Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-25 / 294. (3846.) szám
A tSzeahste&Ec kisebbségi karácsonyfa alalt Irta: Forgách Géza A tizenhetedik karácsony estéje alkonyocllk a csehs, lováklai magyarságra a világháborút követő összeomlás óta. Tizenhét küzdelmes kisebbségi esztendő áll immár a hátunk mögött, amikor ma lélekben körüláüjuk a szlovenszkói és kárpátaljai magyarság nagy karáasonyfáját s felgyújtjuk azon az em éhezés és a jövőbenézés gyertya’áag- jaítEmlékezés az e'muit tizenhét év súlyos küzdelmeire ... Jövőbenézés a jövőépítés szent elszántságával ... A kisebbségi magyarság karácsonyfája körül gyülekező ncmzeícsalád tagjainak arcáról nem sugárzik az ajándékváró, a csodahivő gyermekek megelégedettsége. Ezek a gondszántoíta, az élet- küzdelemben megkeményedett arcok a karácsonyfa ragyogásában is elsősorban az ínséget szenvedő nemzettestvérck könnyeinek csillogó visszfényét látják. S ta’án épp ezért, mert kevés az örömünk, a kereszténység legszebb, legemberifcb ünnepének mélységes erkölcsi jelentőségét mindenki másnál jobban, szá' százalékosan átérezzük. A betlehemi jászol Istenember-szülöttje a kicsinyek, a gyöngék vigasztalásául jött erre a vi-j lágra. A megtestesült Ige már 1935 esztendő előtti azt hirdette hogy az erkölcsi erők, a szel emi érté-8 kék fölemelik a legkisebbet s hata’massá teszik aj leggyöngébbet. A betlehemi istállót palotájául j választó Krisztus-király ma egy kisebbségi uem-j zet számára az önbizalomnak, a jövőt biztositól elhivatottság érzésének, az emberi egyenrangú- S ság és a nemzeti egyenjogúság erkölcsi öntuda-I tának kimerithetetlm szent forrását jelenti. Az erkölcsi erőkben kell állhatatosaknak s a szeMemi értékek ápolásában nagyoknak lennünk, 8 akkor bizalommal nézhetünk a jövő elé! — Erre tanítja a betlehemi Gyermek a legkisebb néptöredéket is. Ennek a betlehemi Tanításnak mértékével kell fölmérnünk ma kisebbségi életünk lefo’yt tizenhét esztendejét. Karácsonyfánk ragyogására árnyékot vetnek hibáink és fogyatékosságaink. Balgaság volna az önbeismerésíől félni s gyarlóságainkkal szembe nem nézni. Hiszen szerenc énkre a gya.iu ágok meüett ott láthatjuk a nemzeti erények, nagyszerű szellemi képességek és népi jótulajdonskágok kimeríthetetlen tárházát is. A karácsonyi mérlegszámvetés nem lehet tehát lesújtó, még ha a negatív tételeket fokozott aláhúzással is kihangsúlyozzuk. A karácsonyt közvetlenül megelőző politikai események arra engednek következtetni, hogy a belpoüt’kai életben fordulóhoz érkeztünk el. Bizonyos jelek arra vallanak, hogy ebben az uj korszakban a többségi nemzet tisztábban fogja látni a magyar nemzeti kisebbség politikai je’entősé- gét, mint ahogyan eddig látta Ebben, az esetleg javunkra megváltozó politikai légkörben erkölcsi és szellemi erőink telj rs fölkészültségével s politikai éleslátásunk minden éberségével helyt kel* államink. S épp a mtilt hibáin okulva ki kell irtanunk sorainkból a széthúzás, a pártoskodás sorvasztó, negatív erőcsökevényeit is és a kirebbségi nemzettestet alkotó százezreknek közös testvéri táborban kell állaniuk a kipróbált vezetők mögött. Az egységes fö'lépés, a népi öntudat kiteljesedése ma vagy holnap a jobb jövőt, a több kenyeret, a kevesebb gondot s a nemzeti kultúráiét akadályainak megfogyatkozását jelentheti. A csehszlovákiai magyarság tizenhetedik karácsonyfába körül nem állanak esodaváró magyarok. Csodákat nem vá-unk, sőt sorsunk mostoha- ságának teljes súlyát érezzük, azonban a kétség- beesést távolról sem ismerjük. Tudatában vagyunk emberi gyarlóságainknak, de tudatában vagyunk jövőt biztosító erkölcsi és nemzeti erő- állományunknak is. A betlehemi Ige vigaszt- nyujtó és reménytadó hitével nyugodtan nézünk a következő, az uj karácsonyok elé. Karácsonyi gondolatok az nj korszak küszöbén Irta: Jaross Andor Nagyhorderejű világpolitikai feszültségek és nagyjelentőségű belpolitikai események tor- nyosodtak fel a béke és szeretet ünnepét megelőző hetekben. Az a viszonylagos csend és pihenés, melyet karácsony szelleme diktál, csak kis erőgyűjtés és gondolkozásra való alkalom, n:;iyet az ünnepek múltával újtól felvált a fegyver' k zaja Afrikából, ideges tárgyalások Géniben a világ hatalmai között és itthon az uj stílust követelők és a régit makacsul védők ál'ás- harca. Ma háború dúl Afrikában, háborús hírek fémjelzik messze Ázsiában a nagy japán birodalom vajúdását, amelynek megszületése ma már alig akadályozhátó meg. Egy nemzeti kisebbség nem lehet hive semmiféle háborús megoldásnak. A háború mint eszköz részére nem kívánatos. De éber szemmel kisérjük azt a munkát, amelyet a hivatásos és hivatalos békeszervezet: a népszövetség végzett és végez. Látjuk a népszövetséget egy olyan sezrepben, amelynek vállalását nem feltételeztük részéről és mfst látjuk, hegy vállalt szerepét nem tudja végigjátszani, ha maga nem akar olyan tűzoltó szerepébe kerülni, aki víz helyett petróleummal öntözi meg a veszélyeztetett tárgyakat. A népszövetség sohasem lesz alkalmas eszköz kitört háború lokalizálására, mig olyan hadsereggel nem rendelkezik, melynek ereje nagyobb minden hatalom seregénél. A népszövetség szerepe nem a háború megakadályozása, hanem a háború megelőzése. Ezen a téren van és lesz hivatása a népszövetségnek. Ezt a szerepet csak úgy tudja betölteni, ha függetleníteni lehet megmerevített konvencióktól és a világ népeit mozgató történelmi erők szolgálatába íehet állítani. ,,Panta rei" — mondja az örök bölcsességü görög közmondás s aki ezt nem akarja tudomásul venni, az konzerválhat egyideig állapotokat, de nem számolva az ellentétes erők növekedésével, az összeomlást önmaga váltja ki idővel. Hivatalos külpolitikánk. irányvonala: a népszövetségi politika; a mai: a mindenáron való sztatikái népszövetségi politika. A mi elvünk: a dinamika törvényeivel számoló népszövetség megalkotása s általa minden háborús veszély megelőzése. Középeurópában középeurópai megértésre van szükség s nem a távoli nagyhatalmak taktikai játékára. Ez lehet az egyetlen külpolitika, melynek gyökerei ne a Quai d‘Orsay és Kreml palotájából induljanak ki, hanem a prágai Czernin- palotából. Itthon olyan nagy személyi változások következtek be, melyek egyrészt nagy várakozást, másrészt bizonyos idegességet váltottak ki. A miniszterelnökség olyan ember kezébe került, akit a kormányon belül mindig a legkoncepció- zusabb miniszternek tartottak. A köztársaság elaggott első elnökét Benes Eduárd személyében a legmozgékonyabb és legaktívabb politikus váltotta fel. A legszorgalmasabb cseh és a legtehetségesebb szlovák van az élen, a legfelelős- ségteljesebb tisztségben. Nem csoda, ha a csehszlovákiai közvélemény feszült várakozással várja a jövő eseményeit. A köztársaság életének egyik epochája lezárult, mely szorosan kapcsolódott a lemondott Masaryk Tamás nevéhez. Ez a korszak a csehszlovák felszabadulás nyomán az önálló államiság kiépítésének jegyében folyt le. Az államiság kiépítésének során rengeteg magyar nemzeti érték elveszett. S a többségi nemzet politikai, gazdasági és kulturális térfoglalása ma sem szünetel. Ezt mi őszintén meg kell, hogy állapítsuk és a másik oldalon sem tudják megcáfolni. Mi magyar kisebbség nem kívánjuk a más nemzet szellemi és anyagi értékeit, de a magunkét körömszakadtáig védelmezzük. Tudomásul kell vennie a többségnek, hogy bennünk még ma is: elszegényedettségünk korában is van belső dinamikus erő, mely nem tud megelégedni a vegetativ élet feltételeivel, hanem erősödni és fejlődni akar. Nem tudunk olyan erkölcsi törvényt, mely ezen jogunkat a többségénél kisebbre méretezte volna. Demokraták vagyunk, mert ez részünkre létparancs, de csökkenteni kell a pártokra való felaprózódás veszélyét, mert kisebbség vagyunk. A mi elérendő teljes kisebbségi nemzeti egységünk demokratikus védőpajzs, melyet a többség nyomása adott a kezünkbe. Erre az egységre törekszünk, nyíltan bevallottan és őszintén. Ez a törekvésünx nem ellentétes a demokrácia alapelveivel. A köztársaság uj epochájába a magyar nemzeti kisebbség nagy mínusszal indul. Az egész korszakon át védekező ellenzéki álláspontot foglaltunk el, melynek politikai harcai folyamán sokat vesztve is megvédtük alapértékeinket: a magyar kisebbségi öntudatot kifejlesztettük és általánosítottuk, megalkottuk a magyarság politikai kereteit, épülőben van kulturális frontunk, Amikor Leírtam ennek a cikkemnek a címét, egyúttal egy kívánságot is foglalok ebbe a címbe. Azt szeretném, hogy minden itteni magyar ember magyar karácsonyt ünnepelhessen ebben az évben! Értem ezen azt, hogy mikor visszatekintünk a lefolyt eseményekre, megállapíthassuk, hogy minden szavunkat, gondolatunkat és tettünket a keresztény magyar gondolat vezérelte. Nagyon bölcsen mondja Madách az Ember tragédiájában, hogy mindenki csak azt adhatja, ami a lényege. Mi magyarok is azt adjuk tehát mindig, ami a lényegünk, ez pedig a becsületes, nyílt gondolkozás, az úri felfogás, — tekintet nélkül arra szegény-e vagy gazdag-e valaki, — a vallásos érzés és a hit. A magyar lényegnek felel meg az, hogy a válságos időkben megfeszítjük erőnket, felfokozzuk harci készségünket. így történt az most is tavasszal, amikor egyöntetűen egy választási fronton vívtuk ki azt az eredményt, melyre méltán vagyunk büszkék. Magyar lényegünkhöz tartozik az is, hogy bár a bajban, a veszedelemben végül mindig egymásra találunk, mégis akadnak órák, amelyekben egyesek elveszítik reménységüket és csüggedten vonulnak félre. Nagy erények, de gyengeségek is tartoznak a magyar lényeghez és hogy az előbbiek leküzdjék az utóbbiakat, azt is tűzzük ki karácsonykor mint főfeladatot magunk elé. Sohasem tartozik azonban a magyarnak valódi természetéhez a meghunyászkodás, a lelkének áruba bocsátása, ártani-akarás, bosszú és gyűlölködés. Azért, akik részéről ezt sajnos, a magyar szó közvetítésével is tapasztalhattuk, azok nem magyarok, sohasem voltak és sohasem lesznek azok. A demokrácia, mint azt gyakran halljuk, egyik lényege a vita. Ebből következik, hogy a bírálat szabadsága is alkotó része a demokráciának. Aki lemond erről, az hiába hangoztatja, hogy őt mennyire áthatja a demokrácia, mert tulajdonképpen ezzel a lemondással szolgai szerepre alacsonyitja le magát. Vannak viszonyok, Í amikor a bírálat gyakorlásához is bátorság kell, amikor a bírálatot, — akármilyen tárgyilagos legyen is, — már támadásnak tekintik. De kéra gazdasági szervezkedés értékét átérző, gyakorlati gondolkozásu magyarok arcvonala is kibontakozóban van, sportszervezetünk kitűnő munkát végez. Anyagi veszteségeinket pótolni igyekeztünk szellemiekkel, s ma egészségesebb, ellentállóbb, és kitartóbb átlagmagyart állíthatunk nemzeti arcvonalunkba, mint tizenhét évvel ezelőtt. Ne higyje tehát senki sem, hogy a következő korszak, gyengébb, puhább kisebbségi magyart talál itt, melyet könnyebben lehetne elszínteleníteni. Az ilyen törekvés hiú, céltalan és antidemokratikus volna. Azt is tudni kellene az egész vonalon, hogy a kisebbségi magyarság kérdéseit nem lehet a magyar nemzeti gondolattal meghasonlott, üzletmagyarokkal megoldani, épp úgy, mint ahogy a festett vizből nem lesz soha bor, akármennyire el is akarnánk azt másokkal hitetni. Uj gondolkozásra, uj eszközökre van tehát szükség, ha azt a konszolidációt, melyet a csehszlovák államon belül a többségi nemzet elért, a köztársaság többi nemzetére is ki akarják terjeszteni. A magyar nemzeti kisebbség harcolt tizenhét esztendőn át s van elég energiája a további harcra, ha a szükség úgy hozza magával. Mert bízik a világot mozgató és az emberi létet kormányzó erkölcsi elvek diadalában! Karácsonyi szélcsendben, meghittebb hangulatban vetettem papirra ezeket a- gondolatokat. Nem újak! Régiek! A mieink! A nemzeté! A nemzetek élnek és halnak! Mi élni akarunk a nemzetért! dem, az igazi magyar nem e’éggé bátor talán, hogy helyt álljon azért, ha bírál és támad? Erről tehát sóba le nem mondhatunk. A politika csak akkor felel meg rendeltetésének, ha meg nem merevedik, hanem áilandóan mozgásban van. Ezzel pedig küzdelem jár. A politikai küzdelemben, amely sohasem lehet öncél, vannak stratégiai és taktikai feladatok, valamint célok is. A stratégia természetesen befolyásolja a taktikát, a taktikának azonban sohasem szabad feledtetni a stratégiai irányt. Stratégiai célokat eltaktikázni sem Ígéretekért, sem csábításért, sem anyagi előnyökért sohasem lehet és nem is szabad. Ezek a szempontok vezéreltek minket mindenkor, akiket a sors és híveink bizalma felelősségteljes vezető állásba helyezett. Nem egyikünknek könnyű lett volna másutt otthont találnia. Kényelmesebb életet választania és csak a távolból szemlélni az itteni magyarok sorsának alakulását. De mi mindnyájan érezzük, hogy az a talaj, amelyből kisarjadzottunk, amelyen elődeink fáradtak, kínlódtak, verejtékeztek, amelyet vérükkel is megöntöztek, egyedül adhat nekünk olyan életerőt, mely hasznot tud hajtani a mi magyar nemzetünknek. Azért ha most karácsonykor sok magyar családban a gond talán elhomályosítja a karácsonyfa gyertyáinak fényét, vigasztalja meg ezeket a testvéreinket is az a tudat, hogy helytállásukkal és a gondok vállalásával nagy missziót teljesítenek nemzetük érdekében. Egy nagy magyar család vagyunk mi mindnyájan, akik itt élünk kisebbségi sorsban, és mentői erősebb ezen család minden tagjának összetartása és ragaszkodása az ősi röghöz, annál több erőt, küzdőképességet, kitartást és harci lendületet fognak tanúsíthatni mindazok, akiknek osztályrészül jutott, hogy akármelyik fronton az élharcosok között álljanak, vagy azokat vezessék. Mert legyünk tisztában azzal, hogy ha a legutóbbi napok eseményeiből halvány reménysugár látszik is előtörni, hogy sorsukban jobbulás következik be, ezt csak szives küzdelem árán tudjuk majd valóban elérni. Eddig semmi okunk sincs arra, hogy letérmm H MAGYAR KARÁCSONYT! írta: Esterházy János ■ Katáoonyi Hámunk a képes mellékletiéi 44 oldal - Ura: 2 Ki XIV. évf. 294. (3846) szám • Szerda • 1935 december 25 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőségi Prága II., Panská évre 76. havonta 26 Ki., külföldre: évente 450, SzloVeUSzkÓÍ ÓS VUSZinSzkÓi magUCirság ulicelZ, II. emelet. •Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114. havonta 38 Ki. • ö Prága II., Panská ullce 12. III. emelet. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több. politikai napilapja . • • TELEFON: 303-11. •• Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. SÜRGÖNYÖM HÍRLAP, P R R H R.
