Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-25 / 294. (3846.) szám
25 4 / fi 1935 december 25, szerda. iraszt, mit tud mégisl Ha nem látta volna, hogy nő, dagad a szeme előtt a zacskó, amiben az ezüstpengőket, papírszázasokat gyűjti, már régen közéjük csőrdit, már régen megmondja amúgy Isten-igazában ... Mit akar megmondani? Hogy nem smakkol többé parasztnak lenni, hogy szoritja ez a nyomorult csizma, hogy igenis, ki akar menni a nagy világba, úgy, mint más közönséges ember, kopott pantallóban, sportsapkával a fején, nem akar falusi cifraság lenni. Vásári komédia, akit megbámulnak, középre állítanak, hadd lássa mindenki, hogy ez is létezik! Fújtatva szedte a levegőt, szúró, facsaró szégyen markolászta a mellét. Mi lesz akkor a földdel? A földdel, amelyet kiszemelt magának, amely ott terpeszkedik, hivogatóan. kitártan, zsírosán az ő keszeg holdacskái mellett. Elárulta volna a földjét csak azért, hogy piszkos emeleteket lásson, égbe pöffeszkedő házakat? Nagyot nyelt, karját kilóditotta, feleslegesen erős mozdulatokat végzett, hogy lerázza magáról a gondolatait. Azontúl kettőzött alázattal, sunyin viselte a magasan gombolódó, lila parasztinget s a kiállítási termekben kalapja mellé tűzte Kende ur csokrétáját és vigyázott, hogy semmitse értsen meg abból, amit az urak körülötte beszélnek. ♦ Az, hogy Vajkó Gábor megvette a földeket egészen a szeles-pusztai határig, nem hagyta nyugton a parasztokat. Ott hagyták a munkát, egész nap csodájára jártak, megszállott embert láttak benne, aki kezevonásával földet varázsol, mig ők hajnaltól késő estig munkában gebbed- nek, mégis csak annyijuk van, amit épp megesznek. Vajkó Gábor idegenül nézte őket. Erezte, hogy megint egyedül áll, Pesten lefelé csodálták, itt meg felfelé, de mindegy az, itt is, ott is lélekegyedül, magáraszakadva maradt, hol van ő otthon? Kiment a csűrbe, körültopogta a deszkafalakat, helyet keresett, ahol nekidurálva, elfelejtkezve kifestheti magából a keserveket, színekbe dobálhatja a bánatát... „Rossz a világítás", dörmögte végül és marokra gyűrve a pasztellpapirost, amit Pestről hozatott magának, fanyar szájízzel, fejfájósan menekült kifelé. Csakhogy a föld megvan, vigasztalta magát, ha sehogyse akart menni a munka. A föld, amit a képekkel szereztem ... A portékával ... Belényilallott Melyik az igazi? A föld ... vagy az a másik? Valóban csak portéka, semmi több? Nem tulajdon gyereke, aki belőle szakadt, aki a lelkében fészkel, busitja és jókedvre deríti? Mért vált meg tőle? Mért adta oda pénzért, meg rongy dicséretért, amiket az újságban kinyomtatnak?! Nehezen szedte a levegőt, pedig a mezők felől jószagu, párás szél fujdogált. A tehenek kolompjai súlyosan rázták a fülébe: csa-ló, csa-ló ... Ment, futott, ahogy csak a lába bírta. Igen, ez mind az övé volt, ott lejebb is, ahonnan már ellátni a városig, az is az övé, rengeteg birtok, csupa jó szántó, vastag termő talaj ,.. De mit adott érte? Minden ott maradt a Kendéék sokszögletű lakásában, meg az aszfalton elhullajt- va, minden, ami a lelkében volt s ő itt áll, üresen, mint a kicsépelt buzaszem. Napokig bandukolt kókadt fejjel, mintha pancsolt borral itta volna le magát. Nem érezte izét sem a munkának, sem az ölelésnek. Végre megemberelte magát, vizet locsolt a fejére és elővett egy nagy árkus papirt. Vitte a keze. úgy, mint egykoron, csurgott, ömlött, patakzott megtépázott lelke s már-már azt hitte, visszaérkezett valahová, ahol béke és rend van... De hirtelen mintha meglökték volna, messzire tartotta magától a féligkész képet és összehúzott szemmel motyogta: a kompozíció... a kompozíció el van nibázva. Megdöbbenve elhallgatott. Igen, a Kende ur szavai voltak ezek, meg a többi uraké, amiket azért is megtanult, azértis! De valahogy újra a nyelve alá tolakodott az a kesernyés nyál, a képet eltépte s lógó kezekkel ült, mig csak be nem sötétedett. Akkor aztán elindult a földjére tulegyenes, marcona léptekkel ment szemlét tartani, vigaszt keresni. Lilásveres este volt, az égen nagy, kamasz, ügyetlen felhők lomháskodtak a házak ereszén, hosszú ru- dakon napsárga kukoricacsövek száradtak, a templom előtti lócán Vajkóné ült összegubbasz- kodva, kendőjébe süppedve. Vajkó Gábor megállt, nézte a mozdulatlan tájat, az eget, a házikót. az öreganyját és azt gondolta: szép moti- yum. Aztán lehuppant a földre, haragos, erős sirás rázta a mellét, mint gyerekkorában, amikor el-J eresztette az édesanyja kezét és eltévedt a kassai nagyvásárban ... 18SB——«— M— A Kis Magyarok Lapja rejtvényszelvénye----------$***»---------A 4 7 számú rejtvényeket megfejtette: lolvasható név és pontoscím:) (Részlet ax fró most megjelent „Bűnösök* dmtí regényéből. — Utánnyomás tilos. — Az „Atlienaeum" r. t Budapest, engedélyével.) Magas Jáno6nó tág szemmel bármnl a sötétben a sáppadtsárga fényfalt felé, amelyet a lépcsőházi viillltanyikörte vet felülről, a (kerek Lteabla- kon át, a Jóska üres ágyára. Talán két órája íb már. hogy csak bámul és meredez: a szeme te belefájdulit e aztán már ibeLefásult, és mégsem tudja elszakítani a pillantását arról a kié világosságról. Talán éppen, hogy ne kelljen a sötétbe néznie. Mert ha az a fónyfolt nem volna ottan, akkor a sötétségibe bámulna, álomtalanuJ. Csoda? Hogyan válna csoda. Hiszen őik sem alszanak. A másik ágyból ezuezogás hallatszik, de nem az az igazi alvóé hang: az öregember néha krákog, másszor nyög egyet, aztán fújtat, aztán némán lélegzik; hát ez nem alvás. S a Sanyi ágya felöl meg éppen neon hallani semmit; ilyen csendben csak az tud lenni, aki ébren van. A Jóska is ébren van, persze, mert hiszen nincs is idehaza, hogy az Isten verje meg a dolgát annak, aki kitalálja az ilyen éjszakai csavargásokat Hát mindenki ébren van... csak a Borisról nem tudni, hogy mi van vele: ébren van-e vagy alszik, talán már meg is halt Magos Já- nosné nehezet nyög a sötétben. Jézus Isten, csak legalább beszélni lehetne ezekkel itten; ha ■már nem alusznak, legalább ne hallgatnának. Vagy Isten tudja, talán mégis jobb, hogy hallgatnak. Mert mit mondanának? Mit beszélhetnének, hogy minden szavuk ne marja az ember szivét?! Ha az öregember megszólalna, biztosan megint csak .azt mondaná, amit este mondott, „ne beszélj, tel a kisujjamat se billentem miatta! inkább pusztuljon el, semhogy szégyenemre becsukják!" ezt mondaná. És a Sanyi, a komor, hideg arcával, ahogy ezt a nyomorait lányt nézte este a matrácon fetrengeni! és a hangjai „Így kell tönkremenni egy emberéletnek, mert mit kezdene ebben a nagyszerű világrendben a törvénytelen gyermekével! hát meddig kell ezt még tűrni?!" Baj lesz vele a Sanyival, nagy baj lesz vele egyszer ezek .miatt a beszédek miatt, az ember reszket, ha csak rágon- dod, úgyis az sustorogják a gyárban, hogy a Sanyi benne van valami kommunista izében. Dekát a Sanyi legalább mégis ember és segített, de az öregember meg se moccant, csak feküdt az ágyban, még akkor is, amikoT a Borié odakint a konyhán elkezdett olyan rémületesen nyögni és sírni és sikoltozni, és aztán elhallgatott és hallgatott, mintha kiment volna belőle a lélek, — nahát nem, ezt már mégsem tűrheti az ember, hát akkor inkább szakadjon össze a világ! Ée most, abban a 6árga fényfoltban, Magos Jánosáé látja hirtelen a Sanyi mozdulatát, ahogy kiugrik az ágyból, s a hangját is hallja, „gyerünk mutter, gyerünk! bevteezűk a kórházba!" és aztán magukra kapkodták a ruhájukat, a Sanyi meg ő, egy-kettőre megvoltak, aztán a Borisra ráadták a nagy kabátját, csak úgy az ingére húzták rá; az öreg meg se moccant az ágyban, szuszogott, hallgatott; csak amikor a Sanyi azt mondta, hogy szalad le a portásfülkébe, telefonon kihívni a mentőket, hát akkor ugrott ki az öregember az ágyból, minden hajaszála az égnek állott és úgy ordított, mint a vad, hogy leüti a Sanyit meg minden, ha botrányt mereszd csinálni és éjszaka ideihivja a mentőket! „Vigyétek, ha akarjátok!" ordította, „csináljatok vele, arn’t akartok! de azt nem tűröm, hogy kigyöjjenek ide a gyárba a mentők, botránynak!" A Sanyi csak nézett rá, hallgatott, keserű arccal; foghegyiröl odamorogta az öregembernek, „na, gratulálok magának, maga híres szocialista!" Nahát, Uramisten. Akkor gyerünk úgy, ahogy lehet. Hát aztán ... bát aztán ... hol a pénz a bögréből?! a bitang tolvaj mindenségit ennek a világnak, hot! a pénz a bögréből?! Hát ki volt az a becstelen lator, az öregember, vagy a Sanyi, vagy a Jóska, vagy kicsoda ezen a keserves égvilágon, aki hozzá mert nyúlni az ő pénzéhez?! És akkor még azt a szégyent te imieg kdlett érnie, hogy éppen a Boris volt a tolvaj, mert ahogy elkezdte sirni-jajveszékelnl, hogy hát hol a pénze a bögréből?! — hált csak feléledt egy kicsit a Boris a nagy kabátban a matrácon, és csak úgy mutogatott magára, hogy hát ő vitte el a pénzt, látszott a száján, mit mond, csak hangja n+;m volt már, dekát azt már úgyis tudja az ember, mire kellett neki a pénz, annak az istentelennek kellett, aki agyonvacakolta, hogy az Isten ne bocsássa meg neki soha! Hát igy van. A hatvanhat pengőjéből, amit úgy rakosgatott el krajcáronként még az év eleje óta, mi maradt belőle9 pár pengő. Bezzeg, amit a tavalyi évben spórolt össze, az jó volf, cipőre mindenkinek, meg a kabátra a Borisnak meg az ujesztendei húsz liter borra meg a félkiló szűz- dohányra az öregembernek! Talán az idén is meglett volna az év végére a kerek száz pengője, és most vége! Ha még úgy kellett volna odaadni a Borisnak az orvosra, hogy ne pusztuljon bele. mert amennyi pénzét elvette, ebből már rendes orvost is fizethetett, volna! De ha már tudja az ember, hogy mi történt azzal a pénzzel, hát csak úgy igazából sajr ílni se tudja és lct&: KőctnendiTecenc hát ha sajnálná te, Wn vegye meg, amikor itt fekszik ez a lány és olyan, mintha már élet se volna benne! „Na mutter, most aztán ne Lamentáljunk, gyerünk, egy-kettői" Hiszen okos fiú a Sanyi, csak néki van eeze a családban, mkndig tudja, miit keli csinálni, meg szive te van, csak ne volna ő is olyan szerencsétlen azzal a munka, nélküliségévej me«£ hát azzal a kommunista 'mindenféléjével. „Levisszük a Borist, a lámpagyár mellett van a taxistand, tíz perc adott bent vagyunk vele a kórházban'" Micsoda okos fiú a Sanyi, ée micsoda erős! csak úgy kapta azt a lányt, úgy vitbe az ölében, mintha Tongyból volna, dohát nem te volt az akikor másból, csak úgy lógottt a keze meg a Lába, szegénykém. Ée az öregember! hát van annak szive! hát van annak lelkei mintha csak nem te az ő szegény lányáról volna szó! visszrufeküöt és oda se nézett, amikor elmentek, befordult a falnak... Magos Jánosnó melllére teszi a kezét, úgy akarja visszaszorítani, edceondesiteni a megvadult szivdöbogását. Hát a taxis a standon, az szerencsére véletlenül ismerős volt, a Klimbeirger Mártom, innen a Forgács-uccából. Nahát, aztán menteik a kórházba, úgy hajtott a Márton, mint az ördög... És a kórházban, Uram Isten, hát ott aztán meg zavarod ott minden. Mennybéli Isten! Magos Jánosaié még emlékezett azokra a napokra a klinikán, amikor a Boris meg a Jóska született, — ment a Sanyi Maglódon született, bábaasszony segítette a világra, az más volt, — de itt Pesten a klinikán, hát azt persze soha se lehet elfelejteni, hogy voltak asszonyok, akilk a fájáskor OTditva jajgatták-tivöltöttéik a kórteremben, doktor uuuir! 6egiiiitsen! doktcruuuuir! még szerencse, hogy soha többet nem kellett kórházban lennie, csak amiikor a gyerekei születtek, Istennek hála, mert nem bírja látni meg hallani a mások szenvedését. De ez most, éjszaka a kórházban, mi volt az! a patikaszagu várószobában; és az orvos, az öregebbik, aki felvette a Borist és semmit se szólt, csak szűkre húzta a szemét, amikor megfogta a Boris csuklóján az erét, hogy hogyan ver, és aztán azt mondta a kedves nővérnek, „felkelteni Botkai tanánsegód urat !" vagy Báktai segéd tanár urat mondott? s aztán odafordult őhozzá meg a Sanyihoz, „na asszonyság, ezt jól megcsinálták! Hát maguk most menjenek haza, majd meglátjuk ..Jézus Isten! hát mi csináltuk meg?! hát meg lehetne neki mondani, hogy mi te csak most tudtuk meg! dehogy lehet, dehogy fontos ez most, hanem a Boris, ml lesz most a Borissal?! ezt (kellene kérdezni inkább; de az az orvos, aa idősebbik, máris elfordult ée akkor jöttek be a szolgák, kebten egy hordággyal a Borisért és akkor el kelllett menni és már csak az a fiatal szőke orvos volt ottan, hát az olyan barátságosan nézett rájuk, hogy a Sanyi meg merte kérdezni, hogy „kérem tisztelettel doktor ur...“ de többet nem te mondhatott, mert az a derék szőke doktor már tudta, mit akar es Intett csak és azt mondta, hát bizony nehéz eset. megpróbálkozunk egy műtéti beavatkozással." fiát műtéti beavatkozás, az operáció! hát megoperálják vagy már mego.perálták és talán már meg te .halt! Talán még idehaza se voltak, amikor már... Isteneim, istenem. A taxi négyőtven- he került, alig maradt pár pengője, és ha most igazán kelleni találna valamire, hát most aztán nem volna, és ha nem tudná az ember, micsoda jószivü asszony az öregnagysága, alritől kérru lehet, ha kell, és ad te, ha kérnek tödé, hát akkor egyenest csak a Dunának szeretne menni az ember. Aztán jöttek haza villanyoson. Hallgattak az egész utón. Hát jó, az ember elsírja magát. persze, de csak jó volt, hogy nem beszélgettek, mert mit te beszélhettek volna. És aztán idehaza... nohát, valami kis szív azért mégis csak van az öregemberben te, ha több is a becsülete meg a hiúsága, mint- a szive, ha több te neki a Baltáék nyugalma, mint a saját lányának az élete, azért mégis odavitte az a kevés szive elébtik a kapuba; csak úgy rákapta ingére, gatyájára a rak táros köpenyt úgy várta őket a kapuban, ebben a hidegben, még bele is betegszik a végén; ott állt a portási ül kénél és nagyon le volt konyulva a bajusza és csak úgy rájuk támadt, hogy na, mi van azzal a lánnyal?! Hát mit mondjon neki az ember? igy meg úgy. operálják? A Sanyi te csak margóit, „ne hütö- gesee itt magát, fater, eredjen be lefeküdni!" Aztán be is mentek. „JLét felvették a kórházba?" Fel, na, felvették. „Hát aztán... mit operálnak rajta?" Hát mit? hát ki az istenesedé ja tudja, mit? megpróbálják megjavítani, amit az a becstelen gazember elpiszkált rajta, az az angyalos inál óné vagy kicsoda féreg, az Isten ne bocsássa meg neki soha! „Nahát... szépen v -jgyünk," ezt morogta még az öregember, de akkoT már hallatszott a hangján, hogy csak úgy e6zi a félelem amiatt a lány miatt, hát mégis csak van neki egy kis szive. Meg a lelki- ismerete is bánthatja, mert ő nem engedett orvost hivatni hozzá már korábban, no meg mert amikor vallott tegnap a Boris, pofonverte. le- szajházta, s még ma te szidta mindenki előtt a gyárban. Később csend lett. Szerencse is, mert minek még beszélni? csaík valami rossz jöhet ki * szóhessédből. Már osa-k |gy von ex a szegény emberrel, az Isten veri és veri. Ha tudna az ember nem rágondolni, úgy az egész világra. S a csendben álmatlanul figyelte Magos Jánosué ax öregember eruszogó, forgolódó virrasztását, s a bamyi éber nagy hallgatását. És azt a nagy csendet figyelte még, odakintröl a konyhából, mert a Boris, hát az már nincsen itU hon, talán haza ©e kerül már többet, és a Jóska, az sincs itthon, ki tudja, hol van, ki tudja, miért Íveli neki éjszaka kódorogni... Jézus Isten, bát mit tud az ember a saját gyerekeiről! még isteni jótét ée szerencse volna, ha senwni rosfwai se tudna róluk! Aztán nagysokára az öregember is egyenletesebben szuszog s Lassan b-orkolni is kezd, nahát, ez már alszik; és közben a Sanyi ágya felőli te hallatszani kezd a hangosabb lélegzés, na, hát ez is elaludt már végre. És akkor nincsen más a világon, csak a sötétség a szobában s az a kerek kis féuyfolt az üres ágyon és a zavaros, emésztő gondodatok bo!y- gása az ember fejében, a Boriéról meg a Sanyiról meg a Jóskáról, hol lehet az a fiú, soha még Ilyen későig nem maradt ki éjszakai Csak jöjjön haza, úgy kitépem neki azt a nagy füléti És a pénzről gondolkozik az ember, ami elher* dálódott. Isten adja, hogy éppen most ne kelljen majd vadain!re, és a világiról gondolikózhat -s az emberekről, & cselédek odafönt mesélték, hogy a Gábor urnák éppen tegnap halt meg a felesége, Uram Istenem, csupa baj van a világban, gond meg szerencsétlenség, mire te való az élet ebben a világban, ha mindéin kis örömre tiz nagy baj következik és akkor te csak el- gyön a baj, ha semmi öröm se volt előtte ..« És aztán, hirtelen ébredve a zavaros, félálom- szerü bódulatból, hallja, hogy odalent — Jézus Isten! ház a. jövet nyitva felejtették az ajtót od Üzletit! nyitja valaki a kisajtót! valaki óvatosan véglgoson a kerítés mellett és be a lépcsőháziba és elkezd felfelé jönni a lépcsőn, Jézus Isten, kit küldesz hozzám éjszaka? ki tör most énrám? már nyitja a konyhaajtót, azt se zártam kulcsra, és valaki belép a konyhába... hát a Jóska, estik a Jóska lehet, csak ö tudhatta a sötétben beriglizni az ajtót! nem gyújt villanyt, csak a sötétben vacakol és... persze, hogy csak a Jóska leliet, ö tudhatja csak a sötétben, hogy ott a Boris matrdea, arra fekszik le a sötétben. Csakhogy idehaza van! bitang csavargója, csakhogy hazajött! hány óra lehet? talán még nince te késő, vagy már nagyon késő van? kitépem a fülét a bitang csavargójának, csakhogy haza,jött már ... kimegyek hozzá röggel, vagy most mindjárt és úgy megpofozom ... —• De nem moccan, persze, s még a levegőt Is igyekezik csendesebben szívni, hogy fel ne ébressze az urát s a fiát; szinte lélegzet nélkül figyel ki a sötétben a konyha felé. Milyen csendbon van az a fiú odakint. Mintha nem Is óLne. Tamás Lajos verseibőlt AZ ISMERETLEN Egy villanásra elém dobott A hab, a szél, a tenger s az utca. Kigyult a lény, zengtek a kürtök, A tetőkön zászlók lobogtak 8 te Felültél már az örök vasútra. Nem te vagy Itt, csupán a képed, Ha akarom, illat, mely dlónvi, Betölti mégis az egész szobát. Bágyadtan ülve is utánad kell Száraz innyel, szomjasan loholni. Ha megölhetnélek, de nincs az a kés, Amely a testeden sebet vágna. Nincsen térfogatod s nincsen szived. Köd vagy? Kin vagy? A mellemre ülsz, Mint tébolyitó, aranyos pára. A MÚLTTAL SZEMBE Ezen a széken nagyapám ült. A puskával apám vadászott. Milyen békés Most a fegyver, mely az 0 keiében Vadat ölt és lángot okádott. A széket, a széket megőriztük. A fegyver Is ott függ a fulon Rozsdásan, Pókhálóval födve, hogy el ne Feledjem, mindig lássam. Anyámmal együtt sokszor keressük Keze nyomát a görbe ravaszon, Furcsa záron. De hallgat a fegyver, hallgat a szék Is, ha százszor forgatom, százszor rázom. Ó, mért ez a konok hallgatás? Miért nincs nyom rajta, miért Nincsen nyelve? Hideg, fagyasztó az érintése S csak kiulc doni a múlttal szemben.
