Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-01 / 275. (3827.) szám
19 1935 december I, vasárnap. ASSZONYOK LAPJA Az elegáns délufán i ruhák VASÁRNAPI D1VATLEVÉL A meginduló szániház- és hangverseny- Sdénnyel egyidejűleg időszerűvé vált az úgynevezett „nagy délutáni ruha“-téma is, amely — iliála a nagyfántáziáju párisi divatirányitók- nak — ismét uj variációkkal gazdagodott. A tavalyi elődeikkel összehasonlítva az idei délutáni toalettek jellegzetes átalakuláson mentek át és mutatósaibibak lettek. Ez a megállapítás valamennyi délutáni ruháváltozatra vonatkozik. Mert a nagyobb összejöveteleken és a kevésbé fényes alkalmakkor viselt délutáni ruhák között csak a hosszúságban van eltérés. Az előbbiek bokán alulig érnek, mig az egyszerűbbek 15—20 centiméterrel rövidebbek. A szabásuk, diszi- tésüik viszont egy,lbrma. A nagy délutáni ruhákat is drapirozott kivágással és érdekes .megoldású ujjakkal készítik. Különösen az utóbbiakra helyeznek nagy súlyt. A simán összeállított délutáni ruháknak a szokatlan szabású, feltűnő ujjak kölcsönöznek karaktert. Az eddig megszokott sima ujjak után a többször behúzott reneszánsz, a szélesen felpofozott és a félméternél is bővebb, fantasztikus középkori ujjak divatja valóban megérdemli a feltűnő jelzőt. Sokan vannak, akik ezt az ótmenetnél'küli átalakulást indokolatlannak tartják. Pedig a divatban is vannak megismétlődő törvényszerűségek, amelyek azt mutatják, hogy az egyszerűt mindig az ellenkező véglet követi. A ruházkodás története is sok példával bizonyítja, hogy az egyszerű szabású ujjakat rendszerint a másik véglet: a feldíszített, fantasztikus szabású változatok követték. A középkor első századaiban divatos sima egyenes ujjakat az alul több, mint egy méterre kiszélesedő, színessel alábélelt és prémmel szegett ujjak követték. A reneszánsz-kor a viselettel együtt az ujjakat is megváltoztatta. Ekkor kezdték a be- hasitott s balonszerüen kibővülő — hímzéssel, gyöngyözéssel, alábéleléssel és prémekkel díszített óriási ujjakat viselni, amint az Medici Katalin és Aragóniái Johanna történelmi nevezetességű portréin látható. Természetesen a hatalmas, dróttal és ló- szőr alábéleléssel kitartott ujjak a mindennapi használatban sok kellemetlenséget okoztak. Egy flórenei krónikás feljegyzései szerint a nagy ujjak különösen étkezések alkalmával bizonyultak kényelmetlennek. Gyakran előfordult, hogy a divatosan felöltözött hölgyek ujjaikkal nemcsak a poharakat vagy tányérokat, de magát az asztalterítőt is lerántották ... A XVI. században érte e] a ruhaujj a nagyság és a tűidiszitéttség tetőfokát. A XVII. és XVIII. századtól kezdve napjainkig viszont egyre simább és egyszerűbb lett. Az újra felelevenített behúzott és felpuffozott ruhaujjak azonban arra engednek következtetni, hogy a sima ujjak divatja — isimét múlófélben van! Igen sok alul kiszélesedő ujjváltozatot látni, melyet a könyöktől lefelé színes pamut vagy fém hímzés díszít. Divatos a gyöngyözés is, különösen a nagyobb stilü délutáni ruhák ujjait diszitik elszórt gyöngy- himzéssel. A kivágásnál a gyöngyözést gallér- szerüen — ovális vágj7 gömbölyű formában — alkalmazzák. A délutáni ruhák felsőrészét — amennyiben himzé3, gyöngyözés vagy virágdísz nélkül kész tűitek — görögös drapirozással diszitik. Igen sok délutáni ruha-modellt látni, amelyről hiányzik az öv. A kellő beszükitést magával a szabással vagy apró bevarrásokkal adják meg. A nagy délutáni ruhák szoknyarészét — akár a kevésbé díszes délutáni ruha változatoknál — több részből összeállított harangszabással készítik. Gyakori az úgynevezett kötényszabás is. Ennél a ruhát kötényataku, hátrész felé rézsutosan elkeskenyedő különálló kötényrésszel dolgozzák. A kötényrészt a ruha díszítésének megfelelően prémmel, hímzéssel vagy gyöngyözéssel szegélyezik. A kazak népszerűsége folytán a kazak-szabás még a nagy délutáni ruháknál is igen gyakori. Hasonlóan divatosak a derék alatt hozzá- dotgozott kis tunikarészek is. A nagy délutáni ruhákat szaténból, bársonyból, préselt felületű klókéból, fémszálakkal beszüvött selymekből, szintjátszó taftból és celofánnal beszövött szövetekből szabják. Divatsziin a fekete, melyet lilával vagy fűzőiddel kombinálnak. A fekete mellett a barna kissé a háttérbeszorult. A divatos színárnyalatok közül a feketén kívül a lila az a szín, melyet délutáni ruhák céljaira sokat alkalmaznak. A mai divatképünkön négy olyan modellt mutatunk, amelyek begomlbolható ujjakkal, rövid bolerókkal és kis kabátkákkal kiegészítve mint délutáni ruhák, azok nélkül pedig mint estélyi ruhák viselhetőek. A jobb oldalon — a kép alsó sarkában — egy fekete taftból készült, nagy lukaosos, fekete tüllel szegélyezett ruha rajzát láthatjuk. Az egyszerű szabású modell — amely régi estélyi ruhák átalakítására is alkalmas — szűk felsőrésszel, tüllel szegett dérékfodorral és kis harangrészekkel bővített szoknyával készül. A tüll-szegélyezéts a drapirozott pelerin- gálléron is megismétlődik. A pelerin alá hosszú ujjakat gombolunk, ugyanez a modell, — Minden kezdet nehéz! — Ámde: — Gyakorlat teszi a mestert! — mondtam magamban, mikor vadonatúj háztartásom gyeplőjét töltőtollhoz és vonalzókhoz, valamint szótárakhoz és jegyzetekhez szokott markomba fogtam. Az első háztartási segéderőt szeretettel, bizalommal és nagy lelkesedéssel vezettem be ragyogó hajlékomba, mint ahogy vizitelő vendéget fogad az ember. (No, ott-tartóz- kodása nem is sokkal lépte túl a vizit-időt!) — Isten hozott, Veronka! — fogadtam meghatottan és mig ő kirakodott, én megcsináltam a reggelijét. — Ülj le, reggelizz kényelmesen! — biztattam aztán, -— én pedig bementem ágyazni. Félóra múlva Veronka még mindig kényelmesen ült. Pirulva kértem meg, hogy segítsen takarítani és legyen szives kimenni a piacra. Megtette, — Milyen jó lány! — gondoltam magamban s nekiadtam a piros-babos kendőt, amit pedig én is nagyon szerettem. Nem telt bele hosszú idő és Veronka független garconéletet élt nálunk, saját különbejáratu konyhájában és ki is mutatta, hogy rossz néven veszi, ha kívánságainkkal zavarjuk. Anyuka végül is felmondott neki, mert én inkább kibujdostam volna a világból, minthogy elrebegjem a felmondó varázsigét. Lapultam is előtte a két hét alatt, amit „felmondási idő"-nek neveznek és ami a vízözön napjainál is szörnyűbb időszak. Ekkor már egy pohár vizet se mertem kérni tőle, de kölnivízzel, púderrel és selyemzsebkendőkkel kártalanítottam naponként. A könyvébe pedig valóságos ódát írtam. mint délutáni ruha is viselhető. Hogy menynyire, azt a mellette lévő ábra bizonyítja. A következő modell fekete szaténból mutatós. É ka lakú, szűk eleje rész díszí ti. A kivágása úgy elől, mint hátul négyszögletes. Ha ehhez a mutatós estélyi ruhához egy hosz- szu ujjas, állógalléroe, lila bársonyvirággal díszített bolerót csináltatunk, mint az a képen látható, elegáns délutáni ruhánk lesz. A harmadik estélyi ruha fekete bársony anyagú. Érdekes a felsőrész összedolgozása. A háta ékalaku kivágással készül. A vállpántokat a nyaknál hátul strassz-csatt tartja össze. Ezt a mutatós estélyi ruhát kisebb összejöveteleken, színházban stb. is viselhetjük, ha fekete moáré vagy fekete bársony •kabátkát készíttetünk hozzá. A képen látható moáré kabátka derékig ér, egészen szűk szabású és elől strassz-gomibokkal zárul. Jellegzetesek a vállbán behúzott, puffos ujjai. A negyedik rajz fekete klókéból szabott drapirozott ki vágású ruihát mutat, melyet a nyaknál girlandszerüen liila virágok díszítenek. Az egyszerű modell délutáni jellegűvé lesz, ha a ruha anyagából Szabott bolerót viselünk hozzá. A képen látható boleró a nyaknál strassz-csattal zárul és érdekes szabású behúzott, bő ujjakkal készül. Az ujjak sima felsőrészét elszórt gyöngyözés emeli ki. Szebbet, mint az a bizonyos költemény „Felsőbüki Nagy Pálhoz". Következő alkamazottam korosabb és igen kitanult fehérszemély volt. Hamarosan rájött, hogy gyér tapasztalatokkal rendelkezem a háztartás terén és kezelésbe vett. Ha mosószódát akartam rakni nagymosáskor a vízbe, — hevesen tiltakozott: — Jaj! Kezitcsókolom, széteszi a szóda a ruhát! Világért bele ne tessék tenni! — De anyuka azt mondta, hogy tegyek bele, — ellenkeztem félénken. — Ja! Ha a tekintetes asszony mamája jobban tudja, mint én, aki tizenöt év óta mosok, akkor csak tessék belerakni a szódát! — mondta sértődötten és szemrehányóan s én sietve kotródtam a mosószódával. Azon gondolkoztam, hogy kellene felvilágosítani anyukát is a mosószóda káros hatásáról. Ugyanez az alkalmazottam oktatott ki rá, hogy súrolni is halálos vétek, — lekopik az edényeknek a zománca! Hát tény, hogy idővel az edényeink zománca nem is kopott le, sőt, ellenkezőleg, — igen megszaporodott. A lábasok és fazekak dús fekete pót-zománcot kaptak és anyuka ennek a tapasztalt hölgynek is felmondott. A mindenben járatos alkalmazott után egy mindenben járatlannal próbálkoztunk. Szelíd, jámbor és raffinálatlan leányzót fogadtunk, — egyenesen a libalegelőről. Sohse volt még cseléd. — Ezek a legjobbak! — biztatott anyuka. — Az ilyet úgy tanítja be az ember, ahogy akarja. Hajnalban kigondoltam én az ebédet, RÁD VAN YI MAGDA. Mezdő háziasszony Oethef ínyencek szamára / Dr. Oef ker-féle vaniltincukor arámija illat az Oetker-élelelcneic a sokai dicséri finom izl adja. O fS®jcmí0 meg is vettem a hozzávalót, de mikor hozzá akartam fogni a kivitelhez, csődöt mondott a tudományom. Nem tudtam eligazodni a vereshagymás és fokhagymás rántások útvesztőjében, csak álltam, mint Herakles a válaszúton. Ilyenkor aztán pecsételt levelet szalasztottam anyukához s a választ ugyanúgy kértem, mert tudvalévő, hogy „diszkréció kötelez". Szegény, tapasztalatlan mezei vadvirág csodálkozott is eleget, hogy mit levelezek én örökké az édesanyámmal, mikor úgy is találkozunk mindennap. Fel is mondott emiatt, — hogy azt mondja: — „Biztosan rólam tetszik irkálni min- denfélit az öreg tekintetes asszonynak, azért nevet rám, mikor kibontja. Brühühühii! Nem maradok illen helyen!" No, ez is elment! Jött egy entellektüel. Ha a szalonban takarított, nem tudott ellentállni a könyveimnek s egyszer úgy találtam a perzsaszőnyegen, amint olvasott. Az ablakmosótál a zongorán pironkodott s könnyeit hullatta a nemes bútordarabra. A szemeteslapát az egyik fotölyben csücsült és igen jól érezte magát. A hajadon természetesen repült, csak előbb kiszaladtam anyukáért, hogy mondjon fel neki. Nem is ellenkezett, csak azt kérte, mondjam meg a regény végét. Nem volt ideje végigolvasni. „L Aki utána következett — azt családom tagjai „társalkodónőnek" nevezték. Folyton társalkodón. A tejessel, a szemetessel, a piktorokkal, a kéményseprővel, a szomszédokkal, képes volt órák hosszat társalkod- ni. Provokálta a társalgást. A végén magam is odáig süppedtem, hogy minden mozidarabot, színdarabot, könyvet, újságot elmeséltem neki. Szellemi nívójára jellemző, hogy a Vén gazember című hangosfilmet ő is megnézte s az a kiszólás fogta meg legjobban a lelkét, hogy — „egy Inotay baronesszbe nem mennek bele a bolhák". Ő volt az utolsó a sorban, aki kezdő háziasszonykodásom égisze alatt gyöngy- életet élvezett. Idővel kezdtem kialakulni. Beletettem a szódát a mosófazékba, surol- tattam és sikáltattam könyörtelenül és nem voltam hajlandó elhinni, hogy nincs korom a tűzhelyben, csak kéthavonként egyszer. Vissza is mondták a szomszédok a jelenlegi Katim véleményét, amit hátmögött adott le rólam. Azt mondta: (Keserűen és boldogtalanul.) — Szakasztott olyan ez, akár az anyja. SZOLNOKI. A háziasszony lexikona ALUMÍNIUM EDÉNYT szappanos mosoga- tórniliával és fahamuval kell elmosogatni. Kőporral sikálni nem szabad, mert megszürktil benne az étel. ♦ HAGYMÁT tisztítás előtt áztassuk minél tovább, de legalább tíz percig víziben. Tisztításkor nem fogja csípni a szemünket. * TISZTÍTOTT BAROMFI vásárlásánál nyissuk fel a csőrét. Ha száraz belül, akkor bátran megvehetjüik, de ha ragadós váladékkal van telve, akkor már nem friss. * MELEG KENYERET, kalácsot, süteményt meleg vízbe mártott késsel lehet szépen felszeletelni. * TŰZÁLLÓ PAPIROS. Fontos iratokat olyan papirosba csomagoljunk, amelyet timsóoldatba mártottunk s aztán megszántottunk. Az ilyen papiros nehezen fog tüzet.
