Prágai Magyar Hirlap, 1935. december (14. évfolyam, 275-297 / 3827-3849. szám)
1935-12-15 / 287. (3839.) szám
1935 december 15* vasárnap. KÜLÖNVÉLEMÉNY Egy „szabályos" regény | ségek, amelyeket az író semmiképpen sem akar ! megmutatni, de amelyek megcsillámlanak a fel- jszin alatt, nyugtalanítóan és izgatóan. Itt érzem, hogy a szabályozott mederben folyó élet felszíne alatt örvényeknek kell kavarogniok, azért olyan álcázott, merev, maszkszerü a válóperes biró karakterbeli arca. A kemény épitő életében nem jutnak el az öntudatig a viharok, amelyek nyugtalanítják, de az iró szándékosan nem engedi eljutni a felszínig a maga örvényeinek kavargását, amelyet hősének merev életével leplez. Itt érzem az iró külön, személyes harcát a témájával, a maga életének keretbe szorításával. Súlyos harc ez, amely összeszoritott fogakkal megy végbe, de éppen az arc merevsége enged következtetni a belső küzdelemre. . A bírót mintha meglegyintette volna a sodródás veszélye, miután elmellőzte az osztályához kötő, neki való szerelmet és külföldi nőt vett feleségül, de éppen ez a kieső házasság az, ami még könyörtelenebből visszaszorítja osztályának kereteibe, minél kisebb az elmélyülő megértés a házastársak között, annál inkább. Márai Sándor kilendülése osztályából sokkal merészebbnek látszott a kezdeti időben. Talán csak most enyhült ez a lendület annyira, hogy az iró már érzi az osztályhoztartozóságát és már tudja, hogy a mesterséget, amelyre elhivatott, méltóvá kell tennie osztályához. Mindenestül, amit eddig szerzett és hozott magával, belekényszerül abba a keretbe, amelyet szükebb családja és a „nagy család", az osztály ült ki és korlátozott körül számára. A ráeszmélés most válik meggyőzővé, a védekezés most van szünőben, bb—————^ Óriási választéki Legolcsóbb árak! Pausz T., Kosice • • Üveg — porcellán — villany csillárok! Slllllll!llllllllÍIllllllllllllllllllllllllllllll!lllllll!lllll!íl!IIIHiÍ!llllllllllllllll!lllllIllllllllllllllllll!!lll!íllllllllllll!IIIIIIUIIIllll!IIIIIIIHnitlllllllli Modern képkeretezés, üvegezés nillllllllllllllllllll!Ílllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllilllllll!IIIIIHIIIllll!IIIIIIIIUIIIillllllllliniNIUIIIIIll!ll!!lllll!!l!lllllllllllinilllllliB | Telefon 2423 Alapítva 1833 Szeretnék szabályos kritikát írni erről a „szabályos" regényről, talán ilyenfelét: A téma értékes, érdekes és velőbevágó. A magyar társadalom gerincéből veszi az iró azt a velőt, amit korrekt, higiénikus késsel, tökéletes anatómiai ismerettel és megfeszitett figyelemmel boncol. Talán a gondos boncolás eredménye, hogy a kép, amit iyy kapunk, meglepően éles és valóságos, de fagyasztóan rideg és merev, mert éppen — boncolás eredménye. Mikroszkópiái metszet, amit látunk, a leglényegesebb sejtek halmazát figyelhetjük, tiszta és steril üvegalapon, gondosan preparálva. Lelki- ismeretes és gondos művészi munka! Márai Sándor valóban „szabályos" regényt irt, nemcsak korrekt, de nemesen egyszerű, exakt eszközökkel. A helyszín, a miljő az, ami ma legjobban érdekelheti a magyar közönséget. A müveit középosztály élete ez, amelyről tudjuk, hogy az iá k labilitásában a magyarság életének tengelye, a fejlődési színvonal szilárd, legkevésbé megingatható plattformja. Ott, ahol mégis meginog a történetben, az iró előadása szerint azért inog meg, mert nincs gyökere a társadalmi osztályban. És itt kezdődik a tulajdon- képeni regény, itt tárul bele az osztály élete az általános emberi szenvedésbe, de az iró —| akármilyen hü képét is adja ennek a szenvedésnek — nem esik lasértésbe, hanem visszaszorítja a halálos, kilengő történetet a programszerű, szabályos metszetbe, a müveit magyar középosztály keretébe. Fájdalmas figyelemmel részesíti a megmaradó élet igazságában a gyökeres harmadik nemzedéket a föltolakodott első nemzedékkel szemben. Kegyetlenül konstruktív történet ez, hiába érezzük az iró eredendő részvétét az elhulló olda'án. A jellemrajz kristálytiszta, de csak akkor válik azzá, ha az utolsó sorát is elolvastuk. A szerepek karaktere teljesen egyvonalban bontakozik ki a történéssel, akár egy Ibsen-drámában és a két főhősről is csak akkor tudjuk meg biztosan, hogy miféle emberek, mikor végigolvastuk az egész regényt. Amit a drámában hibának tudunk be, az — az esemény visszafelé bontása — hallatlan feszültséget ad a regényben. Izgalommal olvassuk a könyvet, mint egy detektivregényt, de nem az izgat bennünket, hogy ki a gyilkos, hanem az, hogy miféle emberek a gyilkos és ellenfelei. Az iró művészi bravúrral tud érdeklődést kelteni karakterei iránt és az olvasó igy lankadatlan érdeklődéssel tudja követni a becsületes, gondos lélekanalizist. A bravúros beállítás az egyetlen koncesszió, amit Márai, a regényíró, tesz Murainak, a szellemes, népszerű publicisztának, de a koncesszió is százszázalékosan művészi, mert ezáltal tudja az iró állandóan a legfontosabbra terelni az érdeklődést. Ilyesmi lehetne a kritikus kritikája egy újonnan olvasott regényről. Márai uj írásában azonban a regény és a mondanivaló mögött sokkal több érződik, valószínűleg a szabályos olvasó száméra is. Rám úgy hat a könyv, mint egy korrekt, szabályos attitűd, amellyel az iró sikeresen leplezni óhajtja saját viszonyát témájához. Innen a kép merevsége, amely a halálra emlékeztet, pedig valójában az álarc merevsége. A korrekt rajz, amely mögé Márai menekül, ugv hat rám, ismerődre, mint .az iró merev, kifejezéstelen arca. Ha az ember szemben van ve1e, arra gondol, mer.nvi minden van és menv- nyi minden lehet emögött az arc mögött. Vájjon nem ő az, aki a válóoeres bíró maszkjában leseérnpt-^f. tart önmagával, é'etének merev formájává1? És vé^eges leszámolást tart a regénybeli. alulról feltörekvő, alia ismert baráf,;*'»ra1, aki tidaidoe^^nen legvér'xmFk ve'-éW^-sa? Nem az asszony körül, az egész élet körül! A válóperes biró a harmadik nemzedék, a kegyetlen építők sarja, akinek még mindig az a sorsa, hogy — ha nem is tudatosan — belekeverje az asszony vérét a malterbe, am^vbő1 osztályának sziklaszilárd vára épül ... Hozzá fűzi latens szerelem az orvos feleségét, ami vol- taképen viszonos is lehet a merev álarc mögött. Fiatalabb éveikben elmellőzték egymást — a zásuk sikertelenségét is a merev álarc okozta — és a merev álarc mögött viselni kell az elmellözés-okozta tragédiát. A nőt a jellegzetes vetélytárs, a népből, a nyomorból föltolakodott orvos veszi feleségül és ez a férfi, akit nem kötelez a merev építők á'arca, emberi módon fcHöng'^öliti a tragédiát. Mindkét férfi szerelmi élete kielégületlen a melléfogott házasságban, az orvos azonban — a tradícióval el nem kötelezett, egyszerű érző ember, menekül és főleg me^kiti a feleségét, a szintén álarc mögött szenvedőt, ö tudatosítja, ő hozza erőszakkal febzinre az a^on^ban az elnyomott szerelmet aztán halálba kergeti az asszonyt is, a férfi* is. Kőmives Kebtnen pedig, akarom mondani, Kőmives Kristóf, a váióoeres biró, mindössze egy éjszakáiét áldozta fel, hogv a tragédiát készen végiahallgassa és utána fázósan készüljön az igazi kemény arckifejezés most rögződik meg az iró arcán. Márai maga mondta e regényéről, hogy az első „szabályos" regénye. Vájjon nem azt jelenti-e ez, hogy az iró beért a „szabályos" révbe, hogy befejeződéséhez közeleg a harc, amelyet a kilendülő, tékozló fiú folytatott osztályával szemben. Az örvények tovább kavarognak benne, tudatosan. Nagyon érezni Írásán, hogy minden részvéte a vetélytársé, a mélyről jött emberé, aki megmaradt vérző embernek, aki elsősorban ember és elrúgja magát az osztálytól és élettől, ha nem élhet emberi módra, — de az iró már felölti magára a merev maszkot és az életben- maradás sikerével, a kemény épitő munka folytatásával igazságot szolgáltat a maga fajtájának, a „nagy család" tagjának, az osztálynak. Úgy érzem, hogy a legjelentősebb állomás ez a regény az iró számára, aki e munkájával tér meg a nagy családba és akinek eme müve az első vakolat, amellyel ő is tovább építi ősei szilárd várát, SÁNDOR IMRE. wetöiuéíto, a Irta: Sarányi Miklós a r*>*-*Van^ra, amelynek munkanrnaramjárói már HiSpvrfk a halottak válópere. És arra a mp-.-M1ar-lfy-1ásra itts'pn, horrv az ő életében — minden a legtebesebb rendben van. És eme legteljesebb rend alatt vannak a mélyArról az angol hadvezérről van ezó, aki Blü- cherre.l együtt a wafcerloo-i csatában megverte Napóleont és ezzel végérvényesen megdöntötte az első francia császárságot. Meglehetősen keszeg, alacsony termetű, jelentéktelen arcú, kedves, egyszerű, finom úriember volt. Ha valaki nem tudta, kivel á.J szemben, azt hihette volna, hogy talán oxfordi egyetemi tanár, vagy egy kisebb váró* polgármestere, esetleg középfokú törvényszéki biró. Vashercegnek is hívták honfitársai, bár egyáltalában nem úgy festett, mintha vasból lett volna. Jóizüen nevetgélt, nagyokat ivott, közlékeny és természetes volt, szerette az asszonyokat, az asszon yok természet csen rajongtak érte. A világtörténelem egyik leghanyagabb, leggyermekesebb és legeinikusabb alakja. Diogenes, aki bordóban lakott, hozzá képest fényűző és dö.yfös kényur volt és nincs íz az anckdótagyüj- temény, amely a tanárok lomposságáiól, szórakozottságáról, igénytelenségéről éts hanyagságáról mond nevettető történeteket amely el ne halványulna Wellington herceg alakja mellett. Valósággal lélektani rejtély. Angliának évtizedeken keresztül diktátora volt, Európa királyai a kegyét keresték, Napóleonnak egyetlen méltó ellenfele, stratégiai lángelme, olyan ember, akinek önmagával szemben soha semmi skrupulusa nem volt, hadvezér, diplomata, politikus, miniszterelnök és minden, ami hatalmat és dicsőséget jelenthet az emberi életben s emellett sokszor a bárgyuságig félszeg és a nevetségességig lompos és hanyag. Angol ember létére fogalma sem volt a pontosságról. Királyok hívták meg s ő néha órákig váratott magára. Harmadik Frigyes Vilmos porosz király egy alkalommal hivatalos volt hozzá estélyre; óriási társaság gyűlt össze a herceg lakásán, csak éppen Wellington hiányzott, ő az egész dologról megfeledkezett és elutazott a szász király látogatására. Harcokban félisten, békében a legnevetségesebb katona volt. Az 1817-ik év nyarán Sedan mellett szemlét tartott az angol csapatok fölött. Onnan is lekésett s miután a katonák már órákig vártak, egyszer csak megjtdent lovon, két éktelenül feleieomázntt hölg> kíséretében, akik bizony sem az angol arisztokrácia aranykönyvében, séma tiszti hölgyek névsorában nem voltak fcitaiálha- tók. Zuhogott az eső. Wellington tehát lovon ülve, tábornagyi egyenruhában, leírhatatlan nemtörődömséggel kinyitott egy roppant esernyőt, hogy drága csákója tönkre ne ázzék. Megkezdő lőtt. a felvonulás. Közben azonban az egyik hölgynek meglazult a nyeregszija, Wellington tehát lefújta a gyakorlatot s türelmesen megvárta, míg a hölgy rendbeszedi magát. Nyilvánvaló volt, hogy az ilyen szemléket fölösleges páré lónak tartotta ez a győzhetetlen hadúr s ezt meg is mondta egyszer I. Miklós cárnak, aki a tiszteletére harmincötezer nagyszerű orosz katonát vonultatott fel Szentpétervár mellett. A diszmenet után a cár megkér dezte, vájjon meg van-e elégedve a csapatok magatartásával. A herceg igy felelt: — Igaz, hogy én néhány ütközetben szerencsével harcoltam de ami a katonai drill és a fegyver forgatás technikáját illeti, ezen a téren teljesen tájékozatlan vagyok. Az ilyen dolgokat alárendeltjeimre szoktam Tábizm. L Miklós cár, a világtörténelem egyik leg- hiubb és leggőgösebb embere, nern sértődött meg ezen a gorombaságon, sőt kinevezte az orosz hadsereg tábornagyává és saját tábornagyi ruháját ajándékozta a vas hercegnek. Az udvari étikét úgy hozta magával, hogy a kitüntetett másnap uj rangjának megfelelő egyenruhában kihal gátason jelenjék meg az uralkodónál, Wellington is megtette ezt a kötelességét s a cár iránt való tiszteletből azt a ruhát öltötte fel, amelyet a cártól ajándékba kapott. Miklós cár nagy darab ember volt, hosszú, majdnem óriás, szélesvállu, domború melLkasu, aki majd szétfeszítette a testére szabott ragyogó uniformist. Wellington kicsi, sovány, beesett mellű keskenyvállu és lőcslábu legény, de egy pillanatig sem gondolt arra, hogy a cár ruháját a maga testi méreteire átalakítsa. Kabátja szárnyai majdnem a földet seperték s az egész ruha úgy lötyögött rajta, mintha egy kis gyermek az apja ruháját ö tené magára. Emellett az előírásos fekete gallér helyett f-dhór kendőt kötött a nyakára. Amikor Mihály nagyherceg, a cár öccse meglátta ezt a madárijesztőt, figyelmeztette őt, hogy legalább rendes nyakravalót kössön fel a. kihallgatásra. — Hagyja csak, —• felelte szárazon Wellington — nagyon megszoktam már a fehér kendőt. Ugyanebben a cári ruhában ment el I. Miklós temetésére is. Közvetlenül a cári család után elsőnek követte a koporsót s a gyásfSzertartás alatt mindenki elmosolyodott ezen a furcsa öltözéken. Wellington ezt észre sem vette. Öltözködésében egyébként cinizmusa minden képzeletet felülmúló volt. Gyalog szeretett járni az uccákon, ócska kalonaruhában, de a fejére kis kerek polgári kalapot nyomott és vállára karok nélkül való durva malaclopót. Az udvari fogat, amely kijárt neki, lépésben követte őt az úttesten. Groteszk egyénisége a harcok mezején sem tagadta meg magát. Ez a páratlan stratéga, aki a franciákat, kiűzte Spanyolországból és Napóleonra a legkeményebb csapásokat mérte, minden nagy ütközet előtt megüzente az ellenfél parancsnokának hogy most ilyen vagy olyan akció készül. Vigyázzatok, mert megyünk, helyezzétek magatokat biztonságba, — szólt az üzenet s ez a franciákat annyira meghatotta, hogy ők is megüzenték Wellingtonnak, hogy itt vagy ott nagy támadásra készülődnek. Azt szokta mondani: Nincs sok értelme a meglepetéseknek, mindö&S'ze néhány szegény ördög előőrs, dárőr vagy biztositó csapat issza meg a levét, a hadsereg zöme már úgy is tudja, hogy mi következik. kétségtelen, hogy a múlt század elejének Napóleon után ő a legnagyobb katonai lángelméje Ez szerezte meg neki azt a roppant tekintélyt, amely miatt IV. Györg-y angol király még a leg- rőbb polgári hatalmat is az ő kezébe tette le Lord Liverpool halála után. A törvényhozás WelhVgtont istenítette: ez azonban nem akadályozta abban, hogy Wellington kedve ellen való törvényeket hozzon; Wellington korlátlan ura volt a had-ser gnek. bizalmasa az angol királynak és a teljes hatalom birto Német versek AZ EMBER — M. C auditis — Foganta és nevelte csodásán asszony őt, jő és nem érti lelke e siralommezöt, vágyódik és epekszik, bús könnyeket törül, bőségbe, gondba fekszik és reszket és örül, sejt, oktat irgalomból, Mindent, Semmit se hisz, épít, dühöngve rombol, tűnődik éjben is, nő, sorvad, alszik, ébred, sötét baján penész és él vagy nyolcvan évet, addig tart az egész. Aztán sírba dől le és ott marad örökre. Ff',vÓM- Meri e Ó reggeli, fényes folyó, fogadj be, nézd, tusakszom, nézd, testem is mily lángoló, csókold a mellem, arcoml — Csiklandva nyúl föl mellemig borzongva hüt, lágyan hevít s ujjong, dalol viharzón. Csöppekbe buli a napsugár, aránylik és melenget, elnyúlok a hullámra már 8 hintáz, becézve lenget. Karom kitárom boldogan, a nyargaló viz rámrohan, megfog s megint elenged. Mormolsz, folyom, jársz szerteszét. Talán hozod a régi időkből a csodás mesét s el akarod regélni. Futsz mostan ott és mostan itt, keresni látszol valakit hogy elbeszéld te néki Az ég, a kék, a gyermeteg, hol a habok dalolnak, az tükrözi a lelkedet: hadd hogy beléhatoljak! Belemerülök, szállanék, de fönn a mély, a tiszta kék mindegyre visszatól csak! Micsoda oly mély, mint az ég? Csakis a szív szerelme. Az is saját lángjában ég, nincs módja, hogy betelne. Emelj folyom magasba hát! Borzongva zudulj rajtam át! Itt, vedd az életem te! Himes partodra löksz puhán és hizelegve, kedves. Vidd boldogságodat csupán s hullámodon rezegtess lágy holdat és tündér napot s ha végre megtalálhatod tégy vissza kútfejedhez! Fordította: Kosztolányi Dezső. kosa; ezt azonban nem használta fel arra hogy a kedve ellen hozott tői vényeknek oiiersezegüljön. A konzervatív párt, amely a hatalom birtokában volt, tisztességes ós erkölcsös ugyan, de egyáltalán képtelen Anglia igazi érdekelt felfogni és a királlyal szemben megvédeni. E? mégis, éppen ez alatt az idő alatt teszi meg Anglia a demokratikus fejlődés, a modern államélet 6 a gazdasági haladás? terén a legnagyobb lépést. Ez mutatja a nemzet nagyságát, az angol őserőt, az összehasonlíthatatlan politikai érettséget s Anglia halhatatlanságát. De ebből magyarázhatjuk meg* az olyan egyéniségeket is, mint Wellingtoné, akiben csak egy lépés választotta el a fenségest a nevetségestől, sőt a fenséges a nevetségessel szinte óránként váltakozott is, akiben a legellentétcsebb emberi jellemvonások egyesültek, de mindig oly célból, iiogy az hazájénait hasznába és dicsőségére váljék.
