Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)

1936-01-14 / 10. (3859.) szám

6 ^PXCM-Mag^XRMIíÜjXP Újabb lordulat a trentoni rémdrámában Harminc nappal elhalasztották Hauptmann kivégzését Kegyelmi kérvényéi etulasUoííák de nem lehetetlen, hogy védőinek sikerül kiverekedni a perlelvéteU ■ Dr. Condon gyanús szerepe Newyork, január 13. Mint jelentettük, szom­baton hozott ítéletet New Jersey állam kegyelmi bírósága Hauptmann kegyelmi kérvénye ügyé­ben. A bíróság a védők minden erőfeszítése ellené­re elutasította Hauptmann kegyelmi kérvé­nyét, úgyhogy Hauptmann Brúnó villanyos­székbe kerül, A szenzációs ítélet elhangzása után közvetle­nül elfogatási parancsot adott ki New Jersey ál­lam kormányzója dr. Condon professzor ellen és egyúttal harminc nappal elhalasztotta Hauptmann ki­végzését. Amint ismeretes, eredetileg január 17-én ke­rült volna sor Hauptmann Brúnó kivégzésére, amennyiben a kegyelmi bíróság nem ad helyt a kegyelmi kérvénynek. Minthogy a trentoni ügyészséget még nem ér­tesítették hivatalosan a kivégzés elhalasztásá­ról, változatlanul folynak az előkészületek az ítélet végrehajtására. Az eset azért is figyelmet érdemel, mert a tör­vények értelmében Hoffmann kormányzónak tu­lajdonképpen nincsen joga az Ítéletet elhalaszta­ni Az ilyen csekélység azonban az amerikai kormányzó elhatározásait nem szokta befolyá­solni. Hoffmann tulajdonképpen csak nyomon követte számos kartársát és elődjét, akik hason­ló esetekben a törvény paragrafusaival nem tel­jesen egyező rendeleteket bocsátottak ki. Hoff­mann kormányzóban ugyanis él a remény, hogy a fantasztikus bűntény további részleteit is sike­rül kibogozni és hurokra kerülnek Hauptmann bűntársai is. Dr. Condon ellen kiadott letartóz- tatási végzésre az adott okot, hogy a professzor cikket irt a Hauptmann-ügyről. A cikkben olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek a bíróság előtt teljesen ismeretlenek. Condon cikkében kijelenti, hogy Hauptman- non kívül még két-három személynek kellett résztvennie a bűntényben. Condon professzor szerepe Megnehezíti Hoffmann kormányzó akcióját, hogy az ügyész határozottan ellenezte dr. Con­don letartóztatását és a kormányzónak tulajdon­képpen nem áll módjában körözőlevelet kibocsá­tani dr. Condon ellen. A hetvenéves egyetemi tanárnak rendkívül különös szerepe van ebben a tipikusan amerikai históriában. Dr. Condon volt ugyanis az, aki önként jelentkezett Lind- berghnél, hogy közvetít közte és a gangszterek között. ö volt jelen, amikor Lindbergh a váltságdíjra szánt bankjegyeket a temetőfal mellett lapuló láthatatlan rémnek átnyújtotta. Dr. Condon mint koronatanú szerepelt termé­szetesen a pörben. A pör lezajlása után egészen amerikai izü vállalkozást gründolt a professzor. Kabarét alapított, amellyel bejárta az Egyesült Államok összes városait és huszperces előadás keretében demonstrálta a Lindbergh-bebi elrab­lásának drámáját. A szenzációhajhászásnak és a pénzcsinálásnak ez a módja még Amerikában is felháborodást és utálatot keltett a közönség kö­rében. A professzor egyébként huszonnégy órával a letartóztatás! parancs kiadása előtt elhagyta az Egyesült Államok területét éa állítólag Dél- amerikába költözött. Tekintettel arra, hogy az ügyész és a kormány­zó ebben a kérdésben nem értenek egyet, való­színű, hogy Condon letartóztatására nem is fog sor kerülni. A védetem újabb akciója A harmincnapos türelmi idő, amit a kormány­zó adott Hauptmaninak, ismét felcsillantja a ha­Tizenöt év előtt elkövetett rablógyiikosság miatt került biróság elé egy sárost amerikás gazda De csak hatóság elleni erőszak miatt Ítélték el Eperjes, január 13. (Saját tudósítónktól.) Ti­zenöt év előtt történt rablógyilkosság ügyében hozott ma Ítéletet az eperjesi biróság. A gyil­kossággal gyanúsított Tomkó János amerikás gazdát azonban nem lehetett gyilkosság miatt elitélni, mert tagadta a bűntény elkövetését és a bíróságnak nem állottak megfelelő erejű bizo­nyítékok rendelkezésére. így tehát Tomkót hatóság elleni erőszak miatt ítélték csak el háromhónapi fogházra, mert letartóztatása alkalmával rátámadt a csend­őrökre. Az ügy előzményei 15 évre nyúlnak vissza, annakidején Eperjes környékén óriási izgalmat keltettek. Sok-sok évvel ezelőtt vándorolt ki Tomkó János Amerikába, ahol szorgalmasan dolgozott, pénzt gyűjtött össze és 15 évvel ez­előtt visszatért szükebb hazájába, Kapinémet- falvára, ahol elhatározta, hogy gazdaságot fog magának berendezni. Mindenfelé érdeklődött eladásra váró birtokok után, végül Honig nevű ottani kereskedő gazdaságát akarta megvásárolni 48.000 koronáért. A megállapodás létre is jött s ennek értelmében Hönigék még tizennégy napig ott lakhattak vol­na a ház egyik részében, ezután Eperjesre akar­tak költözni. Tomkó a megállapodás szerint a vételárat dollárokban fizette és összesen 2900 dollárt fizetett ki Höuigéknek, ami az akkori kurzus szerint 170.000 koroná­nak felelt meg. Mikor az amerikás gazda megtudta, hogy tulaj­donképen mennyire elszámitotta magát, követel­te Hönigéktől, hogy a 48.000 koronán fölüli összeget fizessék vissza neki. Hönigék azonban vonakodtak a gazda felszó­lításának eleget tenni s emiatt napirenden voltak a veszekedések a szomszédok között. Az utolsó nap, amit a házban töltöttek, tragi­kussá vált a Hönig-házaspárra nézve. A rémteft Ismeretlen tettes éjnek idején behatolt a la­kásba és vasdoronggal életveszélyesen megsebesítette a házaspárt, majd pedig, amikor a két idős ember eszmélet­lenül terült el a földön, magához vette Hönigék pénzét tartalmazó vaskazettát, de legnagyobb meglepetéssel vette tudomásul, hogy a kézikasz- szában mindössze háromszáz korona volt, mert Hönigék a dollárokat már elhelyezték egy eper­jesi bankban. Közben Hönigék két unokája: a tizennégyéves Weingarten Géza és a 15 éves Kulik Henrik is megérkezett a lakásba, ők azon-| bán látva a véres harc színhelyét, elbújtak az egyik mellékszobában. Közben a súlyosan meg­sebesített Honig magáhoztért s ki akart vánszorogni a 1936 január 14, kedd. Iái küszöbén álló gangszter előtt az utolsó re­ménysugarat. A kegyelmi biróság megpecsételte ugyan Hauptmann sorsát, de nem lehetetlen, hogy a védőknek sikerül pörfelvételt ez alatt a harminc nap alatt kiverekedni és akkor mód van arra, hogy Hauptman elkerülje a villamosszé­ket Pörfelvételre természetesen csak akkor kerül­het sor, ha a védők megfelelő adatokkal tud­ják alátámasztani a pörfelvételi kérelmet Két hires washingtoni ügyvéd jelentkezett újból Hauptmann védelmére. A két ügyvéd a legfelső bírósághoz pörfelvételi kérvényt fog benyújtani, hogy milyen sikerrel, az majd elválik. A bíróság ugyanis december 9-én már egyizben elutasította Hauptmann védőinek pörfelvételi kérelmét. Finnegan védő repülőgépen Csikágóból Tren- tonba fog utazni, hogy védencével beszéljen* azután pedig azonnal felveszi a kapcsolatot New Jersey állam kormányzójával. Az ügyvédnek ugyanis állítólag megdönthetetlen bizonyítékok vannak kezében arra nézve, hogy Csikágóban három embernél van 20.000 dollár a Lindbergh-féle váltságdíjból. A kegyelmi bíróság döntése után tehát még mindig nem jutott nyugvópontra az utóbbi évek legizgatóbb gangszterpöre. házból, a folyosón azonban szembetalálkozott támadójával, aki borzalmasan összeszurkálta* Ezután halálos csönd borult a házra. A csönd­ben a kis Weingarten Géza kimerészkedett rej­tekhelyéről és amikor eszméletlen állapotban megpillantotta nagyanyját, hangosan jajveszé- kelni kezdett. A gyermek jajkiáltásaira kijött lakásából Tomkó János és besietett Hönigékhez. A gyermek azt hitte, hogy a támadó jött vissza, de Tomkó vigasztalni kezdte a kisfiút és segített a súlyosan sérült Höniget bevinni a szobába. Értesítették a csendőrséget is és a két súlyosan sebesült embert beszállították az eperjesi kór­házba, ahol Honig rövidesen kiszenvedett. Az asszony fölgyógyult, de nem tudott érdemleges vallo­mást tenni az esetről. A gyanú annakidején Tomkó ellen irányult* minthogy azonban nem tudtak semmit sem rábi- zonyitani, beszüntették ellene az eljárást. Megdől a vád Tizenöt esztendő múltán váratlanul újabb gyanús momentumok merültek föl Tomkó ellen s ezeknek alapján a csendőrség ismét megindí­totta a nyomozást. Rövidesen újból csendőrök jelentek meg Tomkó lakásán és letartóztatták. Amikor a letartóztatás hírét közölték Tomkóval, az amerikás gazda olyan dühbe esett, hogy rá­támadt a csendőrökre, akik kénytelenek vol­tak őt megbilincselni. A vizsgálat végleges lefolytatását Tomkó már a vizsgálati fogházban várta be, de ezúttal sem sikerült ellene döntő bizonyítékokat fölvonultat­ni, úgyhogy a bíróság a mai tárgyaláson föl­mentette a rablógyilkosság vádja alól és mind­össze azért ítélte el három hónapra, mert letar­tóztatása alkalmával erőszakoskodott a csend­őrökkel. A dublini fan tóm Bűnügyi regény írta: John Amos Cleever (32) Pedig Patrik Fitzmaurice bármennyire is szerette a hasát és rajongója, volt az irish stewnek — hozzáfűzzük: sok sárgarépával — meg az iirütokánynak, ez alkatommal még­sem gondolt arra, hogy gyomra, amely a nor­málisnál nagyobb méretű testet táplál, már követeli a maga jogait. Patrik Fitzmaurice most gondolataiba volt elmerülve és ha Ralph Donogan, havitali főnöke ebben a pillanat­ban betoppant volna a szobába, ugyancsak el­csodálkozik. Mert Rlph Donogan nagyra be­csülte ugyan munkatársának érdemeit és iképességeit és mindig a legjobb vélemény­nyel is volt róla, ám úgy ismerte Patrik Fitzmauricét, hogy a cselekvés embere és a pepecselő, filozofálgató, elméleteken nyarga­ló munkát nem sokra becsüli... Most Patrik Fitzmaurice lelkében meg­rendítő változás ment végbe és idegen na­gyon nehezen érthette volna meg azt a lelki átalakulást, amelyet a két utolsó nap esemé­nyei indítottak meg. Patrik Fitzmaurice keserves szemrehányásokat telt magában, hogy eddig oly kevésre becsülte a filozófiai módszert, a tudálékosságot, ahogy ő mondo­gatta. íme, most már deresedéi kezdő hajjal kénytelen álorientálódni, mert az élet tanít­ja meg a nagy kriminalisztikai igazságra, hogy vajnnak intellektuális bűncselekmények is, amelyekben a megoldáshoz nem visz el sem az erő, sem a bátorság, talán a pozitív nyom sem, hanem csak a Lélek intuíciója segíthet. Sőt a pozitív nyom valahogy el is térítheti az embert a helyes útról és olyan kerülőre vezetheti, amelyen haladva mindin­kább távolodik a helyes céltól. Olyan intenziven gondolkodott, hogy egyes gondolalfoszLányok mondatok alakjában buggyantak fel a száján. — Sir Georgenak ebben is igaza volt. Csak a lélektan segíthet, a mennykő üsse meg. De hát hogyan higgyek annak az őrültségnek, ami mindinkább gyökeret ver bennem? Mindinkább megzavarodott és dühösen csa­pott a fejére. — Eh, hát menjünk a szerencsénk és az ösztönünk után. Az utolsó pillanatban még mindig visszatáncolhatunk. Kopogtak ajtaján sa Goime in-re alantasa, Barton lépett be. — Dearth professzor megjött és rendelke­zésére áll, uram, — jelentette. Patrik Fitzmaurice arca felderült. — Vezesd be azonnal a professzor urat. Hadd lássuk, miit segíthet rajtunk a tudo­mány. — Alacsony, köpcös, kopasz férfi lépett be, a szemén vastagüvegü pápaszem. Inkább egy szatócsüzlet szorgalmas tulajdonosának, mint nagyhírű tudósnak benyomását kel­tette. Patrik Fitzimaurice az Íróasztala mel­lett álló székre mutatott. — Foglaljon helyet, professzor ur, örülök, hogy ilyen hamar készen van a munkájával! — Készen? — dohogott az öreg ur mér­gesen. — Maga ugyancsak kemény munkát adott nekem. Hetekig dolgozhatom ratfta és kérdés, vájjon eredményre jutok-e. Tudja-e, hogy a reneszánsz mestenmérgiezőin kívül nem ismer a törvényszéki orvostan olyan zseniális gonosztevőt, mint áld ezt a mérget összeállította? Nem tudom megfogni, ‘ha a vérből kivonom, azonnal elillan, dacol min­den kémiai és fizikai törvénnyel. Vérrel keverve mérgező hatása megállapítható, de ha meg kell majd esküdnöm rá a bíróságon, hogy méreg ölte-e meg George Brunst, nem tudom, hogy tudományos lelkiismeretemmel összeegyeztethető lesz ez az eskü. Mert ha egy ismerős, vagy kevésbbé ismerős méreg­ről van szó, azt megfogom, annak a képletét meg tudom állapi tani, feli rom és aztán tudo­mányos exaktsággal beszélhetek. Ezt a mérget azonban nőm ismerem és hiába ku­tatok utána az annalesekben is. Egy esöppje halált okoz, ha a szervezetbe kerül, annyi bizonyos, de — uram — a vér semmiféle ké­miai elváltozást nem mutat. Tudja, hogy mit jelent ez? Lemondólag legyintett. — Ha a biró kérdezi: Nos Patrik John Dearth, hát milyen fajta méreg végzett azzal a csavargóval, nem tudok rá feleletet adni. Azt kell mondanom, hogy egy méreg, amely minden fizikai törvénnyel és a kémia alap­vető tételeivel dacol, amelynek létezéséről hitet merek tenni, de összetételét nem is­merem. Fiziológiai hatása is különbözik minden más méregétől. Szivbénulást okoz, de megrendelésre... — Megrendelésre? Hogy érti ezt profesz- szor? — Nos, a vérki vonat tál igen sok kísérletet végeztem, sok nyúl és tengeri malac bánja. A halál rendszerint félóra, vagy háromnegyed óra múlva következett be. Addig a beoltott állat teljesen normálisan viselkedett, min­denféle funkciót végzett és aztán egyszerre krach, beáll a halál. Szinte megdermed, meg­merevedik a test, mintha rnegif agyas ztották volna, 11 — Tehát George Brunst mikor mérgez­hették meg? — Emberiéi sajnos nem kísérletezhettem, — mondotta fagyosan Dearth professzor. — Amíg a humanizmus uralkodik az emberi törvényalkotásokban és az amúgy is halálra szántakat, halálos betegségben sinylődöket és halálraítélt gonosztevőket kivonják a tu­dományos experknentálás lehetőségéből, ad­dig be kell érnem a tengeri malacokkal... Patrik Fitzmaurice most a fiókjába nyúlt és egy irabköteget vont elő ... — Megengedi professzor ur, megismerte­tem önt egy esettel, amely minden bizonnyal érdekeLni fogja. Ez bizonyára a szaklitera to­rába is bekerült már, csakhogy valamiképpen elkerülhette a figyelmét. Dearth professzor vastag, barázdákkal szántott nyaka Liiás-vörös szint öltött a mé­regtől. — Hogy az én katalógusomban valami nem lenne benne? Emlber, tudja, hogy milyen sértés ez? De Patrik Fitzmaurice nem törődött a pro­fesszor megsértett hiúságával, hanem egy­kedvűen lapozott az iratok között, mígnem egy elsárgult iv került a kezébe. — Itt van ez az akta, ma érkezett a Scot- land Yardról repülő postán. A Bruns-eset. Hallott róla? Dearth professzor nem válaszolt, csak ku­tató szeme érdeklődéssel nézett a detektivre. Hangja kissé lecsillapodott. — ügy látszik, még a legtökéletesebb ka­talógusban és lexikonban is vannak hiányok. — Csupán ezt akartam megjegyezni én is, állapította meg Patrik Fitzmaurice udvarias hangon. — Egyszóval az akta 1914 február nyolca- di káról van keltezve. Ekkor indult útjára az a bűnügyi lavina, amelyet Abrakain Paul Bruns-üigy néven ismer a kriminalisztika. — Ki volt az az Abrakain Paul Bruns? (Foktatjuk.! %

Next

/
Oldalképek
Tartalom