Így egyesült magyar és őslakos tábor kettőzött erővel folytatta heroikus harcát a politikai, a kulturális és a szociális jogokért. Ez a tökéletesen egységes frontu küzdelem tervszerűbb, céltudatosabb és átütőbb erejűnek bizonyult s meg tudta vetni a szilárd alapjait a fennmaradásnak, a kisebbségi nemzeti élet jobb jövőjének. A történetiró arról is meg fog emlékezni, hogy 1936 március 10-ének érdekes előzménye volt: 1925 január 6, az „érsekujvári egyezmény” megkötésének napja! Ekkor ugyanaz a nemes magyar törekvés próbált testet ölteni, amely tegnap Pozsonyban végre elérkezett a diadalmas beteljesülés magaslatára. 1925-ben az egységakció, (Sajnos, csak jószándéku kísérlet maradt. A mozgalom egyik éltető vezérszelleme, Petrogalli Oszkár huszonkilenc nap múlva tragikus hirtelenséggel meghalt. A Prágai Magyar Hírlap nagy vezérének megalkuvást nem ismerő meggyőződése volt, hogy az egység a csehszlovákiai magyarság létkérdése. Ennek a meggyőződésének minden konzekvenciáját levonta s az „érsekujvári egyezmény” ellenére gondterhes lélekkel látta, hogy az időtálló egység számára még nem alakult ki a megfelelő légkör. A magyar nagyok sorsa az, hogy eszméjük valóraváltását csak a síron túlról szellemtekintetük láthatja meg. Petrogalli Oszkár megdicsőült szelleme is örvendezve veheti ma tudomásul, hogy a nagy Eszme, amelyről tizenegy év óta álmodik a besztercebányai sirkert hantjai alatt, végre valósággá vált * Az 1936 március 10-i „pozsonyi egyezmény” tökéletesen igazolta az 1925 január 6-i „érsekujvári egyezmény" megalkotóját. Annak igazolásául, hogy Petrogalli Oszkárunk mily tisztán látta a kisebbségi magyar politika fejlődésének szükségszerű útját, őszinte kegyelettel iktatjuk ide az „ér- eekujvári egyezmény” eszméjének jelentőségét méltató Petrogalli-vezércikk sorait, amelyek nagy főszerkesztőnk halála előtt pontosan három héttel jelentek meg a Prágai Magyar Hirlap élén. — Tudjuk, hogy mi ma nemzeteink élet- feltételeiért folytatjuk a harcot, minden politikai küzdelmünk kimerül ebben, hogy megvédjük megmaradt jogainkat és visszaszerezzük azokat, amelyek az érvényes jogszabályok értelmében kijárnak számunkra. A magyar egység örömünnepe Érsehajvároit: A magyar nemzetiek egyhangúlag határozták el a pártfúziót Vita nélkül a legnagyobb lelkesedéssel vette tudomásul az országos pártvezeiőség az egyesítési tárgyalások eredményét Szent-lvány nagy beszédben számolt be kezdeményezése sikeréről Érsekújvár, március 11. (Kiküldött munkatársunktól.) A magyar nemzeti párt or- szágos pártvezetősége március 10-én Érsekújváron ülésezett. Az ülést, amelyen a pártvezetőség tagjai nagy számban jelenték meg, a beteg dr. Törköly József szenátor, országos politikai elnök helyett Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, országos ügyvezető elnök vezette. iaross Andor megnyitó beszéde Az elnök megnyitójában megemlékezett a pártvezetőség ülésének történelmi jelentőségéről. Első szava, úgymond, a Mindenhatóhoz száll s Tőle kér segítséget, hogy a pártvezetőség kisebbségi sorsunk igaz mérlegelésével és helyzetünk becsületes megfontolásával hozhassa meg határozatát. zös nemzeti célok érdekében végez. Tudom, hogy ez a lelkiség itt van köztünk, mindannyiunkban és ez teszi könnyűvé, majdnem természetessé, hogy mai tárgyunk körül egységes szellemiségű vita fog megindulni, mely önmiiködőleg egységes határozatban fog kifejezésre jutni. — Második szavam — folytatta ezután — ahhoz a lelkiséghez szól, melyet a magyar nemzeti párt minden vezetője évek óta hordoz a szivében. Ez a lelkiség jelentette és jelenti ma is a nemzetnek mint nagy családnak a hü szolgálatát, mely képessé tett bennünket sok önmegtagadásra, személyi áldozatra és hősies kitartásra, ha a nemzet érdeke azt úgy kívánta, A nemzetet felsőbb- rendű nagy családnak tekintettük és tekintjük ma is, amelynek kollektív életéért van az egyén élete. Ez az egyéni élet bele kell, hogy illeszkedjen a közös nemzeti sors történelmet formáló akaratába és értéke annyi, amennyit az egyéni munka eszközével a köOttan, ahol a nemzet életbevágó jogaiért] folytatjuk a harcot és nem azért, hogy a | fejlődés, haladás melyik útjára terelődjék a nemzet, a nemzet szolgálatában álló politikai erők a köz érdekében eredményes munkát csak egységes fellépéssel, egységes akarattal és erővel végezhetnek. Komoly küzdelmek idején a közös ellenfél ellen egy táborba sereglenek olyan pártok is, amelyeket különben nagy politikai, érzelmi és egyéni ellentétek választanak el. Pártjaink programjában viszont lényeges ellentétek nincsenek. A legközelebb megvalósítandó feladatok kérdésében pedig teljes az összhang. — Egy helyes és jó határozat meghozatala magában véve még nem minden, ez még nagyon kevés. Csak akkor mondhatjuk az érsekujvári határozatot komoly és jelentős politikai ténynek, ha teljesednek a hozzáfűzött várakozások. Politikai harcainkban, célkitűzéseinkben több energiát, több következetességet kell mutatnunk. Népünk politikai nevelését intenziven folytatnunk kell. Gazdasági szervezeteinket meg kell erősítenünk, gondoskodnunk kell ar—' Harmadik szavam a párthüségé. Mi évek folyamán összenőttünk a párttal: a magyar nemzeti párttal. Ez a párt adta nekünk a munkakeretet és lehetőséget, hogy nemzetünk sorsának intézésében nemcsak részt vettünk, hanem döntő tényezőjévé váltunk. Aki elfogulatlan lélekkel figyeli a mi közéleti mozgalmunkat, mely a készülő és majdnem diadalra, jutó világforradalom árnyékában egy osztálypárt lobogójával indult és a magyar kisgazda és kisiparos gerinces egyéniségére építette fel a kisebbségi magyar élniakarás épületét, majd továbbfejlődve a magyar nemzeti párt tágabb horizontú elgondolásával szélesítette ki a marói, hogy uj szervezetek életrehivásával, az összes szervezetek egységesítésével erős védőeszközöket kapjunk nemzetünk gazdasági javainak megtartására és azok fejlesztésére. Kulturális téren óriási feladatok várnak reánk. —- Mindezek a feladatok súlyos kötelességet hárítanak reánk, akik az uj bizottságnak tagjai vagyunk; s hogy annak megfeleljünk, szükséges, hogy teljes odaadással és minden fenntartás nélkül őszintén akarjuk az egységet s a bizottság működése közben állandóan érezze a magyarság bizalmát. * A tizenegy év előtti megállapítások ma is tökéletesen érvényesek. S mi ma büszkén ■hivatkozunk első szellemi vezérünk politikai végrendeletére. A Prágai Magyar Hírlapnak külön nagy ünnepe a magyar egység megvalósulása! Tizenegy év előtt azért hivott életre bennünket a magyarság legjobbjainak rnessze- néző, nemesszándéku tettrekészsége, hogy a magyar egység szent ügyének legyünk gerinces szószólói. A nagy Eszmét az esegyar munka mezejét, az természetesnek látja, hogy a mi munkánk nem állhat meg itt sem, mikor a nemzeti gondolat világmozgató ereje, sorsunk minden vonalon megnyilatkozó magyar nevezője azt diktálja, hogy egy átkaroló mozdulattal fogjunk agybe minden magyart, akit sorsa ideköt ehhez a földhöz. Ki kell nyújtanunk karunkat azokhoz a magyarokhoz, akik eddig más párt, más pártszervezet keretében igyekeztek becsületes lélekkel a közös sorsot munkálni. Állítom, hogy talán nem is egészen i^dato- san, de tudat alatt ott volt már a kisgazdapártban a csirája az egységes magyar párt gondolatának és a mi sorsunk előre megírva az volt, hogy el kellett jönnie annak az időnek, mely bennünket arra kényszeritett, hogy az egységes magyar párt problémáját kivetítsük és megalkotását vállaljuk. Miután pedig a magyarság tömegeinek egy tekintélyes része az országos keresztényszocialista pártba szervezkedett, célunk felé való első lépés az volt, hogy az országos keresztényszocialista pártot megnyerjük ennek a gondolatnak. — Nekünk nem a párthüségben való megingás, nem elveink és céljaink megváltozása adta kezünkbe az uj zászlót, hanem ellenkezőleg, éppen a mi nemzeti lelkiségünk és igazi párthüségünk. Legyen tehát mények sok mindent elsöprő sodrában mindig ébren tartottuk, nem engedtük elhalványodni s hűséges munkánk diadalmas jutalmát látjuk az egyenlően szivünkhöz nőtt testvérpártok mostani harmonikus összeolvadásában. Január 10-én hasábjainkról indult el a magyar egység terve s azóta Petrogalli hagyományaihoz híven harcoltunk és bízva bíztunk a magyar egység és az őslakos együttműködés sikerében. Hitünk és reménységünk élő valósággá vált: létrejött a* a programatikus szintézis, amely a keresztény, szociális és nemzeti eszme jegyében egyesíthet minden kisebbségi magyart és testvéri egységbe öleli a velünk rokonlelkü és azonos sorsú másajku őslakos testvéreinket. Őszinte örömmel üdvözöljük az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt megszületését s a szlovenszkói és kárpátaljai magyarság és őslakosság életerős jövőjébe vetett rendíthetetlen hittel, határtalanul lelkes munkakészséggel magasra emeljük az egység tiszta lobogóját.
