Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-23 / 18. (3867.) szám

Ma: Képes melléklet 16 oldal ára Ké 1.20 Ma: Képes melléklet ' ■ '-------:-----------------------------——-----:---------------­Elő fizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 K£., külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K£. • A képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több. Egyes szám ára 1.20 KI, vasárnap 2.— Ki. A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská u I i c e 12, II. emelet. • Kiadóhivatal: Prága II., Panská ulice 12, Ili. emelet. • • TELEFON: 3 0 3-1 1. • • SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRAHA. Az érsekujvári rémdráma (—) A világesemények torlódása közben is meg kell állni egy percre az érsekujvári tragédia előtt, mert minden rendkivülisége mellett is fájdalmasan jellemző a szloven­szkói ember életére. Elvégre az a világnak akármelyik pontján megeshet, hogy egy őrült agyonver az éjszakai uccán hazafelé igyekvő békés járókelőt, de az már aligha fordulhat élő a világ akármelyik pontján, hogy bizonyos nyugtalanító törvényszerű­séggel ez az eset rövid időközökben több­ször megismétlődjék. Ez az, amit szóvá kell tenni az érsekujvári eset kapcsán, anél­kül, hogy személy szerint bárkit is felelőssé akarnánk tenni a fantasztikus szerencsétlen­ség miatt. Nem akarunk elébevágni a vizs­gálatnak, mert reméljük, hogy nem marad kivizsgálatlanul a kórház szerepe sem eb­ben a sötét" ügyben, nem akarunk vádas­kodni, nem állunk be a bünbakkeresők kö­zé, csupán szomorúan regisztráljuk a ténye­ket. Meg kell állapítanunk, hogy ugyanak­kor, amikor a lakosság nagy többsége hor­ribilis s valljuk be csak nehezen elviselhető áldozatokat hoz a társadalmi jólét, szociális javak egyenletes elosztása érdekében, a be- tegsegelyzők, orvosi pénztárak bonyolult és gigantikus bürokratizmusa úgy ’ körülölel bennünket, hogy ha, Isten ments, valami nyavalya ránktör, hát azt sem tudjuk, ho­gyan igazodjunk el a cédulák, az instan- ciázások labirintusában, ugyanakkor, ami­kor az állam, szerintünk is nagyon helye­sen, teljes szigorával lép fel e szociális fele­lősségtudat növelése érdekében, a másik ol­dalon a legszörnyübb, a legkiáltóbb káosz uralkodik ápolásra szorulók, ápoltak, ápo­lók és szimulánsok között. Mindenki gya­nús, aki betegnek vallja magát, mindenki­nél, akinek valami baja van a mindenható bürokratizmus sajátságos észjárása szerint először azt kell tüzetesen kivizsgálni, hogy nem szimuláns-e, nem akar-e csalni, nem lappang-e valami gyanús hátsó gondolat, a sajgó fekély vagy az égető láz mögött? S csak azután kerül sor annak kivizsgálására, hogy valójában mi baja van a páciensnek? S egyáltalában nem kicsi azoknak az ese­teknek száma, amikor idáig el sem jut a vizsgálat, hanem zsákuccába kerül valami­lyen formalitásnál, félúton megreked s* ha valami módon nem tud segíteni magán a beteg, hát a betegsegélyző bürokrácia váll- vonogatásai közben vigan ki is múlhat. Ezt el kell mondani az eset kapcsán, mert tudjuk, hogy a rendszer a hibás. S ezt azért tudjuk, mert ismerjük a szlovenszkói egész­ségügyi viszonyokat. Nem keressük, hogy személy szerint kit terhel a felelősség azért, hogy a gyógyultan elbocsátott beteg átvág­ja a robogó autóban az orvos nyakát, vagy egy másik gyógyult beteg éjszaka kimászik ágyából, fejszét ragad s az első járókelőnek kettéhasitja a koponyáját, pedig talán nem ártana ezt a részét is kivizsgálni a kérdés­nek. Talán hasznosítható eredményekre ve­zetne a vizsgálat. De ez kevésbbé fontos, sokkal fontosabb, h-----az óriási terhekkel járó közegészségügyi apparátus szegényes, elégtelen, kezdetleges és hajmeresztő ese­teknek egész sorozatával ádaskodik úgy­szólván naponként sajátmaga ellen. Nem akarunk ebből a szomorú alkalomból ismer­tetést nyújtani a szlovenszkói kórházállapo- jtokról, azt hisszük, reméljük hinni, hogy az {FOLYTATÁS A 2. OLDAL L HASÁBJÁN.) Bekövetkezett a vári íranc'a kormányválság tavai lemondott A miniszterek az elnöki palotában ■ Lebrun a pártvezérekkel tárgyai Paris, január 22. Laval kormánya le­mondott. Lebrun köztársasági elnök szerdán a késő délutáni órákban elfogadta a kor­mány lemondását. Délután a Quai d‘Or- say-n kabinetülés volt, majd utána a minisz­terelnök valamennyi miniszter társaságában az Elyséé palotába hajtatott, ahol miniszter- tanács volt, amely elsősorban a György an­gol király temetésére kiküldendő hivatalos francia delegáció összeállításának kérdésé­vel foglalkozott. Majd az elnöknek bemutat­ták a kormány előre Írásban elkészített le­mondási nyilatkozatát, amelyet Lebrun el­fogadott. Időközben kitűnt, hogy a radikális szocia­lista miniszterek lemondási kérvényét, amely Laval kormányának bukását előkészítette csu­pán négy radikális miniszter irta alá, igy Herriot államminiszter. Paganon belügymi­niszter, Bonnet kereskedelemügyi miniszter és Bertrand, a kereskedelmi flotta minisztere. A többi radikális miniszter igy Rcgnier pénzügyminiszter és Maupoil nyugdijügyi mi­niszter nem csatlakozott a radikális szocia­lista miniszterek kérvényéhez. Szerdán délután rövid egymásutánban két ka­■■■■■■■BBBMBMMBMMgBi'tlWlllWllffliaBBHB binettülés volt és két minisztermegbeszélés folyt le. Az első minisztertanács után a kormány tag­jai ismét a Quai d!Orsay-ra mentek, hogy elő­készítsék az összkormány lemondásáról szóló ira­tot, amelyet a második fogadtatás alkalmával bemutattak az elnöki palotában. Lebrun megkezdte tárgyalásait a kamara és a szenátus elnökeivel és a pártvezérekkel. Jó-1- értesült körök szerint Sarraut, Paul-Boncour, Germain Martin, Louis Roilin és Flandin a leg­több eséllyel rendelkező miniszterelnökjelölt. Az sem lehetetlen, hogy Lebrun ismét Láváit bízza meg a kormány megalakitásával. Herriot a késő délutáni órákban kijelentette, hogy nem vállal­ja a kormány megalakítását. . . w • -W- - _ , V V... ■ >. ..... ) Szigora gyász Angliában . ..........in . mi..........m i Ór iási arányú előkészületek Londonban Ötödik György temetésére Csaknem valamennyi európai király Jelen lesz - Vili. Eduárdot kikiáltották Anglia királyává —- A király első nyilatkozatai London, január 22. VIII. Eduárd király Lon­donból visszautazott Sandringhamba, hogy rész tvegyen a temetés megrendezésének meg­beszélésén. A király öccsei is Sandringham- ban vannak, A temetésen a király öccsei és sógorai gyalog mennek V. György koporsója mögött. A koporsó ágyulafettán nyugszik és a sandringhami templomból a wolfertoni pálya­udvarra viszik, ahonnét különvonat szállítja Londonba. A fővárosba csütörtökön délután érkezik meg a különvonat. A király, az özvegy királyné és a királyi család tagjai ugyanezzel a vonattal utaznak. A temetésen Franciaországot Lebrun köz- társasági elnök, a miniszterelnök a külügymi­niszter és Petain marsall képviseli. Megjelenik továbbá Haakon norvég, Krisztián dán, Lipót belga és Boris bolgár király. A holland király­nő külön bizottságot küld a temetésre. Károly román királyt Miklós herceg képviseli. Német­országot Neurath külügyminiszter és esetleg Göring porosz miniszterelnök képviselik, mig Vilmos excsászár a Hohenzollem-ház egyik hercegét küldi V. György temetésére. „Atyám nyomdokain akarok haladni** London, január 22. Az angol hivatalos lap közli VIH. Eduárd első nyÜatkozatát, amelyet tegnap tett a St. James-palotában a koronata­nács ünnepélyes ülésén. A király a következő­ket mondotta: — A pótolhatatlan veszteség, amely a brit ál­lamszövetséget szeretett atyám halálával érte, az uralkodói kötelességeket az én vállamra he­lyezte át* Tudom, hogy alattvalóim és velük, ha mondanom szabad, a világ néped osztják bá­natomat. Amikor atyám 26 év előtt itt állt, ki­jelentette, hogy élete egyik főfcladata az alkot­mányos kormányzat fentartása lesz. Ebben a tekintetben eltökélt szándékom, hogy követem apám nyomdokait és egész életemben alattva­lóim minden osztályának boldogsága és jóléte érdekében akarok dolgozni. Felhívás a hadseregbe: Eduárd király üzenetet küldött a szárazföldi, a tengeri és a légi haderőnek. A hadsereghez intézett üzenetében a király a következőket je­lenti ki: — Úgy tekintek vissza a háborúban teljesí­tett tiszti szolgálatomra, mint életem egyik leg­értékesebb tapasztalatára. Alkalmam volt baj­társi együttlétben élni az egyesült királyság, a domíniumok, India és a gyarmatok katonáival. Megtanultam becsülni azokat a fontos jellem­vonásokat, amelyek katonáinkat történelmünk legsúlyosabb krízisében egyesítették és meg­tanultam értékelni az egyforma bátorságot és az egyforma kitartást a szerencsétlenségben, az egyforma határozottságot és a lovagiasság szép hagyományait. A flottához intézett üzenetben a király az an­gol flotta teljesítőképességét és jólétét a legna­gyobb jelentőségű ügynek nevezte, A ravatal előtt London, január 22, A lakosság megkezdte a felvonulást a sandringhami kis templom előtt, ahol V. György király holttestét felravataloz­ták, A szarkofágot a brit lobogó borítja. A ko­porsón hatalmas orchideakoszoru fekszik, A kereszt a következő felírást viseli: „Mary ki­rálynét mély megpróbáltatás érte“, A királyi család tagjai és VIQ. Eduárd király ma ismét Sandringhamban időznek. Az özvegy királyné a ravatalnál London, január 22. Szerdán éjjel, néhány perccel éjfél előtt az özvegy királyné két udvar­hölgy társaságában a Sandringham palotából gyalog a Mária Magdaléna templomba ment, ahol fölravatalozták a halott királyt. A koporsó­nál álló őrség elhagyta a templomot és a két udvarhölgy is a templom bejáratánál maradt. Az özvegy királyné néhány percig egyedül maradt a halottal, letérdelt és imádkozott, majd udvar­hölgyei társaságában lassan, gyalog ismét visz- szaitért a kastélyba. Magyarország képviselete a temetésen Budapest, január 22. V. György angol király temetésén Horthy Miklós magyar kormányzó képviseletében Kánya Kálmán külügyminiszter jelenik meg. A magyar kormány úgy intézkedett, hogy Magyarország valamennyi középületére gyász­lobogót tűzzenek ki s egyúttal felkérte a magán­házak tulajdonosait, is hogy a magyar nemzet őszinte gyászának kifejezése céljából házaikra gyászlobogókat tűzzenek. » (FOLYTATÁS A 2. OLD. II. HASÁBJÁN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom