Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-06 / 279. (3831.) szám

c 2 ^MGAI-A\ao^AR-H1'RLAP 1935 december 6, péntdi vidualizmus rendszerét összhangba kell hozni. A miniszterelnök a továbbiakban a kivitel nagy jelentőségét fejtegette. Ezenkívül szüksé­günk van — mondotta — a in un kan élik.ülie k megbízható statisztikájára, hogy lássuk, meny­nyien, miilyen ideje vannak kizárva a termelési folyamatból s mennyien vannak a fiatalok, akik még egyáltalán nem dolgoztak. Megállapította, hogy a munkapiac viszonyai Csehszlovákiában határozottan javulnak s ezt a szociális biztosí­tásban résztvevők számának szaporodásával bi­zonyltja. Kivitelünk a múlt évvel szemben a szabaddevizáju államokba 17 százalékkal emel­kedett. A hivatalnokok fizetésének kérdésében a mi­niszterelnök megismételte azt, amit a pénzügy- miniszter mondott s azt tette hozzá, hogy a kor­mány e kérdésről a jövő év második felében szándékszik tárgyaink A kamattábdiSTparitís megszüntetése A kamatláb leszállításáról is csak azt ismétel­te meg a miniszterelnök, amit a pénzügyminisz­ter korábbi expozéiból már tudunk. lij dolog, hogy a történelmi országok és Szlovenszkó kamat­terheinek kiküszöbölését a miniszterelnök 1936-ra Ígéri, illetve a diszparitás megszünte­téséről 1936-ban fognak tárgyalni. A leszállított kamatláb egyébként újévtől lép hatályba. Mindenáron elő kell mozdítani a magánépit­kezést. A pénzügyi politika uitionságai A pénzpiac kedvező fejlődése feltételezi a jogbiztonságot. Ez nem jelenti azt, mintha gör­csösen ragaszkodnunk kellene az eddigi gyakor­lathoz. A világ változik és változik a régi álla­mok gazdasági összetétele is. És e gazdasági változások gyakran követelnek pénzügyi válto­zásokat is. Hangsúlyozni kell, hogy a valuta stabilitásának veszélyeztetése nélkül is találhatók eszközök, amelyekkel a gazda­sági szükségletek finanszírozhatók. A minisz­terelnök ez uj intézkedések közül felsorolja a gabonazáloglevelek, a visszleszámitolási inté­zet intézményét s hozzáteszi, hogy legköze­lebb sor kerül arra, hogy a Nemzeti Bank a szilárd kamatozású értékpapírok szelvényeit leszámítolja s ezzel is szabaddá tehetők majd jelentős összegek, melyek most tétlenül fek­szenek a Nemzeti Bankban. Különösen részletesen foglalkozott a minisz­terelnök a földművesek adósságrendezésének kérdésével, de nem mondott semmi olyant, amit Zadina földművelésügyi miniszter már ne hang­súlyozott volna. Bejelentette, hogy egyelőre meg kell hosszabbítani az árverések elhalasztá­sáról szóló törvényeket, amig a gazdaadósság rendezése általánosan megtörténhetik. Az ipar szindikalizálása A kivitel támogatása érdekében komolyan kell foglalkozni az ipar szindikalizálásának kér­désével. Mindenáron el kell távolítani a kivitel útjában álló akadályokat. E téren jól vált be a kiviteli árut sújtó adók visszatérítése. Különö­sen segíteni kell az oly iparvállalatokon, ame­lyek kizárólag kivitelre dolgoznak. Azonban csak a szindikalizálás teremthet ren­det a belső piacon is. Látjuk ezt abból, hogy egyes outsider-cégek megakasztják egész termelési ágak kifejlődését, A kormány a szindikalizálást bizonyos ked­vezmények nyújtásával akarja elősegíteni. A kormány legközelebbi tennivalói között a miniszterelnök a Gazdasági Tanácstestület újraszervezését s a pénzügyminisztérium mellett egy adóügyi bizottság felállítását említette. Kifejtette, hogy a stabilizációs mérlegekről szó­ló törvény novellájával azokat a társaságokat akarja jobban megadóztatni, amelyek éppen az említett törvény alapján indokolatlanul nagy összegeket mentesítettek az adóktól. Természetes, hogy a termelést és a vállalko­zást védeni kell a közkéz mindennemű meggon­dolatlan kísérleteitől s lehetővé kell tenni az iparnak a beruházási tevékenységet is. Tfirvénymagyarázó bizottság Különösen terjedelmesen beszélt a kormány­elnök a jogrend védelméről. A törvények egységes magyarázata érdeké­ben a miniszterelnök külön jogászbizottságot létesít, mely a miniszterelnök rendelkezésére fog állani. E bizottság fel fogja hivni figyel­mét a hivatalok téves törvénymagyarázatára s a lehető orvoslásra. A kormány különösen respektálni akarja a szerzett jogokat s a jö­vőben kerülni fogja az oly törvényeket és rendeleteket, amelyek visszaható erővel lép­nének hatályba, különösen, ha e törvények teherrel járnak. A hivatalnokok kérdésére ismételten vissza­tért a miniszterelnök s miként a sajtóban meg­jelent nyilatkozatában, most is azt fejtegette, hogy a hivataloknak nem szabad a közmunká­kat fentartaniok. Külön fejezetet szentel a politikai és gazdasá­gi defetizmusnak. A miniszterelnök hadat üzen azoknak, akik saját kényelmes semmitevésükkel mindent csak kritizálnak, ha azt látják, hogy a kormány olyan valamit akar keresztülvinni, ami nincs kedvük szerint. De soha nem jönnek elő a saját véleményükkel, hanem csak a kishitűsé­get és a defetizmust terjesztik. Szlovenszkő és Ruszinszkó passzív! E fejezetben történelmii visszapillantást vei; a min sátoreiluök a. cseh királyság egykori hiva­tására, a csehek és szlovákok egyesülési törek­véséire s megállapít ja, hogy Szlovenszkó a balti államokkal és a magyarországi szerbekkel és románokkal együtt legkésőbb nyerte vissza po­litikai és nemzeti függetlenségét. Szlovenszkó és Ruszinszkó azonban kulturá­lis és gazdasági téren is a történelmi országok mögött áll. De nemcsak Szlovenszkó, hanem elsősorban a történelmi országok érdekében való, hogy Szlovenszkó minél hamarább érje el a teljes egyenlőséget a történelmi orszá­gokkal. S ez a csehszlovák egység nagy értelme. A szlovén szikói megszüntetett ipar helyén ma már uj iparvállalatok nőnek. Szlovenszkcnak uj, jó vasúti tarifákat, uj utakat igér a mi­niszterelnök, majd megállapítja, hogy egyelő­re tagadhatatlanul aránytalanság áll fenn a két államrész között és pedig Szlovenszkó és Ruszinszkó feltétlenül passziv, vagyis többet költ rá a köztársaság, mint amennyit onnan adókban kap. E fejezetnél a miniszterelnök — szlovák nyel­vem — fejtegette az un.’ifiikáció, a törvényiegye­si tés szükségességét. Szlovenszkó és Ruszinszkó gazdasági és szo­ciális helyzetének fokozatos javulásának jelei egyre nyilvánvalóbbak s az ér re való törek­vésben egyre nagyobb szerepe jut az 1927. évi 125. számú törvényen nyugvó tartományi be­rendezésnek. E berendezkedés az államegység teljes biztosítása mellett legjobb módot nyújt az egyes tartományoknak sajátos gazdasági és erkölcsi erőnek kifejlesztésére. Az említett törvényt rövidesen kiegészíti a kulturális és gazdasági önkormányzatot je­lentő iskolatanácsokról és gazdasági taná­csokról szóló törvények. A kormány és a kisebbségi kérdés Hodza miniszterelnök beszéde végén a nem­zeti kisebbségeik kérdésével foglalkozott. Kisebbségi kérdéseink — úgymond — össz­hangban vannak az állami és demokratikus érdekekkel. Államunk oly helyen fekszik, ahol a legkülönfélébb nemzeti érdekek kereszte­ződnek s ahol a volt monarchia reakciós szel­lemével nem alakíthatott ki, nem tudott ki­alakítani tartós államszervezetet. A kisebb­ségi kérdést úgy intézzük, hogy nem félünk semmiféle nemzetközi fórumtól és belső ellen­állástól sem. A kormány természetes feladatá­nak tartja a nemzeti kisebbségek kérdésének rendezését A demokrácia azonban ezt a kérdést is demok­ratikus eszközökkel rendezi. Ezt az utat válasz­tották a német aktivista pártok, de más a hely­zet a szudétanémet párt esetében, mely ugyan számtalan megnyilatkozásában hangsúlyozza az államihoz való lojális álláspontját, amely azon­ban nem tudott átorientálódoi demokratikus módszerekre. A költségvetési bizottságban e páirt szónoka egyszerűen azt a tételt állította fel, hogy egy nemzet képviselője alkar beszélm a másik nemzet képviselőjével, de a német na- cionalizmusnak nincs partnere, mert a csehek és szlovákok nem alkotnak egységes pártot. A •ízűdétanúmét szónok itt két útra iLé®, de egyik se vezet hozzánk. Tény, hogy a szudétanémet párt nem képviseli egyedül a németségeit, van­nak más német pártok is. A demokráciában nem érvényes a pars pro totó elv! A csehszlovák demokráciában a. poEtikai párt összekötő ténye­ző az egyesek s az állam között, vagyis a de­mokráciánkban a párt nélkülözhetetlen össze­tevője a képviseleti rendszernek. És ha a ezu- dó tanúmét párt szónoka azt mondta: „Mii nem vagyunk párt, mi a nemzet vagyunk1', úgy erre azzall válaszolunk, hogy „Nem vagytok nemzet, ti politikai párt vagytok." És így nem lehet be­szélni nemzetnek nemzettel való vitájáról, mert ezt a problémát már elintézte az alkotmány. De a szudétanémet szónok megn yilatkozásának módja a totalitást sugározta és semmi szín alatt netm volt demokratikus. A fasizmus és a nemzeti szocializmus hirdetői hangoztatják, hogy esz­méik nem exportcikk. Erre az a válaszunk, hogy nem engedjük meg, hogy a fasizmus, a nemzeti szocializmus nálunk importcikké váljék. Hogy a demokrácia válságban volna? Amilyenek a demokraták, olyan a demokrá cia. A miniszterelnök a konstruktív nacionalizmus példájaként a németek 1926. évi magatartását hozta fel «i ezzel be is fejezte beszédéi A vita első szónoka: Esterházy János A költségvetés és a miniszterelnöki megnyi­latkozás közös vitájában elsőnek Esterházy János keresztényszocialista képviselő szólalt fel. Beszédét az alábbiakban ismertetjük: —- A költségvetés a legfontosabb ténye az ál­laméletnek, — kezdte beszédét a képviselő. — Azt a legpontosabban kell összeállítani és időt kell hagyni arra, hogy minden egyes törvényho­zó elég tüzetesen tudjon az egyes kérdésekhez hozzászólni. Az a tempó, amit mostan érthetetlen okoknál fogva diktáltak a költségvetésnél, azt hiszem, csak annak kárára szolgálhat. Oly rettenetes gyorsan, oly rettenetesen összezsúfolva tár­gyalta le a költségvetési bizottság a jövő évi költségvetést, hogy annak pongyolaformája mindenütt kitűnik. — A bizottságokban mi elmondottuk vélemé­nyünket elégszer azokról a hibákról, amiket a kormány a jelenlegi költségvetésből sem küszö­bölt ki. Éppen ezért legyen szabad nekem itt legelső- sorban a magyar iskolák kérdésével, a ma­gyar kultúrával foglalkoznom. A saint-germaini békeszerződés 9. §-ának értel­mében a nemzeti kisebbségek számára „méltá­nyos részt kell biztosítani mindazoknak az ösz- szegeknek az élvezetéből és felhasználásából, amelyek a közvagyon terhére állami, községi, vagy más költségvetésekben nevelési, vallási vagy jótékony célokra fordittatnak." A magyar kuliura Jussa a költségvetésben — Ha azt keressük, hogy a költségvetés ke­retein belül milyen összegeket fordítanak ma­gyar célokra, magyar iskolákra, magyar neve­lésre, akkor egyetlen tételt sem találunk, amelyből kitűn­ne, hogy hány százalékot fordítanak magyar célokra. Ha alapul veszem is az 1930.- évi népszámlálást, — amit azonban teljesen mérvadónak nem is­merhetek el, — úgy országos viszonylatban a magyarság az egész köztársaságnak 4.8 százalékát teszi ki, vagyis a magyarságnak a költséqvetésből ezt a bizo­nyos részt meg kellene kapnia. Ezzel szem­ben a tényállás az, hogy a népoktatásra for­dított 314 millió koronából bennünket a 4.8 százalék alánján megillető 15 millió koronát sehol sem találjuk fel a költségvetésben, annál kevésbé, mert a Szlovenszkón létező 864 ele­mi iskolából 700 olyan iskola van, amiket nem az állam, hanem más testület tart fenn. A magyar kizéjöteo át — Ugyanez a helyzet a polgári iskoláknál. A magyar polgári iskolák száma Szloven- szkőn csupán 18, ami megint csak azt mutat­ja, hogy nincs meg az országos átlag. mai bennünket számarányunknál fogva megillet. —■ A tanítóképzőknek a jövő évben a költ­ségvetés 19 miliő koronát juttat kerek összeg­ben. Az egyetlen magyar tanítóképző céljaira szánt összegről a mostani költségvetés nem tesz említést Tavaly még feltüntettek a magyar tanítóképző céljaira 219.350 koronát, ez évben azonban még ez az összeg sem szerepel a költségvetésben, pe­dig a magyarságot itt Is legalább 919.820 korona illetné meg. A magyarság főiskolai igénye’ — A főiskolák kérdésében a helyzet a ma­gyarokra nézve egyenesen katasztrofális, mert amig a főiskolákra juttatott 137 millió koro­nából a magyarságnak számaránya szerint 6.5 millió korona járna, a valóságban a magyar­ságnak még csak egy magyar tanszéke sincs és magyar tanszéket felállítani nem is óhajta­nak. Már ez az egyetlen sérelem is elég volna ahhoz, hogy a köztársaság kulturtényezői tilta­kozó szavukat ez ellen felemeljék. A csel:s!Ío?ák kisebbségi iskoláit —- Itt kell, hogy rámutassak arra is, hogy az említett adatokan kívül, amiknek felsorolását órákon keresztül folytathatnám, konkrét sérel­meink is vannak, amelyeket el nem hallgatha­tok. Általában azt szokták mondani, hogy a magyarok részesülnek kisebbségi iskolákban. Ha ezeket az állításokat közelebbről vizsgáljuk, akkor megállapíthatjuk, hogy e kisebbségi iskolák alatt sokszor színtiszta magyar vidékeken épített csehszlovák isko­lákról van szó, amiket kisebbségi iskoláknak könyvelnek el és ezeket szereti Benes külügyminiszter ur a kül­földön, mint a kisebbségek felé való lojalitás igazolására felhozni. Hogy csak egy konkrét példával szolgáljak, hivatkozom arra, hogy a hivatalos népszámlálás Vága községben 93 százalék magyart mutat ki és csak 4.3 száza­lék csehszlovákot. E hivatalos nemzetiségi kimutatás dacára köve­telte a Slovenská Liga, hogy Vága községben a csehszlovákoknak iskolát építsenek. A Slo­venská Ligának ezt a követelését a községi kép­viselőtestület elvetette, de az elutasító határo­zatot megfellebbezték a galántai járási hivatal­hoz. A galántai járási hivatal visszautalta az egész ügyet a községi képviselőtestület elé. Ez újabb elutasító határozatot hozott és most a já­rási főnökség a határozatot az országos hivatal döntése alá bocsátotta, amely a végén dönteni fog arról, hogy a 93 százalék­nyi magyarságnak kell-e csehszlovák iskola. Ugyanilyen esetek vannak Budaházán, Csécs- Makrancon, Kőrösmezőn, Beregszászon, Győr* kén, Gután, Tiszaujlakon, s folytatni lelhetnie ezt a sort ameddig az ember akarja. Talán órák múlva sem jutna a végéra. Gimnázium a fogházépületben — A polgári iskoláknál, vagy akár a gimni/- ziumoknál már szinte unalmassá válik a ma­gyar középiskolák elhelyezésének mostoha sor­sát ismételgetni Pozsonyban példá-ul a magyar­német reálgimnázium tarthatatlan állapotán úgy segítenek, hogy a magyar gimnáziumot elhelyezik a pozsonyi fogház épületébe, ahol a tízperces szünetben a diákok a folyosón együtt vannak a kihall­gatásra váró cigányasszonyokkal. Ha ezt a hivatalos elemek a magyar kisebbség kultúrája olyan mérvű támogatásának minösi- t’ik, mint ahogy azt a saint-germaini bákeszerzö­Í diés elő irta, akkor azt hiszem, legelső sorbán a kormány tagjai nem értilk a békeszerződéseiket. Az eperjesi ku'furbolrény —- A Slovenská Ligával kapcsolatosain kijelen­tem, hogy én tisztelem és becsülöm azt, ha va­lamelyik nemzetiség saját kultúrájának fejlesz­tésére kuilturegyesíilletet alakit és ez a kultur- egyesütet nemzetiségi hívei számára hasznos működést fejt ki, de kifogásolnom kell, hogyha az egylet mű­ködése arra irányul és azért részesül főieg állami szubvencióban, hogy egy másik nem­zetiségnek jogait megcsorbitsa. — Itt egy konkrét példára kell, hogy rá­mutassak, amely eset nem fog nagy dicsőségére szolgálni ezen kulitu/regyletnek. Az eperjesi eset­re gondolok, ahol a Csd. obec legionárská, a Te- ilecviöná jednota Orol, a Slovenská Liga, a Slo­venská Matica, a Spólók slovenskyoh zien Zive- na, a Sportovy klub Slávia, a Nezávklá obec legionárská, a. Telocvicná jednota Sokol felszó­lítják az ottlévő lakosságot, hogy „tiltakozzanak a sárcsi svihákok által rende­zett magyar kulturest ellen", amely törvényi­leg engedélyezve volt, mert itt nekünk törvé­nyesen megengedett kulturegyletiink műkö­dik. A SziMKE-nek egy zárt helyiségben tartott kul- turcliüadása egy más nemzetiségnek nemzeti ér­zését nem sérthette, viszont (itt a szónok hatal­mas falragaszt lobogtat a kezében) az itt látható plakátnak kifüggesztése kime­ríti a rendtervény kritériumát, mert hatósági támogatással követtek el rendtörvénybe üt­köző bűncselekményt, amikor a hatósági bé­lyeggel, tehát a cenzúrán keresztülment pla­kátokkal egy másik nemzetiség ellen izgattak. — Ha mi magyarok elmennénk Dunaszer- dahelyire, vagy más tiszta magyar vidékre ugyaniakkor, amikor a Slovenská Liga ott kul- turelőadást rendez, akkor ezek a kulturgang- özterek, mert hiszen mást nem is lehet mon­dani ... Markovié elnök (csönget): A szónokot ezért a sértésért rendrcuúasitom. Esterházy (folytatja): ...bizonyára erőszak­kal akadályoznák azt meg. Becko: Majd önt fogják megkérdeni, hogy mit csináljanak! Esterházy (a szlovák közbeszólásra szlovák nyelven folytatja): Ha ez részünkről történne, akkor a mi egyesületünket fölosrlatnák, de mi­vel ez a Slovenská Liga és más egyesületek, ezek megengedhetik az ilyesmit maguknak. Nekünk kisebbségi jogaink vannak, amelye­ket önöknek, a Slovenská Ligának is respek- tálniok kell, mert mi nem azért vagyunk eb­ben az államban, hogy munkánkat az ilyen szövetkezet lehetetlenné tegye, hanem azért, hogy kulturéletünket fejleszthessük, Rybárik: Kolonlzáció! Esterházy: önök kolonizálnak a magyar vidékeken és nem mi. Lichner: ön lakik szlovák vidéken. Csehszlovákia és Magyarország viszonya Esterházy: Én ott születtem! (A szónok ma- ,. árui folytatja:) Én önnel sokat vitázni nem logoik. Csak rá szeretnék, mutatni arra, hogy g# ilyen és haaootá a^Jekcdcíek nm alkal­masak arra, hogy a jó viszonyt először is itt benn, az ország határain belül élő nemzetisé­gek között kimélyitse, de annak alátámasztá­sára alkalmasak# amit Benes külügymi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom