Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-29 / 296. (3848.) szám

10 Félévi börtönre Ítélték a bőst lalurosszának gyilkosát Fatusi rémregény bovtfoliozfir ki a bírósági aktákból Elkészült Érsekújvár csatornázási terve Érsekújvár, december 28. (Saját tudósítónk­tól.) Amint ismeretes, ez tv tavaszán Érsekúj­vár képviselőtestülete megbízást adott Sourek Alfréd prágai építési vállalkozónak, hogy ké­szítse el a város csatornázási tervét. A terv vázlatai elkészültek és a szakbizottság jóváha­gyása után most már végleges formába fogja önteni a prágai vállalkozó. Értesülésünk szerint a város műszaki ügyosztálya a tervek áttanul­mányozása után megállapította, hogy technikai szempontból semmi sem áll útjában annak, hogy Érsekújvár városát csatornával lássák el, bár a város egyes pontjainak rendkívül mély fek­vése következtében a csatornázási munkálatok csak költséges részletmunkák elvégzése után válnak lehetővé. Hozzávetőleges becslés szerint a költségek meghaladják a 10 millió koronát. Valószínű, hogy az állam és az országos hiva­tal messzemenő anyagi támogatással fognak hozzájárulni a csatornaépítés költségeihez. — KARÁCSONYI ÖNGYILKOSSÁGJÁR­VÁNY BÉCSBEN. Bécsiből jelentik: A karácso­nyi ünnepeik alatt az osztrák fővárosban kilenc ember követett el öngyilkosságot. — A TÖRVÉNYTÁR HIVATALOS MAGYAR FORDÍTÁSÁNAK 1935. évi 40. füzete most je­lent meg a következő tartalommal: 142. Rend. némely gabonanemiiek vámdijtételeiíhez járuló vámpótlékokról. — 143. Rendelet, amellyel a külföldiek tartózkodásáról szóló törvény végre- hajtatik. — 144. Hirdetmény a külföldiek tartóz­kodásáról szóló törvény 12. §-a szerinti kön,nyi­tóéról.. — 145. Hirdetmény „A csehszlovák lé­gionáriusok alapja az állami földhivatalnál! Prá- hában“ cimü és „Az állami föilidihivatailnál a be­telepítés támogatására szolgáló általános alap Pra,hába,n“ cimü alapok elnevezésének módosí­tó sáiról. — 146. Hirdetmény a csehszlovák-finn kereskedelmi és hajózási egyezményhez aláirt pótjegyzőkönyv nemzetközi hatályosságáról. — 147. Hirdetmény a vaj és a zsír vámtételeiről. — A csehszlovák állam törvényei és rendeletéi gyűjteményének évi előfizetési dija 120 Ke, az egyes füzeteké pedig levelenként 20 fillér. A régebbi, 1922—1934. évfolyamok, terjedelmi ük szerint 120—180 Kö árban kaphatók. Az összes megremdelések egyszerű levelezőlapon az „Ál­lamnyomda", Kosice, címére küldendők. A pénz előzetes beküldésit: mellőzendő. — FÁSSZEKÉR ÉS MOTOROSVONAT KARAMBOLJA. Pozsonyi szerkesztőségünk je­lenti telefonon: Súlyos szerencsétlenség történt tegnap Szenice közelében. Rehák Tivadar, Weiss bérlő 46 éves kocsisa kétlovas szekéren fát szállított az erdőből. A lejtős kanyarban nem vette észre, hogy a közeli pályatesten mo­torosvonat halad el. A vonat elkapta a szeke­ret. A kocsisnak még idejében sikerült leugra- nia, úgyhogy neki semmi baja sem történt, a két lovat azonban a vonat halálra gázolta. A bérlő kára meghaladja a 10.000 koronát. Nyitra, december 28. (Saját tudósítónktól.) Ez ár 19-én emberhalállal végződő tragédia ját­szódott le a közeli Bős községben. Varga József földműves két lövéssel agyon­lőtte régi ellenfelét, Dömény Jónást, aki Izgága, kötekedő természete miatt valóságos réme volt a kis falunak. A nyitrai kerületi bíróság pénteken vonta fele­lősségre az erős feliindulásiban elkövetett ember­öléssel vádolt Varga Józsefet, aki beismerő val­lomást tett, de azzal védekezett, hogy önvédelem­ből cselekedett. Elmondotta, hogy a fain korcs­májában iddogáltak és Dömény durva megjegy­zéseket tett reá, mire veszekedni kezdtek. Ki akart térni és hazament, Dömény azonban utána eomipolygott és kövekkel megdobálta, mire ő kihúzta revolverét ée ráfogta Döményre, azzal, hogy agyonlövi, ha nem hagy békét neki. Dömény nem ijedt meg, hanem hazarohant, magához vette fegyverét és behatolt Varga házába. A félig Prága, december 28. Mi is megemlékeztünk annak idején áriról a szenzációról, amelly napokig izgalomban tartotta a cseh sportvilágot s amely­ből kiderült, hogy az ©gyík legismertebb ée leg­több sikert aratott cseh ©portbajnoknő — tulaj­doniképpen férfi. Koubkova Zdenka, a 800 méteres síkfutás vi­lágbajnoknője néhány héttel ezelőtt azzal a meglepő kéréssel fordult az egyik előkelő prá­gai orvosprofesszorhoz, hogy operálják fér­fivé. A vizsgálat megállapította,, hogy a bajnoknő úgyszólván jetentéktelen műtéttel férfivé ope­rálható. A műtét meg is történt s most hivata­losan, hogy úgy mondjuk anyakönyvileg is férfivé változott Koubkova Zdenka, aki fel is vette a Zdenko nevet Ügyvédje utján a prágai országos hivataltól kérte anyakönyvi adatainak és nevének hiva­taliból való megváltoztatását. A különös kérvényhez az ügyvéd ugyancsak nem mindennapos orvosi bizonyítékokat is mel­lékelt, amelyekből megtudhatták az ámuló hiva­talnokok, hogy nyitott kooyiaajtóc kereeztttl Dömény látta, hogy valaki mozog a konyhában és abban a hit­ben, hogy ellenfelét látja, elsütötte a fegyvert. A lövedék a konyhában tartózkodó Varga édes­anyja füle mellett csapódott a falba. Ebben a pillanatban az ablakon keresztül figyelő Varga is elsütötte fegyverét A golyó Dömény altestébe hatolt. Varga utána futott és mintegy nyolc lépésnyi távolságról még egyszer belelőtt. A második lövés Dömény fejét roncsolta széjjel és azonnali halált okozott. A kihallgatott tanuk Varga előadását erősítették meg. A bíróság azon­ban a bizonyítási eljárás lefolytatása után úgy találta, hogy a halálos lövést Varga nem önvéde­lemből adta le és ezért félévi börtönbüntetésre ítélte feltétlenül. A* elitéit és a védő fellebbezést je­lentett be. mig az állam-ügyész háromnaipá gondol­kozás! időt kért. Zdenkából valóban Zdenko lett s az anató­miai fordulat most már anyakönyvi megerősí­tésre szorul. Az országos hivatalban meg is változtatták Koubková Zdenka anyakönyvi adatait, a „ha­jadon" szót áthúzták és odaírták, hogy „férfi", s pecséttel erősítették meg, hogy a korrektúra hi­vatalból történt. Koubek Zdenko ur ebben a pillanatban született meg tehát a‘ prágai orszá­gos hivatal anyakönyveiben, — valójában azon­ban betöltötte már a huszonkettedik évet. Joga van hivatalosan is férfiruhát hordani — amivel természetesen él is, mert hivatalába férfiruhában jár a volt bajnoknő, aki előtt a jövőben kollé­gái nem lesznek • kénytelenek összebújni egy-egy illetlen adoma elmesélésénél. Koubek Zdenkó ugyanis megtartja Zdenka hivatalát a Sposak-féle sportverseny-irodá­ban és saját bevallása szerint hivatala mellett továbbra is sportnak akarja szentelni szabad­idejét. Egyelőre még az a fogas kérdés vár eldöntésre, hogy vájjon az újdonsült magánhivatalnokot be­rendelik-e sorozásra s hogy Katonasorba kerül-e vagy sem? Zdenkából Zdenko A prágai anyakönyvi hivatalban is férfivé változtatták Koubková sportbajnoknőt Kell-e katonáskodnia az újdonsült férfinek? Bűnügyi regény (21) — És az egész ügyhöz semmi más köze nem volt, ebben biztos vagyok — mondotta Anny Bruns... Oh, hát miért tette, miért tette? — jaj dúlt fel és most tört ki belőle először a fájdalom. — Hiszen elláttam pénz­zel, gyakran erőmön felül támogattam és most is adtam volna neki, ha hozzám fordul. Ezért nem kellett átutaznia a tengeren. — ír leány ez is a javából — villant meg a gondolat Partikban és egyszerre meleg részvétet érzett a derék teremtés iránt, aki ennyire a szivére vette léhütő öccsének a tragédiáját. — Most tárgyaljunk meg mindent alapo­san. Elsősorban azt kell tudnom, vájjon volt-e valami olyas ezekben a levelekben, hogy Páréival Brooksnak különösebb érdeke fűző­dött volna megszerzésükhöz. — Nem — rázta meg a fejét tagadólag a leány. — Parcival Brooksszal négy év előtt ismerkedtem meg itt Londonban. Fél évvel ezelőtt szakadt meg az összeköttetésünk. Kölcsönös, barátságos megegyezéssel. Parci igazán gavallér módjára viselkedett. Elmon­dotta, hogy már nem érez irányomban úgy, mint eddig, hogy talált valakit, aki egész érzését, minden gondolatát leköti és arra törekszik, hogy atyja beleegyezését kivívja a házassághoz... — Ez érdekes. És nem mondotta meg,, hogy ki az a nő? — Nem, nem mondotta és én nem is kér­deztem ... Irta: John A mos Cleever — És maga, Anny, olyan könnyen lemon­dott erről az udvariéiról, egy nagy vagyon várományosáról? — És ha nem mondok le? Ha jeleneteket csinálok? Mi hasznom belőle? Uigyis elhagy. Ha már válnunk kellett, váljunk el szépen, én legalább így gondolkodtam. És Parcira nem is lehetett panaszom. Igazán gavallér módjára bánt el velem. Annyit fizetett, hogy egy évig gondtalanul megélhetnék belőle, ha nem is volna semmi keresetem ... — Tehát a levelekben semmi olyas nem volt, ami Parcival Brooksot bármiféleképen kompromittálhatta volna akárki előtt... — Semmi a világon... Szokványos szerel­mi levelek voltak. Apró figyelmeskedések bennük. Annyira ártatlanok, hogy bárki bár­mikor elolvashatta volna őket. Parcinak eszébe se jutott, hogy barátságunk végezté­vel visszakérje őket. Én pedig megőriztem ezeket a leveleket. Nagyon kedves, meleg hangnak voltak és olykor-olykor elővettem, végigszaladtam rajtuk, jó volt visszaemlékez­ni az elmúlt szép napokra ... Könnyessé vált a szeme. — Bár ne tettem volna. A szerencsétlen­nek nem jxitott volna eszébe, hogy felhasz­nálja ezeket, hogy pénzt akarjon belőlük szerezni... — De hát nem gondolja Anny Bruns, hogy száz font kissé nagy összeg ártatlan szerel­mes levelekért? — Parci nagyon gavallér ember volt és bizonyára az öcsémén akart segíteni, akit mammummammaBsamumuMmum/mm imindig nagyon sajnált. Odaadta volna a száz fontot akkor, ha semmiféle szolgáltatást nem kap érte. Bizonyára kényelmetlen volt neki az a tudat, hogy George zsebében vannak az ő levelei és George bárkinél házalhat velük. Bár mondom, semmi nem volt bennök... — Ezt érteim .. . Parcival Brooksnak tehát Ön szerint semmi más dolga nem lehetett az öccsével? — Nem, felügyelő ur és higyjen az én ér­zésemnek, nagyon rosáz helyen kereskedik, amikor Parcival Brooksot egy pillanatig is kapcsolatba hozza ezzel az áldatlan üggyel. Valaki másnak állott az érdekében, hogy George-ot elhallgattassa. Töprengve nézett maga elé, majd felpattant. — Felügyelő ur, én bosszút állok az öcsém pusztulásáért. Én kitudom, hogy ki volt a gyilkosa, vagy magam is az életemmel fizetek rá. Erre esküszöm. Én szövetséget kötök ön­nel és hiszem, hogy ön nem bánja meg ezt a szövetkezést. Mikor akar visszatérni Dufblin-be? — Délután négykor megy a gép Groy- domból. — Együtt megyünk. De nekem még né­hány dolgot keli elintéznem. És buosut kell vennem az atyáimtól, aki az elmegyógyintézet­ben van. Oh, ha most nem hagyna magam­ra... Nem akarok egyedül maradni a gondo­lataimmal. " — Kérem, semmi különösebb elfoglalt­ságom nincs — hajlott meg kissé esetlen udvariassággal az óriás ir. — Akár nyomban mehetünk is. IX. FEJEZET. A VIJJOGÓ ÖRÜLT. Jó másfél óráig tartott, mig London ház- ée kőtengeréből szabad mezőre vergődött az autó Asool irányában. Amíg a városban vol­tak, alig esett szó közöttük. Mind a tetten 1935 december 29, vasárnap* Társadalmi Élet # A aomorjai Katolikus Nőegylet a helybeli szegények felscgélyezéeére háromnapos karácso­nyi vásárt rendezett, amely szép erkölcsi és anyagi sikerrel zárult A kifogástalan rendezés Bozó Sándomé és Bazsó Teréz érdeme. # A SzMKE vereknyei csoportja december 29-én ,ée január 5-óu, Zverina János rendezésében előadja *A verenhaju*4 cimü háromfeJvonieog nép- ezlnmüvet. Az előadásokat nagy érdeklődés elő­zi meg. # A szepesbélai evangélikus nőegylet kará­csonyfaünnepélyt tartott, amelyen 34 szegény­sorai! gyermeket ée több felnőttet látott el ruha­neművel ée élelmiszercsomagokkal. Az ünnepé­lyen Hirsohma.no György lelkész mondott meleg­hangú beszédet. # Az Ungvári Atlétikai Klub január 11-én jubileumi álarcos bált rendez az ungvári Kaszinó összes termeiben. Ebből az alkalomból ünnepli meg a népszerű eportegyesület fennállásának harmincéves jubileumát. # A soraorjal Mária Kongregáció ezinigárdája három estén telt ház előtt, nagy sikerrel adta elő „Az erdei Madonna11 cimü vallásos színmüvet # A szepesbélai műkedvelők 25-én tartották szokásos karácsonyi műkedvelő előadásukat, ame­lyen egy ötfelvonásos színművet mutattak be. A rendezés Gábriel György érdeme, aki Tinsz Er­zsiben, Oziel Ilonkában, Gábriel Ellában, Árpád Zoltánban, Lank Frigyesben elsőrangú munka­társakra talált. A kisebb szerepekben Hofmann Edit, Harasz Ilonka, Denkó Mihály, Csaul Vil­mos és Cziel Rudi arattak szép sikert. ss Jő ellátás, kényelem, gondosság Buda­pesten a Park-nagyszállodában a keleti pálya- ud árral szemben Leszállított árak. E lap elő­fizetőinek 20 százalék engedmény. — TITKOS NÉMET RÁDIÓÁLLOMÁS CSEH­ORSZÁGBAN? A Vecer jelenti, hogy az utóbbi napokban Böhmisch-Leipa vidékén gyakran za­varja a rádióelőadásokat egy ismeretlen rádióál­lomás. Egyesek németnyelvű propagandaelőadáet is fogtak. A titkos leadó valótlan híreket közölt a csehszlovák köztársaságról A lap szerint a ha­tóságok föiltételezik, hogy a leadó Böhmisch-Lei- pában vagy közvetlen környékén működik s ez­zel kapcsolatban Böhmisch-Leipában és Borban házkutatásokat tartottak. A házkutatások eddig nem jártak eredménnyel. ix A KORAI ÖREGEDÉSNEK gyakran egy ritkám megfigyelt oka van, még pedig a rend- szertelen székelés. Szabályozza emésztését DARMOL-lal, melyet tetszésszerinti adago­lásiban alkalmazhat, megkönnyíti és meg­fiatalítja a testét. Nem hat erősen s a szer­vezet nem szók ja meg. gondolataikba voltak elmerülve. Most hogy a gyárak kürtői is elmaradtak mögöttük és a nyílegyenes országúton szaladt a kocsi, Anny Bruns megszólalt. — Az atyáim húsz éve intézetben van. Saj­nos, amig eszénél volt, addig sem törődött velünk, különben nem kellett volna szegény öcsémnek igy végeznie. Kisebb-nagyobb szüneteket tartott, amig elbeszélésének végére ért. Patrik Fitzmaurice feszülten figyelt és egyszer sem szakította félbe az őszinte vallomást. — Hiszen nagyon jó polgári családhói szár­mazunk. Mindig volt elegendő pénzünk. En­gem Parisban neveltetett az atyám, az öcsére pedig oxfordi diák volt. Parcinak kortársa, ezt tudja ... — Az atyám nagyon különös emiber volt. Gy ermokkor omibó 1 emlékszem, hogy az anyám nagyon sokat szenvedett miatta. Persze, a ké­sőbbi évekről már nincsenek ilyen emlékeim, akkoriban nagyon kevés időt töltöttünk ? szülői házban. Anyánk szája gyakran nyílt meg panaszra. „A sírba visz ez az emiber — mondogatta — meglátjátok, a korai sírba." Nem is bírta szegény anyus sokáig, bele­pusztult. Mi azonban mégsem haragudtunk az apánkra. Azért annyi szeretetreméltóság volt benne olykor-olykor, hogy ilyenkor el­feledtük rossz emlékeinket és megbocsátot­tunk neki. Aztán volt benne valami nagy­vonalúság, ami nemcsak nekünk gyerekek­nek imponált, hanem az idegeneknek is, akik vele érintkezésibe kerültek. Gyakran hallot­tuk vadidegenektől, hogy milyen zseniális ember az apónk és ilyenkor határtalanul büszkék voltunk rá. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom