Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-05 / 29. (3878.) szám
1936 február 5, szerda. a mu és a Hép&ziweiséfy esetéről néhány nap előtt diadalmasan irt a prágai és szlovenszkói sajtó egy része, még néhány magyar lap is. Triumfálva jelentette, hogy a népszövetség visszautasította Szüllő Géza és Szent-Ivány József petícióját, amelyben orvoslást kér lapunk betiltása ellen. Mindenki, aki örül, ha a kisebbség panaszait elutasítják és a szlovenszkói magyarság egyik vagy másik intézménye nem kap elégtételt, ■most is hozsannázóit. Pedig az igazság másképp állt. A népszövetség nem is foglalkozott az üggyel és természetesen ad acta tette a petíciót, mert a magyarság pártjai az időközben megváltozott körülmények miatt — már 1935 szeptemberében, tehát jóval az „elutasítás“ (ami egyszerű elintézés volt) előtt visszavonta a beadványt. Szüllő Géza 1935 szeptember 4-én a következő levelet intézte Rostinghoz, a népszövetség kisebbségi osztályának igazgatójához: „Igazgató Ur! 1933 december 14-én volt szerencsém Szent-Ivány József úrral együtt a PMH című napilapnak többszöri elkobzása és betiltása tárgyában kérvényt benyújtani a népszövetség tanácsához. Ebben a kérvényben bebizonyítottam, hogy a PMH-t olyan cikkek közléséért kobozták el, amelyek előzőleg cseh lapokban megjelentek. Áthatva ama gondolattól, hogy minden lojális állampolgárnak éppen lojalitásánál fogva joga van az államtól is lojalitást kívánni, tekintettel a csehszlovák parlament uj helyzetére, a népszövetség helyzetére és arra a tényre, hogy a PMH elleni magatartás jelenleg enyhült: jogfenntartással élve a kisebbségi jogok és az egyenlő elbánás tekintetében, van szerencsém a magam és Szent-Ivány ur nevében, aki engem erre kellőképp felhatalmazott, a fentemlített kérvényt visszavonni, amely különben is a benyújtás óta eltelt hosz- szu idő alatt elévült s teszem ezt annyival inkább, mert a kisebbség védelmében jelenleg érvényes eljárási mód mellett a kérvényezők különösen kedvezőtlen helyzetben vannak. Midőn biztosítom a népszövetség titkárságit legteljesebb bizalmamról és fenntartom magamnak a jogot, hogy a tanács előtt kisebbségi jogainkat védjem, kérem önt, Igazgató JJr, fogadja kiváló tiszteletem megnyilvánulását. Genf, 1935. szeptember 4-én. Szüllő Géza, s. k.“ jaildáUás az a levél, amit Érsekújvárról kaptunk két magyar fiatalembertől. Nem teszünk mást, csak idézzük a levél egyes részleteit: „1927-ben érettségiztem az érsekujvári magyar gimnáziumban, bevonultam katonának, majd beiratkoztam a prágai egyetemre, ahol 1935 júniusában magyar iskolákra képesítő tanári oklevelet nyertem természettudományi szakból. Állást nem kaptam, holott sok képesítés nélküli tanár működik mindenfelé s a magyar középiskolák tanári karában egyelőre nincs tül- tömöttség. De mások kerülnek elénk. Mi lesz a fiatal -magyar tanárokkal, ha igy megy tovább? A magyar-francia és a magyar-filozófia szakon tényleg felesleg van, de latin, természetrajz és torna-szakban hiány mutatkozik, mégsem bennünket alkalmaznak. Ml lesz a 20 magyar filozopterrel, aki Pozsonyban most Jancsovics, Bakos, Cvengros tanárokat hallgatja? — Öcsém a múlt évben érettségizett, tanítónak készült s megengedték neki, hogy egy elemiben hospitáljon. Most nem engedik, hogy letegye a tanítói vizsgát, mert „nagy a tultömöttség(í. Akkor miért engedték hospi- tilni? S hányán vannak, akinek ugyanez a sorsa! Mi lesz velünk, akik magyarok vagyunk és tanárnak vagy tanítónak készülünk? Erről írjon, szerkesztő url“ Váratlanul elhunyt Budapesten Szabd Lajos, volt munkácsi esperes Misére menet, útközben a vonaton sztvszéihtidés érte az országos keresztényszocialista párt egykori ruszinszkúi vezérét Budapest, február 4. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Tragikus körülmények között halt meg Szabó Lajos, volt munkácsi esperes-plébános, aki kil'enc éven át kiemelkedő egyénisége volt a kárpátaljai magyar kisebbségnek. Rákosszent- mihályi lakásáról hétfőn kora reggel indult, hogy az árpádföldi templomban, amelynek esperes-plébánosa volt, szentmisét mondjon. Mikor lakásáról jókedvben elindult, még nem sejtette, hogy ez lesz utolsó útja. A helyiérdekű vasúton Sashalom előtt hirtelen rosszullét fogta el, — Nyissa ki, kérem, az ablakot, nagyon meleg van, — ezek voltak utolsó szavai a kalauzhoz, aki sietve tett eleget a kívánságnak. Az ablakot lehúzta s mikor a friss levegő behatolt, Szabó Lajos hangtalanul összeroskadt. Ahogy a vonat Cinkotára befutott, kiemelték a kocsiból, de már nem volt benne él'et. Az előhívott orvos már csak a beállott halált konstatálta. Szabó Lajos a ruszinszkói magyarságnak egyik kiemelkedő egyénisége volt. 1880-ban Nagykárolyban született, édesatyja, aki tanító volt, vallásos nevelésben részesítette. A szatmári szemináriumi tanulmányokat huszonkét éves korában befejezte s ekkor pápai engedéllyel pappá szentelték. Szónoki képessége, papi erényei, nagy tudása közkedveltté tették s gyorsan vitték előre egyházi pályáján. 1909-ig Beregszászon segédlelkész volt. 1920-ig királyházai plébános és ebben az évben meghívták a munkácsi plébániára. Közben esperessé nevezték ki. Az államfordulat után tevékeny részt vett a kisebbségi magyarság politikai életében is és a kárpátaljai keresztényszocialista pártot dr. Nagy Kálmán nagyszöl- lősi orvossal ő szervezte meg. Tagja volt Munkács város képviselőtestületének és a városi tanácsnak. Az 1924, évi kárpátaljai A gyilkos hónap képviselőházi választásban a magyar párt- szövetség közös listáján dr. Korláth Endre után második helyen jelölték. Közben királyházai és munkácsi illetőségét is megsemmisítették. 1927-ben dr. Nagy Kálmán halálakor annak sírjánál tartott beszéde miatt eljárás indult ellene s a hatóságok kiutasították s ugyanez év november 27-én Romániába kitoloncolták. Szabó Lajos esperes később Magyarországra került és itt élt papi hivatásának. Szabó Lajos holttestét a rákosszentmihá- lyi templomban fölravatalozták. Csütörtök délelőtt tiz órakor temetik. A temetésen a kárpátaljai magyarság is képviselteti magát. Hivatalos olasz Jefentes száriul az alíissiiiiek januírban 50.000 embert veszhettek Addis Abeba nagy északi of/enzivái jelent ■ • Sa'sros Karcok Maisaiétól északra London, február 4. A legújabb addis- abebai jelentések szerint Ras Sejnm csapatai tényleg megtámadták Agamé tartományban az olasz északi hadsereg balszárnyát 70—80^ kilométerrel Makaleíó! föl. Makale és az olasz i hadsereg közötti összeköttetés veszélyben forog. Az abesszinok két nap óta változatlan hevességgel támadnak és mindenekelőtt a makalei csapatok oldal és hátvédjét akarják elsöpörni. Főcéljuk az Adigratból Hauzienbe vezető uj országút elfoglalása, mert ezzel lehetetlenné tennék az Asm ara- A d rigrat és Makale közötti összeköttetést. Ezenkívül nyugat és dél feló előtörve egyesülni akarnak a RAS DESTA UTÓDA Dedjasmacs Balcsa — a négue déli hadseregének uj parancsnoka, aki már 1896-bau résztvett az aduai győzelmes csatában. Temibienben támadó abesszinekkel, hogy igy Makelet teljesen elvágják. Az adamei csata lefolyásáról egyelőre nem érkeztek pontos hírek. Valamennyi hír azonban azt mondja, hogy a küzdelem mindkét részről a, leg- elkeseredettebb hevességgel folyik. Szombaton és vasárnap súlyos harcra került a sor a Hauzientől 10 kilométerre északra fekvő hegyi szorosok birtokáért. Az abesz- szinok a véres harcok folyamán állítólag meg- íutamodásra kényszerítettek két olasz zászlóaljat. Az olaszok két magasrangu tisztet és sok katonát vesztettek. A Reutor-iigynökség szerint Makale aligha tud ellenállni és a várost az abesszinok hamarosan visszafoglalják. Makalei körülkerítették és a városon keresztül folyó patakot más mederbe vezették, úgyhogy Makale jelenleg viz nélkül áll. Makale veszélyben Addis Abeba, február 4. Az uj nagy északi ütközetről szóló hírek egyre határozottabban azt állítják, hegy Ras Sejum eredményes támadást intézett a Hauzien és Adigrat között lévő olasz vonalak ellen. Dessiei jelentés szerint Makale elfoglalása küszöbön áll. Az olasz helyőrség tehetetlen és választania kell a meghódolás, vagy a biztos pusztulás között. Az afeessziBOlc óriási veszteségei iaiiyár Csapban Róma, február 4. A 114-es számú harctéri jelentés a következőképpen hangzik: A negheli-szakaszon Gállá Borana hozzánk csatlakozott törzsei összeütköztek az ellenséges haderővel és megverték őket. Az olasz repülők bombázták Ellot vidékén a Webbe Gestro és a Webbe Shebeli között a gyülekező ellenséges csapatokat. Az eriíreai fronton nem történt jelentésre érdemes esemény. A olasz főparancsnokság hivatalos becslése szerint január második felében az északi fronton és a déli fronton az abesszinek összesen 17.000 halottat veszítettek. Az abesszin sebesültek száma őü.000, úgyhogy a szökevényekkel és az elfogott harcosokkal együtt az abesszin hadsereg veszteségét ebben az időben legalább 50.ÜÖÜ emberre ke]) becsülni. Egy Dessieböl érkezett jelentés erélyesen megcáfolja azt a birt, hogy Ras Mulugetha a makalei csatában megsebesült, fia pedig elesett Obsbukriő i belgrádi szfeupstinábasi Belgrátl, február 4. A szkupstína ma délelőtt háromnegyedórás ülést tartott, amelyet teljesen kitöltött az ellenzék jól megszervezett obstrukciója. Az elnök szavából egyetlen szót sem lehetett érteni s csak később tűnt ki, hogy kísérlet történt a napirend letárgyalására. Az obstrukció ezt megakadályozta s az ülést bizonytalan időre elnapolták. 3
