Prágai Magyar Hirlap, 1936. február (15. évfolyam, 26-50 / 3875-3899. szám)
1936-02-02 / 27. (3876.) szám
T>R\GAI-^AOVARHIRIiAP Európai kis prospektus, avagy hová utazunk tavasszal ? A nagy hajóstársaság féltő gonddal s őszinte tisztelete jeléül idén is elküldte szines, étvágygerjesztő prospektusát. Minden évben, ilyenkor januárban, aztán pünkösd táján ismét bekopog a hatalmas boríték s kibújik belőle a Földközi tenger minden csodája. A tavalyi borítéklap kékben volt tartva, az idei színek erőteljesebbek: vörös és sárga a szin, stílusosan a tavaszhoz, mig a belső képek barnák. Kivitel, árajánlat: elsőrangú. Mintha máris az óceán közepét szelnék. Érthetetlen, micsoda csökönyös vágyakozással függ rajtunk a hajótársaság: évek. óta az a gondja, hogy hajói egyikére invitáljon, kitartóan s nem szűnő erővel küldi szines füzeteit s évről- évre, idényről-idényre nem múló lendülettel hívogat. Kitartása valóban tiszteletreméltó. Eddig még nem utaztunk vele. S lehet, hogy jóidéig még nem is fogunk. De ez őt nem bántja: megjelenik illedelmesen a januári postával, köszön, leteszi a névjegyét s illedelmes várakozással sorakozik a többi levél, az ujságcsomó s a meg- iratlan cikk mellé. Nem kiabál, nem türelmetlenkedik, de olykor, egy-egy pillanatra föllebbenti fátylát, suhog a boritéklap s két csallóközara- nyosi levél között kibuggyan a sima füzetből az Adria kék vize, vagy előbujik egy mosolygó ma- láji leány. Luxusgőzőssel megyünk: hirdeti az árlap, a gőzöst egy ismeretlen generálisról nevezték el valamelyik jobb kikötőben, a gőzös gyártmánya elsőrangú, a hajófenék biztos, a kabinok kiválóak s a táj, amelyet e hajóval megnéznénk, szintén garantáltan elsőrangú: afrikai sivatag széle, spanyol kikötőváros, portugál hegykoszoru, vagy skót várkastély. Minden príma s kedvező, semmi egyéb nem szükséges hozzá, mint írni a társaságnak, hogy a kabint foglalják le számunkra (előjegyezni nem árt, mert nagy a tülekedés), s egy kis előoénzt is küldhetnénk, mert mit lehet ma tudni, Középeurópában... A dúsan fölszerelt árlapot félreteszed, nem gondolsz vele, de a pozsonyi címtár alól ismét előbuvik váratlanul, aztán elkeveredik az elolvasandó folyóiratok közé s reggel, a takarításnál valaki az Írógépedre teszi. Bedobhatnád a tüzbe ugyan, vagy kiirthatnád a föld színéről, — ahogy azonban a sárgaburnu- szos arab legényre s a pirossapkás kis afrikai , leányra esik a tekinteted, arra a feketeszemü, csodálkozó arcú kis marokkói gyerekre, — el- lágyul á szived s nincs kedved kiirtani Afrikát... A prospektus olyan lesz, mint a hazajáró lélek: félsz tőle, de remegve vágysz szenzációi után. Belesuhan az életedbe, ottragad a szivedben s némi habozás után kinyújtod utána a kezed. Hát, hová utazunk is a tavasszal? A teve, az első lapon a piramisokat mutatja, az arab mellette finom cigarettát kínál. „Az utasok világokat és évszázadokat ismérnek meg rövid három hét alatt, anélkül, hogy az őket fárasztaná ..." — rebegi a bevezetés; igen, világokat és évszázadokat akarsz megismerni, sűrítve, kcnzervhajóval, zsebedbegyürni Bádeckert, termoszt, kulcsokat és valutát, zsebedbegyürni a Földközi tengert s egy narancsfát az égéi partok mentén. Hát hová is utazunk, kedves? Aszongya: Dower, Lisszabon, Madeira és Santa Cruz de Tenerifa... Hát nem szép elnézni ezt a Las Palmast, a regényes Casablancával s úgy féljobbra, rögtön ott a sarokban Gibraltárral. Még Génuát is adják ráadásul, mint a vásári naptáros a ceruzát, befuthatsz Nápolyba s találkozhatsz Marrakesh-nek minden öszvérével — Nini, Marrakesh, azt hitted tán, hogy ez a név csak a moziban szerepel? De mehetsz a gyönyörű Velencébe, kiköthetsz a forró Pireuszban (kék az ég, a görög égbolt s fehéren ragyog a Parthenon), hívnak a pezsgő Faleronba s hah, a következő oldalon az „egynapi ellátás példái" reszketnek, menükártyák, huszonegysorosak, Mirabeau-tojással, sült fiatal kacsával, lipcsei tolós fánkkal vegyest, szörnyű, mit adnak enni, a reggeli maga huszonkétsoros, a vacsora harminc. Ki bírja ezt mind megenni a barna Afrikában, ahol dörögnek az ágyuk s miközben te a tizenkettedik ételsort eszed, néhány mérföldre odébb éhségtől és szomjúságtól esnek össze olasz katonák, meg abesszin harcosok. Tengeri ut — boldogság! — harsogja a gyönyörű prospektus. Meg kellene kérdezni a génuai Arnoldókat, a római Ottaviókat, a nápolyi s a sziciliai, a milánói és a fiumei fiukat: valóban olyan boldogság-e a tengeri ut, ha az a massauai kikötő felé vezet, zsúfolt katonahajókon? __ Mál tába még elmegy a hajó, — legalábbis, terve úgy szól s ki tudja, mi történik még április 22-én este, amikor a hajónak menetrend szerint ott kell lennie, de a Szentföldre már óvakodik elvinni, s inkább Norvégia, Skócia, Dánia körül csavarognak majd a hajók, csak el, el, messze el a Földközi tengertől, mert hátha mégis... És akkor oda a befizetett pénz, az utazás kellemességeibe beleszól valamelyik szürke csatahajó bömbölése... Hát hová utazzunk? Mehetünk Marokkóba, vagy Tangerbe, kiköthetünk Lisszabonban és Glasgowban, keringhetünk a norvég hegyek alatt s ha kedvünk szoty- tyan, odaragadhatunk valamelyik jéghegy tövébe a hammerfesti tájakon. Nyitva a világ . .. Potom néhány ezer koronáért láthatunk eget és vizet, földet és fákat, humuszos arabot és kockás skótot: a prospektus igéző, mindenütt nap süt, derűs az ég, ragyogó idő van s az ebédfogások száma naponta huszonegy ... Nincsen baj Európában, járnak a hajók, kikötünk Máltában s a doweri partoknál zsebkendőt lobogtatunk fürdőző angol családanyáknak ... Oly nyugodt, szép és előkelő igy Európa, prospektusosan, három hét kettőezerért, igéző az afrikai part és elragadó a gibraltári szoros. Dániában nincs baj s a tevetulajdonos fellah szeretettel kínál meg cigarettával... A prospektusok megjönnek, asztalodra teszed halkan és észrevétlen, gusztust csinálnak Európa után, fölhívják figyelmedet Rómára és Londonra, megnyugtatnak Malta felől s szeretettel várnak a szuezi csatornában. Ragyogó ez az európai prospektus, igy papíron. Elragadó ez a szívélyes viszony Európa és Afrika között. Árnyasak a pálmák és fehéren izzanak a kövek. A tenger habjai csókosak s Mandaláj szele fuvall... Jer, jer, ó középeurópai polgár ... Hová is utazunk tavasszal? Hja, persze, azt mondod, meg kell látogatni az ismerősöket Csal- lóközcsütörtökön ... Prospektus nélkül, persze, vikendben. SZOMBATHY VIKTOR. A modern fényképészet csodái: Sugarak, amelyek áthatolnak a íégivédeíem ködén és 500 kilométerről csaló médiumokat és betörőket lelepleznek Okkult széanszok filmezése a setéiben ■■ ■■ Meghódították a „láthatatlanság“ birodalmát írtai Neubauer Frigyes A régebbi fényképlemezekre a vörös fény tudvalévőén alig hatott (vörösvilágitás a sötétkamrában)' és a láthatatlan vörösen-in- neni sugárzás meg már egyáltalában nem. De a fényképtechnika már nagyon régen nekifogott e hiányok legyőzésének és már 60 esztendővel ezelőtt is voltak lemezek, amelyek szinérzékenységi eloszlása ugyanolyan volt, mint az emberi szemé. 1906-ban azután a höchsti festékmüvek átlépték a színek vörös határát és a dicyanin felfedezésével átjutottak a láthatatlannak a birodalmába. 1919-ben találtak rá a kutatók a kryptocya- ninra, 1925-ben jött a neocyanin, 1932-ben a xenocyanin, mely már körülbelül fél ,,ok- táv“-nyira hatol az infravörös birodalomba, úgy 1100 millimikron hullámhosszig. Mesterséges sötétsugárzók alkalmazása mellett ma már a sötétben is lehet fényképezni, sőt filmezni is. A sötétsugárzók nem egyebek erős fényforrásoknál (nitrafot-lámpa, magnéziumfény, aluminiumfény stb.), melyek üvegburkát hozzákevert különböző anyagok (például nikkelsók) feketévé, vagyis látható fény számára teljesen áthatlanná tették, melyek infravörös hősugárzása azonban kihatol a sötét térbe és ottan a fényké- pezendőt vagy azt, amit filmezni kívánunk, láthatatlanul fogja át, „világítja meg." Okkult szeánszok lefolyását például le lehet filmezni, anélkül, hogy a helyiségben világosságot kellene teremtenünk s ilymódon csaló médiumokat és manipulációkat leleplezhetünk. A dolog még ugyan kissé költséges, mert filmcélokra a sötétsugárzóknak legalább is 10.000 gyertya- erőseknek kell lenniök. Magányos villákat, bankok páncélszobáit ma már sokszor láthatatlan (ultraibolya vagy infravörös) sugarak hálója veszi körül, melyen betörő nem hatolhat át anélkül, hogy fo- tocellás kapcsolású riadóberendezések egész seregét hozná működésbe s hogy a hívatlan vendégek meg ne szökhessenek, e berendezések nem a helyszínen, hanem a szolgálattevő rendőri ügyelet szobájában, vagy például távolabbi portásfülkében lehetnek, a megbolygatott sugárháló egyben bekapcsolhat egy vagy több zajtalan járású filmfelvevőt is, mely infravörös sötétsugárzók segélyével lefilmezi az éji látogatók „munkáját", ami a rendőrség számára sokféle természetű szempontból válik hasznossá. Ködbeburhoíí városok fényképezése Miután a hősugarak füstön és egyéb légköri szennyeződésen úgy mennek át, mintha a levegő teljesen tiszta és átlátszó lenne, ezért segélyükkel mesterséges ködbe burkolt városokat, hadihajókat, katonai állásokat is le lehet majd fényképezni. Az infravörös sugarak számára a köd sem képez akadályt, hacsak nem túlságosan vastag (hiszen felhők a nap közvetlen melegét tudvalévőén többé-kevésbbé mégis csak visszatartják), ezért az infravörös lemezek különösen alkalmasak repülőgépből való fényképezésre, távoli terepeknek, a láthatár ködébe merült tárgyaknak fotografálására, melyeket a légköri távlat párája takar. Ste- vens, az Amerikai Egyesült Államok légi flottájának kapitánya (az elmúlt ősz sztratoszféra-repülője) fényeképezőgépébe su- gárszürőt alkalmazott, mely a láthatárról érkező és a légköri távlattól zavarossá vált látható fényt elnyelte, de a láthatatlan vörö sen-inneni sugarakat átengedte. Ilymódon repülőgépéből még 500 kilométernyi távolban levő hegyek és tájkörvonalak élés képét kapta, melyeket szabad szemmel csak elmosódottan vagy pedig éppenséggel már egyáltalában nem lehetett látni. Kísérletek folynak azirányban, hogy az At lanti óceán északi részének hajóközlekedését megszabadítsák a jéghegyveszélytől, a menetirányban tizpercenként való infravörös felvételek, ha a köd nem túlságosan erős, még idejekorán megmutatják a távolban leselkedő jégtömegeket. Az infravörös sugarak ma már az anyag- és áruvizsgálatban is sokféle igen érdekes szolgálatot tesznek, ennek egyik példája a ruhaszövetvizsgálás. Vegyünk le infravörös lemezre több olyan vékony-világos nyári szövetet, melyeknek kimondottan kánikulai rendeltetése van, könnyen lehetséges, hogy az egyformán világos minták némelyike a pozitív fotópapíron egészen sötétnek fog mutatkozni, hiszen az infravörös felvétel nem az anyag szabadszemmel látható színét képezi le a fehér-szürke-fekete skálába, hanem azt mutatja meg, milyen mértékben veri vissza az infravörös sugarakat. Mennél erősebben teszi ezt, annál alkalmasabb az illető szövetanyag különben egyforma minőség és egyéb tulajdonságok mellett a kánikulai célra, mert a nap melegének 90 százaléka sugárzásának láthatatlan infravörös részében rejlik és csak 10 százaléka látható fényben. Ugyanez áll sötét téli szövetek elbírálására, mert a „látható sötétség" nem mindig nyeli el egyúttal a külső melegnek láthatatlan, tehát túlnyomó részét. A bűnügyi vizsgálatoknál is rendkívül sokoldalúan alkalmazzák ma az infravö rost, leleplez okmányhamisitásokat, vagy például híres festők képeinek hamisítását, retusálását stb., mert tinták és festékek, melyek látható fényben esetleg teljesen egyforma színűek is. az infravörös fényben rendszerint elütnek egymástól. Az infravörös sugarak alkalmazási csodáinak puszta felsorolása is oldalakat tölthetne meg. 1936 február 2, vasárnap. Pajor közbenjárása a csapi vasúti műhelyek meghagyása ügyében Prága, február 1. Már hosszabb ideje nyugtalanították Csap és környéke lakosságát azok a hírek, hogy az államvasutak csapi fütőházát és műhelyeit megszüntetik. Érthető volt az izgalom, mert a község és a környék lakosságának nagy része itt kereste meg kenyerét, az alkalmazottak biztos jövedelme forgalmat jelentett az iparosnak s kereskedőnek, sokan pedig még annak idején a legteljesebb önzetlenséggel bocsátották ingatlanaikat a vasút rendelkezésére abban a reményben, hogy a község és környéke gazdasági életének várható élénkebb tétele által közérdeket szolgálnak. Ha tehát e két nagy tizem megszüntetéséről szóló hírek valóknak bizonyultak volna, a lakosság nagyrésze elvesztette volna kenyerét, az iparosok s kereskedők újabb válságba sodródtak volna. Az egyre szomorúbb hírek miatt a község lakossága már régebben memorandummal fordult a vasutügy.i minisztériumhoz s kérte a két üzemnek további fentartását. Hasonló értelmű memorandumot nyújtott be Munkács város lakossága is, ahonnét ugyancsak sokan jártak munkára a két üzemibe. Dr. Pajor Miklós keresztényszocialista szenátor mostani prágai tartózkodása alkalmával felkereste a vasutügyi minisztérium illetékes ügyosztályát s annak két vezetőjével Pospisil és Masák miniszteri tanácsosokkal hosszabb tárgyalást folytatott. Dr. Pajor rámutatott arra az indokolt nyugtalanságra, amely Csap és környéke lakosságában lábrakapott a két üzem beszüntetésének híreire s nyomatékosan kérte, hogy a vasütugyi minisztérium az esetleg felmerült ilyen tervétől a lakosság nyugalma s a szükséges konszolidáció érdekében álljon eh A két főti&ztviselő a szenátor érveléseire egyértelműiig azt a megnyugtató választ adta, hogy a vasutügyi minisztériuminak nincsen szándékában a csapi fütőházát és műhelyeket megszüntetni, csupán a hivatalos adminisztráció egysze- rüsitése és racionalizálása céljából vált szükségessé a központi adminisztrációnak Királyházára való áthelyezése. Ez csak néhány adminisztratív hivatalnok áthelyezését jelenti, de mind a fűtő- ház, mind pedig a műhelyek továbbra is Csapon maradnak s az üzemet sem fogják korlátozni. EGYEDÜL A lelkemben mennyi a kert, ahol még nem járt [senki! — A szivemben mennyi a tűz, amely még nem égett! — A kezemben sok, nehéz ajándék, olyan nehéz, mint az anya megmaradt szeretete, és egy-egy ruhácska, játékszer meghalt gyermeke után. Minden nehéz! — (Csak a testem könnyű mindég, ' bár egészen az enyém). Lelkem bezárt kertjeiben két áldozati galamb élve röpköd, — azután: nem nyílt virágok, nem imádkozott imádságok, nem énekelt dalok, nem szinesült színek, el nem mondott szavak, lehunyt teltintetek, csóktalan szerelmek vannak csak benne és — busitanak. Sóhajtozik bilincsbe vert engedelmességem: a cselédke bennem és — a szivem. És nem jönnek most beszélgetni velem, nem jönnek most vigasztalni engem a szentek... sem az álmok, sem remények, csak valami ijesztő idegenség borzongat.. És sirdogálva, meg lázadozva igy kérem az Istent: Küldj hozzám valakit, Uram. aki előtt megnyithatnám lélek-kertem végtelenjét, akinek meggyujthatnám szivem Örök-lángját — Szeretném megrázni élet-fámat és fölvenni, — valakiért — hűség-ruhámat. Nekem fehér, szelidség-ruháim vannak, de hát — hordhatom-e őket? Hozzájuk nem hozott még senki nem adott még senki halk megnyugvás-cipőcskét! — Vagypedig... Istenem!... Temesd a múltba, égesd el, némitsd el legnagyobb kegyelmeddel nyugtalan vágyaimat és gyere Te, Uram, királynak, parancsolónak, szépnek és jónak, adakozónak, örömöt hozónak vagy... mindent, mindent elvenni tudónak, gyere el hozzám Te! — MIR1A1UL ö
