Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)

1935-12-17 / 288. (3840.) szám

6 1935 december 17, kedd* Nem megtévesztő egységárak) Hanem tényleg a legolcsóbb karácsonyi árak! garantált minőségárunál FORNHEIM különlegességi szőnyegházban BRATISIAVA- POZSONY Tessék %£ Valódi csak meg- perzsa szO­feklntení nyegek 20 kiraka- Jpfté Ki 275-töl lankai! ¥ feljebb. A nólunk vásárol! ajándékok az egész családnak OrOmei okoznak. Moszkvának három és fél­millió lakosa van Moszkva, december 16. A szovjetorosz sta­tisztikai hivatal jelentése szerint 1935-ben az orosz nagyvárosok lakosainak száma a követ­kező: Moszkva 3,641.500, Leningrád 2,739.800, Kijev 625.000, Taskent 565.000, Minszk 186 ezer 500, Tiflisz 426.300, Asabad 85.400 és Sztálingrád 40.400. ai iíii—iim ii a— „Szabálytalanul árverezték el Ruzsbachfürdőt" Nyilatkoznak a hitelezők ■ A földművelési minisztérium álláspontja ■ Zamoyski gróf rendezi tartozásait ■ — MUSSOLINI VEJE VISSZATÉR OLASZ­ORSZÁGBA. Párisból jelentik: A Havas-ügy­nökség abessziniai jelentése szerint Ciano gróf, olasz propagandaminiszter, a duce veje, aki — mint ismeretes — repülőkapitányi minőségben számos légitámadásban vett részt az abesszinek ellen, hajóra ült és a közeli napokban Olasz­országba érkezik. xx Egy folyóiratról és egy szőnyegről beszél­nek most szerte azokban az országokban, ame­lyekben a nők még szeretnek kézimunkázni. A folyóirat: a Tündérujjak. Mintha csak ezer arca és ezer keze volna, úgy tudja foglalkoztatni az otthonának, hímzéseinek, toalettjeinek, lakása szépítésének élő nőt. Asszonyok ée leányok új­ságja, melynek minden oldala egy-egy uj, érde­kes, Ízléses alkotásra serkent, képeivel, szövegé­vel. De ugyanakkor a nőt érdeklő kérdések vala­mennyijéről is beszél, a konyháról, háztartásról, társasági szokásokról, öltözködésről, könyvekről a legjobb irók cikkei kapcsán. Mindezeken felül pedig még egy olyan tulajdonsága van e folyó­iratnak melyben egyedül áll: évente egy fontos ajándékkal lepi meg az otthont. Ezidén ez az ajándék Lakatos Artui festőművész-tanár gyö­nyörű kelimszőnyege, melyből a hozzáadott Szu- dán-gyapjuval egy minden szobába alkalmas re­mekművet nyer a polgári otthon. Uj és friss szel­lem leng a folyóirat megujbodott évfolyamából és ajándéka nemes szépségéből is. S ezt megérzi mindenki, aki akár előfizet P 14.40-el a folyó­iratra, akár csak egy mutatványszámból állapítja meg újjászületését a Tündérujjak bőkezűsége foly­tán. (Budapest, IV., Szervita-tér 3.) Prága, december 16. Hruby Jamoelav ügy­véd, Zamoyski János gróf prágai jogtanácsosá­nak kérésére kedden közöltük, hogy Ruzsbach- fürdö elárverezése nyomán forgalomba körülit hírek és kombinációk többsége nem felel meg a valóságnak. Késmárkról most Zamoyski gróf 'hitelezői intéztek hozzánk levelet s közérdekre való hivatkozással kérik az alábbiak közlését: — A „Szabályta.lia.mil árverezték el Ruzsbaoh- fürdőt“ cim alatt december 10-én megjelent cikkre a következőket kívánjuk válaszolni: — Gróf Zamoyski János 1932 okító bőrében több mint 7 millió koronányi követeléssel biró, számtalan hitelezőivel szemben bírói kényszeir- egyezségi eljárást indított meg, melynek ered­ményeképpen saját ajánlatának megfelelően, 1933 október 13-ig terjedő moratóriumot ka­pott. Zamoyski a moratóriumi határidő lejárta utón sem elégítette ki hitelezőit, minők folytán 1933 november havában bírói árverés kéretett Ruzsbaohfürdörre vonatkozólag. — Az 1935 november 25-i/ki árverési határ­napot és az árverési feltételeket tartalmazó ár­verési hirdetmény 1935 jnlius 24-én lett kibo­csátva és a földhivatalinak 1935 julius 27-én., tehát 120 nappal az árverési határnap előtt, szabályszerűen kézbesítve. — A földhivatalinak alkalma volt a neki kéz­besített árverési hirdetmény alapján az összes árverési feltételről! tudomást szerezni és ha úgy találta volna, hogy ezen feltételek a földreform­törvények bármely rendelkezését megsértették, jogában állott ezen árverési hirdetmény ellen a törvényes 15 napi határidőn belül jogorvoslat­tal élni. | A földhivatal azonban jogorvoslattal nem élt és az említett árverési hirdetmény vele szem­ben jogerőre emelkedett. — Itt különösen ki kell emelnünk, hogy a felsőiruz&bachi kisbirtokosoknak — mint egye­dül jelentkezett igényjogosultaknak — Zamoy­ski ruzsbachi birtokára a földreformtörvények alapján emelt igényei már néhány hónap elett egy bizonyos erdőterületnek alacsony vételár ellenében való átengedése álltai ki lett elégítve és ez okból a földhivatalnak semmi érdeke sem volt már, hogy Zamoyski ruzsbucihi birtokához tartozó Ruzsbachfürdő bírói elárvereatetését in­dokolatlanul megakadályozni igyekezzék. — Ezek után mi hitelezők, mint érdekelt fe­lek, azon kérdést intézzük a földművelésügyi minisztériumhoz és az annak alárendelt földhiva­talhoz, hogy milyen ok indította őket arra, hogy S a november 25-ére kitűzött bírói árverés előtti öt nappal, valamint az árverés után az clubiéi! járásbírósághoz benyújtott beadványokkal és j jogorvoslattal a szebanforgó árverési eljárás-! nak lefolytatását megakadályozni, amikor tudó-1 másunk szerint nem foroghat fenn oly iránybani | közérdek, hogy mi, több mint négy év óta pén­zünkre várakozó hitelezők pénzünket meg ne kapjuk? Gróf Zamoyski János több hitelezője. Mit mond a földművelésügyi minisztérium ? Illetékes helyen szerzett értesülésünk szerint a földművelési minisztérium és az alája tartozó földhivatal véleménye a következő: Az állami földhivatal 185044/30—II./3. számú intimátuma kimondja, hogy a szepesremetei nagybirtok a hozzátartozó Ruzsbachfürdővel együtt egy egységet alkot és nem bontható meg élők között kötött jogi cselekedetekkel, de ha­lálozás esetén sem változhatik meg. E rendel­kezés alóli kivételt az állami földhivatal csak az iskolaügyi és a nemzetvédelmi minisztérium beleegyezésével engedélyezhet. Egy másik intimátum kimondja, hogy a föld hivatal tüstént visszakapja azt a jogot, hogy az egész birtokot a fürdővel együtt lefoglal­nak jelentse ki, átvehesse és föloszthassa, ha a birtok tulajdonosa az előző intimátum felté­teleit megszegné. A november 19-től 23-ig tantó erdőrendészeti bizottsági eljárás során a földművelési minisz­térium kiküldött tisztviselője és dir. Hruby Ja- roslav, Zamoyski gróf prágai .jogtanácsosa meg­állapította, hogy a végrehajtási végzésben nin­csen említés az intimátumokban foglalt feltéte­lekről s figyelmeztette az óluhlói járásbiróságot azokra a következményekre, amelyek az emlí­tett feltételek mellőzéséből szárra ázhatnak, mi­re az ólU'Mói járásbíróság november 22-én a már kitűzött árverés foganatosítását elhalasztotta. A halasztás ellen fellebbezést adtak be s a fel­lebbezésnek a lőcsei kerületi bíróság aznap helyt adott. Az árverés megtartása eliten a föld- művelési minisztérium panaszt emelt. A gróf kiegyezik hitelezőivel Zamoyski gróf prágai jogtanácsosa a sok port fölvert ügyről a következő újabb adatokat adta: — Az árverés nem csak azért érvénytelen, mert a földmű vetési minisztérium panaszt, emelt., hanem érvénytelenné vált az árverés elsősor­ban azért, mert a törvényes határidőn belül magasabb uitáajánlat érkezett a bírósághoz, amely a Szlovenszkón érvényes végirehiajtási törvény 187. §-a értelmében köteles erre való tekintettel az árverést hatálytalanítani. — A hitelezők érdekeit nem sértheti az árve­rés hatálytalanítása, mert az árverésen elkelt ingatlanok átírása esetén a földhivatal, illetve a földművelési minisztérium visszakapná azt a jogot, hogy az ingatlanokat a földreformról szóló törvény értelmében átvegye és fölossza. A mai helyzet a hitelezők szempontjából már csak azért is előnyös, mert a végrehajtási eljá­rás nem neheziti meg a hitelezőkkel való békés megegyezést s az erre vonatkozó lépések már folyamatban is vannak, öt évvel ezelőtt gróf Zamoyski János vagyonának egyrészét — Rúzs- bachfürdőt — 31 millió koronára becsülték a szakértők. Ebben az összegben nincsen az ólub- iói és a szepesremetei vagyonérték beleszámít­va, az egész uradalmat terhelő 7 millió koronás tartozás esetéiben tehát az uradalom túlterhe­léséről nem lehet szó. Karácsonyi kérelem! Közeleg karácsony napja. Szegény és gazdi'g azon igyekszik, hogy szerepeinek tehetsége sze­rint kisebb-nagyobb ajándékkal kedveskedjék. Amikor ajándékot akarunk venni, gondo'jurk ar.a, hegy nagyon sokan vannak olyan testvéreink, akik karácsony örömünnepén még keserűbben néznek maguk elé, mert nem tudnak családjuknak örömöt szerezni, vagy akár egy jobb ebédet adni és sok helyen még arra sem telik, hogy a kályha melegé­vel a tél fagyát elűzzék szobájukból. Ezek közi tartozik kisiparosaink nagyrésze is. Gordoljuwb: rájuk, mielőtt szeretteinknek valamit vennérk. A kisiparos nincs abban a helyzetben, hogy fénye?, csalogató kirakatokban tárja készítményeit a vevők elé, keressük fel tehát a műhelyében és szükségle­tünkből amit lehet, vegyük meg nála. Keltős örö­möt, kettős ajánékot adunk ezzel, örömöt szerzünk szeretteinknek, megajándékozzuk őket, de örömöt szerzünk és ajándékot adunk kisiparosainknak is, akiknek talán ezzel jut csak ebéd az asztalukra és melegítő láng tűzhelyükbe. Segítsünk! Karácsony szent ünnepének melegét csak igy érezhetjük mindnyájan igazán. KOCZOR GYULA, a komáromi Járási Iparíásulat elnöke. — EGY HÍRHEDT LENGYEL ZSEB­METSZŐT HAJSZOLNAK EGÉSZ SZLO- VENSZKÓN. Nyitrai munkatársunk jelenti: Az utóbbi hetekben a szlovenszkói vásárokon vakmerő zsebmetsző garázdálkodott. A csend­őrség Federbusch Áron lengyelországi szárma­zású, ismert nemzetközi zsebtolvajt vette gya­núba. A napokban Vágujhelyen le is tartóztat­ták, azonban hamis okmányai segítségével sike­rült elhitetnie, hogy nem azonos a lengyelor­szági zsebmetszővel, ezért szabadon engedték. Federbuschnak már többizben gyűlt meg a baja a szlovenszkói hatóságokkal, legutóbb — mint ismeretes — Schwartz Jenő álnéven követett el különféle szélhámosságokat. Most Szlovenszkó- szerte nyomoznak utána. Bűnügyi regény (14) Mondottam, hogy szigorúan magánter­mészetű ügy és igazán nem tartozik a heku­sokra. Ha csak ő nem küldötte magukat a nyakamra... De akkor is alaposan meg­késtek — röhögött fel megelégedetten. Most Patrik Fitzmaurice egyszerre rátört. — És mit kerestél szürkületben a Phoenix- parkban? George Bruns vállat vont. — Hát ez meg honnan jut az eszébe? A Phoenix-parkot, fővárosunk díszét, Európa egyik legszebb parkját ugyan nagyra becsü­löm, de eszem ágában sem volt, hogy ezen a nyirkos novemberi délután kiloholjak a Westendre csak azért, hogy a park iránti rajongásomnak kifejezést adjak. Még a kör­nyékén sem voltam ... — Majd minden kiderül a vallatásnál — dörmögte bosszúsan a felügyelő. — Remélem, a saját érdekedben gondoskodtál pontos alibi­ről öt és hat óra között? — Mit történt öt és hat óra között? — kér­dezte tettetett közönnyel a botos. — Semmi különös. Csak a Phoenix-park- ban bottal a leütöttek egy öreg urat. Wetihe- red ügyvédet. Hatalmas csapás volt, igy csak George Bruns tudott odasózni. A gyilkosnak kijár vagy húsz esztendő, ha ugyan nem kerül a nyakába a do'og ... George Bruns elsápadt... — Tehát ezért... ezért keresnek? — da­dogta. — ügy, ahogy mondod — Ismételte meg a Irta: John Amos Cíeever botos George szavait Patrik Fitzmaurice és helyeslő főbóliintással kisérte ezt a jelentő­ségteljes mondatot. — És most viszünk ma­gunkkal, barátocskám. — De nekem igazán semmi .. „ semmi dol­gom nem volt vele ... — Azért kérdeztem, hogy gondoskodtál-e alibiről? Majd alaposan megvizsgáljuk azt az alibidet. Remélem, ki tudod fizetni a koktel- jedet? Van dohány bőviben? Mi? Az egész párbeszéd úgy folyt le, hogy semmi nagyobb feltűnést nem keltett a lokál­ban, hová csak ritkán kukkantott be egy-egy őgyelgő pincér. A drámai feszültségű utolsó mondatok már úgy peregtek, mint amikor két vívó áll egymással szemben és mind­egyikük arra törekszik, hogy kitapogassa ellenfele sebezhető pontját. Patrik Fitz- tmaurioe most kopogott a poháron, amire elő­került a fizető pincér. — Ez a dzsentelmen ká akarja fizetni a számláját — adta ki határozott hangon a ren­delkezést a detektív. A főpinoér jól ismerte Patrik Fitzmauricét és sejtette, hogy miről lehet szó. Horogra akadt egy halacska, egy naiv bűnöző, aki a lopott, vagy sikkasztott pénzből azon nyomban nagy dáridót csap és még az első éjszakán fűlöm csípik, mert gondolják róla, hogy nem áll meg nála a pénz. — Fizessünk, fizessünk — szólt sürgetőleg Patrik Fitzmaurice. George Bruns reszkető kézzel nyúlt kabátjának belső zsebébe. Nem is erszényt húzott elő, hanem csücskénél fog­va egy bankjegyet ragadott ki onnan. Száz­fontos bankjegy volt. Patrik Fitzmaurice villámgyorsan kapott a pénz után és már a markában szorongatta. — Százfontos? ... Ejnye no, úgy látóim, dögivei áll nálad a pénz... Talán több is van belőle? — Nincs ... nincs ... csak ez az egy ... he­begte a szörnyű gyanú súlya alatt egészen összeroskadt ember... — Csak ez az egy, Patrik Fibzimaurice, de Istenre mondom, be­csületes utón szereztem ... — Majd kiderül a vallatásnál fiaim — mondta szinte jóságos hangon a detektív és kihúzta erszényét, annak belső reteszébe rakta a százfoutosat. Kifizette George Bruns számláját, aztán áldozatát karonfogva a kü­lönös menet élén elhagyta a Lila Üstököst. Intésére nagy bérkocsi állott elő, amely gyors iramban szaladt a négy emberrel a rendőrség épülete felé. VII. FEJEZET PATRIK FITZMAURICE ÚTRA KEL. George Bruns egész testében reszketett, amikor a detektív hatalmas mancsával leszo­rította a székbe. A szoba, a környezet annyi­ra ismerős volt előtte. Hat évvel ezelőtt ugyanebben a szobában talán ugyanebben a kopottas borszékben ült, amelynek vörös- bőr ábhuzatát ugyancsak kirágta az idő vas­foga. És akkor is ez a rettenetes ember, ez a könyörtelen óriás ült^ vele szemben az Író­asztalnál és rászegezte azt a borzalmasan éles szemét, amely minden ügyetlenül kiejtett szóra diadalmas fényben csillogott feL Hat esztendő volt ennek a kihallgatásnak súlyos következménye, vajon mire fog vezetni ez a mai vallatás. Most már szörnyen bánta az egész dolgot, sajnálta, hogy azzal a tervvel átkelt a csatornán és igy romlásba döntötte magát. Homlokát kiverte a hideg verejték, úgyhogy ©lövőn ta kifogástalan tisztaságú selyemkendőjét ée végigtörölte vele izzadó homlokát. Patrik Fitzmaurice pedig még egy szót sem szólt, csak egykedvűen játszogatott sorba- rakott ceruzáival. Egyiket a másik után vette elő és összeméregette őket. Mintha nagy ked­ve telt volna ebben a játékban, mintha egyéb dolga sem volna, mintha nem ülnének idege­nek a szobájában, olyan közönyösen forgatta vastag ujja} között a ceruzákat. A másik két ember, Bar tón és Creevey a széles kereveten foglalt helyet és feszült figyelemmel várakoztak. Érezték, hogy itt valami nagyobb szabású dráma készül ki­bontakozni. Végre megszólalt a felügyelő. — Azt hiszem, elegendő időt adtam arra, hogy rend behozd gondolataidat és megfon­told, amiket mondani fogsz. Figyelmeztetlek, hogy minden szavad jegyzőkönyvbe kerül és fel fog használtatni ellened a tárgyaláson. A törvénynek ezt a sablonos formáját is­merte már George Bruns és tudta, mire ve­zet. Makacsul összeszoritóttá ajkát és igyeke­zett elfogulatlanul szembenézni a vallatóval. — Honnan szerezted a száz fontot? George Bruns nem felelt. Kis idő múlva Patrik Fitzmaurice meg­ismételte a kérdést. Volt most a hangjában valami, ami félelmet, rémületet ébresztett volna még a közönyös hallgatóban is. Min­den szótagot tagolt és hangsúlyosan mon­dott ki. — Nem hallottad? Azt kérdeztem, honnan szerezted a százfontosat? George Bruns szeme előtt egyszerre tán­colni kezdett minden. Táncra perdült az Író­asztal, a bútorok, táncra perdültek az embe­rek, akik itt ülnek vele szemben és körülötte ezen az átkozott helyen. Az asztalon félig megtelt vizespohár állott és ő reszkető kézzel nyúlt utána, de Patrik Fitzmaurice mozdulata gyorsabb volt. Elhúzta előle a poharat. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom