Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-27 / 48. (3897.) szám

Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké„ külföldre: évente 450, SzlöVeUSzkÓi és rUSZÍnSzkÓi maQUQTSág félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • . ,, - . R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. pOlltlKCLl TLQ.pilCipj Q. *9y« szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— Ki. Szerkesztőség: Prága II., Panská u 1 i c e 12, II. emelet • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, III. emelet • • TELEFON: 303-11. • • SÜRGÖNYCIM. HÍRLAP, PRAHA. „Imperialista szocializmus" (sp) Prága, február 26. A legújabb csodabogár most vonul fel gépfegyveresen Tokio uccáin, fiatal tisztek vezetik és halálos biztonsággal csap le azokra, akiket áldozatául kiszemelt, ó, a japán zendülők nem gyilkolnak „feleslege­sen", nem ütköznek össze rendőrökkel, csendőrökkel, hanem pontosan azokat a ve­zető egyéniségeket kaszabolják le, akik a másik rendszer erejét és lényegét jelentik, A halálnak más jelentősége van Japánban, mint nálunk: katonadolog s az sem lehetet­len, hogy a merénylő, aki ma megöli gyűlölt ellenfelét, holnap a császár parancsára ön­kezével végez életével, mert azt, amire vál­lalkozott, elvégezte s letűnhet a porondról. Oly távoli, oly nehezen érthető a japán élet, hogy a legújabb katonai zendülés értelmét sem hámozhatjuk ki egykönnyen az esemé­nyekből. A legvalószínűbbnek az látszik, hogy a fiatal tisztek radikális módon „ki akarták huzni a japán testből a fullánko­kat", eltávolítani mindazokat a kimagasló politikusokat, akik mérsékeltséget hirdettek' ás egyrészt ellenezték a külföldi terjeszke­dést, másrészt a belföldön görcsösen ra­gaszkodtak a liberalizmus vívmányaihoz, a magánkapitalizmushoz, a vagyonhoz, az Eu­rópából importált pénz és jogszokásokhoz. A zendülők tudták, ha négy-öt vezérellen­felet eltesznek láb alól, nyert ügyük van akkor is, ha közben elbuknak, mert a „mér­sékelt irányzat" s a politikai pártok nem pótolhatják a veszteséget, amit legjobbjaik eltűnése jelent — s a katonai klikk akaratá­nak érvényrejutása könnyebbé válik. Nevetségesebben hangzó jelszó, mint a forrófejű japán tisztek „imperialista szocia­lizmusa" alig képzelhető el s mégis, szá­molni kell vele. Fából vaskarika, de realitás Tokióban, a japán élet különlegességeire szabott exótikum. A világ lassan-lassan sze­gény és gazdag népekre bomlik s mig pél­dául a szovjet a világ egyik leggazdagabb birodalma, Japán a legszegényebbek közé tartozik. Ma hetvenmillió lakosa van, két­százan élnek egy négyzetkilométernyi sze­gény. kisajtolt földön, Mandzsúria 34, Ko­rea 21, a többi gyarmat 10 és a japán be­folyás alatt álló Északkina 70 millió embert lát el, s a sárgák nagy szaporodása mellett a kenyér, illetve a rizs egyre ritkábbá vá­lik Nipponban. A túlzsúfolt embertömeg fe­szítőereje óriási. A kormány mindent elkö­vetett a jobb életlehetőségek biztosítására, iparosította az országot, de Anglia elzárat­ta a piacok kapuit s a japán árut, bármily olcsó, senki nem akarja átvenni. Mihez kezdjen a szerencsétlen sárga tömeg? A bel­földön európai vagy amerikai izü társadalmi berendezkedés formájában uralkodik a libe­ralizmus kapitalizmusa, amely az ellentéte­ket még jobban kiélezi, mert egyeseket gazdaggá tesz s a tömeget még jobban a nyomorba dönti. A katonaság a szamuráj nemességének büszke hagyományát őrzi, s most már nemcsak utálja a múlt század de­rekán a külföldről behozott formát, amely, mint említettük, a liberalizmus kapitalizmu­sának alakjában rendezkedett be a szigetbi­rodalomban, hanem látja a rendszer vesze­delmeit is, mert a kapitalizmus fonákságai, épp úgy előtörtek Japánban, mint más or­szágokban. Egyenlőtlen vagyoni elosztást eredményeztek, korrupcióhoz vezettek, cső­A japán katonatisztek zendülése Rövidéletü katonai puccs Japánban A lázedák meggyilkolták Okada miniszterelnöki)*, Sailá volt min'sztere'nöhöt és Takahasi pénziigym.nísztert - Elszigetelt akttá - Goto miniszter uj kormányt a,akit A cél: „imperialista szo" Tokio, február 26. Japánban katonai for­radalom ütött ki, amelynek eredményéről Európa egyelőre nem kaphatott tiszta képet, mert Tokióval minden összeköttetés megsza­kadt. Az eddigi jelentések szerint a szélső­ségesen nacionalista katonai körök puccski- sérletéről van szó. A fiatal katonatisztek fegyveres erővel1 kezükbe akarták ragadni a hatalmat. Követeléseik között van az, hogy a külpolitika iránya megváltozzék, a párto­kat kikapcsolják az államéletböl, a közgaz­daságot állami ellenőrzés alá vegyék, az uralmat autoritativ kormányra biz rák, amely pontosan követné a hadsereg imperialista céljait. A fiatal tisztek régóta nincsenek megelégedve az államélet vezetésével és mindent elkövettek, hogy megnyerjék a ja­pán köznépet annak a különös programnak, amelyet „imperialista szocializmusnak" ne­veznek. A japán katonai körökben keletkezett uj eszmék szerint összhangba kell hozni a ha­gyományos japán felfogást a modern gon­dolkozással és a Szamuráj ősi katonai kaszt­döt mondottak a gazdasági életben s egy­részt nagy vagyont, másrészt nagy nyomort halmoztak fel. Itt az idő, hogy az importált fehér rend­szer csődje után Japán visszatérjen saját nemzeti formájához, hangoztatják a szamu- raj-hagyomány hívei, mert ha nem teszi, a beteg kapitalizmus összeroppantja s egy má­sik idegen formát, a bolsevizmust hozza az országba. A fehér fajjal való szellemi keve­redés csaknem százéves felfrissítő kúrája után miért ne térhetne vissza az újjászüle­tett és megerősödött Japán régi nemzeti for­májához, amely kétezer évig nagyszerűen hordozni tudta az életet a szigeteken, miért ne számolna le a bomlasztó idegenséggel, amikor soha aktuálisabbnak nem látszott a régi japán mentalitás érvénye, mint a mai helyzetben? — mondják a katonatisztek. Ja­pán eddig szolgaian másolta a fehéreket. Mindent eltanult tőlük az eredetiség legcse­kélyebb igénye nélkül. Most a fehérember hibái és bajai beszakadtak Japánba. Mi mentheti meg a birodalmat és a mikádót? Csak az, ha szakit az importtal és ismét a saját törvényszerűségét, a saját erkölcseit, a saját módszereit kapcsolja be az államgépe­zetbe annál inkább, mert a ^íelyzet egyene­sen megköveteli a változást. A japán népet a mai helyzetben csak a japán mentalitás tarthatja fenn, az a mentalitás, amely nem azonos az európaiak keresztény erkölcsé­vel s a harc lovagi szabályait állítja a morál előterébe. A régi japán erkölcs szent dolog­ját újra uralomra kell segíteni, de ofymödon, hogy a régi katonai nemesség az ipar és a közgazdaság vérkeringését is fölpezsditse. A forradalmárok céljai a következők: a par­lament eltörlése, a nagy vagyonok szociali­zálása és a régi feudális lovagi rend fölixji- tása. A harmadik ezred fellázad A Reuter-iroda Sanghaiból érkezett jelen­tése szerint a forradalom a következőkép­pen folyt le: — A tokioi hadosztály harmadik ezrede, amelyet Mandzsúriába akartak szállitani, a pályaudvaron fellázadt és tisztjeinek veze­tésével a város ellen vonult. A katonák né­hány órával előbb éles muníciót kaptak, úgy hogy aránylag könnyű dolguk volt és na­gyobb ellentállás nélkül megszánhatták To­kió stratégiailag fontos pontjait, a hadügy­minisztériumot, a belügyminisztériumot és a rendőrséget. A katonák fiatal tisztjeik ve­zetésével behatoltak Okada miniszterelnök nak tartja az erőszakot és a harcot, vala­hogy úgy, ahogy Soréi az „Erőszak védel­méről" cimü könyvében megírta és akaratla­nul Lenin, Mussolini, Hitler mintaképe lett. A japán szamuráj évezredes tradíciójának, a japán nemzeti vallás különös erkölcsének fölujitását kétségtelenül befolyásolta az, hogy Európában több helyen diadalmasko­dott olyasféle forma, amely a japán erkölcs­nek és halállenéző kultúrának évezredek óta alapelképzelése volt s csak száz év óta szo­rult háttérbe. Most van a nagy pillanat, harsogják a ja­pán tisztek. „Boldogulunk az európai men­talitással, bármily tökéletesen másoljuk is? Nem boldogulunk. Éhen veszünk s orszá­gunkban nagy egyenetlenségek kristályo­sodnak ki. Az ősi japán mentalitás megen­gedi a küzdelmet, sőt egyenesen szent kö­telességgé teszi. A japán vallás azt paran­csolja, hogy mindent elfoglaljunk, amit el­érünk, vessük meg a halált és uralkodjunk. Legyünk katonák, csak katonák, mert kato­nának lenni a legnagyobb dolog, meghalni gyönyörűség és üdvözülés. így van megírva a törvénykönyvekben. De abban a társada­lomban, amelyben a szamuraj-mentalitás urlkodik, nincsenek egyenetlenségek, nincs magánvagyon, mert minden a császáré, aki isten s a rendszer ugyanolyan tökéletes, mint a hangyák társadalmának rendszere, ahol a tömegek feláldozzák életüket a ve­zető kasztokért és a vezető kasztok a töme­gekért. Tudják, hogy igy kell lenni, mert ez a biológiai rend. A hangyatársadalom is fel- bomlana, ha nem igy lenne." A Spártához hasonló katonai állam az, amit a japán tisztek kívánnak, egy évezre­des, kollektív forma felújítása. A fegyelem, az önfeláldozás, a halálmegvetés, az abszo­lút bajtársi viszony, a kollektív élet, a köz­vagyon, a kaszárnyarend alapelvei vonul­nak be velük az államba. Egyetlen nagy hadsereggé óhajtják változtatni Japánt oly­módon, mint Európában az ókor csodálatos katonaállamai voltak. Nincs egyéni érdek, egyéni jólét, egyéni élet ebben az ősi elkép­zelésben s az állam úgy működne benne, mint a gép, amit a fegyelem olajoz. A nagy érv, amivel a japán katonák ma dolgoznak: a helyzet. „Csak ha katonai állammá vá­lunk, hódítunk, erőnket összpontositjuk és kitörünk szűk kereteink közül, csak igy él­hetünk meg, igy birkózunk meg a sorssal. A japán hagyomány felújítása nem mulatság, hanem az egyetlen lehetőség, amely ponto­san alkalmazkodik mai viszonyainkhoz. Máskülönben elveszünk." — így született meg a japán hadseregben a régi alapokra épült uj eszme: a katonák kollektív társa­dalmának vágya, a spártai fegyelemben és önzetlenségben élő vasnép hódítási mentali­tása, az „imperialista szocializmus." Az európai ember értelmetlenül néz az ősi japán erőszakvallás felújítására s aggódik is, hogy hová vezet majd a keresztény alap­elvektől merőben elütő ázsiai morál különös útja. Ma^KépesmeHéWeí ^ ^ 16 oldal ára Ké 1.26 J -XV. évf. 48. (3897) szám o Csütörtök • 1936 február 27 házába és meggyilkolták a miniszterelnököt. Később a különítmények meggyilkolták gróf Saito tengernagy volt miniszterelnököt és Takashi pénzügyminisztert is. A merényletek Az egyetlen hivatalos jelentés, amely ed­dig a zendülésről érkezett és a japán kül­ügyminisztériumból származik, a következő­képpen hangzik: — Az első hadosztály néhány katonája öt óra 20 perckor reggel parancs nélkül beha­tok néhány politikus lakásába és meggyil­kolta gróf Saito tengernagyot, Okada mi­niszterelnököt és Takashi pénzügyminisz­tert. Vatanade tábornokot, a katonai neve­lési osztály parancsnokát súlyosan megse­besítették. Makino grófot és Suzuki tábor­nokot ugyancsak megtámadták, de a két személyiség elmenekült. Sajonji herceg, Uasa, a császári ház minisztere és Kavasi- ma hadügyminiszter biztonságban vannak. A hatóságok a rendet hamarosan újra hely-

Next

/
Oldalképek
Tartalom