Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-25 / 294. (3846.) szám
1935 december 25, szerda. A&M*-tíkem írfa: Kosztolányi Dezső í Európa sorsa Ma dől el Európa sorsa — olvasom at uccán egy deszkára szögezett újság vastagbctiis elmében s már-már eltűnődöm, milyen végzetes fordulóponthoz érkeztünk mindnyájan ebben a huszonnégy órában, amikor észre veszem, hogy az újság, mely ezt hirdeti, már egyhetes. Ennélfogva megállapi- tom, hogy Európa sorsa nem ma dől el, de már egy héttel ezelőtt eldőlt. Erről én semmit se tudtam. Közben dolgoztam, ettem, aludtam. Barátaim se tudtak róla, mert egyikük se említette. Valami államférfi tette ezt a nagyhangú nyilatkozatot s valószínűleg senkise fogja kérdőre vonni őt, hogy azon a napon csakugyan eldőlt-e Európa j sorsa és jobbra dőlt-e vagy balra. Valamerre csak eldőlt, annyi szent. De akkor mi az értelme a fontoskodó jóslatnak? Olyan ez, mintha egy ortcs rám meredne, amikor az asztalnál kanalazom a paradicsomlevest s kijelentené nekem, hogy ettől a paradicsomlevestől függ, vájjon megérem-e 83-;k esztendőmet. Lehet, hogy igaza van, hiszen az életben minden összefügg, mint ok és okozat, de lehet, hogy nincs is igaza, mert ebben a bonyolult okhálózatban nem igen tudunk biztosan következtetni. A háború óta, mióta a közéleti öntudat erősödött, naponta kapunk i’yen kétes értékű figyelmeztetéseket. „Vesztébe rohan a világ“ — intenek bennünket, mi ped:g tudomásul vesszük ezt is, átszállót váltunk a társaskocsin s elhatározzuk, hogy délután egy kicsit aludni fogunk. Roppant unjuk már ezt a játékot, melyet néhány felelős felelőtlen ur iiz a szavakkal s majdnem visszaóhajtjuk azt az időt, amikor a tömegek teljes öntudat- lanságban éltek s csak akkor ocsúdtak a veszedelemre, amikor közvetlen az ajtójukban állott. Bamba és ostoba játék ez. Talán nem is árt senkinek. Felötlik azonban a gondolat, nem volna-e helyes, ha ezek a károgó hollók, ezek a süvcl- töző mindentudók, kissé szerényebben viselkedj é- nek s Európa jövője érdekében legalább egy évi hallgatást fogadnának, hogy ezalatt valamelyest lisszaíérhessen az ezerszer meggyalázott szavak szótári becsülete. Utána talán ismét hinni tudnánk abban, amit olvasunk és haliunk. n. Családi ozsonna Fölöttébb unalmas családi ozsonnára volt kilátás. Hogy-mint vagytok? Köszönjük, mi csak megvolnánk. Hát ti? Köszönjük, mi is megvagyunk. Csak úgy lassan, lassan. Fő, hogy nincs semmi különösebb baj. Az a legfontosabb. Teát szogáltak föl, sonkás zsömléket, utána habbal vont gesztenye'.ortát, mint minden évben il. énkor télen. Az ebédlő fölött a csibár ragyogott. Ünneplőbe öltözött, bóbitás szobalány kinálgatta az ételeket. A lakás rendben, a szekrények zárva a fiókok betolva. Sehol sem kandikált ki va’ami lim-lom, mely az otthon meghittségét és hétköznapját sejtette volna. Beszélgettünk, vagy helyesebben; társalogtunk Egy-két szó a rokonokról, a közéleti eseményekről s természetesen a színházról és irodalomról is. Valamennyien tudtuk, hogy mi lakozik a más kba** 1, de óvatosan kerültük a kényes és kínos tárgya’ at, őszinteségünk félárbócon lengett. Csakhamar elfogyott mondókánk. Az ingaóra ketyegését hallgattuk. Egyszerre bejött Pista, a hidegtől pirosra csipet’, füllel. Pista intőt hozott haza három tárgyból, a franciából, a mennyiségtanból és a történelemből. Az apa nyelt egyet és a levegőbe meredt. Pista leült ozsonnázni, alamuszian, büníudatos arccal, de azért kitűnő étvággyal evett. Az anya megjegyezte, hogy ez a gyermek el van kényezteti e. Ugyan ki kényeztette el? A család tagjai egymásra néztek. Néma csönd lett. Az anya az apát vádolta, szelíden, egy megbocsátó kézlegyintés el. ö vett neki az idén nyáron kerékpárt, pedig az év j végén megbukott s a pótvizsgára kel’ett vo'na tanulnia. Az apa nem szólt semmit. Szivarra gyűjtött. Csak később, mintegy mellékesen jegyezte meg, hogy az anya még második gimnazista korában is a kisasszonnyal kisértette iskolába, annyra féltette mindentől. A vitába beleszólt két navyré- ^ ni s egy nagybácsi, amiből olyan kavarodás támadt, * hogy alig lehetett érteni szavukat, mindenki egy- szerre beszélt, a szemek szikrát hánytak, benn a i ( lelkekben pedig megmozdultak az esi vádak és sérelmek, fülfakadtak a régi sebek, lehullottak az álarcok s mindnyájan a maguk emberi mivoltában ^ mutatkoztak meg. Jaj, milyen mulatságos volt ez. A* a szoba, ahol j az imént még a közöny, a képmutatás, a társadat i mi illem szelleme terpeszkedett, színpaddá váltó- i zott s a szenvedélyek dübörögtek rajta. Elmés, ba 1 ján, kedves párbeszédek csattogtak, melyeket a harag fűszerezett. Az ellenfelek összevesztek és | kibékültek. Pártok keletkeztek 8 véd- és d c zö- i vétségét kötöttek egymással. A nagyapa dühö-en i fölkelt, a másik szobába szaladt s becsapta maga < u'án az ajtót. Nem ittunk bort, de fölvillanyozód- ; tünk és berúgtunk egy csöpp őszinteségtől. Én t magam, aki már arra gondoltam, hogy megszököm, < érákig maradtam ott, mig a vihar el nem ült. f Amikor elmentem, hálásan megcsókoltam Pistát, jj' Karácsonyi üdvözlő sorok Irta: D. Geduly Henrik püspök, a Magyarhoni Evangélikus Egyetemes Egyház Selkésze'nöke Hogy a karácsony szeretetünnepének a hatása nj alatt a Krisztus evangéliumából táplálkozó mii- je veit emberiségre a lelki áldásoknak micsoda sá nagy gazdagsága árad ki, alig lehet méltóbban szemléltetni, mint abban a képben, hogy az ezen a napon reánk szálló végtelen isteni szeretet misztikus ihletésére mintegy maga az emberi ^ szív is levet magáról minden korlátot, minden re mesterséges gátlást, s átadja magát a mások re örömén gyönyörködő boldogságszemléletnek. • Sohase teljesedik be tökéletesebb mértékben az a régi mondás, hogy a megosztott öröm két3ze- ‘z rés öröm, mint ezen a Krisztus-áldotta napon. A X karácsonyfa apró gyertyácskáinak a 6zelid fénye ezerszeresen visszatükröződik a szemünk- ^ ben annak a boldog érzésnek a íelcsUilamlásá- ban, hogy másoknak örömet, boldog perceket tudtunk szerezni. Mintha a szelídség, jóság, em- re berekhez való jóakarat szelleme láthatatlan an- , gyalszámyakon suhanna át a meghitt családi es hajlékokon: annyira meleg, annyira tiszta, anyNyugodtan bevallom: negyven éves múltam, A Kis Időt éltem, a Nagy-Időt sejtem de azért nem élek fanyarul — fakultan, s evvel minden kínom, ürömöm megfejtem, mint valami ócska folt az ifjú Élet A jövendőt látom, mint kibontott kendőt, vőlegény-ruháján: hiszek és remélek! emberek halljátok tőlem a jövendőt: A tavaszi álmok tarka-barka bálján aki földre lépett, ha ifjú, ha vén is, a leghősebbek közt még helyem megállnám. mind, mind meg fog halni, még talán tán én is! Ám szakállam hosszú. Nincs ma oly vén állam,A Kis Idő megjő 8 lepereg majd rendre, mint az ón Egyházam: bölcseség-szakállam pontosabban mint a vasút meneti endje: tőle kaptam, ő meg az Istentől. Onnét! megjön a virágok szűzi, tünde bája Hogyha szakállamból mostan hálót fonnék, s tovatűnik. Megjő a fecske, a gólya, összefognám benne, mint pók a legyetekét, szegényekhez gólya, gazdagokhoz hattyú, mit összetöprengtek híres emberecskék. kilenc hóra gyermek, ha rendes, ha fattyú. Az élet, a világ kétoldalú érem. Lesz majd napfény bőven Aki jót fog tenni, Én a történelmet két mértékkel mérem: annak a mennyboltját nem felhőzi semmi, a Kicsiny-Idővel, meg a Nagy-Idővel, mert a szeretetben Isten szeme kékül, [nélkül mert nem zárul utunk halál-határkővel! Lesznek nagy könny-felhők, ám könny-harmat Mint virágot a méh: a Kis-Időt járom, ki látott szivárványt? Lesz háború: kegyszer de a Nagy-Időben van az én kaptárom. nem segít! Ki fegyvert tölt: kilövi egyszer! Kis-Időben zajlik a Vér történelme, Le§z boldogtalanság. Nem az Isten büntet, a Kenyér szerelme, az Arany gyötrelme, Isten jó, de a ,Bün büntet meg bennünket, percek, napok, évek, századok futása, mert a Bűnben úgy van bent a halál-féreg, rügyek pattanása, csókok csattanása, mint nadragulyában a keserű méreg, anyák álmainak emberré-nyilása, mint pokol-darázsban gyilkos tüz-fulánkja. népek születése, csillagok hullása. Ne játssz hát a tüzzeL, legényke, leányka. Nagy-Időben zajlik a lélek érése, Lesz karácsony most Is! Kinek útonálló az Isten szivének malaszt-lüktetése, bűn lakott szivében, vagy csúnya istálló amelytől az ember, e percek-kérésze volt a szive eddig: betlehemmé válhat, örök szentté érhet játszva, fütyerészve melyben angyal-szárnyak folyton ki s be szállnak, s mig virág, nép, csillag itt semmivé málik, még akkor is, ha kint nagy viliág-tél dermed: ő a Nagy Időnek polgárává válik. csak szülessen benne meg a tiszta Gyermek! Csak ne maradj, ember, percecskék kérésze: meglesz Kis-Időd Nagy-Idővé érése. A Nagy-Idő nem mis, mint Időtelenség 6 az Időtelenség maga az Istenség. ; Ég és Föld elmúlnak, a semmibe hullnak, de az ö igéi soha el nem múlnak! nyira átfogó és messzirevágyó és messze kiterjedő bennünk ezen az estén 8 mások boldogitá- sában a boldog szeretet érzése. Nem áll meg a jelenlevőknél. Szeretne átölelni mindenkit, aki a családhoz, a vérségi kötelékhez, a közös múlt, a közös szenvedés, a közös boldogság osztályosainak a köréhez tartozik. Szeretne átszáguldani hegyeken és völgyeken, szeretne a maga ünnepi tisztaságában és nagyságában kibontakozni mindazok előtt, akik szivéhez közel állanak, — és nem látni mást, mint szétoszló homályt, tündöklő uj ragyogást, boldog arcokat, mámoros örömben csillogó köny- nyeket. ... A szerető érzés és gondolat mindennél hatalmasabb ... Szent karácsony napján tiszta szeretettel, ezzel a Krisztustól kölcsönzött szent hatalommal üdvözlöm a Prágai Magyar Hírlapot és olvasóit. Nyíregyházán, 1935 december havában. A Szent Ágoston Társulat felhívása a katolikus magyarokhoz Galánta, december. Szived ajtaján kopogunk az Ur Jézus ezerete- tével, hogy építő munkása légy annak a mozgalomnak, amelyik összefogja a katolikus magyar társadalmat. Többezer tag tömörült már össze és várja, hogy Te is. Testvér, legalább egy tagot szerezz az Ur Jézus eme családjának. Nagy lelki megújulás kell a világnak s mindenki érzi, hogy valami nincs rendjén, valami hiányzik. Hiányzik .pedig az összefogás átütő ereje. Ezt az összefogást akarja a szlovenszkói katolikus magyarság Szent Ágoston szellemében létrehozni. Azt akarja, hogy minden katolikus magyarhoz eljusson a lélek tiszta szava s a mai fertőzött, világ ryomasztó leheletében is Krisztus léikéből éljünk. Ezt a fölhívást viszi faluról-falura, városról- városra a Szent Ágoston Társulat, amely 1. könyveivel és hasznos olvasmányaival a hit és erkölcs igazságaiban oktat minket, 2. tagjainak évenkint csekély tagdíjért (évi 5 Ke) értékes naptárt és gazdag tartalmú könyvet ad, 3. szent missziót teljesít az elszórtan élő katolikus magyarok között, 4. imák és szentmisék felajánlásával tagjaival állandó le ki összeköttetésben van. Aki megérti az idők szavát és elismeri, hogy nem lehet katolikus magyar család, amelyik ne lenne tágja a Szent Ágoston Társulatnak, az apostolkodjék a Szent Ágoston Társulat terjesztésén ! Minden katolikus magyarnak Társulatunkban a helye ! Fölvilágositásokat, útbaigazításokat ad a ga- lántai p ébáfliiáhivatal, vagy a Szent Ágoston Társulat, Galánta. Egy Levelezőlapon többen is jelentkezhetünk tagnak. Ezt a legegyszerűbben egy csoportvezető írja meg e címre: Szent Ágoston Társulat, Galánta. Tagjaink az 1938-ik évre a nagy és tartalmas naptáron kívül tagilletményül gazdag tartalmú könyvet is kapnak ajándékba. Az ajándék eme: Kincseskönyv és tartalmazza mindazt, amit ma a katolikus magyaroknak tudniok keli, hogy eligazodhassanak akár a szellemi válaszutakon, akár a mindennapi élet gyakorlati feladatai közt. Mindezt a Társulat évi 5 korona tagsági dij fejében küldi. A Szent Ágoston Társulat felkéri a főtisztelendő Lelkész Urakat és Vezető Urakat, hogy a tagok létszámát jelentsék be levelezőlapon. Bejelenteni csak az uj tagokat kell és az esetleges változásokat, mert a már bejelentett tagok törzskönyvezve vannak. * A ,tágdijakat a lelkész] hivatalok és csoport- vezetők egy esekken küldjék be, amit a Társulat rendelkezésükre bocsát. Ugyancsak 'felhívja a Társulat tagjainak figyelmét arra, hogy a Társulat galánta? könyvkereskedésében és egyházi miiintézetében megrendelhetők: egyházi és iskolai nyomtatványok, hittan- és tankönyvek, irodalmi könyvek, ifjúsági olvasmányok, olvasók, szobrok, keresztek, templomi gyertyák és egyéb tempóm! és isko’ai szükségetek. A tagok 10—15 százalékos kedvezményben íé- szesülnc-k. Üzletünk jövedelme a katolikus magyar sajtó és a Társulat fentjelzett céljaira íor- dittat.’k. Mindem katolikus magyar ember figyelmét szeretettel felhívjuk Társulatunk támogatására. A SZENT ÁGOSTON TARSUÍAT GALÁNTA (SZLOVENSZKŐ). (f emelési f Irta: Sziínyai Zo'tán A villamosban, amint kinyitotta a reggeli újságot, nagy gyászkeretben pillantotta meg a nagybátyja nevét. Egész hirtelen halt meg. A hivatalban már résztvevő arcok fogadták. Mindenki tudta, hogy rokona volt a kegveimes urnák. Amikor benyitott a párnázott ajtón, a hivatalfőnök felállt az asztaltól, két előrenyujtott kezébe vette és sokáig nem engedte el a kezét. Megilletődött szavakat mondott, ahogy a nagyurak elhalálozásával kapcsolatban szoktak . megílletődni olyan emberek, akiknek egész életé a tekintélyek tiszteletében telt el. Tudatában van annak a súlyos veszteségnek, ami a gyászesettel az ő kedves barátját, — e mikor ezt mondta, két tenyere apró szorongatáeokkal adott nyomatékot a szavaknak — de nem csak őt, hanem magát az országot is érte. Igen, igen a megboldogult, igazi nagyt-ág volt, a régi nagyoknak abból a kittinő fajtájából való, amilyent mind ritkábban lehet találni a közéletben. — Szegény jó boldogult Ödön bácsi — sóhajtott fel Kass Lajos a főnök szavaira s már ő is megboldogultat mondott olyan természetességgel, mintha igy mondta volna már esztendők óta. Az ember nagyon hamar megszokja ezt a komor jelzőt a halottak neve előtt, talán szereti is, mintha őreá hullana a szomorúságnak és halálnak dísze ezzel a szóval, amit nagyon szépen lehet mondani, sajgó fájdalmával a ténynek, amit a szó jelent. Tegnap még úgy emlegette sűrűn és szerénységbe burkolt' fitogtat.ással, hogy Kass Ödön bátyám, vagy Ödön bácsi, akivel tegnap beszéltem, meg Ödön bácsi, akinek a Fasorban van a villája . . Jóformán ezeknek az emlegetéseknek köszönhette hivatali előmenetelét, an-élklil hogy maga Ödön bácsi a kisujját is megmozdította volna érte. Mert az altisztektől az igazgatóig, mindenki tudta, hogy közeli rokona Kass Ödönnek, az elmúlt idők kimagas ó közéleti alakjának, aki régi összeköttetések révén még mindig jelentékeny befolyással rendelkezik. Az előkelő rokonra való tekintettel sok mindent elnéztek neki. Gyakran hallhatták, amint a telefonkagylóba hallózott, hogy itt Kass Lajos, szóljon fiam a kegyelmes urnák. Azt' persze nem hallották már, amit ilyenkor rendszerint felelt a szobalány, hogy a kegyelmes ur nincs itthon, nem ér rá, talán tessék őt máskor felhívni, azinn köszönés nélkül letette a kagylót ö meg tovább beszélt, mintha valóban beszélne valakivel, fonák mondatokat költött a vis6zhangtalanná vált süket készülékbe, aztán fülig pirosodva s egész bensőjében remegve a .megaláztatástó!, kínos mosollyal búcsúzott, mintha .csakugyan búcsúznék valakitől, hogy kézit csókolom, a viszontlátásra Ödön bácsi. A hivatalban mindebből tudomásul vették, hogy nemcsak rokonságban vannak, hanem sűrűn érintkeznek is egymással. Pedig Ödön bácsi egész jóindulata abban a húsz év előtt Írott levélben merült ki, amivel beajánlotta a hivatalába. Azóta Iáiig látta. Bizonyos ünnepi alkalmakkor, a fe'e- | ségével együtt, becsöngetett ugyan a fasori la1 kásba, de rendszerint csak a kegyelmes asszony a színéig juthattak el, aki minden alkalommal a csodálkozás és merev leereszkedés ábrázatát öltötte magára. A nagybácsi többnyire el volt foglalva. Vagy ha elő is került nagynéha, néhány cercle-szerü kérdéssel olyan területre kor'átozta a beszélgetést, ami kizárt minden rokoni bizalmat, vágy éppen mélyböl-jüvő őszinte hangot s ha mégis kikivánkozott belőlük némi panasz, vagy kérés halvány sejtetése a kegyelmes rokonnak még szoborszerübbé vált, az arca, hirtelen J eszébe jutott valami közéleti ügy, súlyos elfogna! tság, ami sajnos elszóltja, de nagyon örül, j hogy jó egészségben láthatta őket s máris el- \ sietett, vagy olyan mozdulatot tett., amire nekik illett elsietniük. ■ Mindez sokszor fájt Lajosnak, mindezt gyakran megtanakodták maguk, között az asszonnyal. Lám, ilyenek a .rokonok, csak egy rokontól ne várjon semmit az. ember, pláne, ha nagyur lett belőle. Pedig volt idő, amikor Ödön bácsi is egészen másként beszélt, amikor még apa élt s Ödön bácsi pályájának kezdetén volt. Most mégis őszintén megvolt ületödve. A halál kietlen, nagy ténye előtt át nemesedett emlékezetében Ödön bácsi alakja. Tulajdonképpen jó ember volt. ő a lelke mélyén, csak ridegnek mutatkozott, mert nem akarta elárulni Igazi énjét. Már árról is meg volt győződve, hogy titokban sok jót tett* bizonnyal érte is igen sokat, anélkül, hogy ezt közölte volna vele. Meg ha nem Í6 tett volna, akkor is épp eleget köszönhet neki. Köny- nyek gyülekeztek a szemében és egyszerre a legszemélyesebb veszteségének érezte a gyászesetet. Ugyanakkor némi kevélységgel töltötte el Mécs László; $mzz&%kndh i/émiámmndí
