Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-29 / 296. (3848.) szám
8 ^ES<OT-MaGÍAR.H1 RLOTr" Újból szabályozták a kisebbségi népoktatást Magyarországon Megszűnik a kisebbségi iskolák három típusa ■ A tantárgyak nagyobb részét a tanulók anyanyelvén fogják tanítani Budapest, december 28. A hivatalos lap szerdai szármáiban a kisebbségi tanítási nyelvű népiskolák ügyében megjelent 11.000—1935. M. E. számai kormányrendelet <ujabib fontos fejlődési fázist jelent a magyarországi kisebbségi iskolaügy. történetében. Amidőn több mint egy évtizeddel ezelőtt az akkori magyar kormány rendeletileg szabályozta a kisebbségi népoktatás ügyét, teljesen kaotikus (helyzettel állott szemben, amely folyománya volt a háborút követő zavaros időknek. Ennek a visszás helyzetnek annál is inkább véget kellett vetni, mert a népoktatás érdekei súlyosan szemedtek az alatt, hogy a ve- gyesajku községekben működő elemi népiskolákban teljesen hiányoztak az egységes el vek és módszerek a tárni tási nyelv tekintetűben. Ennek a zűrzavaros állapotnak megszűntetése érdekében a 4800—1923. sz. kormányrendelet mindenekelőtt elvileg szabályozta a kisebbségi nyelvnek a népiskolai oktatásban való érvényesülésének kérdését, még pedig az úgynevezett szülő jog elvének alapulvételével olyképpen, hogy valamely nyelvi kisebbséghez tartozó negyven tanköteles gyermek szülőjének (gyámjának) ezirányu kívánságától tette függővé a kisebbségi nyelvnek a népiskolai oktatásiban való használatát. Az említett kormányrendelet alapján ugyancsak 1923-ban az akkori kultuszminiszter három népiskolai típust állapított meg a kisebbségi nyelvnek a tanításnál való érvényesülése szempontjából. A szülők jogának elismerése mindenképpen helyesnek és fenn tartandónak bizonyult. De a tanítási nyelv szemponíjából megállapított típusok nem jelentettek végleges megoldást, aminthogy az akkori kormányzat seim tekintette annak. Az elmúlt évtized tapasztalatai arra utaltak, hogy az eddigi háromféle típus megszüntetésével egységes rendszerre kell áttérni, ami teljes mértékben ki keli, hogy elégítse a kisebbségek részéről támasztott jogos és méltányos kulturális igényeket és e mellett megfelelő biztosítékot kell, hogy nyújtson az állam nyelvének elsajátítására is. Ezek a meggondolások szolgáltak alapul a most megjelent kormányrendelethez. Az uj szabályozás szerint az anyanyelvi ég szülöföldismereti tárgyakat, valamint a számtani, természeti és gazdasági ismereteket a tanuló anyanyelvén tanítják, a magyar nyelvet és nemzetismereti tantárgyakat, valamint a testnevelést az állam nyelvén. A kisebbségi nyelven tanított számtani, természeti és gazdasági ismereteket a IV—VI. osztályokban magyar nyelven kell ismételni, a nemzetismereti tárgyakat pedig a kisebbségi nyelven. Az uj kormányrendelet az eddigi háromféle típusról az egységes kisebbségi oktatási rendszerre való áttérés határidejét akként állapítja meg, hogy az átszervezési eljárást legkésőbb az 1938—39. tanév megkezdése előtt kell lefolytatni az érvényben lévő jogszabályok szerint. Az uj rendelet, amely érintetlenül hagyja kedves és célszerű ajándék a negyedik Lévai Szakácskönyv, mely 164 háziasszony legjobb receptjeiből van összeállítva, összegyűjtötte és jótékony célra kiadta Rudnyánszky Olga Levice Léva, Honvéd ucca 57 sz. Megrendelhető ugyanott, ára 8 korona, portóval 9- korona. a kisebbségi szülők nyilatkozási jogát, lehetővé teszi azt is, hogy ott, ahol kisebbségi nyelvű népiskolai oktatás nincsen, de az egy- és ugyanazon nyelvű kisebbséghez tartozó legalább 20 tanköteles gyermek szülői (gyámjai) ezt kívánják, ezeknek a gyermekeknek a számára az amyanyelv mint tantárgy taníttass ék. Ezzel a rendelkezéssel a rendelet módot nyújt még az egész csekélyszámu kisebbségi szórványoknak is az amyamyelv ápolására. Végül leszögezi az uj kormányrendelet azt, hogy azokíban a községekben, amelyekben a magyar anyanyelvű tanulók számára magyar tanítási nyelvű népiskola nincsen, ezeknek a tanulóknak magyar nyelven leendő oktatása az érvényben lévő jogszabályok szerint (biztosíttass ék. Sebesi Ernő: TELEFONPÓZNÁK Végtelen huzalokkal delejes füzérbe fogrdríok, Roppant testvériség leszül közietek végig a glóbuszon. Hegyi terepekre felágaskodtok, lápos igoványon átgázoltok, Mégis: a zsivajok tengerén elsüllyed zümmügéstek. Nem kedvellek benneteket. A dolgok felett álltok, Isteni közönytök versenyt fütyül a széllel Mialatt átvonul rajtatok sikolíva-zugva a Hír. Örök készenlétben vagytok ti furcsa felkiáltójelek, Véletlenségek titkos tartályából folyton csurog az áldás: Az átokba fogant zsongitó, gyilkoló sző. Ti mégse rezzentek össze ha könnyelmű találkák Kérdőjeles fonalát gombolyítják fejetek fölött. Érzékeny, finom porcellántokat minek bitoroljátok? Nem rendültök meg, hogy katasztrófák sötét táltosai Véres irammal vágtatnak rajtatok át, Akkor is álltatok veszteg, meg se moccanva, Mikor egy uj Apokalipszis mennydörgő Uzere'ét Zuhanyozta le ránk néhai kifencszáztizennégyben?! Érzéketlen póznák, most emberszámba veszlek S mondjátok meg őszintén; akkor is csak szenvtelenü! Fogtok meredni az égnek, ha egy ritka, ideges percben E földre örökbékét telefonálna az Isten?! Modjátok, korhadt póznák, zümmögjétek el: Altkor is csak szürke karók lesztek Betyár viharokkal küzküdő, diszkréten hallgató karók, Miket Istenhez vezető ösvényén porba s hamuba ver be az Ember?!? Kassa, december vége. Ha a különböző fajtájú, nemzetiségű és vallásu embereket egy közös célba lehetne tömöxiteni, akkor a nemzetek, népek, fajok és vallások között tátongó, igen sokszor véres, halálos ellentéteket egyszerre ki lehetne egyenlíteni. Példa reá a filatelisták szövetsége, amelynek tagjait a bélyeg szeretete, a gyűjtés vágya, a különlegességek keresése a világ legellentétesebb részeiben is, nyelvre, vallásra, meggyőződésre és más egyéb, embereket szét- és elválasztó szakadékokra való tekintet nélkül összefűz és egybeolvaszt. így például, ha valaki belép a filatelisták kassai egyesületébe, a „Cassovia“-ba, itt nem lát haragosan egymásratörő vitatkozókat, hanem békésen, egyetértésben összebújó alakokat, akik egymással csereberélnek, fejüket összedugva egy kis bélyeg fölé hajolnak és minden érdeklődésüket és figyelmüket ez a bélyeg köti le, melyet jobbról-balról, elülről-hátulról megvizsgálnak, nagyitóval megszemlélnek és komoly arccal kimondják az Ítéletet: jó-e vagy hamis, tökéletes-e vagy hibás? Egy begyürt fogacska már értéktelenné teszi a máskülönben igen drága bélyeget az ő szemükben. Ez a fontos: legyen a bélyeg hibátlan. Minden egyéb külső zaj: emberek tülekedése, acsarkodása, politikai .nyelvi és vallási ellentétek által szított türelmetlenségek ide nem hatolnak be. Egyébként látogatásunk estéjén enyhe izgalomnak pírja ülte meg arcukat és kedélyüket. Karácsonyi sorsolás veit oka ennek a szokatlan felhevülésnek. Minden tag ugyanis két koronáért sorsjegyet vásárolhatott és minden sorsjegy nyert, még pedig két koronánál nagyobb értékű bélyegeket. A tagokat különösen az első dij érdekli. Az 1926. évben kiadott szokolkongresszusi sorozat, melynek értéke ma 70—80 korona. Bélyeggyűjtő szemében nem is ez a nagy ár teszi különösképpen értékessé ezt a sorozatot, hanem az a körülmény, hogy ma már ritka, nehezen szerezhető be. Emiatt évről-évre ugrik felfelé ennek a sorozatnak az ára. Valamikor hat korona 50 fillérért lehetett kapni. Ma tízszeresnél nagyobb áron jegyzik a bélyegbörzén. És örül az a szerencsés gyűjtő, aki szenvedélyét egy ilyen sorozat beszerzésével kielégítheti. Szóval az egybegyült tagokat is csak ez az első dij érdekelte. Az asztal főn ül a vezetőség: ÍKonecny Erich elnök, Dudik titkár és Szekeres főintéző, akik hivatalos komolysággal és precizitással vezetik le a sorsolást. A nyerők között — amint ez már ilyen alkalmakkor meg szokott történni — vannak elégedettek és panaszkodók. Van olyan, aki nyereményét azonnal áruba bocsátja. Más elcseréli. A harmadik gondosan tárcájába rejti. A negyedik boldogan állapítja meg, hogy éppen a nyert bélyegek után vágyakozott. Az ötödik egész életét kisérő pechjét emlegeti, amikor éppen azt a bélyeget nyerte vissza, melyet az egyesületnek sorsolásra eladott, mint feleslegeset. A hatodik éppen olyan ország bélyegét nyerte, melyet nem gyűjt. Mert legtöbbjük speciális bélyeggyűjtő. Arról ugyanis már a bélyeggyüjtés legkezdetén letett, hogy minden ország, minden földrész bélyegét magáénak mondhassa. Ez a vágy csak milliomosokat ejthet kisértésbe. Középosztályhoz tartozó, korlátolt anyagi viszonyok között élő filatelista csak egy, legfeljebb néhány ország bélyegeit igyekszik teljes számban beszerezni. Még igy is nagy akadályok gördülnek eléje. Vegyük csak például a legközelebb eső országot: Csehszlovákiát. Ennek az országnak is vannak már olyan ritka bélyegei, melyek nehéz százasokba, ezrekbe, sőt tízezrekbe kerülnek. Ezeket a drága bélyegeket a régi magyar és osztrák bélyegek között találhatni, melyeket 1919-ben csehszlovák bélyegzővel átnyomtak. Ezek a csehszlovák bélyegek arisztokratái, melyek beszerzése az álmok országába tartozik egy közepes körülmények között élő filatelista számára. És ha valahogyan, óriási nagy áldozatok árán mégis hozzájut valamelyik ilyen fajtájú drága bélyeghez, nem tud tiszta szívből örülni szerzeményének, mert mindig ott kellemetlenkedik az a bizonytalanság, nem hamis-e az átnyomott bélyegje. Ezeket a bélyegeket ugyanis nyakra- főre utánozzák. Éppen magas árfolyamukért érdemes hamisítani. És ma olyan a helyzet, hogy ezekkel a hamisításokkal elárasztották az egész bélyegpiacot. Ha tehát valamelyik filatelista hozzájut egy ilyen értékesnek kikiáltott bélyeghez, még csak meg sem meri mutatni társainak, nehogy kinevessék jóhiszeműségéért. Ezért az igazi filatelista nem reflektál ilyen felülnyomásos, vagy első repülő csehszlovák bélyegre. Nem ad reá pénzt, hogy bosszúságot és gúnyt kapjon érette cserébe. Egyébként is a bélyeghamisítás minden országban dívik, amint divatos a képhamisitás. Határozottan jövedelmező üzletnek bizonyul a 1935 december 29, vasárnap. ritka bélyegek utáncsinálása. És a drága bélyegeknek éppen úgy megvannak a maguk csalhatatlan szakértői, mint a képeknek mű- értői. Persze a szakértők is csalódhatnak. De hát ez már emberi gyöngeség! A hiszékeny gyűjtőre nézve pedig lesújtó csapás és kár! Ennek ellenére vannak teljes, illetőleg majdnem teljesnek mondható csehszlovák bélyeg- gyűjtemények. így dr. Reznicsek csehszlovák bélyeggyüjteménye híres. Konecn^ elnök a tiszta, használatlan bélyeggyüjteményével nyerte meg a szakértők tetszését és elismerését. Általában a csehszlovák bélyegeket majdnem mindegyik hazai bélyeggyűjtő szorgalmasan és lelki- ismeretesen szedegeti össze, bár külföldiek is szívesen állanak bélyeggyűjtőinkkel cserébe, kérve az ő bélyegeikért a mieinket. Tekintélyes bélyeggyüjteménnyel rendelkezik Kassán Szekira kormánytanácsos, aki Európa déli országainak bélyegeit gyűjtötte össze. Dite pénzügyi főtanácsos francia bélyeggyüjtemé- nyével vált híressé. A kör tagjai közül az elnökön kívül Szekeres. Dudik, Deutsch Artúr és többen mások sokra értékelt gyűjteményeikkel tűnnek ki. Kassa városában elsősorban Mutt- nyánszky, Eschwig-Hajts Lajos, Buchner Béla és Brodszky nyugalmazott ezredes bélyeggyüj- teményét értékelik igen magasra. Paulicsek vasúti főtiszt, Szlavik vasutigazgató, Sauberer és még néhány más szerencsés bélyeggyűjtő is nagyértékü gyűjteménnyel dicsekedhet. Van olyan bélyeggyűjtő, aki gyűjteményét a bank trezorjában őrzi. Félti a tüztől és a rablóktól. Van olyan gyűjtő, aki bélyeggyüjtemé- nyét most oszlatja fel, mert árából telket és házat akar venni. Azt mondják róla, hogy kívánsága hamarosan teljesedésbe fog menni, mert bélyegjei nagy kelendőségnek örvendeznek. Mindez csak azt igazolja, hogy a bélyeggyüjtés nem teljesen ki- dooott pénz, hanem olyan csendes takarékpénztár, mely néha busásan meghozza kamatait, ha valaki a gyűjtéshez ért és beleviszi a szivét és törhetetlen akaratát. Általában azt tartják, hogy a bélyeggyűjtők a világ legbékésebb, legszerényebb, legkönnyebben kielégíthető teremtményei, akik a leggondosabb, otthonülő családapák, vagy ha még fiatalemberek, akkor nem tékozlók, nem dőzsölök, hanem csendesen gyűjtik a bélyegeket, ezzel a pénzt a jövendő telekre és házra. Mégis felháborodott tűzzel beszélnek a posta ellen, amely semmiben sem támogatja őket, sőt sok dologban egyenesen ellenük tesz. így a kassai postán nem lehet kapni sarokbélyegeket. Mire a bélyegivek eladásra kerülnek, a postások ösz- szejátszanak egymással és a sarokbélyegeket maguknak biztosítják. Hiábavaló minden tilta- kózás, minden ügyeskedés, a postások a forrás mellett ülnek, igy kinevetik a filatelisták igyekezetét Azután a lebélyegzés alkalmával a postások olyan elővigyázatlanul ütik a bélyegekre a feladás helyét és idejét feltüntető bélyegzőt, hogy a bélyegek használhatatlanságig bepiszkolódnak és értéktelenné válnak. Külföldön erre már jobban ügyelnek. Csehszlovákiában egyes postások egyenesen virtust csinálnak abból, hogy a bélyegeket minél jobban befeketítsék. A filatelisták különös nyomatékkai hívják fel erre az abuzusra az illetékesek figyelmét. Végre is az államnak jelentős haszna van a filatelisták szenvedélyes bélyegéhségéből, annyit joggal elvárhatnak tehát, hogy a posta mindenben előzékenyen szolgálatukra álljon és a bélyeggyüjtést megkönnyítse. Ha az államoknak nem volna hasznuk a mind általánosabbá váló bélyeggyüjtsésből, akkor nem bocsátanák ki olyan szorgalmasan az uj bélyegeket, amelyek némely országban, mint Olaszországban, Németországban és Oroszországban szinte már beteges mértéket öltenek. Minden legcsekélyebb alkalmat megragadnak arra, hogy uj bélyegekkel keserítsék el a bélyeggyűjtők csendes örömét. Tisztára megállapítható, hogy ezek az országok egyenesen a bélyeggyűjtők zsebére csinálják és bocsátják ki az uj sorozatokat. Hogy ez mennyire igaz, igazolja az a tény, hogy Németországban devizaengedélyekkel sújtják a bélyeggyűjtőket. A külföldre menő leveleket felbontják. A tiszta bélyegeket elkobozzák és a feladót, ha ki tudják nyomozni, irgalmatlanul megbüntetik. Szóval a tiszta bélyegeket úgy kezelik, mint készpénzt, melynek kivitelét engedélyhez kötik. Ennek az a szomorú következménye, hogy a tiszta német bélyegek ára mind magasabbra szökik a világ többi országaiban. De vannak még ennél is szomorúbb tapasztalatok, melyek dühbe hozzák a békés filatelistá- kát. Vannak országok, ahol a bélyegeket egyszerűen kilopják a levelekből. Egy Balkán-országból még ajánlott levélben is ritkán kapja meg a cimzett a küldött bélyegeket. Egyszerűen eltűnnek. Nincs kin keresni. Nincs, akit ezért felelősségre lehetne vonni. Ebbe a megváltozhatatlan ténybe bélyeggyűjtőinknek lesújtó érzéssel bele kell nyugodniok. Bele is nyugosznak. Annál nagyobb lelkesedéssel és igyekezettel vetik magukat a többi országok bóyegjeire, hogy minél előbb elérjék a tízezres bélyegszámot, mert körükben csak az a tekintély, akinek legalább tízezer különféle bélyeg díszíti albumát, de legalább egy ország „teljes". KELLER IMRE. Karácsonyi örömök a kassai bélyeggyűjtők köztársaságában Már Csehszlovákiának is vannak drága hélyegrtíkaságai
