Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-30 / 24. (3873.) szám

5 1936 január 30, csütörtök. ♦MWSaMAO^ARHÍRLSR dlíBESU^ Megvalósulás előtt az óceánfölötti légiforgalom terve A németek is résztvesznek a tárgyalásokban Felkérjük tisztelt előfizetőinket, akik la­punkat házhoz való kézbesítéssel kapják, hogy az előfizetési dijat kizárólag kiadó- hivatalunk által kiállított elismervény ellenében fizessék ki megbízottunknak. — A LÉVAI KASZINÓ KÖZGYŰLÉSE. — Tudósi.ónk jelenti: A lévai kaszinó vasárnap tartotta ez évii rendes közgyűlését. Dr.! Kmoskó Béla elnök megnyitóbeszédé után Schubert Tódor terjesztette elő igazgatói je­lentését, amelyben rátért a kaszinó október­ben lezajlott jubileumi ünnepélyére. Java­solta, hogy a közgyűlés válassza a kaszinó tiszteletbeli tagjává dr. Karafiáth Mózest és Kriek Jenőt. A közgyűlés a javaslatot egy­hangú lelkesedéssel elfogadta. A könyvtári és pénztári jelentések után dr. Sírnék István aligazgató meleghangú beszédben méltatta Schubert Tódor érdemeit és indítványára a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavazott ímeg az igazgatónak. Ezután az uj tisztikart választották meg. Elnök lett: dr. Kmoskó Béla, igazgató Schubert Tódor, aligazgató dr. Si­ón ek István, jegyző Boros Béla, pénztáros Pékárik Vilmos, könyvtáros Dóka Sándor, gondnok Kelismer Pál, ügyész dr. Hubertih Pál. — REGÉNYFOLYTATASUNK anyagtor­lódás miatt — kimaradt. — EMLÉKMŰVET EMEL VÁGHOSSZUFALU AZ ELESETT HŐSÖKNEK. Mátyusföldi tudósí­tónk jelenti: A vághosszufalusi műkedvelő ifjú­ság több mint négyezer koronát ajánlott fel a felállítandó hősök szobrára. Az elmúlt napokban megalakult az emlékmű-bizottság, mely meg­kezdte a gyűjtést ég ez oly szép eredménnyel zá­rult, hogy már a közeljövőben sor kerülhet az emlékmű felállítására. — MEGHALT HERLINGER ALFRÉD. — Herlinger Alfréd, az egykori osztrák birodal­mi tanács cseh képviselősaövetőégének volt titkára tegnap, 53 éves korában Prágában el­hunyt. Herlinger 1911 óta volt a klub titkára, egészen 1918-ig, amikor dr. Csapp miniszter kívánságára elmozdították állásából. Az össze­omlás után visszavonult életet élt. — A MAGYAR NEMZETI PART KELETSZLO­VENSZKÓI TISZTUJITÁSAI. A magyar nemzeti párt kassai központjának vezetése mellett a nagykaposi járásban Haraszthy György titkár és a szepsi járásban Orián Árpád titkár részvételével tovább folyik a helyi szervezetek uj tisztikarának megválasztása. Az elmúlt napokban a következő uj helyi vezetőségeket választották meg: Mokcsa- kerész községben elnök: Haraszthy Sándor, alel­nöki Verba András, jegyző: Böszörményi Gyula, pénztárnok: ifj. Dezső József, ellenőrök: Balogh János, Böszörményi István, titkár: Bosnyák Gyula. — Reste községben elnök: ifj. Lucskay Ferenc, jegyző: ifj. Vajányi Gyula, pénztárnok: Z Kovács István. — Felsőlánc községben elnök: Kiss János, alelnök. Szitás Pál, jegyző: Nagy Ist­ván, péuztárnok: Sváb László. — Alsólánc köz­ségben elnök: ifj. Hangácsy József, alelnök: Szi­tás Bertalan, jegyző: Szaszák Gyula, pénztárnok: Szaszák Imre. — Bés községben elnök: K. Csuto­ráé Péter, alelnökök: Benedek István, Csatlós Ist­ván, jegyző: Kalán István, pénztárnok: Eszterhay István, ellenőrök: Kovács József, Varga József, titkár: ifj. K. Csutorás Péter. — HALÁLOZÁS. Flautner Gyula, a prágai magyar királyi követség portása, a magyar nagy-, a kisezüst és a bronz vitézségi érem tu­lajdonosa, hadirokkant, ma 37 éves korában váratlanul elhunyt. Özvegye és kisfia gyászolja. Szombaton délelőtt fél 10 órakor az olsani te­mető nagy kápolnájából temetik. — LELKIGYAKORLATOK NAGY­SZOMBATBAN. Tudósítónk jelenti: A ka­tolikus szövetkezet központi házában feb­ruár havában lelkigyakorlatokat tartanak a következő sorrendben: Asszonyok és anyák részére február 6-tól 9-ig, minden reggel nyolc órai kezdettel. Asszonyok és anyák részére negyvenöt éves korig február 10-től 13-ig minden reggel nyolc órai kezdettel. Leányok részére február 14-től 17-ig min­den reggel nyolc órai kezdettel. Jelentke­zéseket a lelkigyakorlatokra a Katolikus Szövetkezet (Trnava, Novosadská 7.) ja­nuár 31-ig fogad el. A jelentkezéssel egy­idejűleg a háromnapi élelmezésért 30 koro­nát kell fizetni. Berlin, január 29. A hét vége felé útnak indul Washingtonba egy német bizottság, amely ame­rikai körökkel a rendes óceánfölötti légi járat megteremtéséről fog tárgyalni. A német delegá­ciót Fisch minisztériumi igazgató vezeti, aki a postaügyi és légügyi minisztérium megbízásából vezeti a tárgyalásokat Washingtonban. Visszatérőben a bizottság Londonban is ki­száll, ahol fölveszi a kapcsolatot az „Imperial Airways" vezetőségével. Amint ismeretes, az angolok és amerikaiak kö­zött már hosszabb idő óta folynak ebben az irányban tárgyalások, sőt — amint már a PMH jelentette — ezen a téren döntő lépések is tör­téntek és az „Impefial Airways" az óceánfölötti forgalom lebonyolítására alkalmas gépek gyár­tásával is foglalkozik. A kezdeményezés tulajdonképen a hollandu­soktól indult ki, Fokker volt az első propagátora az óceánfölötti állandó légi forgalom gondolatának. A kérdés­ről számos nagyjelentőségű előadást tartott és az amerikaiakkal is 5 vette föl először a tárgya­lásokat. Állítólag Lindbergh ezredes is folytatott kísérleteket ebben az irányban az egyik legna­gyobb amerikai repülőtársaság megbízásából. A hollandusok mellett a franciák is foglalkoz­nak a terv megvalósításával és az „Air Fran­cé" állandó kapcsolatot tart fönn az Ameriká­ban tanácskozó bizottsággal A föladat technikai keresztülviteléről egyelőre nehéz teljes képet alkotni, de meglehetősen szűkszavú szakértői nyilatkozatokból arra kö­vetkeztetnek, hogy úgynevezett mesterséges ki­kötőbázisok létesítésével próbálják áthidalni a túlságosan nagy távolság nehézségeit. Az óceán­ban úszó bázisokat úgynevezett katapult hajók­kal fogják megszilárdítani. Amennyiben a tár­gyalások eredményre vezetnek, már ebben az évben megkezdik az első kísérleteket, az állandó és rendszeres forgalom 'létesítésére természetesen legkorábban 1937-ben kerülhet sor, mert hiszen az eredményes kísérletek után még számos pró­barepülést kívánnak végrehajtani. Az „elveszettek hajójának" utolsó utfa Elindult az utolsó fegyencszállitmány az Ördögszigetre Megteli a Sranda bűnösök híres halálszigete ■ A „La Marti­niére“ utasai ■ ■ Az Ordögszigetre indulók „váróterme“ niére tt Páris, január 29. Több mint száz év francia bünkrónikájának egyik örökkön visszatérő és tagadhatatlanul legkomorabb motívuma az élő­halottak, vagy másként az elveszettek: szigete, ahová a legsúlyosabb bűnösöket deportálják. A francia Guyana mocsaras s sziklás vidékein nemcsak a lélek, de a test is irtózatos nyomo­rúságban tengődik. Itt élt, mint ismeretes, hosz- szu éveken keresztül a harmadik köztársaság legnagyobb politikai bünperének főhőse: Drey- fus Alfréd is. Érdekes, hogy a „La Martini«re“ nevű öreg gőzös szállítja még ma is St. Martin de Ré kikötőből az élőhalottakat Guyana szi­getére. A kis piszkos és elhagyott kikötőnek nincs is más jelentősége, mint hogy innen indul út­jára és itt köt ki mindig a „Martiniere", amely többszáz láncokra vert rabot szállít a halál­szigetre. Az elítélteket páncélautók ^szállítják a kikötőbe. Az autók huszkilométeres óránkénti sebességgel haladnak az országúton és Franciaország ösz- szes börtöneiből összeszedik a deportálásra ítélt fegyencekeí, hogy a St. Martin de Ré kikötő­jébe szállítsák őket. A fegyencszállitó autókat gépfegyveres fegyőrök őrzik és a kettesével összeláncolt rabok bennszülött katonák sorfala között vonulnak a kikötőbe. Izgalmas ielenetek a hajó elindulása előtt Pontban tizenkét órakor jelennek meg a ka­tonai hivatalnokok a kikötöd citadella udvarán és utoljára átvizsgálják az utrainduló fegyence- ket. Ezután egyforma, gesztenyebama ruhát osztanak szét közöttük. Ebben az öltönyben töl­tik el életük hátralevő részét a „La Martiniere" Aranyérnél és az ezzel járó bél­dugulás, végbélberepedés,kelés, terhes vizelési inger, májduzzadtság, derék fájás, mellszorulás, szívdobogás és szédülési rohamok esetén a termé­szetes „Ferenc József" keserüviz használata csakhamar kellemes meg­könnyebbülést eredményez. A belső bajok orvosai az igen enyhe hatású Ferenc József vizet gyakran min­dennapi használatra, reggel és este egy égy félpohámyi mennyiségben rendelik utasai. A Guyana szigetére induló fegyenc utra- valója egy matrózzsák, két takaró, két rend vá­szonhuzat, két ing, két pár facipő, egy kulacs, egy cinnkanál és egy csajka, azonkívül néhány konzervdoboz egészíti ki ezt a felszerelést. Mi­kor utrakészen jelentkeznek a fegyencek, kettesével összeláncolják őket és St. Martin de Ré ősrégi citadellájának udvaráról megin­dul a néma menet Szenegál katonák kettős, szuronyos sorfala között a kikötő felé. Az ut, amely a citadellától a kikötőig vezet, mindössze nyolcszáz méter. Ennyit menetelnek még az elitéltek Franciaország földjén s azután mindörökre búcsút mondanak Európának. A legutolsó transzport elindítása körül izgal­mas jelenetek játszódtak le, amire nagyon rit­kán van eset, mert a fegyenc, mire odajut, hogy elindul Guyana felé, lélekben annyira összetö­rik, hogy ellenállásra, vagy menekülésre még csak gondolni sem képes. Ez alkalommal azon­ban az történt, hogy egy párisi jósnő megjósolta, hogy a vén és ki­szolgált „La Martiniere", amely annyiszor tet­te meg az utat Franciaország és a halálsziget között, ezen az utján elsüllyed. Annak ellenére, hogy a fegyenceknek nem sza­bad egymással szót váltaniok, a hatszázhetven- három fegyenc között úgyszólván pillanatok alatt elterjedt a hir és a citadella udvarán az átöltözés alkalmával valóságos zendülésre került sor, amelyet a fegyőrök puskatussal és gumibottal tudtak csak elnémítani. Tíz tomboló fegyencet kényszerzubbonyba kel­lett rakni, valóságos őrület tört ki rajtuk, úgy­hogy a transzportról le is maradtak és egyelőre a kikötő elmegyógyintézetében helyezték el őket. A „La Martiniere" legközelebbi utján vi­szi magával ezeket. A legközelebbi ut pedig jó néhány hét múlva lesz csak, mert hiszen az öreg gőzös óvatosan és lassan halad az óceánon. Az utolsó transzport hírességei A legutolsó transzport iránt az újságírók ér­deklődése nem túlságosan nagy. Pedig néha az is előfordul, hogy az összes párisi lapok munka­társad ott szorongnak a citadella kapuja előtt, hogy lefényképezhessék, vagy legalább is leír­hassák egyik-másik híres elitéit utolsó útját francia földön. Ilyen híres elitéit azonban egy sincs ebben a transzportban, a leghíresebb közöttük talán Hameau, aki már másodszor teszi meg az utat a halálhajó­val. Hameau húsz esztendővel ezelőtt állítólag egy veszekedés közben agyonütött egy embert. Élet­fogytiglani deportálásra ítélték és tiz évet töltött az Ördögsziget borzalmai között, amikor kilenc sorstársával együtt holland Guyanán keresztül sikerült megszöknie. Sokáig bolyongott a világ­ban, de annyira gyötörte a honvágy, hogy mint potyautas felkapaszkodott egy Európába induló gőzösre és hazatért Franciaországba. Éjnek ide­jén lopózott be édesanyja házába, anyjával együtt elköltözött egy távoleső magányos kis faluba és ott uj életet épített magának. Szeren­csétlenségére azonban egy csendőr felismerte, vasraverték és vissza­szállították a fegyházba, ahonnan most újból útban van az Ördögsziget felé. Hetvenhárom esztendős édesanyja ott szorong a vasrács mögött és kifejezéstelen, valósággal megkövesedett arccal bámul a levegőbe . .. Má­sik nevezetes alakja az Ördögszigetre induló csoportnak Calixt, a marseillei alvilág híres gamgsztervezére, akit számos barátja búcsúztat a kikötőben. A gangszter sötéten néz maga körül, majd mielőtt hajóra lépne, magasra emeli meglán­colt kezét és óidét mutatva barátai felé, han- I gosaa kiáltja? — Nemsokára visszajövök! Közvetlen közelében földre szegzett tekintettel menetel Edmont Egasse, egy félig őrült ápoló, aki a párisi Cochin-kórház egyik aszisztensét agyonütötte. Most szállítják az Ördögszigetre Delhaube Pált is, aki Carlos de Tegrada nevű spanyol parkett-táncost szerelmi féltékenységből agyonütötte. Nevezetes alakja még a csoport­nak Cattelot, a mezieresi leánygyilkos. Guyana angya'a Mint minden transzportnál, most is megjele­nik közvetlen a hajóraszállás előtt „Guyana an­gyala", különös magányos hölgy, aki a La Mar­tiniere minden útja előtt megjelenik a st. martin de réi kikötőben, adományokat és ennivalót oszt szét az ördög­szigetre induló fegyencek között és vállalko­zik arra, hogy az elitéltek utolsó leveleit hoz­zátartozóikhoz juttatja. A Szenegál néger kísérők számát is meg kel­lett sokszorozni ezúttal, mert az egyik észak- afrikai kikötőben újabb száz fegyencet vesz fel a hajó, hogy az Ördög-szigetre szállítsa őket Azért volt szükség az őrség megsokszorozására, mert két évvel ezelőtt egy ilyen északa-frikai ki­kötés alkalmával zendülés tört ki a hajó fedél­zetén s a zendülés leverésénél húsz katona éle­tét veszítette. Az utolsó ut Alighogy elhagyta a hajó a st. martin de réi kikötőt, távirat érkezett Guyana kormányzójá­tól, amely szerint az Ördögsziget megtelt, több elítéltet nem képes befogadni. Az igazgatóság a lehető legnehezebb helyzetben van, hogyha az újabb, többszáz elítéltből álló transzport meg­érkezik. Az erődítmény ugyanis közel háromszáz esz­tendős és ez alatt az idő alatt egyetlenegy­szer sem lett kibővítve, vagy modernizálva. A múlt század második felében a kényszermun­kára ítélt bűnösöket Franciaországból ide szál­lították. Az első kényszermunka-telepet Fran­ciaországban 1748-ban rendezték be Toulonbam. Ezt követte 1750-ben a bresti, 1767-ben pedig a rocheforti fegyház. Először III. Napóleon ala­pította 1854-ben a guyanai büntető-telepet, ugyanekkor Ujkaledoniában is létesítettek ha­sonló telepet, ezt azonban később feloszlatták, minthogy a telep környékének kereskedelmi je­lentőségét meglehetősen gátolta a fegyintézet közelsége. Azóta kizárólag a guyanai Ördög­szigetre szállítják az elitélteket, igy tehát nem csoda, ha a büntető-telep most annyira megtelt, hogy többé nem képes céljának megfelelni. — KAROLYI MIHÁLY ELKOBZOTT BIRTO­KAIT A HADIROKKANTAKNAK ADJAK? Bu­dapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A „Pesti Napló“ jelentése szerint Árpádfalvi Nagy István, a hadirokkantak országos szövetségének elnöke mozgalmat indított annak érdekében, hogy gróf Károlyi Mihály elkobzott birtokát teljes ter­jedelmében a világháború rokkantainak rendel­kezésére bocsássák. — EGYHAVI FOGHÁZ A VÉGZETES CÉLLÖ­VÉSZETÉRT. Kassai szerkesztőségünk jelenti te­lefonon: A kassai kerületi bíróság ma tárgyalta Tristyák Mihály Dobróka községbeli gazdalegény ügyét. Tristyák a katonaságnál mint elsőrendű lövő szerepelt és hazatérve is állandóan gyako­rolta a céllövészetet. Az elmúlt év őszén lakoda­lom volt az egyik közeli faluban és Tristyák ott is bemutatta célJövőmüvészetét. Az egyik golyója véletlenül eltalálta Hricsó Mária 18 éves leányt, akit hosszú ideig ápoltak a kórházban. A bíróság Tristyákot egyhavi fogházbüntetésre és 200 ko­rona pénzbírságra Ítélte. — FIATAL GYÜMÖLCSFÁK VAN­DÁL PUSZTÍTÁSA. Lőcsei tudósítónk je­lenti: A Poprád és Csütörtökhely közötti út­szakaszon ismeretlen tettesek mintegy hét­száz darab fiatal gyümölcsfát téptek ki és összetörve szétdobálták az országúton. Ig- ló és Csütörtökhely között — valószínűleg ugyanazok a tettesek — ötvenhárom gyű* mölcsfát tettek ilymódon íönkre. 30 I Január %W %JF Csütörtök | IsiSOiinffilÉii

Next

/
Oldalképek
Tartalom