Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-05 / 4. (3853.) szám

tmgm-MacAarhirlai? 17 1936 január 5, vasárnap. A íakktörténelem legnagyobb drámája: az Aljechin-Euwe párharc Maróczy Géza elmondja az Aljechin-Euwe meccs intimitásait • A teljesen letört Aljechint sokan legyőzték volna ■ Aljechin nem igen szerzi vissza elvesztett címét ■ Ftohr, Rzsezevsky és leginkább Botvinnik a jövő világbajnokjelöltjei Budapest, január 4. (Budapesti szerkesz­tőségünktől.) Az elinnJri esztendő két hatalmas sakkeseménye: a varsói olimpiász és az Aljechin- Euwe világbajnoki meccs már a sakktörténele­mé, a sakkozó világ érdeklőd-' se most már 1936 küszöbén levő nagy eseményei felé fordul, ame­lyek között legkiemelkedőbb a Németország- bán megrendezendő páratlan sakkolimpiász lesz. A/világbajnoki .küzdelem két és fél hónapon át kötötte le nemcsak a sakkozók, hanem a laiku­sok érdeklődését is. A mérkőzés — mint ismere­tes — hatalmas meglepetéssel zárult. A nagy mérkőíés eseményei, részletei és ma­guk a játszmák is, mint legfontosabb dokumen­tumok már ismeretesek a közönség előtt. Még­sem lesz azonban felesleges egy olyan embernek Ítéletét, megjegyzéseit és emlékezéseit meghall­gatnunk, aki maga is tevőleges részt vett a vi­lágbajnokság! küzdelem körüli eseményekben. Tudvalevő, hogy dr. Max Euwe tanítómesterét, Maróczy Gé­zát kérte fel szekundánsának és a magyar nagymester készséggel vállalta ezt a feladatot. Maróczy december 20-án érkezett vissza hazájába.. Az egyik karácsonyi ünnep délutánján kerestük fel albertfalvai otthonában az.aktív sakkmesterek doyenjét, akinek a meccs körüli szakértő és teljesen objektív szereplését a holland sajtó egyhangú dicsér it- tel említette meg. A világbajnoki mérkőzés igy erkölcsi tekintet­ben magyar sikert is hozott és ennek bizonysá­ga, hogy a záróünnepségen a hollandi és francia himnusz után felhangzott a magyar himnusz is. Maróczy szivesen, szerettetek fogad és teljes négy órán át beszélget el velünk közvetlenül a hollandiai élményekről. Sok ismeretlen részletet mond el, sok intimitásról lebbenti fel a fátylat, amelyek éppen diszkrét természetük miatt nem válók á nagy nyilvánosság elé. De marad azért éppen elég közlésre alkalmas anyag is. „Komoly, nagy küzdelem volt", — szögezi le véleményét a magyar nagymester és szól ez feltételképpen azoknak a laikus és rosszindulatú szak ér tp köröknek is, amelyek hol­mi megbeszélt paklit emlegetnek a világbajnoki mérkőzéssel kapcsolatban.-— Löwenfisch azt irta az egyik orosz újság­ban, amikor Euwe két egységnyi vezetést szer­zett, hogy a holland komité kérte meg erre a világbajnokot, hogy a közönség érdeklődését fokozza- Aljechin busás honorárium ellenében be,is ment ebbe az üzletbe. Hamarosan ki fog egyenlíteni, —■ szögezte le véleményét az orosz mester. . — Nem tudom, miként vélekedik Löwenfisch most, — mondja mosolyogva Maróczy, — csak annyi bizonyos, hogy a becsvágyó Aljechin a vi­lág minden kincséért nem adta volna oda a cí­mét. Azt el kellett tőle venni. De annyi bizo­nyos, hogy „vakard meg a szovjetsakkozót és kibújik belőle a muszka". Akármennyire ellenforradalmár is az egy­kori cári gárdatiszt, az oroszok érte szurkol­tak. És az is bizonyos, hogy Hollandián kívül a leg­nagyobb érdeklődés Oroszországban nyilvánult meg a mérkőzés iránt. Moszkva napjában há­romszor is hívta telefonon Hollandiát. Mi történt Atjechmnet? •— ez az a központi kérdés, amelyre elsősorban vártunk szakszerű feleletet Maróczytól. Ez az Aljechin nem a blédi és san-remoi diadalmas: világbajnok volt, aki két-három egy­séggel előzte meg az egész mezőnyt, még csak nem is az 1933. évi zürichi verseny Aljechinje, aki nehezen bár, de mégis első lett. Flahr, Euwe, Lasker, Bogoljubov és Nimzovics előtt, hanem csak roncsa annak a lendületes, páratlan szellemi és lelki energiájú embernek, aki egykor mél­tán váltotta ki az egész sakkvilág bámulatát. Bármennyire is értékeljük Euwe győzelmét, le kell szögeznünk, hogy mostani játékával az 1930. év Aljechinjével szemben vesztes maradt volna. De szerencséjére az 1935. év Aljechinjét fogta el. Meggyőződésem, hogy ezt az Aljechint nemcsak Euwe tudta megver­ni, de megverte volna, — sőt magasabb arányban, — Flohr is, vagy a lengyel-ameri­kai Rzsezevsky, még inkább talán a szovjet­orosz Botvinnik,,. — Mi okozta ezt a páratlan és a sakkmesteri karrierekben egész szokatlan letörést? —- Erről eleget írtak a lapok és affér is volt miatta, amikor egyszer Aljechin, — mondjuk szelíden, — rózsaszínű kábulatban ült le az asz­talhoz. A lapok laikus tudósítói holmi doping- ról írtak. Ha doping is az alkohol, de megenge­dett doping. Nagyon sok sakkmester él doping- gal, egyik egymásután issza a feketét, Lasker szájából nem tűnik el a szivar, Grünfeld meg­iszik egy versenyjátszma alatt 5—6 liter vizet. Ezt a dopingot nem lehet kifogásolni. És az ital miatt soha sportszerűtlenséget nem követett el Aljechin, sőt mondhatnám, hogy sokkal kedve­sebb, közvetlenebb, emberibb volt egy kis alko­hol elfogyasztása után, mint anélkül. A mérték­letes alkoholfogyasztás talán a sakkban is inspi­rál, — én nem tudom, nem éltem vele, — de bizonyos, hogy' olyan huzamosabb időben, mint ameddig egy világbajnoki mérkőzés tart, az alkohol meggyöngitette szervezet és az ér­telem nem tud helytáUani. — Egy holland lapban olvastam, hogy Alje­chin a Carlton-szállóban 850 forintnyi italszám­lát csinált... Maróczy nem erősíti ezt meg, de nem is szól ellene. Csak annyit tesz hozzá: — Én 140 forintnyi kaviárszámláról tudok. Különben a kaviár igen drága ínyencség Hol­landiában. Egy adag 3 forint Ta'pra tud-e állani?-— ez a következő kérdésünk, amire Maróczy nagyon szkeptikusan felel. A saJkktörténelem különben is azt mutatja, hogy senkinek sem sikerült elvesztett világbajnok­ságát visszaszereznie. Mindig az újak, fiatalok között kell a jövő em­berét keresni. —- Aljechin a teljesen letört ember benyomá­sát keltette. Alig hiszem, hogy sakkbelileg megállaná a helyét egy uj világbajnoki küzdelemben, pe­dig ő reménykedik ebben. De, sakkszempontoktól eltekintve, nem hiszem, hogy akadna olyan érdekeltség, amely egy ilyen küzdelem finanszírozását vállalná, mert ma sen­ki sincs, aki bízna Aljechin győzelmében. De azért anyagilag kárpótolta magát Aljechin. A honoráriumon kívül gyakran szerepelt a rádió­ban is és minden egyes alkalommal 85 forintot kapott. De hát.. . Elég az hozzá, Aljechin sze­gény ember. A világbajnokság elvesztésével sokat, nagyon sokat vesztett. Elsősorban a jövőben mérsékelnie kell a hono­ráriumra vonatkozó igényeit. Hogyan fogadta a vereséget? — Valami különös lelki állaptoban élte végig ezt a két és fél hónapot. Nagy lendülettel in­dult. A hatodik játszma után három egységgel vezetett. Ekkor sokan azt hitték: lelépi Euwét. ö maga is aban a hitben volt és az egyik svájci lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Bogoljubov jóval nehezebb ellenfele volt Euwé- nél. Ekkor még Flohrral fogadott és kétszeres pénzt adott ar­ra, hogy a mérkőzés 25-ik játszmájánál elő­nyére dől eL A tizenötödik játszmával Euwe kiegyenlített. Bár ekkor újabb két egységnyi vezetést ért el. Euwe megint kiegyenlített a 24. játszmában. És ékkor vesztette el. önbizalmát. Egy -alkalommal együtt ültünk és akkor igy fakadt.kJ előttem: — Én nem értem. Érzem, tudom, hogy mennyivel jobban sakkozom, mint ő és nem megy, sehogyan sem megy ... — Aztán következett be a katasztrófa. Euwe két egységnyi vezetést szerzett és a hátralévő négy' játszmából Aljechinnek két játszmát nyernie kellett, hogy dmét megtarthassa. Az utolsó pil­lanatig bizonytalan volt a világbajnokság sor­sa ... A drámai 29. játszma. Ha ezt megnyeri... Gyalogelőnyös végjátéka volt és ha bemasiroz királyával ellenfele király- szárnyára győzhetett volna. De az utolsó pilla­natban gyaloglépést tesz és eldugaszolja saját királyának útját... Nem nyerhetett... Az utol­só játszmát nyernie kellett feltétlenül, hogy ki­egyenlítsen. Feketével jászofct Kedvezőtlen megnyitást választott és mi már láttuk a 15. lé­pés körül, hogy Euwe jobban áll. Egy rendőr­tanácsos ült mellettem és figyelmeztetett: — Nagyon félek, hogy valami történni fog vele... — Mintha nem lett volna magánál, olyan volt az arca. Ezt a sakkdrámát sohasem feledheti el, aki végigélte. Látnia kellett, hogy Euwe fokonként ■ előnybe jut. Kétszer ajánlottam fel szekundánsának, Landaunak a Remist Euwére kedvezőbb állás­ban. Elhárította. Egy gyalogos után másodikat vesztett és a helyzetében sem volt semmi re- ménytkeltő... „lelt siette vor den netten Wetímeister • tt — A negyvenedik lépést megtették az ellen­felek, a szabály értelmében a játszmát abba kellett volna hagyni. Minden elő volt készítve az ünnepségre. Újabb remisajánlatot tettem. Egy ideig habozva nézett a táblára —• és elfo­gadta. — Ebben a pillanatban kezet nyújtott Euwé- nek. A kéz remegett Majd a kordonon kívül to­longó hatalmas tömeghez fordult: — Ich stelle ihnen vor den neuen Welt- meister, — kiáltotta. — Azt a vihart, ami kerekedett, nem lehet leimi, csak megélni. Ahogy a hideg hollandu­sok tomboltak, őrjöngtek, az minden képzele­tet meghalad. Euwe nyakába dobták a babér- koszorút, Kijutott az éljen Aljechinnek is. Oda vonszolták őket a mikrofon elé. És Aljechin is elénekelte az ujjongó tömeggel a holland himnuszt Ez a kép ismerős a lapokból. Aki azt az eltorzult ar­cot látta, megérezhette, mi ment végbe ennek az embernek a lelkében ... És a győztes Euwe? —r Hogyan játszott? Megérdemelte-e a győ­zelmet? ; . , ; . ' - - • • •— Ebben mérkőzésben igen! De neki még igazolnia kell, hogy világmester. Keveset versenyez és igy nincs elég gyakorlata. Ha ez meglett volna, sokkal magasabb arányú győzelmet arat. A megnyitást nagyszerűen építi ki, talán a legjobban valamennyi közt, de gyön­ge a végjátékban, különösen a bástyavégjáték' bán. Ha biztos, jó állást épített ki. és megvan az önbizalma, nagyon szépen kombinál is és messzire lát. Gyakran történt meg, hogy egy-egy lépése után Aljechin egész megriad- tan hőkölt vissza. „Ich dántte Hír alíes, Anyás" Maróczyné levelet mutat, a mai posta hozta Hollandiából. Az újsütetű világbajnok irta vá­laszul Maróczyné sürgönyére, amely egyetlen szót tartalmazott: „Éljen!" Euwe bocsánatot REPÜLŐGÉP-START REPÜLŐGÉPRŐL Angliában azzal kísérleteznek, hogy miiként valósítható meg egy kisebb repülőgép startja egy nagyobb repülőgép fedélzetéről kér, hogy ilyen soká késett, de több mint 5000 sürgöny között csak most akadt kezébe a Ma- róczynéé. „Köszönöm szépen, Anyus", — írja a tanítvány hűséges szeretetével, — „hogy Apust három hónapra kiengedte hozzám. Er hat dic Weltmeisterschaft für mich gewonnen ...“ Maróczy meséli, hogy Euwe most a legnépszerűbb ember Hollandiá­ban. Nemzeti hős. Ajándékkal halmozza el. mindenki. Írógépeket, képeket, rádiókat, még padlóviasz- kot is kapott garmadában, tortát sakkfigurák­kal, aztán — sajtot, sajtot és sajtot. Még egy kérdés érdekel: mi lesz a világbaj­noksággal? — Aljechinnek másféléves opciója van, — mondja Maróczy. — Ezalatt meg kell tör­ténnie a kihívásnak és a tét deponálásának, kü­lönben a joga elévül. Mint mondottam, ez a va­lószínű eset. Másfél év múlva a FIDE versenyt ir ki és ennek első helyezettje lesz Euwe ellen­fele. Minden páratlan évben ilyen válogató ver­seny, a következőben meccs a világbajnokság­ért, ez lesz az uj rendszer. — És az esélyesek? ^ Capablanca és Lasker már nem. Egy ilyen válogatón nem lennének elsők; A mostaniak alapján: Botvinnik, Rzsezesky és Flohr. És ta­lán addig a lett Keres is megérik. Nagyon szé­peket hallunk róla ... özek a Maróczyval folytatott hosszú beszél­getésemnek a nyilvánosság elé kívánkozó rész­letei. ~ KÜLFÖLDI HELYSZERZflK ÉS A LEÁNY­KERESKEDÉS. A svájci lapok óva intik a svájci leányokat, hogy tengerentúli, államokban állást könnyelműen ne vállaljanak, A legszigorúbb felté­telek dacára ugyan ma is lehetséges, hogy ifjú leányok jó alkalmazást nyerjenek, mint nevelö- UŐk, házi és száll odaa lkalmazottak, társalkodón ők, utikisérők, stb., föltéve, hogy az illetők testileg egészségesek, megfelelő képzettséggel bimak és kifogástalan er kölesnek. De föltétlenül szükséges, hogy a külföldi állások elfogadásánál a kellő óva­tosság s a következő alapfeltételek betartassanak, nevezetesen: szorgos tudakozódás a kérdéses állás felől, az utazás céljának pontos meghatározása, köl­csönös megegyezés, a munkaengedély előzetes be­szerzése, a lelkipásztortól való etbucsuzás. Ha az álláskereső e föltételeket be nem tartja, a legna­gyobb veszedelmeknek nézhet elébe. Svájc diplo­máciai képviselőinek a múlt évben sok svájci fia­tal leánynak segítségére kellett lenniük a külföl­dön, akik állás és pénz nélkül álltak az idegen­ben, gyakran már erkölcsi károsodást szenvedtek vagy könnyelműségüknél fogva súlyos helyzetbe jutottak. Észak afrikéban például ?op leány az ég­hajlatnak. mások a ben szülött lakosság részéről fe­nyegető erkölcsi veszedelmeknek estek áldozatául. A leánykereskedelem természetesen felhasználja az alkalmat, hogy az áll ástkereső leányok szükségét saját, céljaira kizsákmányolhassa. A varsói lapok legutóbb többrendbeli hirdetéseket tettek közzé, amelyben „cSinös betegápolón őket,44 kerestek egy „előkelő41 amerikai gyógyintézet, számára. Egy. ál­lítólag amerikai ember a nagy számban jelentke­zett leányok közül alapos válogatás után 35-öt vá­lasztott ki és helyet váltott részükre egy hajón, amely Danzlgból Amerikába volt indulóban. A varsói rendőrségnek az utolsó pillanatban sikerült a szélhámost lelepleznie, aki leánykereskedés gya­núja alatt áll. Sojj pénzt és számos női fényképet találtak nála. A leányszövetségék, amelyek nem­zetközi szervezetekbe tömörülnek, hogy a kü‘föl­dön állást kereső fiatal leányokat ilyen szomorú tapasztalatoktól megóvják, az egész világra, kiter­jedő útbaigazító szervezetet létesítettek, amelytől minden munkáskérdésben felvilágosítással s a kül­földi utazásoknál és állások elfoglalásánál útba­igazítással szolgál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom