Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-23 / 18. (3867.) szám

Magiak.* híe&aj? 1936 január 23, csütörtök. Társadalmi Elet mmmmm # A kassai Keresztény Társadalmi Kör leg­utóbbi kulfcurestjón Cs-elényi István pápai kama­rás tartott n,ivós előadást a katolikus egyház szociális munkájáról e annak történetéről. Elő­adásában rámutatott arra, hogy az egyház kez­dettől fogva egyik főcéljának tekintette a szegé­nyek, a rászorultak támogatását a mindenütt ott volt, ahol a szociális munka terén szükség volt a segítségre. Az egyház különféle karitatív in­tézményein keresztül végzi ezt a munkáját s ezek az intézmények, különösen a mai nehéz időkben, jelentős összegeket fordítanak minde­nütt a szegények segélyezésére. Ez a karitatív munka Kassán is eszténdőről-esztendőre szélesebb kereteket ölt. — A kitűnő előadást a kör nevében Listyák Jenő köszönte meg, aki zárószavaiban kiemelte, hogy Oselényi István pápai kamarás, mint a kassai „Szent Antal kenyere" c. vallásos, jótékonycélu egyesület igazgatója, maga is nagy- órtékii munkát végez a szegények gondozása te­amén, amiért az egyház részéről is a legnagyobb köszönetét és hálát érdemel. Az est hallgatósága az illusztris előadót meleg ünneplésben részesí­tette. # A kassai magyar gimnázium cserkészcsapata | vasárnap sikerült műsoros táncmulatságot rende- j, zett a SchalkMz gyönyörűen feldeszitett nagytér-1 méhen. A termet zsúfolásig megtöltötte az érdeklő-1 dő előkelő közönség. A cserkészek felvonulása és | a cserkészinduló eléneklése után dr, Suhaj Béla | cserkészparancsnok mondott bevezetőt, majd Sziklay Juci rajparancsnok „Karácsony a cserké­szeknél" cimü ügyesen megirt jelenetében maga a szerző játszotta a főszerepet. Kívüle Bajusz Emil, Placsintár Olga, Jaskó Hermin, Bazsik Renáta. Pé- tsrffy Ida, Feix Edit, Fábián Lujza, Pausz Mária, Atlasz Judit jleskedtek a darabban. Ezután Kál- niczky Margit tánctanárnő betanításában palotást jártak a cserkészek, majd „Az élő törvény" cimü cserkészjelenet következett. Ebben különösen ki­tűntek: Bajusz Emil őrsvezető, Baráth Pál, Gál- nóezy Andor, Sdhmiedl László, Török László. Jasch- ko Barázs. Nagy derültséget keltett Sziklay Sanyi egy cserkészmonológ előadásával. Végül Pacsenov- szky tanító cigánycserkészeinek tizenöt tagú zene­kara szórakoztatta a közönséget. Az előadás után ! táncmulatság következett és az esti órákig tartott, j A sikerült mulatság rendezéséiben a cserkészek szülei, köztük is kiválóan Pausz Béláné, valamint a főrendező Hanika Erzsébet tanárnő buzgólkodtak. Az „olasz Lawrence" működésének köszönhetők az olaszok ahessziniai sikerei? Angol módszerrel dolgozik a titokzatos della Porta gróf Géni, január 22. Népszövetségi körökben cso­dálatos dolgokat beszélnek egy olasz „Lawrance ezredesről", aki az abessziniai harctéren működik nagy titokban és a nagy angol mintaképnek min­denben megfelelő eredményekkel. A titokzatos olaszt della Porta grófnak hívják. Géniben a lesze­relési konferencia idején hónapokon keresztül tar­tózkodott és a mintegy 40 éves, elegáns férfi kel­lemes modorával általános kedveltséginek örven­dett. A múlt év őszén 'hire járt, hogy della Porta gróf az olasz kémszolgálat vezetője lett a szerencsétle­nül járt Franahetti ulódaképen. Ebben a minőség­ben della Porta gróf már két év óta Afrikában tartózkodott és csodá’atos eredményeket ért el hazája számára. Azt beszé­lik, hogy neki köszönhető Ras Gugsza átpárto- lása, valamint Akszum szent városának békés bevétele, nem kevésbé Makale elfoglalása is. E hírek szerint az olasz vezérkar már szeptember­ben tudta, hogy számíthat Ras Gugsza megnyeré­sére és ez della Porta grófnak volt köszönhető. A gróf Akszumban megnyerte titokban a kopt egy­ház papjait és igy vált lehetségessé, hogy az olasz hadsereg minden ellenállás nélkül vo­nulhatott be a városba a kopt papság pártfogása mellett. A gróf tiz nyelvet beszél ée állítólag pontosan Lawrance példája szerint dolgozik. Ugyancsak kö­veti az angol „Intelligenoe Service" módszereit is. Ez a módszer elsősorban abban áll, hogy „önkéntes túszokat* szereznek a megnyert abesz- sziniai törzsek köréből és ezeknek a túszoknak feladata az, hogy az előnyomulásnál a tözsfőnö- köket megadásra bírják. A főhadiszálláson állítólag 25 ilyen önkéntes túsz van. A hadvezetőség körében della Porta teljes bizal­mat élvez és állítólag őt bízták meg azzal is, hogy a benszülöttek közötti propagandát vezesse. Ez nagyrészben a repülőgépekről ledobott röpcédulák által történik, amelyekben a benszülötleknek teljes bántatlanságot és nagyszerű gazdasági előnyöket ígérnek. Valóságos legenda kezd szövődni az „olasz Law­rance" feje körül. Egyesek azt állítják, hogy már a négus közvetlen környezetében is nagy befo’yásra tett. szert. Az abesszin császár állítólag nagy dijat tűzött ki della Porta fejére, aki az olasz kémszolgá- ’at vezetésével oly súlyos károkat okozott neki. Minden titokzatos jel gyermekhaláljeleni... A schwerini bíróság el ott kiderü nek a vándorórás borzalmas gyilkosságai — FELGYÚJTOTTÁK A LAKÁST A MAGUKRA HAGYOTT GYERMEKEK. Zsolnai tudósiitónk jelenti: Baram József gaTam- szentkecreszfcl lakos feleség-évei együtt eltávo­zott otthonról és két gyermeküket egyedül hagyták a lakásban. A gyermekeik a tűzzel kezdtek játszadozni és játék közben felgyújtot­ták a szoba berendezését. Amikor a szülők ha­zajöttek, gyermekeiket eszméletlen állapotban találták az égő lakásban. A gondatlan szülők el­len megindították az eljárást. Schwerin, január 22. Legutóbbi számunkban je­lentettük, begy az itteni esküdtbiróság elé került Adolf Seefeld hatvanöt éves vándorórás, akit er­kölcstelen merényletek sorozatával és tizenkét fiúcska meggyilkolásával vádolnak. A szerdai tárgyaláson folytatták Seefeld kihall­gatását. Mindenekelőtt a különös jelzéseket igye­keztek felderíteni, amelyekkel Seefeld búvóhelyeit megjelölte. Az volt a szokása, hogy késsel jeleket vágott a fákba és ilyen jeleket találtak azon a helyen is, amelyen a Neumann s Zimmermann fiuk holttestét megta­lálták. A ván-dorórás elmondta, hogy legszívesebben a sza­badban töltötte az éjszakát, még a legnagyobb hi­degben is remekül aludt a fák alatt. „A természetié elit erő*4 A falusi gyermekek, amerre Seefeld vándorutján elhaladt, nagyon szerették az örget. A felnőtteknek is órák hosszat tudott mesélni útjairól és ezek is szívesen hallgatták. El tudta hitetni, hogy titokzatos, természetfeletti erővel rendelkezik. A bíróság előtt is fentartotta ezt az állítását és el is mondott néhány esetet, hogy okkult képességeit bizonyítsa. Az elnök fölszólította, hogy ezeket az állítólagos képességeit must arra használja föl, hogy a ha­lott gyermekeket életre hívja. A vádlott azt felelte, hogy természetfeletti ereje hatástalan tizenhat érven aluli gyermekekkel szem­ben. A gyilkos jelek Ezután a Seefeld naplójában levő különös föl- jegyzésekre került a sor. A napló, amelyben 1931 január elsejével kezdődnek a bejegyzések, minden napról és helységről beszámol, amelyben a vádlott megfordult. A helységnevek és dátumok nagyrészt plusz és mínuszjelekkel vannak megjelölve, asze­rint, hogy hosszabb időt töltött-e el az egyes helye ken, vagy pedig csak meghált és tovább indult. A könyvecskében ezenkívül szám-os jel van amelynek jelentését nem lehet kitudni a vádlottból 1933 április 16-án a helységnév ki van törölve, úgyhogy teljesen olvashatatlan. Ezen a napon halt meg Gnirk iskolásgyermek Wittembergében, Az 1933 november 21. dátum mellett levő' hely­ségnév hasonlóképpen olvashatatlan, mert az órás más szöveggel keresztülirta. Minden valószí­nűség szerint Rostok volt az eredeti név. Ezen a napon halt meg egy Praetorius nevű gyermek Rostokban. 1933 junius 7-én a titokzatos notesz­ben négy áthúzott zéró van bejegyezve. Ez a Http a potsdami Metzdorf nevű iskolésgyermek halá­lának napja. 1935 március 22-én három bizonyta­lan jelzés látható, amelyek kérdőjelhez has-cnii- tanak. Ezen a napon halt meg a wittembergii Thomas nevű gyermek.- JOGERŐSEN FELMENTETTÉK BIESS ELEMÉR SZOBRÁSZT. Budapesti szerkeszt tőségünk jelenti: A budapesti Kúria most foglalkozott Biess Elemér giöimiörmégyei szár­mazású budapesti szobrászművész ügyével, aki ellen az ügyészség harmadé've szándékos; emberölés kísérlete óimén vádat emelt. A vád szerint a Dob-ucca 31. számú Ház első emeletén lévő lakásának ablakából kidobta. Végvári Borbála modellt és a lány bokáját tör­te. Biess Elemér tagadta bűnösségét. Azzal vé­dekezett, összeveszett a leánnyal és Végvári. Borbála idegességében ugrott ki az ablakon. A törvényszék nem fogadta el a védekezését és két és fél évi fegykázra Ítélte, a tábla azon­ban felmentette. A felmentő Ítéletet most jogerőre emelte a Kúria Pazár-tanácsa. — ELÍTÉLTÉK EGY POZSONYI TALÁLKA­HELY TULAJDONOSNŐJÉT. Pozsonyi szer­kesztőségünk jeleníti: Kvanda Antónia 59 éves pozsonyi asszony kerítés vétsége matt került tegnap a kerületi bíróság elé. Az asszony a vád szerint a Panllny-Tótih uc-ca 9. szára alatt lévő lakását magas áron négy leány ren délike zéséne bocsátotta. Egész napig tartó zárt tárgyalás után a bíróság Kvandánét kéthóna.pi feltétlen fogházra Ítélte háromrond'belá kerítés vétsége miatt. Egy esetben felmentették. Úgy az elitéit* mint az ügyész fellebbezett. VÍZUMOT (magyart, románt, lengyelt, bol­gárt) igen t. előfizetőinknek és olvasóink­nak gyorsan és megbízhatóan megszere* pozsonyi kiadóhivatalunk: Bratisiava, Lő- rinckapu-ucca 17 II. (Central Passage). Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállal­juk. \ többi országba szóló vízumot és meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk eszközli: Praha, II. Panská ul. 12. III. 4 dublini ián tóm Biinügyi regény (40) — Jé 'másféléra Hosszat tárgyalhattak egy­mással. Ekkor Mr. Wetlhered behívott a szo­bába és tudomásomra Hozta, Hogy gazdám ikivánságára tanúként alá kell Írnom azt az ivet, ami az ágy melletti kis asztalkán volt (kiterítve s hogy a személyzetnek még vala­melyik tagját hívjam be, mert két tanúra van szükség. Behívtam Pat Mooneyt, a segédlakójt s kettőnk jelenlétében gazdánk aláírta a szó- ibaniforgő ivet. Ezután gazdám átadta nekem a tollat, hogy mint tanú én is Írjam alá az ivet, majd Pat Mooney is igy tett. Amikor aláírtuk, szóltak, Hogy elmehetünk. — Alig ment el az ügyvéd, láttam, hogy Taréival ur megy be atyja szobájába. Kis idő múlva Hevesen megszólalt a csengő. Rosszat sejtettem s ahogy öreg lábaimtól telik, olyan gyorsan szaladtam fel a lépcsőkön az emelet­re. Gazdám a végét járta. Kétségbeesetten telefonáltam a doktorért, de ő már csak a ha­lotthoz jött. Ujbóil eliFuMadt a hangja és megtörölte könnyes szemét. — Páréival ur kiadta a rendeletet, hogy öltöztessük tiszta fehérneműbe a halottat. Behívtam tehát Pat Mooneyt és hozzáláttunk az öltöztetéshez. Amint a párnát felemeltem, alatta papírlapot találtam. Eiz a volt az az iv, amelyet Wetbered ügyvéd kiállított, a gaz­dám aláirt ás velünk is aláíratott. Átadtam az ivet kisgazdámnak, aki azon nyomban elol­vasta. Láttam, hogy meglepetés tükröződik az arcán, de nem sóéit egyetlen szót sem, íha­Irta: John Amos Cleever nem az ivet szépen négyrét hajotta és tár­cájába, belső zsebébe tette. — Kis idő múlva megérkezett Murray ur. Nem szóltak egymáshoz egy szót sem, csak némán kezet fogtak, Murray ur az ágyhoz sietett és térdre roskadt atyja holtteste mel­lett. Ekkor csöndesen kimenteim a szobából... — ön azt mondta az előbb, hogy meg­ismerte abban a papírban, amit a párna alatt talált, a nemrégiben aláirt ivet! Hon­nan tudja azt olyan határozottan megállapí­taná, hogy ugyanaz az iv volt? — kérdezte Mr. Hőbbért a hallgatóság nagy figyelme közepette. — Úgy láttáim, hogy egy és ugyanaz a pa­pír, legalább is nekem ugiy tűnt fel — felelte John kissé bizonytalanul. — A tartalmát is elolvasta talán? — Oh nem uram, dehogy. — És azelőtt, amikor aláírta? Vagy 'fel­olvasták maga előtt, hogy tulajdonképpen mit irt alá? — Nem. De tudtam, hogy végrendeletről van szó. Csak a gazdám aláírását néztem meg akkor is, amikor a párna alatt meg­találtam és az írást kibontottam. De azon mód oda is adtaim Páréival ur kezébe, aki néhány lépésnyire állott tőlem. Eszerint tehát csak a papiir külseje alap­ján állapította meg, hogy ugyanaz az iv le­het, amit előző napon aláirt? — Igen uram _ jelentette ki John. Pa trik FStzmauirloe egyszerre átlátta az ügyvédi taktikát. Mr. Murray Brooks védője 'tulajdonképpen azt akarta kisütni, hogy7 ha az öreg Brooks csinált is uj végrendeletet és azt — nem tudni miért — a párnája alá rejtette — ez a végrendelet a John O’Neill közvetítésével Parcdvalnak a kezébe került, aki másikat irt helyette, az eredetit meg- semmiisi'teitte és ezt az utánzatot mutatta be végrendeletként, hogy igy a Brooks-miililiók az ő kezére jussanak. De a teremben mindenki igy értelmezte az ügyvéd állásfoglalását és mind elrémültek e szörnyű vád hallatára. Roppant súlyos, szörnyű vád ez egy olyan férfival szemben, aki bár kora ifjúságában több kifogásra szol­gáltatott okot, mégis csak hires és kiemelke­dő tagja volt az Írországi előkelő társadalom­nak. Patrik Fitarnaurice szótlanul ült a he­lyén, de hallotta a körülötte rőpkedő méltat­lankodó kifejezéseket, amelyek között a leg­szelídebb az volt, hogy Mr. Murray Broo'ks eljárása a fivérével szemben legalább is fel­háborító. Azonban John O’Neill kihallgatása miég nem ért véget és Mir. Walter Hibbert egyéb meglepetést is tartogatott még a közönség számára. Elővett egy papírlapot — a Mr. Parcivai Brooks által bemutatott végrende­letet — s megkérdezte, hogy felismeri-e abban azt a bizonyos papírlapot, amely Mr. Brooks párnája áléi került elő? — Igen, uram — felelte John 'minden tétovázás nélkül. — Valóban ezt a papírlapot találtaim meg uram párnája alatt és ezt adtam ót Parcivai urnák. Ezután az ügyvéd szétterítette a papírlapot és úgy tette oda a tanú elé. — Nos, Mr. O’Neill, most már legyem szül vés megmondani, hogiy ez az ön aláirása-e? John alaposan megnézte az aláiróat, aztán így szélt: — Bocsásson meg egy pillanatra, uram, Mséé gyöngék a szemeim. Elővette a pápaszemét, gondosan meg- törölte, mielőtt feltette volna és most miár tüzetesebben vizsgáligatta az aláírást. Jó 'öt percig tartott ez, végül elgondoikodva csó­válta meg a fejét... — Úgy látom uram, hogy nem az én írá­som. Nagyon hasonlít hozzá, idegen talán rá sem jönne, hogy nem én írtam, de én tudom, hogy ez nem az én írásom ... — Nagyon ügyes hamisítvány! — diadal­maskodott Mr. Walter Hibbert, miiközben az elszörnyülködiés moraja szaladt végiig az iz­I gatott közönségen ... Egy teljes héten át tartott a hagyatéki per. Vitatkoztál^, érveltek, szónokoltak, míg végre rájöttek arra a megdönthetetlen igaz­ságra, hogy a második végrendelet hamisít­vány. Gondosan, csaknem a fakszimiléhez hasonló hűséggel van utánozva Wetbered írása, az aláírások is mind, de kétségtelen, hogy ez a második végrendelet hamisitvány. A két koronatanú: John O’Neill és Pat Moo- ney nem isimerte el az aláírását. Parcivai Brooks természetesen tagadta, hogy bármi része is lett volna a hamisítás elkövetésében, csak annyit mondott, hogy az atyját öltöztető inas találta meg az ivet és adta át neki, ő csak egy futó pillantást vetett az okmányra és meg is lepődött azon, hogy ez az okmány atyja végrendelete és ilyen kerülő utón jutott hozzá. A végrendelet tar­talma azonban a legkevésbbé sem leple meg, (mert tisztában volt az örökhagyó szándékai­val. Annál meglepőbbnek találta azonban, hogy édesatyja ezt az iratot nem bízta iá Mr. Weth eredre, aki apjának egyéb ügyeit is in térni szokta. (Folytatása következik-) % 8

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom