Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-25 / 294. (3846.) szám

18 Ulazgafas a SzMKE „bér kei b enIJ Karácsonyi ének a szovenszkói magyar kulturmunkáról, líra formájában Irtat SZOMBATHY VIKTOR Komárom, december hava. Mint a futó film- szalag váltakozó képei, úgy tűnnek elém az őszi „SzMKE-kirándulások" emlékei Szlovenszkón. Kis falvak s nagy községek, figyeléstől csillogó szemek s közömbös, bús arcok. Kicsiny falusi könyvtárak, salátára olvasott Jókaival s hasz­navehetetlen francia díszmunkákkal. Lelkes ta­nítók s visszahúzódó, gyanakvó pedagógusok. Barátság a kulturmunkások között » visszavo­nás másütt, a vezetők körében. Magyar örö­mök s magyar fájdalmak, erények és hibák, po­litika s felekezeti kérdés: mindegyre inkább az a vágyam, vajha mindnyájan arra törekednénk, hogy tiszta szemmel látván, tiszta Ítélőképes­séggel s nagy-nagy szeretettel nézzük ennek a milliós magyarságnak mindennapi munkáját, anélkül, hogy akár az elragadtatás, akár a túl­zott kritika egyoldalú szavait használnánk mél­tatására. A VEREKNYEI JUBILEUM Itt van például a lelkes Vereknye község, Pozsony szomszédságában: a hírhedt vereknyei hídnál. Nemrégiben, egy szép őszi napon Jubi­leumot rendezett az ottani SzMKE-csoport, egyéves fönnállásának ünnepét ülte meg, nem azért, mintha nem lenne birtos a kővetkező év felől, hanem, mert a kulturegyesület annyira népszerű, hogy valamivel bizonyítani kellett ezt a népszerűséget. Csak úgy, futtában nézhettük meg a vereknyeiek kis kulturházát, amely nem egyéb, mint egy kis szobácska a falu közepén, de van itt könyvtár, újság, sakk és egyéb mű­velődési eszköz. A napilapra hat egyesületi tag közösen ' fizet elő, hogy rendelkezésre bocsássa az egész szervezetnek az egyesület asztalán. Az egyesület elnöke saját lexikorvait bocsátja ren­delkezésre, vannak, akik könyvet hordanak a könyvtár kibővítéséhez. Az egyik, lelkes titkár akarata az: „Azt szeretnénk, hogy mielőtt egy legény kártyát venne a kezébe, olvassa át elő­ször az újságot s vegyen a kezébe egy-egy könyvet, S okkor aztán válasz thai o kártya • a könyv közötti** A jubileumi kis ünnepély szint* ©talédla* jel­legű volt: magyar ruhás lányka köszöntötte föl Hideghéthy elnököt, virágcsokorral, annak bi­zonyságául, hogy a kulturmunkást szívesen meg­becsüli a falu népe. Az elnöknek, Zverina Jánosi és Jaeger Lajos titkároknak s másoknak kezde-l ményezésére mindezeken fölül olyan gesztust I tett a vereknyei SzMKE, amely magábanvéve is egyedülálló: átvették a község hősi emlékmű­vét s a világháború harcosainak emlékszobrát a SzMKE gondozza ezentúl. Sőt, mi több, a hadi- emlékmű után maradt adósságot is a SzMKE csoportja vállalta magára,.. Így kapcsolja ösz- sze a SzMKE a jelent s a múltat. így dolgozik, serényen t csöndesen a nagyváros árnyékában ez a falu, amelynek pedig annyi sok a szegénye. Úgy van azonban, hogy az anyagi szegények mellett lelki szegények is akadnak. Mert beszél­jünk csak őszintén: sokan nem merik ám a kul- turmunkát vállalni, mondván: „nem állunk oda a kulturba, mert elvisznek bennünket túzok­nak!" Ami érthetőbb nyelvre lefordítva azt je­lenti, hogy van egy rétegünk, amely azt hiszi, hogy hatósági eljárást indítanak ellene, ha ma­gyar kulturdologban részt vesz. Ezen maga a hatóság szokott mulatni legjobban, de mit te­gyünk, ha sokak gerince elferdült a kisebbségi sorsban ... Kár, hogy Vereknye község szomszédságá­ban, Püspökin az illetékesek elzárkóztak a kul- turegyesületi szervezkedéstől... VÁGFARKASD Hadd Írjunk a derék farkasdi magyarokról, azokról, akik kultúrtermüket úgy megtöltik, hogy azt a bizonyos gombostűt sem lehet elhe­lyezni ünnepi alkalmakkor a teremben. Öröm ezt a falut meglátogatni téli időben, amikor hó lepi be vékonyan a vágsellyei vasútvonal két töltésoldalát s a szegényebb nép targoncán hordja a fakereskedőtől a négy-öt hasáb fát, a néqy-öt hasábot, amely aztán egy egész hétre „elegendő". De ez a nép szeret melegedni a kultúra lángjánál is: a fáklyát a lelkészek, a ta­nítóság, az iskola s a szövetkezeti ház egvképen tartogatják, lobogtatják: ez az a falu, ahol az iskola s a kulturház emeletes... Anda uram kezét barátsággal szoritjuk meg, ha érkezünk: csöndes, kitűnő magyar ember ő, a többiekkel egvütt, akik valóban támaszai a magyar élet­nek s eavlk főni 11 ér itt Hnulik Gvöray, akiről külön cikket kellene Írni egyszer. Hantik Gvörgv a többi hasonló knlfnrmunká- sokkal együtt már fogalom a mi SzMKE-éle­Kulturházavatások A futószalag képei frissen vakolt, negyabla­kos, tágas házakat mutogatnak most a falvak közepén. Itt van a csallóközi Gellér község, vagy a nyitraegerazegi magyarok, a martoel né­pek uj kulturház*. Ipolybolyk koraősszel ava­tott, vicsápapád karácsony előtt fog: nőinek, nőinek ezek a kulturházak ki a földből, mennyi fáradság, munka utánjárás, amig épül, mennyi öröm, meghatódás, amikor először jelenik meg a színpadon a prológus-mondó s üdvözli a zsú­folt termet. A fényszalag arcképeket is muto­gat, a gelléri Széllé Géza, Vendégh Lajos, a nyitraegerszegi Petrásek Ágoston, Lencz György, az ipolybolyki Erdélyi Béla, a mar­tos! Vecsey Lajos, a vicsápi Zachár Rezső ké­pe fut el előttünk, de mellettük még sok-sok megértő koponya, áldozatkész falud magyar áll, hogy elszégyeljék magukat azok, akik jobb­nak látják • visszavonás, a szűkmarkúság, a gyanakvás módszereit. Miért, hogy falusi gazdáink között a szegé­nyebb osztály áldoz jobban s a gazdagabb osztály vonul viasza jómódjának sáncai mö­gé, dünnyögve, duzzogva, anélkül, hogy a szolidaritás eszméjét valaha is elplántálni le­hessen benne? Miért, hogy a felekezeti kérdések oly erősen dominálnak még ma is közéletünkben, hogy emiatt nagyon sok helyen kollektív magyar munkáról beszélni sem lehet? Szeretném olykor fölkeresni az ellentétes táborokat s megmagya­rázni katolikusnak, protestánsnak: magyarok vagyunk mindketten, a magyarságon túl pedig Isten gyermekeivé lettünk, tiLmjük be a közöt­tünk lévő > leginkább csupáncsak képzelt sza­kadékokat, fogjunk kezet egymással, — meg lehet ezt tenni az önérzet veszélyeztetése nélkül! Jaj, mert ha elmulasztjuk, csak bomlasztani se­gítjük ezt a szlovenszkói magyarságot, a meg­bánás aztán későn leszll ;* * m Hol tét. Hol olt emelkedik ki etfy kulturház e aziovenezkói magva ír földből. Gtzgazo* kert. mocs«re« talaj, kocogott korcsma az Van úgy, hogy a telek a község ajándéka, vart, hogy egy mecénás adta a kultúrának. Néha a HANZA segíti ragasztani a tégláit, nemes ál­dozatkészséggel, máskor maguk talicskázzák össze a homokot a falusiak, mint a sokat emle­getett Csenke községben. A szomszéd Olgyán is megvan már a helye a kulturháznak (eleddig egy kis falusi szobácskábán gyülekeztek össze, de itt is kitünően érezték magukat), az ekcesd nép pedig egy ideig fölváltva használta magát a két iskolát kulturházul. S remélhető, ezután is használni fogja, Isten dicsőségért 8 a lélek gyarapítására, iskola, kulturház, magánlakás: a SzMKE sok otthonra talált, lám. Nyitrán ha­talmas színházterembe vonult: a „Három sár­kány" Így változik át a kultúra „Három ga- Í£unb“-jává: a béke galambjává. Merthiszen a kulturális békét a megértést hirdeti a SzMKE s csak a rosszhiszemű, rosszszándéku, gyanakvó ember hirdeti az ellenkezőjét. ANNYI MINDENRŐL S MINDENKIRŐL lehetne még Imi: lám, itt van a poétánk, a ki­tűnő Kossányi Jóska, aki az első Gyöngyös- bokrétát összehozta s ebből nőttek dús, virágzó fává a többi bokréta-palánták, vagy említsük meg a Bcrecz Kálmán lelkesedéséből összeho­zott érsekujvári szabadegyetemet s a legszebb városi ünnepélyeket, amelyeket viszont Schu­bert Tódorunk nem szűnő, nemes lelkesedése rendez Léva városában? S annyi mindenkit em­líthetnénk még, akit megemlítünk majd úgyis egy következő cikkben, ha az olvasó türelme megengedi, hogy a kultúra újabb fázisairól szá­moljunk be a SzMKE életében. Vannak még Szlovenszkón kulturmunkások s vannak még kulturközkatonák is... Csak meg kell őket ta­lálni, Lám, Tichy Kálmán és Darkó István is azon fáradoznak most a keleti végeken, hogy újabb s újabb állomáshelyeit találják meg a SzMKE kulturéletének s hisszük, hogy fárado­zásaikat csak siker követheti. Közönnyel és sok félreértéssel, gyanakvással s szükkeblüséggel is meg kell birkózni: nevelni kell még a mi magyar népünket áldozatos munkára, de hogy a neve­lésnek eredménye van, azt bizonyíthatjuk is. A MATYUSFÖLDI PÉLDA Azt izoktam ltt-ott elmondogatni, hogy van egy falu Szlovenszkón, ahol valósággal ajtót mutattak a kulturegyesületnek azzal, hogy „nem kefl nekünk kuUtira, dég okoook vagyunk mi abból** Négy év folyt 1* azóta. S Ima, a község lelkipásztora lassú, állandó, következetes mun­kával elért odáig, hogy a falu már olvasókör­ről gondolkodik s ha a jelek nem csalnak: alig egy esztendő múlva arról számolunk be, hogy kulturházát avat a Mátyásföld egyik legközöm- bösebb községe.,. Négy év, jószándék, szere­tet s önzetlenség kellett hozzá. * * * A nagy, valódi kulturbékét hozza el a szlo­venszkói magyaroknak az idei Karácsony! PÁRBESZÉD A GONDDAL „Sei m Wonne, ea Plage, Schiebt er*a zu dem andern Tagé, löt dér Zukunft 90 gewártig, Und go wird ©r niemals tériig.* Goethe: Faust IL Aa ajtóm halkan, tompán koppan. „Nem, nem szabad! Kint tágasabb!** ,Te balga! Csak a szived dobban, Mert benn* vagyok! Meg nem hasad, Ne félj! Én gyilkos nem vagyok. De élni senkit nem hagyok.* „Hogy értsem ezt? Ez ellentmondás!* ,Azt meghiszem! Ez lényegem; Úgy félig áldás, félig rontás, Ijesztő Ielleg kék égen, Kéjben szorongás, moly kisért, Jószándékodban a miért? !* „Milyen talány ez? Még sem értem!* ,Nem fontos! Fő, hogy itt vagyok, Hogy kellek-é? Egyet se kérdem. Gondolj kicsinyt, akarj nagyot, Legyen a vágyad rossz, nemes. Vagyok a kérdés: Érdemes?* ,,A« vagy tehát, kit mindig érzek, Ki mindenütt nyomon kisérs*, Látatlanul, mint egy kisértet, Bénítva, mint gonosz üdére, Kiért nem izük az ebéd, Munkám a az éltem töredék?** ,Ab, a* vagyok! Az égető Gond! S megmondjam én, hogy te ki vagy? Utolsó szálon fittyenő gomb. Szivdobbanás, mely, — félsz, — kihagy. Jövőt leső vak csillagász, Kit a Jelen porig gyaláz!* „Ne>m voltam az! Te tettél annak! Te vagy a fékem, számyszegőm! Más életek vigan suhannak S én helyben állok, tipegőn Álmatlan érted éjjelem S napom bús, álmos félelem! Légy átkozott!* — .Csak sohse áífcow! Hálás légy inkább és szeress. A kétkedésem nem halált hoz, De életet, mely dús, nemes. A léhát, lásd, békén hagyom, Csak a jóemlwrt bolygatom! Szivedbe vájok, mert szeretlek. Verlek, hogy cl ne bízd magad, Ne.m adlak át olcsó sikernek, Mert a hiúság elragad, Csak légy te bús, légy tétova, A könnyű szé mind ostoba. A hízelgőt? Kerüld, ha látodl A szenvedésben légy vidor. Az ellenség igaz barátod: Szikrát szivedből az csiholl — S engem legyőzni megtanít . . .* „Ne mondd tovább! Tudom: A biti* SZIKLAY FERENC. 1935 december 25, nrrdm. WBaammmtemmaBmmtmÉgSM Húmsmf éjseo&ájú* Aj éjszaka ma ezüst, csillogó, Holídlényben rezgő, szlizi álmodó. Ma szárnya lebben, lengő misztikumnak Ma csöndben úszó, szent az éjszaka. — A Lucifernek ma nincsen szara. Ma hárfák zengő dala csendül 'éflf, — Ó, Áldott, áldott aki jót akar — Az ember arc ma ne legyen fanyar. Ma tudjon hinni mindenki a Jóban, A szépben, ami Isteni, örök. Ma senkit csallán ne húzzon a rög. Ma hozsannázzon, zengjen az egész föld És szálljon égig áldott szent Ima, Ma eljött az Ur egyetlen Fia. KLIMITS LAJOS. EGY-EGY LÉLEGZET Irtat Szép Ernő A legszebb bókot, a legmelegebb ömlengést a legrajongóbb vallomást a csecsemő kapja, aki nem felel, aki nem érti, amit halL J0r Tanterek egypár pazar gazdag dámái, 1 leg­ádázabb fogyókúrát űzik. Mintha magukba szállottak volna, mintha asf u erkölcsi parancsot követnék, hogy aki bms dolgozik, ne is egyék. ex Az ember még az orvosnak se mond Igazat ex Sohse mondd nekem, kérlek, hogy jól nézd kL Először is germanlzmus, nem szeretem. Azután eszembe juttatod az éveimet. Fiatalnak nem mondja senki hogy: jól nézel kL Mikor fiatal voltam mindig csak azt haüot- | tam: de rosszul nézel ki, hallod? Ne lumpolj any- I nyit, te betyár! ex Gazdag emberek közt végtelen komikusnak érzem, hogy nincs pénzem. Csodálom, hogy a szemem közé nem kacagnak. & A cseresznye szárából gyűrűt kötni, az akáclevéllel a szánkon muzsikálni, a rózsaszirmot az orrunk alá venni, szívással oda tapasztani: ezt mind a gyerek űzi, meg a fiataL Istenem, hogy leszokik róla mlndenkL ex A csillagok: egy boldog szerelem megolvas- hatatlan csókjai. : ex Olyan ritkán tapasztalunk ebben az életben egy kis Igazságot. Tegnap az autóbuszomra fölszállott egy ur, rálépett a ballábamra. Mikor leszállóit, rálépett a jobblábamra. Ez egy igazságos ember. ex Meghaltál: a gyászjelentésen a leggyöngédebb férj és a legjobb apa vagy. A temetésen magasztal a pap, dicsérnek a Jó­embereid, a rosszembereid. Azután, ha szóba kerülsz, csak az erényeidet emlegetik, a hibáid felől hallgatnak. Eltűnik az arcod, amely ráncos és foltos és blblrcsókos volt; a fényképed marad Itt, azon sima vagy, finom, ünnepélyes. Az emléked mindennap ártatlanabb, rokonszen­vesebb. Meghalsz: megszülettél egy szebb létre. Most fogod letisztázni a maszatos életedet Még néhány példányban kapható az illusztrált Mécs-kötet Megdicsőülés Mécs László legszebb versei Hincz Gyula litografált rajzaival I E bibliofil kiadás éra 40*- korona | Színes kiadásban ára50-korona Portó Kő ö*-, utánvétnél Kő T*­I gondolatot, jelenti azt az embert, aki az övöér való munkálkodásban egy percet sem szünetelt Csak ezer ilyen Hauiik Györgyünk volna! tünkben: ez az a komoly, munkás, gerinces, ve­zérmagyar-fajta, aki fölfelé s lefelé egyképen rÁcrinf£> « í>n\/í>nt>« rt Áceá 1 a

Next

/
Oldalképek
Tartalom