Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-20 / 291. (3843.) szám
1 I 5j ' 1 / „Elfogadtuk a felénk nyújtott kezet, mert nemei intenciókból fakadó megértéiről van izó“ Szültő Géza nyilatkozik a magyarság törvényhozóinak elnökválasztási álláspontjáról „...tovább küzdünk változatlan energiával jogainkért, természetesen ellenzéki o dalon" Az uj elnök és a magyar kisebbség (sp) Prága, december 19. Csehszlovákia nem csatlakozik a francia tradícióhoz: az elnöki székbe nem szürke politikusokat biv meg, hanem kiválasztja a legtehetségesebbeket és őket küldi a Hradzsinba őrködni az állam rendje és igazsága felett. Masaryk után Benes is a legmagasabb mértékét jelenti annak, amit a csehszlovák politikai élet kitermelt, s biztosra vesszük, hogy az uj elnök nem passzív szemlélője s legfeljebb arbitere lesz az eseményeknek, hanem aktívan — természetesen az alkotmány szigorú keretein belül — résztvesz majd az állami életben s rányomja élénk és határozott egyéniségének bélyegét mindarra, ami az eljövendő hét év alatt történni fog, — mint Masaryk kimagasló személyisége is befolyásolni és alakítani tudta a fejlődést. Elképzelhetetlen, hogy a hatalmas vitaiizmus és energia, amit Benes mint külügyminiszter képviselt Európában, most a csendes szemlélődés tétlenségébe vonuljon vissza és a Hradzsin ablakaiból ölhetett kézzel nézze az alant lüktető életet, legfeljebb a rep- rezentálásra gondolva, semmi másra. Az uj elnök egész megjelenése, minden porcikája a vibráló életre, a tettre, a mozgékonyságra, éles, figyelő pillantásokra van beállítva, semmi, de semmi nincs benne, amit kielégíthetne — tegyük fel — a méltóságteljes megjelenés, a felvonulások és az ünnepek hatásos pompája. Benes szeizmográf-ember, aki élénken reagál minden kívülről jött befolyásra, gyorsan jár, érdeklődéssel forgatja fejét jobbra-balra, mindenre kiváncsi, ami körülötte van, minden érdekli, mindennel foglalkozik. Lehetetlen, hogy belefeledkezzék a merev reprezentálás pózába, semmi sem eshet távolabb tőle, mint ez az attitűd, s ha embertípust keresünk, amely a lehető legtávolabb . áll a hitleri vagy a mussolinis megjelenések kiszámított szinházszerüségétől, úgy Csehszlovákia uj elnökében találjuk meg. Fürge, gyors, élénk ember, aki nem tud ..megjelenni". De annál élénkebben tud a dolgokkal foglalkozni és — megbirkózni. Most is ezt fogja tenni. A csehszlovákiai magyar kisebbség sokat remél az elnök élénk és okos személyiségétől és helyesnek látja azt, hogy a Hradzsinba nem a prágai sovinizmus egyik — vagy másik merev képviselője került, aki képtelen kitekinteni a maga parányi elvakultságának sáncai mögül, hanem európai szellem, a mások véleményét, igazságát és létalapjait kitünően’ismerő világfi. Bene§ külügyminiszteri korszakát úgy szeretnők felfogni, mint a tanulás, a tapasztalatgyűjtés idejét, amikor egész Európában mindent látott és mindent megismert, hogy most, életének másik korszakában, a gyűjtött tapasztalatok kiteljesedjenek és a tanulás eredményét a gondozására bízott népek javára kamatoztassa. Benest tartjuk a cseh politikai generáció legtehetségesebb és leghiggadtabb tagjának. Remélni merészeljük, hogy képességeit és ismereteit mint elnök az igazságos megértés szolgálatába állítja. Annyira fölötte áll a kis kotériáknak és klikkeknek, hogy el tudjuk képzelni, hogy tárgyilagosan a segítségére siet a kisebbségnek, ha ez a kisebbség esetleg szizifuszi harcot kénytelen vívni jogai(A VEZÉRCIKK FOLYTATÁSA A 2. OLDAL ELSŐ HASÁBJÁN.) Pozsony, december 19. Az egyik pozsonyi magyar lap terjedelmes cikkben foglalkozik szövetkezett ellenzéki pártjaink parlamenti klubjának a köztársasági elnök választása kapcsán hozott határozatával. Munkatársunk felkereste dr. Szüllő Géza nemzetgyűlési képviselőt, az országos keresztényszocialista, magyar nemzeti párt és Zipser Deutsche Partéi közös parlamenti klubjának elnökét s nyilatkozatot kért tőle arról a határozatról, amelyet a közös klub az elnökválasztással kapcsolatban hozott. Dr. Szüllő Géza a következőkben volt szives lapunk számára nyilatkozni: — A divatjátmult régi klasszikus Iskola sokkal egyszerűbben, világosabban fejezte ki egy rövid szólammal azt, amit a mostani mesterkélt, tulhal- mozott jelzők és összetett főnevek da- gályos stilu&a mond. Tehát latinul idézek, de lefordítom, mert az uj generáció már nem igen tud latinul. Az egyik idézet: Quidquid agas, prudenter age et respice finem — bármit cselekszel, okosan tedd és nézd a végét. A másik: in dubiis semper melius — kétségekben mindig a jobbat. — Törvényhozóink bizalmas értekezletén szigorúan bizalmasan tárgyaltunk, tárgyalásainkról senkit nem informáltunk, ellenben megjelentettük a hivatalos kommünikét. Sem kevesebbet, sem többet sem ildomosnak, sem szükségesnek nem tartottunk leadni. — Nem használ a célnak, nem segíti elő a jó ügyet a bőbeszédűség. Ezért minden kommentárt, amely a hivatalos közleményen túl megjelent, álmagyará- zatnak és a valóságot nem fedőnek kell nyüVánitani. Miután azonban egy, a hitelesség látszatával biró indiszkréciót láttam nagy csodálatomra egy pozsonyi déli újságban megjelenni, ezért szükségesnek tartom a nyilvánossággal a következőket közölni: — Ismét latinul idézek: qui bene dis- tinguit, bene docet — aki jól diszting- vál, az jól tanít. Más az államban az elnökválasztás és más a kormánytámogatás. Más az állam politikai életében a passzivitás és más a politikai aktiviz- mus. Számtalan esetben már kijelentettem, hogy a köztársaság megalapításától kezdve a magyarság sohasem lépett a passzivitás álláspontjára, hanem az aktivizmus útját követte. Vagyis a magyarság nem vonult duzzogva félre, nem azt a politikai irányvezetést fogadta el, amelyet a régi, nagy Magyarországban egyideig a szlovákság és a románság Mocsonyi Sándor vezetésével kimondott, de résztvesz az állam alkotmányos életében azáltal, hogy résztvett a parlamenti választásokban, résztvett a megyegyüléseken, résztvett a nagyzsupa-gyüléseken. De természetesen élt a kritika jogával, nem hunyászkodott meg, nem vedlett át, nem tagadta meg magyarságát, nem tagadta az államéíetet, de tudta, hogy az állam életében mi a kötelessége és mi a joga az állammal szemben. Tudta, hogy a kisebbségi szerződések által feljogositottan mit és milyen módon követelhet nemzetisége érdekében. —■ Akkor tehát, amikor mi nem hódoltunk be, nem mentünk be, úgy, mint Spina miniszter és társai a németek részéről a kormánytámogatók közé, akkor is aktivisták voltunk, de ellenzékiek voltunk. Ezt az álláspontot következetesen fenntartottuk mindig, fenntartjuk ma is, de tudjuk, hogy az ellenzéki álláspont nem tagadása az államnak, a jogos kritikánk megfékezése olyan törekvéseknek, amelyek nemzetiségünket megsemmisíteni, fajtánk amal- gamizálását előmozdítani akarnák. Ebben az országban éppen olyan nemzetiség vagyunk, mint a többi itt élő fa); ebben az államban egyetlen jogi erősségünk van, hogy a törvény kereteiben megmaradunk, jogaink teljesítését és biztosítását követeljük, de a jogról és törvényről1 le nem lépünk soha. Éppen ebből kifolyólag egészen természetes az, hogy amikor kérték volna, vagy akarták volna, hogy üljünk le a zöld asztalhoz és tárgyaljunk, ezt megtettük volna mindig, de mindig úgy, hogy fel ne áldozzuk nemzeti öntudatunkat, ne csorbítsuk jogainkat. — Disztingváljunk jól. Más az, ha valaki magyar, vagy ha valaki álmagyar. Más az, ha valaki magyar itt, vagy emigráns magyar itt. Más az, ha független magyar itt, vagy megvásárolt magyar itt. Hogy drasztikus hasonlattal éljek: a meztelenség lehet szűzies, a levetkőzöttség nem az. A köztársaság fennállása óta most történt meg először, hogy a magyarságot mint tényezőt ennek az államnak legképzettebb és legkiválóbb politikusa, a külügyminisztere érdemesítette arra, hogy nagy hivatásának gyakorlása előtt meg akarja tudni azt hivatalosan, hogy mi a magyarság álláspontja. És nem úgynevezett Kuhhandeln-ről van szó. Itt nemes intenciókból fakadó megértésről1 van szó. Ez Volt indoka annak, hogy a felénk nyújtott kezet elfogadtuk, mert most volt az első alkalom arra, hogy nem mi nyújtottuk kezünket, nem mi kunyeráltunk, de önzetlen céljaink önzetlen harcosait felkereste az, aki erősebb a pozícióban, mint mi. — 1866-ban Ferenc József tárgyalásra hívta magához Deák Ferencet, hogy az Ausztria és Magyarország között levő megegyezés és kibontakozás lehetőségeiről tárgyaljon. Ausztria akkor a porosz háborúk balsorsu kimenetelé után gyenge volt. Deák Ferenc 1866-ban a magyar géniusz által vezettetve egry jottával sem kért többet —- nem akarta kihasználni a kényszer- helyzetet — mint kért 1866 előtt. Ezért mondták, hogy lovagias volt a magyar. Nekünk az állampolgári helyzetünk megváltozott, de lelkünk megmaradt magyarnak és ezt elismerte a mostani köztársasági elnök ur. Mert sem a választás előtt, sem a választás alatt, sem a választás után nem kértünk és nem kérünk többet, mint garanciákat arra, hogy kulturális s gazdasági téren megkapjuk mindazt, ami mellett megmaradhatunk amalgamizálás nélkül annak, amik voltunk, törvénytisztelő, de törvényt betartatni kívánó magyarnak. — Két ut állott előttünk. Vagy pasz- szive viselkedünk a választásnál üres lapokkal, vagy csatlakozunk ahhoz az irányhoz, amelyben garanciáját látjuk annak, hogy jogainkat és fajunkat megvédelmezzük. Ismét latinul szólok. Az e------------------------------------------------------------------------------------------------------Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága II., Panská évre 76. havonta 26 Kfc., külföldre: évente 450, SzloVCTlSzkÓi CS rUSZÍTlSzkÓÍ TnaVUCLTSá^ ulicel2. II. emelet • Kiadóhivatal: félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kfc. • • •t ** Prága II„ Panská ulice 12, 111. emelet. A képes melléklettel havonként 2.50 Kfc-val több. politikai napilapja •• TELEFON: 30311. • • Egyes szám ára 1.20 Kfc, vasárnap 2.-Kfc. r r r SŰRQÖNYCÍM. HÍRLAP, PRRHfl.
