Prágai Magyar Hirlap, 1936. március (15. évfolyam, 51-76 / 3900-3925. szám)
1936-03-11 / 59. (3908.) szám
1936 március 11, szerda. q>I«g»-MAG$AR-HTia>3B ——iiirini ■ w i iiiiiimiii 3 A fnayyac egyse# megszületett. Két hónapos vita, elmélkedés, harc előzte meg az Egyesült Párt eljövetelét, de nem csoda, hogy igy volt. Számtalan érdeket és nézetet kellett összeegyeztetni, hogy később semmi se zavarja a nagy gépezet munkáját. Csalódtak, akik bomlást jósoltak 8 örömmel dörzsölték a kezüket, amikor a vita hevében az erős magyar fallanx meggyengülését remélték. Ellenkezőleg: az ét- végzett kéthónapos munka, a sok tárgyalás, az ellenvélemények őszinte kihangoztatása, s a lassú és megfontolt megoldáskeresés annak a jele, hogy azok, akik az Egyesült Pártot megteremtették, mindenre gondolhattak, ne hamarkodtak el semmit s amikor a két párt képviselői fölálltak, hogy az egyesülést megpecsételve megrázzák egymás kezét, körülbelül semmi sem létezett, ami emberi számítás szerint tisztázatlan maradt volna. Mindkét párt megőrizte eredeti, bevált formáját. Egyik sem hoz áldozatot oly értelemben, hogy felad valamit terrénumából. A megoldásnak az egység szép és hasznos gondolatán kívül elsősorban gyakorlati jelentősége van: racionálisabb technikai vezetést tesz lehetővé, modernizálja és félreértésektől j mentesiti a szervezést. De ugyanakkor, amikor az uj elképzelés magában rejti az egység és a közös, központi munka előnyeit, távol áll attól, hogy uniformizáljon s rabja legyen ama külföldi szólamoknak, amelyek a „totalitás" jelszavával mindent egy kalap alá akarnak vonni. Ilyen „egység“-ről nincsen szó, a magyarság nem másol külföldi példát. A megoldás ebből a szempontból is tényleg sikerültnek nevezhető: biztosítja az egység valamennyi erkölcsi előnyét, de nem ad fel egyéni jelleget, nem gyúrja erőszakosan egyetlen tégelybe a társadalom természetes tagozódása alapján támadt érdekcsoportosulásokat. Reméljük, hogy az Egyesült Párt ugyanolyan lendülettel fejlődik tovább, mint amilyen lendület és uj mentalitás jellemezte a két párt törekvéseit az elmúlt félesztendő alatt. Folytatja munkáját, amelynek mottója a következő: összeegyeztetni a régit az ujjal, a leggyakorlatibb módon harcolni a reális magyar életérdekekért és az ifjúság érdekeinek szemelőttartásával gondoskodni az ifjúság bekapcsolásáról. volt jugoszláv miniszterelnököt kihallgatta a vizsgálóbíró s lakásán házkutatás volt, mert a rendőri vizsgálat kétséget kizáróan megállapította, hogy párthívei és képviselőtársai merényletet készítettek elő Sztojadinovics miniszterelnök élete ellen. A skupstmai lövöldözés nem volt egy őrült müve, hanem a Jeftics-párt képviselőinek előre meggondolt és megfontolt terrorcselekedete a politikai ellenfél ellen. A belgrádi parlamentben röpködő golyók, amelyek a jelenlévő dipomaták életét is veszélyeztették, ismét csak azt bizonyították, hogy a belgrádi kávéházak terraszaín még mindig úgy üldögélnek a revolvert könnyen forgató komitácsik, mint nálunk a kaláberjátékosok. — Emlékezzünk vissza: Jefticset nemrég más pózban láttuk. Genfben, amikor vádolt. Sok igazság van a régi lélektani alapelvben, hogy az, aki valami bűnnek vagy szenvedélynek rabja, másokat vádol hasonló bűnnel vagy szenvedéllyel. A felháborodás mennyi szent tüzérei okolta Jeftics Magyarországot a Sándor király éden elkövetett merénylet előkészítéséért. Voltak érvei? Nem voltak. De el tudta képzelni, hogy Magyarország szította a merényletet,' mert Belgrádban ilyesmi nagyon elképzelhető s nem kell sok ahhoz, hogy valaki foi'gópisztolyt használjon a politikai ellenfél ellen. Most más pózban áll Jeftics a vizsgálóbíró előtt. Ha nem is ő, de szellemi gyermeke, a pártja, alkalmazta a politikai terror fegyverét. A tanulság: mindenki sofőr jön a saját háza előtt. Schusdinigg egyelőre nem lát reális lehetőséget a dunai együttműködésre De a gondolat szép és megszívlelendő - Az osztrák kancellár nyilatkozata - Hodía második bécsi napja Páris, március 10. A Petit Párisién munkatársa beszélgetést folytatott Schuschnigg osztrák kancellárral, aki Hodza bécsi utazásával kapcsolatban a dunai problémákról nyilatkozott. ‘ — A tárgyalások alapját a római jegyzőkönyveknek kell alkotniuk — mondotta. — A statisztikák kimutatják, hogy Ausztria és különösen Magyarország szempontjából nagy jelentősége van az olasz piacnak. A jelen pillanatban elképzelhetetlen, hogy az olasz piacot más piaccal pótoljuk. Hodza miniszterelnökkel való megbeszéléseim folyamán állandóan abból a gondolatból indultunk ki, hogy a római jegyzőkönyvet aláíró hatalmak nézeteit összeegyeztessük a kisantant nézeteivel. Schuschnigg kancellár kifejtette azt a nézetét, hogy a dunai államok gazdasági alapon való közeledése rendkívül érdekes kísérlet és a kölcsönös bizalmatlanság eloszlatásához vezethet. Egyelőre természetesen nem látja még a gazdasági együttműködés körvonalait. — Egyelőre nem látok politikai esetlegességet, de foglalkozom azokkal a lehetőségekkel, amelyek a dunai államokat közös nevezőre hozhatnák, boldog vagyok, hogy a csehszlovák miniszterelnök ugyanilyen gondolatokkal eltelve érkezett hozzánk. A továbbiak folyamán Schuschnigg a Habsburg-kérdésről beszélt és újból megállapította, hogy a kérdés nem aktuális. Bécs, március 10. Hodza miniszterelnök kedden délelőtt Bécsben fogadta a csehszlovák követségen a francia, a jugoszláv, a román és a török követet, majd Dumbát, az osztrák nép- szövetségi liga elnökét. Ezután Innitzer bíboros látogatta meg a csehszlovák miniszterelnököt, majd délben Hodza folytatta tárgyalásait az osztrák kancellárral. A csehszlovák követségen reggeli volt, amelyen résztvettek az osztrák kormány és a kereskedelmi bizottságok tagjai. A két kereskedelmi bizottság kedden egész délelőtt tárgyalt és délután folytatta megbeszéléseit. Hodza délután a bécsi csehszlovák kolónia tagjait fogadta. Este a csehszlovák miniszterelnök visszautazott Prágába. A hivatalos jelentés a tárgyalások eredményért)' Bécs, március 10. Hodza csehszlovák miniszterelnök kedden este befejezett bécsi tárgyalásaival kapcsolatban a csehszlovák sajtóiroda a következő jelentést adta ki: „A csehszlovák miniszterelnök kétnapi bécsi tartózkodása alatt a két miniszterelnök bőven alkalmat talált arra, hogy folytassa a Prágában megkezdett tárgyalásokat. A többórás értekezleten részt vett Starhemberg alkancellár, az osztrák külügyminiszter, kereskedelemügyi miniszter, pénzügyminiszter és földművelésügyi miniszter is. A tárgyalók elsősorban a két államot közvetlenül érintő kérdéseket tárgyalták, igy a kereskedelmi tárgyalások eddigi menetét és megállapították, hogy a tanácskozások a befejezés stádiumába érkeztek, miután sikerült az utolsó nyilt kérdéseket is tisztázni. A stresai konferencia értelmében a tárgyalásokon a preferenciás gondolatot alkalmazták. A megegyezésről jegyzőkönyvet vettek föl, amelyet a két kormányelnök aláirt. Szóba került az idegenforgalom és az 1936 május 31-én lejáró osztrák—csehszlovák döntőbírósági szerződés meghosszabbításának kérdése is. Ezt az utóbbit uj döntőbírósági szerződéssel helyettesítették, amely magában foglalja az utóbbi időben történt technikai haladás eredményeit, A két kormányelnök ezenkívül megállapodott abban, hogy tárgyalásokba bocsátkozik az osztrák—csehszlovák kulturszerző- dés megkötésére, amilyenhez hasonlót a két ország más államokkal már többizben kötött, A tárgyalások folyamán természetesen a nemzetközi helyzet kérdései is szóba kerültek, különösen a dunai tér megszervezésének problémái. Ezen a téren mindkét miniszterelnök kívánatosnak tartotta, hogy a kisantanthatalmak és a római paktumot aláíró hatalmak gazdasági közeledése megvalósuljon. Súlyos elleniéi Franciaország és Anglia közöli A locarnói hatalmak nem tudtak megegyezni A keddi párisi konferencia eredménye • A döntést a népszövetségi tanácsra bizzák ■ Ráma titokzatos hallgatása ■ Anglia szerint nincs ok a megtorlásra »Egyedüt maradiunk* — Írják a párisi lapok PÁRIS, március 10. A locarnói hatalmak kedden értekezletet tartottak Páris- ban, amelyről' a következő hivatalos jelentést adták*ki: Az ülés megnyitása után Flandin francia külügyminiszter üdvözölte a delegátusokat és utalt arra, hogy a konferencia célja a nézetek kicserélése és a kő vetendő módszerek tisztázása. A népszövetségi tanács pénteki összeilléséig természetesen a hatalmak nem dönthetnek. Miután ilymódon a konferencia tisztázta az eljárás módjait, az egyes delegátusok ismertették álláspontjaikat. Az eszmecserét kedden este Parisban és szerdán Genfben folytatják. A nagyhatalmak képviselői már ma este a népszövetség városába utaznak. Hitler szombati bejelentésének vitája tovább tart Európában. Az orosz Izvesz- tija is megállapította, hogy a rajnai megszállás reakciója korántsem oly nagy, mint várni lehetett volna. A frontok lassan-lass an kikristályosodnak. Általános meglepett keltett, hogy Anglia nem állt Franciaország pártjára és nem helyesli a rideg visszautasításnak ama módszerét, amelyet Sarraut és Flandin ajánl. Edén és különösen Raldwin az alsóház és az angol közvélemény általános helyeslése mellett kijelentette, hogy a rajnai megszállást nem tekinti olyan cselekedetnek, amely szankciókat kö 4el s hajlandó tárgyalni Németország gal azokról a feltételekről, amelyeket Hitler javasolt, Franciaországban az angol álláspont nagy megdöbbenést keltett különösen azért, mert nem valószínű, hogy az eddig feltűnően hallgató Olaszország más álláspontot foglal el, mint Anglia. A döntés p' iteken történik meg s nem lehetetlen, h ddig a francia diplomácia más belátásra bírja az angolokat, de ma már világos, hogy a birodalmat a nagyhatalmak semmiesetre sem büntetik meg oly szigorúan, mint Franciaország és a német emigránsok óhajtanák. Az angol kormány a német javaslatokat vizsgálat tárgyává teszi és ha azok tényleg alkalmasak a jobb európai légkör megteremtésére, akkor hajlandó róluk tárgyalni. A jelenlegi nehéz helyzetben egyetlen alkalmat sem szabad elmulasztani a béke megszervezésének lehetőségére. Baldwim Edennél is határozottabban szállt síkra a nemzetközi tárgyalásokért. Minden erővel a nemzetek közötti együttműködésre kell törekedni, mondotta s ezt az együttműködést lehetetlen elérni, amíg Franciaország és Németország között megmarad az évszázados gyana- kodás és bizalmatlanság. A francia biztonsági és a német egyenrangúsági törekvések gyakran a világbéke legszebb kilátásait is lehetetlenné teszik, néha Németország és néha Franciaország az oka annak, hogy a jóirányu kezdeményezések nem találnak meghallgatásra. A németek gyakran erőszakkal véget vetnek a szerintük igazságtalan szerződéseknek, a franciák viszont nem hajlandók elfogadni a német békejavaslatokat. Ezen az állapoton változtatni kell. Bald- win szerint a németek szándéka most sem volt az, hogy a franciák érzékenységét megsértsék. Anglia nyugodtan akar cselekedni és minden törekvése az lesz, hogy Franciaországot, Németországot és Nagybritánniát megnyerje az együttes és közös munkának. A hármas barátság megteremtése lesz az angol politika légEdén és Baidwin a tárgyalások megkezdéséért Páris, március 10. A franda fővárosban mély megdöbbenést keltett Edén angol külügyminiszter és Baidwin miniszterelnök hétfői alsóházi beszéde, mert az angol államférfiak nem csatlakoztak a ridegen elutasító franda állásponthoz Hitler szombati bejelentéseivel és a Rajna- vidék ujramegszállásával kapcsolatban, hanem kijelentették, hogy a helyzet nem tragikus és feltétlenül el kell fogadni Hitler memorandumát tárgyalási alapnak. Mig az első pillanatban úgy látszott, hogy a németek egységes angol-francia fronttal áll- nek szemben, máig bebizonyosodott, hogy az angolok — ámbár elitélik Hitler erőszakos magatartását — mégis egészen más utakat keresnek a kibontakozás felé, mint a franciák és a rideg paragrafusok helyett azt a módszert választják, amely a békét; megmenteni látszik. Róma még mindig nem nyilatkozott, de egészen bizonyosra vehető, hogy Olaszország legalább oly mértékben hajlandó tárgyalni a németekkel, mint Anglia, úgyhogy Frandaország a nagyhatalmaik közül egyedül marad álláspontjával. A helyzet alakulása váratlanul érte a nemzetközi viszonyok legjobb ismerőit is s különösen Edén és Baidwin beszéde keltett feltűnést. Edén külügyminiszter az alsóházban elmondott nyilatkozatban ugyan kijelentette, hogy Hitler erőszakos lépése mélyen megrendítette az angolok hitét a jövőben kötött szerződésekben és Anglia- feltétlenül Franciaország vagy Belgium segítségére siet, ha Németország megtámadná e hatalmak egyikét, de szerencsére a helyzet még orvosolható és nem valószínű, hogy a birodalom ellenséges érzületet táplál Franciaország vagy Belgium ellen. BRIICE, a most összeülő négszövetségi tanács elnöke.
