Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-21 / 292. (3844.) szám

f A párisi béketerv temetése után

Az uj angol külügyminiszter kitart a népszövetségi politika mellett

Baldwin a kirá'ynál -- Abesszin offenziva a Takarre mentén - A négut a frontra készül

Az alsóház bizalmat szavazott Baldwinnak

Hoare bukása

(*) Hoare drámai szavakat, sőt drámai argumentumokat talált a bukott béketerv védelmére - s ha másról nem lett volna szó, mint arról, hogy Európa elkerüljön egy súlyos megpróbáltatást s hogy az olasz —angol háború fenyegető lidércét végleg száműzzék e békére hajló karácsonyi hangulatból, azt hisszük, nem is maradt volna el a mindenképpen megindító beszéd sikere. Csakhogy, az angolok szerint, nem kizárólag háború vagy béke kérdése fordul meg a francia béketerven, aminthogy sohasem pusztán és kizárólag háború vagy béke kérdéséről van szó. Ilyen lekopasztott, eny- nyire végletesen kipoentirozott alakban sohasem bukkant még föl a világtörténelem során háború vagy béke problémája, mindig másról is szó van. Az angol közvélemény megítélése szerint ebben az esetben arról van szó, hogy Anglia nagyhatalmi helyzetét kétoldalról fenyegeti komoly veszély. A veszély ugyan nem múlik el, ha tovább halad a világ azon az utón, amin eddig ragadták az események, de ugylátszik, legalábbis Anglia szempontjából, hogy még mindig könnyebben járható ez az ut, mint a másik, amelyet a párisi béketerv jelölt ki. A párisi béketerv okos és reális, csak éppen nem számol néhány lélektani momentummal. Például nem számol azzal, hogy tigy Angliának, mint Olaszországnak békekötés után felfordulna gyomrában a béka, amit kölcsönösen hiába nyeltek le. Baja az, hogy háború nélkül is meg lehetett volna csinálni s most, hogy a háború már javában tombol, lehet jobb és lehet rosszabb békét kötni, de ugyanazt, amit háború nélkül is meg lehetett volna csinálni, nem lehet. Olyan hatalmasságok, mint Olaszország és Anglia, nem elmélkedhetnek büntetlenül a hirhedt dilemma fölött, hogy „miért nyeltük le a békát?"

Angliának ezenkívül más okai is vannak, amiért elfordult a párisi béketervtől. Például nem lehet érdeke Angliának, hogy megerősítse Franciaország pozícióját, akár úgy, hogy megbuktatja Mussolinit, akár pedig úgy, hogy megmenti, de a mentőangyal szerepét átengedi Lavalnak. Nem titok, hogy Mussolinit kezdetben, amikor még Franciaországnak talán nem esett volna nehezére, hogy leszámoljon a fasizmussal, Anglia — pontosan: az angol külügyminisztérium — mindenható apparátusa mentette meg. Angliának szüksége volt ^Mussolinira, hogy ellensúlyozza Franciaország befolyását a kontinensen, legalább is addig, mig Németország megint abba a helyzetbe kerül. hogy kellő nyomatékot alkot a mérleg másik serpenyőjében. Nem titok, hogy a németek meghívását a népszövetségbe s ezzel a német fegyverkezés megindítását Anglia támogatta s csak félhivatalosan azzal a szándékkal, hogy Oroszországgal szemben az európai erőket megszervezze. A Foreign Office hatalmasságai titokban mindig számításba vették a megnövekedett német befolyás hatását Franciaországra. Angliában, mint a legtöbb országban, a látható kormányon kívül van egy másik láthatatlan kormányzó hatalom, az, amelyiket klikknek vagy titkos kamarillának szokás nevezni s amely egyik országban katonatisztekből, a másikban papokból, a harmadikban iparmágnásokból és bankárokból áll s amely a kormányzati kurzus folytonosságát biztosítja a változó kormányokkal szemben. Ez a kulisszamögötti hatalom Angliában diplomatákból áll. Angliában a munkáspárti korLondon, december 20. Az angol alsóház csütörtöki vitáján Hoare, a lemondott angol külügyminiszter drámai jelenetek között megkísérelte, hogy megvédje az olasz— abesszíniái konfliktus megoldására tervezett és csődöt mondott párisii béketervet, mig

mány se csinálhat más birodalmi politikát, mint a konzervatív kormány, mert a mindenható külügyi apparátus abban a pillanatban, mihelyt uj elveket vagy uj módszereket akar beiktatni a kormányzat a külpolitikába, mint egy vezényszóra felmondja a szolgálatot és szabotál. Ez a szabotázs buktatta meg az első munkáspárti kormányt s láttuk, mivé kellett változnia MacDonald- nak ahhoz, hogy Anglia miniszterelnöke lehessen. Pedig az angol nép nagy többsége egyidőben tömören állott személye és elvei mögött. Az angol külügyi kamarilla a birodalom érdekeinek hordozója, de azért megesik, hogy a kamarilla politikája összeütközésbe kerül a kormány politikájával. Ez történt most is.

Hoare, akiről köztudomású, hogy bizalmi embere, sőt meghitt munkatársa volt Baldwinnak, most úgy bukott meg, hogy vezére nemcsak elgondolásait és módszereit tagadta meg, hanem szinte személyével szemben is éles kritikát gyakorolt. A bukott angol külügyminiszter a külügyi klikkből emelkedett a külügyminiszteri székbe s ahogy ezt tapintatosan sejtetni engedik az angol lapok, úgy hogy elődjét, — aki dilettáns volt a külpolitikában, de azért nagy hibákat mégsem követett el, csak nem akarta fölcserélni kicsiszolt és pontos jogászi nyelvét a diplomáciai stílussal, aminek fordulatai és légköre mindvégig idegen maradt számára —, valósággal puccsszerűen buktatta meg a mindenható klikk segítségével. John Simon ellen az volt a kifogás, hogy nem szakember a külpolitikában, nos, most

Baldwin nagy beszélőiben vázolta Anglia álláspontját, kijelentette, hogy a brit kormány elejti a párisi tervet, teljes mértékben visszatér a népszövetség alap elveihez és a biztonság kollektív megszervezéséhez. Hoare-t a képviselők ugyan tüntető tapssal és szívéiyeHoare ellen az a kifogás, hogy túlságosan is szakember a külpolitikában s Anglia egyetemes érdekeit nagyon is alárendeli bizonyos szakszempontoknak. Hoare nagy- müveltségü, előkelő tory, aki Harrowban nevelkedett, ami egy árnyalattal még előkelőbb és zártkörűbb, mint Eton s kikurálha- tatlanul beoltja az angol jeunesse dorée gyermekeibe a klikkhez tartozás gőgjét és öntudatát. Úgy kezdte pályafutását, ahogyan előkelő angol ifjúhoz illik, miniszteri titkárként. Ilyen tradíciói csak a régi Athénnek és a régi Rómának voltak s a történelem megmutatta, mennyire időállóvá teszik a kiváltságos osztályokat az ilyen vaskövetkezetességgel betartott tradíciók. Hoare tipikus képviselője ennek az erős hagyományokra épülő angol toryzmusnak, minden mozdulatával, minden képességével a toryzmus érdekeit szolgálja.

Persze, tudni kell, hogy a toryzmus és az angol világbirodalom érdekei majdnem mindig ugyanazok s ha nem lennének ugyanazok, valószínűleg nem akadna tiz tory, aki nem tagadná meg saját rendjét, hogy a haza oldalára álljon. Vannak azonban helyzetek és pillanatok, amikor szempont dolga, hogy ki mit tart a haza érdekének. Hoare például úgy gondolkozik, hogy nem lehet Angliának érdeke kenyértörésre vinni a dolgot Olaszországgal, pontosan:- Mussolinival, mert erre az erős nemzeti és nagyhatalmi politikát követő kormányzatra c francia túlsúly megfékezése érdekében mindig szükség lesz. Nem is beszélve arról, hogy Angliának rövidesen más, nagyobb kérdésen fogadták, de a jóindulat kizárólag a volt külügyiminiszter tiszteletreméltó személyének szélt, Hoare politikai müvét a többség nem fógadta el. Az exk ül ügy miniszter védekező beszédében vázolta azt a Légkört, amelyben a párisi terv megszületett. Mindent el kellett követni, hogy a küszöbön álló európai nagy tűzvész ki ne törjön,

Hoare tudatában volt annak, hogy a legkisebb ügyetlenség az angol— olasz háborút provokálja ki.

Az olajzárlatot Olaszország katonai szankciónak és háborús cselekedetnek tekintette volna. Anglia nem félt az olasz támadástól, mégis mindent el akart követni, hogy a háború kitörését megakadályozza. Hoare és Laval ebben a háborús atmoszférában ült össze Párában és az idő sürgetett. Anglia kivételével egyetlen népszövetségi állam sem tett háborús előkészületeket s így Anglia tulajdonképpen elszigetelve állt Genfben,

mert egyedül kellett volna megbirkóznia

seket kell majd megoldania a Távolkeleten s flottáját nem teheti ki most fölösleges presztizs-kalandoknak. Az angol kormánynak és az angol közvélemény nagy többségének viszont az a nézete, hogy Anglia sokkal jobban erősiti a francia pozíciót, ha most Laval béketervével menti meg az olasz fasizmust, mintha tovább megy a megkezdett utón. S különben is: amikor már saját érdekeinek védelmére nagynehezen sorompóba állította az egész népszövetséget, nem ugorhat ki a játékból. Ez olyan presz- tizsvereséget jelentene, amit Anglia még csak kiheverne valahogyan, de a népszövetség nem. S azután Baldwinék szerint kalkuláció kérdése, vájjon valóban fenyeget-e az angol—olasz háború vagy sem? Vannak, akik nem tartják olyan veszélyes fegyvernek az olajtilalom bevezetését Olaszországgal szemben, mint például Hoare. Mindenesetre az a nézet, hogy az olajembargo, ha egy hónappal ezelőtt alkalmazzák, talán már meg is tette volna hatását s most nem lenne szükség arra, hogy reménytelen béketervekkel kísérletezzenek a hatalmak, hanem reális alapon meg lehetett volna kezdeni a béketárgyalásokat. Ha tudniillik közben Hoare nem megy szabadságra s szabadságideje alatt, mellékesen, kf nem főzte volna Lavallal a párisi béketervet, amelyet úgy Genf, mint London gyorsan elparentált, Olaszországnak pedig sikerült egy hónappal kitolnia az olajembargo bevezetését. Ez volt az a pont, amin a béketervvel együtt Hoarenek is el kellett buknia.- Ma: Nagy rádió melléklet

18 °,dal ára Ké *20

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská

évre 76. havonta 26 Kő., külföldre: évente 450, A SzloVeUSzkÓÍ 6S TTlSZÍnSzkÖÍ üiaíHJCirsás ulicel2. ü. emelet • Kiadóhivatal:

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. • ® Prága II., Panská ulice 12, III. emelet.

R képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több. UolitlliCll TlQpitQpjQL • • TELEFON: 303-11. • •

Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.- Ki. r ' r SÜRGÖNVCIM; HIRLHP, PRflHfl.

Prága, december 20. Az olasz—abessziniai konfliktus megoldására irányuló tárgyalások az angol alsóház csütörtöki vitája és a népszövetségi tanács állásfoglalása után ismét holtpontra futottak. A helyzet ugyanaz, ami három hét előtt volt. A várt kibontakozás nem következett be s mint Hoare és Baldwin az alsóházban leszögezte, a súlyos bonyodalmak bármikor bekövetkezhetnek. A szankciós konferencia bizonyara hamarosan újra megkezdi tárgyalásait és ráz olajzárlat, amelyről most megtudtuk, hogy Olaszország háborús aktusnak tekinti, ismét csak bekövetkezhet. A helyzet zavaros és veszélyes. Karácsony előtt aligha történnek sorsdöntő lépések és igy néhánynapos vi- harelőtti csöndet várhatunk, de az uj esztendő legelején megindul a lavina. — Időközben az abesszinok heves támadásokkal igyekeznek nyugtalanítani az olaszokat, hogy a várt általános olasz offenziva ne következzék be. Az abesszin hadsereg néhány nap pal megelőzte Badoglio csapatait és a Takkaze folyó mentén oldalba támadta az olaszokat.

Hoare és Baldwin védőbeszéde az alsóházban