Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-05 / 4. (3853.) szám
1936 január 5, vasárnap. ASSZONYOK LAPJA JELMEZEK — Vasárnapi divatlevél — Évről-évrc megfigyelhető, hogy a farsangi mulatságok közül mindig a jelmezes, álarcos báloknak van a legnagyobb sikerük. A ,,miért“-re könnyű választ adni. A jelmezes esték vidám légkörében eltűnnek a társadalmi szokások merevségei. A szokatlanság varázsa és az álarcok inkognitója lehetővé teszik, hogy a jelmezbálok hangulata mesterkéltségtől mentes, valóban vidám legyen. Innen van az, hogy a farsangi bálok közül a jelmezesek azok, amelyeken hamisítatlan a jókedv és ahol leginkább megtalálható a farsang gondüző, vidám hangulata ... Női szempontból nézve a jelmezes bál szórakozása már jóval a bált megelőzően — a megfelelő jelmez megvitatásánál, kiválasztásánál és az anyagok bevásárlásánál — kezdődik! Folytatódik a megfelelő összeállitás körüli megbeszéléseken és a titokban megtartott próbákon, melyek az éberen kiváncsi barátnők kölcsönös kizárásával folynak le. A jelmezeiknél mindenkinek alkalma nyilak arra, hogy érvényesítse egyéni ötleteit, bebizonyítsa ízlését és egy kissé kiélje tervező fantáziáját ...! Ma, mikor annyi olcsó és mutatós anyag van, igazán nem probléma az egyéni és saját ötletek szerinti jelmez elkészítése, annál is inkább, mert a kikölcsönzött ruhák csak ritka esetben ötletesek. Az egyéni Ízlést és elképzelést a divat is csak igen kis mértékben szabályozza. A jelmezek terén azt az elvet vallja, hogy .minden viselhető, ami szép és ami — jól áll!“ Ezzel a felelősséget egészen a jelmez kiválasztójára hagyja. Kimondottan divatos jelmezek tehát nincsenek, csupán az állapítható meg, hogy ebben az idényben inkább a rövid jelmezeket viselik. Valószínűleg azért, mert az estélyiruha-divat földigérő szoknyái után kellemes változatosságot jelentenek. A jelmez helyes megválasztásának alapfeltétele, hogy a „mi áll jól?" kérdéssel tisztában legyünk és az ízlésesség határait ne lépjük túl. így a molettek ne öltsenek magukra térden felülig érő fantáziajelmezeket. A nadrágos jelmezek is csak kimondottan karcsú és magas termetüeknek előnyösek. A szelidarcu szőkeségek hátrányosan festenek a stilizált spanyol jelmezekben. Bár a jelmezek csak akkor mutatnak, ha tarkák és ötletesen díszítettek, mégis ügyelni kell arra, hogy inkább egyszerű, mint tuldiszitett benyomást keltsenek. Az is fontos, hogy egymástól kissé elütő és nem egészen halvány szinü kelméket válasszunk, mert az esti világításnál inkább az élénk, középszinek mutatnak! Igen csinosak a sima és a mintás anyagokból kombinált jelmezek. Ez az összeállitás fokozza a ruhák hatásosságát. A matt és a fényes anyagok kombinálása is előnyösen diszit. Tekintettel a tüli divatos voltára, az idén a tüllt a jelmezek előállításához is előszeretettel alkalmazzák. Akár az estélyi ruhákhoz, a jelmezek kiegészítéséhez is gyakran apró tüllfodrokból összeállított tüli- vagy tollboákat viselnek. Nagyon hatásos a matt anyagú jelmezekre rádolgozott fényes selyem applikáció. Ezt a díszítést elsősorban a különböző népviseletek után stilizált jelmezekre alkalmazzák. Mutatós a tarka, lapos hímzés. Ezt felváltva pamuttal és fényes müselyemfonállal, elszórtan csillogó göngy- gyel hímezve készítik. így a minta és maga" a hímzés is jobban kidomborodik. A jelmezek összeállításán és díszítésén kívül ügyelni kell az úgynevezett „kiegészítő apróságokra" is. Ezekhez tartozik a retikül, amely nélkül még jelmezes bálra sem mehetünk. Ügyelnünk kell arra, hogy a kézitáska ne rontsa el a jelmez összhangját és ne üssön el attól. Csakis a fényes anyagokból készült, korhoz és stílushoz nem kötött jelmezekhez lehet divatos estélyi-reti- külöket használni. A strasszal díszített kis kézitáskákat például népviseletek után stilizált jel- : mezekhez nem viselhetjük. Itt sokkal stílusosabbak az egyszerű vászonból, vagy színes bőrből készült kis kézitáskák. A világos szinü, lenge jelmezekhez az egészen testszinü harisnyák illenek. Hasonlóan a tarka ' jelmezekhez is. Fekete vagy füstszinü harisnya csak az egészen sötét vagy feketével kombinált ruhákhoz viselhető. A ruhák mellett természetesen a fejdiszek is fontos szerepet játszanak. A megfelelő fejdisz emeli a jelmez hatását, amellett csinosabb, egyénibb és főleg olcsóbb a parókánál, melyet ma már csak ritkán, kizárólag csak korjelmezekhez viselnek. Mai divatillusztrációnk ízléses, mutatós és — ‘ könnyen előállítható jelmezmodelleket mutat. A baloldali első ábra ötletes „Szőlő"-iemezt visel. ‘ A ruha majdnem térdig érő, szűk felsőrésze halványzöld Iáméból készül. Fodros szoknyája és hal ujja viszont négyféle, sötétedő árnyalatú, sűrűn behúzott zöld tüllfodorból készült. A jobb- ! vállra, a derékra és a tüll szoknyarész fölé rá- 1 varrott szőlőknél a levél levélzöld szinü matt < selyemből, a fürtök pedig borvörös bársonynál yannak. A széles karimáju, alul és felül szőlőfűr- 1 tökkel díszített kalap zöld selyemből előállítva szintén mutatós. Fiatalos és bájos a második, stilizált „Tiroli- dirndl" jelmez. A kosztüm szóik, elől piros gombokkal csukott, felsőrésze fekete szatinból vagy töftból készülhet. A mutatós jelmezt toll-tüzékes zöld tirolifcalap és tarka gyöngynyakdisz egészíti ki. Elegáns a harmadik „Kártya" jelmez-mode1- lünk. Térdig érő, szűk felsőrésze előállításához fekete szatin vagy Iámé a legalkalmasabb. Tér- denalul a ruha földigérő fekete lacet-rojtokba folytatódik. Az ovális kivágást is —- rézsútos gallér formájában — rojtok szegélyezik. Hasonlóan a bal kart is csuklóig érő sürü rojtok takarják. A ruhát fehér posztóból szabott és elszórtan piros szivekkel díszített, kártyaformáju applikációk díszítik. Két hasonló posztókártyából áll a fejdisze is. Nagyon szép a negyedik „Rokokó-pierette" kosztüm, amelynél a nagyon szóik, elől Idspicese- dő derékrész és a sűrűn behúzott, rövid szoknya rózsaszínű Iáméból szabottak. A szoknya alja cakkozott és keményített tüll alábélelés tartja ki szélesre. A szóik derékrész elejét, valamint a szoknya alját almazöld bársony maslik díszítik. A kivágás körüli sűrűn behúzott tüllfodrok rózsaszínűek. A kis rokokókalap viszont rózsaszínű Iáméból van, élénkebb árnyalatú virágok, zöld levelek és hosszú fekete bársonyszalag díszítik. Az utolsó, „Orosz" jelmeznél a blúz fehér fényes anyagból készül. Legalkalmasabb e célra a mutatós Iámé. Az alul szélesre kibővülő ujju oroszos blúzt zöld sujtásozás díszíti úgy a vál- laknál végig a könyökig, mint a galléron, az övön és a blúz alján is. A bő, rövid nadrág és oroszos kucsma sötét bársonyból előnyös. RADVÁNYI MAGDA. §t hS1 ..Lelkemben van eleganciám, piperköc!44 — mondja Cyrano de Bergerac a dandynek, akivel megvív. Nagyon tetszett nekem ez a mondás fiatalkoromban. Ma is tetszik. De akkor azért tetszett, mert úgy éreztem, hogy no, most jól megmondta valaki a magáét ennek a léha emberiségnek, mely annyi erőt és időt pazarol külsejének olcsó, rádiktált módon való szépítésére. Hiszen — úgy hittem akkor valami bódult lelkesedésben a szellemiség iránt — még az illetlen, természetes szépség is olyan jelentéktelen az ember más értékességeivel szemben. Banális, de megható a külső és belső értékek c szembeállítása. Intelligens fiatalemberek, úgy a huszadik évük körül, nagyon komolyan veszik; ők tényleg rendetlen ruhában, gondatlanul kötött nyakkendővel járkálnak, de éjfélig vitatják hasonszerü barátjaikkal, hogy kinek volt nagyobb szerepe a világtörténelemben, Co- lumbus Kristófnak vagy Julius Caesarnak. Mindig a csúcsokon járnak s csak később ereszkednek le az élet lakhatóbb tájaira; olyan ismert iv ez a fiatalemberek szellemi fejlődésében. Sokan azt mondják ilyenkor ezekre a fiatalemberekre: feladják idealizmusukat. De ez a megítélés felületes. Ennek tudniillik inkább a meg- forditottja történik: idealizmusukat kiterjesztik a kicsiny és szokványos dolgokra is. Egy szép napon mélyebben érzik, hogy emberek között élnek és bizonyos közösség köti őket azokhoz. Az ismeretlen emberek az uccán nem tudják, hogy ők kik, nem hordják nagy gondolataikat a homlokukon, azok csak külsejüket látják s külsejükkel sem szabad azokat megbotránkoztatni. Sőt jobb rendben tartani ezt a mindenki számára legelőször észrevehető tulajdonságukat. Ennyit meg kell tenni az ismeretlen járókelőnek is az uccán. Hiszen szükségtelen is elütni az emberektől, szükségtelen erőlködve kivonni magunkat az alól a kétségtelen, varázs alól, mellyel az általános formák bírnak. Miért ne törődjünk azzal a bár múló, de kellemes! benyomással, melyet jól öltözve az emberekben keltünk — vagy még inkább a nőkben, kiknek velünk kapcsolatos élményeit minden kis karcolástól óvni szeretnők? így történik aztán, a kis dolognak ilyen bölcs és belátó magunkhoz emelésében, hogy a közeli és jelenvaló világba jobban beleilleszkedünk. Az a lelkes fiatalember lassanként ahhoz a szabóhoz megy, akit jól öltözött ismerősei ajánlanak, nyakkendőjét tükör előtt köti, vigyáz a színharmóniára öltözéke részei között, sőt itt ott nadrágját is vasaltatja. S mindennek következtében idealizmusa a legkisebb csorbát sem szenvedi. Később azt is észreveszi, hogy az ápolt külső bizonyos fokig segítségére van, az emberek önkénytelenül köunyebbeu érintkeznek vele, könnyebben jutnak megegyezésre s talán nagyobb bizalommal is vannak hozzá. Lehet, bog)’ ez nem tetszik neki az első időben, balgaságnak véli, de aztán bölcsen bezsebeli ezt a nyereséget is. Meg kell becsülni a kis hasznokat is, melyek itt-ott adódnak. S ez még nem a legnagyobb balgaság, amelyet az emberek részéről meg kell szoknia. A végén azon veszi észre magát, hogy ő tulajdonképpen egy elegáns, jólöltözött ur. Kiemelendő főkép az, hogy ő ezt tudatosan nem is akarja és szorgalmazza, és talán éppen ezért lesz igazán elegáns. Elegánsnak lenni nem kerül sok fáradságba (inkább pénzbe), pedig sokkal bonyolultabb ügy, semmint gondolnék. Mert nem az az ember elegáns, aki egyszerűen a divat előírásai szerint öltözködik. Az elegáns szó a latin „clego44- ból származik, mely azt jelenti, hogy kiválaszt. Az elegáns ember kiválaszt, választékos s ez némi ellentétben áll a divatossággal, mely előír. Aki vakon elfogadja a Iegujabb divatos formákat, az sohasem igazán elegáns, sem férfiben, sem nőben, az lehet piperköc, vagy „jampcc'4. Különösen visszatetsző a divatosság a férfinál. Két okból: elsősorban, mert úgy érezzük, hogy az illető sokat figyel a felmerülő divatformákra s inkább vezeti o nőies tetszeni vágj ás, mint az ánolt es rendezett külső megőrzése, a törődés túl méretezve ahhoz, amellyel törődnek. Másodszor azért, mert a divatosan öltözködő férfi inkább el fogad, mint választ formákat. Az igazán e, . ‘ ‘ férfi sohasem nézdegéli a divatlapokat, „lég a sza hónál sem. Az emberekkel való érintkezésben kialakul valami összképe az uralkodó formákról anélkül, hogy külön megfigyeléseket tenne Éppen ezért nem ragad meg tudatában egyetlen merev forma, hanem inkább valami sokváltozatu és egyéni alakítást messzemenően megengedő általános formalehetőség. Pontos részleteiben ez sem válik benne tudatossá. Amikor ruháját próbáljp. a szabónál, csak ilyen kritikát tud gyakorolni; jó, vagv nem jó. Nem tudja a hibát lokalizálni, azt sem tudja, mit kellene változtatni, melyik részletet, hogy a ruha jó legyen. A ruháról nyert összbenyomása valahogy nem egyezik azzal az összbenyomással, mely benne kialakult. Csak a jampec ad ilyen utasítást a szabónak: „kérem, legyen a nadrág lem széles, a csattokat varrja oldalt a nadrágra ahogy azt Bécsben láttam, stb.“. Ilyesmiről az elegáns ur rnitsem tud. Hég kevésbé érdekli az igazán elegáns férfit a legújabb divat. Legfeljebb úgy érzi, ha találkozik uj divatos formákkal valahol, hogy ezek csak ki- serietek, javaslatok, melyekről meg kell várni, hogy beválnak-e s ő nem lehet kísérleti nyúl. S még ha beváltak is, akkor sem fogadja cl azokat minden további nélkül, bele kell illeniök abba az összhangba, melyet külsejében mindenkor s minden fajta divat mellett kifejezésre juttatni óhajt. De a ficsur felkapja az uj formát, mert őt egy kis versengési vágy is vezérli, hogy az újat előbb hozza, mint a másik. Mellékes számára, hogy ez tényleg disziti-e őt, vagy diszit-e egyáltalán s nem csupán egy nyakkendőkereskedő vad ötlete. A bankfiu általában divatosabb, mint a bankár, — de nem elegánsabb. S még valamit eltéveszt a ficsur, — alaposan — amikor elegáns akar lenni. Nem tudja, mennyire fontos az összhang, a különböző egységek összeállítása. Éppen itt van jelentősége a nagy egészre irányuló figyelemnek; a kalap „szépsége4' nagy mértékben függ a ruha „szépségétől44. Természetesen itt sem kell — sőt nem is szabad — pontos szabályokat tudni. Ezekben a dolgokban nem szabad tudatos mesternek lenni, elmélyedés és komolyabb fontolgató munka nélkül kell ezeket megoldani, nem szabad bennük szakértőnek lenni, legÍ feljebb a szabónak. Azonnal megérződik, ha valaki odaadással törődik a külsejével, sokkal rokonszenvesebb a „hanyag elegancia44, mert éppen azt demonstrálja, hogy az illető minimális figyelemmel oldja meg az egész kérdést. Az eleganciához hozzátartozik az elegáns viselkedés. Megfigyeltem embereket, akik szörnyen komikusak vagy esetlenek szmokingban. Ha az ember szmokingban van, egy kicsit, egy árnyalatnyit változik a viselkedése, mozgásai kicsit mások. Talán ünnepélyesebbek. Viszont mindent elcsúfít, ha valaki úgy feszeng, bőgj’ zavaró ráncok ne támadjanak a ruháján. Nőknél is visszataszító, amikor másodpercenként hajukhoz kapkodnak s megigazítják; ezerszer visszataszitóbb a férfiaknál, ha viselkedésükbe tudatosan beavatkozik az a szempont, hogy elegáns legyen. Érezni kell az igazi eleganciában a fölényt, mellyel viselője nézi és intézi. Szörnyű látvány, mikor a kishivatalnok „kiöltözik'4. A „biöltözés44 az a formája az öltözködésnek, mely az elegancia legbensőbb törvényeit — éppen torzításaiban — elárnlja. Leélheti az ember egész életét boldogan és nyugodtan anélkül, hogy valaha elegáns lett volna. Az elegancia nagyon kevéssé tartozik az élet lényeges dolgai közé. Tuladonképpen kis hozzátét a komoly és igazi rendhez. Olyan hozzátét, melynek lényegéhez tartozik, hogy lényegtelenségében felismerjék és úgy alkalmazzák. * * PORCELLAN TÁNYÉRRA gyakran helyeznek szórakozottságból égő cigarettát, amelytől a- porcellán foltos lesz. A foltokat dörzsöljük le nedves dugóval, amelyet sóba mártottunk. * FUTÓSZŐNYEG borítja némely házban, vagy villában a lépcsőket. A lépcsőfokok élénél a szőnyeg, hamar romlik; ennek meggátlására tegjún' a szőnyeg alá a lépcsőkre, összehajtogatott ujs. g- papirost. __19
