Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-29 / 296. (3848.) szám
1935 december 29, vasárnap. A történelmi Pázmány és egyetémalapítésa Irta: Dr. Porubszky Géza plébános, nemzetgyűlési képviselő (A tanulmány első részét karácsonyi számunkban közöltük.) II. Szép jellemvonása Pázmánynak, hogy nem ismerte a jelenkor égjük politikai bűnét: a sovinizmust, a nemzeti türelmetlenséget. A Bethlen-fölkelés idején 1626-ban emlékiratban kéri a királyt, hogy állitsa vissza a cseh, morva és ausztriai rendek szabadságát és elégítse ki jogos követelményeiket. (Primási levéltár.) Tehát nemcsak hazája szabadságára gondolt, hanem a történelmi országok szabadságára is. Az esztergomi káptalan levéltára őrzi Pázmány Péter alapitó oklevelét, melyet 1632-ben a nagy- szombati szlovákok templom építésére tett. Mint főpásztor nem tudta nézni, hogy a szlovák hívek. télviz idején a templom túlzsúfoltsága miatt a templomból kiszoruljanak. ,,Ezért a nagyszombati szent Ferenc-rend templomának építésére 3000 forintot tett le (akkor nagy pénz volt!) azon kikötéssel, hogy ott vasár- és ünnepnapokon szlovákok által fizetendő káplán mi- f sét, szlovák prédikációt és hitoktatást tartson." | (Fraknói III. 379.) A magyar Pázmányt ezen intézkedése, még dr. Kolár pozsonyi egyetemi tanár szemében sem teheti meg szlovákká, se szlovák öntudatuvá. Pázmány se többet, se kevesebbet nem tett füveiért, mint amire most is minden katolikus főpásztor egyházilag kötelezve van, hogy tudniillik gondoskodjék arról, hogy hívei az Isten igéjét saját anyanyelvükön hallhassák és a hitoktatás a tanulónak nemzetiségi nyelvén legyem * Pázmány mint iró legtermékenyebb kortársai között. Harmincnégy munkája közül mindegyik | a maga körében nevezetes jelenség. És a 34 2 munka közül huszonkettőt magyar nyelven irt, a többit latinul. Toldy Ferenc azt írja róla, hogy „ a magyar nyelvnek nem várt, előre nem láthatott kiképzést adott. Ö a mai könyvnyelv megteremtője." A magyar közművelődés terén az egyetem, két papnövelde, több gimnázium és konviktus alapítása által uj korszakot nyit. A mohácsi vész után teljesen elhanyagolt katolikus tanügyet Pázmány hívta uj életre és ezáltal megvetette a jövő kulturális emelkedés alapját. A magyarországi tudományos kiképzés teljessége kedvéért 100 ezer forintos alapítvánnyal saját költségén alapítja 1635-ben Nagyszombatban az első magyar egyetemet, amely immár 300 éve hirdeti Pázmány Péter halhatatlan érdemeit. Az egyetemalapítás intencióját ezen két szóba lehetne tömöríteni: „pietati et scientiis" — ,,a vallási jámborságnak és a tudománynak." Szándékait az alapitóokmányban Pázmány maga így irja meg: ,,Midőn gyakorta aggódva elmélkednénk afölött, miképpen kellene elő- mozitanunk a katolikus vallás terjedését Magyarországon s egyúttal emelni a nemes magyar j nemzet díszét: legbiztosabb eszköz gyanánt tűnt I fel előttünk, egy tudományos egyetem felállttá- J sa, melyben a harcias nemzet erkölcsei szelídülnének, s az egyház és állam igazgatására alkalmas férfiak neveltetnének." (Fraknói III. 155.) Az egyetem helyére nézve Pázmány egyideig habozott Pozsony és Nagyszombat között. Nagyszombatot az ottani jezsuita kollégium miatt választja és óhaja, hogy az egyetem ennek tagjai közül nyerje tanárait és a jezsuita tantervezet alapján vezettessék. Pázmány megegyezett abban, hogy az egyetemet a török kiűzetésének esetére az esztergomi egyházmegye más alkalmasabb helyére lehessen áttenni. (Ala- pitóokmány.) Ez meg is történt Mária Terézia uralkodása alatt 1777-ben. Az a körülmény, hogy Mária Terézia idejéig az egyetem tanárai jezsuiták voltak, nem zárta ki a tanulók sorából se a másvallásu, se a más nemzetiségű hallgatókat. Az a beállítás pedig, mintha a Páz- mány-egyetem csak 1777-ben Budára való áthelyezésével nyert volna magyar jelleget, téves dolog, mert az egyetem jellege kezdettől fogva magyar volt. Az egyetem magyar karakterét nem a föld adta, melyen az épület állott, hanem az alapitónak a szelleme. Pázmány egy másik jeles alkotása, a Pázmány-intézet 1623-tól mai napig Becsben áll, de osztrák intézménnyé osztrák földön se vált soha és a bécsieknek sohasem jutott eszébe, hogy azt osztrák intézetté sajátítsák ki. Az egyetem ünnepélyes megnyitása 1635 november 13-án volt. Ez alkalomra a főpapság és nemesség számos kiváló tagja gyűlt Nagyszombatba. A világi urakból jelen volt: Esterházy Miklós nádor, Homonnai János országbíró, Pálffy Pál kamarai elnök, Bafctyányi Ádám főkapitány, Csáky László, Erdődy Gábor, Esterházy Dániel és István, Forgách Ádám, Nyáry Lajos, Wesselényi Ferenc és mások. A hivatalos vendégek és a nagyszámú nép előtt maga Pázmány mond szentmisét. Az avató beszédet az egyetem dékánja, Jászberényi Tamás atya tartja. Beszédében kiemeli az üdvös hatást, melyet a tudományos intézetek az ország jólétére gyakorolnak. majd áttér a bíboros főpap érdemeinek a magasztalására. „Oly számosok és nagyok — igy szólt — a magyar haza körül szerzett érdemeid, hogy kétségek támadnak lelkemben aziránt, vájjon a te kezed volt-e az, meJy- lyel szent István a maga müveit létesítette, vagy pedig a nagy király keze az, mely a tiedben feltámadott, uj áldásokkal elhalmozandó Magyar- országot? Szemlélve a növeldéket, melyeket az az ifjúságnak, a kollégiumokat, melyeket a szerzetesrendeknek, a templomokat, melyeket az ég szentjeinek emeltél: ki ne dicsérné királyi bőke- züségedet? Azonban, ha nem csalódom, az egyetem megalapítását minden egyéb müveid fölé helyezed, Uj müved dicsősége osztatlanul a Tied, ebben nem lesz vetélytársad." (Fraknói Katona után Hist. Crit. XXXI. 7351.) Jászberényi atya Pázmány dicséretében nem ment túlzásba. A pápa is, a király is Pázmány bőkezűségét ,,fejedelmi"-nek nevezi. Pázmány egymillió forintnyi adományt hagyott jótékony, kulturális és közcélokra. Végrendeletében nem feledkezett meg a szegényekről sem. Érdemeden helyre csak az a 100 ezer forint ment, amit családi fényének emelésére, unokaöccsének, egy morvaországi földbirtok formájában hagyomá...TiiTmii minii—iiinn iwimnnnriiiiiiii in ■ iiirumr-Tinnr-t-rn i n ” ór iási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSice • • Üveg — porcellán — villany csillárok! llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllinilllllllllllHllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMIIIHIIlllltl^llllll^ll^^ Modern képkeretezés, üvegezés RlilllllllllllllllllinilllllHIIIIIHIIIIIIllllllillllM Telefon 2423 Alapítva 1833 nyozott. Miklóst grófi rangra is emelték, de ez se a rangra, se a birtokra nem volt méltó. Pázmány az egyetem alapítását alig néhány éwel éli túl. Lassú betegeskedés után 1637 március 19-én Pozsonyban elhunyt. Hullája az érseki palota egyik termében került ravatalra egyszerű fakoporsóban és bebalzsamozatlanul, amint végrendeletében kívánta. Fejére jezsuita formájú fekete posztó-qadrátum volt elhelyezve. Testét jezsuitaszabásu vörös damaszk reverendába öltöztették. Lábait egyszerű bőrcipők födték. Végső óhaja szerint ékszer és főpapi jelvények nélkül helyezték koporsóba. Tetemét — Elbeszélés —Jankóbaín fennakadt a kiállté®. Miár majd a konyhaajtóig ért <V éppen be akart, szóink mikor a kisfiú ráérné lte az ostort. — Gyára.., Gyüa!... A széles udvaron semlkase volt más. A kutyák a kertben bameunoztak. Észre se ‘vették, hogy Jankó, a drótos beódalgott a fca/puajtón. És már ráhúzott volna a csípős sziliostormai a kisfiú, ha Jankó ritka ügyességgel el nem kapja a kezét. — Urficska, ne üssön! Én nem vagyok se ló. se ökör! Az urficska szeme kerekre tágult. Még neki semkise mondott ellent. A kezét meg pláne sern- kise merte megfogni a cselédség közül, ha ütni akart.. Ki akarta rántani karját a drótos markából de az erősen fogta. Már ekkorra a kutyák is észrevették a hívatlan vendéget és nagy lármával közeledték. Jankó megrémült. Előbb a falhoz ugrott és hátát odatámasztotta, majd kicsavarta a sikon- gó urficska kezéből az ostort és nagy gyakorlattal! csapkodott maga körül, hogy elterel jé a megvadult ebeket. A két kutya azonban hevesen ostromolta. A kis fin bámészan nézte a jelenetet. Már néni is haragudott, amiért Jankó elvette az ostorát. Tetszett neki ez a viaisfcodás. Zsebredugott kézzel állott a.z udvar közeliiét és kedvtelten nézte a kétségbeesett küzdelmet. Úgy érezte, hogy ezt a viadalt ö döntheti el Egy szavába került és eldönti. Csak rászól a. kutyákra és a drótos megmenekül csattogó fogú támadóitól. Ezt a mentőszót azonban minél későbbre szerette volna hagyni. A végsőkig szerette volna fokozni ezt a harcot, mely mégis csak a kutyák győzelmével járt volna. Jankó könyörögve nézett az urficskára. Szemében annyi bánat volt, hogy a kisfiú lesütötte előtte .a tekintetét. Elhatározta, hogy véget vet a háborúnak és kidüílesztette a mellét: — Bodri-i-i!... Bundá-á-á-s!... Éles gyermeikhangja tullharsogta a kutyák ugatását, A két állat hátranézett. Még valkkon- tott néhányat s azizal nagyokat Tüsszentve, ko- ródott el a kert felé. A konyhaajtóban a cselléd állott, — Nincs drótozni való, bácsi! Jankó az ostort nézte. Finom kis ostor volt. Végigsimogatta tekintetével. — Milyen jó lenne az én ki6 poronty óimnak .. Csak úgy magának jegyezte meg, aztán- odanyujtotta az urfinak. — Köszönöm szépen, urficska. A kisfiú elvette. A háta, mögé dugva állott, a drótos elé és megkérdezte: — Bácsi! Magának is van fia? —• Van bizony, unficskám!-— És hol van? —- Otthon van, unficskám, a falábam — Szép? — Nekem nagyon szép. — Olyan, mint én? — Olyan ... éppen olyan... És e,llágyult tekintettel nézett a kisfiúra. Hat hónapja nem látta a magáét. Nem volt alkalma, pazarolni rá atyai érzéséből semmit. Azért nézett mindig olyan szeretettel miniden kisfiúra. A magáét is látta benne. — Már biztosan ilyen nagy...— állapította meg magában Hykor-olykor, ha eggyel találkozott az uocáü,a. Jólesett neki ez az összehasonlítás. Irta: Rácz Pál A kisfiú közelebb .húzódott. — Szereti bácsi.azt a kisfiút: — Szeretem ... A kisfiú szája lepittyedt. —- Nekem nincs apukám... A drótois arca megnyúlt. Sokáig szófián nézett a gye rímekre. A finom, sáppadt bőrön át látta a halványkék ereket. Jól megnézte. A szénné, akár a (kis Jankóé, otthon. Meg a keze. Csak a Jankó'é klcsat piszkosabb ... És a két vézna lába. A kis Jankóié is éppen ilyen... Meg a haja. Ha valamivel borzasabb lenne, a Jankóes- káét látná... Körülnézett és a, tornácra telepedett. Maga melllé tette a drótokat és fe,ls óhajtott: A kisfiú elébe guggolt, —■ Miért busul, bácsi? —■ Busuilok urficska, mert már régien nem láttam aiz én JanJkócsikámat, aki mindennap vár engem a kapuban. A kisfiú megtörölte az ormát — Nekem nincs apukám ... Jankó most már felfigyelt, — Meghalt talán, urficska? — Meghalt... Még kicsi voltam, mikor meghalt ... Feilállott és a, drótos térdéhez támaszkodott. — De Jank ócskának vau mamája, ugye? — Van, urficskára, hogyne volna... És lesz •testvérkéje is nemsokára... A kisfiú az ostornyiéllel köröket rajzolt a porba. — Nekem nincs testvérkéim ... A drótos meleg tekintettel simogatta a kisfiú arcát. Sajnálta. A kisfiú megfogta a zsíros kalapot és leemelte a Jankó fejéről, — Juj, milyen nehéz ez a kalap! A drótos meghatódva dicsekedett: — Az ,én Jankóm is igy szökött a kalapommal játszani, ha hazamegyek ... A fiúcska figyelemmel nézegette a kalapot és mintha magának' suttogná, felelte: — Én nem tudok ilyennel játszani... Nekem nincs apukám ... A drótos atyai megértéssel ölelte át a kisfiút, aki akkor már az öltéibe telepedett. — Szegény urficska, szegény urficska.. . A kisfiú büszkén jegyezte meg: — Én gazdag vagyok. Nekünk sok pénzünk van... A drótos lemondón bölcseikedett: — Hiába van pénz, ha nincs se apa, se testvérke ... A kis fiú a Jankó borostás áliáit tapogatta, — Te jó apa vagy? —• Én jó vagyok. És elővette a tarisznyáját. — Nézze csak urficska! Az én Jankócskám- naik már vettem is valamit... Hogyha majd hazamegyek, örüljön neki... Egy csinos kicsi szattyánbőrta.risznyát húzott elő az avas szalonna, és barna kenyér közül. ■— Ügyi, szép? A kisfiú még szorosabban fészkelődiött a drótos öllébe és mohón kapott a tarisznyácska után. — Muti csak? A nyakába akasztotta és úgy gyönyörködött A drótos egészen hozzáhajolt, Durva arcát hozzádörgöltie a fiúcska selymes bőréhez. Izmos karjával átkarolta és magához szorította. A kisfiú tűrte. Minden figyelmét a cifrán varrott kicsa tarisznya, foglalta le. — Ha apukáim lenne, ő is venne nekem ilyet, ugye? Minden megindulás nélkül kérdezte és csak a káptalani templomba vitték és ott a templom szentélyében, alamizsnás szent János ereklyéi alatt nyitott sírboltban a föld mélyébe helyezték. (Fraknói Knauz N. után: III. 298.) Aminő puritán volt életében, olyan halálában. Disz, rang, cicoma nélkül veti oda testét, mint más egyszerű halandó, a mindent felőrölő enyészetnek. Csak a testét, amely a bíboros léleknek volt a hordozója. Lelke átvilágít a magyar GÉNIUSZON és országhatárok felett, — amerre csak járt, dolgozott és alkotott, — időtlen időkig fogja hirdetni, hogy csak az emberek halnak meg, — de az ESZME — örökké él!!! akkor csodálkozott ©1, mikor a drótos szemében két könnycseppet látott. Bizalmasan hajolt hozzá és megkérdeizite: — Bácsi, te sírsz? A drótos sziipákoJni kezdett és hirtelen kiírna-- zeolifca szeméből a két árulkodó könnycsep' — Milyen jól áll urficskánaik ©z a ta nyácsika... A kisfiú végiigsirmogatta a tarisznya pirossz alt yán fedelét. — Hátha még látná urficska. mi van benne! És felnyitotta a csattot. A tarisznyácska fenekén egy pirosnyelü bicska húzódott meg. — Ni-i!... Kiskés! — öirvenidezeít a fiúcska és kivette. —- Jaj, nem szabad — figyelmeztette a drótos, — megvágja a,z ujjacskáját! — Oh nem! Csak megnézem. Kezébe vette és forgatni kezdte. — Add nekem, bácsi! A drótos szive elszorult. —- Szívesen adnám, de akkor mi lesz az én Jankócskámnak? ... Ezt fogja neki a Jézuska hozni... —- Odaadom érte ezt az ostort. A drótos szégyenkezve tiltakozott: —- Azt nem szabad, azt. nem szabad. „. A kisfiú sajnálkozva ejtette vissza a- bicskát a kis tarisznya fenekére. — Ha lenne apukám, venne ő nekem... Most már szomorúan mondta és leemelte nyakából a kis tarisznyát, — Itt van bácsi, vidd ed a Jankóoskána.k. Aiztán kibontakozott a karjai közül és a zsebébe nyúlt. — Nekem van pénzem ... Eszébe jutott valami. — Várj csak bácsi, mindjárt jövök! És elfutott a kapu felié. A drótos utána nézett. Lelke már ott járt. valahol a hegyek között, a vízmosások mellett a kicsi szétszórt faluban és kereste a házukat... A házukban a kis Jankócskát, meg az anyját, a kicsi, csinos, gömbölyű asszonyt... Hat hónapja nem látta őket és úgy szeretné már látni... Vájjon fiú •lesz-e, vagy leány? ... A két kutya ismét előkerült Körülszaglászták Jankót, Az egyik rá is nyalt a kezére.- A másik meg farkát csóválva, nyalta a száját és féilábát barátságosan tette fel a Jankó combjára. Jankónak ettél eszébe jutott, hogy neki is van otthon egy kis borzos kutyája. Még neve sincs, mint ezeknek a kényes városi ebeknek. Kenyeret kotorászott ki a tarisznyá jából és megkínálta vele a kutyákat. Megszagolták, de nem fogadták el. A kisfiú ismét előkerült az uccáról. A drótos •elé állt és úgy mutatta: — Ezeket neked adom, bácsi! Vidd el a Jan- kócskádnak ... Mondd meg neki. hogy én küldöm ajándékba ... Az én pénzemért vettem ... A kisfiú egyik kezében egy szál gyertya, a másikban egy doboz gyújtó volt. Ezt találta a legérdekesebb ajándéknak. Jankó utánakapott a gyermeknek, magához ölelte és ahol csak érte, csókolta, csókolta. .. A gyermek megijedt. S'kongva tolta el magától a tolakodó embert, majd felkapta az ostort é6 minden erejéből az arcába vágott. A zajra a kutyák ismét ugatni kezdtek, a cseléd pedig kiszólt a konyhából: — Tibiké, jöjjön be! Maga pedig, bácsi, takarodjék a .dolgára ... Jankó, a drótos szó nélkül hajolt le. Felemelte a drótköteget. Mintha mázsás súlyt tett volna a vállára. Sohase volt ez olyan nehéz, mint most... csak most... Elfordította arcát, hogy ne lássa a kisfiút megindult a kapu felié. Tibi utána bámult. Nem tudta, miért nézi és nem tudta, mi táj- diulit meg benne valahol, mikor elmenni látta .. ,
