Prágai Magyar Hirlap, 1935. november (14. évfolyam, 250-274 / 3802-3826. szám)
1935-11-10 / 257. (3809.) szám
4 ÓRAX^A^Afi&AR-HIRLAg 1935 november 10> vasárnap. TYÜKLEVES Irta: MÓRICZ ZSIGMOND ELBESZÉLÉS A ház előtt egy falka gyerek játszadozott, nem lehetett átmenni köztük. Az öreg ember kis botjával tapogatózva ment előre és csak annyit látott, hogy sok a gyerek. — Menjetek, menjetek félre. Ez a Gyo- vaiék háza? A kis gyerekek utat engedtek. Csendes gyerekek voltak, olyan jó gyerekek, mint a szegény emberek gyerekei szoktak lenni. Egész nap nem ettek még, ha csak egy kis kenyeret nem. Azért gyűltek ide a Gyovaiék háza kapujába, mert jó szag jött a házból. — Gyovaiék tyúkot vágtak, — mondták az öregnek. De az nem figyelt rájuk, csak kereste a bottal a küszöböt. Bement az ajtón a tornácra és gondosan behúzta magát az ajtót is. Aztán tovább toipogott, a konyhaajtóig.-=* Tyúkot, — mondta magában — tyúkot ... Tyúkot vágtak? Hm. Csóválta a fejét, nem helyeselte. Malacot adott el nekik, hát jussa volt beleszólni a Gyovaiék életébe. Most is csak azért jött, hogy megnézze, hogy a malacot jól tartják-e? Csak tegnap hozták el, hát nem birta ki, •meg kellett nézni, hogy jó helyre került-e a malac. — Nohát tyúkot vágtatok? — nyitott be a konyhába. A fiatal asszony, Gyovainé a spa Chert mellett állott, és éppen leemelte a fedőt a fazékról, mert nagyon forrt a viz. Gyovainé a felesége húgának az unokája, hát neki szabad megmondani, hogy mi a helyes, mi a helytelen. A fiatal asszony ránézett az öreg ember loboncos fehér bajuszára és mentegetőzve mondta: — Valami megharapta a lábát. Nem tudjuk mi lehetett. Vagy görény, vagy a kutya jáb szott vele. Isten tudja, de nem birta már huzni magát, le kellett vágni. Meg nem is akart tojni. Én nem tudom mi van ezekkel a tyúkokkal, akármilyen szép idő van, csak nem akarnak már tojni, hogy itt az ősz. Mentegetőzött, mert érezte, hogy az öreg nem helyesli, hogy hétköznap, szerdán, valaki tyúkot vág. — Farkassötétség van a szememen, — mondta az öreg ember és megállott a konyha közepén., — Üjjön le Antal bátyám, — mondta az asszony, széket vett s odatette neki s még segített is leülni. — Tyuklevest főzöl? — Levesnek főzöm meg. Az öreg a vastag fehér bajuszát mozgatta. Furcsán mozgatta, mert nem volt foga. A konyhában áradozott a jő tyukleves szag. Ő ma még nem is evett semmit, csak egy vereshagymát, kenyér nélkül. — Tészta is lesz benne? — Igen, nyutottam egy szál tésztát. Ha már tyúkhúslevest főzök, hát nyutottam egy szál tésztát hozzá. Az öreg ember hallgatott. Az orra cimpája elkezdett dolgozni. Már nagyon régen nem evett tyúkhúslevest. — A malac, — mondta motyogva. — Eszik. — Jó étkes. Evvel el volt intézve a malac. Látta, hogy az asszony sürvit. ügy gondolta, hogy le se ül, csak megnézi a malacot és aztán megy haza. De ahogy itt ült és a konyha tele volt tyúkhuslevesszaggal, hát csak ült. Teleszija magát a jó szaggal. — Petrezselyem is van benne. — Van. Még szép a ző-dje. Szedtem. — Van benne, — mondta az öreg s bólogatott. ő jól tudta mi a tyúkhúsleves. Csali hát, mióta igy megszegényedtek, azóta már nem igen kap ... De most nagyon a szivére ment a szaga... Már ő nem tud keresni, abból élnek, amit a gyerekek fizetnek bérbe a fődért. Az unokák. Az unokák pedig nagyon keveset adnak, mert az idén is jégverés volt, nekik sincs. így osztán csak éppen annyit eszik az öreg ember, ami jut... A nyál összefutott a szájában és cuppogatott és csak nézett a setétségbe és bólogatott. Akkor hirtelen felállott s megindult. — Hova megy Antal bácsi? De nem felelt semmit, ment az ajtóhoz és elment. Amerre a botja vitte: ez az ő vezetője. — Csak a malacot akartam megkérdeni, hogy eszik-c? — Nézze meg Antal bátyám. — Majd eljövök, majd megnézem. Valami ellenállhatatlan erő vitte, cipelte kifelé az udvarról, végig a tornácon. Gyovainé kikisérte a kapuig s ő a gyerekseregen átment s hazafelé baktatott. A gyerekek áhítattal néztek Gyovainéra, aki tyúkhúslevest főz. Soványan és nagy szemekkel bámultak rá. A fiatal asszony nem szólott, visszasietett a konyhába. Az öreg ember pedig a kis bottal topogott, ügetett hazafelé. De jó volna egy tányér tyúkhúsleves. De hát a feleségének hiába is mondaná, annak nincs olyan tyúkja, amit valami meghaxapott volna és húzná a lábát, pedig nagyon megkívánta a tyúkhúslevest, de ha semmi se harapja meg az ő tyúkjukat ... Ment hát egyik uccáról a másikra, mig haza nem ért... Bizony nem is tudja, hogy bijják most ezeket az uccákat, mindnek neve van. Honvéd ucca, meg ilyenek. Azelőtt csali Verem-ucca volt, mert Csapó gazdának búzás- verme állott itt a sarkon. Ma már nincs verem az uccán. Ahogy benyitott a saját kiskapuján, egy tyuk verdesett szembe vele. Ez is vesztére kezdett kárátni. Mingyár eszébe jutott a tyúkhúsleves. Bedöcögött a konyhába. A felesége ott volt és mosott. Kis öregteknő volt a kis öregasszony előtt és belehajolva csak mosott. — Hallod. Vágd le azt a tyúkot. Az öregasszonynak a szeme is fenn akadt. — Még mifene, — mondta, — a kend gyomrába. Ő csak állott a maga setétségében és nézett. A felesége ott hagyta a tekenőt és kisietett az udvarra és megnézte a három tyúkját. Egészségesen kapirgáltak. — Most is tojós, — jött vissza. — Megkévántam pedig. A tyúkhúslevest. De el volt intézve a dolog. Az asszony nem szólt. Mosott tovább. Az öreg ember pedig csak állott, állott, mintha fejbe vágták volna. Hogy nem akarja neki levágni a tyúkot ez a tepertő asszony. Bement a szobába s leült az asztal mellett és ott maradt ülve. Nézett, nézett, nem látott semmit, csak az igen nagy bánatot. Úgyis farkassetétség van a szemén, de nem attól nem látott, hanem a rettenetes nagy megharagvástól. Hogy ő még egy tyúkot sem ér. Ide kellett neki jutni öregségére. Hány esztendeje is hogy felesége neki ez a Bogár Juli?... Hatvanhat esztendeje... és még egy tyúkot is sajnál tőle... Sose mondta neki életiben, hogy vágjon tyúkot. Ma mondta ... Azelőtt nem kellett mondani, mer anélkül is vágott. Még pedig nemcsak kará- csonkor, meg sátoros ünnepeken, hanem akármikor. Aratásidőu mindennap, de másszor is, csak feltálalta: tyúkhúsleves... De már ez ném törődik ővele... Annyi, mint egy tepertő, úgy összeaszalódott, még is mer... Nem akar ez tyúkot vágni többet? Rettenetesen fel volt bőszülve. Mán kétszer itt akarta hagyni hatvanhat esztendő alatt, de ha most le nem vágja azt a tyúkot, akkor... Nem tudott gondolkozni: mintha nemcsak a szemén lenne farkassetétség, hanem a gondolatain is... Csak a szive reszketett és a belei... Vagy egy félóráig ült. mozdulatlanul s nézett mereven, gyilkos haraggal. Mindig ilyen volt ez a Bogár Juli. Nem volt az kicsiség, hatvanhat esztendeig tűrni ennek a szekirozását. De most megelégelte. Most nagyon. Még egy tyúkot se... Felállott. A sifónhoz ment, kinyitotta, kivette a porcellánt és ami kis pénz benne volt, a markába öntötte. Betette a zsebébe. Avval elment. A kis botjával tapogatott, ki a szobából. Neki is ment haragjában a kemencének, csak sokára vette észre, hogy az nem az ajtó. Olyan haraggal ment el, hogy Bogár Juli nézhetett utána. De azért kutya természet szorult ebbe a tepertő asszonyba, még csak utána se szólt. Háttá, hogy ő kimenjen. Még a kapunál is várta egy kicsit, hogy talán megszólal, hogy: „Hájjá kend, levágom a tyukot“. Nem. Engedte, hogy ő világgá menjen. Akkor is ilyen volt, mikor el kellett adni a szőlőt, vagyonváltságba... Akkor is megmondta neki, hogy el kell adni, mert muszáj. Mint hogyha ő a saját passziójából adta volna el... 6 már akkor is öreg volt, nem húzhatott újat a polgármesterrel... De ezt nem érti Bogár Juli... Ő csak azt érti, hogy ami neki kell, annak meg kell lenni... Úgy lehet takarékos asszony lenni, ha minden megvan. Bogár Juli még nem tudja, mi a szegénység. Csak ment az uccán, csak ment s meg sem állott a kocsmáig. A régi Dani kocsmába ment. Vót ő már itt, ismerte a járást. Vót ő legény is valaha, abba az időbe neki is szabad volt az ut ide. Itt se járt mán vagy ötven esztendeje. Most kételen a Daru kocsmába menni, Bogár Juli miatt. — Egy fertály bort tésasszouy. A meg csak nézett rá, nem is tudja, mi az a fertály. — Fröccsöt öregapó? Jó lesz? — Bor? — Bor, bor. — Akkor lehet; de boibul legyen. A kocsmárosné csak elibe tesz egy hegyes poharat. Ki tudja, mi van benne. Megkóstolja: bor. Nem szól egy szót sem. Ott ül egy óra hosszat a pohár mellett. Könnyes szemekkel néz a farkassetétségbe. Nehéz élet volt ez, csak próbálja meg akárki evvel a Bogár Julival. Az egész élet nehéz volt. Hatvanhét esztendő alatt sohase történt az, amit ő akart. Hiába ugat Bogár Juli, nem történt az, amit ő akart... Az történt minidig, amit Juli akart.., mer az mindig a maga feje után ment, okos szóra sose hallgatott: avval megbeszélni soha nem lehetett semmit, mert az nem hallgatott a beszédre... Mindig csak a saját rokonait szerette. A magáéit úgy imádta, mint a szentséget. Ha azoknak baja volt, már meghalt értük, az ő testvéreit meg mindig gazembereknek nézte, igy gazember, úgy gazember, ő soha nem adhatott semmit a maga szegény rokonainak, se a testvéreinek, se azok. gyerekeinek, ő csak kételen volt megenni a jó ételt, mikor az édes testvéreinek falatjuk se volt... Bogár Juli mindet szép szín alatt kitudta a házból és csak a tulajdon saját rokonainak kedvezett... Ha ő csak egy szót szólott, hogy te... ennek a szegény Ambrusnak.... vagy Mihálynak ... vagy akárméknek... akkor már Bogár Juli meghalt... Mintha fejszefokkal verte volna főbe... El is kellett neki szakadni mindenki- tül, akit szeretett... mert aki az ő rokon ja volt, az mind csak kért... a Bogár Juli ro- konja meg mindig csak adott... Most osztán benne van... öreg lett, tehetetlen, büdös vak... Itt kell, neki meghalni a Bogárok, meg a Gyovaiak, meg a többi Bogár fajzat közt... Az a Julis is. Gyovainé, nem tudta azt mondani, hogy: „Anti bácsi, úgyis ócsón vettük meg azaitolsö malacukat, maradjon itt, kap egy tányér levest..Ha olyan jó rokon... Mibe került volna ez neki: de ilyeneken látszik meg. Az öreg nénjének szineskedik, hizeleg, de őt nem jut eszébe megkínálni tyúkhúslevessel. • Hát nem igaz, hogy ő olyan kivert kutya ebben a hadban, mint az utolsó? ___Most hova menjen?-----Ne ki már minden testvére régen meghalt, már senkije sincs... Jókor kezd vele megmutatkozni Bogár Juli, hogy az ö felkérésére még egy tyúkot se vág. Most menjen, az ország útjára, kódulni?... De az mindegy, ő Bogár Julival végzett. ő többet vele egy fedél alatt meg nem hál. „Fene egye meg a kend hasát?“ Ilyet mer őneki mondani. Neki, hatvanhat esztendő utáin? ... Most meg? Most mór ki tudja lökni? A fekete fene rágja meg a kend bélit?........ Iv ott. A bor úgy gyulladozott a belsejében, mint a nyers ákácvessző a tűzön, csak úgy ropogott, eljárta minden erét és minden csontját. Most jöjjön ide Bogár Julis. Nézze meg, mit csinált. Hogy őtet kocsmára szoktatta. Az akaratosságával. De el is megy a paphoz: Megmondja neki: „Tiszteletes ur, válók." ... Majd a pap megkérdi: „Hány éves" ... NyócvankiJenc ... „Hány esztendős házasok?" Hatvanhat... „Hát 66 évig kibírta vele?"... Ki, 66-ig ki. Nem vét rá panaszom hatvanhatig... Nem mondhatja meg a papnak, hogy vót... Hogy hatvanhat évig házikutya vót, akinek kéztül kellett mindent várni; meg mint a jó kódusnak, akinek az a kötelessége, hogy álljon, csak álljon, mig észreveszik és vagy löknek neki, vagy elkergetik... Ilyeneket nem mondhat... Nem panaszkodlhatiik egy papnak ... Csak az Istennek; a meg úgyis tudja ... Mert mindig a vót evvel a Julival, hogy evvel nem lehetett semmit megbeszélni... Most is, azt kellett volna neki kérdeni, hogy: „édes apjukon!, honnan jut kendnek eszébe az a tyúkhúsleves?" ... Hátha megbeszélnék, még tán ő is jól lakott volna a szóval, nem eszi az ember a levest olyan forrón, ahogy főzik... De mingyár első szóra: a fene essön a kend büdös hasába... meg ilyeneket... Nem lehet birni tovább ezt a tepertő asz- szouyt. összeaszalódott. Tizenhét esztendeje nem ereszti magához. Nem is feleség, csak zsandár a házba. Sovány, kis tepertő, no... Azér nem főz ez tyúkhúslevest, mer má nem asszony,.. Bötykös ujjával letörülte a kövér könnycseppet a vak szeme sarkából s lecsapta a vizet a földre, mert mégis férfi az ember, res- telli, hogy elsírja magát vénségére. — No, mi haj, öregem? — szól rá a kocsmán) s né. — Semmi. — De van ott valami. — Semmi köze hozzá. — Tán bogár ment a szemibe? Erre megtorpad. Tán tud valamit ez a kocsmárosné. Soká fuldokol, fogatlan ajkait kipufíogatja, meg beszivogatja, akkor fel- csattan : — Ne merje a feleségemet... Azt ne te merje. Mert ami kettőjük közt van, az a kettejük dolga. Neki lehet a legnagyobb halál, de idegeneknek semmi köze hozzá. Jó asszony, rossz asszony, olyan amilyen: neki felesége ... Addig, mig együtt vannak, egy hitben, addig el kell viselni és nean tűri, hogy akárki egy szót is szólni merjen... Összegubbaszkodott és gyilkosán nézett. Hogy mer ez a kocsmárosné? ... Mi joga van neki? ... Tessék tudomásul venni... Idegennek nem szabad másat látni, csak azt, hogy tiszta, rendes asszony, most is rá mos ... Az asztalra ütött reszkető öreg kezével, puhán ... alig érintette meg az asztalt... s dalolni kezdett: Szennyes az én ingem. Szennyes a gatyám is ... Nem jött az emlékezetébe a többi szó. Eltelt egy félóra is, csak ült magában, mereven, farkassetétség ben, akkor kijött a többi is: Majd hoz kusut tisztát, tör pesta meg puskát, héjjen galibardi... Ez való a kocsmába, nem a keserűség, így danolták ők azt kislegény korba. Bogár Juli meg hallgatta az ablak alatt... Altkor még a jányok csak úgy mentek be a Daru kocsmába, ha behijták táncolni... — Tésasszony. Kifizetem. — No csak fizesse öregem. Azóta megfőzhette a rántottlevest Bogár Juli. Felduzzasztottá a bajuszát az orrába s azt mondta: — Bogár... hájjá 1... de neon a szömömbe .................. ■Ó riási választék! Legolcsóbb árak! Pausz T., KoSice • • ) Üveg — porcellán — villanycsillárok! ||||||||||!llllllllllllllll!llllllllllllllltllllllltllllllllllllllll!!IHIIIII!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllt!llllllll!llllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllt!HI Modern képkeretezés, üvegezés llllllllllllllllllll!llllllll!llltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!l!llllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllllllllllllllllllilll!!IIIIIIIH Telefon 2423 Alapítva 1833 —---------------------------------------------- ———j
