Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-21 / 43. (3892.) szám
" i*ryv. Ma: jT Gyermekmelléklef XV. évf. 43. (3892) szám • Péntek ® 1936 február 21 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II, Panská évre 76, havonta 26 KC., külföldre: évente 450, SzloVCTlSzlcÓÍ 6S TUSZÍTISzIcÖÍ 77lCLPllClTSá& ulice 12, 11. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. • # # ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 30311. © • Egyes szánt ára 1.20 KI, vasárnap 2.- Ki. r SŰRGÖNYC1M: HÍRLAP, PRflHfl. Kétféle romantika Uj diplomáciai tevékenység Közép- és Keíeteurópáhan Paris aggódva figyeli a német-olasz tárgyalásokat Suvich és Berger-Waldenegg - Göring Lengyelországban - Hodza belgrádi útja -- A lengyel miniszterelnök Budapestre készül tria függetlenségét. Párisban nem tartanaik attól, hogy a Róma és Berlin között megindult tárgyalások megegyezéshez vezetnek. A Foreign Officeban Berlin és Róma egyesült erővel meg akarják gátolni a kollektív biztonságra irányuló nemzetközi akciót és a tárgyalások ezzel! a tervvel állnak összefüggésben. Orummoncf és Mussolini Paris, február 20, Franciaország politikái érdeklődése legújabban ismét Közép- és Ke- leteurópára összpontosul. A lapok nagy figyelemmel kisérik Berger Waídenegg és Suvich találkozását, de azt a megbeszélést is, amelyet Mussolini Sir Eric Drummond római angol nagykövettel folytatott. Göring lengyelországi utazásának ugyancsak nagy jelentőséget tulajdonítanak, de Hodza jugoszláviai útiterve is érdeklődést kelt. Hodza belgrádi látogatását általában a párisi tárgyalások kiegészítésének tartják és az a vélemény róla, hogy uj pozitívumot jelent Középeurópa megszervezésében. Hodza belgrádi utjával áll kapcsolatban az osztrák külügyminiszter és Suvich florenzi összejövetele is. Mussolini és a lengyel nagykövet tegnapi hosszabb tanácskozása ugyancsak a középeurópai kérdéssel áll összeköttetésben. Drummond és Mussolini viszont a flottaszerződésről és a tervezett légügyi Locar■— nóról tanácskozott és a duce kijelentette, hogy Olaszország mindaddig nem kötheti meg a szankciós államokkal a légügyi Lo- carnót, amíg a megtorlási intézkedések érvényben vannak. Páris egyelőre nem tudja, hogy Göring legújabb lengyelországi utazásának hátterében mi áll. Valószínűleg a lengyel—német viszony felülvizsgálásáról lesz szó, továbbá a londoni és a párisi konferenciák elemzéséről. A Havas-ügynökség varsói jelentése szerint a lengyel miniszterelnök budapesti utazást tervez. Ugyanakkor Beck külügyminiszter állítólag tavasszal Belgrádba akar utazni. Koszcialkovszki magyar- országi utia Varsó, február 20. Magánforrásból eredő hír szerint Koszcialkovszki lengyel miniszterelnök a közel jövőben Budapestre utazik, hogy viszonozza Gömbös Gyula magyar miniszterelnöknek legutóbbi varsói látogatását. Koszcialkovszki utjának egyúttal az a célja, hogy kifejezésre juttassa a hagyományos lengyel—magyar barátságot és egyben bizonyságot tegyen arról az érdeklődésről, amelyet Lengyelország tanusit a dunai kérdés további fejlődése iránt. A lengyel miniszterelnök budapesti utazásának időpontja még nincsen pontosan meghatározva. (4c) Kezdetben meghúzódott a lap' félreeső zugaiban, csak úgy mellékesen volt jelen, jobb hijján bedobta egyéb tarka szemetek között a szerkesztő tölteléknek. Mi idegesen átlapoztuk mint helyiérdekű pesti szenzációt, mint ahogy át szoktuk lapozni az ilyen természetű pozsonyi és kassai szenzációkat is, mert általában nem ismerjük az úgynevezett társadalmi élet kulisszatitkait, nem ismerjük a szereplőket, nem vagyunk résztvevők, kívülállóknak érezzük magunkat, akiknek, sajnos, más dolguk van ebben a pillanatban, mint korzó- és budoártitkok után szimatolni. De félelmesen dagadt az ügy, napról-napra szélesebb hasábokra terpeszkedett szét, elöntötte a pesti lapok belsejét, mint egy ragály, ami ellen nincs védekezés s a szervezet tehetetlenül és apati- kusan átadja magát neki. Mára pedig kiült a lapok élére, az első oldalakra nyomult, Középeurópa átszervezésének tervei és vágyálmai elé, félretolta Badoglio jelentéseit, egyszerűen letiporta a kisebb világ- szenzációkat, mint például a spanyol fordulat és „a második Jaurés-eset.“ Kitűnt, hogy ez a korregény, ez az, amiről szó van, a •többi mind mellékkörülmény, kísérőzene, egy világ zűrös vergődése elvek és érdekek között mind csak staffázs Sárga Feri és Darkó Magdus szerelmi rémregénye mellé. Ez az, amiről beszélni kell, ez az, amiben sommásan jelentkezik a kor szelleme, ez az, amiben végre olyannak mutatja magát az ifjú nemzedék, amilyenné az élet taposta. Az eset félreismerhetetlen jeleit mutatja egy kornak, amelyben minden előző korok szellemi irányai, stílusai összeolvadnak, valami kusza, bizonytalan és sötét masszába s amiben minden jel és mozdulat egy darab múltat idéz, csak éppen hamisan, csak éppen átlényegitve, csak éppen impregnálva a korszellem bűvös anyagával, amitől, hogy úgy mondjam: erkölcsileg vízhatlanná válik. Ez az eset, amit megirt ezelőtt száz évvel Stendhal és utána Balzac, majd Flaubert, később Jókai és legvégül Mikszáth s ami ebben a sorban lekerült a riporteri toll minden költészetnél élesebben- és tendenciátla- nabbul ábrázoló tárgyilagosságához. Csak alaposabban nézzük meg, álmélkodva fogjuk felismerni Sárga Ferenc ur nem túlságosan rokonszenves arcvonásaiban Julién Soréi démoni képmását. Az „akarat démona” is igy rohant saját vesztébe. így, ilyen fanatikusan követelte magának a lányt, akiről azt hitte, hogy szereti s aki hajlandó volt az összes hivatalos poklok tüzén égni egy eszményképért, ami mellé elkötelezte magát saját rábeszélésére, vagy — ha úgy tetszik — a korszellem szuggeszciójának hatása alatt. Ez a Sárga Ferenc is igy, ilyen fanatikusan s majdnem hasonló körülmények között követte el a „nőragadást”, legalább annyi mü-doppinggal, mint Julién Soréi, de valószínűleg nem olyan önzetlenül, nem azzal a balekségig önzetlen kiszolgálásával egy korszellemnek, amelynek parancsoló ereje nemcsak a „Vörös és fekete” lapjain csap át, hanem ennek az egyelőre még cim- nélküli regénynek sorai közül is kiperzsel. Sárga Ferenc, ez a háboruutáni jampec-Ju- lien Soréi ugyanúgy a korszellem parancsára cselekedett, mint száz év előtti rokona —- S ha bukásában nem is fog talán olyan mélyre, olyan tragikusan mélyre zuhanni, mint Stendhal hőse, azért az ő esetében is frnegvan a világrenddel szembeforduló lelBecs, február 20. Diplomáciai körökben nagy figyelmet tulajdonítanak a Róma és Berlin között megindult legújabb diplomáciai tevékenységnek. A német—olasz tárgyalások már huzamosabb ideig tartanak. Amikor Ricci olasz sportügyi államtitkár Garmisch-Partenkirchenben volt az olimpiai játékokon, nemcsak a sporttal törődött, hanem Hitlerrel is tárgyalt, mint annakidején jelentettük. Ezenkívül Münchenben érintkezésbe lépett a nemzeti szocialista vezető egyéniségekkel. Hassd1 római német nagykövet Suvich-csal való hosszabb tárgyalása után Berlinbe utazott, ahol jelentést tett Hitler kancellárnak. Suvich és Berger Waldenegg osztrák külügyminiszter tegnap négy óra hosszat tárgyalt Firenzében s ennek az összejövetelnek is jelentőséget tulajdonítanak a német—olasz közeledéssel kapcsolatban. Ausztria nem nézi szívesen a Róma és Berlin között kezdődő tárgyalásokat, mert attól tart, hogy a megegyezésre Ausztria fizetne rá. A francia diplomácia mindent elkövet, hogy az olaszbarátságot intenzivebbé tegye. Franciaország Angliával és Oroszországgal együtt mindenáron garantálni akarja Auszkek elszántsága. Ha mindjárt ezt az elszántságot igen óvatos és igen pontos számítások fütötték is. Sárga Ferenc esetében azonban a kulisszákat nagyon átfestette az idő s igaz, hogy a műfaj maga romantikus, de a romantika lényege más, mint volt Julién Soréi idejében. A bálozó fiatalember, a kis- hivatalnok, akinek van egy jól, esetleg rosszul szabott frakkja s aki „tud hangulatot csinálni”, aki mellékesen és álmosan bejár ugyan valamilyen hivatalba, de ismertetőjele változatlanul az, hogy eligazodik a táncfigurák között, hogy tudja kitartóan ropni a csárdást hajnalig, sőt még azután — tudja, hogy mikor, mit kell huzatni — tudja ennek a hangulatcsinálásnak már mechani- zálódott és éppen ezért, szerintem, meghamisított, igazi mivoltából csúnyán kiforgatott fortélyait és titkait, — aki, mondjuk ki magyarán: egyetlen fegyvert kapott kezébe az élettel való nagy harchoz s ez a szédités, az elkábitás művészete. A bálozó fiatalember mit is tehetne egyebet, minthogy megpróbál megélni tudományából, megpróbál megélni a jól megcsinált hangulatból, próbálja kamatoztatni a rövid mámoros pillanatokat, amiket egy csárdás vagy egy tangó ritmusaival fütött alá s amik a hideg, józan téli hajnalban különben el szoktak párologni s marad az ezerötszázkoronás, szo- bakonyhás valóság. Nem Sárga Ferenc az egyedüli, aki megpróbálja folytatni a báléjszakát egészen odáig, mig a különben sivár nappalok átmelegednek .tőle s megkapják azt a kellemes, hangulatos polgári aláfestést, amit a mai fiatalok kilencven százaléka csak regényekből és apák múltba kalandozó elbeszéléseiből ismer. Legyünk brutálisak: nem Sárga Ferenc az egyetlen hozományvadász Európában, hanem, sajnos, sokkal inkább reprezentáló típusa rendjének és nemzedékének, mint azok a rokonszenves ifjak, akik az uj nemzedék nevében jó vagy rossz versekben, jó vagy rossz cikkekben időnként megállítják a jelenből kifelé igyekvő polgárt és fülébe harsogják az ifjúság problémáit. A komoly értékek mellett az ifjúság jórésze bizony, ebben a romantikában, sőt ebből a romantikából él, amely szupécsárdással kezdődik s talán nem végződik mindig házassággal s főleg nagyon ritkák az ilyen éles és vadregényes fordulatok, mint Sárga ur és Darkó kisasszony esetében, de azért a. motivumok nem ismeretlenek, sőt a szándék sem. Sok élesen jellemző részlete van ennek a semmiképpen sem rokonszenves történetnek és Sárga Ferencet nem tudjuk elmarasztalni mindazért, amit tett, mert — mint ahogy a költő mondja — talán „a jó sajátja, mig bűne a koré, mely szülte őt.” Fájdalmas fordulat, hogy amikor ezeket a sorokat Madách irta, a nőnek volt szüksége erre a mentségre, most pedig a férfi az, aki rászorul. A diplomás fiatalember, aki vadászni jár pénzes menyasszony után bálokba s aki olyan szívóssággal, körültekintéssel, detektivregénybe illő fondorlatokkal bástyázza körül „szerelmét”, hogy a cél maga már el is merül a bonyolult és a valami kétségbesett, vad romantika felhőibe emelkedő haditerv útvesztőin, inkább szánalmas, mint megbélyegzésre méltó figura. Szánni való, mert sok van belőle, mert egy önbizalmát, erejét és tehetségét veszített típust reprezentál. A romantika régi szabályai szerint házasságon keresztül polgári jólétbe és rangba emelkedni hálátlan szerep volt, férfiatlan módja az érvényesülésnek, az uj romantika szabályait megértőbbé, enyhébbé formálta az idő. Ma már utolsó mentsvára a jó házasság a polgári karriérálmok- nak.
