Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-08 / 281. (3833.) szám

$ GARAMVÖLGYE írta: Szvatkó Fái Aki Hollandiát akar látni, vagy Dániát, az átkultivált mezők jóleső rendezettségét, kiegyensúlyozott, okos embertípust, üljön föl a vicinálisra, amely Lévától Párkányig ve­zet, vagy utazza be a Garamvölgyét autón, nézze meg e falvakat, beszéljen a paraszt­magyarokkal s jóleső melegség ömlik át lel­kén s a nyugtalan pesszimizmus, amely ma­napság titkon megbuvik valamennyi gon­dolkozó magyar szivében, legalább átmene­tileg eloszlik s az ember akaratlanul építeni kezdi a jövőt. Higyjék el. nagy dolog ez, ritka belső szenzáció a mai kisebbségi élet­ben, amikor az ember nem igen mer előre­gondolni, mert azonnal remegve lüktetni kezd az aggódó szív. Hányszor gondoltam irigykedve azokra, akik népüket mint vala­mi biztos tőkét kezelik s ragyogó erejével hatalmat, gazdagságot építenek, forgatják, kamatoztatják, invesztíciókba bocsátkoznak vele. számolgatják a ,,leeső“ hasznot, kiszé­lesítik, terjesztgetik. a nagy vállalkozást mert tudják, hogy a népük jó pénz, biztos valuta, nemes tőke, amely önmagától dolgo­zik és nők Nálunk gyakran felülkerekedik az érzés; hogy kihelyezhetetlen holt tőke hever parlagon a „magyar parlagon**, egyrészt a körülmények, másrészt a belső inercia nem engedi, hogy munkába keményedjék a nép. Széteső vagyon, gyakran ez a fájdalmas ér­zésünk, elprédált tőke, csip-csup dolgokra elszórt pénz. kapkodás, fogyás, rendszerte­lenség, papirosvaluta, szavak, szavak, mint valami feltartóztathatatlan infláció, amelyet az elernyedés — defláció követ. „ÉkA garamvölgyi magyar faluja csillog, ^pnt az arany. Nemes valuta. Rend, ki­egyensúlyozottság mindenfelé, okos munka eredménye, látszik, hogy ez a nép szeretet­tel és hozzáértéssel kezeli a tőkét és <— en­nélfogva önmaga is jó tőke. A paraszt arcá­ról intelligencia árad. Tisztaság, józanság, komolyság. Megbízhatóság. Hozzáértés. Az ember arra gondol, hogy ez a férfi minden körülmények között okosan tud élni. Vala­hogy azonnal azt érezzük, amit a felsőrendü ember villámgyorsan megszülető szuggesz- ciójában: aki előttünk áll, arra rábízhatjuk sorsunkat, nem csalódhatunk benne és nem sodorhat konfúzióba. Mintha az alkotó tőke erejét éreznők. Mintha vagyon állna előt­tünk, a rendelkezésünkre álló pénz hatalma, amivel bátran bocsátkozhatunk vállalkozá­sokba. A Garamvölgyében folyton tervez­gettem. Éreztem, ezzel a néppel lehet. Ami­kor elmentem, sokáig duruzsolt bennem a remény és mertem a jövőre gondolni. Kiszí­neztem, kigondoltam, felépítettem s elkép­zeltem, mennyire szép lehet, ha anyaga olyan, mint a kararai márvány: a garam­völgyi magyar. ♦ Útközben, városokban, falvakban kikérdez­tem különféle embert. Úgy általánosságban beszélgettünk a helyzetről, egy kicsit a poli­tikáról és a gazdagságról, kultúráról, sőt er­kölcsökről is s megint csak éreztem Taine nagy igazságát a környezet közösen deter­mináló hatásáról: az emberek alapjában vé­ve egyformán gondolkoznak a Garamvöl­gyében. Sókat beszéltek a magyar egység­ről. Gazdaságpolitikáról, mint a lét alapjá­ról. Nyugalom és józanság áradt belőlük. Itt nem' kíván senki fejjel a falnak menni s az adottságok olyan határt jelentenek, amin íul nincs világ. De határtalan bizás és ön­szorgalmával. fantazmagóriák, bűnbakkere­sések. munkaáthári ások. másbanbizások, Csodavárások nélkül lát a kis, de belterjes sorsgazdálkodáshoz. Mit akar a garamvölgyi magyar? A maga kis életét megszervezni és biztosítani. Kiépí­teni sok-sok apró sejtet, erőssé, időállóvá tenni, függetleníteni külső hatásoktól, hogy minden magyar lélek, minden magyar ház, kert és föld, amely az ember körül terül el. bevehetetlen várrá szilárduljon, amely felé hiába nyújtja ki a kezét bárki. A legszíve­sebben vízzel venné körül a birtokát, hogy idegen ne férkőzzék hozzá! Talán vét ezzel néha a kollektív megsegítés törvényei ellen, talán túlzás a komor individualizmus, de itt. passzív erő, amit nem igáz le az idő sem. Ilyen lehetett a magyar paraszt az elmúlt, századokban, gondoltam, a tizenkilencedik század kiteljesedése előtt, amikor még nem indult meg a magyar faj sodró erejével, hogy az évszázadokig pihent őseréllyel né­Megindultak az u\ diplomáciai tárgyalások Mussolini az olasz fegyverek teljes győzel­miig akarja folytatni az abessziniai háborút A duce beszéde a római parlamentben - Heves kirohanás a szanke ók él en • Az angol külügyminiszter kilátásba helyezi a helyzet megjavuiását ­Hoare a dacé beszédének hatása alatt kezdte meg párisi tárgyalásait Róma, december 7. Az olasz képviselő- ház ma délután 3 órakor megnyílt ülésén Mussolini elmondotta világszerte nagy ér­deklődéssel várt beszédét. A nyilatkozat is­mét határozott és kemény volG A duce ki­fejtette, hogy nincs az az elnyomás, amely az olasz népet térdre kényszerítené. Ugyan­akkor azonban óva intette az olaszokat a túlzó optimizmustól, mert Olaszország nehéz idők előtt áll. A világ minden részéről sür­getik Olaszországot, hogy nyilatkozzék cél­jairól. Ez a sürgetés alaptalan, mert a római kormány már október 15-én konkréten meg­fogalmazta követeléseit. A bejelentést azon­ban nem követték ugyanilyen konkrét meg­beszélések, hanem a népszövetség sietett tárgyalás helyett szankciókat alkalmazni egy évezredes kultumép ellen. Olászország vb .iasitja az indokolatlan büntetést és csak természetes, hogy szigorú ellenrend­szabályokkal védekezik. A világ sok népe nem azonosította magát a büntetéssel1, igy például a franciák, főleg a frontharcosok, határozott tanujelét adták olaszbarátságuk' nrk. Ugyanígy történt Belgiumban is. Azokat a nemzeteket pedig, amelyek egyálta­lán nem csatlakoztak a szankciókhoz, Olasz­ország örök rokonszenvéről biztosítja. Olasz­ország a jövőben is erős lesz és nem következik be az, amit sokan várnak: Róma nem hódol meg. A fasiszta kormány lényegesen megerősítette Olaszország öntudatát s a megerősödött öntu­dat vezérli Olaszországot politikája utjain. De­cember 12-én Géniben meg akarják sulyosbbita- ni a szankciókat, de a terv csak arra szolgálna, hegy még jobban megnehezítse a kibontakozást. Ugyanakkor, amikor a szankciók megszigorítá­sáról van szó, egy másik beszéd — Mussolini Hoare nyilatkozatára céloz — kilátásba helyezi a javulást* Mussolini ezután a szankciókkal fog­lalkozott és hibáztatja, hogy a népszövetség, amely még a háború szelleméből keletkezett, egyedül Olaszország ellen foganatosított bünte­tő rendszabályokat és senki más ellen. Különös­nek találja azt is, hogy a szankciókat olyanok foganatosították, akik nyersanyagban gazdagok, és máskülönben is a telítettség fokán állnak. Ez­után a Duce leszögezte Olaszország álláspontját Róma addig nem nyugszik, amig érdekeit el nem ismerik és abessziniai akcióját mindaddig foly­tatni fogja, amig az olasz fegyverek nem arat­nak teljes győzelmet Keletafrikában. A megkésett Hoare London, december 7. Hoare angol kül­ügyminiszter szombaton repülőgépen akart a francia fővárosba utazni Láváihoz. Mivel a sűrű köd és a rossz időjárás lehetetlenné tette a légi utat, a reggeli gyorsvonattal utazott, az­az későbben érkezik Párisba, mint eredeti­leg tervezték. Amikor tárgyalásait Lavallal megkezdte, már ismeretes volt Mussolini szombat délutáni parlamenti beszéde, amely­ben a duce mérsékelt hangon nyilatkozik ugyan az európai tárgyalásokról, de kijelenti, hogy Olaszország az olasz fegyverek győzel­méig nem enged Abesszíniában. Hoare eredetileg már szombaton este Svájcba akart utazni Parisból, ahol szabadságát tölti, de az elkésett megérkezés miatt éjjel a francia fő­városban marad és csak holnap folytatja utján a svájci szanatóriumba. Megállapítható, hogy Mussolini beszéde újból bizonytalanabbá tette a helyzetet. A duce ugyanis nem foglalt állást a szakértők nyilatkozataihoz, hanem utalt az ok­tóber 15-i olasz követelményekre, amelyek mel­lett Olaszország ma is kitart. A párisi tárgyalások kilátásai London, december 7. Sir Sámuel Hoare angol külügyminiszter szombaton reggel a gyorsvonattal Londonból Párisba utazott. A külügyminisztert Sir Róbert Wansitart, a Foreign Office alállamtitkára kisérte el. Francia részről a szombati tárgyalásokon Lavalon kívül Leger, a külügyminisztérium főtitkára vesz részt. Az első összejövetel Laval és Hoare között a délutáni órákban folyt le. A francia sajtó nagy jelentőséget tulajdonit az összejövetelnek és általában kedvezően ítéli meg kilátásait. A pénteken Rómából érkezett jelentések kezdetben nem voltak biztatóak és úgy lát­szott, mintha Mussolini nem fogadta volna el az angol—francia szakértők tárgyalási alapját. A francia és a brit nagykövet pén­tek délutáni látogatása után azonban a hely­zet megenyhült, mert a diplomaták szemmel- láthatóan kedvezően tájékoztatták Suvichot* Ilyen körülmények között Párisban már szombaton délelőtt biztosra vették, hogy Mussolini szombat esti parlamenti beszédé­ben kedvező értelemben foglalkozik a kü­szöbönálló tárgyalásokkal. Kedvező kommentárra adott okot az a lá­togatás is, amelyet Sir Eric Drummond an­gol nagykövet szombaton délelőtt végzett Mussolini miniszterelnöknél. A két álSamfér- fiu ezen a fontos összejövetelen egyezett meg végérvényesen a követendő politikáról. A világsajtó bizakodva várja Hoare és Laval találkozásának eredményét és biztos­ra veszi, hogy Mussolini parlamenti beszéde nem elutasító. A lapok a mai szombatot ál­talában a „kibontakozások napjának" neve­zik.- Mai számunk a Kénes Héttel 24 oldal — Ára 2*- K( | x (2833) szám • VaScBPRap • 1935 december 0 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76, havonta 26 Ké., külföldre: évente 450, SzloVe/lSzkÓÍ és rUSZÍnSzkÓÍ mÜÜHarsip ulice 12, II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kó. • ....... Ö Prága II., Panská ulice 12, III. emelet A képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több. politikai napilapja • * TELEFON: 303-11. « • Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. r SÜRGÖNYCIM HÍRLAP. PRflHfl. érzetes biztonság nyilvánul meg, mert a ga­ramvölgyi ember szerint az adottságokon belül is tud jó, telitett és kiteljesedett életet építeni, aki ért hozzá és az értelem tiszta erejével az egészséges lélek tántoríthatatlan

Next

/
Oldalképek
Tartalom