Prágai Magyar Hirlap, 1936. január (15. évfolyam, 1-25 / 3850-3874. szám)
1936-01-12 / 9. (3858.) szám
10 ^I^GAI-AWvtARHlRLAK VÍZUMOT (magyart, románt, lengyelt, bolgárt) igen t. előfizetőinknek és olvasóinknak gyorsan és megbízhatóan megszerez pozsonyi kiadóhivatalunk: Bralislava, Lő- rinckapu-ucca 17 II. (Central Passage). Ilyen útlevelek meghosszabbítását is vállaljuk. 4 többi országba szóló vízumot és meghosszabbítást prágai kiadóhivatalunk eszközli: Praha, 11. Panská ni. 12. III. BOHÓC John Fergason Haloítfehér az arra.. Orra biborveres, Fenn a trapézen ngy ál!, Mint modern Herkules. Ha lezuhan a mélybe. S holtra zúzza magát, Egy nagy cigánykerékkel Megy másvilágra át. Mert vannak kisangyalok, Sokan, egész sereg, Sohasem láttak bohócot, Hát hadd örüljenek. Skótból fordította: FALU TAMÁS.- A LONDONI MAGYAR ÜGYVIVŐ EDENNÉL. Londonból jelentik: Királdy Lukács György londoni magyar ügyvivő tegnap bemutatkozó látogatást tett Edén angol külügyminiszternél. TANÁCS, SEGÍTSÉG AZ ADÓFIZETŐKNEK. Az országos keresztényszocialista párt közli: Felhívjuk az adófizető és tanácsra szoruló közönség figyelmét arra, hogy adóügyekben jártas és gyakorlott titkáraink úgy a vidéken, mint pedig az országos központban segítségükre vannak a hozzájuk fordulóknak. Vallomások elkészítése, fellebbezések megszerkesztése, esetleges eljárások, fordítások stb. ügyében segítségükre, támogatásukra lesznek. Forduljanak hozzájuk a legnagyobb bizalommal. Időmegtakarítás és célszerűség szempontjából szükséges, hogy az adófizetők minden szükséges iratot magukkal vigyenek, mert megfelelő tanácsot, elintézést csak igy remélhetnek. Pozsonyban a keresztényszocialista párt központjában minden hétfőn, csütörtökön és szombaton 11 és 13 óra között adóügyi szakerő áll a párthivek rendelkezésére. _ NYUGALOMBA VONUL MAYER MAGYAR FOLDMIVELÉSÜGYI ÁLLAMTITKÁR. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon; Hir szerűit -Mayer Károly, a földmivelésügyi minisztérium adminisztratív államtitkára a közeljövőben nyugalomba vonul. Mayer azért megy nyugatomba, mert 35 esztendős szolgálati ideje már letelt. — A CSEHSZLOVÁK EGYHÁZ NEM EGYESÜL A KATOLIKUS EGYHÁZZAL. Egyes prágai lapok azt a hirt közölték, hogy a csehszlovák nemzeti egyház kapcsolatokat keres a katolikus egyházhoz, hogy annak kebelébe visszatérhessen. A csehszlovák egyház központi tanácsa most nyilatkozatot adott ki, amelyben az egyesülésről szóló híreket a leghatározottabban cáfolja. — A KÉSMÁRKI JÓTÉKONY NŐEGYLET UJ ELNŐKNŐJE. Lőcsei tudósítónk jelenti- A késmárki „Wizo“ jótékony nőegylet tegnap tartotta évi rendes közgyűlését. A nőegylet uj elnökéül dr. Mcxs- kovitz Miklósáét, az egylet eddigi alelnökit vá- lasztották meg. — REFORMÁTUS MAGYAR ISTENTISZTELET PRÁGÁBAN. Január 12-én, vasárnap délelőtt 10 órakor magyarnyelvű református istentiszteletet tart Székely Dezső kenventi titkár, a prágai német egyházközség gerbergassei gyüléstermében. — ABDUL HAMID FIA NŐÜL VESZI ZOGU KIRÁLY HÚGÁT. Tiranából jelentik: Az udvari miniszter közlése szerint A bírj török császári herceg eljegyezte Szénié albán királyi hercegnőt, Zogu király bugát. Abid herceg legifjabb fia Alidul Kamid volt török szultánnak. — HA LÁLOZÁS. Komáromiból jelentik: Nádasdy Géza gyógyszerész, a komáromi társadalom egyik munkás, Isimért alakja hosz- szas szenvedés után, hatvanéves korában elhunyt. A megboldogultban Sikabonyi Antal, budapesti levéltári igazgató s író közelii rokonát gyászolja. — AMIKOR A RENDŐRT ÉRIK BETÖRÉSEN. Buda.peeti szurkeezböeégíln.k jelenti telefonon: Ismeretes, hogy az elmúlt őeszel a budapesti főkapitányság nyomozó detektivjei a Li- pót körúton Rereoz József őrszeméé rendőrt fogták el éppen abban a pillanatban, amikor az egyik trafókba betört. A megtévedt rendőr bűnügyével! ina foglalkozott a budapesti törvényszék. \ rendőr valósággal végigzokogta a tárgyalást.. folytonosan élesük ló hangon több betörést vallott be. Háromévi fegyházbüntetést kapott. díj köntösben jelenik meg a „SRagyasszony" Uj, díszesebb és modernebb köntösben fog olvasói között megjelenni a szlovenszkói magyar hölgyközönség kedvelt folyóirata, a „Nagyasszony". A rovatok uj, modem rajzolt fejléceket kaptak, a lap külső formája is megváltozott: Valamivel kisebb, de kecsesebb alakja lesz. A szellemi irányítás a régi marad, de uj írókat sikerült megnyernie a szerkesztőségnek a lap színvonalának emelésére, A divatrovata is bővül. A hölgyközenség körében egészen bizonyos, nagy sikert fog aratni a szerkesztőség praktikus újítása, Minden laphoz ugyanis kemény kartonlapra nyomtatott nyolc konyhareceptet mellékelnek. A kartonlapok perforálva vannak, úgyhogy az egyes receptek kiemelhetők a lapból anélkül, hogy megsértenék a lappéldányt. A háziasszony a recepteket gondosan összegyűjtheti, a szerkesztőség azután kartotékdobozt fog ajándékozni előfizetőinek, amelybe a recepteket össze lehet gyűjteni. Minden uj előfizető, aki legalább egy félévre előfizet a Nagyasszonyra, megkapja ezt az ízléses kiállítású dobozt a konyhareceptek összegyűjtésére. Ugyanilyen kedvezményben részesülnek azok a régi előfizetők is, akik legalább egy uj féléves előfizetőt szereznek. A „Nagyasszony" megújhodását bizonyára örömmel veszi tudomásul a lap hü olvasóközönsége. Egy budapesti a Inára ismeri az elfogott betörőben, aki kifosztotta haíszobás lakását Budapest, január 11. (Budapesti szerkesztőségünk teleifoinjeJje'nité'Se.) Valósággal regénybe illő jelenet színhelye volt ma délelőtt a budapesti főkapitányság ügyeletes tisztjének hivatali szobája. Még karácsony táján feljelentést tett a rendőrségen Raschky Já.mosné, egy földbirtokos özI vegye, hogy a Bajza-uccában lévő hatszobás lakását ismeretlen tettes teljesen kifosztotta. A tolvaj elvitte az értékes perzsaszőnyegeket, az ezüst evőeszközöket és nagyértékii ékszereit. A feljelentés alapján megindult a. nyomozás és a rendőrség a napokban meg is találta a tettest egy Jánossy István nevű lejtőre került fiatalember személyében. M:a délelőtre idézték be a károsult uriasiszoinyt a főkapitányságra és elébe vezették a fiatalembert, aki lakásán betört és azt kifosztotta. Amikor az asszony a fiatalember nevét hallotta, majd annak arcára tekintett, hirtelen felsikoltott és ájultan esett össze. Percekbe tellett, amig a rend őr orvos eszméletre térítette az özvegy asszonyt. Amikor magához tért, meghatód ottan mondotta el, hogy a betörő az ő tulajdon fia. Még a háború előtt fórjhezment ugyanis Jánossy György földbirtokoshoz s nemsokára gyermeke született. Később elváltak; ő külföldre került, fiát pedig elvált férje tartotta magánál. Hosszú évek után ismét hazatért és újból férjhezment. Időközben azonban első férje meghalt s nemsokára második férje is követte. Fiáról egy ideig hallott, de később eltűnt Ezért magándetektívekkel kerestette, de azok sem tudtak nyomára akadni. Most talált rá ilyen egészen különleges körülmények között a rendőrségen. A. fel jelentést ezek után természetesen visszavonta, a rendőrség azonban hivatalból tovább folytatja az eljárást a fiatalember ellen. Lokál Irta: Heltai Jenő (Lokál, pesti mulató. Híres, népszerű, régi hely, harminc éve már. Kézről-kézre vándorolva, többszörösen átalakítva és újonnan berendezve a mintha-misem-történt-voina jegyében túlélte a háborút is, a békét is. Volt már piros is, kék is, Éden is, Miramare is, most aranysárga és Tivoli. Cigány helyett ma jazz muzsikál benne, a primás megafonba dobogtatja bele fájó szivét és ugyanoda zokogja be az érzelmes pesti slágert. Úri közönség táncolja a parketon a kariókát. Szmokingos urak és estiruhás hölgyek ülnek a páholyokban, kis fehér labdák röpködnek, színes léggömbök kóvályognak a levegőben. Zajos unalom. Füst. Az egyik páholyban frakkos, monoklis, fehérszakállas, előkelő öreg ur, egyedül. Senkisem tudja, kicsoda, ő sem ismer senkit. Idegen, nemcsak a mulatóban, talán a városban is. Alighanem külföldi. A pincér angolul szólítja meg, az öreg ur magyarul felel.) Az öreg ur: Valami ásványvizet is kérek a pezsgőhöz... * A pincér (mélyen meghajol): Igenis, méltósá- gos uram... (Eltűnik. Magában azt mondja): Hülye vagyok ... Ez nem méltóságos, ez biztosan kegyelmes . . . (Rövid tanácskozás a fizetőpincérrel. A főur a távolból úgy kémleli az öreg urat, mint a hajóskapitány a szefrihatár vé-- gén fölmerülő Ismeretlen szürkeséget. Azután eldönti a vitát: föld, föld! Kegyelmes ur!) A pincér (hozza az ásványvizet): Parancsoljon, kegyelmes uram. Az öreg ur: Nem vagyok kegyelmes ur. A pincér; Bocsánat, méltóságos uram. Az öreg ur: Méltóságos ur sem vagyok. A pincér: Bocsánat. Nem sértő szándékkal mondtam . . . Az öreg ur (elmosolyodik a szemtelenségen). A pincér (már bizalmas): Tetszik tudni, mi mindenkit ismerünk Pesten. Csak a nagyságos urat nem ismerjük. A tévedés megbocsátható. Az öreg ur: Megbocsátom. (Csönd. A pincér tölt. meghajol, elmegy. Kis kalandjáról beszámol a főpincérnek. A tánc és unalom zavartalanul tombol ezek után is.) A főpincér (nem tud belenyugodni abba, hogy olyanvalaki üljön a lokálban, akiről nem tudja, kicsoda. Mit felel, ha valaki megkérdezi tőle, ki az az idegen ur, aki egymagában pezsgőzik? Mit feleljen? Mondja azt: nem tudom, kérem? Éjjeli gyereknek, lokál-főpincérnek nem szabad ilyen ostobán felelnie. Ez nem válasz. Elhatározza, hogy végére jár a dolognak. Vár, amíg az előkelő vendég végez az első pohárral. A másodikat már Ö tölti tele. És óvatosan megszólal): Régóta nem tetszett nálunk járni... Az öreg ur (bólint): Az már igaz. De amikor én idejártam, nem ön volt itt a főpincér ... A főpincért Tévedni kegyeskedik. Tizenhét év óta vagyok itt... a iővészárokból egyenesen idejöttem. Legjobb az egyenes ut Az öreg ur (vállát vonja): Én huszonhat évvel ezelőtt jártam itt utoljára ... A főpincér: Huszonhat év! Nagy idő! Az öreg ur: Nagy. A főpincér: Azóta mindig külföldön tetszett élni? Az öreg ur: Honnan tudja? A főpincér (szerényen mosolyog): Ha azóta csak egyszer is Budapesten tetszett volna járni, okvetlenül el méltóztatott volna jönni a Tivoliba, ahogy ma eljött. Sorsát senki sem kerüli el, mindenki eljön egyszer a Tivoliba... Az öreg ur: Amikor én idejártam, a lokált még Miramare-mulatónak hívták. Különszobák is voltak benne. Szeparék. A főpincér: Miramare... Tivoli! Tessék elhinni, mindegy. A név változott csak, a szellem ugyanaz maradt. Az öreg ur (hallgat. Szórakozottan néz maga elé). A főpincér (vár egy pillanatig, azután meghajol): Bocsánat... (Indul.) Az öreg ur: Várjon csak ... A főpincér (éledő reménnyel): Méltóztat parancsolni? Az öreg ur: Nincs ... nincs itt senki a régi emberek közül? Valami alkalmazott. .. pincér ... akárki. .. abból az időből, amikor idejártam? A főpincér (fejét rázza): Nincs. Nincs. Én vagyok itt a legrégibb ember. Huszonhat év... 9490 éjszaka! ... Sok ez, kérem, ugyanegy személyzetnek! Kivált történelmi időkben! Az öreg ur: Elég gyorsan megszorozta a 365-öt 26-tal. A főpincér (szerényen): Fizetőpincér, kérem .. . még szorozni se tudjon? így is tévedtem hat vagy hét éjszakával... az idő javára. Megfeledkeztem a szökőévekről. (Nagyot sóhajt. Filozófiával): Fájdalom, az idő nem feledkezik meg rólunk. Ugy-e bár? (Elgondolkozik.) Talán érdeklődni méltóztat valaki iránt? Keresni tetszik.. . Az öreg ur: Nem . .. senkit. .. Éppen csak jólesett volna, ha régi arcot látok ... A főpincér: Sajnos, nem szolgálhatunk . . . Vadonatúj itt mindenki. A pincérek ... a muzsikusok ... a táncosnők . .. Az öreg ur (hűvösen); Köszönöm. A főpincér: Bocsánat... (Elmegy. Tői! a fie1936 január 12, vaaárnap. jét: talán mégis van itt valaki, aki...) Az öreg ur (rágyújt. Minek U jött ide? Fiatalság ... régi kalandok ... ki juttatja eszét* Itt a múltat? Reménytelenül néz körül. Senki! A főpincérnek igaza van, vadonatúj itt mindenki és minden. Holnap reggel megint elutazik, soha többé nem jön vissza. Int a főpincémek): Fizetek! A főpincér (sugárzó arccal áll meg előtte)( Nagyságos ur, mégis csak találtam vadakit..« Az öreg ur (kíváncsian néz föl). A főpincén Egy öreg asszonyt... a táncosnők öltözőjében kisegít. Hat hete van csak nálunk, de régi éjjl madár ... minden lokálban megfordult már... azt mondja, azelőtt is dolgozott itt egyszer már... Jó régen, van husr éve Is ... Az öreg ur (reménykedőn): Küldje ide! A főpincér (elsiet. Kisvártatva visszajön vele* Az öltöztetőnő termetes, tekintélyes öreg hölgy, csontkeretes fekete pápaszemet visel. Inkább tanárnő, mint öltöztetőnő). A főpincér (diadalmasan): Ez az. Kercsikné. Az öltöztetőnő: Kezét csókolom, nagyságos ur, tetszik parancsolni? Az öreg ur (nézi): Nem emlékszek magára. És maga rám? Az öltöztetőnő (fejét rázza): Nem, kérem. Lehet, hogy láttam valaha a nagyságos urat, de annak mindenesetre jó ideje már... A nagyságos ur akkor alighanem fiatalabb volt, én biztosan az voltam. Én se voltam mindig öltözte- tönő. Az öreg un El tudom képzelni. Mi volt?* Az öltöztetőnő: Mi lehettem volna? (Szünet.) Virágárusleány voltam, itt, ezen a helyen. Az öreg ur (mohón): Melyik esztendőben? Az öltöztetőnő (tűnődik egy kicsit): Melyikben? Van annak harminc esztendeje már ... 1905-től 1912-ig ... hét évig egyhuzamban ... Pontosan tudom, mert a rákövetkező évben mentem férjhez ... Az öreg ur (földerül): Akkor kell, hogy emlékezzen rám. Abban az időben jártam ide én is ... Hosszú, vörös ember volt a főpincér ... Az öltöztetőnő: Árpád. Az öreg un Ismerte? Az őltözteitőnő: Éppen ő hozzá mentem férjhez. 1913-ban. Az öreg un Megvan még? Az öltöztetőnő: Elesett, kezét csókolom Szerbiában. Most Kercsikné vagyok. Az öreg ur: Én akkor minden este Idejártam. Volt itt egy magas fekete lány... Ilkának hívták. A másik nevére nem emlékszek már, azt tudom csak, hogy keleti táncokat lejtett Grieg- muzsikára. Karcsú volt és nem tudott táncolni. Ilka ... milyen Ilka? Az öltöztetőnő: Sátori Ilka, ha azt tetszik gondolni. Az öreg ur: Azt. (Nevet.) Sátori Ilka ... Hogy milyen fantasztikus művésznevük volt ezeknek a lányoknak! Mi van vele? Az öltöztetőnő: Férjhez ment, kérem, már a lánya is. Három unokája van. Az öreg ur: Remek! Maga, úgy látszik, mindent tud. Sok virágot vettem neki. Meg annak a másik kis táncosnőnek, annak a vékony kis szőkének... Annak is milyen furcsa neve volt... Valami hétköznap. Szerda... csütörtök...? Az öltöztetőnő; Péntek.. Az öreg ur: Úgy van, Péntek. Péntek Annus, Péntek Nusi... az se tudott táncolni. Emlékszik rá? Az öltöztetőnő: Mindenkire emlékszek abból az időből. Az öreg ur: Éppen csak rám nem? Az öltöztetőnő: Most kezdek már a nagyságos urra is. Tessék csak egy pillanatig várni! (Eltűnik, azután nyomban visszajön egy fehér rózsával és leteszi az öreg ur tányérjára.) Az öreg ur (megrendül. Ellágyultan nézi a virágot): Csakugyan. Három éven át minden este egy fehér rózsát vásároltam magától... Az öltöztetőnő: Nusinak. Az öreg ur: Péntek Nusinak. Mi van vele? Az öltöztetőnő: Semmi. Férjhez ment Csöndesen vénül. Az öreg ur: Mindenki férjhez megy! Mindenki megvénül! (Hirtelen belefárad a dologba.) Köszönöm. Köszönöm, Kercsikné... (Belenyúl a pénztárcájába, egy százast ad Kercsiknénak.) A virágért! (Fizet és elmegy. A virágot otthagyja az asztalon.) A főpincér: No, Kercsikné. átkozott boszorkány, hogy maga itt öt perc alatt miket össze* hazudozott ennek a jámbor vidékinek! Az öltöztetőnő: Mit hazudtam, Lajos ur? A főpincér (nevet): Hogy az elején kezdjem, maga soha életében nem volt virágáruslány. Nem árult virágot se hét évig, se egy percig, se itt, se másutt, se neki, se másnak. Igaz? Az öltöztetőnő: Igaz. A főpincér: Hát akkor mégis, honnan a pokolból tudja, hogy ez az öreg bácsi három éven át minden este egy fehér rózsát vásárolt? Az öltöztetőnő: Onnan, Lajos ur, hogy nekem vásárolta. 9
