Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-04 / 3. (3852.) szám
'Pí»:gai-Mag^arhirtíAI> 1936 január 4Lszombat. Szépségápoláshoz valódi További bonyodalmakat okoz Lőcse háztartásában az eivesziteit lőcsefiiredi pör Lőcse, január 3. (Saját tudósítónktól.) Beszámoltunk már azokról a súlyos pénzügyi nehézségekről, amelyekbe Lőcse városa a lőcsefüredi per elvesztése után került. Dr. Műnk lőcsei ügyvéd akkor birói- lag lefoglaltatta a fakitermelésen kívül a város összes jövedelmét. A rózsahegyi Országos Fakitermelő Részvénytársasággal kötött szerződés 1935. év végével lejárt s igy sürgős intézkedésekre volt szükség, hogy a városi pénztár az alkalmazottak januári járandóságát ki tudja fizetni. Ilyen kényszerítő körülmények között Soncsek Bohuszláv kormánybiztos a lejárt szerződést nyilvános árlejtés mellőzésével szabad kézből egy évre meghosszabbítja és a fát továbbra is a rózsahegyi cégnek engedi kitermelni. A cég havi 40.000 koronás részletekben fogja a vételárat letörleszteni, igy lehetővé válik a városi alkalmazottak pontos fizetése. A Micsura-párt tagjai fellebbezést adtak be a nyilvános árlejtés mellőzése, valamint a cég által adott alacsony egységárak miatt. A város polgársága feszült érdeklődéssel várja a fellebbezés elintézését. — AZ ÁLLAMI SZÉRUMTERMELŐ TELEP MEGNYITÁSA. A földművelésügyi minisztérium január 11-én tíz óráskor nyitja meg ünnepélyes keretek között az ivanovioei állami diagnosztikai ée sze-roterapeutikus állategészségügyi intézetben a sertésvész elleni szérum termelését. Ezzel kapcsolatban a résztvevők megtekintik az egész intézetet, miniden berendezését s közebéden vesznek részt. A megnyitásra a törvényhozók klubjaik utján kaptak meghívást. — ELSÜLT AZ ÖREG MORDÁLY. Pozsonyi szerkesztőségünk jelenti telefonon: Ma déli tizenkét órakor súlyos munkásszerencsétlenség történt a pozsonyi patrongyárban. Kar- vik István 21 éves munkás régi revolverek tisztogatásával volt elfoglalva. Munka közben nem vette észre, hogy az egyik rozsdás mordály meg volt töltve. A revolver elsült s a golyó a szerencsétlen ember mellébe fúródott. Súlyos állapotban került a kórházba. A titokzatos gyújtogatok tovább garázdálkodnak Nagyszálláson Leéged a Friedmann-téle dohánypajta Nagyszőllős, január 3. (Saját tudósítónktól.) Már többizben beszámoltunk arról, hogy Nagyszőllősön rövid időközökben megismétlődő titokzatos tüzesetek tartják izgalomban a lakosságot. A múlt héten kétizben gyújtották fel a Royal-szállót, szerencsére mindkét alkalommal idejekorán vették észre a tüzet és sikerült továbbterjedését megakadályozni. Ugyancsak felgyújtották Zsurek polgári iskolai igazgató házát, szerencsére az igazgató éppen akkor tért haza, amikor a melléképületek lángbabo- rultak. fellármázta a ház lakóit és a tüzet eloltották. Az éjjeli őrök kettőzött figyelemmel őrködnek, tegnap este mégis kigyulladt az állomás mellett lervő Friedmann-féle dohánypajta. A hatalmas, fából készült pajta pillanatok alatt teljesen lángbaborult, úgy hogy a kivonult tűzoltók a láng tengerrel szemben tehetetlenek voltak, csupán a közelben fekvő gazdasági épületeket tudták megmenteni. A dohánypajta néhány perc alatt teljesen leégett a benne felhalmozott nagymennyiségű dohánnyal együtt. A csendőrség lázasan nyomoz a titokzatos gyújtogatok után. Négy napig étíen-szomjan bolyongott a Szaharában két szerencsétlenüljárt francia repülő Beduinok találtak rájuk a sivatagban Páris, január 3. A néhány nap előtt eltűnt* Saint Exécupery francia iró és pilóta és Provost nevű mechanikusa megkerültek. A két bátor repülő rendkívül izgalmas kalandon ment keresztül a Szaharában. Hétfőre virradó éjszaka a sivatag átrepülése közben szerencsétlenség érte a repülőgépet. Rendkívül alacsonyan szálltak, | úgyhogy a gép egyik szárnya beleütközött az| egyik dombba és mintegy 150 kilométerre Kairótól lezuhantak. A kél | repülő négy napig étlen-szomjan bolyongott jj a homoksivatagban, mig végre beduinok rá-jj juktaláltak és bevitték őket Kairóba. A két bátor repülőt kairói újságírók való-1 Sággal megrohamozták szállóbeli lakásukon. Execupery elmondotta az újságíróknak, hogy a \ gép, amely 250 kilométeres sebességgel haladt ‘ az éjszakában, egy sziklaplatón lezuhant. A gép két utasa szerencsére sértetlenül menekült meg, azonban víztartályuk a zuhanásnál teljesen megsemmisült, úgyhogy a két pilóta mindössze egy liter kávéval rendelkezett a szerencsétlenség pillanatában. Az egy liter kávéból éltek első nap, második napon a repülőgép szárnyain összegyülemleít harmattal oltották szórajukat. Képtelenek voltak a sivatagban tájékozódni, minden oldalról beláthatatlan homoktenger vette Felkérjük tisztelt előfizetőinket, akik lar púnkat házhoz való kézbesítéssel kapják, hogy az előfizetési dijat kizárólag kiadó- hivatalunk által kiállított elismervény ellenében fizessék ki megbízottunknak. körül őket, úgyhogy gépük mellől nem is mertek elmozdulni, nem tudták, merre vegyék útjukat és el voltak szánva a halálra. Harmadik napon sem tudták természetesen, csak harmattal enyhíteni gyötrclmes szomjúságukat. Ekkor azonban már nem fúrták tovább a tétlen várakozást és az! életöszíöntől és szomjúságtól hajtva, találom-1 ra elindultak a sivatagban. Útközben a két repülő délibábnak esett áldo-| zatul, ami tudniiillik még jobban megnehezíti ajj sivatagban való tájékozódást. Valósággal tragi-a kussá fokozta ennek a két, sivatagban tévelygői embernek szerencsétlenségét, amikor látták fölöttük többizben is elszáguldani a ke-1 recésükre kiküldött repülőgépeket, anélkül, | hogy a sivatagot magasból kémlelő pilóták ^ észrevették volna a két hadonászó és kiabáló jj embert Negyedik napon halálra gyötőrten a szomjúság-J tói és a fáradtságtól, megpillantottak egy kara- 5 vánt, ekkorra azonban már a különböző légi tü- \ nemények annyiszor félrevezették őket, hogy nem akartak hinni szemüknek. Röviddel azután azonban tevés alakok érkeznek közelükbe, vizet hoztak nekik, tevéikre emelték és elvitték őket a legközelebbi oázisig, ahonnan autón tették | meg az utat Kairóig. | Nagyszerű eredménnyel őrzik a rendőrkuiyck a zso nai állomást Prága, január 3. A csehszlovák államvasutak, mint ismeretes fegyveres osztagokkal őrizteti a vasútállomásokon szállítás alatt lévő árukat. Az őrszolgálatot főleg idomított kutyák segítségé1’el végzik. Mivel az idomított kutyák nagyszerűen beváltaik, az államvasutak a kutyák, számát százra emeli. A kutyák őrszolgálata különösen Zsolnán volt eredményes. Amióta a kutyák őrzik a zsolnai állomást, azóta a vasúti kocsik kirablása teljesen megszűnt és kőszenet is csak egész elenyésző esetekben dézsmálják meg. Az őrszolgálat első öt hete alatt Hmko János kutyája segítségével 37 kőszéntolvajt fogott le. A letartóztatottak közt volt egy gonosztevő, aki a csendőrség már több mint egy esztendeje hiába keresett. — VÖRHENY JÁR VÁNY PUSZTÍT SÁRÁNKON. Nasryszőllösi tudósitónk jelenti: A Nagyszert ős melletti Salán k községben nagyon sok vörbenymegbeteged és történt, melynek a múlt héten tizenhat halálos áldozata volt. A hatóságok megtették a szükséges intézkedéseket a járvány továbbterjedésének megakadályozására s mivel a körorvos égyedü! képtelen ellátni feladatát, a község intézkedett, hogy azonnal több orvos szálljon ki Bálánkra. — RÜGYEZNEK A FÁK NAGYSZŐLLŐSÖN. Nagyszőllősi tudósítónk jelenti: Nagyszőlőst és vidékét egész decemberben elkerülte a tél. Karácsonykor rendkívül melegre fordult az időjárás és tegnap árnyékban +18 Celsius fokot mé:tek. A hőmérséklet az éjjeli órákban 6em sülve : tiz fok alá. A szokatlanul meleg időjárás következtében a fák és bokrok rügyeznek, akárcsak tavasszal. A gazdák aggódva figyelik a természet korai ébredését, mert az esetleg bekövetkező fagy következtében a rügyezéenek induló növényzet mind e! fog pusztulni. A kertek mindenütt tavaszi képet mutatnak, virágzik az árvácska, ibolya s ha még néhány napig tart a meleg időjárás, a gyümölcsfák mind virág- baborulnak. Irta: John Amos Cleever Bűnügyi regény (23) — A dolog szerfelett nehéz, Patrik. Tudja-e, hogy az egész elméletünk rombadőlt? — Hogy ... hogy? — kérdezte nagy érdeklődéssel a detektív. — Nos, ugy-e, úgy gondoltuk, hogy Wethe- redet meggyilkolták azért, hogy valami fontos iratnak, vagy iratoknak birtokába jussanak. Wikkefieldtől megtudtuk, hogy az öreg Brooks uj végrendeletet akart készíteni és ezért hivatta magához ügyvédjét. A maga elmélete szerint, amelyet ón is magamévá tettem, az öreg Wethered ezt az okiratot magához vette, sárgabőr aktatáskájába helyezte és igy hagyta el a Brooks-palotát. A gyilkos megfigyelte, követte és a park egy elhagyott helyén leütötte, magához vette az aktatáskát, az öreget teljesen kifosztotta, hogy rablógyilkos'sáig látszatát keltse, pedig egyetlen célja a végrendelet megszerzése volt... — Úgy van — hagyta rá Patrik Fitz- maurice... — Nos, csak résziben volt igazunk. A gyilkos nem a végrendeletet akarta megszerezni és ha tényleg az aktatáskára fájt a foga, akkor a sárga bőrtáskában valami más iratok voltak... Patrik Filzmaumice csodálkozva nézett az újságíróra. — Honnan veszt ezeket a dolgokat, Creevey?- Ma délelőtt beszéltem Murray Brooks- szal. A paloíájában kerestem fel. Tudja, én és Murray már régi jó barátok vagyunk, hi- % szén a lapunkban az ő pénze van... — Tudom és azt is tudom, hogy maga a bizalmija. Magával Íratja azokat a cikkeket, amelyek az ő aláírásával jelennek meg... — Úgy látom, dublini rendőrség elsőrendűen vau informálva a sajtóviszonyokról — nevetett Creevey. — Nos, Murrayt igen keserű állapotban találtam. A jövőben aligha lesz módjában, hogy költséges politikai és irodalmi passzióinak áldozzon. — Hogy... hogy? — kíváncsiskodott Patrik Fitzmaurioe. — Murray elmondotta, hogy atyja végrendeletet csinált a halálos ágyán. Ez a végrendelet a halott párnája alól előkerült... — Ne mondja! _ kiáltott fel Patrik Fitz- maurice meglepetten és felpattant székéről. — Igen, a végrendeletet John O’Neill, a főkomornyik találta meg a halott öltöztetése közben és átadta Parcival Brooksnak, aki akkor a halottas szobában tartózkodik. Kétségtelen, hogy ez volt az a végrendelet, amelyet az öreg halálos ágyán készíttetett. Általános örökössé Parcival Brookst tette, Mur- rayt pedig teljesen kisemmizte. Háromszáz font évjáradék annak a szegény fiúnak! Tudja, mit jelent ez? Úgy kell majd élnie, mint a magunk fajtájú embernek. Ebből nem telik képviselősködé’sre, sem művészi és irodalmi ambíciók ápolására ... Patrik Fitzmaurioe még mindig nem tudott magához térni meglepetéséből... — Akkor hát... akkor ... mi értelme volt Wethered meggyilkolásának... Talán a gyilkos tévedett, ügy gondolta, hogy a végrendeletet az öreg viszi magával és csak szörnyű tettének elkövetése után fedezte fel, hogy csalódott és a gyilkosság értelmetlen volt. Az ördög okosodik ki ebből... Creevey fejét csóválta ... — Nem hiszem, hogy az a gyilkos, aki lépés ről-lépésre követte Wetiheredet és mindennel számolt, ilyen alapvető tévedésbe esett volna. Valaminek lennie kellett abban Í az aktatáskában. Ha nem végrendeletnek, valami másnak. Ezt kellene megállapítani, Patrik... — Kellene, kellene. Bölcs tanácsokkal ugyan mindenki ellát, de hogyan kezdjek az átkozott ügyhöz? öles léptekkel mérte végig a szobát. Oree- vey nem zavarta gondolataiban. Botjával a padlót ütögette. — Mondanék valamit Patrik. Beszélnie kellene Paroivallal. El kellene mondania, hogy talán valami fontos iratok tűnhettek el atyjának aktaszekrényéből, amiket Wethered vitt magával. Hátha valami feljegyzések voltak ezekről az iratokról. Hátha a nyomára lehet jutni valaminek? A tanács kitűnő volt, ezt Patrik Fitzmau- rice is belátta. Azonnal fel is tárcsázta a Brooks-palotát. Szerencséje volt. Parcival Brooks otthon tartózkodott és hajlandónak látszott, hogy a detektívet fogadja, bár némi kelletlenség érezhető volt a hangján. Patrik Fitzmaurioét azonban ez nem riasztotta vissza. Autóba ült és a Brooks- palotához hajtatott. Parcival Brooks ugyanabban a szobában fogadta a detektívet, mint előző este. Hűvös udvariasság volt a modorában és Patrik Fitzmaurice megfigyelte, hogy amikor az eltűnt iratokra terelte a szót, különösen villant meg Parcival Brooksnak a szeme, — Az egész dolgot ugyan értelmetlennek látom és nem látom értelmét annak sem, hogy Wethered meggyilkolását mindenképpen a Brooks-palotában tett látogatásával hozzák összefüggésbe, miért ez véleményem szerint csak szerencsétlen véletlen, de nem akarom útját állani a rendőrség munkájának. — Köszönöm, Sir. — Kövessen atyám dolgozószobájába! Az emeletre vezette látogatóját és a folyosó végén állott meg egy vasajtó előtt, amelyen keresztpántok voltak. — Mig egészséges volt, atyám itt intézte magánügyeit és itt őrizte iratait is, ide egyikünknek sem volt szabad belépnie. Még én sem voltam benne, mert meg akartam várni, mig atyámat elföldelik ... — Bocsásson meg, Sir, hogy fiúi érzelmeiben megzavartam, amelyeket mindenek- felett tiszteletben óhajtok tartani. Parcival Brooks kulcscsomót húzott ki és felnyitotta a háromzáiras ajtót. Alacsony, bolthajtásos szobába vezette vendégét, amelynek nem volt más bútorzata, mint egy masz- sziv íróasztal, két szék és a két ablak között egy hatalmas tölgyfaszekrény. Parcival Brooks újból a kulcsok között ke reagált, majd az egyiket beillesztette a szekrény zárjába. Az ajtó felpattant. A szekrény polcai s zín ültig voltak megtelve könyvekkel és iratokkal. A detektív elkeseredetten vakarta meg fejét. — Hiszen napok munkája volna ennek a végigtan uimá nyozósa. — Atyám indexet vezetett az iratairól — nyugtatta meg Parcival Brooks a detektívet. Az indexen végigszaladhat és akkor talán a nyomára juthat annak, amit keres. (Folytatjuk.) | 1 i Január M Szombat I isawiiiifiiÉiéll 6
