Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-28 / 49. (3898.) szám

M fi N Q 9 fi ll?i. |oqeAÁug>i^szeA puj zs>j^j>izs>ju>^ üim,.,1111111.min..iiHiiniiiiiiniiiiiii.iiiHii,iiiin..iiiiiii.iiniiiiiiiii[..iiiiiniiinii,,iiiiin,iiiH)i,min,iiiiiiii.iiiiiii.iiiiiii.iiiini.iiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiHn.iiiiiiiiiimiiiimm qinqauauqa najtnzs ‘jnnjiaj sadaia; b xuiuíb s B|K>JJbí lauruiazs meje qajeí b xiaqauuaÁS /ípuiE ‘ajjaAajzsg sí ÍEÁ'uE-uyizsojo ze sadaja; B qqBAOj [ass?d^j zezs iíuBija^ •qajinqauaui UEqniEJi pBA hjaj -jaAa-izs^ Jípif.íipquEjzsojo zb uopiniB s jga -aÁiaqqaifaJ JUPiej Pl® áaS^A tjajaA sadapj v quaSESjEinui uiepiA v PfBNEinui uaruazs -ÁSbu UBinjpq b puioi SeipjBipiqiauiuiazs s qa^zo^aSjadmaq ‘qB^zo-inaueH ‘iBÁnutq -srq b papzaq Bqq^jBf uippiA np;zsoao jpq B JoqiuiB ‘alapi xjoa 0138 ÍUBXipiq ap ‘*auíjapazs3A opajazoq ppj BÁuiqsfq b Ex!?! JoqiuiB ‘;HB[a sí apzqapi qausadaiax y "qE:-jcqjBj piaj Aupteiq b aasaaaÁSa s qoAjoq -upizsojo j;ai|'ajiq jpq junp.aj BAjnin arad ÁUBqafq •j;ozoqEJpA sp Ijnai iojÁ;aq poqBf b ajjapuizBzs Áupqpu sp upfnclBq dap; b juauqq ‘fquas jxaá3ij luan Á3oq ‘apiq jzb joqiuiB ‘Áupjsiq y *;aqanua^S b apaAoq uoiuoÁu UBqqoip uodBii ASa ‘pspnnpa saj -azspnaJ qaauaÁS b E^pje; qEusnuBÁS uaS| jpra JoqjurB ‘sadapj y •jpApqqatfa.i rapupia BjiBqB mán *;aqanua.í3 b bjjb33bj BqpiQ •pBJBnqoAp} ct Sipjp raojpq-jpq s qpiRjia uaqopi eoÁuoziq Á3a ja33aj BÁupisrq saA? -jeq ÁSoq ‘tnippj qausadeia; reipuj ÁSg sj9i9zsi?f iu|uí 'ueizsojo zv *S;9®9A .Sejia •e jibíp 5rpad tttt* rppzaAa^ Suub rópppu puiui p ppend lozgn-BiBjnipz'Si pi?qqa S9 n?2S ^919 jpqpáinqp-BA wa^e -p zb amapazg ipáin ‘qiiposoÁps rcue bjozeppBA b qpa^jaq Bippq áboq ‘.Siped 9s>ap}tTTig qnzoq qn3rEin qpnoqizsutTq qaiu -aipzs b pBitn jexepeqoieso t^diuiufopoyi ■qetrpíep'epj Jrpagopxog « nödid^q^m qizaAdn jipza ‘an^qap zgpSa zsaj páiíop -joq ‘■BÍjaBpidS'aro i^ejba Bipí^oq ‘qpípuoni sí ;zy 'pm-Btn mos qn.CS'Braii dBiiqoqBtrr ‘qsrguiiSa qfl'pi SídBn ibih b pnira 33 aj -sziqj iqq$} B ipB^Bp^ sqpoqstuoqpq aqpzaq qonfajsodBq b wofí q?gxos qion^ipm zv Bfpeip [BApz8nuoí sg roaqqjpaa noppgjiA v >- ££| r *jyAÜnq33ig ‘aqpnoq qasoBdojrji •qopBJBin Xu^jsiq pf sj uf X3oq ‘sojzqq íC3j *qo|nuB» uiasBqos jbzssoj a;px •saunj saApaq bjuioui^zs up zb 9 paw •soujs imiuas qunipu inqpu Bqjsznsz qqan qtm uiospjJBA y ‘jqan qqzi upqsapzpj y •jpsaui b qnfjBSuBq UR^g •jpqaai b qn^nuBj pn/íSg *BqBq dpzs ‘noJBgapp ‘nfBqnzssoq ^C3a •EJfisznsz b mospíÍEd tjq up zy •wyava Na zv •zCnoszog ‘saAp n ‘Bqia;a ^bajo^i •SApaq napúim rap jnarara Igíspsajaq-qazspjappBM •a;jo;ia sí ;pqp[ y ‘jjasaai ipjpj b aarai *BSp bj ^3bh b pojopt V?í MpqazsajjBpBUi juiuiy :BjJB|3aui ipr upjzB jazs.vSa ‘popojo; mau |azza aJUij *}BqEJBpEHI B BUB^npa más jaaSpijA b qaraaa,í3 9f ‘;BqojBAOJ b qBfqjzsnd qBJBpBUi b A!uoziq Stpaj •ppnq noS^Bj V ny^n qazsapippinu jozsqog qBzssoj b paaazs ‘u{j soqfBd naSi aauij •viavfc-aw aam •pqsopnry *»aA9 gx ‘-p3bm j [Bq ‘El'riq ‘aían ‘qnpj laAaú qnndpqaoqnx •fsq immas nasoupq ‘qunsa sí [a Bqpu bh qjBiB qnqpi y ’fpf ssijj b 3odoJ supui s ‘dBq Ejp^iosajmjj SajasqaJaÁ3 b bzso^-Xo.íSsj dBn sa^upj cprajaj Buiisjoqnx •poX3B|aq zia y UBqaBxeq e nunqBpo •p^gzonroQ ‘BqnxrpnT iagraomaAÍ •ljo;zsodui| gap9 UBiBjuozsnq spi y ‘hoXSbu Bgoqpdia 8 B}2oj3aiu rnp^uB aQ ‘{UUBJjns pnjqB iq uaiajjiq u9)rB zy ‘juBJSn XJBqE [a ‘bojo b ipariSa^ •nBqsanoj aAJoga xpnqaj PO ‘UBqurOiCn ;soin xtaj aS^A qBuqpzBj y •juBjSn ajpioi b poA uapxiíup^i *inuaA Bxpnj mau iq xpfaj mp qBSQ HBqqpzBj sojojíaj B xioa jnaq ofaj ‘buioa qppaAaazsp 3pm Xjo aira g •jbjjo BpSnp BqqazBi A3g : Jipnisa mau xpu t#| aoqxinm y •qanpnqaqp [Buzseq raasSpjq ‘ajjp uoA3bu mp dBqiq aQ •doga juapuiiu ‘(ebj qmp ^nounq uoáSbu nipop siq V •WY3I0 siy •B°pjg C8&A9 01 ‘9q!PH qopSJOj *9dBiaj b qupa in^itg ‘pq mau ap ‘zsaj zsbabx •jBABq b ‘jaSapiq y jpq qnfapA Bqpiq aa qpqnjjs ‘x}s mpqjpAXsax Up^iosojoq ‘ípqupzs uiBjdBjj qp; a-zsaj ‘uiojpA ‘moapA qpzs e fnj ysa qisg *i3x máj ■pyínoqjeg ‘aquaq b^bq Iiaqosaw I94pxojBd b mijtf íajqa^3aq sBABq ‘Jpq^í V qazju [9qqBtqB zy •qpjBnqpd sazsqp ‘qp^ujoqi^ 9zpdraod ‘ojqopunx •SpjiASpf jBZEd ‘9iuipíjis3 uaSaAnqBiqB zy •qajazsqp-Xipxsuq njoíno^o ‘qójygisa jspuo •qauaSuqsa qodBSoiípr saÁup j ‘3bxsba jojojaj y •Efíijoq 3pf ‘9q 9zpiqizg ‘93oh a xafaxax nsioívd 9So;qsa ^CSa juij^ ‘ub^{0 qunzpq iux y *NS03r V *3}TH3H3d9H IVStfai XOMVADVN SI3 8» — — 434 — A KÉK MADÁR INDIÁN MESE Irta: Szentiványi Jenő A világ már jóidoje forgott pályáján, em­berek is éltek szerteszét a földkerekségen, amidőn Hanunah, a Nagy T&koőebéka, az indiámek hite 6zerinti fctezell&m, felmerült lakóhelyéről, a Ceen-des Óceán mélyéről és tanácskozásra hívta a különböző rendű, ran.gu szellemeket. Az Örök Tavasz szige­tén, Hawaiban gyűltek össze; annyian vol­tak, hogy feketéilett tömegüktől a sziget. Alázatosan hódoltak Hannnah előtt, aki megköszörülte torkát és beszélni kezdett: Elmondta, hegy a nagy munka befe­jeződött, az ember most már folytonos istápolás nélkül is eléldegél egy darabig, tehát mindegyik térjen vissza égi vagy földalatti hazájába és élvezze az aranysza­badságot, mindaddig, amig parancsszóval ismét szolgálatra nem rendeli őket. Az egybegyűlteket igen megörvendeztet­te a Nagy Teknősbéka beszéde és az elren­delt pihenő. Mert hát mi tagadás, az indiá­nokkal annyit kellett bajmolődniok, annyit szaladgáltak hozzájuk segítségért, hogy már a csontjak is belefáradt a folytonos munkába. Persze, hogy elcsodálkoztak, amidőn kivált a körből az egyik indiánnak öltözött szellem és azt a furcsa kérést ter­jesztette Hanunah elé. hogy a Nagy Tek- nőebéka adjon engedélyt számára a földön maradásra. Megszerette a mohikánokat, kö­zöttük óhajtana élni mindvégig. Már amugyis főnökükké választották. Hanupahot szerfölött elálmositotta a sok szónoklat és pislogó szemmel mondta, hogyhat ha akar. csak tanyázzon a mohi­kánjai között. Mire ezt kimondta, már aludt is, akar a bunda és Így nem vette észre, hogy a Vadkutya-szeLlem kutyábba sem veszf a parancsát "és engedély nélkül szintén a földön marad. Kodojampe volt ennek az engedetlen fickónak a neve és mialatt a többiek éktelen surrogással röp­pentek hazájuk felé ő ravaszul meglapulva rejtőzött egy babérból?or alatt. Amikor pedig kitisztult a látóhatár, a gyalogszer­re! bandukoló mohikán isten után osont Bosszút akart állni rajta, mert egyszer csúnyán elpüfölte valami galádságért. Mert Kodojampe különben a Gonosz Gondolat szelleme volt. A Fehér Bölény távolról sem sejtette, hogv régi ellensége nyomon követi és vig nótázással suhant keresztül a tengeren, haza kedves népéhez Megérkeztekor a mo­hikánok hatalmas ünnepséget csaptak tiszteletére, azután megint rendes foglala­tosságukhoz láttak. Halásztak, vadásztak, meg harcosokhoz illően, a tűz mellett he­vertek és hősökről meséltek egymásnak. Gondjuk-bajuk nem volt, mert amióta Fe­hér Bölény ült a főnöki fatuskón, minden a maga rendjén ment. Volt ínni-enni va­lójuk bőven, még a rossz esztendőkben is ée főnökükért tisztelte őket valamennyi indián nemzet. Kodojampe távolról figyelte a törzset és egyszerre elérkezettnek látta az időt, hogy megbolygassa a mohikánok békés életét és vele együtt Fehér Bölényt is. így esett meg, hogy egy szép este a vadászatról megtérő Fehér Bölény a sátrában lelte a Vadkutyát. A legpuhább vad bőrön hevert és rögtön nekilátnádt a belépő főnöknek, hogy igy meg úgy a törzs fizessen a ré­szére ennyi meg ennyi adót Szemtelen­sége annyira felbőszítette Fehér Bölényt, hogy kurtán-furcsán kihajította sátrából hívatlan vendégét, csak úgy puffant. A Vad kutya pedig egyenesen a Lapos- fejüek törzséhez rohant és elővette leg­gonoszabbik varázslatát. Gyfilölséget hin­tett az embereik közé. Addig súgta, sut­togta fülükbe hangtalanul a rossz taná­csokat, mígnem azon kezdtek gondolkodni, hogy miért oly sok kincsük a mohikánok­nak és miért nincs nekik? És ahelyett, hogy dologgal igyekeztek volna gazdag­ságukat gyarapítani, Kodojampe sugalmaz zására elhatározták a rablóhadjárat megin­dítását a mohikánok ellen. Sötét éjszaka támadták meg Fehér Bö­lény gyanútlan faluját. Szörnyű harc ke­rekedett. Fél éjszakán át tartott a csata és hajnalra a mohikánok oldalára hajlott a ervőzelem. A Laposfejüek megtizedelve menekültek az erdőbe. Fehér Bölény kis csapattal üldözőbe vette Kodojampét, hogy megbüntesse ga.zsáráért. Kodojampe, ami­kor látta, hozy kelepcébe került, előrán­tott tegezéből egy szentjánoebogárfénynél, taplótüzön főzött mérezbemártott. nyilvesz- szőt és a főnökre repítette. A mérgezett vessző halálra sebezte Fe­hér Bölényt. Lelke csodálatos kék színben, ragyogó tollazatú madár képében röppent el testéből, busuló harcosai szemeláttára. Azóta Kék Madár néven tisztelik a szellem­mé visszaváltozolt Fehér Bölényt és azt megélj^ illőié, hfygy szüntelenül ott repdea MÓKA _________________ ISK OLÁBAN. Mondj egy átlátszó tárgyat! —- Létra. ELSZÓLTA MAGÁT. Kovács Pista nem akart iskolába menni. Felhívta telefonon az iskolát és a ta<nitó urat kérte. — Hahó — mondja a gyerek —, kérem, a kis Kovács Pista ma nem mehet az isko­lába . . . Beteg. A tanító előtt mindjárt gyanús lesz a vé­kony hang. Megkérdi: —■ Ki beszél ott? Ijedten felel erre a vékonyka hang: — A papám . . . KIS LEVELEK Több kis magyarnak: Csak tintával, vagy tussal rajzolt kiépet küldjétek, mert ceruza­rajzot technikai okokból nem közölhetünk. — Nem szép dolog idegen toliakkal ékes­kedni, — mondja a közmondás. Ezért én is arra kérdek benneteket, hogy mindig csak a saját írásaitokat és verseiteket küldjétek be. Olyan írásokat és verseket, amelyeken meglátszik a felnőttek segítsége, nem fo­gunk leközölni. Ezenkívül kézirataitokra Ír­játok rá. hogy hány évesek vagytok. — Az utóbbi időben több kis magyar neve ki­maradt a megfejtők névsorából. Hogy ezt elkerüljük, a jövő héten nem fogjuk kö­zölni a megfejtők névsorát, hanem két bét múlva. Természetesen azért igyekezzetek a megfejtéseket mielőbb beküldeni s egyi- kőtök se felejtse el csatolni a rejtvényszel­vényt. Herczeg BabcL Számrejtvényed jó, de na­gyon nehéz. Készítsél könnyebbet. — Pető Irénke. Köszönetedet tolmácsoltam János bácsinak. Légy továbbra is hűséges munka­társunk. — Kemény Zoltán. Születésnapodra utólag én is minden jót kívánok s örülök, hogy a könyvvel örömet szereztem ne­ked. — Ábrahámffy László. Versed jó, de nem elég önálló. Próbálj máskor egyedül írni. — Kenessey Ildikó. Légy türelmes s meglátod, hogv a szerencse neked is ked­vezni fog. — Csery I’us. Könyvedet kíván­ságod szerint becserélem. — Tóth Ilona, Meísels István, Molnár Jolán, Babják Gyuri, Baán Jolán, Ábrahámffy László, Kropaesek Lad, Hutay Éva, Farkas Janid Farkas Marci. Fölvettelek benneteket kis munka­társaim közé. írjátok meg pontos címeteket e közöljétek, hogy hány évesek vagytok és hányadik osztályba jártok. MEGFEJTÉSEK Az 55. szám rejtvényeinek helyes meg­fejtése : Keresztrejtvény: Telefon, Ella, né, em, ivó, Ali, ta, ég, jók szakasz, tanítás, le, Ella, fa, nem igaz, Éva, elé, pók, ja, ka. — Nagy Kató sarokrejtvénye• Elemér, lebeg, gebe, meg. ég, r. — Babják Márta rejtvé­nye: Végén csattan az ostoT. — Nagy Géza rejtvénye: Zimankó. — Orbán Lajos fésü- rejtvénye: Mátyás király. — Veres Laci láncrejtvénye: Sás, sav, vas, sár, rés. sál. — Nagy Olivér rejtvénye: Ágnes, Helén. —- Nagy Fóbcrt bullárnrejtvénye: Üres erszény, üres fő, nem sokat ér a kettő. A rejtvényeket helyesen fejtették meg: Ábrahámffy László, Árvay Pali, Ádám Gyurka; Bábi Misi, Brazorotto Éva, Bállá Lenke, Babják Márt.a, Babják Gyurka, Baán Jolán, Bardocz Sándor; Czintula Géza, Cserny Ilus, Czópa Laci; Farkas Janki, Farkas Marci, Fizély Ju­dit, Fekete Boriska; Gyurién Ferenc, Gönc-zy Évike, Gáthy Évike; He rezeg Babéi. Hurin Géza; Jankovich Imre. Jankovich Médi, Janda Lóránd, Jelűnek Harry; Kemény Zoltán Karsay Tibor, Koltay Magda, Kenessey Ildikó, Kropaesek Lenci, Kropaesek Gabi, Kucs Rózd, Kucs Gyula, Keresztessy Paula, Kozma Edit, Krakovits Erzsi, Kazár Lili; Lenez László, Lükő Emma, Linner Ilo­na, Legeza Tivadar; Mágory Juci. Molnár Jolán, Meisels Ist­ván, Molnár Ilona, Matina László, Mikus László, Minarovits Sasa; Namesánszky Aliz, Nagy-Csomer István; Polányi Gyula, Polányi Imre, Pető írón­ké, Pongrácz Évi, Pénzes Joákirn, Pálka Magda. Papp Kató; Rozlosnik Bözsi, Riszner Jenő, Riszner Karcsi. Rakusz Márta; Schalkház László, Sebők Éva. Sebők Ju­dit; Szőke Istvánka, Szabó Gyula, Szklár Évike. Szecsey Klára; Tóth Ilona; | 1 Vácz Nóra; Zilahy Lajos, Zirkelbach Tibor, Zirkel- bach Dóra. ooo Sorshúzás utján az első dijat Meisels István Kosztolányi „Arany sá kánv“ című könyvét, a második dijat Kucs Rózsi Móra „Hol volt, hol nem volt1* ciinü könyvét nyerte. % n - 439 -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom