Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-19 / 15. (3864.) szám
^RXOMt/VVAGVAR-HIRLAP 1936 január 19, vasárnap* A mindenilátó emberiség Irta? Benedek Károly (Páris) Televíziós sajtóbemutató a postán. Mon- sieur Georges Mandel. valaha Clémenceau- nak mindenkitől rettegett ,,rosszabb énje", ma a párisiak közkedvelt póstaminisztere, egy az újkor minden követelményeinek megfelelő, de a tér szűke miatt fájdalmasan kicsiny színpadot szerkesztett e célra a vén ,,P. T. T."-ben, ahogy a párisiak a póstaiigyi minisztériumot nevezik népszerűén, a ..Postes, Télégraphes et Téléphone" szavak kezdőbetűi után. Páris minden nagy ,,vedette"-je elvonul itt a hat óriási projek- tor és a tizennyolc nemkevésbbe enormis lámpa emésztő hő- és fénytengerében. A pokoli hőségben minden ember valósággal gőzölög. (Istenem, ha ezt a forróságot valahogy el lehetne osztani a januári hidegben a Szajnahidak oszlopai alatt vacogó rongyos ,.clochard‘‘-ok között!) Támolyogva a forró fényben beleütközöm egy álldogáló tűzoltóba. Furcsa tűzoltó: az arcbőr sötétzöld, az ajka meg szénfekete! Visszadöbbenek, ahogy megnézem. Csak lassanként ismerek rá. hogy hiszen ez Róbert Burnier, a pajkos színész. ,.Hát ön mit keres itt?" kérdezem csodálkozva. ..Mit kérdez ilyen bután?", feleli a művész fanyarul. ..Most televizionáltam Dorny Terézzei egy jelenetet a „Rip" legújabb revüjéből. Az ember meg- vész ezek alatt a projektorok alatt. Meg aztán én megszoktam, hogy ide-oda mozdulok még filmfelvételeknél is; ez a televíziós színpad pedig egészen piciny. Valóságos kínai kinzókamra ,. Televíziós divatbemutatód Az ember már el sem csodálkozik rajta, hogy a kenti hercegnő westminsteri kastélyából televíziós utón választott ki magának egy megfelelő kalapot a legelőkelőbb párisi kalapszalón készleteiből. Isten tudja, hogy miből fognak megélni a jövő korszak cukrászai és páholynyitogatói, ha majd az ötórai divatbemutató teák helyett kiki a saját otthoni foteljéből a televíziós készüléken át fogja megszemlélni a mannequinek felvonulását és saját otthonából fogja végigélvezni a „Comédie Frangaise" előadásait. Egyelőre azonban még csak ott tartunk, hogy az Eiffel-torony északi pillérébe bele- épittette Mandel miniszter ur őexcellenciája az első párisi televíziós leadókészüléket, mely a ,,P. T. T.“-ből kapja a felvételeit és adja tovább annak a két ingyenes nyilvános próba-állomásnak, melyek előtt sort állnak az emberek rendőrkordon mellett, mint háborús időben a kenyeres boltok előtt, hogy hárompercenként váltakozó csoportokban élvezhessék az ingyenmüsort Mandel ur szívességéből. Miért nincs még a párisi rádión televíziós felvevő? ■— Lesznek-e most már hamarosan televíziós felvevő állomások magánosok számára is, mint a rádiónál? — kérdezem a tudós Barthélémy tanárt, ki kerek 25 éve oldoz- gatja a távolbalátás problémáit és már 1931-ben tökéletes televíziós felvételeket tudott mutatni nekem laboratóriumában a montrougei „Ecole Supérieure"-ben. ö. aki negyedszázada kiséri a távolbalátás meglepő fejlődését, joggal mosolyog az én zsurnaliszta türelmetlenkedésemen, — A tudomány *— feleli — kábító iramban halad, de mégsem oly gyorsan, mint ahogy a hírlapi kacsák repülnek. Először harminc vonalunk volt, azután hatvan és ezt az évet közel kétszáz vonallal nyitjuk meg, hála a póstaügyi miniszter ur lelkes támogatásának. Hanem azért a találmány mégsem annyira tökéletes, hogy üzleti forgalomba bcsáthatnók a felvevő készülékek tömegét. A miniszter ur, igen helyesen, meg akarja óvni a közönséget minden fölösleges kiadástól. Most is gyárthatnánk szériában televíziós felvevőket, de megtörténhetne, hogy néhány hó múlva tökéletesebb készülékeket olcsóbban állíthatunk majd elő és akkor éppen a legmerészebb, a legelső vásárlók járnának legrosszabbul. Hát ezért legyenek csak türelemmel a hirlapiró urak még néhány hónapig ... Addig, mig a tisztelt olvasó nem szerelheti fel a maga szerény rádiójára a kicsiny tejüveglapot, melyen csodálatos módon meg fognak jelenni távoli események képe, mint ahogy a hangjuk eljut mindenkihez ma is, addig a. nyilvános televizióbemutatás valójában nem gazdagít semmi csodával. Igazán szólva pontosan olyan, mint a beszélőmozi. Az, hogy a vászon mögött nincsen film, s a fénykörben megjelenő kisértetek mögül a tudomány már minden anyagot és anyagit eliminált, természetesen nem látszik meg a képeken. A különbséget talán erősebben érzi maga a színész, az előadó, akinek a játékát, a mozdulatait televízió közvetíti a nézőhöz. Mlle Beatrice Bretty-t kérdeztem meg, a „Comédie Frangaise" tagját, az első francia színművésznőt, kinek egy előadását televíziós készülékkel vették fel. Piros ruhában, barna szájjal a zárt ajtók mögött — Mikor felszólítottak, hogy előadjak a televíziós készülék előtt —- mondotta az önök tudósítójának a hölgy, kinek neve immár elválaszthatatlanul egybe van kapcsolva a francia televízió történetével — első gondolatom az volt, hogy ez semminő uj szenzációt számomra nem jelenthet. Ezerszer és ezerszer adtam elő egy vagy más szöveget nemcsak a Nemzeti Színház nyílt színpadán, hanem a mozi-atéliék lámpái és mikrofonjai alatt is. Más a televizió sem lehet. — Először is kiderült azonban, hogy a televizió különleges öltözéket és különleges arcfestést kíván. Az arcnak világítania keli szinte, illetve' igen halványnak kell lennie. Be kellett rizsporoznom magam vastagon és azután az ajkamat és a szemhéjjamat sötétbarnára festették. Rikító piros ruhát ajánlottak, mert a televizióban a piros szín világosan jön ki. — így felkészülve, kezemben az előadandó szöveggel jelentem meg esti 8 órakor a ,,P. T. T.“ színpada előtt. Először az zavart meg, hogy a kicsiny színpad üres volt, de valósággal éreztem a sok nézőt, kik a zárt ajtón kívül nyomakodtak, izgatottan várva, hogy az előadást megkezdjem. A nézők a zárt fal mögött — ez furcsa volt. Lámpafoz a Jup ter-lámpák a atl — Aztán a speaker bemondta, hogy televíziós előadásom következik (mert a televíziónál a speakernek ugyanaz a szerepe, mint a rádióban), felléptem a pódiumra és elkezdtem olvasni a szövegemet, igyekezve úgy gesztikulálni hozzá, ahogy a tanár ur ajánlotta. A lámpák zavartak nagyon. A fényük oly elmondhatatlanul vakító, hogy táncoltak előttem a betűk és a jólismert szövegben sokszor megtévedtem és iprovizál- nom kellett, mig beárnyékolt szemmel megleltem megint a szavakat. Mondanom sem kell, hogy a vakító fényen kívül a fojtó hőség is zavart. —' De látja, a legfurcsább, ami történt Hámory főhadnagy és f, Villám44 nevíi pejkója Irta: Roda Roda Ennek a történetnek a hőse csak egy ló — és sok-sok évvel ezelőtt történt a régi monarchiában. Halottakról nem szabad rosszat mondani — és Villám remélhetőleg már régen meghalt. Borzalmas gebe volt — valóságos szörnyszülött. Ez a koponya! Ezek a szamárfülek! Szarvas- nyaka — Istenem, ez ló akar lenni?'— kérdezte mindenki, aki meglátta és magában Mohamed valamelyik dromedárja utódjának gondolta. Hámory főhadnagy és a Villám nevű pejkó egy időben kerültek az ezredhez — az előbbi a Ludovikáról, az utóbbi a remondatelepről. Ott a szegény fiatal Hámoryra rásózták a Villámot tisztilónak. Ne engedje magát a külsejétől beío- folyásoltatni, mondták az akkori hadnagynak. Igaz, nem valami mutatós ló, de olyan kvalitásai vannak, amelyek majd idővel kitűnnek. Az egész ezredben páratlan a járása és ami a pedig- réjét illeti! Kicsiny szépséghibákkal szemben szemet kell hunyni. Hámory főhadnagy annyira behunyta a szemét, hogy éppen csak meg tudta írni a folyamodványt, amelyben a „Villám" nevű 7. szám alatt sorozott tisztiló kiutalását kéri.-----------Négy-öt év múlva. Hámory és Villám az éghajlat és a szolgálat következtében egyaránt megemberesedtek. Hámoryból snájdig főhadnagy lett, — Villámból kirepült az a kis spiritusz is, ami régebben benne volt — flegma azonban maradt benne elég. Kü lsőleg semmit sem változott a Villám — sőt — kivéve a farkát, az lassankint kihullott. Szorosan a kaszárnya mögött a helyi vicinálisnak hegynek fölfelé ment a pályája és Villám a fejébe vette, hogy lassúságban ezen is túltesz. Ezt utóvégre el lehetett volna viselni — ahol a hadseregben a szállítás olyan lassan ment, nem volt olyan nagyon fontos az előrejutás. Villám azonban mósuszállat is volt egy személyben. Mihelyt öt percig ügetett... — hogy is fejezzem ki? Elég az hozzá, valahogyan az automobilhoz hasonlított (volt valami benne az automobil tulajdonságából). Krónikus nátha nélkül nem lehetett a közelében megmaradni. Valahol valami elrejtett mirigye lehetett — vagy talán egész rendkívüli módon vett lélegzetet. Sosem tudódott ki a valóság. Mikor a dolgok idáig fejlődtek, Hámory főhadnagy egy szép napon díszbe vágta magát és megindult hangon kérte tisztilovának átírását. Az ezredes úgy tett, mintha nem értette volna meg. Hámory elismételte kívánságát. — Főhadnagy ur — fakadt ki följebbvalója félig dühösen, félig csodálkozva —, főhadnagy ur, mi jut az eszébe? Ilyen pedigrével biró lovat altiszti lónak átminősiteni? Nem tudja, hogy Villám ez egész ezred legnemesebb származású lova? Apja — Parcival ... megnyerte a Derbyt. Anyja — Bertha második lett Sopronban. Ilyen ősökkel a német lovagrendbe is szinte be lehet jutni, ön nem érti meg az állatot, főhadnagy ur! Ha Villám az enyém lenne, ezer forintért sem válnék meg tőle. — Igenis, ezredes ur. de alázatosan jelentem... Az ezredes jéghideg mosollyal az ajkán elköszönt. Szegény Hámory számára nem maradt más hátra, mint sarkon fordulná és elmenni.------------A „Villám" nevű pej tehát továbbra is tisztiló maradt lovasa kétségbeesésére. Ha legalább néhanapján megsántult volna ... Akkor Hámory helyettesért folyamodhatott volna. De nem. Sajnos, acélos egészségnek örvendett ez a dög. A mi gyakorlóterünkről a gyalogosokéhoz egy hídon vezetett át az ut, Hámory rendszeresen elkerülte a hidat, mellette ugratott át az árkon és mindig belezuhant a háromméternyi mélységbe. Minden zuhanás egy-egy waffen- rockjába került — Villám sértetlen maradt. Sőt, mikor kikászálódott az iszapból, nagyot nyerített — éppen úgy hangzott, mintha röhögne. Hámory főhadnagy az istállóban lovát a két leghíresebb rugós ló közé köttette be. Szarvas, a bal boxban pontosan kirúgott az uj szomszéd felé, kitörte a válaszfalat és a hátsó lábát — Villám épen maradt. Dius, aki jobbról lakott, ezen fölizgulva, az istálló ablakán keresztül akart kimászni, ráesett Villámra, a földre nyomta olyan erővel, hogy azt hittük, kásává morzsolódik a Villám — Villám egészséges maradt. Hámory főhadnagy éppen mérlegelés tárgyává tette, nem lehetne-e a kitartó Villámot egy csizmahuzóval agyonütni, — miikor Meyer zászlós közeledett, haptákba vágta magát és elkezdte: i — Főhadnagy urnák alázatosan jelentem, augusztusban.,. —- Mi újság, zászlós? — Augusztusban brigádfuttatás lesz. És ezért alázatosan megkérném a főhadnagy urat... Főhadnagy ur bocsásson meg a merészségemért... — Persze, persze. Miről van szó? — kérdé Hámory — és reménysugár derítette fel komor arcvonásait. — Szerettem volna alázatosan megkérni a főhadnagy urat, hogy ... — Szóval, röviden a versenyen a Villámot akarod lovagolni? — Igenis, főhadnagy ur, — válaszolt a kadét boldog mosollyal. Nagyon, nagyon fogok rá vigyázni. Semmi baja sem fog történni, úgy fogok rajta ülni, mint egy kotlóstyuk. — Jó, jó, kadét, — Hámory áldólag terjesztette ki a kezét a fiatal bajtárs feje fölé. — Lovagolhatod a Villámot a versenyen. Ugy-e, akadályverseny? — Igenis. — Annál jobb. De egyet meg kell Ígérned, hogy úgy fogsz vágtatni, mint a fergeteg. Ha a gebe beledöglik, kapsz tőlem egy szép halcsontostort, ezüst foganttyuval és ajánlással. De mondd csak, ki adta neked ezt a remek ötletet, hogy a Villámot elkérjed tőlem? — Főhadnagy urnák alázatosan jelentem, a százados ur. ö kijelentette; semmi áron sem ad lovat a kadétversenylovagláshoz — a lovak ilyenkor mindig tönkremennek. Forduljak Hámory főhadnagy úrhoz. — Add át a kapitány urnák legőszintébb tiszteletemet. Mondd meg azt is, hogy minden ellen- szolgálatra rendelkezésére állok. Mit is akartam még ...? Igen, igen — ezüst foaantyus lovaglóostort Ígértem neked az imént, ha a Villám kivelem az előadáson, az, hogy —■ határozott lámpalázam volt. Soha színpadon, előadó emelvényén, szemben a nézőkkel vagy a mikrofonnál nem érzek lámpalázat. De ez valami más volt. Valami olyan, mintha erősen kivilágított hálószobámban ülnék egyedül és tudnám, hogy a sötét kertből ezrek néznek rám, akiket nem látok, ezer villogó szemgolyó, de én nem látom a fényes szobából a villogásukat. Mindig az volt az érzésem, hogy igazgassak valamit magamon... hiszen látnak a láthatatlanok. Milyennek látnak? Fényképszerűén hatok-e? Természetes vagyok-e és emberi? Hiába mondtam magamnak, hogy hiszen százezrek látnak minden moziban is. Az valahogy más; azok a százezrek nem engem látnak közvetlenül, hanem a futó filmtekercset. És mondhatom, hogy remegő hangon, a torkomban dobogó szívvel olvastam fel ezt a kis skizzet olaszországi utunkról. mint vizsgán az iskolásleány. — Biztos vagyok benne, hogy rövid idő múlva nevetni fognak rajtam a szaktársaim, kik akkor már semminő felindulást sem fognak érezni, ha leültetik őket a televi iós lámpák alá. A televizió, meglátja rövid idő múlva olyan természetes lesz színésznek és nézőnek egyaránt, mintha mindig létezett volna, mióta áll a világ . . . Lehet, hogy igaza van Beatrice Bretty- nek. Én csak azt tudom, hogy a televíziós színpad Parisban most már hosszú hetek óta működik, de ahány színészt megkérdezek, annak mind gyilkos lámpaláza van. ha a televíziós kinpadra vonják. tömé a nyakát? Természetesen arany fogantyúra gondoltam. Az ; ajánlást türkizekkel rakatom ki. * Micsoda kacagás hangzott fel a tribünön, mikor a verseny napján Meyer kadét a Villám hátán megjelent! Villám a farkát úgy mozgatja, mintha hajócsavar lenne — a sodorvonalban •mosuszillat terjeng. A próbagaloppnál úgy gördül tova a gebe, mint egy torpedoromboló. A starter leereszti a zászlót, az induló kadétok, csupa kadét — az akadályok felé törtetnek. Az első pillanatban Villám mintha a koponyájával akarna nekirohanni — aztán keresztülsiklik rajta, de csak mielőtt földet ér. találja meg ismét az elülső lábait. Az ezredes a bírói emelvényen megrázza a fejét, a korláton áthajol Hámoryhoz, aki lenn áll és igy szól : —-- Főhadnagy ur, igaza van; ez a gebe botrányos! Jelentkezzen holnap rapportra! Mégis átminősítem ezt a gebét. Hámoryt minden oldalról üdvözlik. Ezalatt Meyer kadét erősen vegyes érzelmekkel evez a következő akadály felé. Nagynehezen veszi a deszkafalat — amikor... de mi ez? Villámnak talán eszébe jutottak büszke ősei? A mezőny második harmadában hosszú, nyugodt el- nyulással halad előre. Már ötödik. Elől kidől egy szürke, eddig ez vezetett, egy vasderes lerogyik. Villám harmadik — sokszáz lépéssel. Még egy akadály. Az almásszürke is kidől — és a két pej közt, amelyek vezetnek, küzdelem folyik. Látjuk Meyert, amint ostorát ütésre emeli — jégeső gyanánt zuhognak az ütések — mi történt, villám csapott a Villámba? A szörnyűséges pej sok-sok hosszal vágtat a második előtt. A második előtt, amelyik valahol egy tócsában megrekedt. — Brávó, Meyer! Brávó, Meyer! — kiáltanak a hölgyek — és vidám taps csendül fel a tribünökön. — Hisz olyan mulatságos egy ilyen ka- détversenylovaglás; heten indulnak és ketten érnek célba. Ezalatt Meyer lassan visszatért gőzölgő paripájával a kifutótól és életének legboldogabb perceit élvezi. Régen itt van már, mire a többi fancsali pofával megérkezik hátulról a nyergelo felől. A bírói emelvényről azonban ezt károgja egy ismert hang: — Főhadnagy ur! Ahogy engem Haber Egon ezredesnek hívnak, olyan biztos, — hallja —• hogy soha, de soha sem fogom ezt a nemes versenyparipát átminősiteni. Fordította: RODA EDITH. A magyar mérnökök világrekordja a budapesti dunai a'agu ak fúrásinál Budapest, január 18. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A napokban fejezik be a dunai alagutak fúrását. E munkák a magyar mérnököknek világviszonylatban is rekordteljesitményét jelentik. Az egyik 700 méter hosszú alagutat három hónap al'att fejezték be egészen újszerű technikai eljárás segítségével. A munkálatokat számos amerikai, angol, francia és német mérnök tekintette meg s a külföldi mérnökök hosszabb ideig tanulmányozták a magyar mérnökök uj fúrási módszereit. Eddig a gyakorlatban a mederalatti furáGócnál sehol sem tudtak többet elérni napi h i- romméteres fúrásnál. A magyar mérnökök napi tíz méterre emelték ezt a tdjesitmé; yt és ezzel világrekordot állítottak fel* íj
