Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-06 / 279. (3831.) szám

^A^noq jirap „rjiípin 19<l9?(j“ W9JV Bnuy jjbaoj^ lBfrp qipo9pui b ‘ra -jíUQq DUJp iu'HJV'1 ijfuiqoRSog

vzfQ uunn IBfip gsR zb uBjqn s^zmfsxog

#

•jászig BJÍ.IB4

tyífiBflT bSiba ‘bjpíj zo?A e&YA

íBqignQ ffiyq?X ‘jopnps 9quzS fii ‘í^ai3S

ítonp

q9<RS ^A3 WaS ‘95RPII ^IRtRá ‘0JUA3 qüoqog ‘sofBq ipqog 'ÍJÍ ‘íRA Bizmqeg

hrí-ifií zsfupra ‘woxBg; Rúzsig *9U3f ieaz9ig ‘n^ig qisoi?jqei^ ‘Rzog ^tusopog ‘birra '9izsn

íBquui y qnrpig ‘uqqpof sdzipg ^baosoo | :»uuy q^AOsj

ÍBqno]] ,‘pnf A.iöÍ5^jy ‘BqRig

ÍBAJOJJ ‘9IZS^q ÁBAJQJ^I ‘BSBg S;]40JBUI‘ft

iapA.pi .ioq!x iJ?n9^1 Tf! ‘^F?H aRmírj tBqnoj 8j?Aog Moqtx ^BWBg

ípapjpq ’-íípuiBjl* ;p9j^

TRIAOqUBf ‘axmi qOlAOqUBf ‘SOf^IV SOIUBf

‘.psz9p qoBJJBg

^z90 n[jng ‘eoifV hazaién “Rz9f ideáig Íba^ Aqj?o ‘U?AI

ÍBqiig je-uiig ÍU91I AqzsAoqjng 'Jnpy leííung

ÍKpü'Bpi

X^P^}9}JY ‘BqinA*) tn?py ‘BjoiBg J3]q4v :Seiu 5pjpjf3j ussaApq pqsXu^AjfaJ y

•es9R]nzs 9nz?f :ba3 Aqjyo — ’^zsao -I] :Au?Ajl3J JZÍEJpíOJ — -BrdBq qOJBA^Bpf sig :9Íu9Ajj'aa ionp AJoSpiyj — '1 ‘ses ‘rjr hé-Rz “isozg leAu^AjrejqoJBS u^aj XbőbAo — ‘AiR} S91 ‘£9 :XufA}f3j sesidA — qsed -Bpng idAapAjfaa BjpM zo?a ~ "81 ‘íJ ‘81sí ‘ioq ‘;n ‘iiy ‘■BAioJoq ‘ziq ‘qo ‘iBqBiiq ‘ibvioj ‘•q|9 ‘tíz ‘goiq ‘panqqog :Au3A|f3j|zs3J3>j

:oz3qj3Aoq B

3S?lf3j3dai S3Á|3q qaAuaAjfsi nuipzs xt V :» 3 S 3 i f 3 d 0 3 K-'Pjáein BJ^qosmeu nBqqtradB] RpeA 119 Ajtói •qz93i3g ‘aajiv hozmán — ‘tpiiQZOApt) sí 113 ‘ingugzsgq Rp^RizgApg. *m4UiP)J 9zsb)|

— •qunai'ptBqunuí siq soSpspq A&91 s ub9pibi -iq [pzzolj‘io(j ‘p3Ap«q ötöazs eu za ‘jqiaqia mao aii'azsA^a iuib^a B{j 'uaAtfe] ||t irappeji joqspui p^iöAai ASoq ‘zzaqa'ASx ÍSq *j|ozQq qm[>j£au; v ajadsaazs raaa pi^ze paA^pt 9 eq iq&zaqa^ npspq p«i9A9q ’píUBS Abj^izs

— *2[9-npt0inzs tüzelés laaiQjq ^zzasfai^} 0 9BtufBűioz8 81 Biqq'pAO'i i^9T 'rnBisBAfo í9q|0|3J3zg }dpei9A»i dazg *B8Bg «)|Aojbuih =»=‘ub0buíibSioz« |$zzoS[op sp fpiimj, ‘pojftBj-3dm qtfqqnndBl TBtn ^3>p©«i»A tffiAíg TBH\9k jamuiQiQ '|9p9|9A3| 1i9zg *l?|i! u»a ubA[o Aioq ‘ju|9A &itui uiBipni in^ •joqjj, Absjb^j — *qun|BqiyuzsBq u*»u jozfBJBznjsa |J3ia ‘jb88ii| ASba ‘léAyiuji qaijiijBspq iBq-ozjBJ u*?Ts ais?izoq unqdBf sjq y — tjudÍ -zpq Hr#ti , ipqqoqo iBq(uq33| laqaíu^Aifw -d9>! ^ {V«>éoqai Jiunpni uian iBqoiBjf^n nzssoq jüeto ‘ajqqaptAOj qoi^fláoj #3|9)dq9t IBqoijBspii jBZ9id *qBUJBAuSBai spj dwi

X313A31 SIX

qn^iqaiflB „?6<f-bu 9?“ ASoq ‘iz-b q^fpnoui £#óq — tldj I9Z8 —•" raaifaa Sara ppuotu JoqtfB ypg

■lp.iq3®[B ^9tn ‘^o[nntrf

)a]!|Bi »9 qoipf Bqpioqsma-ZQq ibuí rtg —

iqauiiaj saA^aföitl

B ?pZ8q'9S0Pp iíít Bqsp'f S3A919qU3ZJÍ y

•nád spaniAiaAN y

q^qpidSam iqipq |9(aui»0 ra-eg inoonij

■jpisiBu] 69|inti

89 saXá'a 09“9a ios b ‘nBXonqBsa 89 qos-Oq9l9f B qB||OZ8|ff 89 ^31I3A93l UBglÖiCO •Z93[ Bj[tvo 89 saiiía

* ‘{tóoj^zzoq qB89 q9S90x ‘^oóziq »a —

■qof-otífipr b qpnotifiTl — iS99uoii9i3qag — ■U9S9A qoaos noqBiiq b zs0{ iuj UBqfia -zei^t fn zb 4Soq eipp tüopiuonií,»j^

rzoqSpsBaipi b npzs iob^ lOtiqg

:1}3}S9J ÁSí pqpminop y ‘biTbi qBiiOA qouipzs ua.íxiui ‘ajiaiut^a'i^ra Jteigzpp 9p ‘n3|fói 9q9q99Z b laAPqpinmop Á.%9 UBSÖ|BA9 ‘BUtZSIpl' B II9 ^9a lOSHJl

•qBizqyito

*op JOqB ‘|}9<Z9HI9 BqSV8B8IB| t^BT inoöttlj

ÍQNIWOa V MIO0ZO3A KVAOOH

qnz9n qizg|9| tq aaqi^iatny —- tl'HOUnq B BfpUOUl 9A19A9f{ iqBtqB qiÁ éK — TfB'iqB ZB UBA BA)1^C|| ÁSoq ‘iB^pirotn mBiiBqB Jo3tn 3{B90 — *}U9U b tq jipzs — £UiByj ‘zsxBqB |ij^ —

'•B|fBi z^a ta^ií

iSa S9 qBjqn zb qi|TÁntq "Bj^^odoíl y

•«9qB[qv

zpq ÁSo jBpoódoqaq qáieiS inouftq

‘NYDan nax v

VXpN

— ut —

rnsíleq

jio azmd b 1ipn Xtí^mio nzssoq qiQAUQ.íS Sirfposó qpposo ‘uBqiBUBpid B. uoqqa 95

H9 pasitloáp

«9 198919^ aa™ psB^nBH ;qBuv iq^uv — tlioruq ^tPl9J B pfBUt jozstuoi^q ‘bhoiuozs w^fiaui i9Z9q I9q quiB zb naipq zsbj^a

* • • U10|-^TBq 89 ai9|9i9 qiinai tm'9 ipra isoca ligái ‘qpn.íuifoui mono ipi^jamB ‘íJtÁJoq.ííí ubajo matfou zzgaozg ‘hba 111390190} í^3 S1S9U1 93 •peipi loi^pu^t'B qg<}9qi9q inon }|Bim cuojjo

9'ZStd 13} [^llOiíUnS UI3U 9} ‘qBJB BDJQg —

jiupj9}9 ‘iBpOju^spf P»q»'J Satu tnBfp9[^q l9Atj^ jqoiSBA uoqm —

:Honpiq U13H |9j n^fSaBq tpiuiQjQ q-BiB zb “tijíb ‘ÁppB qppy mos -Sotii 9 ‘upf-qouioq piioj BinqBzg b 9}-9a l|nput}9 1191ZB ‘U9899qiq Z1S £"°q

‘eiptöj b napáéi iBApqpf 9si!)l3 !q?g

•89Ap9q

: X“oq ‘izb Bqofi Bipuoni 9siqn98 S9U1 [M -tq uompXuB»9p9 zy -rnBzzoq i?ll'9Z9 nadozs űbjÍ[o liánt ‘pEql'Bi qaqi^as otíj^ui liezy —

*uopBqt?i b apui

zs]p5 S'rp® sí eq n9í9}H ^uie^ua l§au;Aig — •aquípinj iíain zzp“oj I9f 89 BiniBi^q Rí flO Bqpóiyzsio 9| b q9|-ZSIA}9 pfBUl U3 }BlLO}B[pu5|OZ9 [3 pp-BiiOJ —

qupp9;9 zb [9HOAZS9J iiyz.9 — qniB yf — 'U'981 u au.íía ui iqB ‘aJtqBjBA qoipA BqBtq 89 98 lezjA iíijoq ^ííie uíbh; ui9U B19 qodB>l *9Io}9q tuqnfiq qopni meu ap ‘qBu^ps -qi9 iíloBii b qamia jqou iubi^ba {npaA^a 89 qpiqzsndp U19A91 ‘lupjOR S9Apeq ‘qQ — *3Jpq iuyje|g .t9q»a b lutui ‘pcoiB zb }pBdp>9 cb2}0 ,J9pt zqnieq ^CSoq -jaqaie -3; ipg —

qq qBJB A ÍR HO|3 IBq-p} iílo'Oq ‘9||9A-9.IZS9 loqttuB ‘Bqqomoq b tu|op }JBqu ag •rao:B[Bq v tapo] uio.?0| iqt — Bq|0}fBq99 — qqpAoq cnoiiq aiaa apjv; — •zoqpiBqBZg b qi3 mán }3 neiiniauitq ^iuib ‘ub(llozs S9 U9J19 i'Dizsaioq uozaiu-upp -13 ‘qq.oqiií aiÁSa ‘noinj |}B[Bz3 ijpad Q q9 bu|Oa 3i}aXa p]oj b Bqitntn ‘19430 loi}9cdBU qaiioquioq Bqptq ‘ipqujv Z99^3 aqi9 9AR1 q91}91 ?qB:q s ‘lupng -191 -319^1 Biioiy^Aaq iq9g up|ZB uodBu

‘írBqmoiBUijq qojnizsnd -R ‘loS^zsao zb }Z9 iuoip[Bi tL3a Sara Bg •DBA bjio nzgs-oq qBuiüB|3;3 zb ^'oq ‘qpf -pni inán joqn ‘BqS^zsuo ubÍr i(!éba ‘uipiuB -83p9 ‘bSSbpa qoAÍíeiuig *ixx3RA Bqpzs q-BOjjB tnau iutB9p|fBd s inBiÍBi g-BOBq ptaepaitp;

•3op}oq esBqos qazsa} mán jynx Bg —

:noi[Bq98}gj 89 itagiji^dBi Bqz9iS»ni ioqn3iíi! iq9a nJf>moz9 biibizbbSia.

JBqqBABZS pZ999q BC^UBS3P9 gipad 3AW8 V if^j uoíÍííbu q3U|q9g Áa9g3zg ‘biCbi qBioO^j -osoui 69 19 q9iinaaq[8 9Z9»3m ibsj^i ‘uoq-9PJ3 ZB IRq-iJ^r 19{t3j i|oirBi}3i ‘uBaoiBa^q gipáif}; ‘iqu99 Bqos 19 e^lYl “©'O qaupApaq -ól' 3p ‘i[nuii9 sí 89A9 iQuozsnq jbw *Wj9l 9Í'ej tq9g [e qaiueddgi q3A9 zb ej.

•tupnAuloeta iiBqB uiea JjB*> 110 zb ‘l|9Rí eíósoioq ur?p[3 zb BA^ns |B» -BABZS soqiii ‘qoiBjfp sppni b |9qg^zeio asá -api qjqigl' Bqpiq 99 ‘zeqjq9g stq b u^ia d»a -dBU Bqptq B^y lupjajg joiqop uiy

qpl'lÍBl qBuqqBSoqo bi l?uiu?J»ig i9qeg b Agoq ‘l|3Z9iei qBuyiíyantq ijöui ‘bSy u9qzsnq Bi}ozsB}pA — uiezsei^apsr —

IBJIO 3Z8td U1BTJ

tq9g ^Anaytnio pzseAgn 99 qpposo AS91 ‘qqoAg-Bu sí ipniupj9|g 19qa.il « ‘á^ba 99pnq

A^bu ei ‘b^y ‘qo 'oaseuiB ia}9ui[9j #9fl{ —

•qeiqqoi b ueoAeAiz894 q9iz3pi9'q — ^bijo zb Bioqqeni 93 — •

U191ZS eiggAa

— BÍÍy lapjáig sí isora oirue} ASn ipg —

‘BU}OA lieie|-pz9 iup.j3}e naao3Z9jd ei BqüjBA A^oq ‘[piiB Bqos 1I9S3UI UI30 UiBdB}>9P> B 3S ‘oípd-BAg-Ba B 39 ‘rnydB ZB 38 9p 13A9 UeAigzpZS 1110119 -Seui jboi U3 — ‘bSy 89pni b Biiopuoui — BZ98iA-ezs8g 111 z9Í?esoej Rqiui ‘uBASg —

•noiiodosoiupjeie

zb g]®9A |]oSnz BfBiora 99pgqíi)Aujgz8 y

Jll319[nZS ]B.1I0 3Z9ld * • ‘ UIBI] B * • • neAgpzs ueApui • ' aeAg^zs —

:il3p-zeq 3qe9[gqingq qq39eAi38eq Spra in^izg 411191101 ipi ifiezsag’— •eitaeg99iig9s qeiaAge} ‘}i9 BBdBSO ASb^ 'uipi qoiB.fpngB.iBq e^[ —

•JBAIBq-y] sodojzso noiUBqqop nesgqnp 89 iuyj9}3 qiAge zb 3izepj9q — [3j Z9J3A ipqqunuiiy A5oq ‘uipizg ‘Z3 BJ911 Bposejai ‘eAufg — jaipizg b ‘U{ qdAgBA ag iiiii9J9Ai99i }ej qaqel'feg — -seigquigq b 19'Uisi nozsiiqjBq — P999q ‘99999H — peptgí b q]!}Jni uesogepi jBqqnAuyuaio 89 ]nigq qe|Z9U BA|Binq ]3qqRiU3Z9 pidy

‘iu9iigi sí iái ueddaquoprBini ‘19UB bujoa qeip9zoAgg3ai qqpR Agoq ‘{qqr9nB ‘91 qo ipq qa-ipzeq eqs9loquioq IpBig qoqqnai]^ ]3j 31.I3A sBzoijpao ÁgBu uodBn Aga iBqoiu^japo 94|B U‘0soo[9q b uoq9fas}9q 1910S BqTiíy

“IM 3K ISZ9H :b»J!

x^Y^aaa nööoazsici. y

“9K —

♦- SW FOHÁSZ.

Reggel, mikor felébredek,

Összeteszem két kezem.

A jó Istent én iigy kérem:

Hallgassa meg könyörgésem.

— Uram, add meg kenyerünket,

A gazdagnak érző szivet.

Gyógyulást a betegeknek,

Vigasztalást szenvedőknek.

Minarovits Sasa, Aranyosma-rót.

KÉT CICÁM.

Van énnékem két szép cicám,

Mind a kettő aranyos.

Csak egyiknek nagy hibája,

Hogy túlontúl pákosztos.

Pákosz Mire! a konyhában Érzi csupán jól magát.

Mihez nem szabadna nyúlni,

Ahhoz mindjárt hozzálát.

A másik a vadász Cinci,

Éjjel-nappal egerész,

És ha egy egeret megfog.

Hát nagy-büszkén körülnéz.

De azért, ha hivom őket,

Hangomról megismernek.

Akármilyen sok a dolguk,

Rögtön nálam teremnek.

Alt6tadter Magda, Ajnáoskő.

MUNKA ÉS SZERENCSE.

A mi kis lapunkban A rejtvényt fejtettem,

Hogy a sorshúzásnál Nyerni jogom legyen.

Közben kedvem támadt Rejtvényt szerkeszteni,

Kicsiny koponyámat írással terhelni.

S amit nem reméltem,

Itt ért a szerencse,

Egy könyv jött címemre,

János bácsi küldte.

Azt üzente: azért,

Mert szorgalmas voltam,

Részesit engem E szép jutalomban.

Kedves János bácsi,

A Jó Isten áldja!

És sose fogyjon ki Jóságos könyvtára.

Nagy Olivér, Tora*.

JÁNOS BÁCSIHOZ.

Hallgattam mostanáig,

De tovább már nem fogok,

Ha látná János bácsi,

Kicsi szivem mint dobog.

Mikor a ceruzát A kezembe vettem,

Piros lett az arcom,

Oly izgátott lettem.

Eszembe jutott sok szép Kedves dolog,

De én csak úgy néztem,

S sóhajtottam nagyot.

Nem tadtam leírni,

Mit szerettem volna,

Mert a rimek nem akartak Állni nékem sorba.

Sorba raktam mindent,

De mégsem sikerült,

Elől akart állni,

Am,i hátra került.

Azért kérem szépen,

Nézze el hibámat,

Hogy nem sikerült versem,

Pedig uey szerettem Volna irnl sokat.

Ezentúl azonban Azon leszek mégis.

Hogy a kis lapunkba Verset Írjak én Is.

Kareay Tibor, Diószeg.

MUNKATÁRSAIMHOZ.

Kis munkatársaim Ide siessetek.

Valami fontosat Mondok tinektek.

Meg kéne hálálni Azt a Jót minekünk,

Mit János bácsi tett Szeretetből értünk.

Én Is nyertem könyvet,

Oly szénét, gyönyörűt.

„Áz ezüstszavu harang*

Szép színes kötésű.

Sokszor elo’vasom S eszembe jut az is,

Hogy János bácsi még Gondol reánk ma is.

Leikéből árad ki Az igaz szeretet.

Ezt a szeretetet Hálá'ni uey lehet:

Hogy hálából azért,

Amit nekünk ad,

Legyünk munkatársai János bácsinak.

Morvay Blattok 1

Magyarnyelvű állattani följegyzések a középkorból .

Érdekes magyarnyelvű állattan] följegyzéseket találunk a tihanyi apátság könyvtárában levő Tihanyi-kódexben, amely még az Apáczai Cseri János-féle ,Magyar Ency- k!opédiá-“nál is régebbi. Ezek a följegyzések hiven tükrözik a középkor tudományos felfogását. A megfigyelések és önálló észlelések hiányoztak ebben a korban. Szerzetesek foglalkoztak a tudományokkal de ez többnyire a régi tudományos munkák másolásából állt A középkori állattani munkák tele voltak mesés dolgokkal; a másolók elhitt.k mindent, nem is mertik volna gondolni sem arra, hogy hátha másképp van.

Ilyen érdekes föíjegyzés például a következő: ,Arábiában vagyon egy madár, mely midőn meg kezd aggania (vénülni), vérét bocsátja és az nap fénye az vért érvén, az vér megelevenedik és belőle madár leszen ... Az pupli'.iánus madár az ő hót fiait vérével feltámasztja ... Az oroszlánnak fiai is halva lesznek és harmadnapra ordításával őket feltámasztja ... Az gyöngyér madár fábul terem“ . . . Manapság talán egy' elemi iskolába járó gyermekkel sem tudnánk ilyesmit elhitetni, de a középkorban Európa-szerte valódi tudománynak tartották és jaj lett volna annak, aki az elődök és a tudósok igazságában kételkedik.

Húszmillió meteor esik le napontja a földre

Régi néphit, hogy valahányszor egy csillag lefut az égboltról, mindig meghai egy ember. Ezz;I szemben a közvélemény azt hiszi, hogy' a hulló meteorok száma sokkal kevesebb, mint a földi halá’ozásoké. Az igazság pedig az, hogy a meteorok száma sokkal nagyobb a földi halálozások számánál. Davidson angol csillagász kétévi megfigyelés alapján megközelítően azt állapította meg, hogy a földet, il.etve annak légkörét naponként legalább húszmillió meteor éri Persze ezek közül az apróbbak úgyszólván homokszem nagyságúak. Ugyanakkor a főid kétmilliárdot meghaladó lakosából naponként legfeljebb félmillióra tehető a ha.ottak száma.

li||||i,|i1l|li|,ii|||l"i|||li|,il||i|"lUII,'|lllll|,,llHli,|illÍI,"ii||H,|il||l'"il||li"|l||li‘|il||li||i||||i,,H||l',M||||i"i||||i"i||||i"i||||ini1|||Miii||iiMi|||ii,nnili"i|||Hl,i|||ii"i|||H"illlli,l|l||lW

Eperjesi és sóvári kirándulásom

Irta: KÁRPÁTALJAI ÉVIKE.

Anyukám engem Is elvitt Apukám diákjainak kirándulására. Eperjesre és Sóvárra készülődtünk. Ezt a kirándulást soha nem felejtem el.

Izgatottan vártam az indulás percét. Jóformán aludni sem tudtam. Reggel négy órakor jöttek a diákok s közölték, hogy az autóbusz már készen áll az indulásra.

Anyukám és én a sofőr mellett ültünk, aki egész utón tréfált. Utunk gyönyörű szerpentin-utón haladt el. Útközben néhányszor kiszálltunk, megpihentünk és a szép mezőkön virágokat szedtünk. Tíz órára értünk Eperjesre. Megtekintettük a város nevezetességeit: a templomokat, a

Caraffa által lefejeztetett vértanuk szobrát, II. Rákóczi Ferenc palotáját s az alatta lévő alagutat. Ott volt ám csak nagy tolongás, slkongás, nevetgélés. Hát hogyne, mikor csak egy szá! gyertyával világítottak a nagy sötétségben s lépten-nvomon hol a falba, hol pedig egymásba üiköztünk. Vezetőnőnk azt mondta, hogy itt van e'ásva Rákóczi kincse. Erre az egyik diák fölkiáltott: „Néni! Jöjjön csak Ide, Itt valami lényül^ Biztosan as elásott kincs,* As atsszony ezért megharagudott s azt mondta: „Ha a diák ur, vagy micsoda azt hiszi, hogy Rákóczi alagutjában ásatás nélkül is lehet kincset ta dini akkor csak rajtai* — s ezzel eloltotta a gyertyát. A sötétségben alig tudtunk kikerülni az alagútból.

Eperjesről Sóvárra Indultunk. A látni- va ók megtekintése után bementünk ebédelni egy kis vendéglőbe. A deákoknak jó kedvük volt s mindegyik bemutatott valamit Engem is kértek, hogy táncoljak. Nem sokáig kérettem magam, hanem szépen elláncoltam a ruszin kolomajkát.

Nagy volt a meg ep:tás. Mindnyájan kiabálni kezdtek, hogy ismételjem meg. A vendéglősök is odajött s a szomszédszobában lévő sóváriak nevéoen kérte, hogy táncoljak még egyszer. Erre én eítáncoltam a magyar szólót. Ezzel még nagyobb s’kert arattam s még a vendég ösné is egy üveg málnaszörpöt hozott ajándékba.

Ezután nemiokára indultunk vissza. Kilenc óra felé az autóbuszban én már az igazak álmát aludtam. Ez az én élményem, az eperjesi és a sóvári kirándulás, amelyre életem végéig vissza fogok emlékezni.