Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-25 / 294. (3846.) szám

1935 december 25, szerda.. t>rxgai-/AagVarhiulai> A Icát szomszédvár Utazás múltba és jelenbe (*) Abban az úgynevezett „stockmagyar" és álhaíatosan negyvennyolcas világban, ahol fel­nőttem, mindazt, and „túl volt a Nagy Krivá- non“ az Ismeretlennek kijáró csodálkozással szemléltük. Az első szlovák, aki szemem elé ke­rült Győr százesztendős, sok vihart látott szín­házában bukkant föl Lehár felejthetetlen daljá­tékában, a „Drótostót“-ban. Később Farkas Imré melegítette föl még egynéhányszor ezt az alakot, de már egészen másfajta célzatossággal stilizálta olyannak, amilyen valójában soha nem volt. Utóbb sokat gondolkoztam a nemzeti és gazdasági virágzását élő Magyarország különös vonzalmán, amivel Lehár darabját körülfonta: ez az operett végeredményben az akkori kisebb­ségeket vitte gyöngéd, szerető kézzel színpadra és az operett múzsájának bőkezű szertelenségé­vel rakta rájuk a legszebb színeket, amikben a rendes operettrecept szerint csak hercegek és grófok szoktak pompázni. Legmeghatóbb alakja ennek a darabnak a kis falusi zsidó, aki a vi lággá-kereskedő szlovák fiút hűségre, ember szeretetre és később, mikor úrrá cseperedett, „úri modorra" tanítja; a bonvivánszerep • meg egyenesen egy szlovák ifjúnak jut, aki kis dró­tosládájával a hátán elindul a zólyomi hegyek aljáról és budapesti vaskereskedő lesz bdőle. Az igazság az, hogy ez az operett a magyar (kispolgárságnak, az operettszinház századeleji közönségének szólott, — a vas- és füszerkeres- kedőknek, akik nem akarták elkendőzni a zsidó és szlovák származást. Ez az operett, amely legelső szinh'ázélményeim közül való, számomra sok mindent megvilágositott egy előttem járó nemzedék érzéseiből, titkos, be nem vallott gon­dolataiból, elfelejtett tendenciákból. Azóta hű­vös társadalomelméleti és fórró politikai iskolá­kon estem keresztül, a világnak ezeket a ké­nyes kérdéseit más szemmel nézem hanem azért hazudnék, ha tagadnám, hogy a Lehár-muzsikát ma sem felejtettem el s hogy ez a gyermekkori kíváncsiság hajtott, amikor néhány hét előtt hir­telen vonatra kaptam és elszaladtam Zólyomba, megnézni az egykori operett valóságos színte­rét, — ha mindjárt dráma, sőt társadalomtudo­mányi tanköltemény is lett belőle azóta, hogy a győri színházat a szó teljes értelmében szét­rágták a patkányok s e sorok Írója megszűnt operettpublikum lenni. Az őszi utazás kiválóan alkalmas az ilyen multbameneküléshez, a köd fátyolai mögött min­den megnyúlik, bizonytalanná és határtalanná válik, élesebben jön ki a táj festőisége, a hegyek megnőnek, a színek pasztellszerüek és valószí­nűtlenek — a játék varázsa lebeg, úszik a ma­gányos szemlélő körül. Úgy állok a vonatblak- ban, mint ahogy a diákállón szorongtam egy­kor s egyelőre méla gyönyörűséggel szemlélem a kulisszákat. A zólyomi állomás zűrzavara éb­reszt föl az álmodozásból és taszít ki a való­ságba, — utazásaim befelé és vissza saját időm­be, hogy egy pillanatra Prosutot idézzem — ezzel megszakadnak, utazom tovább a jelenbe és a külvilágba... * A zólyomi pályaudvar mozgalmas, zsúfolt és lármás, innen fut szét egy sereg helyiérdekű vasút. Az állomás már mutatót ad a vidék nép­rajzából: parasztok, utazók, tipikusan prágai hi­vatalnokok, néhány nagyhangú, úgynevezett he­lyi potentát, fejkendős asszonyok, kisasszony­nak öltözött falusi leányok. A málha: bugyrok, zsákok, az utazó kollekciós kofferei, vulkánkof­ferek, — egyetlen bőröndöt sem láttam. Talá­lomra Indulok sétálni a városba; földszintes há­zak mindenfelé, csak néhány tipikusan 1918 utáni házblokkot látok, abban az üres telkekkel megszaggatott elővárosszerü részben, amely be­vezet a városba. Zólvom tipikus parasztváros — vagy ha úgy tetszik: mezőváros, széles uc- cákkal, irdatlan terekkel. Két impozáns temp­lom emelkedik a város közepén, hatalmas tér­ségtől övezve. Népgvülésre, politikai népmoz­galmakra alkalmas miliő ez — ha nem is juttat­ná eszembe a városháza oldalába vágott már­ványtábla Sturt, emlékeimbe felötlik a zólyomi piactér, ahonnan elindult eovkor a szlovák föl­kelés Kossuth ellen. Ez tehát a vilácr, ahol az úgynevezett nanvszláv mozgalmak bölcsője rin­gott. Ez az alföldi magyar városokhoz annyira hasonló m-zővá’-os, sz1ovák parasztmetropolis, amebmek elcsöodese^ett terein valamikor törté­nelmet csináltak. A nagy térségnek cs»k egyik csücskében van most némi élet, ugv látszik, a napi piac tanyázik itt, sátrak alatt zöld«éoret. baromfit, tojást árunak. A fárda szélén néhánv ha1,oás földműves álldogál és csöndesen, fóin- didat"an nézdenél a vívóba, azzal az emdcedvü- séggel és nyuopVmma!. ahoovan a világ min­den tálán szemlélő-*"^ a parajok és vJl5as3e,mjéletre való tekintet nélkül". Ez megnyugtat. * Finézegetem a boltid rakatokat! mindenütt az a tipikus gvarmati áru, amit Szlovéneké &u' fiinszkő falvaiban és kisvárosaiban lát az em­ber. Nin yenek spedahzált üzletek, legalább is kevés, a legtöbb boltban minden kapható, pat-, kőszegtől rádióig. Természetesen dpőayári le­rakat és Nehera. Már 180 koronáért lehet váro­sias kabátot kapni. A falusi és városi ifjúság ezt a konfekciós „gavallér" ruhát viseli. Külső jel­legzetességei aztán beolvadnak ebbe a konfek- dós stílusba. Ebben kap kínosan uniformizált jelleget ez a világ s Európának minden szegé­nyebb zuga, ahová a gyáripar a maga olcsó portékáival befészkelt és uj stílust adott az élet­nek. Ez nemcsak Szlovenszkóra vonatkozik, Nisben pontosan ez a kép tárult elém: a dél­szerb paraszt festői, keleties népviselete mellett mindenütt ott látható a Nehera-sülus. Az olcsó szövet és gyáridpő elrejti, lefokozza a nép testi sajátságait, szegénnyé teszi még az olyan elő­kelő fajtát is, mint például a dalmát paraszt. (Soha nem felejtem el, hogy Spalatóban lát­tam vasárnap kiöltözötten egy tengerparti zöld­ségárust, aki hétközben festői rongyaiban meg- ejtően elegáns és hóditó volt. Ebben a Nehera- kosztümben olyan szegény proletárrá süllyedt, hogy alig ismertem rá, — kiesett saját költői vi­lágából és bekerült az indusztrializmus kímélet­lenül tárgyilagos világába, amelyben kínosan alacsony sarzsi jutott neki.) A zólyomi vár magányosan és ta1án monda­nom sem kell, korszerűtlenül emelkedik az egyik dombon, architektúrái szépségei igazán egyedül­állóak. Kevés ilyen szép vár van Szlovenszkón, — igaz, hogy nincsenek harcias hagyományai, nem volt amolyan feudális fellegvár, úri kastély inkább, — ha jól emlékszem, a XIV. századból való s inkább volt vadászkastély, mint hadi erő­dítmény. Sok fényes lakomát, nagy dőzsölése­ket láttak e falak, amelyekről most hámlik a vakolat, épületállványok már több mint tíz éve támaszkodnak oldalához: „renoválni" akarják a vár külső falait s csipkés homlokzatát. Bent a hajdani kéjlaknak szánt palotában, most szük­séglakások vannak. Az udvaron ócska szőnye­get porolnak s az egyik lakó kdfeszitett kötélen tarka ágyneműt, szárogat Valamikor Nagy La­jos király kedvenc kastélya volt, hires vadász­lakomáit és mulatságait rendezte itt a nagy latin király, később pedig Mátyás király kereste fel S átrán a várat, — majd nevezetes főispánok dielyévé vált, mig végül idő s változó kor­szellem szükséglakássá változtatta üregeit, falai pedig történelmi kulisszák ... A nemzeti ébredés korszaka e vár tövében élő népeket a szláv gondolat mögé sorakoztatta fal. A liberális Magyarországon ez a vidék volt a szláv mozgalmak forrpontja, — ez volt már a romanticlzmus idején s ezért is kapott a moz- aalom kissé túlzottan heroikus, regényes jelleget. Á zólyomi pánszláv mozgalomnak erősen nem­zeti ize volt s egészen természetes, hogy ennek a mezővárosnak szlovák kispolgársága önkénte­lenül is demokratikus szellemmel itatta át moz­galmát. A liberális éra alatt, tehát az államfor­dulatot megelőző évtizedekben, amikor a nem­zetiségi mozgalmak határozott politikai alakot öltöttek, ez a zólyomi nagyszláv mozgalom ál­lott talán legközelebb azokhoz a politikai és szociológiai elgondolásokhoz, amelyeknek Masaryk volt hitvallőja. A zólyomi szláv pol­gárság demokratikus hangokat hallatott, mert ebben is ki akarta hangsúlyozni idegenke­dését a megyei zsentri úri szellemisége ellen. (Érdekes lenne egyszer megírni, hogyan vált az úgynevezett mezeipolgár rendje ezen a vidé­ken a demokráciának és egyben a szláv nacio­nalizmusnak forradalmi követelőjévé? A dolgok természetébe mélyen bevilágító témához kész müliőnek, háttérnek kínálkozik Zólyom — teg­napi alakjában.) * Besztercebánya félórái autóutra fekszik Zó­lyomtól, — igazán festői környezetben. A leg­szebb városa talán egész Szlovenszkónak, amo­lyan történelmi előkelőség árad falairól, ame­lyekhez nem a vér és harc, hanem a pénz és jó­mód emlékei tapadnak. Besztercebányát német polgárok alapították, de már az első nemzeti megmozdulás, amely ezen a vidéken végigreme­gett, megnyirbálta a német polgárok kiváltsá­gait és a vidékről betelepítette a magyarokat és szlovákokat Besztercebánya híres várában van ma a muzeura: a kevés harciszerszám, ami a har­madik emeleten van felhalmozva, a hajdani városi rendőrség felszerelése, egyébként azonban sze­líd gazdagság és pompa emlékei sorakoznak a termekben. Tipikusan kapitalista város volt a középkorban s később is mindig a vagyoni és hivatali kiváltságosok kényeztetett hajléka, — a Fuggerek hires rézkartelljének egyik szék­helye volt hajdan s Thurzó György, aki amo­lyan helyi vezérigazgatója volt a nagy Fugger- érdekeltségnek, erősen rányomta bélyegét a vá­rosra. Tipikus úri város, amilyen ezen a vidé­ken csak kevés akad, — ha jól meggondolom, egy sem. A magyar liberális korszak alatt, ami­kor Tisza Kálmán megyei fellegvárakba men­tette a pusztuló zsentrit, Besztercebánya ere­dendő gazdagsága és előkelősége újabb hang­súlyt, újabb nyomatékot kapott. A megyei urak székhelye lett s a megyei bürokrácia előkelősé­gei értettek hozzá, hogy a hajdani német város túlságosan polgárias jellegét uj színekkel éke­sítsék. Parkja, villasorai, középületei, amelyek ebből a korszakból maradtak itt, fényesen hir­detik azt a kiváltságos rangot, amit a város ki tudott vívni magának A szomszédos Zólyom földszintes szegénységében érthető irigységgel szemlélte ezt az arisztokratikussá emelkedett ro­kont s az államfordulat után úgy látszott, hogy megfordult a kocka és Zólyomba költözik át minden fölény és anyagi erőforrás. Történtek is kísérletek, az életnek azonban varrnak titkai, amelyeket nem lehet ellesni, — s igy esett, hogy Zólyomból a polgárság átszivárgott Beszterce­bányára s ahonnan az úgynevezett magyar me­gyei zsentrik kivonultak, óda mindenüvé betele­pedett valaki a régi zólyomiak közül s először még dacosan, később azonban egyre meghittebb otthonossággal öltötte magára a régi életformá­kat s változott át szlovák dzsentrivé. Beszterce­bánya ma a szlovák dzsentrizmus főfészke, — annyira, hogy azok a cseh hivatalnokok, akik valóban demókrátiku-s környezetből jöttek ide s kiforrott polgári életformákat hoztak maguk­kal, áthasonulnak, átveszik ennek a világnak sa­játságos életstílusát s szemmelláthatóan nagyon jól érzik magukat benne. Besztercbebánya to­vább épül, az „uj tárgyiasság" szellemében ugyan, de azért folyik tovább a nagyvonalú építkezés, uj stílussal, de a régi úri tendenciák kihangsulyozásával épülnek uj paloták a régiek mellé. Az estében reflektorok hintenek ezüst fényport a festői vártemplomra s két téren is ficánkol a szines szökőkút, a Garampart pedig valóságos miniatűr mása a hires budapesti Du- na-korzónak. Úri életformák, zárkózott előkelő­ség, — Besztercebányának ma is ez a lényege. S az uj nemzedék? Nem tudom, mit hoz ma­gával, csak annyit láttam, hogy a környék fal­vaiban a hajnali vonattal munkás- és diákgyere­kek szegény serege önti el mindennap a várost. Rengeteg olyan kiskorú munkás érkezik a kör­nyező falvakból az elegáns városba, aki havon­ta hatvan-nyolcvan koronát keres, naponta jár be gyalog és élelmet hoz magával. Milyen men­talitást, milyen szellemiséget, milyen uj társadal­mi rendet képvisel ez a legújabb nemzedék, — ki tudna felelni erre? Tovább kellene utaznom múlt és jelen össze-visszakanyargó sinpárain a a jövőbe, — ehhez pedig már nem vagyok elég fiatal. B9BRHI A fehérgárdisták Szibériában levegőbe röpítettek egy szovjet vonatot Kétszázegy hatott és sebesült Shanghai, dfeeemiber 23. A charbini - tót. A merényletnek 201 áldozata volt. A fehérgárdista sajtó közlése szerint a fehér-feli ergárdisták tudták, hogy néhány magas- gárdisták november végén az Amur-vasút-. rangú szovjethivatalnok útban van Chaba- vonalon levegőbe röpítették egy szovjetvona-^ rovszk felé s ezeket akarták elpusztítani. I magyarság pártjainak leéli került mm Szepsl községi önkormányzata Kassa, december 23. (Kassai szerkesz­tőségünktől.) Szepsi községben szombaton délután tartották meg a biróválaszíáet. En­nek során az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti párt választási szövetséget kötött s 19 szavazattal bírónak megválasztotta Jánossy Gyula keresztény- szocialietapárti iparost, helyetteséül pedig Gál Károly magyar nemzetipárti iparost. A cseh iparospárt, a szociáldemokrata párt és a független városi párt is választási blokk­ba tömörült s ily alapon igényelte a máso­dik helyeíteibirói tisztséget s azt meg is kapta Havas János iparos személyében. Ér­dekes, hogy az agrárpárt nem csatlakozott a második helyettes igénylésére létesített blokkhoz. A községi tanácsba a keresztény- szocialista párt részéről Jánossy Gyulát, Bemáfh Józsefet, Kocsik Istvánt s ifjabb Gebei Jánost, a magyar nemzeti párt részé­ről Gál Károlyt, Puskás Ferencet és Dar­vas Lajost választották meg. A pénzügyi bizottság elnöke Zsolner Lajos, továbbá három keresz‘ényszociali:ta s két magyar nemzeti párti képviselőtestületi tag. —- Szepsi községben tehát kétéves szünetelés után ismét a magyarság pártjai vették ke­zükbe a község veze'é-ét. Annakidején ugyanis az országos hivatal Góís Béla ma­gyar nemzeti párti bíró megválasztá ának jóváhagyását kéíizben tagadta meg, majd kormánybiztost nevezett ki a község élére. Meiszfinle lk a szegedi egifeietn orvosi Akaiit síi? Szeged, december 23 A szegedi lapok élén­kéin foglalkoznak azznl a hírrel, hogy február­ban a magyar kormány törvényjavas-latet fog benyújtani a szegedi orvosi fakultás megszün­tetésére vonatkozóan A hírek szerint a szegedi egyetem orvosi fakultását megszüntetik és e helyett Szegeden háromév v orvosi továbbképző tanfolyamat fognak létesítem. Magyarországon a jövőben csak az lehet szakorvos, aki ezt a továbbképző tamfolyamot elvégzi. A hírek sze­rint a szegedivel egy időben merszüntetik a pé­csi és debreceni egyetemek orvosi fakultás;;-' is. Huszonöt hatottja van egy oroszországi barakktiizneh Moszkva, december 23. Irkutszk közelé­ben az egyik munkástelepen borzalmas tüz- katasztrófa történt. Eddig még ismeretlen |S okból kigyulladtak a fából készült munkás­| barakkok és huszonöt -személy lelte halálát Ja lángok között. Tikbnhetén súlyos égési ||-ebeket szenvedtek. ( DISTOL KEBAL 1 B ^HBÜS a malacok gilisztáit. 9 biztosan meggyógyít] a mételye* PEKK 0-vitamint keverjen fi szarvasmarhalt, juhait W n 8 1 a napi takarmányhoz. itt MEDICA, Brafmava Meggyógyulnak lesántulí | Kapható minden : atikában faÍZŐÍ9 inul|||

Next

/
Oldalképek
Tartalom