Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-03 / 2. (3851.) szám

•0Bib quÁj » «pcpft « Áíoq *efptronr sj ?*

:pBiBZSBpo isopq sojjot) ~f ‘syfoj Á3oq *qnÁj B jzsiq jzy '£

qnSfsíjSas Ajq tojjnÁ* A3a "ufppquj ® MiuttS aqttj

inSfA ‘£nf3<azs s 'sorqn ‘rsajayj x 'BtJpfSíaui ipf Isopq sojjoo *[

:N3ad3M A03N 3S3W SÍM

£ }PPqD|-J|OB D 1U|P|D|B8UJ ||8i| ÁBO}£

* • q'9q9I9Á.o V

jppfU'Bq mag jaquTUTq 3]zsbabj/‘ : UBqmop? -[5j e}3oui.ioiii sooq-iptiBg 39111 JfBSO ‘3ucj -iBq zsa^a zb ^oqppunzs Bjyqosiueyj *3»Uj

0üp>B3oj U9S9AIZ9 IJfUapUIUl }IUiB ‘JJOBBA -eC ts 9 Alpjai Bdu-J^ci-s^o qBq-qj b bjz^j pzs ‘jpo^odoq 090 á-iojiq pApia S9[j9}. JirqiA \ qiapapapogaq uazs^Sa jupqu'BSSBj ‘qB;pn;uoA Bq^ffBp.iBq b qaoqoBiu-J^dsqt) aaim sp qnq -jB'q|9 b{bz quuBsqj^r qBdjBp surujBiBq y

„lísppajqa

goiq'oqBurpj^,‘ — „piBqotaif sazpuisadpq — „j}9BA{B 9f“ :|0)sqaiÁ^a qB'jzusanq auí, -oSpsiqaBq qa^ou dj b irppnzy 'qoÁjQq snq b pnjajfBZBq aaqSpgcfa Bq ‘mojq Z99| — ‘bCább zb pbxis UBScqziq u'jpZB jiq-e ‘jieouoj, uqog buti üBjBpiag Bqziqyi Áuozssb Btru^sznez

ííöS^sBsurqí B q-^qpBSpn aisppais spddaso -990 osp zy -sqqBUiBg BiiBqAjdj — ‘„uiib-j •yjBq ‘q-BUis^mi^a* jnsonq qunfpuöj^" laqapaAai u’opnqai v BjiBABqpaj sp miB^opínj pjai>zaq ,pz9 3ap;q jym B'ApBpBAStq pps -qBqnsoAiuo} qpqiaj

uoayqBqpy[ b ‘UBqpiBA „-8JJ5p zb qBsq qajaz -zpjq qjOiSpqi UBAioqB junn “zsaj aSpA qqqi B-íiiB-q qauiupjpjaA tzsp zb piám ‘qq'qq; -ui sí pquuB 'Bjuiopp tppp ap quqzeqaj paoui iqm Bq zsaj qqorSój b ‘mópopuo0 ‘tBqogooq b q^ípfpa^Tiaiq Á3>oqau ‘tuií-ozs uiajjof 'puq -qdz?Bi'BA uba 9|3'p a;azs ppaa zb Á3oq qq[ 3nq qoqüiB[B^pBA b -qtóJ090 sí qqqjBza v :p{pze9q pssspSoi^iqp Apprá ‘pjBponÁa -“9j^ ‘qadpa iapa9 zb qp}p9AQq pBüimop -Bppoziq ires-oquBq ‘aípApaiu qqBppBpzsBdB.Saí

•íAdbs Abi5jtrs

: üfBtnfpmdBi

5PI BsjppBqnnni nq ‘^aApfn Sopjoq ipjnpApi ‘aAuqzspq iiBBpi^q JazsASaSpin paAAnoq y

'JJOpBI

•btu sbui[b3jozs sí BJqqqAOP Bq SfBUisopq jpzsa^iazs B ínIm ‘qBuxsayq sou^p AJ8n páni -qjo qqoA'SBuSai qsziazs ibzzb ASoq ‘mezsjq jzy 'Saui niBriPl?q laAjra ‘inopn; s| raaiq *

•za zsaj

efqBJep qqas9Ap95j2aj « qBnuiBippAAupji

•j«AAngif íjjpAngAa b monnozsg^Sam n^I

íjBiiiso^q soa^p íjpad appzy 'raBijBqzo8iop sí 5jeu5jundBi sijj A3oq ‘Sara uozoijppu^fB IBanucqBftiozs ubAjo A3oq ‘xnoupB ;p,pq qajj jjauuajsi 9Í b sj Jozsoja qaAAugq dpzs uaA[i X3a qapuapjp uias 3ajM 'niB0oaSn 3t|. •azaÁuuaoi b pfBin uaquigtugiQ 'uiB;dBq jaA -A'upíinioiBjnr i9v-»PfdBq "jíoibaSbim 8|Mm Y q93391 dsnipsBA id93u9 pip ragig ispuQ

nso?q soaff 83Apa>i

zoqjso^q sou^p 0|©ao| jbáBbuu sj>j ÁB3

“bipsoASBn; ‘ajjjAH Suipadg

TfBSZBiBp b qpjdisoazsso § ‘jPbibzb aq5{azsp| b inBqpa •inBiB ;jo jjoa JiazspjszpjBQ *pnBjB5| b jjai íjjgsaq 9q

*mB}dBq np;n japazs y laniraazasf mqfnAuiq b sg[ ‘mBWoiSnja,} euy

‘b;jbib jioa spjn;puo>{BA

jinapezsai ;za :ureqopuo0 ‘uiB^piSsm jzb uBASoqB sg ‘xapazs b jpui í;oa uaig ‘niBl[p3pBlBzs inig^ qpj y

nuajpazs jBqoSpjjA s ‘lUB^ZOpBZSJpí 0BJB qpj y •uiaiuain 9qppia zy api933aj qButieu iipA^

•GNVIVM I3YAN

Bsoqoj\[ ‘jaszpf lAupuuozsga

’cuaÁupiuajaAu up zb jjoa za g ‘ui80ojg}{aq up3pA Ap sg ‘uiBpqBiazssq jBqodui sj>j -tbSbuí up A3oq ‘uip za ijoa A3|i

^pauiaA’u jaA?upq sí ipqiiaraag — ‘pazapjpq ^zb — <iza jaqai A3o'{ *ui9Aupui0jaAu n3a uba s{3p^ ‘uiasos ^3AAUO>J up UI9JI9ÁU ui:^

*W3AN3íV333AN N3 ZV

bAuoioja’3bx\t -0 *jtj iippa saqaja>?

•IpjsAjoqi ‘[9up3nsdB>i ‘^jjpAu Sajsui e ipfpomiy 'Sara psaSaicui peqpj jpauuaá ‘Satu pseSaipzs Pbho; };ozy

"BjpqBZgfp j;t ipfaaqtd ‘BAip Sjq a; Sara fpa3aíaj*r •eqpqozs b aq findaa ‘iar ^JfpBUi si3i gSJapjp aj,

0ogBauapa95í pjan Jfa^ajq g ‘jojtBiqesiq b uio;iAui>i 'jf?í jpszioui BqappBta si>{ ‘ipzs b fnj ‘9q b qisg

‘SH3A I33A

'BqűB^Bj^ ‘sofBq zspqnp

*^auAup3szs e nofpy ‘uba aAizs qsu;qy — iqaupsaai b Ipqff] pzaqiqau pAubaJÖbk

qpsaxn b iu}b3íibh piau qipaSuaSaui g ‘jpzaq uozB^Saui íp^[ lupaSajaui qyf.üÍBH

’iaq tuua s Sodo^ag qanuaASsnpjoq 03iapip Á33 ‘jp jaSpA afpsaj\: qAubASbu b loqiuiB s

•ua pzsgpia zb pm->i 5|BuqB| U3;pi p;oz B q;qy ‘usdpzs ipiqsjppunjL 9AubÁ3bu b sí ipsaj^

*er;ES{[Bq ;pfpsa^ 9AubA3bu 3jio zb púim g ‘bí 3bu sp BfEidy lp3opin usiPin BqAi?>l

qn^BSiiEq )aq3saj\r aBqyqozs SíIíui b pp 3uá3bj pzaq u'sodisj qpzs b ínj ‘pq b qisg

'N333X

— 370 Gáspár mackóék téli álomra térnek

Irta; IRKA NÉNI,

Késő. ősz volt már, de még szép napsütés a nagyerdő tele rozsdabarna, aranysárga és vadszöllőpiros avarral.

A tágas barlang előtt a két boce javában hemperg-ett, egymás fülét citálva, marakodtak egy szép fényesre savike/olt gesztenyén. Kilépett a barlangból kirmes-karmos anyjuk. Zsuzsanna asszony. — „Ejnye, mihaszna kölykei, itt verekedtek, mialatt apátok a téli tüzelőért fárad?! Igaz, itt van már e-gyrésze, de az alvás ideje is nemsokára itt van, és még annyi időm sincsen, hogy kopott bundátokat rendbehozzam.',1 Bandi, a fiatalabb bocs szolgálatkészen ugrott anyja elé: „Szaladok én is száraz ágakért, — mire visszajövök, ugy-e, készen lesz a jó barátfüle a málnalek várral?.. .Haszontalan bocs, mindig a gyomrodon jár az eszed11, brummoigott rá mérgesen az anyja, Míg az öcsi eisza’adt. addig Gazsi, az idősebbik, egy jó csintalaneágon törte a fejét, élénk szemei ragyogtak & tettvágy- tól, — csakhogy ekkor anyja sopánkodását hallotta: „Ejnye, ejnye, megint nincs itthon tojás, hogyan fogok most tésztát gyúrni? Uccu neki, szaladj csak át Bibicné asz- szonyhoz szerezzél gyorsan néhány tojást!11 „Anya biztosan vendéget, vár. azért olyan izgatott", — dohogott magában a, bocs. „nekem most egészen más terveim voltak.11 No, de nyakába szedte lábait, már csak ágért is, mert tudta, hogy lesz kapsz, ha nem szalad, és a megbízatást sietve elintézte. Bandi is már érkezett vissza és ugyancsak lihegve biuzott rnaga után rengeteg gályát, hogy mielőtt, az öreg házaljon. rendben legyen a házuk tája. s .

Zsuzsánna asszony kiniirult arccal sürgölődött, 3 tűzhely körül „Hála istennek, minden elkészült és már meg is van terítve." Majd. amikor meghallotta a lépteket a barlang előtt, tudta, hogy ez már csak ő lehet. „Irgum-burgum", morgott a, férje, „hol vannak a bocsok? Ha jő! tudom, ma vendégünk lesz ebédre, — vagy már talán itt is van? Na. ma aztán jó csomó száraz bükkfaágat sikerült összeszednem, asszony", mondta Gáspár ur, „oda.gyüjtótiem a kamrába". ,

Zsuzsánna asszony örült a sikerült fa- gyűjtésnek: „Megérdemlőd a,z ebédet, Gáspár" — dicsérte férjét, „mindjárt nekilátunk. azután egyesült erővel behordjuk a tüzelőt." „Sietni kell vele — a szép idő már nem tart soká!" — hallatszott az.ajtó fr-lől Bertalan urnák, a szomszéd medvének hangja, aki szívesen járt ide vendégségbe örömmel üdvözölték, „Jöhetnének a bocsok" — gondolták mindhárman, mert az étvágygerjesztő ebéd szagnak már alig túrtak ellenállni. „Biztosn megint a mogyoró- és szederbokrok közé szöktek a lejtőre", pattogott a házigazda, — és ime, végs' óra, megjelentek a mihasznák. Bandi zsebéből egy pindurka rókakölyök orra su- nyitott, mig Gazsinak még a fejebubja is szedres volt „Hát nem megmondtam", dör- mögte Gáspár, „rögtön takarodjál mosakodni", kiáltott Gazsira-, — Bandi is ugrott mancsot mosni, közben „véletlenül" elgáncsolta bátyját, aki beleütötte buksiját a vizesdézsába és a barlang csöndjét felverő éktelen bömböléseel esett a vizbe. A többiek ekkor már kanalaztak. „Lesz itt végre csend?", intette Zsuzsánna asszony, a vendégre való tekintettel, szelid hangon fiait és nemsokára már mind az öten csámcsogtak.

Egyszerre Csak - a sarokból vékonyka vinnyogás hallatszott. A kis rókafi szűkült ott keservesen. „Gyere csak ide", — hangzott egy nyájas hivogatás az asztal felől, mire bátortalanul sompolyogva ‘közeledett. „Hogy hívnak, kicsikém?" — kérdezte Zsuzsánna asszony. „Róka Toncsi. Éhes vagyok" — tette hozzá és hosszú, piros nyelve belelógott a tányérba, melyet a medvemam-a gyorsan eléje tett jó faiatokkal megrak ottan. — Toncsi fürgén nekilátott és sikerült is utóiéra! a többieket, úgy hogy a tésztát már együtt fejezték be. Az ital friss forrásvíz volt, erdei málnaló- vél. Ilyen kedélyes társaságot' bs csak ritkán lehet együtt látni. Gáspár-apa arca csak agy ragyogott az elégedettségtől; Bertalan ur széles mosollyal vette elő dohányzacskóját, hóigy annak tartalmából barátját megkínálja. Mig ott vígan pöfékeltek, addig a két bocs segített anyjuknak az asztalt leszedni és rendet csinálni.

, Az urak egészen belemerültek a pipáz- gatás és beszélgetés örömeibe. Derűsen eregették a füstkarikákat és régi kalandjaikat, elevenitgették fel.

De nem maradt ám ilyen nyugodt a délután.

Még egy kicsit lustálkodtak, a,ztán Zsu- zsápna asszony dörmögve-dirmegve biztatni kezdte őket, hogy: „No, most lássunk neki a fabordásnak." Mire serényen neki is fogtak. Az volt ám csak a munka, dolgoztak a szorgalmas mancsok, amiből Bertalan ur is ugyancsak kivette a részét. Már éppen az utolsó fordulóban voltak, amikór ismerős csörtet,éet hallottak és nyomban rá előbukkant Barnabás. Ő volt a környék

— 375 MÓKA

ISKOLÁBAN.

— Miért jöttél oly későn?

— A papámnak szüksége volt rám.

— Ejnye, és nem helyettesíthetett más valak i.

— Nem, mert a papa — elnadrágolt.

FÁBÓL VASKARIKA.

— Látod, fiam. egy kerékpárt ígértem neked, ha nem lesz 'négyes a bizonyítványodban és itt kettőt is iátok. Hát mit csináltál az utóbbi időben?

— Kerékpározni tanultam.

SVÉD HUMOR.

Két gyermek beszélget:

— Van öcséd?

— Nincs.

— Hát húgod?

— Az sincs.

— Hát akkor kit versz?

MACSKASZEMEK.

Tanító (magyaráz): A macska a sötétben is lát. amire az ember nem képes.

Pali: Tanító ur kérem, néha az ember is lát sötétben.

Tanító: ügy? És mikor?

Pali: A moziban.

ATTÓL FÜGG..*

Laci labdája beröpült az udvarba.

Kisvártatva kijön egy szakállas bácsi a kapun és kérdezi:

— Tied ez a labda?

— Attól függ, kérem, bogy összetört-e valami? — hebeg Laci.

— Nem.

—• Akkor az enyém.

MÓKÁS KÉRDÉSEK

Kiüt is va,ö, bent is van, ni! ai i

SaAnqBiqv

Mi nélkül nem lehet ebédelni?

'lUq!*n fyzs

Miikor lehet szitában vinni a vizet?

^oá3bj39iu bh

KIS LEVELEK

Kis munkatársainknak és lapunk olvasóinak sok szerencsét, kitartást és szorgalmat kivánunk az uj esztendőben. — Több

kis magyarnak. A karácsonyi jutalomkönyvekért küldött sok szép köszönőleveleteket továbbítottam János bácsihoz. — A jövőben csak akkor közöljük le a kéziratokat, ha aláírjátok neveteket s azt, hogy hány évesek vagytok és hányadik osztályba jártok. — Minden kis magyar csak saját prózá'át és versét küldje be, mert nem szép, ha valaki idegen tollákká! akar ékeskedni — Kádek Vilma, Böszörményi Józsi, Wojat- sek Erzsi, Négvesy Sári, Kerekes K’ára, Szabó Annika, Kemény Zoltán. Fölvettelek a megfejtők táborába. — ifj. Nikischer Árpád. Próbálj könnyebb keresztrejtvényeket készíteni. Mindkét rejtvényed jó, de nagyon nehéz.

MEGFEJTÉSEK:

A 47. szám rejtvényeinek helyes megfejtése:

Keresztrejtvény: Bokor, kar, fal, hám,

Komárom, kócos, ió, ok, vers, nagy, ló, ont., P.R., ke, ügyel, ól, eee, emelő, sok bor, karácsony este, kas, vám, fokos. Moson, mó, orr iró, kap, E’.ek, gróf, O.E.G., Tee. — Lénáit Tibor fésürejtvénye: Boldog újévet.

— Sziklav Sanyi rejtvénye: Mongolország

— Vácz Nóra kiegészítő rejtvénye: Amerika, padozat nyaraló, parancs, szakadó, madaras, algebra. — Mágory Juci hullám-rejtvénye: Boldog karácsonyi ünnepeket. .

A rejtvényeket helyesen fejtették meg:

Altstádtér Magda, Árvay Pali;

Bödők Etel, Baranyav Editke, Buzsiczky Gabika, Batáry Géza, Böszörményi Józsi, Bíirkovszky Irénke;

Cserná.k János;

Ghyczy Árpád, Gáthy Évike;

Herczeg Aüce, Harrach Józsi, Hurin Géza, H rom ad a Erzsébet.;

Juhász Lajos, Jamkovich Imre, Jankovich Módii;

Kern Lili, Kern Mic-i Kemény Zoltán, Ká^ dék Vilma, Kerekes Ellára.;

Legeza Tivadar;

Munka Magda;

Négyesy Sári;

Pougrácz Évi, Pénzes Joákim;

Rozlosnik Bözs , Rakusz Márta.;

Sebők Éva, Sebők Juci;

Szabó Annika, Szecsey Klára;

Tárczy László;

Varga Gyula, Vácz Nóra;

Wojateek Étzsi.

#

Sorshúzás utján az első dijat Szecsey Klára Baloghné „A tornyos villa, lakói", a második dijat Pénzes Joákim Komáromi „Pataki diákok." cimü könyvét nyerte.

%

m