Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-08 / 32. (3881.) szám

1936 február 8, szombat. "PKVGAI-A^AG^AR-HIRIíAP 3 A di&ic-ityyHeU varrnak hasz­nosítható tanulságai. Példáid érdemes elmé­lyedni a magyar királyi Kúria itéletindoko- Idsának abban a szakaszában, mely kegyelet és közéleti felelősség között von párhuzamot és kétségbevonhatatlan határozottsággal szö­gezi le, hogy a kegyelet nemes érzése semmi­képpen nem méltó arra, hogy közéleti felelőt­lenség takarózzék belé. Ami túl az eseten, nagy általánosságban annyit jelent, hogy a közéletben mozgó és szerepet játszó férfiú számára soha semmiféle cél nem szentesíthet olyan eszközöket, amelyekről a legkisebb al­tisztnek is tudnia kell, hogy alkalmazásuk megengedhetetlen. A közéleti felelősségnek azonban vannak paragrafusba nem foglalt, hogy úgy mondjuk: láthatatlan, definiálatlan ismérvei is, — ezeket a közéleti férfiúnak éreznie kell. Ezeknek mértékét, határát ösz­tönösen kell ismernie. Ez a belső felelősség- tudat a legfőbb, sőt szerintünk egyetlen elen­gedhetetlen képesítés a közéleti pályára. Aki nem tudja ösztönös biztonsággal, hogy hol kezdődik a magánérdek s hol a közérdek, hol parancsol holtot egy magasabb moralitás még a legnemesebb emberi érzésből fakadó sza­bálytalanságnak is, — az ne menjen közéleti pályára, az ne vállalkozzék közügyek intézé­sére, az ne nyúljon közpénzhez. Dréhr tragé­diája, szerintünk, az volt, hogy soha életében nem készült közéleti pályára, hogy banktiszt­viselőből lett nagyon kényes és nagyon fele­lős poszton köztisztviselő, olyan hatáskörrel olyan megbízatással, mely túlságosan sokat biz az egyéni ítéletre, a szemmértékre, arra a bizonyos belső, ösztönös felelősségtudatra, melyről fent szülöttünk. HtOftOftoUtzáiM akarják az esz­méket is? Túlbuzgó hívei a kormányrendszer­nek, most már, hogy hasznothozóbb dolgok­ból más zsebekbe csurgatja áldásait a mono­pólium, az eszmékre, a gondolatokra szeret­nének egyedámsitási jogot szerezni? Erre kell következtetnünk abból az ingerült hang­ból, amivel az egyik magyarnyelvű lap min­den, úgynevezett haladó szellemű gondolat használati jogát magának követeli. Ha nem állunk be bizonyos szélsőséges jelszavak szol­gálatába, rohannak a nagy bélyegzőért és homlokunkra „sütik‘<, hogy reakciósak va­gyunk, ha meg valaki a mi sorainkból szó­lásra emelkedik s őszintén hitet tesz a demo­krácia mellett, felháborodott hongon utasít­ják vissza „az illetéktelent“. A monopólium e föltétien és lelkes rajongói legszívesebben olyan rendszert kreálnának, mely egy-két jel­szóval örökidőkre kijelöli az emberek helyét a világnézetek hierarchiájában s akire egy­szer rásütik, hogy reakciós, hát annak türel­mesen és megadóan viselnie kell e megbélyeg­zéssel járó összes konzekvenciákat. Mi nem hiszünk ennyire, ilyen dogmatikusan, jelsza­vakban, mi nem hiszünk sem az egyik, sem a másik jelszó mágikus erejében, nem hisszük el, hogy a reakciósságnak és szabadelvüség- nek olyan föltétien ismérvei vannak, hogy gondolkodás nélkül két táborba lehet osztani az emberiséget — haladók és maradiak táborára. S éppen azért, mert nem va­gyunk hívei az ilyen dogmatikus rajon­gásnak jelszavak iránt, de feltétlen hívei vagyunk, még pedig józan reálpolitikai okok­ból, a demokráciának, különösnek és kínosan visszásnak tartjuk, hogy valaki le akarja fog­lalni magának a demokrácia nevében való ál­lásfoglalás jogál. Nem azért, mintha irigyel­nénk érte, eszünk ágában sincs, — csak éppen áruló jelnek tartjuk ezt a monopolisztikus ki­állást olyan gondolat mellett, mely természe­ténél fogva ellentmond és tiltakozik minden fajta monopólium ellen. Nem ajánljuk, hogy túlsókat beszéljenek a demokráciáról azok, akik minrlen szavukkal elárulják, hogy meny­nyire nincsenek tisztában igazi értelmével. A magyar korongozólc szenzációs győzelemmel folytatták olimpiai diadalutjukat Magyarország — Franciaország 3:0 (0:0, í:0, 2:0) Garmisch-Partenkirchen, február 7. A fiatal magyar jégkorongsporttól minden nemzetközi magyar jégkorongsport eddigi legnagyobb si­kerét vívta ki, amennyiben pompás játék után szereplése alkalmával meglepetést kapunk. Az olimpiai torna két első napjának kétség­telenül a magyar korongosok voltak a hősei, akik minden várakozás ellenére remek sze- repléssek bizonyították be jelentős fejlődésü­ket és kiküldetésük jogosságát. A Riessersee taván pénteken délután Franciaország ellen állt ki a magyar együttes és ettől a mérkőzés­től nagyon sok függött. A magyar csapat a nagy tét tudatában határtalan lelkesedéssel a megérdemelten gyűrte le a kanadai tejen táplált franciákat. A mérkőzés igen heves változatos és sokszor tulkemény lefolyású volt. A magyarok technikai felsőbbségével szemben a franciák durvaságokkal operáltak. Két olyan jó harcost, mint Jeneyt és Magyart, percekre harciképtelenné tették. Az első har­madban óvatos volt a játék, a távlövéseket mindkét kitűnő kapus könnyen fogta. A második harmadban a mezőny legjobb em­berének, Miklósnak ragyogó egyéni játék után sikerült megszereznie a vezetést. A magyar csapat előnye tudatában védekezésbe vonult, önfeláldozó szívóssággal és ügyességgel védte kapuját az állandóan ostromló franciákkal szemben. Az utolsó harmadban, miután a magyar csatársor két tagja súlyosan megsebesült és a biró a durvaságokat gyakori kiállításokkal tud­ta csak meggátolni, teljesen beszorult a magyar csapat, a franciák elkeseredetten igyekeztek megfordítani a mérkőzés kimenetelét, de ekkor újból Miklós egy pillanatra kiszabadult a gyű­rűből és bámulatos ügyességgel gólt lőtt a fran­ciák hálójába. Erre újból szárnyakat kapott a magyar csapat és az utolsó percekben a bekö- töttfejü Magyar belőtte a magyarok utolsó gólját. A mérkőzésnek szemtanúi voltak a csehszlo­vák jégkorongozók is, akik elragadtatva nyilat­koztak a magyarok bámulatos fejlődéséről és komoly aggodalommal néznek a holnapi mérkő­zés elé. AUSZTRIA—LENGYELORSZÁG: 2:1 (0:0, 0:0, 2:1) ANGLIA—SVÉDORSZÁG: 1:0 (1:0, 0:0, 0:0) Pénteken este játszák a nap utolsó mérkőzé­sét Németország és Olaszország csapatai. (To­vábbi sport a 7~ik oldalon.) Ment leli öngyilkos Dféh? Imre ? Szivbénulás ölte meg a súlyosan beteg, idegileg teljesen összeroppant embert Budapest, február 7. (Budapesti szerkesztősé günk telefonjelentése.) Újabb hírek szerint semmi körülmény sem mutat arra, hogy Dréhr Imre volt államtitkár öngyilkosságot követett volna el. Az az általános vélemény, hogy szivbénulás ölte meg. A családtagok a rendőrségtől azt kérték, h gy a hatóságok álljanak el a boncolástól. E kérelemről az ügyészség dönt. Az Uj Nemzedék ennek kapcsán Dréhr öt év óta késziitt a halálra A kúriai ítélet is enyhítő körülménynek számítja azt, hogy a? öt. éve húzódó bűnügyi eljárás rend­kívül megviselte Dréhr Imre szervezetét. Kezelő­orvosának állítása szerint Dréhr nemcsak súlyos idegbajban, de cukorbajban és szívbajban is szen­vedett, úgyhogy nem lehetetlen, hogy valóban szív- bénulás ölte meg. Az ítéletet Dréhr Imre telefon n tudta meg sógorától, utána még fogadta hozzátar­tozóit, sőt ápolta feleségét is, aki a hír ha'latára ájultan összeesett és orvost kellett hívni hozzá. Ro­konaival való beszélgetés közben lett rosszul Dréhr Imre, aki félájultan is, szinte mániákusan hajto­gatta: — Pénz nem tapad a kezemhez . . . Állítólag hozzátartozói, akik tudták azt, hogy Dréhr Imre foglalkozik az öngyilkosság gondolatává’, egy pillanatig sem hagyták magára, úgyhogy szinte nem is lett volna alkalma mérget bevenni. Már másfél évvel ezelőtt, a törvényszéki főtárgya­dé után, amikor a Töreky-tanáos ötévi fegyhózra ítélte, megkísérelte az öngyilkosságot s az utolsó pillanatban ütötték ki kezéből a méregpoharat. Halálán van a spanyol extrónörökös Tályogot kapott a vérzékenységben szenvedő herceg 5 fölemlíti, hogy Dréhr Imre többször kijelentette, hogy öngyilkos lesz ós amikor az első tárgyalásra ment, barátainak ezeket mondotta: — Esküszöm, ártatlan vagyok, de ha esetleg el­ítélnének, öngyilkos leszek. Irataim között találtok majd egy levelet, amely mindent felmond, amit én a bíróság előtt nem mondhatok el. Zsebe tele volt méregből ákkal. Közvetlenül a kú­riai Ítélet, kihirdetése előtt hozzátartozói, akik szá­moltak azzal, hogy Dréhr beváltja Ígéretét és ha a kúriai Ítélet marasztaló lesz, végez magával, átkutatták zsebeit és újból találtak nála m:reg- flolákat, de ezeket elszedték tőle és egy pil’ara- tig sem hagy Iák magára azon a napon, amikor az iíéletkihirdetés volt. Dréhr, amikor elvették tőle a mérget, apatilkusan mondotta: — Jól van, jól, úgysem élem túl ezt a dolgot . . . Tudjátok, milyen súlyos beteg vagyok, úgyis me­gyek én nemsokára a miniszterem után. Az utolsó at: Vass József sírjához Dréhr Imre utolsó útja Vass József miniszter sír­jához vezetett. A kúriai Ítélet kihirdetésének nap­ján öccse kíséretében elment az egyetemi templom­ba, ahol a nemzeti Pantheonban fekszik Vass Jó­zsef volt népjóléti miniszter. A néhai miniszter Havanna, február 7. Cavandonga grófné, a volt asturiai herceg, spanyol extrónörökös fele­sége kijelentette az újságírók előtt, hogy férjé­nek állapota reménytelen. Mint ismeretes, az extrónörökös, akinek feltűnő házassága annak­idején erős szülői ellenzés után történt meg, vérzékenységben szenved. A grófné közlése sze­rint a herceg lábán gennyes tályog képződött, aminek gyógyítására semmi kilátás sincsen. A spanyol királyi családban évszázadok óta öröklődik a végzetes betegség, amelyet tudomá­nyos műszóval haemophiliának, vérzékenység­nek neveznek. A betegség abból áll, hogy a* vér nem képes megalvadni és igy a legkisebb seb is elvérzéshez vezethet, hacsak rendkívüli rend­szabályokkal nem tudják ezt meggátolni. Egy idő óta uj módszerrel kísérleteznek, amelynek segítségével vérzékeny embereknél is végrehajt­hatnak kisebb operációkat. Az eljárás itt az, hogy rögtön a beavatkozás után vérátömlesz­tést végeznek. Nagyobb operációk azonban rendkívül veszélyesek vérzékeny embereknél. A haemophilia aránylag ritka betegség, amely a családban öröklődik. A betegséget csak a fér­fiak öröklik, mert különben a nők szülés közben elvéreznének. Két évvel ezelőtt az asturiai herceg egyik fivére a Wörther-tónál autóbaleset következ­tében kis sérüléseket szenvedett, amelyek ma­gukban véve* teljesen jelentéktelenek voltak. A szerencsétlen herceg, aki szintén vérzé­kenységben szenvedett, a kis sérülések követ­keztében elvérzett. Alfonz extrónörökös 26 éves korában le­mondott trónöröklési jogáról, hogy polgárlányt vehessen feleségül, Egy gazdag kubai ültetvé­nyes leányát, Edelmira Pedro-Ojeco kisasszonyt vezette oltárhoz. Az esküvő — mint annakide­jén beszámoltunk arról — Lausanneban ment végbe a legnagyobb csöndben és azon a herceg szülei nem vettek részt. Az esküvő után Alfonz exkirály kibékült fiával és az ifjú pár rövidesen meg is látogatta a szülőket A házasság óta az asturiai herceg Kuba szigetén élt feleségével* egykori államtitkára hosszú percekig állt némán, összekulcsolt kezekkel, lehajtott fővel a sir előtt. Ajka hangtalanul mozgott, imádkozott magáiban. Majd visszatért lakására, ahonnan többé ki sem mozdult: a délutáni órákban itt érte a halál. Nem boncolják főt Dréhr holttestét Budapest, február 7. (Budapesti szerkesztő­ségünk te teltem jelentésié.) Gál Jenő ügyvéd, Drélhír Imiire védője újságíróik előtt fcijeilemtette, hogy a Dréhr-ügyben a per ujnaíelvételiét fogja .kérni, hogy védence ártatlanságát bebizonyítsa. Ha a halott Dréhr Imrén ez máir nem is segít­het, die legalább emlékét tisztázza. A törvény eirme .módot ad, amikor kimondja., hogy a pez- ujiitási kérelmet az elhunyt házastáreá vagy jogi kép v síelője ie kenheti. A fősuly az ujrafelvételi kérvényben azon van, hogy mi történt azon a miniszteri tanácson, amelyen Klebelsberg elnöklésével Bethlen miniszterelnök genfi tartózkodása alatt Vass József miniszter anyagi viszonyainak rende­zéséről tárgyaltak. Gád Jenő ügyvéd a h'rlapoík utján is felkér min­denkit, akinek valami tudomása vám Dréhr Im­re ügyedről, hogy azt hozza tudomására. A védő egyébként most már nem lesz tekintettel sem­mire s oly tényeket is érvényesít, amikrőll vé­dence kifeje®ett remdeílkieizéeére az alapperben hallgatnia kellett. Az ügyészség engedélye alapján Dréhr Imre holttestének boncolását mellőzik. Semmi gyanú nem merült fel ugyaars, hogy Dréhr Imre bűncselekmény áldozatául esett volna vagy hogy idegem kéz ölte volna meg. Legfeljebb öngyilkosságról lehet szó s ezért az ügyészség nem lát oíkot a boncolás elrendelé­sére. Csend a harctereken Róma, február 7. A 117-es harctéri je­lentés szerint sem az eritreai, sem a szomáli fronton nem történt jelentésre érdemes ese­mény. Kfnya londoni útjáról számolt be a min szter- fanács ülésén Budapest, február 7. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelentése.) A magyar kormány tag­jai ma délelőtt minisztertanácsot tartottak, ame­lyen a Londonból visszatért Kánya Kálmán kül­ügyminiszter és a betegségéből fölépült Hóman Bálint kultuszminiszter is részt vett. Kánya Kál­mán külügyminiszter beszámolt londoni útjáról,: majd fölolvasták a telepítési javaslattal kapcso­latban az érdekképviseletektől beérkezett hoz­zászólásokat. X ^ ^ X/^Óvjo meg ilyenkor még \ Kezdődik \ idejében a bőrét o „.dv., hid., ^ MIVEA-CREME-el időjárás ... [( 3L \\ . >—l .. Az egyetlen creme, amely ^ ^ \ v Euceritét tartalmaz, ezért v \ f VA>V pótolhatatlan a NIVEA-CREME HfHi \ ^ra dob°zbanés WbBESbBBSBBÍ S. W I fi H NIVEA-OLAJ ára: Kő 6.- - 12.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom