Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-07 / 31. (3880.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. • R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet. • Kiadóhivatal: Prága 11., Panská ulice 12, 111. emelet. • • TELEFON: 30311. • • SÜRGÖNYC1M HÍRLAP, PRRHR. Prága, fefbruár 6. Bodza Milán miniszterÍ elnök nyilatkozott az Agenzia Sttefani prágai munkatársának a középeurópai és különösen a dunai államok politikai és gazdasági együttműködéséről. Kifejtette régi nézetét, hogy a kisantanthoz és a római paktumhoz tartozó államok közeledésével kell kezdeni az akciót. A nagyhatalmak érdekében áll, hogy a dunai vidéken egészséges állapotok keletkezzenek, tragikus félreértés volna, ha egyesek a középeurópai konszolidációra irányuló kísérleteket úgy értelmeznék, hogy ezek Olaszország érdekeit és középeurópai szerepét akarják sérteni. Olaszország középeurópai jelentőségét mindenki elismeri. Az olasz—abesszin konfliktus megítélésénél Hodza miniszterelnök csatlakozott Benes Edvárd novemberi parlamenti nyilatkozatár hoz, amelyben az akkori külügyminiszter leszögezte, hog) tudatában van Olaszország nagy európai jelentőségének és az olasz nép érdemeinek. Semmiesetre sem következhet be olyan esemény, amely Csehszlovákia álláspontját Olaszországgal szemben megváltoztathatja. A mérleg Páris, február 6. A párisi lapok fölállítják az elmúlt napok párisi tárgyalásainak mérlegét. A tárgyalások folyamán világosan manifesztálódott a Franciaország és a kis- antant-hatalmak között létező szolidaritás, továbbá az, hogy Ausztria és a kisantant között közeledés kezdődik. Az Oeuvre szerint a közeli hetekben Genfben lehetővé válik az Ausztriával határos államok regionális konfeUi regionális értekezlet előtt? A középeurópai együttműködés nem irányulhat Olaszország ellen Hodza Milán barátságos szaval Wmmmm felé - 1 párisi tárgyalások mérlege -- Németország ellenkövetelései Németország gyarmatokat akar Berlin, február 6. A párisi koalíciós tárgyalások nagy nyugtalanságot keltettek a német fővárosban és a birodalom illetékes körei mindent elkövetnek, hogy ellenoffenzivába kezdjenek. A Frankfurter Zeitung ma közli rcnciájának előkészítése. Az értekezletre meghívják Törökország és Szovjetoroszország képviselőit is, úgyhogy valóságos európai konferencia ülhet össze. Összhang TituSescu ás Károly király között Páris, február 6. Károly román király fogadta a francia lapok külpolitikai szerkesztőit és kifejezte megelégedését párisi tartózkodásával kapcsolatban. — Hangsúlyozom, hogy Románia politikája egyenes vonalú. így volt a múltban és igy lesz a jövőben is. Kedvenc munkatársam, Titu- lescu továbbra is oldalamon marad és vele teljes egyetértésben folytatjuk a béke és a kollektív biztonság megteremtésére irányuló törekvéseinket. Érdeklődésünk középpontjában a középeurópai kérdés áll. Románia hajlandó résztvenni Középeurcpa uj megszervezésének munkájában mind gazdasági, mind biztonsági téren. Ebéd Flandinnál Páris, február 6. Flandin külügyminiszter szerdán este a Quai d’Orsay-n diplomáciai ebédet adott, amelyen Titulescu román és Rusdi Arasz török külügyminiszter is jelen volt. Sarraut miniszterelnök, Paul Boncour államminiszter és Regnier pénzügyminiszter ugyancsak részt vett az estélyen. Starhemberg elutazott Páris, február 6. Starhemberg osztrák al- kancellár szerdán este elhagyta a francia fővárost és visszautazott Becsbe. azokat a sérelmeket, amelyeknek a birodalom gyors orvoslását követeli. Ezek a következők: 1. Meg kell szüntetni a német folyamok nemzetközi jellegét (Elba, Odera, Niemen, Duna). Zsolna után <d) Az ideiglenes válasz után elhangzott az illetékes válasz. Az egész magyar közvélemény, sőt a csehszlovák politikai körök is nagy feszültséggel várták, hogy a magyar egység kérdésében miképpen fog határozni az országos keresztényszocialista párt legmagasabb alkotmányos szerve. A magyarnyelvű kormánylap és a cseh sajtó nagy üdvrivalgással azt szűrte le a határozatból, hogy az egység gondolatát vagy végleg, vagy legalább jó időre eltemette. Ez felelne meg a kormánysajtó érdekeinek és vágyainak, tehát ténynek tekinti ezt a vágyát. Ezzel szemben a zsolnai határozatban a legfontosabb tény az, hogy a párt bizottságot küldött ki az egységterv pártközi megtárgyalására. Ez a zsolnai határozat főpoziti- vuma. Ha a párt visszautasította volna az egységtervet, akkor nem küldte volna ki megbízottait a pártközi bizottságba, mivel azonban kiküldte, ezzel azt bizonyítja, hogy tárgyalni akar és ha tárgyalni akar, akkor még nem temette el a halott Petrogalli ma is élő nagy gondolatát, a legélőbb gondolatot, amely ma a magyar kisebbségi életet élteti, az egységes párt tervét. A véletlen játéka úgy hozta magával, hogy a párt éppen Petrogalli Oszkár halálának napján ült össze erre a történelmi fontosságú határozatra. S Petrogalli szent hagyatékát nem lehetett, nem szabad megtagadni. Az egységre való törekvés gondolata nem halt meg Zsolnán. Ez olyan szent gondolat, hogy elvileg még azok sem mernék megtagadni, akik a gyakorlatban esetleg félnek a megvalósulásától. Egyeszerüen nincs ma olyan magyar ember, aki e gondolat visszautasításának ódiumát vállalni merné. Bármit károg a kormánysajtó, az országos keresztényszocialista párt nem utasította vissza az egység eszméjét. Igaz, hogy igen kötött marsrutát adott a kiküldött pártközi bizottságnak, amikor meghagyta neki, hogy a tárgyalások során tántorithatatlanul ragaszkodjék a párt katolikus és keresztyén világnézetéhez, szocialista programjához és eddigi elnevezéséhez. Ezek erős megkötések, de ebből rögtön azt a végkonzekvenciát leszűrni, hogy ezzel a két párt közeledése eleve ki van zárva és az egységterv bukása meg lenne pecsételve: ilyen következtetés rövidlátásra vallana. Mert még nem tudhatjuk, mit válaszol majd ezekre a megkötésekre a másik fél, a magyar nemzeti párt, A kormánysajtó jósai már Zsolna előtt is előre bemondták, hogy a keresztényszocialisták tárgyalás nélkül elutasítják a fúzió gondolatát s mint fölöslegeset, ki sem küldik a tárgyaló bizottságot. És ime: mégis kiküldték és tárgyalni fognak. S a továbbiakkal is ugyanigy lesz. A kormánysajtó most azt jelenti, hogy az elutasító szó Zsolnán már elhangzott, minden további tárgyalás tárgytalan. Ám mi tudjuk, hogy ez csak kárörvendő károgás, mert azok a férfiak, akik a két párt nevében tárgyalni hivatottak, igenis tárgyalni fognak egymással, mert igen jól tudják, hogy az egységre való törekvés történelmi szükségszerűség és mert tudatában vannak a közvélemény előtti mérhetetlen felelősségüknek. Mert a közvélemény szavaik és tetteik szerint fog ítélni fölöttük. Kizártnak tartjuk, hogy a két párt kiküldöttei — a megkötő marsruta ellenére — ne találnának közös tárgyalási alapot a nagy gondolat továbbfejlesztésére, a magyar szintézis megkísérlésére. Meg fogják találni, mert a magyar közvélemény parancsolóan ezt várja és kívánja tőlük. Mert ez a kérdés —* akárhogy is forgatjuk «— már a közvélemény szívügye. És nekünk is szívügyünk. S hogy ez igy van, ezen nincs mit csodálkozni. Nincs csodálni való azon, ha a Prágai Magyar Hírlap, amely tizennégy esztendeje szószólója volt a magyar közvéleménynek, ez alkalommal is örömmel regisztrálja azokat az eseményeket, amelyek a magyar kisebbség nemzeti erőgyarapodását, politikai súlyát, a nemzeti ügyet egy-egy lépéssel előbbre vihetik. Hiszen senki előtt nem titok, hogy a mi zászlónkat első főszerkesztőnk* Petrogalli Oszkár adta a kezünkbe s mi mindenkor Petrogalli fenkölt szellemében, az egyetemes magyar nemzeti érdek szemszögéből néztünk minden eseményt, minden cselekedetet. Ezt tesszük ma is. Nem teszünk egyebet, minthogy hívek igyekszünk maradni mindenkori tradíciónkhoz. Számunkra mindegy, melyik oldalról merül föl valamely egészséges gondolat, nekünk egyformán kedves és értékes minden kezdeményezés, amely a magyar ügyet szolgálja. Sohasem szolgáltunk csak pártot vagy osztályérdeket, sohasem alkalmaztunk partikuláris, vicinális szempontokat* mindig az egyetemes2. A memeli kérdés rendezése. 3. A danzigi probléma. 4. A demilitarizált zóna kérdésének rend© zése, mert föltétlenül meg kell engedni a birodalomnak, hogy a rajnai semleges sávon erődítményeket építhessen. 5. A birodalom visszaköveteli gyarmatait. 6. T^teg kell szüntetni a versaillesF szerződés és a népszövetség közötti összefüggést. Kánya Kálmán nyilatkozott külföldi tapasztalatairól Budapest, február 6. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kánya Kálmán külügyminiszter külföldi útjáról hazatérve a sajtó képviselőinek nyilatkozott S egyebek között a következőket mondotta: — Londoni tartózkodásom alatt alkalmam volt Edvárd királynál tiszteletemet tenni. Eszmecserét folytattam több angol politikussal s a Magyarországgal való baráti kapcsolatokat jelentősen megerősítettük. Alkalmam volt közvetlenül ismertetni a magyar külpolitika indokait és elhatározásait. Londonban hallottam, Párisban olvastam a Dunamedence megszervezésének kísérletéről. Német és francia lapok egyöntetű nézete és megállapítása, hogy az olaszok nélkül e tervek nem valósíthatók meg. Olaszország pedig az afrikai háború, másrészt a szankciók miatt nem mutat sok hajlandóságot e kérdés taglálására. A magyar álláspontot Gömbös Gyula miniszterelnök ur a közelmúltban ismertette. Hajlandók vagyunk támogatni az oly szerveket, amelyek az összes érdekelt bevonásával számolnak. Bécsben való átutazásomkor találkoztam az osztrák külügyminiszterrel s a hagyományos belső baráti viszony késztetett arra, hogy vele külföldi utazásom benyomásait közöljem. ség érdeke, a minden kisebbségi magyart összekötő testvériség gondolata, az erőösz- szefogás volt és lesz a célunk. S most, amikor oly nagy dologról van szó, mint a magyar kisebbség politikai egysége, szintén csak azt csinálhatjuk, amit a magyar lelkiismeret, a magyar szivek íratlan törvénye, a magyar érdekvédelem hideg logikája parancsol. Másfél évtizede hirdettük ezt nyílt mellel és sisakkal: nem engedtük elhomályosodni a lelkekben a magyar gondolatot. Ezt tesszük ma is. Petrogalli szellemében. Ez a mi magyar kötelességünk. Itt állunk, másképp nem tehetünk! *•
