Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)

1936-02-16 / 39. (3888.) szám

február 16, vasárnap. ^i«gaiMagVarhirlae> Felbecsülhetetlen magyar történelmi értékeket hoztak napfényre az esztergomi ásatások Ezer év emlékeiről, nagy történelmi neveiről regélnek az esztergomi vár romjai Esztergom, február 15, Esztergom ma minden tekintetben csen­des kis vidéki város. Ősisége nyomtalanul eltűnt. Hajdani nagy kultúrája, országra szóló fénye, gazdagsága még csak egy vé­kony kis patinaréteget sem hagyott meg emlékül. Szomorúan járja itt a látogató az uccakat, melynek épületei, középületei, de még templomai is legföljebb a barokk korig nyúlnak vissza. Minden köve ennek a csip­kerózsa-álomban szendergő városnak ellen­állhatatlan erőszakkal kényszeríti az ember­re az örök újrakezdés sorsszerűségének gon­dolatát. Még -erőszakosabb, még ienyügö- zőbb ez a gondolat, ha a királyi vá.rba.n ál-, lünk s^magunk előtt látjuk ennek az immár évezredes várnak kövekben megrögzitett történelmét. . .jV"" A sziklára épült királyi vár legalsó réte­geiben római mesteremberek kezétől rakott. kőfalmaradványokat találtak. Mert Esztergom már a rómaiak alatt fontos erődítmény volt. ; .... FelsŐ-Pannonia határvára. Hadrián császár járt. itt-121-ben s annyira tetszett neki a gazdag és nagykulturáju város, hogy annak nemességét kiemelendő,, nevét, Salyát, saját származási helyének nevével, Aeliával éke­sítette s minden polgárjának romái ; jog-ot adott. A negyedik század vége felé megin­dul a népvándorlás a húnok bejöveteléig, rövid ö.tven év alatt, a vándorló vad ember- tömegek Salvát teljesen tönkretették. A hó­nok rövid uralma után a gótok jöttek, utá­nuk az avarok, majd a szlávok. Kil'encszázban már magyarok Esztergom várának urai. t Árpád Székesfehérvár táján üti fel sátor­palotáját, Géz? fejedelem teszi át székhelyét Esztergomba. Ö építteti a magyai királyok első kővápát, nyugati királyi várak mintájá­ra s igy megalapítja Magyarország első ki­rályi székvárosát Itt születik fia, Vajk s in­nen indul uj útjára, annak megkeresztelteté- sekor. egész nemzetének sorsa. István idejében Esztergom dicsősége tel­jében áll. Koronázására külföldi vendégek érkeznek, fejedelmi sarjak. főpapok. Tarka a várud­var; kényesen lépkedő, finomruhás nyugati előkelőségek és magyar törzsek gőgös, mo- kány fejedelmei között lép István király a templomba,; ahol megkoronáztatásával el- jegyzi messziről jött népét az uj föld szelle­mével. Ezentúl Esztergom a politikai közép­pontja a fiatal országnak s egyházilag is azzá válik, midőn Szent István megalapítja itt a magyar érsekséget. A következő kirá­lyok alatt a város kultúrája és gazdagsága egyre növekedik Kereskedelmileg európai fontosságú. Nemcsak az ország szállítja ide minden terményét: gabonáját, állatokat, fát, szárított halat, "de" itt gyülekezik az akkori világnak úgyszól­ván minden kereskedő népé. Bécsi, német, rajnántuli, francia, velencei, görög kereskedők jönnek ide s vonulnak keresztül a városon, a régi római útvonal mentén, Oroszország és az északi államok fele," v.. rfc: Ilyen""virágzó gazdagságban foglalta el UK Béla apái trónját. ö maga á bizánci csá­szár udvarában..nevelkedett- s a pompához szekott’.gazdagmralkodó nagy bőkezűséggel újította meg várát-s a keleti udvarok min­den fényével diszittette azt fel. A most kiásott vár III. Béla újjáépítése. A várudvarról két díszes faragása béiletes kapu nyílik;- az egyik a várkápolnába-, a másik a királyi lakosztályokba vezet. Mind­két -kapu timpanonjában freskók maradvá­nyai; A kápolna bejárata fölött körülbelül 4 méter átmérőjű, csipkés,, finom faragásu, festett rózsaablak van, mely a kápolna vi­lágítását szolgáltatja. Maga a kápolna rendkívül gazdag tago- zásu. A hajó két oldalán falbamélyitetí, faragott oszlopokon nyugvó ives ikerfül­ke, A falakat, oszlopfejeket, bordákat gaz­dag trecenfobeli festés borítja. A fülkék­ben a sg^billiák és próféták, felettük pedig a tizenkét apostol freskóképei. Helyen­ként a tizennegyedik századbeli festés alatt tizenkettedik századbeli omamcntá- lis freskót találtak. így a szentélyben is, melynek félkörivét kettős oszlopok oszt­ják hét fülkére. Festett díszéből alig maradt meg valami. A KIRÁLYI VÁRUDVAR KÉT KAPUJA. mert éppen a vár keleti oldala szenvedett legtöbbet az ostromoktól. Mégis az a ke­vés, ami megmaradt, a legérdekesebb emlék számunkra: az Árpádok címere. A szentély mindkét végétől a közepe felé haladva hét-hét nagy, körülbelül egy méter átmérőjű köralaku címer: piros mezőben zöld oroszlán, mögötte az istenfa. Két-két oroszlán mindig egymás felé néz, úgy mint az Aranybulla pecsétjének oroszlánjai. Kö­zépen szabadon állt a piros márványoltár, A szentélyt a hajótól két márvány lépcső­fok és a hatalmas oszlopokon nyugvó dia­dalív választja el. A hajó mindkét oldalá­ról egy-egy csillagos ivü, gyönyörű fara­gásu kis kapu nyílik; az északi oldalon a szentséges kápolnába, a déli oldalon a sek­restyébe. A kápolna az egész várnak mű­emlékekben leggazdagabb része. Az arány­lag igen nagyszámú oszlopfejek majdnem mindegyike más-más faragást mutat s kü­lön ritka érdekességet ad az egésznek az, hogy ezek az cszlopfejek, a mennyezet gaz­dag bordázata s egyáltalán maga az archi­tektúra eredeti, helyenként hihetetlen élénk- ségü színét máig megtartotta. A sekrestyéből kis folyosó vezet át a királyi lakosztályokba. Ennek három termét tárták fel: a hálószo­bát falba mélyített ágyfülkével. Piros már­vány ikerablaka Vitéz Jáno3 híres rene­szánsz erkélyére nézett. A béiletes kapu. mely a hálószobát a dolgozószobával köti ös»ze, a III. Béla idejében épült régi szé­ke >egyház „porta speciosá"-jának ikertest- vére. Reneszánsz festés díszíti. A dolgozó­ban értékes freskókat találtak. Az egyik fal festése teljes épségben ma­radt meg: a négy sarkalatos erényt ábrá­zolja. De a lehullott kövek között megtalálták a mennyezet festésének nagy részét is, s igy megállapítható, hogy a mennyezetet közé­pen a zodiákus képei osztották ketté. Keleti felén a szerencsés jóslatu csillagképek, a nyugatin a rossz jóslatuak voltak. A dolgo­zószobából a tanácsterembe vezet az ajtó. Ennek kelet és dél felé néző falát az ostromok alatt teljesen összelőtték, úgy hogy helyében már csak az ostromok idején katonák által hamar összehordott fa­lak állnak. A falakat itt is freskók díszítet­ték. A fal tövében vörös márvány padka futott körbe. A terem mellett kis szoba van, mely titkos levéltárul szolgált, A dolgozószobából csigalépcső vezet le az egy emelettel mély ebben fekvő helyiség eb­be, melyeknek rendeltetését még nem sike­rült megállapítani. A hagyomány szerint ezeknek egyikében született Szent István, Ezeket már a múlt században ismerték s ak­17 : (3) A feleség: Megérdemeljük. Hiszen hat éve már! .... Bizony, hat éve, hogy igy küzdünk... . A férj: El is pirultál. Miért szégyenkézel­ezen? Igenis, igy van. Szeretjük egymást! ... Azért dolgozunk annyit, hogy egyszer már olyan lehessen a külső világunk is, amilyen a belső. Megfeleljenek egymásnak és ne legyen közöttük ez a mostani nagy különbségFá­zol még? - < :. . u • .... A feleség: A lábam egy kicsit. A férj: Várj. Lehúzom a cipődet.;. A friss tűz majd körülmelengeti a kis lábadat. így. Tartsd igy! Tartsd a lábadat a tűz felé. A feleség: Hozd ide a másik széket Is.. . . Magadnak. A férj: Igen. No ugye, bizakodó nyugalom kezd meghódítani téged is?... Kis lábam, ugye jó neki? ... "";. ' A feleség: Jó, itt. Pedig ez ... egy olyan szál­loda, ugye?... A folyosón rémes szag van. A szobában is ... Csakhogy már megszoktam; A férj: Ne törődj sémivel. Az ember úgy sá­git magán, ahogy tud. Ahol tűz van, lehetőség a fölmelegedésre, egy kis meleg, a lélek tüze és a test melege, ott két ember már jól érezheti magát. Egy kortyot, néhány cseppet vehet ma­gához" a boldogságból,' még ha nagy, hideg nagy hegy tetején ülnek is és az éjszaka szeles, havas, kormos" nagy hidegsége Van is körülöt­tük. : v ;• ■ v í.; . * A feleség: fájj, hallod?! A folyosón! Mi az? A férj: Semmi, semmi. A feleség: Miféle zaj? Kik azok?!.., A , ha jdsnyámat... jajj, hagy húzzam föl!... A férj: Ülj csak le. Ülj nyugodtanl... An­na .., Majd én .'megnézem .„. Elintézem . , . No ne félj... Ne' félj hát!... A feleség: Hallod?!... A férjr Ki az? Ki kopogtat? Mit akar?! I. detektív: Nyissák ki az ajtót. A feleség: Látod ... ugye ... mondtam?! Is­tenem! Istenkém! A férj: Ki az?! Mit akar?! I. detektív: Ne sokat kérdezősködjenek, ha­nem nyissák ki. D. detektív: A rendőrség. A férj: Maradj. .. Édes szivem, maradj nyu­godtan .. . Nekünk semmi okunk... a félelem­re... Mi semmit sem tettünk... A feleség: Ra .razzia ... I, detektív: Tessék kinyitni az ajtót! A íérji Nyugalom .. Annám! Ne légy gye­rek! Ha'látják, hogy megijedtél... Most kinyi­tom az ajtót és meglátod ... Csak az igazat mondd ,.; a színtiszta igazságot feleld nekik ... Meglátod, hogy nem volt... okod ... A feleség: Igen ... Nyisd ki. . Az igazsá­got... A tiszta igazságot... Mi semmit sem tettünk... olyant... VTI. I. detektív: Tessék igazolni magukat. Valami személyi igazolványt mutassanak föl. Lehetőleg fényképeset. II. detektív: Ez a hölgy kije magának? A férj: ;A feleségem. II. detektív: Ugyan!... És mióta? A férj: Hat éve. I. detektív:. Talán meg is. vannak esküdve? II. detektív: Mutassa ©nagysága igazolvá­nyát. A férj: Ilyen igazolványa senkinek sincs... A házassági bizonyítványt pedig nem hordja magával az ember ... I. detektív: Igazolnia kell, hogy tényleg a fe­lesége. Mit csinálnak itt? II. detektív: Figyelmeztetem, hogy az adatok nálam vannak. Egy órája jöttek föl. Csomag nélkül. A feleség: Rendesen ... törvényesen meg va­gyunk esküdve... Értsék meg... kérem! Mit akarnak?! ... Mit akarnak tőlünk?!... A férj: Nézzék, uraim, innen bátran elmehet­nek. A feleségemmel a Winter-intézetben la­kunk. Én a Tibolt-zongoragyárban dolgozom. Itt van, tessék, a munkakönyvem... A felesé­gem házakhoz jár, varr. Otthon is varr. Önök is nagyon jól tudják, hogy abban az intézetben, az alapítványnál külön kell élnünk. Azért la­kunk ott, mert keveset keresünk ... Nehéz vi­szonyok közt élünk, ott pedig minden naqyon olcsó... Gyűjtünk.;. A jövőnket készítjük... L detektív: Jó, jó, kérem, de a hölgynek is igazolnia kell magát A férj: Csak a házassági levéllel tudnám iga­zolni, hogy tényleg a feleségem. I. detektív: Valami más igazoló iratot is föl­mutathat, csak a hölgyé legyen. A férj: Semmi sincs nálunk. A munkaköny­vemben bent van, hogy nős vagyok. II. detektív: Kérdés, hogy erre a nőre vonat­kozik-e az. A férj: őrá! Esküszöm, hogy ő a feleségem. Házassági levelet senki sem hord magánál, ön­nél talán itt van, detektív ur? L detektív: Én nőtlen vagyok. De ez nem is tartozik a tárgyhoz. A férj: 1929 január 2-án esküdtünk meg. A feleség: A tizedik kerületben. A férj:. Kérem, legyenek belátással. Mit akar­nak még?! I. detektív: A hölgynek velünk kell jönnie. A feleség: Nem! ... Nem!! A férj: Együtt akartunk lenni, hogy minden­napi dolgainkat megbeszéljük. Én is, ő is egész nap dolgozunk. Este kaszárnyarend szerint kell lefeküdnünk. Beszélgetni akartunk. Különös ez? Mi van ebben? És különben is, egy törvényes, hites férj és feleség dolgaiba kinek van bele­szólása? Tessék ezt megmondani! Itt az igazol­ványom, az urak megnézték. Nős ember va­gyok. Becsületes ember! Még sohasem volt ilyen esetein. Kérem, elégedjenek meg ennyivel. A feleségemről nincs semmi Írásom. Megeskü­szöm rá, hogy igazán a feleségeml Talán látszik is rajtunk! II. detektív: Mi ezt egyénileg nem Ítélhetjük meg, L detektív: Sajnálattal, de nekünk ez nem elég. Tessék bővebben ellátni magukat írással, ha házaspár létükre ilyen helyre jönnek.., IL detektív: Beszélgetni. A férj: Hát akkor?!,., Mit tegyek, hogy meg­értsék?! I. detektív: A kisasszony velünk jön. Reggel majd igazolhatja őt. A férj: Nem engedem elvinni! I. detektív: Azt akarja, hogy letartóztassam? A feleség: Nem! Nem megyek velük! II. detektív: Maradjon nyugodtan. A férj: Vagy vigyenek akkor engem isi I. detektív: Ha akadékoskodik, súlyosabb kö« vetkezményeket láthat! II, detektív: önnel semmi dolgunk, A feleség: Nem lehet!... Nem!... Ne en* gedj!. y A férj: Amig élek ... I detektív: No, félre már, ha mondom! TL detektív: Reggel minél korábban hozza et a bizonyítványukat, ha van! A feleség: Jajj, teremtő Istenesni Édes jó Iste­nem! A férj: Ne sírj!... Anna!... Feleségem!.., Reggeltől majd ... reggeltől kezdve mindig ..« azontúl mindig ... megőrizlek!. .. A felesén: Látod?! Jajj... Látod?!., * A férj: Bocsáss meg nekem,.. VTÍI. A fiú: Hátborzongatóan érdekes, amit elmo**,, dott, uram. A lány: Ne beszélj olyan sokat, Laci. Inkába reszeld azt a sajtot, de ne a fűre. A makaróni­— Történet— Irta: Darkó István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom