Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-22 / 17. (3866.) szám

8 'PRÁGAI ■A^G'kAR-HlRLAP 1936 január 22, szerda. Snr>H ÁzKönVvKuLTURA. Budapesti színházak Bodnár Lujza Szomory Dezső színmüve a Vígszínházban Budapest, január 21. Ez a szegény Bodnár Lujza, Szomory Dezső szombaton bemutatott színmüvének hősnője, ez a sajnálnivaló kettős- predikátuma leány, úri család letört sarja, váci- uccai kalapezalon-tulajdonos, mit keres ebben a mai zilált, tülekedő, kíméletlen világban? Takács Alice, Szeged y Anni, a szerző előző darabjának hősnői, kiket Lujza idősebb testvéreinek mond az illusztris szerző, legalább voltak valakik. Életük­nek volt célja és értelme, megvivták a maguk egyéni harcát, — de mit csinál Bodnár Lujza? Miért él, mit akar, vagy mit nem akar? Rej­tély, amelyre nem kaipunk választ. Bodnár Luj­za úgy imbolyog a szegénység és a szerelem, a kényszerű házasság és az ezzel járó jólét, a gaz­dagság és a kisértő házasságtörés zátonyszigetei között, mint valami árnyéknélküll lény, aki mö­gött, bárhová is lép, nincsen semmi, ő, a hősnő, Szomory uj darabjának egyetlen alakja, aki lég­üres térben mozog. Mindenki más, akit a szerző a színpadra állít, élő, húsból és vérből való em­ber. akit emberi érzések és indulatok fütenek és akit egy költő dús képzelő ereje, emberfőrmáló készsége, nagy írói tehetsége és színes lelki­világa teremtett meg. Mert az kétségtelen, hogy Szomory Dezső költő és van mondanivalója. Gon­doljunk csak történelmi tárgyú darabjaira. Meny­nyi gyönyörűséget, mennyi élvezetet, milyen p^iységeket és milyen magasságokat tárt fel bennük ez a maga külön útját járó író, aki még külön nyelvezetet is teremtett magának, amely lehet a mi fülünk számára helyenként hibás, itt-ott talán magyartalan is, de amely mégis úgy hat, mint a zene, vagy mint egy, az érzések és indulatok minden skáláján zengő orgona. De beszéljünk Bodnár Lujzáról, aki ahelyett, hogy a kalapszalonjával törődnék, úgy él, mint­ha még mindig egy tizezerholdas birtok úrnője volna, az üzlet vezetését teljesen rábízza nagy­néniére, mig ő maga egy töröttkaru és bizonyta­lan exisztenciáju volt pilótával jár-kél minden­felé, ahol valamelyes élvezet kínálkozik. Sőt, mintha szerelmes lenne a fiúba, akinek nincsen semmije és aki rokontalanul és állástalanul tén- fereg a világon. A nagynéni, egy szintén letört és préddkátumos, de kedvesen ravasz és számitó hölgy, nem jó szemmel nézi ezt a fejlődő sze­relmet, amely 6emmi jóval sem biztat és áperte meg is mondja a véleményét a pilótának, akit — mit csürjük-csavarjuk soká a dolgot — Lujza a nagynéni mesterkedése révén fakéipnél is hagy Rados Miksa, vagy ahogyan a darab további folyamán nevezik, Misi kedvéért. Ez a Rados Misi képviseli a darabban az erőt, a férfiasságot, a mai tempót és lendületet, amely a gazdagság és az érvényesülés felé röpiti azt, aki üstökénél fogja meg a kínálkozó szerencsét. Lujza Misi fe­lesége lesz, aki elhalmozza őt minden jóval és széppel. Birtokot vesz neki, társaságról gondos­kodik számára, képviselőséget, sőt a játék végén már államtitkárságot vagy pénzügyminiszterséget vállal (hogy a kettő közül melyiket éri el, az tisztázatlanul marad), Budán palotát rendez be, szórja a pénzt, csakhogy megnyerje Lujza sze­relmét. De Bodnár Lujza nem boldog. Utálja a fényt és a pompát, amellyel a szerelmes Misi kö­rülveszi, szeszélyes és akaratos, meg is csalná Misit a főszolgabíróval, aki azonban nem reagál a célzásokra, végre is megint a pilóta felé vonzza a szive, aki persze azonnal le szeretné aratni a sikert és amikor Lujza erre nem hajlandó, — ott hagyja az ájult nőt, Misi értelmetlenül áll az eseményekkel szemben. Hiszen ő mindent oda­áldozott a nejének: a szivét, a pénzét, a karriér- re is csak miatta szomjazik — és a nő mégis ott­hagyja. De nemcsak Misi, mi is úgy vagyunk Lujzával hogy nem értjük, miért csinálja mind­azt, amit csinál? Valószínűen azért, hogy a har­madik felvonásban ráeszméljen arra, hogy mégis csak jobb gondtalanul és nagylábon élni egy kü­lönben rokonszenves, erős, szerető ember olda­lán, aki nagy stréber ugyan, de a stréberek ked­vesebb fajtájából való. Azt hiszem, sikerült valahogyan kihámoznom a szavaknak és a túlfűtött lírának színes, lávasze- rüen leendő zuhatagából Bodnár Lujza történe­tét. Ez a történet, — sajnos, — nem érdekes de ahogyan Szomory Dezső a maga zenekarhoz ha-| sonió, sajátos nyelvezetén elmondja, helyenkénti igazán szép és költői. Az ő kéziében a szavak 8 súlyosabbakká válnak és majd minden mondata mögött érezzük a költőt, a kifinomult izlé6ü iró- müvészt. A Vígszínház Szomory írói rangjának megfe­lelő előadással sietett az iró szolgálatára. Tar- nay Ernő rendezői ízlése, művészi tudása és biztos ízlése uralja a színpadot és az előadást, amely­nek Vörös Pál szép díszletei szolgálnak diszee keretül. A szereplők élén Muráti Lili Bodnár Lujzája halad a maga sokrétű, de passzív egyéni­ségével. Muráti ebben a nehéz és — valljuk csak be — kissé hálátlan szerepben nagyot nőtt. Szé­pen beszél és kifejező játékával mindenek érdek­lődését felkelti. Radost Góth Sándor karakteri- záló művészetének erejével és derűjével keltette való' életre, mig a nagynéni szerepét Góthné Kertész Ella ruházta fel sok kedves vidámsággal és — ahol erre szükség volt — tompábbra han­golta a szerep egyes kirivó mondatait. A pilótát Somló Istvánra bízta a színház. Nem jól tette. Somlónak sem a megjelenése sem a beszéde nem tette elfogadhatóvá Sztany Elemér alakját. Ki­tűnő Szombathelyi Blanka masamódlánya és egyenesen meglepő Leővey Leó grófi figurája. Gárdonyi, Vértes, Ladomerszky Mária, T. Oláh Böske, a kitűnő Peti Sándor, Szem!ér Mária ját­szanak még a sok szereplőt foglalkoztató darab­ban, amelyet szombati bemutatóján nagy érdek­lődéssel és zajos tetszéssel fogadott a közönség. Az illusztris szerzőt és a szereplőket minden fel­vonás végén sokszor szólították a lámpák elé. ZÓLYOMI DEZSŐ. (*) Liszt Ferenc hangverseny a prágai rá­dióban. Prágában január 26-án adják elő az egyik templomiban Liszt Ferenc Missa Cho- ralds cimü fenséges müvét. A prágai egyházi zeneegyesület és Wiedermann orgonámé vész működnek közre ezen a hangversenyen, amelyet a prágai rádió délelőtt 8.30 óra kez­dettel közvetít. (*) Szigeti József világkörüli útja. Szigeti József, a világhírű magyar hegedűművész jelenleg világköruti turnén van. Amerikai újságíróknak elmondotta, hogy Londonba, Hágába és Romába visz az útja és szinte ki­bírhatatlan az iram, amellyel végigszáguldja a világot. „Valami furcsa képben kavarog ellőttem az egész forgatag: egyik világváros a másik után, egyik koncertíerem a másik után. Japán! élményeim? Csodálatos az a tiszta szépséget kereső vágy, amellyel a japá­nok a muzsikát fogadják. Megdöbbentő tem­póval fejlődik a sárga faj zenekultúrája." (*) Aranybánya Londonban a gyerekszín­ház. Londonból jelentik: Angliában gazdag irodalma van a gyermekek részére szánt színdaraboknak. A legnagyobb írók sem restéinek ilyen darabokat írni. Itt van pél­dául Sir James Barrie, akinek „Péter Pan" cimü darabja évek óta a gyermekek kedven­ce. Ennek a darabnak olyan sikere volt, hogy egymagáiban tekintélyes vagyont hozott az Írónak. Karácsonykor fölujitották és most új­ra szakadatlanul játszáík. Vannak hónapok, amelyek valóságos aranybányát jelentenek azokra színházakra, amelyek ifjúsági dara­bokat tűznek műsorukra. Nagy sikere van a ígyer.mekéknél az „Ali baba és a negyven rabló" cimü pazar kiállítású pantomimnek is. Játszanak azonban számukra irt bohózatóikat is és többek között a dramatizált Robinson Cruzoet. Jelenleg tizennégy londoni színház tart gyerekelőadásokat, naponként kétszer és mindig telt házak előtt. (*) Olasz rádió az olasz-abesszin fronton. Az olaszok az abessziniai fronton kétféle rádióhir- szolgálatot szerveztek. Az egyik rövid hullám­hosszon dolgozva zenemüsort ad a fronton szolgálatot teljesítő olasz katonaságnak, a másik több nyelven közvetített híreket ad a háborús műveletekről. E két állomáson kívül a francia hírszolgálati iroda egy külön tele­fonközpont igénybevételével jeleníti a harc­tereken szerzett benyomó sóikat. A római nagyadó állomás ezeket a harctéri leadáso­kat kábelen továbbítja a többi olasz adóknak. A KASSAJ CAPITOL-MOZGÓ MŰSORA- Az uj rokon. (Magyar film.) A KASSAJ TIVOLI-MOZGÓ MŰSORA: Aranyos Katinka. Megalakult a rimaszombati SzMKE Rimaszombat, január 21. (Saját tudósítónk* tói.) A rimaszombati magyar kulturmunkások vasárnap délben értekezletet tartottak a város­háza nagytermében a régóta esedékes SzMKE* szervezet megalakítása ügyében. A SzMKE cél­jait és megszervezésének szükségességét Márkus László főszerkesztő, a SzMKE központi tagja ismertette, majd dr. Ragályi Antal mutatta be az egyesület alapszabályait. Sichert Károly, Ha­vas Vilmos, Istók Lenke fölszólalásai után a jelenlévők közül nyomban 38-an beiratkoz* tak a SzMKE tagjai sorába s igy az előérte* kéziét azonnal alakuló gyűléssé alakult át* amely egyhangúlag kimondotta a helyi szer­vezet megalakulását. A gyűlés azután elfogadta az alapszabályokat és azoknak kormányhatósági jóváhagyásáig meg is választotta ideiglenes tisztikarát. Elnökké Báthory Andort, alelnökké Havas Vilmost, jegy­zővé dr. Túrós Dezsőt, pénztárossá Jellinek Lászlót, ellenőrökké pedig Ferenczy Esztert és Nagy Miklóst választották meg. Az ideiglenes tisztikar az alakuló gyűlés befejeztével azonnal megbeszélést tartott a munkaprogram összeállí­tása céljából, (*) Kis művészeti és filmhirek. Németh Mária, aki februárban Hubay Jenő Karcain Annájában énekli a női főszerepet Bécsiben, márciusban Briisz- szelben fog vendégszerepelni az Aidában. — A bé­csi Theater an dér Wien nagy sikerrel hozta ki Ábrahám Pál uj operettjét, amely most Bokor Margittal a főszerepben Budapesten is bemutatóra fog kerülni. — A német propagandaminiszter meg­hívta Benno von Arent színpadi tervezőt, hogy a birodalmi német színházi kamarával karöltve a jö­vőben ő irányítsa az összes német színházak szce­nikai dolgait. — Liszt-hangversenyt rendeztek a római ujságirószövetség székhazában és a hangver­senyen Liszt mellett Bartók és Kósa-müvek Í6 sze­repeltek a műsoron. — Korda Sándor egy uj meg­állapodás szerint uj filmjeit a londoni bemutató után az angol Odeon vállalatnak köteles átadni, amely egész Anglia területén fogja őket bemutat­ni. — Michiko 3Ieinl asszony játsza az uj Álbra- hám-operett főszerepét StokhoLmban, Kopenhágá- ban, Amszterdamban és az olaszországi előadáso­kon. — Greta Garbó álnév alatt utazik Sanfrártcifi- kóba és a hajó névjegyzékében mint harmincnyolc- éves férfi szerpel és a hajó utasai között férfini- hában jár. — Egy francia püspök Belgiumban pro- pagandaelőadásokat tartott abból a célból, hegy nemzetközi katolikus akciót szervezzen az erkölcs­telen filmek ellen. — Borisz Karloff uj rémd-á- ma filmfelvételein dolgozik és a filmet Kertész Mi­hály rendezi. — A nagy Rin-Tin-Tin „fia" szintén filmsztár lett és már készülnek is a felvételek ró­la. ' A NYUGATSZLOVENSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA KOMÁROMBAN: Szerda: Érettségi. Csütörtök: 3 ember a hóban. Péntek: A cigánybáró. Irta: John Amos Cleever kihallgatására, akik hivatva vannak igazolni Bűnügyi regény (39) Az első végrendeletet 1929 február 22-én irta az öreg Brooks, akit felesége halála annyira megrendített, hegy egyszerre bete­geskedni kezdett és rémiképeket látott. A közeli halál árnyéka tűnt fel elölte. Ezért látta a szükségét annak, hogy végrendelkez­zék halála esetére. Mnrray Brooks erre a végrendeletre alapította keresetét. Ezt a végrendeletet a Wethered ügyvédi irodában őrizték s eszerint a végrendelet szerint az üzleti vagyont nem szabad kivonni a válla­latiból, a B roo.k s -magán v agyon örököse pedig Murray Brooks, miig Páréival Brooksnak be kell érnie egy 30 fontos havi járadékkal. Walter Hibbert talpraesett beszéde vezette be az érdemi tárgyalást. Be fogoim bizonyí­tani — mondotta — hogy ezt az utóbbi vég­rendeletet nem Mr. Brooks készítette, ez tel­jesen kizárt dolog, mert az ebben foglaltak homlokegyenest ellenkeznek az örökhagyó szándékaival. Elvégre ugyan az sincs kizárva, hogy Mr. Brooks megváltoztatta előbbi el­határozását és uj végrendeletet készített, ez nem is lehet vita tárgya, de ez semmi esetre sem azonos azzal a végrendelettel, amit Mr. Parcival Brooks mutatott be, mert az közön­séges hamisítvány, ami kétségtelenül bebi­zonyítható. Ennek igazolásául Mr. Walter Hibbert mindjárt előterjesztést is tett néhány tanú kihallgatására. Az ellenfél részéről viszont Mr. Henry Or- namore ugyancsak nagyon ügyesen és udva­riasan, szintén előterjesztést tett néhány tanú azt, hogy bár Mr. Brooksnak a multiban egész más szándékai voltak, mégis jónak látta ere­deti tervét közvetlenül a halála előtt megvál­toztatni, miért a Mr. Parcival Brooks által be­mutatott végrendeletet a halott párnája alatt találták meg, már pedig ez a végrendelet tel­jesen az előírásoknak megfelelően készült s azt két tanú is láttamozta. Maga a végrende­let a törvényes követelményeknek megfelel, de hát majd a tanuk elmondják a többit. Ez volt az ouverture, amely kellőiképpen felcsigázta a hallgatóság izgalmát. Most meg­indult a harc. Mindkét részről rengeteg tanút vonultattak fel, akik tübbé-kevésbbé jelentős vallomást lelitek, azonban akikor lett a legnagyobb az érdeklődés, amikor a John O’Neill köznapi alakja jelenít meg a tanuk padján. Ez a tanú ugyanis harminc éven át volt inas a Brooks- házban. — Anniikor a reggeli edényeiket szedtem össze — mondotta John O’Neilly — meg­boldogult gazdámnak egy-egy indulatos sza­vát hallottam a betegszoba felől. Nagyon ha­ragudhatott, mert nem igen válogatta meg a szavait. Ilyen szavakat hallottam: „gyalázat", „aljas", „hazug szemlén y vesz tő", meg „balett­táncos", „csibész" és aztán egyebeket, amik nézetem szerint valami nőszemélyre vonat­kozhattak és ezért nem is igen szeretném itt őket megismételni. Eleinte nem sokat törőd­tem vele, mert évek hosszú során át meg­szoktam, hogy Mr. Parcival és édesapja kö­zött ilyen heves jelenetek játszódtak le. Le­mentem a földszintre, hogy a rendes napi munkámat elvégezzem és éppen hozzáfogtam az ezüstnemük tisztításához, amikor egyszer­re csak élesen megszólalt a betegszoba csen­gője és Mr. Parcival hangja harsogott le az emeletről: „John, jöjjön gyorsan! Azonnal szalasszon el valakit Mr. Muilliganért, mert az apám na­gyon rosszul van. Küldjön érte valakit, s aztán siessen fel és segítsen nekem, hogy ágyba fektessük az apáimat." — Egy inasgyereket azonnal - elküldtem az orvosért — folytatta John O’Neill a vallomá­sát és egyszeriben' nagyon elérzékenykedett, mert szemmelláthatólag nagyon megrendí­tette a gazdájára való visszaemlékezés. — Aztán felmentem Mr. Broofcshoz. Hálókabát­ban volt és sápadtan ült a karosszékében, mellette állott aggodalmas arccal Mr. Parci­val és jobb karjával atyjának derekát támasz­totta. — Apám elájult — mondotta kis gazdám. Valami rendkívül felizgathatta. Vajijon md történhetett? — Kérdezte Parcival ur. — Jöjjön, vigyük az ágyba és fektessük le, amíg az orvos megérkezik. — Ketten felemeltük a gazdámat és az ágyhoz cipeltük. Parcival ur, aki nagyon sá­padt és nyugtalan volt, levetette a hálókabát- ját, lehúzta a papucsát és igy lefektettük. Megkérdeztem, hogy órtesitsem-e Mr. Mur- rayt, aki édesatyjának megbízásából egy órá­val azelőtt átment a gyárba — almenüben mondotta ezt nekem — de még választ sem kaphattam, máris bejött az orvos, aki az ágy­hoz sietett és injekciót adott. Jó sokáig ma­radt a beteg mellett, még azután is, hogy magához tért. Eimenőben Parcival ur le- ikisérte és egyes szófoszlányokat elkaptam. I — Valami nagyon felidegesitheíte — mon­dotta az orvos — innen a roham. — Csak nem gondolja, doktor, hogy valami súlyosabbtól kellene tartanunk? — Nem. Megmondottam, hogy ezzel a bajjal még évekig húzhatja. Persze, gondoskodni kell a nyugalmáról és minden izgalomtól tá­vol kell őt tartani. Az íróasztalán most is iratokat láttam. Biztosan még mindig üzleti ügyekkel epeszti magát. Ne engedjék! — Nem hallottam többet, mert megszólalt újbóli a csengő és fel kellett sietnem a beteg­szobába. Gazdáim mintha jobban lenne, leg­alább is élénknek látszott a szeme és a hang­ja is rendes volt. Dél felé járt ekkor az idő ... — John, menjen át azonnal Wethered ügy­védihez és kérje meg, hogy amint teheti, jöj­jön át hozzám — igy adta ki. a rendelkezést. — Én rohantam. Az ajtéban Mr. Murray-be ütköztem, aki most tért vissza a gyárból. — Mi újság itthon? — kérdezte. — Édesapja rohamot kapott, Mr. Murray — mondottam — de már jobban van. Én most Wethered úrhoz sietek, mert érte küldött, de hamarosan megjövök. Dávid addig is foglala­toskodik a beteg körül, ha valamire szükség lenne. — Wethered urat nem találtam otthon, de meghagytam Mr. Wikkefieldinek, hogy azon­nal küldje át, amint megérkezik. így az ügy­véd ur három óra tájban megjött. Jókedvű volt szegény és még el is tréfálkozott velem. Nem hittem volna, hogy utoljára látom... Fátolyós voilt a hangja. A meggyilkolt Wethered szelleme elevenedett meg a hall­gatóság lelkében. Az izgalom most már tető­pontra hágott. (Folytatása következik.) %

Next

/
Oldalképek
Tartalom